Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1988. június 30., csütörtök o Péter, Pél Az ülésszak első napja Péter, Pál napjára esett, ami hagyományosan az aratás kezdetének dátuma. Arra kértük Eleki Jánost, megyénk képviselőjét, a TOT főtitkárát, foglalja össze a termelőszövetkezetek felkészülésének alakulását az idei betakarítási szezonra. — Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a téeszek a hazai kalászos terület több mint 80 százalékával rendelkeznek. A technikai felkészítés hasonló volt a korábbi évekéhez, kedvezett az Agrotek kombájngépbérleti akciója a kapacitás bővítésében. Az idén jobbak a terméskilátások, mint tavaly, elképzelhető, hogy rekordtermést takarítanak be a téeszek. Aggasztónak tartjuk a fizetési gondokat. A szövetkezeteknek guruló forintra van szükségük, a váltót nem tudják hasznosítani a hitelek visszafizetésében. Reméljük sikerül megoldani ezt a gondot mielőbb, mivel a iéeszékben a legnagyobb árbevételt a kalászos gabona adja az év során. Zahorecz Józsefet, a Gádorosi November 7. Tsz lelnökét, országgyűlési képviselőt felkészülésükről kérdeztük. — Az idén 1100 hektár árpát, búzát és zabot kell levágnunk. Tegnap indultak volna a kombájnok, de az eső miatt nem kezdődhetett meg az árpa vágása. A gabona fejlettsége jó, szakembereink véleménye szerint elérhető a 6 tonnás átlagtermés hektáronként. Megtartottuk a gépszemlét is, elkészült az intézkedési terv. Pénteken határszemlével egybekötött vezetőségi ülést tartunk. Négy korszerű Claas kombájn várja a startot, s a napokban két újabb kombájn érkezik ... (Folytatás a 2. oldalról) az előzetes tájékoztatással, amit a pénzügyminiszter tavaly decemberben adott az Országgyűlésnek. Az állam- háztartás, a" vállalati szféra és a lakosság pénzügyi mérlege nagyjából megfélel az akikori számításnak, míg a külkereskedelmi és fizetési mérleg némileg sajnos, kedvezőtlenebb lett a decemberben jelzettnél, de a tendencia ebben is egyező. Ez a tény azt igazolja, hogy ezúttal elkerültük az éves tervezés egyik gyakori buktatóját, az előző évnek, az úgynevezett bázisidőszaknak a pontatlan számításba vételét. Ez persze csak előfeltétele annak, hogy a tervezés valós, a kormányzás pedig hatásos legyen 1988-ban. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai befolyását most arra összpontosítja, hogy a pénzügyi stabilizáció sikerüljön, a politikai bizalom újrateremtődjön, és az orázág visszakerüljön a hosszú távú modemicázió pályájára, ott lendületét visszanyerve haladjon a szocialista típusú piaci gazdálkodás, a társadalmi létbiztonság és a fejlett demokrácia felé. Ehhez kell a kormány és az Országgyűlés egyesített ereje, a reformfolyamat kiszélesítése a politikai intézményekre, az alkotmányra, a tulajdonviszonyokra és a szervezeti formákra, a társadalombiztosításra és a szociálpolitikára, a költségvetési politikára és a költségvetési gazdálkodásra. Ha ezek a programok konkrét formát öltenek, részben már cselekvéssé válnak, akkor az idei évvel kezdetét veszi, 1989-ben pedig már kibontakozik az olyannyira szükséges gazdaságpolitikai fordulat. Az 1987. évi gazdálkodásról szóló jelentés valósan ábrázolja a helyzetet és a nemzeti teljesítményt, nem mond több jót a bizonyítha- tónál, nem hallgatja el a gyengeségeket, a hibákat. Világos képet kapunk az ország pénzügyi helyzetéről, a három összefoglaló pénzügyi mérlegben a hiányok csökkentéséről, ami azt mutatja, hogy a nemzetgazdaság az egyensúly irányában mozdult el, igaz még nem kielégítő ütemben. A 34 milliárdos költségvetési deficittel, a 350 millió dolláros külkereskedelmi mérleghiánnyal és a több mint 1 milliárd dolláros fizetési mérleghiánnyal bizony tavaly még nem jutottunk közel a pénzügyi konszolidációhoz. Az Országgyűlésnek arra kell buzdítani a kormányt, fokozza erőfeszítéseit, hogy 1988—89-ben létrejöjjön a tartósan aktív külkereskedelmi mérleg, kiegyensúlyozódjon az állami költségvetés és megközelítsük a folyó fizetési mérleg egyensúlyát. Az egyensúlyi célok megvalósulása a nemzetgazdaság egész telesítményének javulásától függ. A mai kötött gazdálkodás fenntartásával és további jövedelem-központosítással az egyensúly azonban csak látszólag és átmentileg javulna, elkerülhetetlen lenne az ismételt romlás, hasonlóan ahhoz, ahogyan az 1985—86-os esztendőkben történt, s valóságos traumát okozott. Nyers Rezső sajnálatosnak minősítette, hogy az egészségügyre, az alapkutatásokra, az oktatási és a kulturális szférára a kormányzat nem tudott elegendő pénzt fordítani. Ezt a kifogásolható helyzetet azonban a pénz megszavazásával nem lehet most megoldani. De arra fel kell hívni a kormány figyelmét, hogy ezek a költségvetési kiadások végeredményben a gazdaság fejlődését szolgálják. — A helyzettel és az 1987- es esztendő pénzügyi eredményével nem vagyok elégedett. A kormányban azonban bízom, és a jövőtől sokat várok. Azt kell javasolni a kormánynak, hogy fokozza stabilizációs erőfeszítéseit úgy, hogy azok hatásos, reformszellemű kezdeményezésekkel mind szervesebben ötvöződjenek — mondta végezetül Nyers Rezső, s a Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében az 1987-ről szóló végelszámolást ebben a felfogásban elfogadásra ajánlotta. A pénzügyi és piaci korlátozással megvalósítható egyensúlyozástól óvakodnia kell a kormányzatnak, éppen ellenkezőleg, a piaci folyamatok zavartalanságának megteremtése, a gazdálkodó szervek szabadságfokának fokozatos szélesítése vezet a célok felé, a pénzügyi egyensúly javulásának csak így lehet tartós az eredménye. A magyar gazdaságban tavaly és az idén is meglehetősen erős inflációs nyomás jelentkezik, amely a költségeket és az árakat felfelé nyomja. Minden jel szerint arra számíthatunk, hogy ez a nyomás 1989-ben sem fog csökkenni, miután az infláció gyökerét — a magas költségeket, a pénzügyi hiányokat és a versenyt korlátozó viszonyokat — mind ez ideig nem sikerült a gazdasági életből kiszorítani. A szerkezetváltás gyorsítása és a vállalati támogatások csökkentése szintén áremelő hatású lesz. Ilyen körülmények között most nincs más választási lehetőségünk, mint programozott keretben tartani az áremelkedéseket, közben pedig a gazdaságpolitika széles eszköztárával következetesen szembe szállni az infláció tényleges kórokozóival. A siker feltétele, Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a pénzügyminiszter gondolatai, expozéja után két kérdésről szóljak. Először arról, hogyan látom szűkebb hazám, Békés megye 11-es számú választókörzetének, Szarvas és vidékének helyzetét, másodszor arról, hogyan vélekedem az országos gondokról, amelyekre az expozé ki- - tért. Békés megye sok szempontból az ország elmaradott térségének számít. Ezen belül városai közül Szarvas két szempontból is hátul kullog: legalacsonyabbak az átlagbérek és legmagasabb az elvándorlás. E téren Szarvas az ország 125 városa között az utolsó helyen áll. És ami a legrosszabb, a város iskoláiból kikerülő fiatalok elhagyják a várost. Ügy gondoltuk, hogy az elvándorlás és az alacsony bérszínvonal között összefüggés van. Ezért a város új párt- és tanácsi vezetői ösz- szefogtak, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Ehhez kértük és megkaptuk a lakosság segítségét. Első feladatnak az infrastruktúra megjavítását tűztük ki. A sikeresen haladó 200 millió forintos gázberuházási költség 46 százalékát a lakosság fedezte. A posta segítségével megépült az új telefon crossbar központ, aminek megvalósulását a lakosság 25 millió forint értékű kötvény vásárlásával segítette. A szennyvízelvezetési program, a Holt-Körös-ág tisztítása társadalmi összefogással, kétharmad részben lakossági hozzájárulással valósult meg. A választókörzetünkhöz tartozó Békésszentanórás nagyközség a teho célját a lakosság által igényelt ivóvíz ellátásában jelölte ki. A költségekből a lakosság 6 millió forintot, a vállalatok 2 millió forintot, a tanács pedig 1 millió forintot vállalt magára. Békés soknemzetiségű megye, magyarok, szlovákok, németek, románok, délszlávok élnek itt nagy egyetértésben. Választóim a vasárnapi aktívaülésen arra kértek, hogy itt a parlamentben jelentsem be, teljes mértékben támogatják kormányunkat a romániai kisebbségek érdekei megvédését támogató erőfeszítésekben. Tisztelt Ház! Villányi elvtárs expozéjának két gondolata aggodalommal tölt el. Az egyik: „A jövedelemképzés és -fel- használás tervezett összhangja 1987-ben sem jött létre. Ez az összhanghiány a korábbi éveiktől eltérő módon következett be. Míg az 1985—86-ban a belföldi fel- használás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelembővülés lényegesen elmaradt a számítottól. 1987- ben viszont a jövedelem- képződés meghaladta az előhogy a 'küzdelem ne csak éves keretben folyjék. Nyers Rezső ezután arról szólt, hogy a kormány jelentése kellően bemutatja az államháztartás összefüggését a termeléssel, a forgalommal, a szociális és kulturális folyamatokkal. Két összefüggésben azonban még mindig nem ad teljes körű elszámolást a gazdasági folyamatokról. irányzatot, ez alkalommal azonban a tervekkel ellentétben nem csökkent, hanem számottevően reálértékben, mintegy 3 százalékkal nőtt a fogyasztás, ami elvitte az árualapok egy részét, s így a számítottnál gyorsabb jövedelembővülés ellenére a tervezett kiviteli többlettel szemben behozatali többlet keletkezett.” Az expozé másik gondolata: „Az év eddigi gazdasági pénzügyi folyamata alapján fennáll annak a veszélye, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőtlen irányban változnak. Ha az eddig kialakult tendenciák folytatódnak, akkor a költségvetés hiánya meghaladja az Ország- gyűlés által jóváhagyott mértéket. A tervezettnél nagyobb költségvetéshiány pedig veszélyezteti a külső és 'belső egyensúlyt.” Tisztelt Ház! Amíg az elmúlt években hivatkozhattunk objektív okokra, aszály, cserearányromlás stb., most ezt nem tehetjük. A tél enyhe volt, aszályról egyelőre nincs szó. Évek óta először mindkét fő viszonylatban cserearány-javulást értünk el. Éves szinten 70-80 millió dollár, 270 millió rubel körüli árnyereséggel számolhatunk. Az export konvertibilis viszonylatban az első félévben kedvezőbben alakult, mint az elmúlt évben. A dollár nem gyengült tovább, sőt, egyes szakértők várakozása ellenére némi fordulattal erősödni kezdett. Január 1. óta a dollár a nyugatnémet márka és a schilling ellenében több mint 12 százalékkal, a yen ellen pedig 10 százalékkal emelkedett. Exportunkban nagyobb rész a dollár, mint az importunkban, ezért exportőr vállalataink árfolyamnyeresége több,- mint az importőrök vesztesége. Rubel viszonylatban minden adósságunk elfogyott, és követelésbe kerültünk. Ez is enyhíti a feszültségeket. Miután adósságállományunk zömében az úgynevezett erős valutákban áll fenn, a dollár erősödése miatt eddig ebben az évben több mint 1 milliárd dollár árfolyam-különbözet jelentkezett javunkra, ami a dollárban ki- fjezett adósságállományt csökkenti. Az erős valutákban fennálló adósság előnye, a dollárral szemben, a hosszú lejárat, és az évi 3-4 százalékkal alacsonyabb kamat. Hátránya az árfolyam- rizikó, amely ’85-ig nyereséget, ’86—87-ben ennél nagyobb veszteséget, az idén pedig megint nagy nyereséget hozott. Tájékoztatásul közlöm a Tisztelt Házzal, hogy összességében az év első félévének végén a számok jelentős összegű aktívumot mutatnak. Sokan aggódnak, hogy túl sok hitelt veszünk fel. Ebben az évben összesen 2,5 milliárd dollárnyi új közép- és hosszúlejártú hitelt kell felvennünk ahhoz, hogy lejáró hiteleinket pontosan fizessük, a fizetési mérleg tervezett 500 millió dolláros hiányát finanszírozni tudjuk, az importra előirányzott mintegy 5 milliárd dollárt a vállalatok rendelkezésére bocsássuk. Az első félévben ennek több mint a felét felvettük. A többiről tárgyalunk. A hitelfelvétel előfeltétele, hogy a stabilizációs programban kitűzött tervet teljesítsük. Hadd szóljak végül néhány szót arról, hogy mire vettünk és veszünk fel hiteleket. Először is előrebocsátom, attól, hogy hitelt veszünk fel, nem nő a nettó adósságállomány, hiszen, ugyanolyan arányban nőnek a tartalékok. Az adósság akkor nő, ha a felvett hitelt felhasználjuk. Ha jól használjuk fel, megteremtjük a visszafizetés forrását, ha rossz célra ruházzuk be, el- adósodunk. Kétségtelen, hogy az elmúlt 15 évben voltak hibás gazdasági döntések, rossz beruházások is. Megépítettük az adriai olajvezetéket, amiről kiderült, hogy nincs rá szükség. Építkezést vállaltunk megfelelő tapasztalat nélkül a sivatagban, és ráfizettünk. Szemünkre lehet vetni, az eo- cés programot is. S néhány más olyan beruházást, amely utólag nem igazolta a várakozást. De azért sikeres beruházások hosszú sorát lehet ezekkel szembeállítani. Számos új beruházás van készülőben, külföldi ü- cencek, gyártási eljádások igénybevételével: lizin — tápszer adalékanyag gyártására alakult magyar—japán Fermentáció Rt., körülbelül 45 millió dollár összberu- házási költséggel; a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. teljes beruházási költsége körülbelül 21 millió dollár; aláírás előtt áll az orosházi f loatüveggyár építéséről szóló szerződés amerikai koo-> perációban, hozzávetőlegesen 100 millió dollár értékben. Ezeknek a beruházásoknak a finanszírozásához is vettünk és veszünk fel hiteleket. Nem azt tartom tehát hibának, hogy egy tőkeszegény ország, mint amilyen mi vagyunk, külső források segítségével akarja fejlődését meggyorsítani, és igenis ezeknek a révén dolgozói életszínvonalát gyorsabban emelni, hanem, ha ezek a beruházási döntések nem megalapozottak, szubjektivek. Sajnos, voltak ilyen döntések, de ezeket vállalatok javasolták, minisztériumok támogatták, a tervhivatal megtervezte, a kormánybizottság, a Minisztertanács jóváhagyta, és a végén mi finanszíroztuk. Helyes és tanulságos a hibás döntések felelőseit megkeresni, de ugyanebben a sorrendben. Addig is azonban az életnek menni kell tovább. Az idei tervek teljesíthetők, ha nekifogunk és tesszük a dolgunkat. Én az' angol miniszterelnök-asz- szonnyal értek egyet, aki azt mondta, a Magyar Televízió riporterének: tehetséges nép a magyar, de miért nem bíznak jobban önmagukban, miért ilyen pesszimisták? Majd Szirtesné dr. Tom- sits Erika (Budapest, 22. vk.), Hellner Károly (Budapest, 32. vk ), dr. Király Ferenc (Szolmoík, 5. vk.) és Király Zoltán (Csongrád m., 5. Vk.) képviselő emelkedett szólásra. Ezzel befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszakának első munkanapja, amelyen Cservenka Ferencné, Péter János és Stadinger István felváltva elnökölt. Czíbere Tibor művelődési miniszter 1930. október 16-án született Tapolcán. A miskolci Nehézipari iMűszaki iEgyetemen végzett. 1956-tól a Ganz-MÁV AG mérnöke volt. 1963-tól a IMis- kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanít: 1968—1974 között a gépészmérnöki kar dékánja, 1978 és 1986 között az egyetem rektora volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1976-tól levelező, 1985-től rendes tagja. 1983— 1985 között országgyűlési képviselő volt, jelenleg pótképviselő. 1985-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának álelnöke, a HNF Borsod Megyei,Bizottságának elnöke. 1962-ben Kossuth-díjat kapott. A tudósításokat készítette: Szatmári Ilona, Tóth Ibolya és Verasztó Lajos. Pozsgay Imre államminiszter 1933. november 26-án született IKónyiban. A Lenin Intézetben történelem és marxizmus—leninizmus tanári szakon végzett 1957-ben. A filozófiai tudományok kandidátusa. A jpártnak 1950 óta tagja. A Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyetemének igazgatója, (1965-ben a megyei pártbizottság osztályvezetője, később titkára volt. Rövid ideig az MSZMP KB álosztályveze- tőjeként, majd a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának helyettes vezetőjeként tevékenykedett. Kulturális miniszterhelyettes lett 1975-ben, majd (kulturális, később művelődési miniszterré nevezték ki. 1982 óta a Hazafias Népfront OT főtitkára. Az MSZMP Központi Bizottságának 1980-tól tagja. Az MSZMP országos értekezletén a jKB a Politikai Bizottság tagjává választotta. Fekete János felszólalása Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter 1928. június 27-én született Erdőtelken. Egerben és az ELTE jogtudományi karán tanult. 1950—1957 között az igazságügyi szervezetben tevékenykedett. 1957—1969 között az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen, illetve a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott, 1969 és 1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója %oít. 1973-tól az MTA levelező, 1982-től rendes tagja, 1983- tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. Az ELTE egyetemi tanára, s a Magyar Szociológiai .Társaság elnökeként is tevékenykedik. 1985-ben Állami díjat kapott.
