Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

- Konzervativizmus lassítja a gazdasági reformok végrehajtását Megnyílt az SZKP19. értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) géz te le beszédében Mihail Gorbacsov. Ezzel kapcsolat­ban elmondta, hogy a Köz­ponti Bizottság a szövetke­zeti mozgalom felemelkedé­sében nagy lehetőséget lát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vezető apparátusban tapasztalható erős konzerva­tivizmus lassítja a gazdasági reformok végrehajtását. Tö­rekedni kell az apparátus létszámának korlátozására, munkája hatékonyságának növelésére. Övott attól, hogy az így felszabaduló munka­erő más irodákba telepedjen át. A főtitkári beszámoló ez­után kitért arra, hogy az ár­reform nélkül nem teremt­hetők meg a normális gazda­sági viszonyok. Az árképzés reformjának hiánya sok ne­hézséget okoz. Az irreális árak nem ösztönzik a terme­lékenység növekedését, hát­ráltatják a tudományos-mű­szaki haladást. Az árreform­mal egyidejűleg rendet kell teremteni a pénzügyi hitelek rendszerében is. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a reform nem hagyhat ja érintetlenül a kiskereskedelmi árakat sem, mert ezek nem tükrözik a valódi ráfordításokat, illetve a felvásárlási árakat. Az ár­reformot úgy kell végrehaj­tani, hogy ne csökkenjen a lakosság életszínvonala. A refom részeként felül­vizsgálták a külgazdasági politikát is. E téren elsőbb­séget élveznek a szocialista országokhoz fűződő kapcso­latok. Kifejtette, hogy a perspektívát a szabadon át­váltható rubel bevezetésé­ben, az egységes szocialista piac kialakításában látják. A Szovjetunió a kölcsönös előnyök alapién kívánja fej­leszteni gazdasági kapcsola­tait a tőkés és fejlődő orszá­gokkal is — tette hozzá Gor­bacsov. Az átalakítási politika és a tudomány összefüggéseit taglalv a rámutatott: radiká­lisan meg kell változnia a tudományhoz való viszony­nak. A társadalom szocialis­ta megújulásában nagy sze­rep vár a kultúrára, amely­nek adminisztratív irányítá­sa mindinkább a múlté. A publicisztikában, a művésze­ti és tudományos kiadvá­nyokban sohasem látott mé­retű nvílt párbeszéd folyik a szocializmus meeűiításának lehetőségeiről, a történelem­ről. a íelen korról. Gorba­csov rámutatott, hogy ez a terület sem mentes a társa­dalomban is ielen levő el­lentmondásoktól. konzerva­tivizmustól. A főtitkár részletesen fog­lalkozott a szovjet külpoli­tika változásaival is — Hagytuk, hogy belekénvsze- rítsenek bennünket a fegy­verkezési hajszába, amely már kritikus ponthoz érke­zett. E folyamat logikájának megtörése nélkül a világ a katonai összecsapás szélére sodródott volna, ezért vált szükségessé a külpolitika ha­tározott megújítása. Jelentős eredményként értékelte, hogv a nemzetközi viszo­nyokban a párbeszéd, a le­szerelés terén az átfogó köl­csönös ellenőrzésre való készség vált meghatározóvá. A szocialista országok vi­szonylatában az érintkezé­sek tárgyszerűvé és opera­tív iellegűvé váltak, tökéle­tesedett a szocialista közös­ség külpolitikáiénak össze­hangolása. Az új gondolkodásmód kapcsán Mihail Gorbacsov hangsúlyozta a szabad vá­lasztás elvének jelentőségét. — Aki elutasítja a választás szabadságát, lényegében a történelem folyamatát nrő- bälia megállítani —mutatott rá. A főtitkár szerint az el­múlt három évben csökkent a háborús fenyegetés veszé­lye. Javultak a szovjet— amerikai kapcsolatok, meg­élénkült az összeurópai fo­lyamat. Jelentős állomásnak nevezte az afganisztáni meg­állapodást. Megítélése sze­rint ez új szakaszt nyit a regionális konfliktusok po­litikai rendezésének útján. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról szól­va utalt arra, hogy a szovjet kommunisták a teljes egyen­jogúság és a kölcsönös tisz­telet alapján részt vesznek a közös útkeresésben. Hang­súlyozta, hogy az SZKP a kommunista világmozgalom szerves részének tekinti ma­gát. Mihail Gorbacsov ezután részletesen kitért a szovjet politikai rendszer fejlődésé­re a forradalomtól egészen napjainkig. Kiemelte, hogy a sztálini parancsuralmi, ad­minisztratív irányítási rend­szer károsan hatott az or­szág fejlődésére, és ez a má­ra kedvezőtlen hatással van. Megállapította, hogy a XX. pártkongresszus után az or­szág nem használta ki a le­hetőségeket a párt- és az ál­lami élet lenini normáinak helyreállítására. A kialakult politikai rendszer gátolta a gazdasági és társadalmi fej­lődésit, kudarcra ítélte a megkezdett reformokat. így az emberek közömbössé váltak, csökkent a társadal­mi aktivitás, a dolgozók el­idegenedtek a köztulajdon­tól. Gorbacsov kitért az embe­ri jogok és a peresztrojka viszonyára. Minit mondta, az utóbbi időben voltak olyan kísérletek, amikor a demokratikus jogokat anti­demokratikus célokra akar­ták felhasználni. — Egyesek úgy' vélik, hogy ezen az úton bármilyen problémát meg lehet oldani, a határok újrarajzolásától az ellenzéki pártok alapításáig. Az SZKP Központi Bizottsága a nép érdekeivel ellentétesnek te­kinti ezeket a próbálkozáso­kat — szögezte le a főtitkár. Mihail Gorbacsov megíté­lése szerint a demokratizáló­dás folyamata túl lassú, márpedig az átalakítás céljai csak az egész politikai rend­szer átalakításával érhetők el. Elvi jelentőségűnek mi­nősítette a párt és az állam jogköreinek szétválasztását, valamint a tanácsok szere­pének jelentős mérvű növe­lését. Az utóbbival kapcso­latban megjegyezte: meg kell újítani a képviseleti szervek munkáját, el kell ér­ni, hogy a kérdések mind nagyobb hányadát a képvi­seleti testületek ülésein döntsék el. Nyomatékosan hozzátette, hogy a tanácsok egész munkáiénak nyilváno­san, a választókerületben kell folynia. Egyetértett az­zal a iavaslattal. hogy a ta­nácsi funkcionáriusok ne le­gyenek a választott testület tagjai. Támogatta azt az el­képzelést is, hogy a tanács­elnöki posztra az adott párt­bizottság első titkárát java­solják. Az SZKP KB főtitkára ' hangsúlyozta, hogy a legfel­sőbb államhatalmi szervek­ben is erősíteni kell a dolgo­zók képviseletét. Célszerű­nek tartotta, hogy a társa­dalmi szervezetek központi szervei is válasszanak képvi­selőket. Ezek és a jelenlegi parlament képviselői együt­tesen alkotnák a népképvi­selők kongresszusát. A szov­jet parlament két kamará­jának munkája kapcsán ja­vasolta, hogy a nemzetiségi tanács elsősorban a nem­zetiségekkel kapcsolatos kérdésekre összpontosítsa fi­gyelmét. A KB nevében cél­szerűnek tartotta a Legfel­sőbb Tanács elnöki tisztének létrehozását. Javasolta, hogy a legfelsőbb hatalmi szerv állandó bizottságainak előze­tes vitája nélkül ne szület­hessen döntés nagy jelentő­ségű kül- és belpolitikai vagy személyi kérdésekben. Az utóbbi évek meggyőző­en bizonyították a jelentő­sebb országos döntéseket megelőző össznépi viták ha­tékonyságát. Gorbacsov utalt arra, hogy a szocialista ön­igazgatás számtalan kiakná­zatlan lehetőséget rejt ma­gában. Rámutatott ugyanak­kor, hogy a munkahelyi de­mokratizálásnak csak Ekkor lesz meg a gyümölcse, ha ki­egészül a központi gazdaság- irányítás demokratizálásá­val. A főtitkár kívánatosnak tartotta az országos hatáskö­rű hivatalok apparátusának negyvenszázalékos, a köztár­sasági szintűek ötvenszáza­lékos és helyi szintűek hat­vanszázalékos csökkentését. A nemzetiségi viszonyok­ra áttérve a szónok nyoma­tékosan hangoztatta: e téren is csak a lenini elvek követ­kezetes érvényesítése bizto­síthatja a töretlen fejlődést. Rámutatott arra, hogy a re­formokkal összhangba kell hozni a köztársaságok joga­it. Emlékeztetett rá, hogy az anyanyelv, a nemzeti kultú­ra és a történelmi műemlé­kek megőrzése nem mindig kapta meg a szükséges fi­gyelmet. Mihail Gorbacsov leszögezte: aki a nemzetisé­gek szembeállítására törek­szik, az árt a demokratizá­lásnak és az átalakításnak. A szovjet jogrendszer kap­csán Mihail Gorbacsov meg­állapította, hogy az konzer­vatív jellegű, számos rendel­kezése kifejezetten fékezi a társadalmi haladást. — Szi­gorúan be kell tartanunk azt az elvet, hogy mindent szabad, amit nem tilt tör­vény — hangsúlyozta, hozzá­téve, hogy a bírói szervek munkájában is helyre kell állítani a lenini normákat. Az ügyészségek és a rendőrség munkájáról hang­súlyozta e szervek megúju­lásának a fontosságát. Egyet­értett azzal, hogy az ügyvé­di kar önállóan és tevéke­nyebben munkálkodjon a büntető és a polgári jogi ügyek vizsgálatában. A társadalmi, szervezetek átalakítása kapcsán utalt ar­ra, hogy napirenden van a szakszervezetek, az ifjúság, a társaságok és az egyesüle­tek jogairól szóló törvények kidolgozása. Kiemelte a szakszervezeti tevékenység megújításának fontosságát és az ifjúság bevonásának jelentőségét az átalakítási folyamatba. A politikai párbeszéd és a vitakultúra fejlesztése kap­csán Gorbacsov utalt az or­szágszerte kibontakozó ha­zafias mozgalomban rejlő lehetőségekre. Ebben kom­munisták és hívők, veterá­nok és fiatalok tömörülnek. A KB főtitkára ezt köve­tően részletesen foglalkozott az SZKP vezető szerveinek megújulásával, rámutatva arra, hogy nem minden párt- szervezet tevékenysége felel meg a mai követelmények­nek. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az elvtársiasságra épülő kapcsolatokat felvál­tották az utasításokon ala­puló alá- és fölérendeltségi viszonyok. A demokratikus centralizmus elvét egy idő­ben a bürokratikus centra­lizmus váltotta- fel. Kifejez­A külügyminisztérium szóvivőinek sajtótájékoztatója te reményét, hogy a párt ön­tisztulása, a szervezeti sza­bályzattal összhangban álló minősítések elősegítik a párt megújulását. Megengedhe­tetlen, hogy a minősítés megtorlássá, leszámolássá váljon — hangsúlyozta. A párt választott szervei­ről kifejtette: gyökeres vál­tozásokra van szükség, nö­velni kell e testületek tekin­télyét, nyíltságát, és el kell kerülni, hogy az apparátus beavatkozzon munkájukba. Ez vonatkozik a Központi Bizottságra is. A főtitkár célszerűnek tar­totta a KB-tagak részvételé­nek erősítését a Politikai Bizottság munkájában, hoz­zátéve, hogy a PB rendsze­resen számoljon be tevé­kenységéről a Központi Bi­zottságnak. Támogatta azt a kezdemé­nyezést, hogy egységesen öt évben állapítsák minden pártbizottság megbízatásá­nak idejét, valamint, hogy két egymást kö'vető időszak­ra korlátozzák a választott párttisztségek betöltésének idejét. A párt és az állam funk­cióinak szétválasztását a leg­felsőbb szinten kell elkezde­ni — mondotta Gorbacsov. Meg kell akadályozni, hogy a pártbizottságok közvetle­nül az állami, gazdasági és társadalmi szervezeteket utasító határozatokat hoz­zanak. A városi és kerületi párt- szervekről szólva kiemelte, hogy a pártalapszervezetek- re kell támaszkodniuk tevé­kenységükben. Ehhez azon­ban gyökeresen meg kell változtatni munkastílusukat és munkamódszereiket. A demokratikus centraliz­mus elvének érvényesítésé­vel, a kollektivitással és a nyíltsággal lehet csapást mérni a pártot is megfertő­ző bürokratizmusra — han­goztatta a főtitkár. Utalt rá: a konferencia előkészítése során támogatást kapott az a javaslat, hogy a pártfe­gyelem, ' a szervezeti sza­bályzat előírásai betartását a kongresszus által választott ellenőrző-revíziós szervezet lássa el. A nyíltság kérdéseit ele­mezve Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy maga az átalakítás helyezte előtérbe ezt a fogalmat. Most azon­ban tovább kell lépni, a pártsajtónak új minőségre kell szert tennie politikai, felvilágosítói és szervező te­vékenységében. — A saj­tónak a folyamatok mé­lyére kell hatolnia, elemez­nie kell az új társadalom születésének dialektikáját, ellentmondásait — muta­tott rá. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyesek a szocialista ideológiát és gyakorlatot torzító dogmák felszámolása ka picsán a szocializmus el­veinek és alapjainak állító­lagos fellazításáról, történel­mének befeketítéséről be­szélnek. Mihail Gorbacsov leszögezte: a dogmatizmus, és a konzervativizmus, az előítéletek nem állhatják a peresztrojka útját. Befejezésül a főtitkár ki­fejtette: az előkészítő vita során tett javaslatok és el­képzelések a párt, az egész nép együttes gondolkodásá­nak eredményei, amelyek célja a nagyobb demokrácia, több szocializmus, a dolgo­zó ember jobb élete, a haza nagysága és java. * * * Délután megkezdődött a vita az előadói beszédről, összesen heten kaptak szót, pártbizottsági titkárok az ország különböző térségei­ből, a mezőgazdasági terme­lés dolgozói és az értelmiség képviselői. Kedden a Kreml Kong­resszusi Palotájában befeje­ződött az SZKP 19. értekez­letének első munkanapja. Az értekezlet szerdán folytatja munkáját. Mindenekelőtt a leszere­léssel kapcsolatos kérdések kerültek előtérbe a Külügy­minisztérium két szóvivőjé­nek kedden megtartott nem­zetközi sajtókonferenciáján. Tóth Tibor, a leszerelési ügyekben illetékes szóvivő az ENSZ-tközgyűlés június 26-án zárult 3. rendkívüli leszerelési ülésszakát érté­kelve emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi fórum — bár kedvező politikai körül­mények. között ült össze — nem tudott közmegegyezé­sen alapuló záródokumentu­mot megszövegezni. Tóth Tibortól Komoróczki István vette át a szót, s be­jelentette: a jövőben a kül­földi televíziósok forgatási engedély nélkül dolgozhat­nak Magyarországon. Ezzel megszűnik az a korábbi gya­korlat, amely a külföldi té­véstábok munkáját a Kül­ügyminisztérium előzetes en­gedélyéhez kötötte. Több tudósító érdeklődött a hétfőn Budapesten, több ezer résztvevővel megtartott békés tüntetésről, s azt tu­dakolták, a Külügyminiszté­rium értesülései szerint Ro­mániában terveznek-e ha­sonló válaszakciót. Komoróczki István emlé­keztetett arra, hogy a hétfő esti megmozdulás hivatalo­san nem támogatott, békés tüntetés volt, amelyet a ma­gyar törvények szabta kere­Ioan Totu, a Román Szo­cialista Köztársaság külügy­minisztere június 28-án be­kérette Szűcs Pál bukaresti magyar nagykövetet és kö­zölte vele a román párt- és állami vezetőség dön tését ar­ról, hogy a Magyar Népköz- társaság kolozsvári főkon­zulátusának működését azonnali hatállyal megszün­tetettnek tekinti, és követeli, hogy a főkonzulátus sze­mélyzete 48 órán belül hagy­ja el Románia területét. A döntést a romániai telepü­lésrendezési tervek elleni magyar tiltakozó megmoz­dulásokkal indokolta. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság között hatályban le­vő konzuli szerződés meg­szegéséért a felelősség a Ro­mán Szocialista Köztársaság kormányát terheli. A Magyar Népköztársaság kormányát ez a súlyos ro­mán intézkedés sem téríti el eddig követett elvi politiká­jától, amely a magyar és a román nép barátságának el­mélyítésére, az országaikban Hétfőn Bukarestben ülést tartott a Magyar Nemzetisé­gű Román Dolgozók Taná­csa. Ugyancsak ülést tartott hétfőn a Német Nemzetisé­gű Román Dolgozók Taná­csa — jelentették a román sajtószervek. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgo­zók Tanácsának ülésén részt vett Emil Bobu, az RKP KB PVB tagja, a KB titkára. A tanácskozáson Gere Mihály, az RKP KB PVB póttagja, a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának elnö­ke terjesztett elő jelentést. A jelentés szerint a Ceau- sescu-korszak egyik legna­gyobb vívmánya az, hogy következetesen biztosították a teljes honfiúi egyenlőséget, megvalósították a dolgozók egységét. A jelentés így foly­tek között, rendzavarás nél­kül tartottak meg. Az ille­tékes magyar szervek az 1961. évi — a diplomáciai kapcsolatokról szóló — bé­csi szerződés előírásainak eleget téve szavatolták a ro­mán külképviselet biztonsá­gát, az ott dolgozók szabad mozgását. Elmondta azt is, hogy a Külügyminisztérium diplo­máciai útoh előzetesen tájé­koztatta a román felet a til­takozó akcióról. Ennek meg­felelően ha a magyar kép­viseleteket is érintő hasonló jellegű demonstráció készül­ne Bukarestben, arról aro­mán fél minden bizonnyal tájékoztatná partnerét. Ilyen jelzés eddig nem érkezett a Külügyminisztériumhoz. A további magyar lépé­sekről kérdező újságírókat a szóvivő emlékeztette arra, hogy a közelmúltban az RKP és az MSZMP Köz­ponti Bizottságai között le­vélváltásra került sor. Ma­gyar részről állást foglaltak a vitás kérdések tárgyalá­sos úton való rendezése mellett, s azt javasolták, hogy egy esetleges magas szintű látogatást előkészí- tendő tartsák meg a két párt külügyi titkárainak ta­lálkozóját. Hazánk nem kí­ván külső döntőbírókhoz fordulni: abból indul ki, hogy a vitás kérdéseket a két országnak egymás kö­zött kell rendeznie. élő nemzetiségek összekötő szerepének erősítésére, a ma­gyar—román együttműködés sokoldalú fejlesztésére irá­nyú 1. * * * Az oly sokat emlegetett és változatlanul érvényben le­vő 1977. évi debreceni— nagyváradi legfelső szintű találkozón a két fél kézje­gyével hitelesítetté azt a jegyzőkönyvet, amely' az 1973-ban Bukarestben aláirt konzuli szerződés alapján meghatározza, hogy a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság Kolozsvár, illetve Debrecen székhellyel főkonzulátust lé­tesít. A megállapodást köve­tően a magyar főkonzul 1980-ban, a román 1981-ben kezdte meg működését, újabb lehetőséget teremtve a magyar—román kapcsolatok sokoldalú, kiegyensúlyozott fejlesztésére. 1985 végén Ro­mánia — gazdasági helyze­tére hivatkozva — felszá­molta debreceni főkonzulá­tusát. tiségu Román Dolgozók Ta­nácsa felháborodással uta­sítja vissza a Magyar Nép- köztársaság bizonyos körei­nek soviniszta, irredenta, re- wansista megnyilvánulásait, amelyek szándékosan eltor­zítják Románia valóságát és ellenségesen szemlélik a ro­mán nép által az új, szocia­lista társadalmi rendszer út­ján elért nagy eredménye­ket, meghamisítják nemcsak a jelent, hanem a történelmi múltat is. Aggodalomra ad okot az a tény, hogy egyes szomszédos országok támo­gatják e törekvéseket. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának plénu­ma ezért kinyilvánítja fel­háborodását e reakciós té­telek miatt, azokat határo­zottan visszautasítja”. Lapzártakor érkezett: Románia megszüntette a kolozsvári magyar főkonzulátust (MTI) Ülésezett a Magyar Nemzetiségű Román OolgozAk Tanácsa tatódik: „A Magyar Namze-

Next

/
Thumbnails
Contents