Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
IgHslUkfiV}Fél évszázad a lótenyésztés szolgálatában Mezőhegyes hazánk egyik Legérdekesebb települése. Több mint 200 évvel ezelőtt császári parancsra alakult itt ki a ménesbirtok. A nagyközség az évszázados parkjaival, a különleges fák között szétszórtan meghúzódó, jellegzetes épületeivel vonzza az idegeneket, a helybéli Lakosok pedig lokálpatrióták a javából. — A szülőföld megismerése, megszerettetése egyenlő a haza és az emberek szere- tetével — mondja erről Csanádi István nyugalmazott lótenyésztési felügyelő. — őseim itt éltek, kemény munkával töltött évtizedeket hagytak maguk mögött, s itt nyugszanak a mezőhagyesi temetőben. A szülőföldhöz és a munkahelyhez való hűség családi hagyomány nálunk. Számomra a múltat, a jelent és a jövőt Mezőhegyes jelenti. — Óvodáskoromban ott jártam el a katonai ménes nyári lovardája előtt. Megcsodáltam a szebbnél szebb lovakon, csillogó egyenruhában lovagló kishuszárokat és egyetlen vágyam volt: huszár lehessek. Édesanyám korai halála miatt a vártnál is hamarabb lettem kishu- száir. A fényes csizma feltörte a lábamat, a nyereg a combomat, de nem adtam fel. Megismertem, megszerettem és egy életre barátságot kötöttem a lovakkal. Korábban azt hittem, hogy ez csak múló fellángolás, de most fehér hajjal, látom: ez egy sírig tartó „szerelem”. — A lónak lelke van, ké- remszépen. Megérzi, hogy ki szereti. Hűséges állat, de haragtartó tud lenni azzal szemben, aki rosszul bánik vele, s bizony nem mindig fogad szót. Engem az elmúlt 57 év alatt ló meg nem rúgott, meg nem harapott, de ezért valamit nekem is adnom kellett. „A ló kérelme” címen néhány lovas kollégámmal pontokba szedtük, mit kíván a ló a gazdájától. Ezt a minisztérium országosan terjesztette. A lényeg: „Édes gazdám, szeress engem, adj ennem, innom, pihenésre időt és én azt nagyon meghálálom .. — Tizennégy év katonai szolgálatot teljesítettem szigorú fegyelemben. Voltam ménesistálló-parancsnok, patkoló-gyógykovács, törzskönyvvezető, ménesparancsnoki irodavezető. Hozzám tartozott a könyvtár is. Szerencsémre a főnököm se olvasni, se írni nem szeretett. Minden új szakkönyvet át kellett tanulmányoznom, jegyzetet készíteni és referálni. Ebből nagyon sokat tanultam. A beosztottjaim szerettek, mert mindig emberséggel bántam velük. — A II. világháború nagy veszteséget okozott Magyar- ország lóállományában. Néhány öreg, beteg ló került vissza Németországból. Mi mezőhegyesi lovasok mindent kezdtünk elölről. Én mindenáron a lovak mellett akartam maradni, pedig a minisztériumban 1946-ban felhívták a figyelmemet: keressek valami reálisabb foglalkozást, mert pár év múlva Magyarországon csak az állatkertben lesznek lovak. Szerencsére a jóslatuk nem vált be, bár egy időben erősen fenyegetett a ló kipusztulásának veszélye. Kemény küzdelem árán, de Mezőhegyesen és hazánk más tájain vannak törzstenyészetek, kis- és nagyüzemekben, a sportpályákon sok hasznot és örömet szereznek a szép lovak az embereknek. 1980- ban például a moszkvai olimpián szereplő 11 magyar ló közül hat mezőhegyesi volt, közöttük a legeredményesebben szereplő Bohém sportmén. Büszkék vagyunk a lovainkra. — A felszabadulás óta nyolcszor volt átszervezés a lótenyésztésben. Ez alaposan megviselte a lótenyésztők idegrendszerét. Bizony sok lószerető ember a józan eszére hallgatott és más pályát választott. Ez a munka nem volt végig „fáklyás menet”. Hozzáteszem: azelőtt sem volt mindenki ördög és ma sem vagyunk mindnyájan angyalok. A ménesbirtokon jó nevelést kaptam, ezt ma is hasznosítom. 1964—81 között az Országos Lótenyésztési Felügyelőség kirendeltségének vezetője voltam Békés, Csongrád megyében^ onnan mentem nyugdíjba, 50 év tényleges szolgálat utón. Nyolcadik éve mint szaktanácsadó dolgozom Bács, Békés és Csongrád megye ló- tenyésztésében. — Majdnem ráment az élete Pista bácsinak — veszi át a szót Antal László, a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság igazgatója. — Súlyos infarktust kapott. Akkor nem volt lehetőség, hogy állandó munkakörben alkalmazzuk, de hívó szavunkra jött önzetlenül és segített. A fiatalokkal nagyon jól megérti magát. Öröm és nagyon kellemes Pista bácsival együtt dolgozni. Lelkiismeretesen végzi a munkáját, mi fiatalabbak sokat tanulhatunk tőle. Szinte visszafiatalodott, ahogy ismét napi négy órára visszavettük dolgozni. 73. életévében is jó kedélyű, pontos, precíz munkatárs. Sok ilyen nyugdíjast kívánok a gazdaságoknak. — Hobbija? — Szeretek faragni? főleg lószobrokat. A mezőhegyesi kocsimúzeum címerében is az általam faragott nóniusz szerepel. Gyermekkoromban pedagógus is szerettem volna lenni, kántortanító. Ez nem sikerült, de ma gyakran a katedrán találom magam. A 6. osztályos unokám megkért: tartsak az osztóiynak előadást Mezőhegyes történetéről. Azóta több osztályba meghívnak, a TIT keretében pedig felnőtteknek tartok előadásokat, idegenvezető vagyok, németül tanulok, hogy a külföldieket is jól tudjam tájékoztatni. Sok hazai és külföldi vendég érkezik Mezőhegyesre és én boldog vagyok, ha szeretett szűkebb hazámról mesélhetek. Ha újra lehetne kezdeni az életet, én akkor is Mezőhegyest választanám. Meggyőződésem: Pista bácsi azért ilyen fiatalos, jó munkaerő, mert mindig azt csinálta, amit nagyon szeretett. Ary Róza Munkaügyi viták a b>. Munkaügyi vitákban gyakran felmerül a kárfelelősség kérdése. A Munka Törvény- könyve a dolgozó anyagi felelősségének jogalapját úgy határozza meg, hogy a dolgozó a munkaviszonyból eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért felel. A munkáltató anyagi felelőssége a károkozások jóval tágabb körét öleli fel, hiszen a szervezettsége és erőforrásai folytán többet tehet a károk megelőzésére. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, bogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. * * * A gyakorlatban sokszor hosszú viták után dől el a kérdés: a dolgozó kára vajon a munkáltató működési körén belül esett, vagy sem, hiszen ezen múlik, hogy kötelezhető-e a vállalat a kártérítésre. Az alperes házi szociális gondozónőként dolgozott. Kerékpárral járt az idősekhez, hogy a munkáját időben elvégezhesse. Egy téli napon a kerékpár a jéges úton megcsúszott, az asz- szony balesetet szenvedett. A munkaadó, a későbbi felperes a baleset üzemi jellegét elismerte, de nem figyelmeztette dolgozóját, hogy kártérítést kérjen. Egy évvel a baleset’ után az asz- szony rokkantsági nyugdíjas lett, egyben benyújtotta igényét a munkáltatójánál a korábbi fizetése és a rokkantsági nyugdíja közötti különbözetre. Az elutasító válasz után a döntőbizottság a dolgozó követelését megalapozottnak találva, kötelezte a munkáltatót a különbözet megfizetésére. A munkaadó a bírósághoz fordult. Keresetében megerősítette álláspontját, miszerint „a balesetet a munkáltató működési körén kívül eső, o háríthatatlan objektív ok” (a jeges, csúszós út, amelynek rendben tartása nem a felperes feladata) idézte elő, tehát felelősség nem terheli. A bíróság mindenekelőtt azt tisztázta, hogy az ok valóban működési körön kívülinek tekinthető-e, mert ha nem, akkor nincs jelentősége annak, hogy volt-e lehetőség az elhárítására. Ilyenkor ugyanis a munkáltató felelőssége akkor is fennáll, ha a balesetet kL váltó ok a munkáltató részéről elháríthatatlan. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet előidéző ok a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és körülményeire is. A működési kör nem korlátozódik csupán a munkáltató telephelyére, különösen akkor, ha a dolgozó a munkáját rendszeresen azon kívül végzi, és eközben állandóan fennáll a balesetveszély (közbiztonsági dolgozók, postai kézbesítők, házi szociális gondozók). Köteles a munkát az adott körülmények között végezni, ám az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell. Mindezek alapján a bíróság megállapította a munkaadó felelősségét, és a keresetét elutasította. A döntő- bizottsági határozat alapján tehát a gondozónőt megilleti a kártérítés. * * * A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete a munkáltató kártérítési kötelezettségével kapcsolatban szabályozza az úgynevezett nem vagyoni kártérítést is, nevezetesen: „A munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.” A megye egyik nagyvállalatának szakembere súlyos üzemi balesetet szenvedett: munka közben fémszilánk pattant a szemébe. Látáscsökkenés, majd szürkehákét. A ma. mellett ».' szívritmusa. külete tette . a mindennapi mun&.----,t. E zek után a dolgozó nem vagyoni kártérítés címén előbb 200, majd 120 ezer forintot követelt a vállalattól azzal az indokkal, hogy az üzemi balesete miatt megváltozott az életvitele; munkavégzési és szórakozási lehetőségei beszűkültek, olvasni, televíziózni gyakorlatilag nem tudott, baráti, munkatársi kapcsolatainak többségét elveszítette, befelé fordulóvá vált, egyszóval — jogi terminológiával élve — a társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült. A munkáltató a bíróság előtt vitatta, hogy a körülmények ilyetén alakulása a balesetből eredt volna, tekintettel a dolgozó egyéb betegségeire is. A bíróság mindkét félnek részben adott igazat. Megállapította, hogy az egyik szem elveszítése a dolgozó életét döntően, tartósan és súlyosan megnehezítette, s hogy a baleset bekövetkezte nélkül nem lenne rokkantsági nyugdíjban. (A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében elvi éllel megfogalmazta, hogy az egyik szem látásának az elvesztése miatt jelentős érzékszervi károsodás az egész életre, vagy legalábbis hosszú időre kiható súlyos hátrány, s ez kellőképpen indokolja a károkozó nem anyagi kár fizetésére kötelezését.) Ugyanakkor nem mulasztotta el mérlegelni azt sem, hogy a dolgozó életében kialakult nehézségek az egyéb betegségeivel is összefüggenek, amelyek a munkáltatótól függetlenül alakultak ki, és nem is róhatók a terhére. Ily módon a bíróság a vállalatot 80 ezer forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte. László Erzsébet Induljunk hajnalban! Űtravaló jó tanácsok Nincs olyan nap, hogy ne olvasnánk, ne hallanánk közlekedési balesetekről, túl sokszor halálos kimenetelű- ekről. Ha pedig külföldön ér bennünket baj, még kiszol- gáltatottabbnak érezzük magunkat, messze hazánktól. Itt a nyár és sokan indulnak gépkocsival hosz- szabb útra. Mit tanácsol Tóth László, a Békés megyei Autóklub titkára. • Mi mindenre vigyázzanak az útra indulók, hogy nyaralásuk nyugodt és biztonságos legyen? — Legelső és legfontosabb az út előtt, hogy a gépkocsinkat előzetes műszaki felülvizsgálatnak vessük alá. Természetesen az autós tartozékok ellenőrzésére és célszerű kiegészítésére is gondolnunk kell. A jó pótkerék, vontatókötél, emelő, tartalékizzók, gyertyák, biztosítékok, ékszíj és célszerszámok nem hiányozhatnak az utazási poggyászainkból. 0 A különböző országokban — ha jói tudom — különbözőek a közlekedési szabályok is. Aki nyilván utazik, szeretne erre is felkészülni. Milyen lehetősége van? — Az előrelátó vezető az útvonalat is jóval az indulás előtt megtervezd. Ehhez egyik legjobb segítőtársa egy új kiadású térkép. Megyénkben az Autóklub békéscsabai és orosházi irodájában az útiokmánnyal, az utasbiztosítással, az autó műszaki biztosításával kapcsolatos valamennyi felvilágosítást megkaphatjuk. Ugyanezeken a helyeken szuper hitellevelet is vásárolhatunk, amelyet külföldön lehet felhasználni, ha a gépkocsinkban valami műszaki hiba keletkezik. Arra is választ adnak, hogy melyik or- . szágban milyenek a közlekedési szabályok. 0 Nemegyszer előfordult már, hogy egészségesen hagyjuk el az országot, mégis hiba csúszik a számításba, és messze hazánktól betegek leszünk. Mit vigyünk magunkkal? — Egészségi állapotunktól és mindennapi szokásainktól függően kell a házipatikát összeállítani. Az egyes gyógyszerek kiválasztásához (a vezetésre gyakorolt hatásuk miatt) a kezelőorvos tanácsát érdemes megfogadnunk. Ha valaki rendszeresen szemüveget visel, annak pedig célszerű tartalékszemüveget magával vinnie. 0 Volt olyan ismerősöm, aki azzal dicsekedett, hogy — útban Spanyolország felé — előfordult, hogy naponta 800 kilométert is vezetett. Mi a véleménye erről? — A hosszabb távú vezetés bizony erősen próbára teszi teljesítőképességünket. Ilyenkor különösen előtérbe kerül a józan megfontolás, az önkontroll, hiszen mindenki maga tudja csak eldönteni, hogy a hosszabb távú vezetéskor milyen teljesítményre képes, mennyire zavarják az út- és időjárási körülmények, és egyáltalán, szorongás nélkül képes-e éjszaka, rossz látási viszonyok között is tartósan vezetni ? Ha adhatok egy jótanácsot, hosszú túrára minél korábban, hajnalban induljunk el. Köztudott, hogy a teljesítőképességünk, vezetési frissességünk — bármilyen ügyesnek is hisszük magunkat — az idő függvényében törvényszerűen változik. A hajnali indulást alapul véve a teljesítmény kifejezetten jó, és a maximumát 9-11 óra között éri el. Ezután csökkenés tapasztalható, ami délután 1 és 2 óra között éri el a mélypontot. A teljesítményünk ezután újrafokozódik, és 4-5 óra között éri el a délutáni csúcsot, ettől kezdve mindenkinél szinte törvényszerűen gyengül a teljesítmény, a koncentrálási képesség és az autó feletti uralom készsége. 0 A gyakorlott vezető képességeit is próbára teszi, ha lakókocsival indul útnak. Itt mit tanácsol, mire vigyázzanak? — Sajnos számos súlyos baleset, rosszul végződött túra az intő példa arra, hogy autónkhoz először hozzákapcsolt lakókocsi és utánfutó birtokbavételekor a vezetéstechnikai tudnivalókat elfelejtettük komolyan tanulmányozni. Pedig ezt még az „éles túra” megkezdése előtt, forgalommentes környezetben jól be kell gyakorolnunk. Hiszen a megnövekedett tömeg, hosz- szúság, magasság, szélesség, és egyáltalán a tömegelosztás a megszokottól merőben más vezetéstechnikát igényel. Változik a megszokott holttér, a gyorsítások és lassítások alkalmával a korábbihoz mérten eltérő menetdinamikai tulaj donságókhoz kell alkalmazkodnunk, és ezzel összefüggésben több gázt kell adnunk induláskor, hegymenetben, manőverezéskor. Nagyon vigyáznunk kell fékezéskor á be- csuklás eshetőségére és veszélyére. A többoldalú alapos felkészülés, a leirt tanácsok nem kötelező érvényűek. Figyelembevételük viszont sok kellemetlenségtől, veszélytől óvhatja meg a közlekedés résztvevőit, és hozzájárulhat a balesetmentes közlekedéshez. B. V.
