Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
1988. június 28., kedd Fürge rókalábak... „Minden munkát meg kell fognom” Ha mindnyájan lefeksziink, ágy áll ágy hátán Segítség a tanácstél és az OTP-tül Nagyszénáson a kis ház csendesnek látszik. Pedig népes család Lakja. Igaz, kora délelőtt még a gyerekek sem igen rajcsúroznak az udvaron. . Bejelentés nélkül érkezem, hogy „körbejárjak” egy panaszlevelet, amelyet a kis ház asszonya, Gálné Kiss Mária írt. A levélből sok minden kiderül. Az például, hogy írója 29 éves és öt gyermek édesanyja. Akkor költöztek Nagyszénásra — írja —, amikor a negyedik gyermekével gyesen volt. A gyes lejárta után a fiatal- asszony felkereste a helyi tanácsot, hogy elhelyezkedésében segítségüket kérje. Időközben; 1987-ben nőtt a csalód létszáma, mert magához vette 26 éves beteg testvérét, és ezzel ő lett annak kijelölt gondnoka. 1988 februárjában pedig megszületett az ötödik gyermeke. Ekkor Gálné azért kereste fel a községi tanácsot, hogy nem könnyű helyzetére tekintettel rendszeres szociális támogatásban részesítsék. A tanácsnál, annak rendje és módja szerint — az ilyenkor szokásos — orvosi vizsgálatra küldték, hogy megállapítsák, jogosult-e az igényelt segélyre. Negyvenszázalékos munkacsökkenést állapítottak meg, s ennek alapján (mivel ez kevésnek bizonyult) a tanács kérelmét elutasította . .. Ennyi jutott eszembe a levélből útban a helyszínre menet. Kicsi babával a kezében jön elém a fiatalasszony. Éppen a pici etetéséhez kezd. Három nagyobb csemetéje egy heverőn ül — mint három kis veréb — és nagy figyelemmel a televízió adását nézik. Kérdezem a nevüket, és ők egymás utón illedelmesen bemutatkoznak: Rita Ilona, László Tamás, Georgina Anita. Egyik sem felejti el a második keresztnevét is sorolni. Georgina az ötévesek „teljes biztonságával” produkálta magát. Hiába, lány. — A legkisebb testvéremet Richard Attilának hívják — mondja. A bemutatkozás után ülnek tovább — és látszólag — a tévére figyelnek, nem a mi beszélgetésünkre. — Jó, hogy ma jött — sóhajt egy nagyot Marika, a mama. — Holnaptól már nem talált volna itthon. Li- batép>ésre szegődtem. Minden munkát meg kell fognom. — Hát a gyerekek? Velük ki marad? — A férjem szerencsére több műszakban dolgozik. Mtíst itthon van, ő látja el őket. Igaz, nem kaptam még választ a tanácstól segélyem ügyében, de azért tudok jó hírt is mondani. Látja, ebben a kis lakásban milyen szorosan vagyunk. Ha mindnyájan lefekszünk, ágy áll ágy hátán. Kicsi ez a két kis szoba nyolc embernek. A nagyszénási OTP vezetőjének segítségével talán még a nyáron beköltözhetünk egy négyszoba-étkezős, két fürdőszobából álló, központi fűtéses, összkomfortos lakásba. Gondolja el, micsoda örömünnep lesz elfoglalni azt a lakást. — Ki tudják fizetni? — Az összeget ennek a háznak az eladásával, reméljük, be tudjuk fizetni. Georgina odabújik hozzám, lesi, vajon mát írhatok a jegyzettömbömbe? A mamája elmosolyodik. — Szerencsére a gyerekekkel nincs különösebb probléma. A legnagyobb lányom. Hajnalka — aki most éppen nincs itthon .— és Rita kitűnő tanulók. Ezt az iskolában is értékelik. Mind a két kislányom teljesen ingyen szokott részt venni a nyári táborozásokon. A kis Richárd befejezte a tízóraizást. Mamája Rita ölébe teszi, hogy aztán engem elkísérjen megmutatni jövendő otthonukat. A nagy ház, ahol megállunk — bizony palotának tűnik azután, amiben most a nyolctagú család lakik. Marika nagy büszkeséggel vezet végig jövendő házukon. — Lesz itt külön helye a húgomnak, és a gyerekeknek. Nem lesznek összezsúfolva egy szobában, mint most. A lakásnézés után elbúcsúzunk. Gálné az ABC-be siet. Kell még vásárolnia egy s mást a mai ebédhez... A Nagyszénási Nagyközségi Tanácsnál Nagy Éva vb- titkárt találtam. Ismeri a családot és nem zárkózik el, hogy valamilyen jó megoldást találjon ügyükben. — Nem Gálék az egyetlenek a községben, akik anyagi segítségre szorulnak. Vannak még nagycsaládosok, akik azt várják, hogy enyhítsünk nehéz helyzetükön. A Békés Megyei Tanácstól pótelőirányzatot kértünk, s ennek elbírálásáról az értesítést a napokban meg kell hogy kapjuk .Ha ez megérkezik, akkor' tudom megmondani, mennyi lesz az az összeg, amivel segíthetjük Gálékat. Hívom majd telefonon! — ígérte búcsúzóul. Manapság igen keresettek a nemes szőrmék Magyarországon és hatóiramkon túl is. Az üzletemberek egy-egy sarki- vagy ezüstróka gereznájáért képesek négy, esetleg nyolc, tízezer forintot is fizetni.- Hazánkban két éve alapították meg az Interprém szakcsoportot, a prémes- és kisállattenyésztők egyesületét. Az elmúlt évben — főként Jugoszláviába — exportált tenyészállatokért 100 ezer dollár árbevételit könyvelhettek el. Az elnökük, Blaboli Tibor 4 éve foglalkozik rókatenyésztéssel Orosházán. Telepén jelenleg 40 anyaállatot és több száz kisrókát nevel. A város határában lévő telek magas kerítésén belül a házigazda kalauzol bennünket előbb a kék-, majd az ezüstudvarba. — Külön kellett választanom a kék- és az ezüstrókákat, mert az ivarzási idejük között néhány hét eltérés van. A párosodó kék- rókák lármája zavarja a már ellő, vagy kölyköket nevelő ezüstrókákat — tájékoztat Balbboli Tibor. A ketrecek között sétálva halkan beszélgetünk, mert az állatok nem kedvelik az idegen látogatókat, nyugalomra van szükségük. Miközben az ezüst-, kék-, vörös- és tűz- rókákat csodáljuk, a tenyésztők nem kis büszkeségével mutatja meg nekünk a gazda a farm legszebb példányait: az országos fajtagyőztes ezüstróka kant, a kékróka kant és szukát. Az utóbbi kettő kitűnő minősítést kapott. A díjakat lehetne még sorolni, hiszen a versenyeken ezek a különleges ravaszdik mindig a legjobbak között szerepelnek. — Vajon egy róka mitől lesz kiváló? — Az állatok szeretetén túl, sokat kell velük foglalkozni. Figyelni kell az anyákat, apákat, az ivarzás jeleit, a párzás megtörténtét, a szaporulatot. Fel kell ismerni az átlagosnál jobb képességű állatokat. A takarmány felhasználása befolyásolja a prém minőségét, ezért a mennyiségre és a minőségre is ügyeni kell. Én esténként etetem a rókákat. Most, a szoptatási időben 50-60 kilogramm húst osztok szét az állomány között. A fejadag — ahogy nőnek a kölykök — napról-napra emelkedik. Szeptemberre már 100-120 kilogramm takarmányt is képesek felfalni. A minőség megőrzése érdekében — annak ellenére, hogy a telepen kiváló szülőpárok vannak — a vérfrissítés is szükséges. Ebből a célból — az Inter- prém keretében — még az idén Alaszkából kívánunk lehozni újfajta rókákat. Cs. I. * * * Beszélgetésünk után két nappal Nagy Éva rab-titkár, ígéretéhez híven telefonon keresett meg: — A napokban kaptuk meg |a pótelőirányzatot. Kevesebbet, mint pmennyire számítottunk, de ez is több a semminél. Igyekeztünk igazságosan elosztani az összeget, fakinek igénye volt nálunk, azoknak, ha nem is nagy összegben, de tudtunk segélyt adni. így Gáléknak Hs, akik augusztus elsejétől, rendszeres nevelési segély címén 1800 forintot kapnak ... Béla ÍVali Az orosházi NEB tapasztalatairól Harminc éve alakult a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság azzal a céllal, hogy az ellenőrzött területeken a törvényes állapotokat visz- szaállítsa, a hiányosságokat megszüntesse. Az orosházi szrvezetben jelenleg 189 népi ellenőr dolgozik. Az elmúlt három évben összesen 26 témavizsgálatot végeztek el. Ezekből — a teljesség igénye nélkül — néhányat emelünk ki. Az építőiparban a társadalmi tulajdon helyzetét elemezve kiderült, hogy sok helyen nem tekintik fontos kérdésnek a társadalmi tulajdon védelmét. Nem mindenütt alkalmaznak rendészt, portást, vagy éjjeliőrt, a tűzvédelem sem megfelelő. A telephelyek egyes esetekben nincsenek kerítéssel ellátva. A lakossági szolgáltatások helyzetének vizsgála- kor megállapították, hogy Orosházán és a környező településeken nem megnyugtató az alkatrészellátás a gépjárművek, háztartási gépek, híradástechnikai berendezések, valamint gázkészülékek javításához. A lakosság hosszúnak tartja a javítások átfutási idejét is. Az elmúlt időszakban növekedett a panaszok és a reklamációk száma. A zöldség-, gyümölcstermeltetés, -felvásárlás tapasztalatai szerint — mivel ez az ágazat nagyon kézimunka-igényes — a nagyüzem csak ott képes tartósan bekapcsolódni a termelésbe, ahol a gépesítés már megoldódott. A lakossági áruellátást döntően ma is a kisüzemek oldják meg. Itt viszont a termelés technikai tényezői drágulnak, és ez a termelői árban nincs elismerve. A termelőtől a fogyasztóig hosszú az áru útja, és ez a kelleténél lényegesen megdrágítja a fogyasztói árat. Az orosházi szervezet évente átlag 30-60 közérdekű bejelentést, panaszt vizsgál. Ezek egyrésze a fent említett szolgáltatások hiányosságaiból fakadnák. Itt is elsősorban a gázszolgáltatás az a terület, ahonnan a legtöbb kifogás érkezik. A vásárlóka kereskedelem területéről elsősorban a helytelen fogyasztói árak alkalmazását teszik szóvá. Mások a szocialista demokrácia megsértését, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelését jelzik. Cs. I. Székesfehérvárott felépült a Videoton új márkaszervize. Az 1700 négyzetméter hasznos alapterületű létesítmény már fogadja az ügyfeleket. A Videoton Elektronika Leányvállalat — amely 25 márkaszerviz munkáját koordinálja i— számos új szolgáltatással bővíti hagyományos és garanciális tevékenységét. Többek között megkezdik a híradástechnikai berendezések, alkatrészek értékesítését, valamint a székesfehérvári vállalatnál készült televíziók, képmagnók kölcsönzését MTI-íotó: Kabáczy szilárd Érzékcsalódás és biztonságos közlekedés A modern autó erős és gyors. Szinte teljesen zajtalanul, simán fut. Ha egyszer kiszabadulunk a nyílt pályára, még az egyébként gyakorlatlan vezetőnek is önbizalmait, szárnyakat adhat az a mámorító érzés, hogy nem kell mást tennie, mint kicsi korrekciókkal mozgatnia a kormányt és nyomni a gázt. A kilométeróra mutatója engedelmesen kúszik a mind magasabb sebességet jelölő számok felé. A jó idő, a száraz út feledteti velünk a veszélyeket és szinte észre sem vesszük a növekvő sebességet és a többmázsás gépbe korbácsolt lendületet. Ez a mozgási energia — amit még nem ismerünk — akkor lesz igazán érzékletesen félelmetes, amikor a frissen permetező eső balesetveszélyesen nyálkássá teszi az utat, vagy amikor a táj elvonja az útról a figyelmünket, és egy kanyar előbb fut elénk, mint ahogyan vártuk, vagy bármilyen okból hirtelen meg kellett volna állnunk. Amikor elhatározzuk, hogy „kiruccanunk”, rendszerint mindig kellemes, pihentető kirándulásra számítunk. El a városból, a zajjal, füsttel, forgalmi torlódásokkal és idegeskedéssel terhes utcákról a tavakhoz, a hegyekbe, a csend és a természet nyugtató világába vezető tájak felé! Az ilyen pihentető rövidebb túráknak még a gondolata is friss erőt előlegez. A baj ott kezdődik, ha a pihenést, a kikapcsolódást a szó szoros értelmében már e tájak felé robogó motorkerékpár nyergében, vagy autónk volánja mögött kezdjük. A meggondolatlan gyorshajtások miatt elszaporodott a rosszul kiszámított ka- nyarvételek, kisodródások és az egyéb, kormánymozdulattal még elkerülhető balesetek száma. MegszívLelésire érdemes ajánlás, hogy veszélyhelyzetben se veseítsük el a fejünket. Ne kapkodjunk és főleg ne blokkoló erőhatással fékezzünk. Ezzel még nagyobb bajba sodródunk. A kezdő vezető gyakori hibája, hogy ilyenkor megijed, mert a kocsi megcsúszik. Ezért ösztönösen — de rossz ösztönnel — a megcsúszással ellentétes irányba próbálja kormányozni a kocsit. Az eredmény természetesen az lesz, hogy a haladási irányra bizonyos szögben már amúgy is elfordult kerekek még jobban keresztbe kormányo- zódnak. A keresztben álló, illetve a keresztbe elfordított kerék viszont képtelen gördülni, ha lehet még jobban oldalvást csúszik... Mi a teendő? Nos, a régi szabályt érdemes lenne mindenkinek megszívlelnie, forgalommentes, síkos úton — veszélytelen körülmények között (például: üres parkolóban) — jól begyakorolnia, ösztönös reflexmozdulattá érlelnie. Vagyis, amikor a kocsi hátsó része valamelyik irányba megcsúszik, tüstént a csúszás irányába kormányozzuk a járművet. A lényeg tehát, hogy a lehetőség szerint előre mutató kerekekkel „vegyük ki” a megcsúszásból a kocsit. Csak így remélhetjük, hogy a korábban oldalvást csúszó kerekeket újból gördülő mozgásba hozzuk. Gépjárművezetés közben könnyen előfordulhat, hogy valamilyen váratlan akadály miatt gyors fékezésre és elkormány- zásira vagyunk kényszerítve. Ezzel kapcsolatban közismert az a klasszikus tanács, hogy semmiképpen sem szabad a kettőt (fék és kormány) egyidejűleg működtetni. Ennek törvényszerű következménye az esetek többségében az szokott lenni, hogy a kocsi már elfordított és esetleg leblokkolt kerekeit nem lehet sem fékezni, sem kormányozni. Csúszni fog! Mégpedig — tehetetlenségénél fogva — lendületesen a korábbi sebességgel, sőt a veszélyhelyzet miatt az embernek az az érzése, hogy még annál is gyorsabban. Esetleg az útmenti fának, vagy az árokba. Hogy ez ne következzék be, mindenekelőtt a szóban forgó klasszikus ajánlást némiképpen ki kell egészítenünk. A veszély pillanatában először valóban a fékre lépjünk, de ne teljes erővel és állandóan a pedált nyomva, hanem a fékezőerő szabályozásával. így elejét vehetjük annak, hogy a kerekek idő előtt blokkoljanak és megcsússzanak. Mindig új gumifelület érintkezik az „adánk futó” talajjal. A gördülés következtében tehát az irány és a fékhatás is nagyobb valószínűséggel fenntartható. Ezzel a gyakorlattal síkos úton is lefékezhetjük és kormányozható állapotba tarthatjuk (illetve abba az állapotba hozhatjuk) a kocsit. A lényeg tehát: először enyhe fékezéssel lelassítunk, majd az akadály mellett — miután a sebesség már lecsökkent — határozottan elkormányozzuk. Egyébként a nehezen belátható útka- nyarulatokba is hasonló módszerrel célszerű behajtani. Először lassítunk, majd finom kormánykezeléssel követve az úthajlatot mérsékelt gázadagolás mellett (de nem kinyomott tengelykapcsolóval!) haladunk. A kanyar közepétől vagy utolsó harmadától pedig (kanyarja válogatja) — miután feltárult előttünk a kiegyenesedő pályaszakasz — intenzívebb gázadagolás- sai mintegy „kihúzhatjuk” autónkat a kanyarból. Balta János