Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

NÉPÚJSÁG1988. június 28., kedd

A bukaresti

írta:

A polgári demokratikus forradalom 140. évfordulója

II nemzeti egységeszme történelmi megnyilatkozása

Olyan körülmények között emlékezünk az 1848-as román forradalomra, amikor egész népünk, a kommunista párt, a nemzet hőn szeretett fia, Nicolae Ceausescu elvtárs vezetésével, minden energiáját mozgósítva újabb és újabb sikereket ér el a haza szocialista építésének művében, az ország sokoldalú felvirágoztatásában.

Visszatekintve az időben, az objektív történelmi elemzés prizmáján át 140 esztendős távlatból nézve 1848 történéseit, teljes mélységében megérthetjük, hogy ez a forradalom miért írt halhatatlan lapokat elődeink hősi krónikájába. Nicolae Ceausescu elvtárs méltán jellemezte a következőképpen e történelmi esemény jelentőségét: „Az 1848-as forradalom alapjaiban rengette meg a román társadalom előrehaladását fékező, régi feudális rendszert, új korszak kezdetét jelentette a román országok gazdasági-társadalmi fejlődésében, a szabadságért, a jobb életért, a dolgozó tömegek kizsákmányolása és elnyomása elleni harcban, az egész román nemzet állama megalakításáért, az idegen uralom lerázásáért és hazánk függetlensége és szuverenitása kivívásáért vívott küzdelemben."

Mint ismeretes, a román történelem nagy időívén, kiteljesedésünk állandó s mind magasabban feszülő fonalán az egyesülés és az egység olyan tényező volt, amely nemzedékek dicső harcát táplálta. Az egység századokon át olyan alapeszmeként élt, amely legyőzte a történelem megpróbáltatásait, és amelyről a nagy forradalmár történész, Nicolae Balcescu méltán írta a múlt század derekán: „A nemzeti egység vitéz vajdáink, összes nagy férfiúink, mindazok legszebb álma volt, akik megtestesítették és a világ elé tárták népünk egyéniségét és szellemiségét. Ezért éltek, dolgoztak, szenvedtek és áldozták életüket...” Cézár Bolliac pedig Balcescuval egyetértve, ehhez hozzátette: „Románia egyetlen államba való egyesítésnek gondolata nem csupán néhány élenjáró román fejében született meg; nem ’48-tól tartó vitákból leszűrt gondolat, hanem a nemzeti érzés volt Románia minden részén azóta, hogy a történelem kezdte feltárni a tényeket Daciával kapcsolatban.” És idézzük mégegyszer Balcescut a '48-as hatalmas forradalmi megmozdulás okairól: „Az 1848-as forradalom nem volt rendellenes, tisztavirág-életű jelenség, múlt és jövő nélkül, amelynek egy kisebbség véletlen akaratmegnyilvánulásán, vagy az általános európai megmozduláson kívül nem lett volna más oka. Az általános forradalom alkalom, nem pedig ok volt a román forradalomra. A forradalom oka századokra megy vissza. Életrehívója a román nép tizennyolc százados kínja, szenvedése és belső vívódása.”

Ezek a szavak cáfolhatatlan és mély igazságokat tartalmaznak.

Azonos jelleg mindhárom országrészben

Az 1848-as egységes román forradalom eseményeit csak úgy érthetjük meg a maguk teljességében, ha figyelembe vesszük azokat a körülményeiket, amelyek között lezajlottak. A hűbéri termelési viszonyok, a gazdasági és társadalmi elmaradottság állapota, bármiféle demokratikus szabadságjog hiánya hatalmas torlaszt képezett a román társadalom anyagi és szellemi haladásának az útján. Ezt a helyzetet tovább súlyosbította az a tény, hogy Havasalföld és Moldva oszmán fennhatóság alatt állott, Erdély és Bukovina pedig a Habsburg-impé- rium uralmát szenvedte. Az idegen fennhatóság erőteljes támogatást jelentett a feudális reakció számára. mely ellenállt bármely haladást célzó törekvésnek. mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy kiszipolyozza az ország kincseit, ami még elviselhetetlenebbé tette a néptömegek életét. Ilyen körülmények között az 1848-as román forradalom objektív szükségszerűségként jelentkezett, s a termelőerők továbbfejlesztésének, a román nép gazdasági-társadalmi és nemzeti haladásának szükségszerűsége igazolta.

„Az 1848-as forradalom — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs — hasonló körülmények között ért be, ugyanabban az időszakban bontakozott ki, és közös célokért küzdött, tehát egységes jellegű volt mindhárom román országban. A forradalom mindhárom országrészben ugyanazokat a nagyszerű eszményeket írta zászlajára: a feudális kötöttségek megszüntetését és a jobbágyparasztság felszámolását, a demokratikus szabadságjogok kivívását, az idegen uralom lerázását, a nemzeti egység és függetlenség megvalósítását. Az említett körülmény tanúsítja, hogy a mesterséges és ideiglenes határok folytán elválasztott, de egyazon nép fiainak érdekei és törekvései azonosak.” Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy az Európát átfogó forradalmi lendület körülményei között, a román forradalom szervesen beilleszkedett ebbe a széles társadalmi-politikai áramlatba és a polgári demokratikus forradalom délkelet-európai előretolt állását képezte. És ehhez hozzá kell tenni azt- is, hogy a román forradalomban a régi, feudális rend megdöntéséért folyó harc egybefonódott az idegen uralom lerázásáért vívott küzedelemmel, sez különleges jelleget kölcsönzött neki a kor forradalmi mozgalmaiban: a legszélesebb néptömegeket mozgósította a társadalmi és nemzeti célokért folyó küzdelemre. Bekapcsolódtak a mozgalomba a parasztok, a városi kézművesek és kisiparosok, kereskedők, értelmiségiek, mindazok, akik érdekeltek voltak a társadalmi haladásban, a nemzeti egység és függetlenség megvalósításában. Kifejezve a három országrész lakosságának akkori törekvéseit. vágyait, Nicolae Balcescu ezeket írta: „Egységes, erős, jogainkban és kötelességeinkben szabad nemzet akarunk lenni mind a magunk, mind a többi nemzet javára, mert boldogok akarunk lenni, és küldetésünk van az emberiség életében (...) Azokat a lehetőségeket, amelyekre szükségünk van, nem találhatjuk meg másutt, csakis az ösz- szes románok összefogásában, egyetlen nemzetté egyesülésében. S erre az egyesülésre a románok elhivatottak nemzetiségük azonos nyelvük, vallásuk, szokásaik és érzelmeik, valamint földrajzi elhelyezkedésük, múltjuk és végül annak a szüksége folytán, hogy magukat megvédhessék és boldogulhassanak.”

Társadalmi és politikai célok

A negyvennyolcas forradalmárok tisztában voltak azzal, hogy a régi gazdasági-társadalmi alap megbénította a nép alkotó energiáit, egy helyben topogásra kárhoztatta a román országokat, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális előrehaladás, az egység és a függetlenség kivívása a legégetőbb módon napirendre tűzte a feudális rendszer felszámolását. A nagy földbirtokok felszámolása, a hűbéri kötelezettségek és szolgáltatások megszüntetése, a fiatal, feltörekvő burzsoázia hatalomra jutása mindmegannyi lényeges tényezőt képezett ahhoz, hogy a tőkés termelési viszonyok kiterebélyesedjenek. a román országok gazdaságilag és politikailag továbblépjenek. A forradalmárok ebből a realitásból indultak ki, amikor felvetették a jobbágyság megszüntetését, az akkori társadalom lgenépesebb és legjelentősebb, és ugyanakkor legel nyomottabb és -ki- zsákmányoltabb osztályának, a parasztságnak a feudális kötöttségek alóli felszabadítását. A parasztkérdés jelentette a múlt század derekán a román társadalom legégetőbb kérdését. Ennek megoldásától függött a fejlődés és a haladás.

Ugyanakkor a negyvennyolcas forradalmi harcosok következetesen felléptek a honpolgár i szabadságjogok kiszélesítéséért, az ország új kormányzási formájának megvalósításáért, a polgári demokrácia gyakorlatának meghonosításáért, egy olyan nemzeti hadsereg létrehozásáért, amely képes megvédeni a ro- -mán nép jogait és függetlenségét.

Ezen célkitűzések valóra váltása az adott körülmények között- jelentős lépés lett volna a román nép életében; biztosította volna az elnyomott tömegek társadalmi felszabadulását, feltételeket teremtett

volna új társadalmi erők, végsősoron a városon születő új osztály, a proletariátus érvényesüléséhez,

amely osztály röviden a dolgozó tömegek, az egész nemzet leghaladóbb eszméinek zászlóvivőjévé vált.

Abból a tényből kiindulva, hogy mindegyik román tartomány ilyen vagy olyan formában idegen uralom alatt állott, vagy a külöföldi uralom veszélyének volt kitéve, az 1848-as forradalmi mozgalomban központi helyet foglalt el a nagyhatalmak uralma alóli felszabadulásért, a nemzeti egység megvalósításáért vívott küzdelem. így a román nép valamennyi társadalmi osztályában és rétegében, de különösen az értelmiség soraiban, erőteljesen munkált a románok együvétartozá- sának és testvériségének tudata, egyetlen államban való egyesülésük eszméje.

A forradalmi harcosok, a széles néptömegek felléptek azok ellen a retrográd belső és külső erők ellen, amelyek érdekeltek voltak a románok megosztásában, amelyek gátolni igyekeztek a nemzet erejének egyesítését és érvényesülését. Halaszthatatlan szükségszerűségként vetődött fel a három román ország közé vont mesterséges határok megszüntetése. Mivel ezen országok gazdaságai kiegészítették egymást, s a történelem folyamán szoros kapcsolat épült ki közöttük, immár nem fejlődhettek tovább csak egy egységes. szabad és független állam keretében. Ebből kiindulva — noha Moldvában, Erdélyben és Havasal- íöldön külön-külön zajlott le — az 1848-as román forradalom az egész román nép egységes programját tűzte zászlajára, s e program középpontjában az összes románok egyetlen egységes nemzeti, demokratikus és független államba való egyesülésének legsürgetőbb feladata állott. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a forradalom ideje alatt—az egész román térség forradalmi harcosai szoros kapcsolatban álltak egymással, szorosan együttműködtek, és segítették egymást.

Egység és összefogás

Mindennek következtében az 1848-as román forradalom megerősítette a nép öntudatát, egység- és azonosságtudatát. A forradalmárok lobogóin ugyanazon törekvések és célok szerepeltek, mindenekelőtt az egységes független nemzeti állam létrehozása. Kinyilatkoztatták: „A románok által lakott összes országokat Romániának kell nevezni, és egyetlen államot kell alkotniuk, hiszen mindenik a románok hazája!”; „Egységes, erős, jogaikban és kötelességeinkben szabad nemzet akarunk lenni!”; a blaji nagy nemzeti gyűlés pedig fennen hirdette az erdélyi románok törekvését: „Egyesülni akarunk az. országgal!”

Köztudott, hogy a román nép a századok folyamán, viharos és drámai történelme folyamán rengeteg vért áldozott fennmaradásáért, önálló érvényesüléséért. Az 1848-as forradalom idején a legmegrázóbb oldalak íródtak e hőskölteménybe; a nép legjob fiai, a néptömegek nagy áldozatkészségről, példátlan hősiességről tettek tanúbizonyságot.

Miközben a román nép elszántan harcolt a leigázó nagyhatalmak uralma alóli felszabadulásért, a társadalmi haladásért, ugyanakkor a más népek iránti testvériség, az együttélő nemzetiségek iránti barátság és szolidaritás szelleme hatotta át. Hiszen Erdélyben az utóbbiakkal a századok folyamán együtt alkotta az anyagi és szellemi javakat, együtt küzdött az elnyomás ellen, a jobb életért. 1848-ban a leghaladóbb forradalmárok következetesen síkraszálltak e tájak nemzetiségi különbség nélkül valameny- nyi forradalmi: erejének egyesítéséért, az elnyomás igájának lerázásáért, a társadalmi és nemzeti haladásért folytatott harcban. Simion Bar- nutiu, a széles látókörű írástudó például hangoztatta, hogy „a román nemzet nem viseltetik ellenséges gondolattal egyetlen nemzettel szemben sem, elismeri mindegyiknek ugyanazon jogát,■> és őszintén tisztelni akarja, miként ő is elvárja az igazából eredő tiszteletet”. Az összefogás mellett foglalt állást Si- monffy József magyar forradalmár is. Blaj mezején 1848 tavaszán a románok nagy nemzeti gyűlésén részt vettek magyarok és szászok is.

ugyanazon haladó társadalmi eszméktől vezérelve kifejezték törekvésüket, hogy együtt küzdjenek az igazságért és a szabadságért.

1848 forradalmi viharában számos olyan bátor, széles látókörű vezető tűnt ki, aki életét, tehetségét a nép ügyének szentelte. Ezek között van Nicolae Balcescu, a ragyogó társadalompolitikai gondolkodó és forradalmár vezető, Avram láncú, Efti- mie Murgu, Ion Ghica, Mihail Ko- galnioeanu, a Golescu és a Mure- sanu testvérek, Simion Barnutiu, George Baritiu, Ion Ionescu de la Brad, Al Ion Cuza, C. A. Rosetti, Vasile Alecsandri, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Gábor Áron, Stephan Ludwig Roth, Anton Kruz és sokan mások.

Mint ismeretes, a 140 eszendővel ezelőtti forradalom céljai a feudális rendszer konzerválásában érdekelt retrográd erők, mindenekelőtt a földbirtokosság ellenállásába ütköztek. A forradalom bukásának egyik döntő tényezője a külső reakciós erők, a szomszédos birodalmak katonai beavatkozása volt; ezek az im- périumok ellenségesen viseltettek a román nép felszabadulási és egyetlen nemzeti államba való egyesülési törekvéseivel szemben. A moldvai forradalmat a cári csapatok verték le, a havasalföldit az oszmán haderő segítségével fojtották vérbe, az erdélyit a Habsburg-császár és az orosz cár seregei tiporták le.

Mérföldkő

a román nép történetében

Annak ellenére, hogy kegyetlenül elfojtották, az 1848-as forradalom mély nyomokat hagyott a román nép későbbi fejlődésében. Miként Nicolae Ceausescu elvtárs megállapította: „Az 1848-as forradalom erőteljesen megrázkódtatta az egész feudális társadalmi építményt, új lendületet adott a román társadalom fejlődésének a kapitalizmus útján, megnyitotta a nagy társadalmi átalakulásoknak, népünk alapvető eszményei megvalósulásának az útját. Meggyújtotta a forradalmi szellem fáklyáját a román országokban, még erőteljesebben fejlesztette a román nép öntudatát, a három ország lakosainak azon meggyőződését, hogy meg kell valósítania a nemzeti egységet, egyazon állam határai között.”

Valóban, a forradalom után 11 esztendővel, a néptömegek harcának eredményeként Moldva és Havasalföld egyesült, létrejött a modem román nemzeti állam, amely esemény mérföldkövet jelentett a román nép történetében, kiindulópont volt az egységes román nemzeti állam megvalósításához vezető úton. Három évtizeddel a forradalom után pedig áldozatteljes küzdelmek után a román nép kivívta teljes állami függetlenségét. Az egységes román nemzeti állam kialakulási folyamata — 70 esztendővel ezelőtt — 1918ban valósult meg, amikor a néptömegek elszánt küzdelmének eredményeként, a korhadt birodalmak összeomlásának körülményei között. Erdély egyesült Romániával és beteljesedett a román nép több évszázados álma.

Ám a román nemzet felvirágzásához, a nép alkotó energiáinak felszabadításához, a tömegek haladáseszményeinek valóra válásához a körülmények csak az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalommal megnyílt új korszakban teremtődtek meg. A szocializmus hozta meg a társadalmi és nemzeti szabadság eszméinek, mindazon nemes eszmények beteljesülését, amelyekért a nagy elődök, köztük az 1848-as forradalmárok küzdöttek.

Ma társadalmunk egységes társadalom, amelyet ugyanazon érdekektől és törekvésektől áthatott osztályok és rétegek alkotnak, a Román Kommunista Párt vezetésével szoros egységben 'munkálkodva a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért. Ez az egység hajtóerő előrehaladásunkban. És ennek az egységnek, a kommunista párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs körüli összeforrottságnak ismételt kifejezésével emlékezünk az 1848-as forradalom eseményeire és annak hőseire.

Dr. Gheorghe I. Ionita

Az újvidéki

MaoímSió -ban olvastuk

S akkor jött a halálautó...

Az Osztrák Rádió harmadik műsora állandó üzeneteket sugároz autósoknak. Az utóbbi hónapokban, feltűnően sokszor hangzott el a figyelmeztetés, hogy az autóút meghatározott szakaszán „eltévedt” jármű közlekedik a tiltott irányból. A bécsi Kronen Zeitung nemrégiben terjedelmes cikket közölt a jelenségről, és azt állította, hogy a halálautók a legtöbbször nem tévedtek el, hanem fogadásból tértek át az egyirányú pályán a tiltott irányba, és a fogadásokat „bátorságvizsga” címén kötik meghatározott bárokban, ahol a fiatalok gyülekeznek.

A rendőrség megállapította, hogy a fogadásokat egy „előkelő” grazi ifjúsági bárban kötötték, és a haláljátékot Bécsre is ki akarták terjeszteni.

Korábban is megtörtént, hogy halálautók jelentek meg Ausztria és Európa más országainak autóútjain, de általában az ital vezette őket a tiltott irányba, néhány esetben pedig az öngyilkos- sági szándék.

Június 4-én, szombaton Bécstől mintegy száz kilométerre délre, frontális ösz- szeütközésben nyolc ember vesztette életét. A vezető, aki a tiltott irányból érkezett, ittas volt, és noha a vizsgálat még nem zárult le, komoly gyanú áll fenn az esettel kapcsolatban, amely az utóbbi évek legsúlyosabb szerencsétlensége az osztrák utakon.

Ez a „hullám”, amely a rendőrség közbelépésének köszönhetően, feltehetően véget ért, tavaly ősszel kezdődött. A Kronen Zeitung írása szerint az „ötletet” egy grazi csoport vetette fel a spanyolországi nyaralás után. Madrid közelében ugyanis szemtanúi voltak egy hasonló fogadásnak, amelyen nagy pénz forgott kockán. A grazi fiúk tehát otthon is megrendezték a halálrelit, az elsőt a Graz— Becs autóút délre vezető szakaszán, a mit sem sejtő vezetőkkel szemben.

Konkrétan az A—2 jelzésű autóút Lasnitzhohe és Moos- kirchen közötti szakaszáról van szó, ahol kettéágazik az út. A „hősök” közül ntíiá- nyan 30 kilométert is vezettek tiltott irányban, mert minél nagyobb a táv, annál nagyobb a nyeremény is — az autóúti orosz rulett szabályai szerint.

A legtöbbször a hét végén működtek ezek a halálvezetők, mert olyankor a legforgalmasabb az autóút. A nyereményből ezután az egész társaságot megvendégelték. Csak elképzelni lehet, hány válságos helyzet volt és hány ártatlan vezető menekült meg hajmeresztő „ollókból” ez alatt az idő alatt. Nagyobb összeütközés és sérült eddig nem volt.

Miután a rendőrség nyomába jutott a „stájer csoportnak”, hallgatásba ütközött. Eddig egyetlen „anyagi bizonyítékot” sem sikerült találni, noha megállapították, hogy legalább hét ilyen fogadást kötöttek. Ezek közül csak egy esett hétköznapra. Több gyanúsítottat' kihallgattak a rendőrségen, de nem derítettek ki semmit. Hárman azonban Bécsben is megpróbálkoztak a „fogadóiroda” beindításával, hogy kiterjesszék az „üzletet”.

A rendőrség ellenőrzi az autóút bejáratait, ahol az ellenkező irányból is be lehet hajtani, és a vizsgálat folytatódik.

Mirko Bolfek