Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
1988. június 28., kedd A Moszkovszkije Novosztyiben olvastuk Ez a harc lesz a végső... A párt a 19. országos értekezletre készül. Éles ösz- szeütközések közepette fejeződik be a küldöttek megválasztása, folyik az SZKP Központi Bizottsága téziseinek a vitája. Az előkészítő folyamatnak is ára van, de ennek ismeretében is azt mondhatjuk, hogy a párt régen, nagyon régen nen>ta- pasztalta az értékítéleteknek, az emberek, jelenségek, eljárások értékelésének, a múlt, a jelen, a jövendő megítélésének ezt az intenzív harcát. A késhegyig menő viták légkörében igen fontos teljesen tudatosítani egy, véleményem szerint, rendkívül égető, figyelmeztető igazságot. Ügy fogalmaznám meg, hogy amennyiben a konzervatív erőknek sikerül elfojtaniuk, visszavetniük a forradalmi átalakítást, az pártunk, Lenin pártja számára az erkölcsi halált, a pusztulást fogja jelenteni. A tisztességes kommunisták hosszú éveken át várták, hitték, hogy új idők jönnek. Gondterhelt remények voltak ezek, a nehéz hit ideje. Időnként ezek a várakozások megalapozatlanoknak, illuzórikusnak látszottak. Még előttünk van pártunkban az erkölcsi harcok történetének megírása, azon nemes eszmékhez való megingathatatlan hűség példátlan történetéé, amelyeket a párt születésekor hirdettek meg, s amelyeket azután évtizedeken át durván eltiportok. A párt a legsúlyosabb, pótolhatatlan veszteségeket elszenvedve is megőrizte élő szellemét, 1985 áprilisa után megszilárdította, megújította megmaradt erőit. De érzésem szerint ezek az erők nem bírnának el még egy, újabb történelmi konklúziót. Meg vagyok róla győződve, hogy ha újból visszavetnek bennünket, az egészséges erők elmennek a pártból, elhagyják. És akkor minden értelmét veszti. Akkor a párt tisztán funk- cionáriusi, lélektelen, lényegében reakciós erővé válik, amely az országot immár nem a pangásba, hanem a teljes, mindent összezúzó válságba sodorja. Következésképpen a társadalom, a nép mégis visszatér a demokratikus útra. Ma egyszerűen nem létezik másik reményt keltő út. De egy ilyen történelmi fordulat, pontosabban kanyarulat esetén a társadalmat ezen az úton nem pártunk, hanem valamilyen más politikai erő vezérli, amely a válság örvényében jön létre. Tisztában vagyok azzal, hogy a helyzet ilyetén értékelése könyörtelen, szokatlanul kemény, de mély meggyőződésem, hogy megfelel a valóságnak. Az átalakítás vagy visszafordíthatatlan lesz, vagy a párton gyógyíthatatlan betegség lesz úrrá. Mivel pártunk számára ez az átalakítás döntő, pártunknak kötelessége végigvinni ezt az átalakítást, pártunknak nem lesz lehetősége még egy, újabb átalakításra. Ügy gondolom, hogy éppen e kemény, pontos értékelés összefüggéseiben kell meghoznia döntéseit a 19. pártértekezletnek. A Központi Bizottság téziseiben van jó pár megállapítás, javaslat, elképzelés, amelynek elfogadása feltétlenül elősegíti az átalakítás elmélyítését. A tézisek kétségtelenül progresszív, demokratikus dokumentumot alkotnak. Ám vannak felemás, homályos megfogalmazások, némelyik, szellemében helyes kívánság pedig nincs alátámasztva a konkrét .újítások terveivel. Meg vagyok győződve, hogy például a „pártélet indokolatlan titkossága” ellen folytatott harcot csak abban az esetben fogja siker koronázni, ha pontosan megfogalmazott határozatot fogadnak el arról, hogy a pártbizottságok ülései, beleértve az SZKP Központi Bizottságának plénumáit is, teljesen nyitottak lesznek, teljesen nyitva állnak a tömegtájékoztatási eszközök előtt. Ez rendkívül fontos elvi mozzanat, kulcsfontosságú momentum a nyilvánosság politikájában, s igen nagy kár, hogy a tézisek teljesen figyelmen kívül hagyják. Ehhez kapcsolódik a párt múltbeli tevékenységével összefüggő tájékoztatás teljes nyíltsága is. E téren még sok minden árnyékban van, félbe van szakítva, el van rejtve. Természetesen nagyon keserű tudatára ébredni annak, hogy törvénytelenségek, megtorlások egész láncolatára, a jogtalanság, az őszinteség egész évtizedeire került sor egy olyan társadalomban, amelynek a fejlődését a Lenin által létrehozott párt irányította. Nehéz tudomásul venni az újabb és újabb kellemetlen tényeket, a párt, s különösen vezetői testületé bűnösségének cáfolhatatlan bizonyítékait. Nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy sokan helyesebbnek tartják, hogy visszafogják, sőt egyenesen megszüntetik az ilyen bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát. Mondván, hogy elég már ebből az önkínzásból, már mindezt olvasni is elviselhetetlen. Valóban, elviselhetetlen, fájdalmas. A tiltakozókat meg lehet érteni. De vannak törvényei a léleknek, a történelmi pszichológiának, vannak törvényei az erkölcsi betegségek leküzdésének. Ezek örök törvények, nem lehet megkerülni, kijátszani őket. Ezek a törvények úgy szólnak, hogy ha ettől a nehéz múlttól meg akarunk szabadulni, akkor ezt a múltat az elejétől a végéig meg kell ismerni, be kell fogadni, meg kell szenvedni. Csak miután teljes egészében átéltük a múlt igazságának egész keserűségét, szabadulunk meg ettől a múlttól. Más út nincs. Ezért nem kell éveken keresztül elhúzni a múltról való tájékoztatást, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell gyorsítani, nem feledkezve meg arról, hogy ha ez a tájékoztatás hiányos, ha ezekhez az információkhoz nehezen lehet hozzáférni, akkor az emberek óriási tömege rengeteg időt, ezen belül munkaidőt fordít az információk megszerzésére, továbbítására, megvitatására. Ma gondolataink, érzéseink túlságosan telítve vannak a múlttal, s ez a helyzet már túl hosszú ideje tart az ilyen információkhoz való hozzájutásban kialakult mesterséges, indokolatlan akadályok miatt. A múlt hatalma egyértelműen elnyomja szívünkben a jövő hatalmát. Ez oktalan, előnytelen erőegyensúly mostani égető gondjaink és teendőink közepette. Ez egyszerűen a társadalmi tudat dinamikájának hozzá nem értő irányítása. Minél gyorsabban megtudunk, át- érzünk mindent, szívünk és lelkünk annál gyorsabban kész befogadni a jelen és a jövő gondjait. A megismerésnek és az átélésnek csak a teljessége adja meg a felszabadulás teljességét. Általában igen fontos, hogy a 19. pártértekezlet fokozott figyelmet fordítson a társadalomiban, a pártban lejátszódó szellemi, pszichológiai folyamatokra. A fordulatot hozó, átmeneti időszakokban, amikor az új létformák éppen kezdenek gyökeret ereszteni, igen nagy mértékben megnő a tudatnak, különösen a társadalom élcsapata, a párt tudatának a meghatározó szerepe. A párt nem köteles kompromisszumok nélkül gondolkodni, túl súlyosak a múltban elkövetett hibái ahhoz, hogy megengedhesse magának az önértékelés homályosságát, felemásságát. Túl komoly szerepet vállalt nemcsak az ország, hanem a világ jövőjében ahhoz, hogy számításba vegyen akármilyen konjukturális csoportelképzeléseket. A világ fölött lebegő totális veszélyek korszakában csak az önmagukhoz erkölcsileg szigorú politikai erők számíthatnak sikerre. Alekszandr Gelman Gyermeklányokat árulnak feleségnek Állatokért vagy készpénzért Hadzsa Mohammed az esküvője napján ismerte meg a férjét. A szülei földimogyoró-farmerek Nigéria északi, muzulmán részén, s a hagyományos jog és a régi szokás szerint eladták a lányt egy fizetőképes férfinek. A menyasz- szony 13 éves volt. Kilenc hónappal a házasságkötés után Hadzsa halott gyermeket szült — a Születéskor keskeny medencéje miatt szövődmények léptek fel. Azóta Hadzsa Mohammed meddő. Az észak-nigériai Kano kereskedelmi metropolisban a Murtala-Mohammed-Hospital előtt koldul, és arra vár, hogy egy orvos megoperálja a hólyagját, amely a szülésnél megsérült. A férj és a szülei elüldözték. Hadzsa Mohammed: „Miután a férjem tönkretette az életemet, egyszerűen kidobott.” Az időközben 16 éves fiatalasszonnyal együtt tengődik, száradó pelenkák alatt még kéttucatnyi hasonló sorsú társnője. A kórház várakozólistáján kétezer nevet tartanak számon. Lagosban, a nigériai fővárosiban a hatóságok becslése szerint 20 ezer tizenéves fiatal nő szenvedett egészségi károsodásokat a szüléskor, zsenge kora miatt. Miközben megoperálunk egy beteget — mondja Murtala-Mohammed egyik orvosa —, tíz újabb károsodást okoznak. „A beteg asszonyok egy régi, káros szokás áldozatai: a gyermekházasságé. Dorothy Anamah, a nigériai nőszövetség szóvivője szerint a gyermekházasságokat általánosan be kellene tiltani: „Házasságkötésekkor minimálisan 18 éves korhatárt követelünk.” Ez forradalmian hangzó követelés. Mindenekelőtt az afrikai muzulmánoknál — Nigériában a lakosság több mint fele — régi szokás a gyermekek összeházasítása. Nigéria muzulmán tartományaiban a lányokát többnyire már 11-13 éves korukban férjhez adják: egy hajadon 14 éves lányra már ferde szemmel néznek. A partnerválasztásról mindenütt üzleti érdekek döntenek, a lány szülei állatokat vagy készpénzt követelnek a menyasszonyért. Amennyiben a gyerekek nem képesek gyermeket szülni vagy nem érintetlenül mentek férjhez, a szülőknek vissza kell fizetniük a menyasszony árát. Aligha lesz megvalósítható a minimális kor előírása a házasságkötésekkor, amit most a nigériai nők jogaiért síkra- szállók követelnek. A százmillió lakosú ország muzulmán befolyása alatt álló északi részén a világi kormány ellenére az emíreknek és a mullahoknak nagy befolyásuk van, ők határozzák meg az élet iszlám rítusait és törvényeit. Ezek egyike a Koránban megengedett többnejűség, amely — mint régen — most is igen elterjedt a nyugat-afrikai ország déli körzeteiben is. Még képzett, nyugatiasán nevelt nigériaiak is ragaszkodnak ahhoz, hogy több mint egy feleségük legyen, s ezt a törvény — meghatározott körülmények között — meg is engedi. Gani Favehinmi muzulmán ügyvéd: „Nem bűn egy második asszonyt is feleségül venni.” A többnejűség az utóbbi időben a városokban gyakran vezetett éles családi konfliktusokhoz, melyeket az eltaszított feleségek váltottak ki. Élvezettel leplezi le az ilyen esetekre specializálódott Lago Life című hetilap a családi botrányokat a címlapján. Így például legutóbb egy magas rangú rendőrtiszt felesége forró vízzel öntötte le riválisát. Egy másik a levetkőztetett versenytársnőt ruhátlanul kiűzte a házból, és a kapu előtt felbérelt embereivel elverette. A nők nagyon ritkán fordulnak szembe férjeikkel: nyilvánvalóan kilátástalannak ítélik a harcot. S hogy milyen érzékenyen reagálnak a muzulmánok vélt jogaik korlátozására, azt megmutatják a legutóbbi zavargások is, amikor tüntetők több keresztényt megöltek és templomokat gyújtottak fel — mert egy keresztény prédikációban a Koránt bírálták. A nigériai nőszövetségek gyermekházasságok elleni kampánya mindenesetre lendületet kapott egy kislány, Hauva Abubakar sorsa révén: kilencéves korában rákényszerítet- ték, hogy menjen feleségül egy pásztorhoz. A házasság első két és fél évében a gyermek határozottan vonakodott attól, hogy férjéhez költözzék. Amikor azonban 12 éves korában nemileg éretté vált, a szülők rá- kényszerítették, hogy férjéhez költözzék. Attól tartottak ugyanis: hogy másként elveszíthetik a menyasszonyért kapott javaikat. A lány menekülni próbált, mire a férj büntetésből levágta mindkét lábát. Hauva Abubakaron már nem lehetett segíteni. » Az ügy egyaránt felháborította a muzulmánokat és a keresztényeket. Északon, Bornóban, Bauchiban és Kadunában rendeleteket hoztak, amelyek szerint a szülőknek pénzbüntetést kell fizetniük, ha lányaikat idő előtt kiveszik az iskolából és férjhez adják őket. A muzulmánok többségét ez aligha riasztja vissza: északon- a gyermekeknek csak a fele tan-ul állami iskolákban, a többi a Korán-iskolákat látogatja. A The New Nigerian című befolyásos észak-ni gér iái újság főszerkesztő-helyettese, Adamu Adamu is a régi szokásokat támogatja: férjhez adja lányait, mihelyt 12 évesek lesznek. A 18 éves Tracey Williams, az 1988-as angol szépségkirálynő Uud Spencer, a népszerű olasz színész (München egyik terén. Spencer egy olasz—nyugatnémet koprodukcióban készülő film forgatásán vesz itt részt A kitartásos gördeszkázás világbajnoka, a svájci Christian Rosset új világcsúcsot állít fel gördeszkázásban: 41,739 kilométert tett meg — kézen állva. Ehhez hasonló teljesítményt eddig senkinek sem sikerült elérni MTI Külföldi Képszerkesztőség ]EH SPIEGEL
