Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
1988. június 27., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Hz elfelejtett udvariasság Nyolckor gyülekezés a táborhelyen — az 50 méteres uszoda lábánál Uszótábor Gyulán Azt játszom, hogy japán vagyok, s megpróbálom modellezni, hogy milyen furcsa érzésekkel távozna e távoli szigetországban élő embertársam a mi áruházaink „unott arcú kiszolgálóitól”, meg tudná-e szokni, hogy az adjon istenre nincs fogadj’ isten, vagy például, miként viselné el a némely kocsmákban is polgárjogot nyert trágárságokat? Amikor azt játszom, hogy japán vagyok, és mindent megköszönök. Végigmondom az ízes, magyar tőmondatot: köszönöm szépen. S egyáltalán nem csodálkozom, hogy hell yenként ezen csodálkoznak. Nem álszenteskedem, és nem is szeretnék Japánban élni, de azt sem hiszem, hogy a kérem és köszönöm formulák devalválódása normális dolog. Úgy látszik, nemcsak érzékenyebbek lettünk, hanem másféle szemüveggel is nézzük a világot. Ami jó és szép, az természetes, ami hibás, ami rossz, azt azonnal szóvá tesszük. Panaszkodunk és panaszkodunk. Közben eszünkbe sem jut, hogy figyeljünk a pontos, szép munkára, s a bírálat mellett feledjük, hogy a dicséret gyakorlása is emberi jog. Fur- csS mondatpanelokat alkotunk, s megfordul a sorrend: szép, szép, de tele van hibával. Tudom, könnyű visszavágni: az a természetes, ha valaki pontosan elvégzi a dolgát, ha nem hagy maga után rendetlenséget, hibák halmazát. A baj csak az, hogy eme kiváló és dicséretre méltó munkák elvégzőitől is elspóroljuk a köszönömöt. Hovatovább, manapság megbámulunk egy szokatlanul udvarias pincért, magasabb összegű borravaló után kutatunk, ha a postás már az aláírásunkat is megköszöni, s szájzárral közlekedünk az üzletekben, mert úgysem köszönnek vissza. Divat lett az „Egy kenyér!”, így, „Kérek” nélkül s szokás zsebretenni a borravalót „Köszönöm” nélkül. S bizony, nyitva marad az ajtó, hiába a szembeötlő felirat: köszönjük, hogy becsukta. A reggeli kapkodásban nincs kedvünk rászólni a gyerekre: hogy ha kér, szépen kérjen, s talán nincs is fülünk a köszönömre, elszoktunk tőle. Sallang lett, felesleges szócsépléssé silányult a kölcsönös udvariasság e formája. Elég csak belehallgatni a mai tinédzserek diskurzusába, máris értjük, hogy miért. Az egymás iránti tisztelet, mint alapvető emberi kapcsolatforma vált avíttá, nincs helye és szerepe a társasági viszonyokban. Más a módi, s ebben a kategóriában nincs is helye a kölcsönös udvariasságnak. A japánok — ki' tudja miért? — udvariasak, tisztelik egymást. így nevelték őket, s így nevelik ők a gyermekeiket is. Jó lenne megtudni egyszer: vajon mennyivel boldogabbak? Rajtam nem segít, amikor egyedül játszom, hogy japán vagyok. Inkább mélyen elszomorít, és irigylem a japánokat. Babály Miklós Június 13-án kezdődött Gyulán a hagyományos úszótábor, melynek táborvezetője Birosné Béres Ildikó (munkáját Böszörményi Júlia és Tóth András segíti). Az idei hathetes tábor első hetében 45 gyulai, öt és tizenkét év közötti diák vett részt. A GYSE-tagok mellett „külsős” gyerekek is jelentkezhettek a táborba 700 forint (egy hétre) ellenében, mely összeg az oktatás és felügyelet mellett háromszori étkezést is biztosított. Idén a gyengébben úszó gyerekek részére is indult egy kezdő csoport, ahol az úszás fortélyaival ismerkedhettek meg az iskolások. A kezdeményezés és a lehetőség nagyszerű — csak a nyár lenne már az igazi! — bányai — Gondolatok a generációkról Újságcikkekből olvasom a felnőttek jó-rossz véleményeit ifjúságunkról — szerencsére egyre többen írnak jót is,, Magam is szóvátet- tem elítélendő jelenségeket, de soha nem általánosítottam, mint ahogy nap mint nap hallom élőszóban is, hogy a fiatalság rossz, erkölcstelen, s a többi. Ha visszapergethető lenne a történelem, láthatnánk, hogy szinte minden időben elítélte az idősebb generáció az ifjúságot, pedig az elítélt ifjúság minden időben helytállt, s még előbbre is lépett a fejlődés útján. A szülő minden esetben a maga képére igyekszik formálni a gyermekeit, s ez szerencsére soha nem sikerül, ez így van rendjén. Ha nem így lenne, megrekedtünk volna a kőkorszaknál. Az én korosztályom is lázadozott a szülői szigor ellen, s mi is valami újat akartunk. Gyermekeink is így teszik. Amikor mellettük állok ki, nem a szélsőséges bőr- fejűek mellett voksolok, s nem a brutalitást védem, de az ifjúság nagyobbik, becsületesebbik hányadát, akik tanulnak és minden másságuk mellett hiszem, hogy előbbre viszik majdan tudásukkal, tenniakarásukkal az országot. Hiszem, hogy nem kell darmatizálni az apák és fiúk eltérőségét, mert mióta ember él a földön, létezik a generációk közötti ellentét, s létezni is fog. Furcsa, de mi, az idősebb generáció szeretünk megfeledkezni a magunk Jogi tanácsadó II sokgyermekesek adókedvezménye Kilencgyermekes anya panaszolta, hogy férje hiába lobogtatja a jogszabályt a munkahelyén, kérelmét elutasítják. A személyi adó fizetésére kötelezett állítja, hogy neki nem csak három gyereke után jár adókedvezmény, de „okoskodását” fölényesen elhárítják az illetékesek. Úgy látszik, nem egyedi esettel találkoztunk. A helytelen értelmezés indította arra a Pénügymi- nisztérium egyik felelős munkatársát is, hogy az értelmezési kérdésekben éppen nem szűkölködő Adó című lapban, a pénzügyi kormányzat lapjában nyilatkozzék. A személyi jövedelem- adóról szóló törvény egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben: „a saját háztartásában legalább 3 gyermeket nevelő magánszemély összjövedelméből gyermekenként évi 12 ezer forint vonható le.” Az utóbbi időben mégis sok jelzés érkezett, hogy munkahelyek, tanácsok úgy értelmezik a törvényt, hogy függetlenül a gyerekek számától, csak 36 ezer forint vonható le kedvezményként az adóalapból. Erről azonban szó sincs. A kedvezményt gyermekenként és évente 12 ezer forintban határozza meg a törvény. Eszerint például négy gyermek esetén 48 ezer forint, 5 gyermek esetén 60 ezer forint, és így tovább, adóalapcsökkentő kedvezmény vehető igénybe — mondja dr. Székács Anna. Mi most visszatérünk a panaszos problémájához. Neki kilenc gyereke van. Közülük négy gyerek 14 éven aluli. Utánuk 48 ezer forint kedvezmény jár. A többiek közül pedig csak azok után, akik tovább tanulnak. Továbbtanulásuk befejezéséig, legfeljebb azonban 25 éves korukig. A jogszabályban nagy hangsúlyt kap a saját háztartásban kitétel. Sok elvált, esetleg újabb házasságot kötött, újabb gyermekeket vállaló kérdezi, miért nem számítják a kedvezménynél azokat a gyermekeiket, akik ugyan nem ve- Jük élnek, de utánuk gyermektartásdíjat fizetnek? A szabály egyértelműen kimondja: csak a saját háztartásban nevelt három vagy több gyermek után állapítható meg a kedvezmény. Ami az adókedvezmény gyakorlati oldalát illeti: ezt a magasabb összjövedelmet elérő fél veheti igénybe. Dr. Kertész Éva fiatalságáról, s arról, hogy mi sem voltunk angyalok. Állítom, hogy ifjúságunk semmivel nem rosszabb, csak másabb, mint annak idején mi voltunk. Úgy, ahogy mi is másak voltunk szüléinknek, s szüléink is a nagyszülőknek. Az ifjúság kritikus szemléletét el kell viselnünk, mert minden újabb generáció másként gondolkodik, mint elődei. Az új generációnak kell kijavítani az elődök hibáit. Természetesen el kell ítélnünk azt, ami elítélendő, de soha nem szabad általánosítani. Hiszem, hogy a XXI. században egyre szebb és jobb lesz az élet, s nem jön el az oly régen hirdetett világvége, hanem azokra a kérdésekre, melyekre mi nem találtuk meg a megoldást, a jövő nemzedéke meg fogja találni. Ilyés Terézia Gyula II jó példa». követükre talál A kétsopronyi Kulich utca betonútjának megépítéséről egy évvel ezelőtt számolhattam be megyei lapunkban. Most a Fucik utcaiak elhatározásáról adhatok nagy örömmel hírt, akik az elmúlt évben szintén beneveztek a megyei tanács által évente meghirdetett építési pályázatba. Érdemes volt, hiszen 160 ezer forint elnyerésével és az utca .Lakó- közösségének igen jelentős anyagi hozzájárulásával, társadalmi munkában elkészült a 3 méter széles, 280 méter hosszú betonút. Az egy héten át tartó, amúgy is nehéz fizikai munkát igénylő feladat elvégzését nehezítette a rossz idő. A homoktól és cementtől kivörösödött szemekből mégis kiolvasható volt, hogy elhatározásuk és munkájuk nem volt hiábavaló. Nem kis büszkeséggel vehették szemügyre erőfeszítésük irigylésre méltó eredményét. A helyi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kedvezményes elszámolással támogatta az útépítést. A további cél, hogy ősz- szel fásítással, parkosítással tegyék még szebbé környezetüket a Fucik utcaiak. Itt kell elmondanom azt is, hogy kis községünkben ezzel az úttal négyre emelkedett a szilárd burkolattal rendelkező utcák száma. Jelenleg egy újabb utca lakóit foglalkoztatja a pályázatba való benevezés. Fekete Imrédé tanácstag, Kétsoprony Egy szép nap Tarhoson Az idén sok-sok gyermek- vendéget hozott a tarhosi kastélyparkba a május. Az ő játékuk megsokszorozta a madarak állandó zenebonáját. Május második felére tűzte ki a Békés Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya a Koncz Dezső tanulmányi vetélkedő regionális fordulójának lebonyolítását. A vetélkedőn a gyulai, a hódmezővásárhelyi és a tarhosi óvoda, általános iskola és diákotthon csapatai vettek részt. Az úttörők dalos köszöntője után dr. Ancsin Györgyné, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója kedves szavakkal köszöntötte a résztvevőket, majd ismertette a vetélkedő menetét. A gyermekek nagyon jól érezték magukat a sok gyakorlati feladatot tartalmazó vetélkedő során, ' melynek végén az alábbi eredmények születtek: I. helyezett Gyű La csapata, II. helyezett Hódmezővásárhely csapata, III. helyezett Tarhos csapata lett. Patócs Józsej, a Csongrád Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának főelőadója dr. Ancsin Györgyné ünnepélyes eredményhirdetése után így foglalta össze benyomásait: el kell érni, hogy minél több, értelmileg sérült gyermek érezze a versengés izgalmát, jellemformáló erejét. ■* Köszönet ezért a szép napért az intézet házigazdájának, Varga Imre igazgatónak és a vetélkedő megszervezésében részt vevő pedagógusoknak! A gyulai csapatnak pedig eredményes szereplést kívánunk a ceglédi. országos vetélkedőn! Szabó Zsuzsanna szaktanácsadó II vakáció kezdetén... Már a vakáció első napján kellemes élményben volt ré- .szünk, mert június 11-én a Dél-Alföld egyik legszebb városába mehettünk egynapos buszkirándulásra. Reggel 8 órakor érkezett a Békéscsabai Lenin Mgtsz busza, melyet Kvasz Matyi bácsi vezetett, majd kiszálltak a nekünk nagyon kedves ismerőseink, segítőink, idősebb barátaink, a Békéscsabai Konzervgyár Achim L. András KlSü-alapszerveze- tének tagjai. A „labdaerdőtől”. alig láttuk őket, azonnal mosolyra fakadtunk a különböző színű (kék, piros, sárga) labdák láttán. Lesz mivel játszanunk a nyáron és jut minden csoportnak a tanév kezdetén. A szegedi séta után nem bántuk, hogy esik az eső, mert a pxmyvatetejű kerthelyiségben várakoztunk a lassan készülő, de finom ebédre. A meglepetések egész nap tartottak; pattogatott kukorica, a gyárban készített üdítő, reklámtáska, iron. Az últ vége felé a hűtőtáskákból a saját készítésű szendvicsek is előkerülték amit a vidámparki szórakozás után farkasétvággyal fogyasztottunk el. A busz vezetőjének dallal köszöntük meg a biztonságos vezetést. Ezúton köszönjük meg Kutas Gyulának és Kovács Jánosnak, a Békéscsabai Lenin Mgtsz KISZ-eseinek, hogy elintézték, hogy a buszt elkapjuk és velünk tartottak. Tudjuk, hogy a Békéscsabai Konzervgyár Áchim L. András KlSZ-alapszerveze- tének minden tagja legszívesebben velünk jött volna, most négy barátunk patronált bennünket; Farkas Éva KISZ-titkár, Petri Klára, Koszna Edit és Székely Sándor. Nagyon köszönjük a törődést, a figyelmességet, az év folyamán értünk végzett kommunista műszakokat. Farkas Évának és Petri Klárának még azt is, hogy mint nevelőotthonunk volt növendékei, felnőttként is gondolnak ránk, a remetei nevelőotthon jelenlegi lakóira. Köszönjük az élményekben gazdag napot és mindent, amit értünk tettek. Bagi Lajosné tanár és a gyerekek pyula Gyermekeinkért A helyi közművelődési intézmények egyik igen jónak tartott kapcsolatáról szeretnék néhány gondolatot leírni és a közvélemény elé tárni. Nevelési és oktatási feladataink megvalósítása egész társadalmunk ügye, ezen feladatok megvalósítása nagymértékben függ az intézményeinkben dolgozó nevelők- A tői, oktatóktól, technikai munkát végző munkatársainktól, valamint a vezetés hozzáállásától is. Ha gyermekeink segítéséről van szó, a párt- és tanácsi szervek, üzemek, vállalatok, az intézmények egymást kölcsönösen segítve végzik ezen feladataikat. A battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola ennek a munkának az egyik igen fontos láncszeme, a helyi, valamint a környéki művelödéspro 1 i ti- kai elvek tudatos megvalósításán fáradozik. Segítség- adását példaszerűnek tartom: már évék óta biztosítja az általános iskolai tanulóink részére autóbuszát országjárásra tanulói árfolyamon, biztosítva azt a nemes gondolatot: „Ismerd meg hazádat”. Jómagam az általános iskola speciális tagozatán dolgozom. A technikai ismeretek elsajátításában folyamatosan biztosítja önköltségi áron tanulóinknak a szükséges anyagot, ezzel is biztosítja azt, hogy ezen szellemileg sérült gyermekek, választott pályájuk szerint, teljes értékű állampolgárnak érezzék magukat. Véleményem szerint nem kell véka alá rejteni a helyi tényeket, eredményeket, igenis a közvélemény elé kell ezeket tárni, hiszen emberi munkáról van szó. Csordás Ferenc tanító, Battonya Nyugdíjastalálkozó A Szeghalmi Állami Gazdaság 1988. június 10-én nyugdíjastalálkozót szerve-, zett. Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik számunkra ezt a napot felejthetetlenné tették. A halaspusztai üzemegységben zeneszóval és uzsonnával vendégeltek meg bennünket, majd Gyányi Gyula termelési igazgató vezetésével bemutatták a határt, mely nagyon szép termést ígér. A határjárást követően ebéden láttak vendégül, ahol Bogdándi Győző igazgató ismertette a gazdaság eredményeit. Ebéd után magyarnóta- ónekesek szórakoztatták a nyugdíjasokat. Hőgyes Imre, Szeghalom
