Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

Jeunesses-hangverseny Tarhoson II kórházi sorompó felemelkedik Júliustól beteglátogatás naponta a gyulai kórházban Nehéz írni olyan tudósítást a tarhosi Jeu- nesses vonós- zenekari tábor záróhangver­senyéről, mely mentes az ér­zéstől: íme ez a mintegy negyven fiatal lány és fiú a tarhosi szellem továbbélését bizonyítja! Mi több: legyőz­hetetlenségét is, legyenek bármilyen éllene ható erők, vagy voltak eddig. Hogy az­tán . ez a mostani (de már a megelőzők is) valóságos kis nemzetközi együttessé lett, az nemcsak a szervezők, nemcsak a Jeunesses (Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete) sikere, hanem az igény és az akarat felmuta­tása is: Tarhasra már évről évre rendszeresen jönnek fiatal osztrák muzsikusok, idén pedig vendégük volt — nemcsak a közös záróhang­A kisszövetkezet a Petőfi Tsz építőbrigádjából „nőtte kii magát”, a ’80-as évek ele­jén előbb szakcsoporttá ala­kulva. Majd a beruházási lehetőségek csökenésével a brigád feleslegessé vált a termelőszövetkezetben, s az ágazat vezetője, Marosán Já- nosné 1985-ben önálló gaz­dasági munkaközösséget, két év múlva pedig kisszövet­kezetet alapított. Így az egy­kori brigád tagijainak több­sége most is együtt dolgo­zik. A kisszövetkezet nagy­részt közületi beruházásokat véglez. Most építik a batto­nyai strand, medencéjét, Ke- vermesen egy négy tantermes iskolát, ■ Dombegyházán a postahivatalt, Battonyán pe­dig a nevelőotthont újítják fel. E munkák mellett sem tudnak azonban a dolgozók­nak egész évben elfoglaltsá­got adni. Erre az esztendőre 24 milliós árbevételt tervez­tek, ám néhány hónap eltel­tével, számításaik szerint csak mintegy 18 milliót si­kerülhet teljesíteni. versenyen, egész héten át — Ludovic Potié francia kar­mester és Graham Jackson angol zongoraművész. Fejes Antal, a tábor veze­tője, a békési zeneiskola igazgatója rajtuk kívül meg­hívta még a zárókonoertre Káté László hegedűművészt és Schmidt Eleonóra zongo­raművészt, akik szívesen jöt­tek, mert Tarhos vonzását nemcsak mi tudjuk, akik itt, ebben a régióban élünk, ha­nem azok is, akik másutt. Az a bizonyos záróhang­verseny zsúfolt ház előtt zaj­lott le a tarhosi zenepavilon­ban, melynek falai őrzik Ko­dály Zoltán megnyitó sza­vait, 1953-ból. A vendégszó­listák remekeltek, a zenekar pedig, ez a fiatal, tizenéves gyerekekből összeállt együt­tes egyetlen hét alatt Ludo- vic Potié vezetésével megta­nulta és előadta Rameau Táncszvitjét, Schubert Ka­tonaindulóját, a Kodály-ta- nítvány Sugár Rezső vitali­A tevékenységüket min­denképpen bővíteni kíván­ták, így előbb betoneleme­ket kezdtek gyártani, majd felfigyeltek a kihasználatla­nul álló, az időjárással da­coló téglagyárra. A község szélén álló gyárat a Petőfi Tsz hajlandó volt értékesí­teni, így a kisszövetkezet a Kiszöv támogatásával 3 mil­lió forintot áldozott az üz­letre. A gyárban három év­vel ezelőtt hagyták abba a kisméretű téglák gyártását.' A kisszövetkezet mintegy 1 millió forintot költött a helyreállításra, abban a re­ményben, hogy idén már mintegy 3 millió kisméretű téglát préselnek és égetnek ki. — Minden tapasztalat nél­kül kezdtünk a munkához. Sajnos, a minőséggel van gondunk. Az alapanyag — az új bánya felső rétegéből származó föld — nagyon mészköves, s ez rontja a tég­la minőségét. Ezt igyekszünk a lehetőségek szeriint, a tech­nológia fegyelmezett meg­tással teli Rondóját zongo­ráira (Graham Jackson) és ifjúsági vonószenekarra, va­lamint Albinoni B-dúr he­gedűversenyének két tételét (Kóté László játszotta). Ha csak ez az egyetlen hangverseny lett volna Tar­hos idei programján, akkor is az egykori énekiskola túl­élésének örülhetnénk. De, hogy a sorban európai szín­vonalú produkciók is sora­koztak, miként ez természe­tes is: Gulyás György har­mincnégy évvel ezelőtt be­zárt iskolája ma nyitottabb, mint valaha, ma nélkülöz­hetetlen láncszeme annak az összetartó erőnek, mely a magyar zene „zengő tor­nyát” építi, Kodály és Bar- tók szellemében. A legközelebbi tarhosi ese­mény: június 28-án, kedden, az NSZK-beli Baumsweig kórusa hangversenyez a bé­kési műemlék református ja Marosan Janosne, aki bevallása szerint egy hónap­pal ezelőtt annyit értett a téglagyártáshoz, mint az a bizonyos tyúk az ábécéhez. — Ha beindul a gyártás, s az itt dolgozó 20-22 ember belejön a munkába, akkor terveink szerint napi 40 ezer téglát szeretnénk készíteni. Ezen felül nem érdemes erőltetni a munkát, hisz ezekkel a háború előtti gé­pekkel csak a minőség ro­vására lehetne növelni a ter­melést. Most egyelőre II. és III. osztályú téglákat tudunk csak gyártani, de remélem, hogy néhány hónap múlva javulni fog a minőség. A téglát egyébként a Tüzép- telepeken keresztül és hely­ben szeretnénk értékesíteni. Minden bizonnyal lesz ke­reslet a termékünkre — mondta végül Marosán Já­nosáé. Ügy tűnik tehát, jó üzle­tet csinált a. kisszövetkezet. Annál is inkább, mert a tég­lagyári épületek és színek mellett mintegy 9-10 hektár­nyi terület is a birtokukba került. Beszántani, megmű­velni a szétszórt téglatömne- lékek miatt nem lehet a te­rületet, de nem hagyják so­káig parlagon heverni, ígé­ri az elnökasszony. Valószí­nűleg libát nevelnek majd e területeken. Van még egy nagy bányatavuk is, mely­nek partján egyelőre a hor­gászok várnak a szerencsére. Lehet, hogy nem sokáig ...? Hornok Ernő Az igazán beteg ember szenved és gyógyulni, szeret­ne. Szenvedését enyhíteni, gyógyulását segíteni nemcsak az orvosok, nővérek, műsze­rek, gyógyszerek tudják, ha­nem a lelki tényezők is. E fontos szempontot felismer­ve az országnak már több kórháza nyitottá vált, a hoz­zátartozók mindennap meg­kereshetik betegeiket, szük­ség esetén, helyenként pótol­va a létszámhiánnyal küsz­ködő intézményekben még az egészségügyi dolgozókat is. július 1-jétől a gyulai megyei kórházban is mindennap van látogatás. A látogatási rend a különböző osztályo­kon változó és kicsit bonyo­lultnak tűnik. Az okokról kérdeztük az intézmény fő­igazgató főorvosát, dr. Sze- pesvári Elemért: — Az osztályok munka­rendje is különböző — vála­szol. — Más és más lehet a vizitek, műtétek időpontja a főorvos utasítása és a sür­gősségi szükségletek szerint. Az intézményünk továbbra is magas szinten kíván dol­gozni, vigyáznunk kell, hogy bármiféle fegyelmezetlenség, vagy a látogatók rendszertelen járkálása ne zavarja a gyó­gyító munkát. Természetesen az emberekért vagyunk és az a célunk, hogy nyitottabbá tegyük a kórházat. Ne egy­szerre rohanják meg a láto­gatók tömegei a betegeket, hanem megközelítően egyen­letesen elosztva érkezzenek. Egy-egy látogatónak vagy családnak egy-egy betege van, így nem lesz nehéz megjegyeznie, hogy az őt ér­deklő osztályra mikor mehet be. Az, hogy az anyagi ja­vakkal minden eddiginél jobban kell takarékoskodni, azt hiszem, mindenki előtt egyre inkább világossá vá­lik. Még a bőség kosarából sem illik pocsékolni, ám ha ürül ez a kosár, akkor aztán a pazarlásnak végképp meg­álljt kell parancsolni. Sőt a takarékosabb életmódra, gazdálkodásra ösztönözni kell, egyént és gazdálkodó szervet egyaránt. A vállala­ti szintű takarékoskodás el­sősorban ott hatékony, ahol a dolgozók is átérzik annak fontosságát. Mint például a Békéscsabai Kötöttárugyár­ban, ahol egy kollektíva nemrégiben vehette át a „Sikeresen takarékoskodtunk ’87” című pályázaton nyert elismerést. — A Minisztertanács fel­kérésére az MTESZ és a Magyar Gazdasági Kamara által meghirdetett pályázat­ra vállalatunk is benevezett. A pályázaton csak a már megvalósított, s legalább egy éve működő — ennek szám­szerű eredményeit is tártál­■ mazó — dokumentummal le­hetett részt venni. E felté­teleknek a kötöttárugyárban leginkább a korszerű lánc- „kötőüzem felelt meg, így en­nek a részlegnek az adatai­val pályáztunk — mondja bevezetőként Mokosné Oláh Dóra, a szerveséji osztály vezetője. — Ez a pályázat annyi­ban más az egyéb, nálunk is népszerű és a köznapi életben elterjedt újítási pá­lyázatoktól, hogy a mostani ugyan jelent új megoldáso­kat, de inkább a beruházá­son és a szervezésen alap­szák — veszi át a szót Ki­rály Sándor, a műszaki fej­lesztési osztály vezetőhelyet­tese. — Az utóbbi néhány év­ben ugyanis lényegesen fel­— A nyitott kórházaknál a fertőzésveszély nem nagyobb, mint máshol? Hogyan kí­vánják ezt megelőzni? — Még szigorúbb tisztaság­gal és fegyelemmel. Szeret­nénk papucsokat meghonosí­tani, amelyeket az utcai ci­pőre húznak a látogatók. Így nem kerülhet sár és piszok a gyógyítóhelyiségekbe. Sze­rencsére a műtéti területek teljesen elkülöníthetők a lá­togatótértől. Bizonyos osztá­lyokon van társalkodóhelyi­ség, de természetesen előfor­dul, hogy a folyosón, netán a betegágy mellett találkoz­hatnak az emberek. Fontos, hogy ne üljenek az ágyra a látogatók, kérjenek széket inkább. Lehetőleg ne ötös­hatos csoportokban, hanem kevesebben jöjjenek egy idő­ben. Biztos, hogy a kórházi rendészetet és a látogatók fe­gyelmét is meg kell erősíte­ni. A dohányzás tilos az egész kórház területén, ciga­rettázni csak a kijelölt he­lyeken szabad. Alkoholt nem lehet behozni és ez mindenkire vonatkozik. Ha bárkinél bontott italos üve­get találunk, vagy szeszfo­gyasztást észlelünk, szigorú következményei lesznek. Gondolom, ez érthető az ilyen veszélyes és a beteg ember gyógyítására vállalko­zó „üzemben”. — Nagyon szép a kórház udvara, parkja, nem féltik a szemetelőktől? — Az Itt dolgozók sok-sok társadalmi munkával alakí­tották az udvart ilyenné, köl­töttünk is rá, erre mindenki vigyázni szeretne. Erre kér­gyorsult a gyárban a mű­szaki fejlesztés. A vertikum minden szintjén történt va­lamilyen korszerűsítés. Így a lánckötőben is négy új, nagy teljesítményű gép mű­ködik, mellyel a termelé­kenység ötszörösére növeke­dett. A mennyiség mellett lényegesen javult a minőség is, de mindezeknél fonto­sabb, hogy a technológia fej­lődni tudott. — Méghozzá szinte anyagi ráfordítások nélkül — kap­csolódik a beszélgetésünkbe Pintér Agnes gyártmányfej­lesztő és technológiai veze­tő. Ez ugyanis egy lényeges szempontja volt a szóban- forgó pályázati felhívásnak, mivel az a ráfordításokat csökkentő kormányprogra­mot hivatott szolgálni. Igaz, mi is meghívtunk külföld­ről szervező szakembereket, akik javaslatokat tettek az új gépeken való gazdaságos munkavégzésre, de mi ezt még továbbfejlesztettük. A gyár számítógépeivel terme­léselemzést végeztünk, s rfíegtaláltuk azt a pontot, ahol takarékoskodni lehet: ez volt a szabályzat. — Valóban, az anyagszél- hulládék, a fordulási vesz­teség vizsgálata, ellenőrzése napi feladattá vált a szabá­szaton — bizonyítja Rigóné Fajó Klára főművezető. — Ez mindenképpen pluszmunkát jelentett az itt dolgozóknak, s eleinte nem is szívesen csinálták, de az eredmények, a megtakarítások nagysága előbb-utóbb mindenkit meg­értésre, elgondolkodásra késztetett. Hiszen a vállala­ti nyereséghez csupán ezen az egy területen több millió forinttal tudtunk hozzájá­rulni. Igaz ehhez a lánc­kötőben levő új gépek is besegítettek, mert a régi be­rendezésekkel ilyen jó mi­nőségű anyagot már nem le­jük a látogatókat és a bete­geket. A látogatási rerfttet minden osztályon kifüggeszt­jük, tájékoztató füzetet is megjelentetünk a tudniva­lókról. Még egy fontos do­log: ha valamelyik osztályon a "látogatási idő ellenére tiltó táblát találnak: „Elnézéstké­rünk, a látogatás szünetel” — felirattal, értsék és tart­sák meg. Bizonyosan sürgős munkára, netán újraélesztés­re mozgósították az ott dol­gozókat. — Gyakori kérdés, panasz, hogy a vidékről érkezőknek a kórház előtt fedetlen he­lyen kell várakozniuk és nem szívesen adnak a kór­háziak felvilágosítást telefo­non a betegekről a hozzátar­tozóknak­— Korábban már beszél­tünk erről, újra csak azt tu­dom mondani, hogy megfe­lelően tájékoztatunk a láto­gatási rendről és ehhez kell igazítani az érkezést. Fedett várakozási hely kialakítására néhány év múlva gondolha­tunk. Elsőrendű feladatunk a gyógyítás, mindent ennek kell alárendelni. A kórházi telefonvonalak továbbra is szűkösek, nem nyújtanak le­hetőséget sok beszélgetésre. Az udvariasságot ugyan el­várhatjuk az egészségügyi dolgozóktól, de ha valakit éppen kezelniük, gondozniuk kell, a telefonálásra nemigen jut idejük. A járóbetegek számára van a kórházban nyilvános telefon, ahonnan felhívhatják a hozzátartozó­kat. Az új látogatási rend júliús 1-jétől érvényes. Bede Zsóka hetett előállítani. A mosta­nival pedig szinte álom dol­gozni. — Bízunk benne, hogy az egész gyártási folyamatot meghatározó — 1,1 millió nyugatnémet márkáért lí­zingben vásárolt — kötőgé­peink ára hamarosan meg­térül. Hiszen a takarékosabb, termelékenyebb munka so­rán, valamint az ezzel együtt járó korszerűbb tech­nológia révén megérte a be­fektetést. Ma már 90 ezer darab frottírköntöst gyár­tunk tőkés exportra, s hazai újdonság a kétoldalas frot­tírkelmék gyártása is. A vállalati szintű anyagmeg­takarítás a legutóbbi ne­gyedévben 1,6 millió forint volt, melynek jelentős há­nyada a sikeresen takaré­koskodtunk pályázatban el­ismert területről származik — mondta Mokosné Oláh Dóra. Sajnos ez a típusú pályá­zat megszűnik, helyette kor­szerű anyagok és korszerű technológiák címmel új fel­hívás látott napvilágot, mely azonban mit sem veszít je­lentőségéből. Hiszen itt is korszerűbbért, a moderneb­bért, gazdaságosabbért ver­senyezhetnek a résztvevők, amely pedig elválaszthatat­lan a takarékosságtól. A si­keresen takarékoskodtunk ’87 pályázatra egyébként 93 színvonalas pályamű érke­zett — a legtöbb a mező- gazdasági, élelmiszeripari (23) és a könnyűipar terü­letéről (17). Reménykedhe­tünk abban, hogy az új pá­lyázatra is legalább ennyi nevezés érkezik, s köztük — ahogy a kollektíva ígérte — a Béköt neve is ott lesz, s az újabb elismerés már a bírálóbizottság feladata. Bacsa András templomban. (s—n) Kisszövetkezeti téglagyár Battonyai üzlet hárommillióért A Battonyai Építőipari és Kommunális Kisszövetkezet ez év elején gondolt egy merészet és 3 millió forintért megvásárolta a helyi Petőfi Tsz — használaton kívüli, gazzal benőtt, múzeumnak is beillő, régi gépekkel fel­szerelt — téglagyárát. Megkapták >a szükséges engedé­lyeket, rendbe hozták a gyár területét, üzemképessé tet­ték a gépeket, és e hónap 20-án ímegkezdődött a terme­lés. tartásával javítani — mond­Sikeresen takarékoskodtunk Technológia-korszerűsítés, anyagveszteség-csökkentés a Békötben KARDOSKtT — SÓSTÓI NYÁR, 1988 Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents