Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

1988. június 27., hétfő

o

EHEEUs}

Menet közben megszerették a szakmát

Textilipari pályakezdők országos avatása

Szép hagyomány, hogy az Ipari Minisztérium, a Textilipari Dolgozóik Szakszervezete évente megrendezi a pályakezdő szakmunkások országos avató ünnepségét. Az idei eseményre június 25- én, szombaton került sor Budapesten a sportcsarnokban, melyre az ország 59 üzeméből több mint kétezer ifjú szakmunkás érkezett, elkísérték őket a szakoktatók, a tanárok, a vállalatok képviselői és a szülők egy része.

Az ünnepeiteket Grossz- mann Tibor a TDSZ titkára köszöntötte, majd dr. Martos Istvánná, a TDSZ főtitkára és dr. Cseh József, iparügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet.

Hangsúlyozták mindany- nyian: a textilipar több száz éves hagyománnyal rendelkezik, s amíg ember él a földön, a textilmunkásra szükség lesz. Eddig tanultak, most válnak csak igazi munkássá. A szakmai tudás dönti majd el — és a munka szeretete, becsülése —, hogyan tudnak környezetükbe beilleszkedni, dolgozni. Sok múlik persze a befogadó kollektíván is. Munkájuk mindig lesz — mondotta dr. Cseh József. Az iparág az első öt hónapban 102 százalékra teljesítette tervét, rájuk a népgazdaság mindig számíthat, ilyen illúziókkal lássanak munkához a legifjabbak.

Ezután a gyulai Névtelen Nulla együttes adott nagy visszhangot keltő műsort.

A Békéscsabai Kötöttáru- gyár a pályakezdő szakmunkásokat, oktatóikkal együtt autóbusszal vitette a fővárosba, majd ünnepi vacsorát adott tiszteletükre. Itt beszélgettünk fiatalokkal és Lipták Andrásné szakoktatóval, aki az ünnepségen megkapta az Ipari Minisztérium által adományozott Kiváló Dolgozó jelvényt, az országos versenyen első helyezést elért Tóth Katalin pedig pénzjutalomban részesült.

— Én gimiibe iratkoztam, jártam is két hetet — magyarázza mosolyogva Nagy Éva kondorosi lakos, a minta- varroda dolgozója. — A bátyám beszélt rá, hogy tanuljak szakmát, nem bánom meg. így is történt. Menet közben megszerettem — tanáraim, szakoktatóim jóvoltából — ezt a szép munkát. Nem kívánok máshová menni, itt nagyon jól érzem magam a kollektívában. Az országos versenyen a 8. helyezést értem el, nem szabadítottak fel, de a vizsgámhoz sokat segített az előkészület.

— Éva szakmunkásbizonyítványa tiszta ötös — mondja erről Lipták Andrásné — kézügyessége, szorgalma már a második esztendőben meghozta gyümölcsét. Nagyon szépen varr, divatosan, de nagyon ízlésesen öltözködik és ez vonatkozik minden végzős hallgatónkra.

— Fodrász szerettem volna lenni, de nem vettek fel, így lettem konfekei ós — vallja Nagy Erika, szintén kondorosi lakos. — Most már mindegy, hogy milyen munkát

kapok, szeretem látni a készterméket, amit én csinálok. Az utolsó évben szakmunkásbérben dolgoztunk és nagyon jólesett, hogy én is vihetek haza valamennyi pénzt. Megismertük a varrás alapfogalmait, igyekszünk ellesni az idősebbektől, amit lehet, hogy jó varrónők lehessünk.

— Érdekes, én is fodrásznak

jelentkeztem elsőnek, nem sikerült, így lettem kötőhurkoló szakmunkás — mondja Tóth Éva békéscsabai lakos. — Anyám és a nővérem is varrónő, a családban összedolgozhatunk és szépen öltözködhetünk ebben a drága világban is. A vállalatnak köszönjük, hogy a III. osztályban már külön gépeken dolgozhattunk és mint ifjú szakmunkások', jó gyakorlattal állunk munkába.

— Az én sorsomat a család döntötte el, a népes rokonságban sok a varrónő és kimondták a jelszót: kellene

egy műszerész, aki karbantartja a gépeket — vélekedik Vo- zár István kötő-varrógép

műszerész, kétsopronyi lakos. Szép szakma, bizonyára nem lesznek megélhetőségi

gondjaim. A Békötben sok az új nyugati gyártmányú gép, ezeket megismertem,

most már önállóan tudok

bármelyik műszakban dolgozni.

Ami közös vonás a fent bemutatott pályakezdő fiatalokban : valamennyien maradnak a Bekötnél, a szakoktatójukkal az élen a lehetőségekhez mérten szeretnének továbbtanulni. Vallják mindannyian: Lipták Andrásné, Hajtman Zoltánné, Vlcskóné Medovarszki Ilona, Gedó Edit, Varga Jánosné, Kovács János tanárok, szakoktatók, osztályfőnökök lelkiismeretes jó munkája szerettette meg velük a szakmát, amiért ezúton is köszönetét mondanak.

Ary Róza

Felvételi vizsga a tanítóképző főiskolán

Izgalom a tetőfokon

Egy hosszú, aranyszőke hajú csinos lány csokoládét miajszol, de amint szájához emeli, láthatóan remeg a keze. Mellette egy másik lány magábaroskadtan ül, nem véve tudomást a külvilágról.

...előtt

— Nagyon izgulsz? — kérdezem a hosszúhajút.

Ha tekintetével ölni tudna... de azért megszólal.

— Most fevételizem harmadszor, gondolom, ezek után nem csodá, hogy ideges vagyok.

Békéscsabán a tanítóképző főiskola folyosóján vagyunk, a szóbeli felvételi vizsgák második napján.

Kőszegi Erzsébet — akinek kedvence a Bohóc csoki — még 1986-ban érettségizett az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban. Először Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, egy év múlva ugyanide jelentkezett. Most szintén próbálkozik, s reménykedhet is, hiszen az írásbelin nagyon jó eredményt ért el.

— Mit szeretnél húzni? — nem tágítok mellőle, faggatom tovább.

— Babonából nem szívesen mondom meg, de azért elárulom. Magyarból Radnótit vagy Babitsot, történelemből a két világháború közül az egyiket.

— ... ezek a törvények a magántulajdont védték, ezért enyhék voltak.

— Éppen azért, mivel a magántulajdont védték, nem enyhék, hanem nagyon szigorúak voltak — javítja ki a vizsgázót dr. Erdmanné Jenes Margit tanárnő, aki az 1. számú felvételi bizottságban történelemből kérdezi a jelentkezőket.

Filó Beáta ettől láthatóan megzavarodik, s III. Béla királyunk külpolitikai tevékenységéről már csak alig- aliig tud beszélni. Ö is két évvel ezelőtt végezte el a középiskolát, s azt követően Nagyszénáson tsz-admi- nisztrátorként dolgozott.

Már csak néhány percig keil állnia a kérdések ostromát, majd megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy az ő vizsgája véget ért.

A felvételi bizottság tagjai összesúgnak, s már hívják a következő „pácienst”, akinek Vörösmarty Mihály költészetéről 'kell beszélnie. A Csongor és Tünde elemzésével kezdi, majd áttér a

Szózatra és a Gondolatok a könyvtárban című versre. A tanárok közben elégedetten bólogatnak, s pár pillanat múlva már a nyelvtannal folytatja: a mondatok osztályozásával bajlódik. Ez már nem megy annyira jól, mint nagy költőnk műfaji és gondolati gazdagságának elemzése, de a tanárok is megnyugtatják, nincs nagy baj.

...után

— Mit érzel, hogyan sikerült? — kérdezem Fülöp Zoltánt, akinek hatalmas kő esett le a szívéről, hogy kijöhetett a teremből.

— Ügy érzem, elég jól — mondja rezágnáltan —, de

úgyis csak akkor derül ki, amikor megtudom a pontszámomat.

— Akkor holnaptól már vidám életed lesz, nem kell többet tanulnod.

— Ez az, ami nem igaz. Ugyanis az érettségim után beiratkoztam a szakmunkásképző intézetbe, s ott a vizsgám tegnap volt. Ezen a héten pedig még a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán is felvételizem, hiszen oda is jelentkeztem történelem—népművelés szakra. S ha azon is túlvagyok, csak akkor mondhatom el, hogy kezdődik számomra a vakáció.

* * *

A Debreceni Tanítóképző Főiskola Békéscsabai Kihelyezett Tagozatára 296-an jelentkeztek, s előreláthatólag 100-110 diákot vesznek fel. Ahhoz, hogy valaki eséllyel pályázhasson, legalább 88-90 pontot kell elérnie.

B. Cs.

Fazekas Stefánia a felvételi bizottság előtt Fotó: Fazekas Ferenc

Szellemkép

Május 30-án — az akkori Vonalban voltunk szolgáltatásunkban — több gyulai olvasónk feltette a kérdést: miért kerül a fürdővárosban 6-10 ezer forintba lakásonként a kábeltelevízióhálózat kiépítése (a Teleká- bel Kisszövetkezet kivitelezésében), amikor a megye néhány városában más cégek lényegesen olcsóbban vállalják a munkát. A Szeghalmi Elektronikai Vállalat Gyulán pontosan fele any- nyiért jelentkezett, de végül is visszaléptek.

Azóta szinte kizárólag azzal foglalkoztam, hogy a kérdésre megkeressem a választ, de férfiasán bevallom: nem sikerült. Először Domokos Zoltánnal, a Teleká- bel Kisszövetkezet gyulai kirendeltségvezetőjével készítettem interjút, majd Lukácsi Sándorral, a Békéscsabai Gelka igazgatójával — ‘ők Gyulán nem érdekeltek, -de Békéscsabán hozzákezdtek a Lencsési lakótelepen a műholdas adások vételéhez, a rendszer kialakításához, a gyulainál olcsóbban —, a folytatásban pedig Wlasits Nándorral, a Szeghalmi Elektronikai Szolgáltató Vállalat igazgatójával.

Tizenegy’ gépelt oldalas anyag született. Valameny- hyr szakember elmondta, hogy mit miért csinálnak, s mennyiért, s az általuk kivitelezett, kivitelezendő

rendszereknek milyenek a technikai paraméterei.

Talán mondanom sem kell, hogy annyi ellentmondás gyűlt össze a három beszélgetés során, hogy kénytelen voltam még egyszer valamennyiüket felkeresni. S ha azt hiszik, hogy a kérdőjelek száma csökkent, akkor erősen tévednek. Kínosan ügyelve arra, hogy a szakemberek szavait pontosan rögzítsem, újra összeállítottam az interjúsort. Néhány kollégámnak volt energiája és végigböngészte a leírtakat, átrágták magukat a technikai részleteken, (önmagukban nem lennének fontosak, de az árajánlatokban ezekre hivatkoznak a cégek vezetői.) Az írásról egyöntetű vélemény alakult ki: ettől az olvasók semmivel sem lesznek okosabbak, nem tudják meg, hogy miért kell Gyulán 6-10 ezer forintot fizetni, és miért szól Békésre vagy Mezőhegyesre 2000-2500 forintra az árajánlat (nem a Telekábe- lé).

De ha már belekezdtem, folytattam tovább az érdeklődést, Hild Györgyöt, a Gyulai Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjét, általános tanácselnök-helyettest, és Kovács Ernőt, a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját kerestem meg. Tőlük elsősorban arra szerettem volna választ kapni, hogy miért éppen a Telekabel Kis- szövettkezet építi ki Gyulán

a városi kábeltévé-hálózatot. Mint kiderült, a kertészeti vállalat 1987. április 16-án mindössze arra kötött velük szerződést, hogy a Kuz- nyeck-lakótelepen, az Április 4. téren és a Vértanúk útján összesen 436 tanácsi lakásban építik ki a teljes kábelhálózatot, amely a későbbiek során alkalmas lesz a műholdas adások vételére — jelenleg 3 égi csatornát lehet fogni —, és természetesen a majdani városi tévéhálózatba is beilleszthető. (A munkával jórészt elkészültek, a kertészeti vállalat 1,2 millió forintot fizetett ezért.) A Telekábel a többi lakást saját vállalkozásban köti, köttette be, ha nem is tanácsi engedéllyel, de a tanács tudtával.

A városi tanács osztály- vezetője szerint még napjainkban is van arra — legalább is elvi — lehetőség, hogy rajtuk kívül bármelyik cég bekapcsolódjon a hálózat építésébe — ha versenytársa tud lenni a Tele- kábelnek, azaz: ha van lakossági megrendelésük.

Ezért érthetetlen számukra (is), hogy a szeghalmi vállalat 600 megrendelője ellenére miért lépett vissza a Törökzugi lakótelepen. (Ha igaz, hogy lakásonként 3 ezer forintért vállalnák a munkát 500 megrendelő esetén, akkor a logika szabályai szerint nekik ugyancsak lépniük kellett volna.)

A helyzet azonban Gyulán ma az, hogy egyedül a Telekábel vállalkozik a lakások bekötésére, a műholdas adásvétel feltételeinek megteremtésére. Az áraik és a havonta kért karbantartási díjaik viszont a lakosság egy részének megfizethetetlenül magasak. De, vagy elfogadják vagy lemondanak a műholdas adásokról. (Ha esténként veszekedő embereket látunk a lépcsőházakban — biztosak lehetünk benne: ezen marakodnak ...)

Egyszóval két hét alatt mindössze ennyire — semmire se — jutottam. A kérdőjelek, a meg nem válaszolt kérdések megmaradtak. S az egész olyan, „mintha a sors rendelte volna el”, hogy így legyen. Fizetniük viszont a gyulai lakosoknak névre szólóan kell.

Jó lenne, ha valaki meg tudná őket győzni arról, hogy csak annyit, ami valóban indokolt, és a miértekről sem ártana egy részletes, szakemberek által ellenőrzött (!) tájékoztatás, mert a bizalmatlanságot másként már nem lehet eloszlatni a városban! Ha két hét alatt e sorok írójának nem sikerült tiszta képet kapnia az ügyről, akkor a teljesen tájékozatlan emberek fenntartása erősen indokoltnak tűnik.

A szellemkép pedig nemcsak a vételnél, hanem az adásnál is tarthatatlan!

Lovász Sándor

Központi Termelési-Szolgáltatási Map az úttörőszövetségben

A Magyar Üttörők Szövetségének Országos Elnöksége központi alapot hozott létre azoknak az úttörőcsapatoknak a támogatására, amelyek folyamatos termelő-szolgálatató tevékenységet végeznek, s ehhez, illetve tevékenységük továbbfejlesztéséhez anyagi segítségre van szükségük.

A Központi Termelési-Szolgáltatási Alap tagjai lehetnek azok a jogi és nem jogi személyek, akik az alaphoz hozzájárulnak. A tagok közül a folyamatos termelő-szolgáltató tevékenységet végző úttörőcsapatok joga, hogy az alapból évenként legalább egy alkalommal, hozzájárulásuknak minimum 30 százalékát támogatásként, kölcsönként vagy hitelként megkapják. Az alap tagjának joga továbbá, hogy hozzájárulása 60 százalékának felhasználását meghatározza és azt ellenőrizze, fellebbezzen az alap tanácsának döntése ellen, indítványozza az

alap működési szabályzatának módosítását, az alapnak nyújtott hozzájárulását visszavonja.

Az alapot a folyamatos termelő-szolgáltató tevékenységet végző úttörőcsapatok sokféle módon használhatják fel. A pénzt megkaphatják vissza nem térítendő támogatásként, kamatmentes, egyéves lejáratú kölcsönként, 3-5 százalékos kamatozású, hároméves lejáratú kölcsönként, állóeszköz beszerzésére fordítható hitelként, tapasztalatcserék, hazai és külföldi tanulmányutak forintfedezetének megteremtéséhez, valamint veszteség felszámolását szolgáló támogatásként. Az alap pénzének gyarapítása érdekében a rendelkezésre álló vagyon legfeljebb 40 százaléka elhelyezhető tartós, magas kamatozású betétben, . továbbá kötvény, kincstárjegy, részvény vásárlására fordítható.

Az alap 1989. február 1-jén kezdi meg működését.