Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

1988. június X., szerda o IgNjTOEflfr A Piértnél már az új tanévre készülnek (Folytatás az 1. oldalról) boltokban 10-20 százalék en­gedményt kapnak a vevők. — Mekkora a raktáraik­ban lévő készlet iskolasze­rekből, és mikor kezdődik a szállítás? — kérdeztük a tegnapi tájékoztatón a lera- katvezetőt. — Teljes árukészletünknek mintegy 60 százaléka pilla­natnyilag az iskolai szezon­áru. ami 25-30 millió forin­tos értéket jelent. A meg­rendelt áruk zöme megérke­zett. de természetesen vá­runk további szállításokat. Raktárainkból pedig még a héten, szerdán megkezdődik az iskolai szezoncikkek ,,te­rítése”, az első szállítmány az orosházi Csillag áruházé. — Lesz-e hiánycikk? — Megítélésünk szerint gond lesz a 12 színű tempe­rafestékkel és a Pax golyós- tollal. ebből nem tudjuk a megrendeléseket teljesíteni. Iskolafüzetekkel viszont igen jól állunk, összességében a tankönyvborítókkal is, bár ezen belül a polietilénből ké­szült a kevesebb, a drágáb­bat pedig bizony nem min­den szülő tudja megfizetni. — Ha már az áraknál tar­tunk; mire készüljenek a gyermekes családok, mibe kerül például egy leendő el­sős kisdiák iskolai felszere­lése, nem számítva most a köpenyt, tornaruhát és ha­sonló holmikat? — Ügy kalkuláltunk, hogy — persze nem a legdrágább árukból összeválogatva — 1500 forint kell füzetre, tás­kára, tolltartóra, az egység- csomagban előírt dolgokra. — Januárban változtak az árak, de ez a legérzékelhe- tőbben most szeptember el­seje előtt érinti majd a csa­ládokat, amikor egyszerre kell sok mindent vásárolniuk. Mennyivel drágábbak pél­dául a füzetek? — Idén január óta 80 szá­zalékkal drágábbak a füze­tek, részben az ÁFA, de fő­leg a dotáció változása mi­att. Az iskolatáskákat az ipar az alapanyagár-változá- sokra hivatkozva adja ne­künk drágábban. Vállala­tunk egyébként csökkentet­te az árrését a füzeteknél és az iskolatáskáknál is. — Szóba kerültek az egy­ségcsomagok. Nincs év, hogy ezekkel ne lenne gond, egyes tételek feleslegesek, ugyanakkor olyan füzeteket, eszközöket is kér az iskola, amik nem szerepelnek a csomagban. Nem lehetne ezt végre időben megfelelően egyeztetni? — Bizony jó lenne, de eb­ben inkább az oktatásügy az illetékes, tudniillik, ott ál­lítják össze a kötelező egy­ségcsomagok listáját. Azrt hiszem, közvetlenül az ipar­ral is hasznos lenne az ok­tatásügynek jobban egyez­tetni, mert most például a hagyományos műanyag vo­nalzó helyett gyártanak úgy­nevezett tintavezetésű vo­nalzót, persze drágábban, holott az általános iskolá­ban megfelelne a régi is. T. I. Erdély története Szociálpolitika a Szarvasi Állami Tangazdaságban Tegnap a Megyei Társa­dalombiztosítási Tanács Ka­pás József, a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság igazgatója, az MTT titkára .elnökletével kihelyeztt ülést tartott Szarvason, a tangaz­daságban. Hamarosan a megyei ta­nácsülés elé kerül a megyei egészségmegőrzési program- tervezet anyaga, s ezt az írásos témafeldolgozást vé­leményezte a társadalmi tes­tület. Bár nem mindenki bizakodó a különböző egész­ségmegőrző programok, kez­deményezések megvalósulá­sában, az egészségmegőrzés fokozottan hangsúlyos voltá­val nem lehet vitatkozni. El­sősorban a fiatalok körében lehet eredményre számítani az egészséges életmód elfo­gadtatásában, a dohányzás, az alkohol, a kábítószerek és a túlzott gyógyszerfo­gyasztás elleni küzdelemben. Több lehetőséget kell bizto­sítani az egészséges környe­zet, a megfelelő testmozgási feltételek megteremtéséhez. Dr. Barta Kálmán, a megyei tanács egészségügyi osztá­lyának helyettes vezetője méltányolta az elhangzott véleményeket, és továbbítja az egészségvédelmi tanács vezetőihez. Horváth Károly igazgató- helyettes és Roszik György szb-titkár szólt a Szarvasi Állami Tangazdaság ered­ményeiről, az ott dolgozó 1850 ember munkakörülmé­nyeiről. szociális támogatá­sáról. társadalombiztosítási lehetőségeiről. az üzemi mtt-k működéséről. Hangsú­lyozták, hogy a nehezedő gazdasági körülmények, az időjárási hátrányok ellenére is eredményesen gazdálkodó, önelszámolásra épülő, nye­reségérdekeltségű gazdaság régi és új munkahelyi léte­sítményeit egyaránt úgy alakítja, hogy jól érezzék magukat a benne dolgozók, és a környezetvédelem szem­pontjainak is megfelel jenek. Rendre, tisztaságra, fegye-' lemre ösztönzik az embere­ket, bár ez a munkahely sem teljesen problémamen­tes. Többek között külön gond a veszélyes hulladékok kezelése, elhelyezése, s az. hogy bizonyos munkaterüle­teken kompromisszumokra kényszerülnek megfejelő munkaerő hiányában. Nagy figyelmet fordítanak nyug­díjasaik sorsára, ,a legin­kább rászorulókat szociális támogatásban, nyugdíjkiegé­szítésben részesítik. A gaz­daság egyre több dolgozóját sikerül a téli és a nyári sportok kedvelőinek táborá­ba toborozni, ami ugyan­csak része az egészséges életmódnak. Üzemorvosi ren­delésen ellenőrzik az itteni­ek egészségi állapotát, B. Zs. Az Alföldi Nyomdában el­készült a debreceni Csoko­nai Kiadó első kötete, a Ta­nulmányok Erdély történe­téről című munka. A janu­árban debreceni székhellyel megalakult, de országos ha­tókörű kiadó első vállalko­zásaként az Erdély története című háromkötetes mű szak­mai vitájának anyagát adja közre. A vitát, mint emlé­kezetes, tavaly októberben rendezték Debrecenben. A tanulmánykötet több lénye­ges ponton ki is egészíti az Akadémiai Kiadónál megje­lent Erdély-monográfiát, fő­ként a Trianon utáni idő­szakkal foglalkozó részeit. A hatvanezer példányban meg­jelenő tanulmánygyűjte­mény első szállítmányai már útban vannak a könyves­boltokba. Már nyomdában van a Csokonai Kiadó két újabb kötete. Várhatóan a nyári hónapokban jelenik meg Bényei József: A házasság humora című munkája, s a régi Debrecent bemutató, fo­tókkal illusztrált Debrecen- mappa. felelően vesszük sorra a ma­gyar néprajzi területek tánc- anvagának tanítását. Jó ér­zés látni, hogy gyerekeink nemcsak megőrzik kincsein­ket. hanem ezáltal maguk is fejlődnek, ritmuskészségük­ben, magatartásukban. El­mondhatom, a helyi néptánc ügyének itt mindig voltak támogatói, és a gyerekek szívesen jönnek. Ezért ter­vezzük, hogy indítunk egy óvodás csoportot is. Hama­rosan végeznek volt nép­táncos óvónők, folyik a Mo­Jelenet a Körös táncegyüttes „évadzáró” előadásából Ion képviselik hazánkat. A Cimbora együttes július 30- tól két héten át a zánkai út­törőtábor gyerekeit szóra­koztatja. Augusztus 20-án pedig következik az orszá­gos szövetkezeti néptánc­fesztivál Budapesten ... A feladatok itthon sem lesz­nek kisebbek: már megkez­dődött' a felkészülés a Vár­színház előadásaira. Június 25-től 26-ig ugyanis Gyulán rendezik meg a jubileumi néptánctalálkozót, abból az alkalomból, hogy a város volt a színhelye 40 évvel ez­előtt az első hazai néptánc­fesztiválnak. Menettáncok, pódiumműsorok, Betlehemes táncjáték a várban, Kállai- kettős az Állami Népi Együt­tessel — megannyi megtisz­telő feladat, de komoly mun­ka is ... Kép, szöveg: Sz. M. Cimbora, Cinege, Körös... Néptáncosok évadzárója Gyulán Piros szoknyás lányok, rö­vid nadrágos fiúk különös gyakorlatokat végeznek a színpadon — csendben, ösz- szeforrottan. Majd Szabó Tibor korrepetitor zongorá­jának hangjaira táncra len­dülnek a lábak. A művelő­dési központ Cimbora tánc- együttesének tagjai ők, akik a szülői szemek előtt ritkán látott pillanatokat mutatnak be; valahogy így kezdődnek a hétköznapi próbák. Népszerű a néptánc Gyu­lán — érezhető ez a zsúfolá­sig megtelt színházteremben a közönség tapsaiból csak­úgy, mint a fellépők nagy számából. A hagyományos évzáró műsornak több száz. résztvevője volt: kezdő, ha­ladó, úttörőcsoport, a hely­beli gyerekek reprezentáns együttese, a Cimbora, és vé­gül a Körös. A színpadon egymás után suhannak át a könnyű szoknyácskák, majd a súlyos néptáncöltözékek szépen megformált koreog­ráfiákban; Kalocsától Karó­dig, Székig, Szatmár megyé­től Tolnáig, az e vidékekre jellemző táncokkal. Gyalog László koreográ­fus, Szilágyi Éva, Kukla Ág­nes és Szathmári Sándor asszisztensek munkája nyo­mán nap mint nap csoportok tanulják meg a néptánc alapelemeit, hogy azután színpadra lépve kötöttebb koreográfiákat táncoljanak el. — Mi arra törekszünk — mondja az itt folyó munká­ról Gyalog László —,' hogy akik hozzánk járnák, szeres­sék a néptáncot. Senkitől sem kívánunk egyszerre so­kat; az ismeretszintnek meg­gyoróssy Könyvtár egykori épületének próbateremmé alakítása; vagyis őszre meg­lesznek az ehhez szükséges feltételek. A gyulai néptáncosok ese­ménydús évet zártak; nagy- kállói fesztivál, kecskeméti szövetkezeti fesztivál, buda­pesti néptáncantológia, Ró­ma, ahol a Cimbora és kisé- rőzenekara, a Cinege együt­tes részt vett az olasz tele­vízió karácsonyi műsorában, a sportcsarnokavató, a tánc­művészet világnapja, úttörő seregszemle, május elsejei felvonulás ... k Körös és a Cimbora azonban még ez­után sem pihenhet. A Körös kedden már el is utazott a fővárosba, a Ki mit tud? országos válogatójára. Ugyancsak ők július 5-től 20-ig Angliába mennek, ahol nemzetközi néptáncfesztivá­A füzesgyarmati kezdeményezés a z ifjúság szakmára és életre nevelésével gond­jaink vannak. Ezek többsége szubjektív eredetű, de helyzetünk jócskán terhelt objektív körülmé­nyekkel. A problémát legfőképpen az okozza, hogy 13-14 évvel ezelőtt sok gyerek született. Emiatt kialakult egy demográfiai hullám, amit már akkpr sem vett kellő ko­molysággal jövőt tervező intézményrendszerünk. Pedig ez a hullám az óvodában és legutóbb az általános is­kolákban kézzel foghatóan tapintható volt. Most a kö­zépiskolákban és a szakmunkásképzőkben tornyosul­nak a tennivalók, rnert végül is valamit kezdeni kel­lene ezekkel a gyerekekkel: szakmára, életre nevelni őket. Jövőnk kopogtat ajtónkon, életteret, szakmát, munkát kérve . .. Az óvodák és az általános iskolák demográfiai hul­láma középiskolai szinten másként jelentkezik, mint korábban. Az óvodában és az általános iskolákban va­lahogy megvolt egymás mellett a sok gyerek, néha — és ez volt a gyakoribb — igen nehéz helyzet elé állítva tanítóit, tanárait. Most viszont, hogy felnőttek, már nem lehet őket hármasával ugyanoda ültetni, ahol ko­rábban megfértek. Ha szétültetjük őket, kevés a tante­rem, a tanár, a szakoktató és az oktatási eszköz. Ezek mennyiségéről és minőségéről nem- is beszélve. De ha más oldalról közelítjük jövőnk nagy kérdését, mondjuk az általános iskolai teljesítményt vizsgáljuk, egyszerűen elszomorító a kép. A két műszakos tanítás, az osztálytermek zsúfoltsága, az alacsony követelmény­szint most úgy üt vissza, hogy a nyolc osztályt elvég­zők nem tudnak megfelelően írni, olvasni, számolni (különösen azok nem, akik szakmunkásképzőbe kerül­nek). Emberi magatartásuk a legalapvetőbb helyzetek­ben nagyrészt megkérdőjelezhető. Nem lebecsülése ez az iskolai nevelőmunkának, pusztán a figyelem ráirá­nyítása korunk, s jövőnk legégetőbb területére, ahol élő, eleven gondok, sürgős feladatok sokasága vár előrevivő megoldásra. Mára egyértelművé vált, hogy a demográfiai hullám levezetésére — csak a szakmunkásképző iskolákban — 100 tanteremre, és hozzá szükséges felszerelésekre, ne­velőkre, oktatókra, a megfelelő üzemi háttérre lenne szüksége megyénknek. De az még mindig csak átme­neti megoldás lenne, ha a 100 tanterem valahol „meg­teremne”, mert a meglevőkben sincs ott a legkorsze­rűbb hazai gyártású technika, a külföldiről nem is beszélve. Elgondolkodtató, hogy a mezőgazdasági gépészek SZK—4-es, az üzemek többségéből kiselejtezett kom­bájnon tanulják az aratás munkáját. De hasonló á helyzet a forgácsolószakmában is. A számi tógép-ve­zérlésű forgácsológépekkel nem az iskolában találko­zik a fiatal, hanem az üzemben, ahol majd ezen a gé­pen dolgoznia kellene. De hogy erre a gépre, vagy egy hozzá hasonlóra kerülhessen, még egy külön tan­folyamot is el kell végeznie. A közelmúltban, amikor a Békés Megyei Tanács ter­melési és ellátási bizottsága erről a nagyon időszerű témáról tárgyalt, a szakmunkásképzés is kritikát ka­pott. Ez a kritika ott csapódott be ugyan, de távolról sem ezeknek a matuzsálem korú gépekkel ellátott in­tézményeknek szólt, hanem azoknak, akik szűkmarkú intézkedéseikkel kiszorítják falai közül a mát, a jövő­ről nem is beszélve. Külföldi példákat említettek: ha valamelyik gyárban egy teljesen új gép készül, a null­szériából töltik fel a szakmunkásképzők és -továbbkép­zők gépudvarait. Nálunk jobb híján szimulátorokon tanulnak a gyerekek. Az iskolából kikerülve aztán so­kan a munkát is szimulálják. Kritikaként hangzott, hogy az általános iskolák'nem adnak kellő alapot a leendő szakma kiválasztására. Azt mondják, hogy korai 14-16 évesen a gyereknek szakmát választania. Erre az időre a pályaválasztó fia­talnak még nincs olyan élményanyaga, ami megerősít­hetné a kiválasztott szakma iránti elhivatottságában. Hol szerezhet be nálunk a gyerek ilyesmit? Sehol. Túl sok a kötöttség, az előírás, ami megakadályozza ab­ban, hogy szántás, vagy kombájnolás, cukorrépasze­dés, vagy forgácsolás közben apjától egy fordulóra megkaphassa a gépet, természetesen felügyelettel. A tőlünk nyugatra levő országokban a farmer 10 éves fia traktort vezet, szánt, vet, arat, betakarít. Nem ő dolgozik, hanem a gép, amit gyerekkézzel is lehet ve­zetni. Vajon a munka szeretedét ennyire és ilyen mélységben meg tudjuk-e valósítani, vagy továbbra is gyerekmunkának ítéljük meg a munkakóstolgatást? Ez nagy kérdés. Valószínű, hogy a kisvállalkozások ilyen értelemben is hasznos segítői lesznek pályaválasztási törekvéseinknek. Jelenlegi szakadékaink áthidalására hasznos lenne a füzesgyarmati kezdeményezésnek mind nagyobb teret adni. Dr. Barkóczi Istvánnak, a Vörös Csillag Tsz elnö­kének véleménye szerint a 14-15 éves fiúkat, lányokat azokban az üzemekben kellene legalább egy évig fog­lalkoztatni, amelyik számukra pályát jelenthet. Látva szorgalmukat, munkaszeretetüket, a továbbiakban szakmunkásképzésüket az üzem intézné, és az iskola elvégzése után fogadná is a végzősöket. A továbblépés egyik alternatív megoldása lehetne ez is, meg az is, ha a helyi igényeket jobban figyelem­be lehet venni a beiskolázás szervezésekor. Ma az is­kolák különböző keretszámokat kapnak Budapestről, hogy mely szakmában hány szakmunkást képezzenek, mivel legtöbb iskola országos beiskolázású. Ám vajmi kevés az esély arra, hogy Békés megyébe máshonnan jöjjenek tanulni. A keretszámot mégis feltöltik, de nincs garancia arra, hogy az itt végzők az ország más megyéibe települnek munkavállalás -céljából. Ezért nálunk sok a nyomdász, a növényvédő, de kevés a molnár, a tejfeldolgozó, a kéziszövő, a baromfifeldol­gozó. a húsárusító és így tovább. A helyi igények alapján feltétlenül "számolni kel­lene egy-egy oktatási év indítása kapcsán, hogy megelőzzük egyes szakmák túlképzését, mások elnéptelenedését, kihalását. Ezekben a munká­latokban a megyei tanács bármelyik osztálya egyma­ga kevés a feladat meghatározására és vállalására. Az üzemi igények átfogó, ismeretére lenne szükség, és egy olyan tervezésre, amelyben minden munkahely és minden fiatal megtalálja helyét megújuló.körülménye­ink között is. Dupsi Károly v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents