Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
1988. június 20., hétfő o \ *\CÍ Tanácsadó szolgálat a Kiosznál Rubrikák rejtelmei Tallózás népfronttanácskozások napirendjében Napjainkban egyre több fórumon, szakmai tanácskozáson hangzanak el olyan kérések, hogy kapjanak nagyobb nyilvánosságot a korszerű táplálkozással, a környezetvédelemmel és az egészségüggyel kapcsolatos információk, határozati javaslatok. Nincs bosszantóbb annál, amikor valamilyen fertőzésről, veszélyhelyzetről, vagy balesetről sokkal hamarabb szerez tudomást az ország közvéleménye, mint a helyi lakosság. Talán mondanunk sem kell: mennyi hamis hírt, mendemondát el lehetne kerülni, ha hiteles, gyors és folyamatos lenne a tömegtájékoztatás, amely természetesen nemcsak a hírközlő szerveken, hanem az adatközlő intézményeken, vállalatokon is múlik. Sok a balesetveszélyes hely az orosházi üzemekben, így az üveggyárban is Fotó: Veress Erzsi Felbolydult méhkashoz hasonlít Békéscsabán a Ki- osz megyei titkárságának egyik terme, amikor belépünk. A középen álló asztaloknál több különálló csoportban élénken beszélgetnek, könyveket, füzeteket, közlönyöket nézegetnék, a falak melletti székekén pedig mintegy 10-15-en ülnék, ők egykedvűen vagy türelmetlenül várnak a sorukra. A hónap második csütörtöké van, délután negyed négy. A Kiosz minden hónapban erre az időpontra — délután 3-tól 5-ig — hirdette meg ingyenes szaktanács- adói szolgálatát a megyében dolgozó kisiparosok és gazdasági munkaközösségek részére. (Hasonló jellegű tanácsadás volt már ennél az érdekképviseleti szervnél 1986 tavaszától, ám a következő év végén — elsősorban az adószervezeti változások miatt — megszűnt.) Az ebben az esztendőben hatályba lépett új jogszabályok — a gazdasági szabályozók radikális változása, az új adófajták bevezetése, a régiek alapvető módosítása — azonban létfontosságú szükségletté tette, hogy az ezekben a kérdésekben kevésbé járatos kisiparosok felvilágosítást, tájékoztatást kapjanak. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, illetve a Kiosz megyei szervezetei tavasszal több mint félszáz előadást tartottak, s ezeken Békés megye 5400 kisiparosának háromnegyede részt vett. Ügy döntöttek, hogy ezek után májustól elindítják a havonként megtartott tanácsadó szolgálatukat, amelyeken az Adófelügyelőség, az APEH, a Társadalombiztosítási Igazgatóság és házigazdaként a Kiosz munkatársai társadalmi munkában adnak tanácsot, nyújtanak segítséget. Erről a lehetőségről szórólapokon tájékoztatták a kisiparosokat, a gmk-kat, s ezeken megjelölték azokat a témákat is — pénzügyi szabályozás, adó- és társadalombiitosítási kérdések, naplófőkönyv vezetése, polgári és iparjogi kérdések —, amelyekben felvilágosítást, tájékoztatást adnak. Ám ezek mellett a kisiparosok bármely ügyesbájos dolgukkal fordulhatnak a szakemberekhez. Jelentős könnyebbséggel jár az, hogy a legszerteágazóbb problémáikat egyhelyütt tudják megoldani. * * * Hatalmas paksaméta irattal, számlával, jegyzettömbbel érkezett Újkígyósról Kárpáti János. Mérlegképes könyvelő szakképzettséggel rendelkezik, s rokkantnyugdíjasként egy kisiparos adminisztrációs munkáját végzi e hónap elejétől. — Honnan értesült,erről a tanácsadó szolgálatról? — Újsághirdetésből. Bár a könyveléshez megvan a képesítésem, úgy gondoltam, nem árt, ha útmutatást, eligazítást kérek a szakemberektől. — Miért nem maga <a kisiparos foglalkozik az admi- % nisztrációval? — Mert neki sem ideje, sem energiája nincs erre, elég neki a saját munkája. A kisiparosok „házi feladata Ebben a pillanatban „szabadult fel” Szabó Lajos, az Adófelügyelőség ipari osztályvezetője, ezért a könyvelő hozzá fordul tanácsokért. A naplófőkönyv rubrikáinak jelentését magyarázza el neki a szakember, majd azt mondja el, hányféleképpen lehet elszámolni a kisiparos állóeszközeit. A terem másik végében egy férfi nagyon türelmetlenül takintget körbe-körbe, kezében egy noteszt szorongat. hét valaki ide úgy, hogy még a legalapvetőbb adminisztrációs feladatokkal sincs tisztában. Nem csoda, hogy órákig kell nekik mindent magyarázni, s addig a többiek várakozhatnak — méltatlankodik. — ön mivel foglalkozik? — Villanyszerelő vagyok, de csak másodállásban dolgozom kisiparosként. Én még otthon felírtam a kérdéseimet, itt felteszem őket, s úgy gondolom, tíz perc alatt választ is kapok rájuk. — Mondjon, kér$m, néhányat közülük! — Például: hogyan kell azt a munkát elszámolni, amit a barátomnak vagy a családomnak ingyen elvégzek? Egy másik: a feleségemet bejelentettem, mint segítő családtagot, s azt nem tudom, az ő tevékenységét hogyan kell elkönyvelni. Vagy: tavaly a kelleténél több személyi adót fizettem, s arra vagyok kíváncsi, hogyan kell ezt a naplófőkönyvbe beírni. Közben Kárpáti János elégedetten csomagolja össze iratait, és áll föl az asztal mellől. a naplófőkönyv vezetese Fotó: Gál Edit — Megtudott mindent pontosan? — Igen, nagyon hasznos tanácsokat kaptam, ezek után egyszerű lesz az adminisztráció. Nemsokára 5 óra lesz, a tanácsadói szolgálatnak mára lassan vége. A Kiosz kezdeményezése egyöntetű sikert aratott. Több mint 20 kisiparos, gmk-tag jött el, s mindannyian értékes — a könyvelési munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges — információt, felvilágosítást kaptak a szakemberektől. (bundula) Élelmiszereink minősége Ha azt vesszük alapul, hogy Békés megye 24,4 milliárd forint termelési értékéből 6,5 milliárdot tesz ki az élelmiszer-termelő és feldolgozóipar, akkor ez a népgazdaság szempontjából igen jelentős hányadnak számít. Már csak azért sem lehet közömbös á minőség színvonala, amelyre sajnos hosszú időn át nem fordítottunk kellő figyelmet. A népfrontelnökség, illetve -bizottság szintén szokott foglalkozni ezzel a témával, s olykor kemény kritika is elhangzik különösen akkor, ha nagyobb mértékű volt a fogyasztó megkárosítása. Például a Békés Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás, amely évente két-háromezer tétel- minősítést és négy-ötszáz ellenőrzést végez, meghatározott funkciót tölt be a fogyatékosságok feltárásában az úgynevezett kifogásolási arány pontos megállapításával, továbbá a különböző intézkedések (figyelmeztetés, fegyelmi javaslat stb.) meghozatalával. Az élelmiszerek minőségi javulása lemérhető ezen szankciók számának alakulásával is. A javulást jól példázza, hogy 1986-ban százhetvenkettő, tavaly már csak 132 esetben kellett ilyen büntetési formákat alkalmazni. Most lássunk néhány fontosabb megállapítást megyénk egyes élelmiszer-ágazatára vonatkozóan: a húsipari termékek minőségi színvonala jó; különösen a Gyulai Húskombinát főtt, pácolt és füstölt termékeinél tapasztalható lényeges javulás. Romlott viszont az étkezési sertészsír minősége, ami főként a nem megfelelő alapanyag felhasználásából adódott. A mezőgazdasági húsüzemek esetében csaknem fordított a helyzet; vagyis jó minőségi színvonalat értek el az étkezési zsíron kívül a vörösáru-, és felvágottfélék, míg a hurka- és kenősáruk, valamint a füstölt húsok gyenge minőségűek. A hűtő- és konzervipari termékek kifogásolási aránya jelentősen csökkent. Jó minősége van — a zöldbab és zöldborsó mellett — a gyorsfagyasztott tésztakészítményeknek, illetve a gyümölcskonzerveknek. Kismértékű romlás tapasztalható viszont bizonyos zöldségfélék (konzervek) és a zöldség alapú félkész ételek minőségében. Hasonló pozitív és negatív vizsgálati eredményekre jutottak a szakemberek a különböző sütő-, száraztészta- és üdítőipari termékek esetében is. (Természetesen ezek között is akadnak olyan áruféleségek, amelyeknek minősége nem változott az előző évhez képest.) A hibák forrása főként a termelő és forgalmazó vállalatok raktározási, szállítási gondjaira vezethető vissza, s ehhez hozzájárulnak még az emberi mulasztással összefüggő okok. üveggyártás és környezetvédelem Szintén gyakori téma a népfrontértekezletek napirendjén a környezetvédelem, amely — éppúgy mint a korszerű táplálkozás — sok pénzébe kerül az embernek. A megyei testület tisztségviselői és aktívái nemrég az Orosházi Üveggyárban ismerkedhettek meg az alapítás óta kialakult helyzettel. Pontos adatok állnak rendelkezésre például arra: mennyi szilárd és gáznemű légszennyező forrás van az üzem területén; vagy hogy mennyi bírságot kellett fizetni vízszennyezés miatt ennek a termelőegységnek. Különösen az üveg- . gyártáshoz szükséges ömlesztett anyagok rakodásakor nagy a porveszély. A szóda befogadására azonban silókat építettek. A homok nedvesen érkezik, és ezért szárítani kell. Itt elszívá- sos módszert alkalmaznak, s ciklonszerűgn próbálják leválasztani a füstgázokat. Eleinte a dolomit szállításakor is sok por keletkezett, de 1982-től már nedvesen szitálják. A különböző ömlesztett anyagokból keverék készül, s ezekhez a porszennyezés megakadályozása ' végett vizet használnak fel. A kemencéket gázzal fűtik, ami a legjobb környezetkímélő tüzelési módnak számít. A kemencék lebontásából származó törmeléket kijelölj helyre viszik el;afa- és fémhulladékot pedig értékesítik. A szennyvíziszap, olajos forgács, fűrészpor és rongy a városi szeméttelepre kerül. Az üveghulladék iránt a Hódmezővásárhelyi Útépítő Vállalat érdeklődik. Sajnos, mintegy 800 dolgozó van kitéve a zajártalomnak, mert a megengedett decibelnél nagyobb a zajszint. A szakemberek számolnak az ólomártalommal is, amely jelenleg 40-50 embert érint. A különféle eredetű szennyezettség rendszeres mérésére, az ártalmak csökkentésére, illetve megszüntetésére törekednek a szakemberek, és jó a Köjállal az együttműködés is. Kétévente a gyárba jön az úgynevezett szűrőbusz, amelyben azokat az aktív dolgozókat vizsgálják meg, akik legalább öt éve itt vannak, s akik legjobban ki vannak téve a porszennyezésnek. Az egészségügy társadalmi segítése Kritikus, de nagyon is jogos észrevétel hangzott el — ugyancsak Orosházán — azon a HNF elnökségi ülésen, amelyet nemrég a kórházban tartottak meg. Ennek az volt a lényege: hogy a városban levő termelőüzemekben sok a balesetveszélyes hely, ugyanakkor a kórházban nincs in- tenzívosztály. (Ami van, az csak a kardiológiai őrzőhely.) Egyébként az ötszázhetvenöt ágyas orosházi kórház valamint a rendelőintézet — Battonyától Szarvasig — mintegy 130 ezer lakost lát el, sőt egyes szakmákban még ennél is nagyobb létszámra terjed ki tevékenysége. Az országban szinte egyedülálló volt, milyen olcsón létesítettek itt kórházi fekvőhelyeket. (Énnek azután megmutatkoztak a hátrányai is.) Az egészségügyi dolgozók létszáma tavaly megközelítette az 1050-et, ugyanis ide integráltak több laboratóriumot, városi bölcsődét és orvosi körzetet. A kórházi háttérrel rendelkező szakrendelésekre az osztály- vezető főorvos felügyel. A legnagyobb betegforgalmi növekedés a traumatológián, a reumatológián és az EKG diagnosztikai laborban mutatkozott. Az eredmények közé tartozik a véradó kialakítása, a központi ügyelet kérdésének megoldása, továbbá a gyógyszertár helyének kijelölése, a központi oxigén- és gázellátó rendszer létesítése is. Az illetékes tanácsi szervek jelentős segítséget nyújtottak az intézmény üzemeltetési problémájának megoldásához. Ami a műszereket illeti, ezek még korszerűeknek számítottak húsz évvel ezelőtt. Egy felhívás nyomán a gazdasági szervek mintegy kétmillió forintot ajánlottak fel fontos gyógyítóeszközök beszerzésére, ami a közösségben rejlő erők összefogásának szép példája volt. Sajnos, nemcsak a műszerpark, hanem a kórház főépülete is felújításra szorul. Ez utóbbi esetben — a közvetlen veszély elhárítása végett — mintegy ötvenmillió forintra lenne szükség. Köztudomású azonban, hogy nem könnyű feladat egy ekkora összeg előteremtése. A népfront a saját lehetőségein belül mindent megtesz az egészségügy helyzetének javítása érdekében. Az orvosok közül többen sérelmezték: alacsony az ügyeleti - díj és az úti átalány, a kezdő fizetésekről nem is beszélve. Kívánatos lenne a fiatal orvosok és középkáderek letelepítése, mert egy részük még ma is vidékről jár be. Mindent egybevetve: - az egészségügyi dolgozók részt vesznek kül- és belföldi továbbképzéseken, vállalják a fizikai és szellemi megterhelést jelentő ügyeleteket (sőt egyes vidéki kollégáik még a gyógyszeres ládákat is cipelik a betegekhez), csakhogy választott hivatásuknak becsületesen tegyenek eleget. Bukovinszky István — Nán értem, hogyan jöA közművelődés mostohagyereke? Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a természettudományok több ága miért mostohagyereke például a hazai közművelődésnek? Amelyik művelődési ház, központ „ad magára” (de a közoktatás intézményrendszere sem kivétel ez alól!), annak legalább egy számító- gépes klubja, szakköre van, s a jól támogatottaknak videoköre (persze mindezek felszereléssel!) is. A TIT bizony erején felül vállalva próbál beszállni ebbe a ringbe úgy, hogy a többi, legalább a továbbtanulás tekintetében divatosnak nevezhető ágban lépést tart: például kis matematikusok és fizikusok körét indítja, vezeti, támogatja; amennyire telik, ezekben együttműködik az általános és középiskolákkal. Valami azonban hiányzik; itt Békésben, a leendő környezetvédelmi mintamegyében különösen ! A minap végiglapoztam a készülő megyei almanachhoz beküldött listákat, s egyetlen olyan közművelődési intézményt sem találtam, melynek neve mellett mondjuk biológiai kör elnevezésű szakkör szerepelt volna, de olyan is csupán egy-kettő akadt, ahol környezet- vagy természetvédelmi klubot, csoportot működtetnének. Hogy ez Így nincsen jól, azt bizony az oktatás munkásai, a pedagógusok érzik a leginkább. Talán ezért (is) szervezték meg az elmúlt évben először Békéscsabán a környezet- és természetvédelmi hetet, amelyet most, az elmúlt héten egy újabb — de már a megye többi városára, nagyobb településére is kiterjesztve megszerve- zetten — követett. Megannyi szervezési és egyeztetési gond akarva-akaratlanul gátolta, nehezítette annak a maroknyi, igazán elkötelezettnek nevezett pedgógusnak, szakembernek a munkáját, akik felvállalták, hogy a napjainkban mindinkább égetően szükséges témára a fiatalok érdeklődését felkeltsék. A téma — vagyis a környezet- és természet- védelem — nemcsak szükségszerűen fontos, hanem érdekes, és igy a figyelem középpontjába is kerülhet: ’erről e sorok Írója éppen Békésen, a 3-as számú iskolában győződhetett meg. Az iskolai közművelődés segítségével egy páratlanul gazdag programú hét egy eseményeként kisállat-kiállítást rendeztek a biológiai előadóban. Vagyis a diákok elhozhatták bemutatni otthon, a lakásban tartott pikkelyes, szőrös, tollas kedvenceiket, amelyeket aztán egyre-másra, sorban következve a többiek is megnézhettek, s mi több: kérdéseikkel „zaklathatták” a Jelenlevő tulajdonosokat, felnőtt vendégeket. A mocsári csigától az antennás harcsáig, az aranyhörcsögtől a kopasz nyakú japán kakasig, a pincsertől az angóranyúlig, a különböző színű hullámos papagájoktól a tengeri malacokig volt itt minden, ami felsorakoztatható. De ami ennél sokkal fontosabb és valahol megdöbbentő is: az iskolai oktatás kereteit is szétfeszíteni képes érdeklődés. Az osztályok egymás után jöttek, volt olyan is, hogy három különböző évfolyam tanulói bámulták-nézték-csodálták a bemutatott áUa- tokat. Özönlöttek a kérdések; zömük arról árulkodott, hogy a javarészében a mezőgazdaságból élő kisváros gyerekei számára is az újdonság varázsával hat a kézzelfogható közelségbe kerülő nyúl, hal, kétéltű, rovar... Hogy egy részük most tapinthatott először teknőspáncélt, látott pintytojást, tapasztalhatta a mutáció különösségét. Valójában valamennyien tudjuk, hogy vala-* mit igazán megtanulni, elsajátítani, bensőnk részévé tenni csak élménnyel lehet. Az urbanizáció szükséges rosszát felesleges kárhoztatni azért, hogy mind kevesebben élhetik át a természet megismerésének személyes és napi élményét. Ha pótló is, de a békési mód, út valamiféle feloldást jelenthet. Olyan ajándékkal örvendeztette meg a gyerekeket, amely jószerével csupán kis „plusz” fáradtságba és nem nagy költségekbe került. Amelynek nyoma ott maradt a világ titkainak befogadására kész diákagyakban. Nem mondom azt, hogy az a 7-14 éves, amelyik tart, de látott-tapin- tott kisállatot, a jövőben már nem fog fát tördelni, parkot rongálni, környezetet szennyezni, természetet pusztítani. Az azonban bizonyos, hogy amelyik nem, ott ennek lehetősége sokkal valószínűbb. Érdemes tehát elgondolkodni, a természettudományok több ága miért mostohagyereke (köz) művelődésünknek ... Nemesi László
