Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. június 18., szombat VI öaraaroK Gyulán, a népi táncversenyek országos dintö- jáben első lett a csabai Batsányi csoport Nagyszerű hitvallás volt a népi tánc ünnepe a magyar népi kultúra mellett Szombaton röggel fcllobog »zva, ünnepi hangulatban várta G\ula a népi táncverseny döntőjére érkező tánccsoportokat. A korai órákban már autókon, autóbuszokon cs külön- vonatokon érkeztek azok a népi csoportok, amelyek a megyék középdöntőiből győztesen kerültek ki. Az ország legnyugatibb széléről, Vass- bót, délről, a fővárosból és az ország keleti részéről, a Viharsarokból őzöniik a nép, hogy tanúja legyen ennek a magasztos ünnepségnek, mely a magyar dolgozóknak, munkásoknak és parasztoknak hitvallása, a népi kultúra és annak biztosítéka a népi demokrácia mellett. Egy szív, egy lelkesedés Színesen ragyogó magyarruhák, acélosan pengő sarkantyúk és a ti* Ünkók összevegyülő dallamai, mintha évszázadokkal vinnél vissza az em!*fL Gvermpkok___a noir&crvháyi út. deztek cs amelyen a mankásság és parasztság egyforma lelkesedéssel lépett rá arra az útra, amelyről dr Kardos László, a kultuszminiszter és a kormány képviselője a kővetkezőket mondotta: »Ez az út, amelyen Ónok ma egy hatalmas lépéssel előre haladtak, annak a kultúrának az útja, amelyet először —, de biztosak vagyunk benne, hogy mindörökké — népi demokráciánk, népi Magyarországunk tett járhatóvá és amelyet önöknek, dolgozó Magyarország munkásainak kelt végigjárniok népünk kultúrájának felemelkedése érdekében.« A győztesek Ezután került sor az eredmény kihirdetésére. A gyermekcsoportok közül a mosonmagyaróváriak, a parasztcsoportok közül a buzsáki népitáncosok, a kiscsoportok közül a Vasas, a nagycsoportok közül a békéscsabai tánccsoport nyerte az első dijat. Az egyéni versenyzők közül a páros, Bogdán Ferenc és Bogdán Fe- renezné buzsáki és Varga Ferenc és Varga Fercncné buzsáki táncosok nyerték az első dijat. A magántáncosok közül Tóth Sándor buzsáki, Korossy békéscsabai, Krizsán István Budapesti és Sásdi Lajos budapesti, ruggyantagyári ver- nyezök nyerték az első díjat. Ez a mintegy 20 ezer embert mozgató táncverseny volt a bizonyítéka annak, hogy nem hiába keresik o munkásság között a tehetségeket. Vannak tehetségek, és hogy mindenütt megállják helyüket, éppen agyúiéi túneverseny döntője bizonyltja. Bodrogi Sándor Kerékpártolvojt tartó la a csabai rendé A békéscsabai rendérséf Körtsélyesi Aodréa (Isza lakost, |aklt kerékpárlopé főztek. Köitvélyesi egyik műszerésztől ellopott kerél kéaosabán prőbAlta értéke, adták az orosházi rendőr Ságnak. Tárgyalások kezdi a Kisgazdapárt i Házalásáról A Nemzeti Függetlened ujJAezervezése érdekében • len Kisgazdapárt országod sége elhatározta, hogy a békésmegyei szervezeteit sunk szerint csütörtökön d Magyar Kommunista Párt, ciáldemokrata Párt, a .Nem rasztpárt én a szakszerrel« dőltei összeülnek a King felelős vezetőivel, Polány országgyűlési képviselővel. Kisgazdapárt megtiaztitásárd oldal teljes kizárásáról tárgy A Viharsarok írta 1948. április 13-án: „Nagyszerű hitvallás volt a magyar népi kultúra mellett ..Fotó: Gál Edit Jubileumi néptánctalálkozó Gyulán Június 25-én és 26-án jubileumi néptánctalálkozót rendeznek Gyulán. Hogy kiket hívtak meg a kétnapos seregszemlére, s hogy milyen jelentősége vol't a 40 évvel ezelőtti, első országos találkozónak, erről kérdeztük Varga Andrást, az Erkel Ferenc Művelődési Központ igazgatóját, aki mint táncos, maga is részt vett a négy évtizeddel ezelőtti eseményeken. — A helyi gimnázium tánccsoportjával indultam az 1948 tavaszán megrendezett első hazai néptáncfesztiválon és -versenyen. Nem véletlen, hogy éppen itt, Békésben tartották meg ezt a felszabadulás utáni évek egyik legjelentősebb kulturális rendezvényét, hiszen akkor már meghatározó volt a Batsányi együttesnek és vezetőjének, Rábai Miklósnak a tevékenysége. Gyula és a megye akkori vezetői is támogatták a tervet, hogy itt adjunk találkozót az ország néptáncosainak. — Kik vettek részt ezen a rendezvényen? A korabeli sajtóban olvastam, hogy az ország különböző részeiből mintegy 900 táncos érkezett .. . — Így van, rengetegen jöttek. A Vasas és a Bartók elődje, az Ököritó-fülpösi együttes. A gencsapátiak. Itt volt a debreceni és a pécsi együttes. Hadd ne soroljam! És itt találkozott először Molnár Pista bácsi és Rábai Miklós. E két nagy néptáncos egyéniség rányomta bélyegét az egész fesztiválra. — Mindez valamiféle irányt is adott a néptáncmozgalom későbbi alakulásához? — Feltétlen. Ekkor indult — például — a tudományos táncgyűjtés. A paraszti táncokat ekkor kezdték színpadra rendezgetni. És egyáltalán. Túllépve a gyöngyösbokrétás korszakon, ekkor indult el a mozgalom Bartók—Kodály szelleméhez híven. — Ismét a korabeli sajtót idézem: „A békéscsabai Batsányi tánccsoport nyerte az első díjat.” — Igen! A Rábai vezette együttes elsöprő sikert aratott. A szólisták közül a gencsapáti Vincze Ferire jól emlékszem. Egy későbbi fesztiválunkon már 140 kilósán adta elő azt, amivel az 1948-as versenyen első lett. — Ezek szerint az első, felszabadulás utáni néptáncos seregszemlét több is követte. — A következőt 10 év múlva, s az azt követő rendezvényt 20 év múlva tartották. 1973-ban áttértünk az ötévenkénti ciklusokra, s jelenleg is egy új, immár a 40 éves jubileumra készülünk. Szeretnénk e kétnapos rendezvényen, melyet június 25—26-án tartunk, az első fesztivál óta eltelt idő nép- tánemozgalmának kereszt- metszetét adni. Megmutatni, hova jutott ez az amatőr művészeti mozgalom. A meghívások és a számok kiválasztása is e célt szolgálta. t— Kiket hívtak a jubileumi fesztiválra? — Itt lesz a Vasas művészegyüttes tánckara, az Okisz Erkel művészegyüttese, a debreceni Hajdú táncegyüttes, a szolnoki Tisza táncegyüttes és természetesen fellép a Balassi és a Körös is. Ezeknek a csoportoknak többsége 1948-ban is itt volt, vagy mint jogutódok fogadták el meghívásunkat. Arra egyébként mindig is ügyeltünk., hogy azok jöjjenek ezekre a találkozókra, akik kötődnek a városhoz. — A látnivaló tehát úgy alakul, hogy lehetőleg minden tájegység néptáncát megismerjük ... — Igyekeztünk a műsort így összeállítani. Az Okisz Erkel művészegyüttes például 100 taggal érkezik, mert a „Képeskönyvből” akar részleteket bemutatni, ezzel tisztelegve Molnár István emléke előtt. Mert őt és Rábai Miklóst már sajnos nem tudjuk fesztiválunk díszvendégeként üdvözölni. De számos olyan személyiséget, aki egykor itt mutatkozott be, meghívtunk. Szívesen jönnek. Emlékszem a 25 éves találkozóra. Még Szalai Karola, a Milánói Szkála akkori koreográfusa .is eljött. — Térjünk vissza a mához. A gálaestre, ha jól tudom, már csaknem minden jegy elkelt. Ilyen vonzó lenne a fesztivál programja? Egyáltalán mi mindent láthat ez alatt a két nap alatt a közönség? — Ezen a nyáron 25. évadjához érkezett a Várszínház. E két jubileumot már csak azért sem lehet szétválasztani, mert ők is hasonló — néptáncos — programmal is indulnak. Június 21-én az Állami Népi Együttes előadásában a Kállai kettőst és az Ecseri lakodalmast láthatja a közönség. És aztán június 25—26-án jönnek a mi rendezvényeink. A meghívott együttesek 25-én este fél 7-kor indulnak menettánccal a vízügyi igazgatóságtól a várhoz. Zenéről a békéscsabai ifjúsági fúvósok gondoskodnak. A vár előtt egyórás kötetlen program következik, hiszen csak 20.30- kor kezdődik Born Miklós koreográfiája, a Betle-. hemes, melyet a békéscsabai és a gyulai együttes mutat be. A program a táncjáték után a tószínpadon folytatódik, a meghívott együttesek 20-20 perces bemutatójával. A rendezvényt egyébként dr. Pesovar Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi és népzenei osztályának munkatársa nyitja meg, aki maga is részese volt az 1948-as fesztiválnak. — Ennyit az első napról. És másnap? — Vasárnap délelőtt a Várfürdőben felállított színpadon ismétlik meg az esti programot a csoportok. És június 26-án jön a látványos záró előadás, ezúttal ismét a Várszínház szervezésében, az Állami Népi Együttes lép fel a tószínpadon. — Sok feladat hárul a Békés megyei együttesekre, hiszen az Állami Népi Együttes műsorában is fellépnek, ráadásul ott a Betlehemes... — Már bizonyították, hogy alkalmasak ilyen nagyszabású, közös feladatok ellátására. Bizonyára most is sikerük lesz. Egyébként itt Gyulán amolyan edzőtáborfélén készülnek, Born Miklós és Gyalog László koreográfusok irányításával. — Ügy tűnik, szívügyének tekinti e rendezvényt... — Lehet, bár igyekszem minden megmozdulásunkon hasonló odaadással dolgozni. Egy biztos. Csaknem húsz éven keresztül magam is táncoltam, természetes hát, ha ezt a művészeti ágat nagy szeretettel menedzselem. Ha ezzel másoknak, a tánckedvelő közönségnek is örömet szerzek, akkor még teljesebb az örömöm. Nagy Ágnes Kemény élet Nomen est omen! A békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola lapja, a Kemény élet legutóbbi száma pontosan a végzősök előtt álló „kemény életet” fogalmazza meg. A diák- szerkesztők ugyanis interjút készítettek az elhelyezkedési lehetőségekről dr. Molnár Margittal, a megyei tanács munkaügyi osztály- vezetőjével. Többek között a végzősök szakmában történő elhelyezkedési lehetőségéről — ami az autóforgalmi szakon nem is olyan rózsás —, és az érettségizettekről is, akiknek nincs szakmájuk. Közülük a megyében 420-nak nincs egyelőre munkahelye. A diákújságíró így fejezi be az interjút: ......mindenki t udja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben egyre nehezebb munkát találni. Meg kell fontolni, hogy hol kezdjük a nagybetűs ÉLET-et. A téma annyira aktuális és fontos, hogy dicséret illeti a diáklap szerkesztőit, mert váltani tudtak. Az egykori bohókás hangnemnek ebben a számban kevésbé van nyoma, komolyan szólnak a KlSZ-mun- káról, a diákparlamentről, de még a szalagavatóról is. A fiatalok megérezték, tudják, hogy akkor tölti be hivatását a diákokhoz szóló lapjuk, ha az őket is érintő problémákról őszintén írnak. Azért nem kell elkeseredni. A humor, a tartalmas szellemeskedés sem hiányzik a Kemény életből. Mert ilyen az élet: komoly is, kemény is, de könnyebb humorral együtt elviselni.. . (bse) „En is otthon maradok...” Vakáción az aprófalvak kicsinyei volt már a Balatonon, csak a hatodikos kevermesi Pintér Renáta nyújtotta a kezét. — Mi minden nyáron ott vagyunk — meséli —, mert a szüleim vásárosok, és a nyáron ott állítjuk fel a hintát, meg a céllövöldét. De megyek Agárdra csapattáborba és Zánkára diákta- nácsképzőbe is ... Ebben a pillanatban érkezik kicsit lihegve a diákotthon igazgatója, Nagy Imre, aki eddig meccset vezetett a sportpályán., ugyanis versenyre készülnek a gyerekekkel. — Ilyenkor év végén mindig olyan zsúfoltak a programjaink — mentegetőzik —, meg lassan kezdődik a csomagolás is, hiszen néhány nap, és itt a vakáció. A diákotthonban pedig a munka, hogy szeptembertől ismét tisztaság és rend várja a visszatérőket. . . Közben a vakáció is megérkezett, és vele az igazi nyár. Magyar Mária Fotó: Gál Edit A kevermesi diákotthon udvarán év végi volt a hangulat. Csak egy-két nap, és itt a vakáció. A diákotthon hatvannégy lakója pedig kiröpül szerteszét a környező kis falvakba, ahonnan érkeztek. Igaz, minden hétvégén hazamehettek, de ez a hazautazás most nem egykét napra szól, hanem az egész nyárra. Huszka Mátyásné, Anka néni az egyik gyermekfelügyelő és gyermekgondozó csoportvezető kedvesen invitál a diákotthon emeletére, hogy megnézhessük a tanulók szobáit, s a hozzá tartozó helyiségeket. A vaságyak és a szekrények bizony cserére szorulnának már, de mindezt a gyerekek nem érzik, hiszen a családias hangulat mindenért kárpótolja őket. — Higgyék el — mondja a csoportvezető —, van olyan bentlakónk, aki annyira megszeretett itt, hogy nem is kívánkozik haza . .. Üresek a folyosók, jó idő van, s a legtöbben az udvaron játszanak. Kelemen Irént, Pál Ibolyát, Pintér Renátát és Pós Klárit a lépcsőfordulóról hívjuk vissza, ahol valamilyen tankönyvet nézegetnek, de már nem azért, hogy tanuljanak ... A nyárról beszélgetünk velük, arról), hogy mivel töltik majd a vakációt? Először a hetedikes Kelemen Ircsi válaszol, aki Magyardombegyhá- záról jött a diákotthonba: — Még nem tudom, hová fogok menni, vagy mit fogok csinálni a nyáron. De nem valószínű, hogy elmegyek otthonról. Esetleg egy hétig Békéscsabára a rokonokhoz, Náluk tavaly is voltam. Otthon meg sok mindent lehet csinálni. Rengeteg barátom van, és játszani szoktunk ... Meg segítek az apunak, amíg anyu dolgozik. Nyulakat tartunk, disznókat meg kecskét. Etetek, boltba járok, szóval el fog telni az idő .. . A dombiratosi hetedikes Pál Ibi és a nagykamarási ötödikes Pós Klári előreláthatóan hasonlóképpen töltik majd a nyarat. — Ezen a nyáron én is otthon maradok — mondja Ibolya. — Eddig mindig mehettem úttörőtáborba, de az idén meg sem próbálkoztam elkéredzkedni anyuéktól, hiszen a többi kistestvérem még sohasem volt sehol, most ők következnek majd... Persze azért Pestre szeretnék eljutni, ahol apu testvére lakik. Már egyszer voltunk, de akkor nem néztünk szét a városban. Pedig kíváncsi vagyok rá, biztosan Sizép lehet... Pós Klárinak 12 testvére van. Édesanyjuk egyedül neveli őket, mióta az apuka meghalt. Igaz hárman már férjhez mentek, de még így is nagy a család, ezért többnyire csak otthon lesznek. — Anyu azért megígérte, hogy Gyulára majd átmegyünk a strandra — meséli Klári —, és a várat is megnézzük. De én otthon is jól érzem magam. Nagyon szeretem az állatokat. Tartunk disznót, tyúkot, a kedvünkért pedig anyu libát is fog venni. Leginkább a disznóetetést szeretem. Anyu bekavarja a moslékot, én meg beadom. Arra a kérdésre, hogy ki Ezekre a tankönyvekre már nem lesz szükség szeptem bérig ... MOZI Világautó — Na, lehet kapaszkodni a karfába, kezdődik megint a szédítés! — erre gondoltam, amikor elindultak a Világautó című film villám- ló képsorai és megvetettem a lábam-hátam, tudva, milyen „beleélős” vagyok . . . NSZK fantasztikus film — ez áll a plakáton, pedig csak annyiban számít annak, hogy a mondott szuper- autó-teremtmény lelkét, azt a bizonyos magas energiájú akkumulátort még nem találták fel. Mert ha már lenne ilyen tökéletesen környezetbarát, szériában gyártható világautó, és az valóban ott állna a világ minden utcájában — hát a világnak tán kutya baja se volna! Fantasztikus akkor volna ez a film, ha a világot jobbnak tudná mutatni, mint ahogyan most áll; ha az emberiséget megváltó találmányok nem akadnának fenn a pénz és a hatalom pokolbeli hálóin. Valóságos itt minden: az autógyári automata gépsorok, a non plus „über” lakosztályok; de az autókból galacsint hajtó roncsüzem, és a „patkány-komfortos” csö- vestanya is ... Ezek a szélső pólusok, és közöttük feszülnek az eszelős hajsza erő és irányvonalai. Egymást keresztező érdekek és utak futnak itt, szédületes kanyarokkal, szembe jövő forgalommal incselkedve; a kaland- filmek jól ismert, kiagyalt bonyolításával', úgy, hogy a veszélyeknek minél hihetetlenebb, precíz csatlakozása legyen. Nem is fantasztikus! Igazi és jelen idejű itt minden. Például az agresszív-közveszélyes vezetés közállapota — bár nem akármilyen leckéket kaptunk belőle most is a filmből. Nagy élmény volt betekinteni egy — valódi! — nyugati nagyvállalat vezetésének alantas kulisszatitkaiba ; hogy" milyenek is azok a gusztustalan nagy konspirációk, amiktől olyan romlott ott az a világ. Látjuk, milyenek a pemz- lifejű, tengeri szörnynek sem akármilyen fiatalok ott napnyugaton. A filmben felszámolják a KK-jukat, vagyis a kommunikációs központot — ettől aztán persze tömek- zúznak ezek a rosszarcúak. Brutális, istentelen küllemű „népek” ezek, de majdcsak megszokja a szemünk, any- nyit látunk már mi is efféléket! Sajnos, nem a fantázia szülte ilyeneknek szegényeket ... Szóljunk már az imponáló főhősről is végre! Kordának hívják, de ő nem mosolygós, mint rajongott névrokona . .. Rezzenetlen, komoly arcú. Ö a főrészvényes, és a titok tudója. Róla, Ralphról, ha hódít, akkor is csak alig olvad le valami lehelletnyi mosoly, csak amennyi a legszükségesebb . . . Hiába na: ez a menő ma! ö az a típus, aki tudja, mit akar. Ám, úgy látszik, a Sors ezúttal mást akart. Ezt a sorsot pedig úgy hívják, hogy: hatalmi érdek . . . Értjük mi a rendező, Michael Verhoeven gondolatait. Van nekünk .fogékonyságunk és tanultságunk, hogy a meséből a tanulságokat kifejtsük magunknak. Ez a mese persze nem új, és nem egy nagyerejű mese. Azért lenne egy-két dolog, amin el lehetne füstölögni ä film kapcsán. Mit mondhatnék még (van még egy sorom) : amíg. nem jön meg a Világautó a Mérkurtól, füstölögjünk tovább — az nem jár füsttel...! (pleskonics)
