Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
1988. június 18., szombat Hz elnök elment... A közgyűlés döntött, a vezetőség vesztett Bőd Antal 54 éves. Huszonegy esztendeje dolgozik a szövetkezetben. „Közkatonaként” kezdte, úgy jutott el a csúcsra. Amikor 1980-ban az előző elnök nyugdíjba vonult, egyhangúlag őt választották utódnak. S 1985-ben ugyanígy újraválasztották. Gyula város országgyűlési képviselőjének is jelölték 1985-ben. Elismert vezető volt. A szövetkezetét irányítása alatt az Okisz és a Kiszöv vándorzászlajával is kitüntették. A régi elnök, Nagy Kálmán, nem érti, mi történt egykori főkönyvelőjével. Annak idején nem tapasztalta az ellene most felhozott vádakat, vezetési stílusát nem érte kritika, munkáját jól végezte, rendszeres kapcsolatot tartott beosztottaival, művelt ember hírében állt, egyértelműen őt javasolta elnöknek. Most úgy érzi, tévedett. S vajon mit érez a leváltott elnök? — Nem lehetett volna elkerülni ezt a napot? — kérdeztük mindjárt a szavazás után. — Hogyan? — Talán nem volt egyértelmű, hogy a tagság ön ellen fordult? Egy lemondással megkímélhette volna magát e roppant kellemetlen élménytől.. . — Megfutamodásnak éreztem volna. Engem a közgyűlés választott meg, és a közgyűlés joga, hogy felmentsen. így tisztességes, nem? — Mihez kezd most? — Nem tudom . . . Hol kezdődlek a bajok? Már nyolc óra előtt benépesült az ebédlő. Egyesek a folyosón várták a gyűlés kezdetét. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet valamennyi dolgozójának kötelezővé tették a megjelenést. Az emberek öltözékén, s az ebédlő dekorációján is látszik, most nem ünnepelni jöttek. Néhány perccel 8 után a széksorokkal szemközt, a hosszú asztalnál helyet foglal az elnökség. Bőd Antal üdvözli a dolgozókat és a vendégeket, azonban nem hagyják, hogy befejezze. Valaki bekiabál, hogy ne az elnök legyen a levezető elnök, hanem Le- benszky Attila, aki a szövetkezeti bizottság elnöke. Mindjárt az első percekben vita robban ki. a szavazatok az új „jelölt” mellett döntenek. Több mint fél óra telik el, s még csak a napirendek elfogadásánál tartunk. Micsoda hosszú ideje lappangó feszültségek, indulatok törnek itt felszínre! Nincsenek unott, közömbös arcok, szokatlanul nagy az érdeklődés. Nem ok nélkül. A közgyűlés rendikívüli, 189 dolgozó aláírása, elnök elleni bizalmatlansága hívta létre. S — ahogy a felügyelő bizottság elnökének. Karácsony Bélának részletes értékeléséből kitűnik — csupán azokat érte ez váratlanul, akik nem Gyulán élnek. Ott ugyanis nem maradtak titokban a szövetkezet vezetőinek „viselt dolgai”. A felügyelő bizottság elnöke hosszasan sorolja, melyek ezek: — A bajok évekkel ezelőtt kezdődtek, amikor egy vitatott újságcikk nyomán olyannyira megromlott a viszony a főkönyvelő és a volt (már nem dolgozó) párttitkár között, hogy köszönésre sem méltatták egymást. Az elnök nem tudta ezt a konfliktust elsimítani. S ez további problémák gyökere lett. Aztán egy Kiszöv-revizori vizsgálat fényt derített az elnök külföldi útjainak szabálytalanságára, hogy olyan jogcímeken vett részt, többnyire nem szocialista országbeli kiállításokon, amelyek őt nem illették meg. Az üzleti utakból nem kevés anyagi haszna származott, ugyanakkor a szövetkezet ezekből nem sokat profitált, viszont a kiállítás több millióra rúgó költségeit viselte. A vezetőség, ahelyett, hogy a feltárt hiányosságok, szabálytalanságok kiküszöbölésére törekedett volna, a revizori jelentés néhány vitatható észrevételét kifogásolta, továf>b súlyosbítva így a helyzetet, melynek következménye KNEB- vizsgálat, s fegyelmi eljárás lett. (Alapvető hibát követett el az elnök, s nyilvánvaló, ez sorsát megpecsételte. De miért került ez a téma újra előtérbe? A felügyelő bizottság elnöke erre is választ ad:) — A rendeletek mindenkire egyformán vonatkoznak, s azok tömeges megszegése, az országos gyakorlatra való hivatkozás sem lehet mentség a felelősség alól. A fegyelmi eljárás végül is a tagság akkori szavazatai alapján felmentéssel végződött, tükrözve, hogy a bizalom még megmaradt. Azonban csalódnunk kellett, mert a vezetés, sértett alapállásból, a tagság véleményét számos kérdésben — például a szőtires a szék __ v etkezeti bizottsági elnök választásakor — figyelmen kívül hagyta. Saját jelöltjét próbálta ugyanis ránk erőltetni, végül is sikertelenül. Sajnos, a vezetés nem nyugodott bele, hogy nem az ö akarata érvényesült, mindent elkövetett, hogy a szövetkezeti bizottsági elnök munkáját lehetetlenné tegye. Közben támadás indult a fegyelmi eljárást irányító, a felelősségre vonást szorgalmazó Galbács István, sőt az őt védelmező szakmai főnöke, Zsarnóczay László műszaki osztályvezető ellen, akit ez év februárjában vezetésre alkalmatlannak minősítettek, s leváltottak. A vezetőség magánbeszélgetéseken nem értett ezzel egyet, azonban a testületi ülésen jóváhagyták a döntést, amit később a döntőbizottsági és bírósági ítélet hatálytalanított, (összesen 240 dolgozó írta alá a hatálytalanítást kérelmező levelet.) A jogerős ítélet, az eredeti munkakörbe történő visszahelyezésről május 4-én született, azonban csupán a mai közgyűlés napirendjének ismeretében, június 7-én foglalhatta el régi székét Zsarnóczay László. Indulatok és túlzások Talán ezek a legsúlyosabb „vádpontok” az elnök és a vezetőség ellen, de felrótták azt is, hogy meghiúsult a kisszövetkezetté alakulás. Ezt ugyan a vezetőség kezdeményezte, azonban nem sikerült megegyezni abban, ki legyen tag, s ki alkalmazott. Elterjedt a hír, hogy a vezetőség le akarja váltani a vele nem szimpatizáló tagságot. A szövetkezetben uralkodó állapotok miatti elégedetlenségének hangot adott a tagság a márciusi közgyűlésen, de akkor még sikerült lecsillapítani a kedélyeket. Most azonban nem. A dolgok olyan stádiumba jutottak, melyben már lehetetlen az objektivitás, a tárgyilagosság. Az indulatok a túlzások és személyeskedések medrébe sodorták a vitát. Nyilvánvaló, hogy bármit mond is az elnök, hatástalan marad. S mit is mondhatna? Hogy nem ő az egyetlen, aki szabálytalanul utazgatott? Valóban, vajon a külföldi kiállítások többi haszonélvezőiről miért nem történik említés sem? Végül is három vezető ellen indult fegyelmi . . . Ez akkor is bántja sokak igazságérzetét, ha kétségtelen, hogy a legnagyobb felelősség az elnököt terhéli. S ezt nem mulasztották el a hozzászólók sem hangsúlyozni. Egyikük, Balogh András nyugdíjas szerint, jól működő lakájgépezetet működtetett az elnök. Nem a tagság, csupán egy szűk réteg érdekeit képviselte. A belső viszonyok megítélése, egy kívülálló számára nehéz. Mindenesetre úgy tűnik, a demokratikus fórumok nem működtek megfelelően. Ezt bizonyítják a következők. A felügyelő bizottság értékelése szerint: „a szövetkezet Bőd Antal elnöksége óta nem rendelkezik egyértelműen megfogalmazott stratégiával, a túlélésre rendezkedett be; nincsenek jelentős beruházások, gyártmányfejlesztés, a szövetkezet az előző elnök, a hét esztendeje nyugdíjba vonult Nagy Kálmán idejében képzett tartalékait éli fel. Nem sikerült a tőkés piacra betörnie, meg sem próbálta azt, holott a szocialista export napjainkra bizonytalanná vált. Az adható bérfejlesztési lehetőségeket több alkalommal nem használta ki, az idén is csupán a rendkívüli közgyűlést megelőzően hajtottak végre 14 százalékos bérfejlesztést. A szövetkezeti mozgalom Magyarországon a munkahelyi demokrácia szélesítésének mintájául szolgál. Ügy tudtuk, ebben a szférában alkalmazzák a leghatékonyabban a kollektív döntés mechanizmusát, számos fórum garantálja a döntések demokratizmusát, a többség akaratának érvényesülését. A köz- és küldöttgyűlések, az azt megelőző munkahelyi tanácskozások rendre megvitatják a gazdasági tevékenységről, fejlesztési tervekről és a vezetőség munkájáról szóló beszámolókat, s évről évre szavaznak róla, tehát ami történik, papír szerint, egyetértésükkel történik. Ezek után csak arra gondolhatunk, hogy a demokratikus fórumok működése formális volt. Hogy kinek a hibájából, az külön fejezetet érdemelne, szélesebb társadalmi összefüggései vannak a dolognak, mindenesetre e tekintetben a tagság felelőssége sem vitatható. A közgyűlést hallgatva, mintha csupa rossz történt volna hét esztendő alatt, semmi érdem, csak hiba és mulasztás. Pedig ami a gazdasági tevékenységet Illeti, semmi kétség: a gyulai szövetkezet országosan is figyelemre méltó eredményességgel dolgozik, nyeresége 50-60 millió forint volt, miközben 280-290 millió forint értéket termelt. A keresetek színvonala a megye ipari szövetkezetei között az első-második helyet foglalta el. Adóssága nincs, munkája van, pénzügyileg stabilt (Nem szoktunk hozzá, hogy ilyen cégeknél vezetési válság alakuljon ki.) A közgyűlés hangulatára jellemző, hogy ezen érdemeket is megkérdőjelezték, sőt az adósság hiányát egyenesen hibául rótták fel. Megfogalmazódott az is, hogy: „A nyereségterv évről évre való feszített túlteljesítése — mivel a növekmény sem beruházásokra, sem a dolgozók jövedelmének növelésére a kívánatos mértékben nem fordítódott — kizárólag az elnök kartárs komplex jutalmát növelte.” Nos, azért másnak ,is származott ebből haszna, nem véletlen, hogy a vezetők (nemcsak az elnök!) érdekeltségét elsősorban a nyereség növeléséhez kötötték. Az viszont igaz, hogy a kockázatvállalás, sorsdöntő változások kezdeményezése nem jellemezte a vezetést. A nagy költségvonzatú tőkés export irányába nem mozdult a szövetkezet. Igaz, erre nem is kényszerítette semmi .. . Jó piacon, kellő nyereséggel értékesítette termékeit, az itt elért jövedelmezőség töredékére számíthatott volna nyugati relációban. A piaci viszonyok azonban megváltoztak, s most már egyértelmű: ebbe az irányba haladéktalanul lépni kell. Mégis szokatlan ezt a követelést a dolgozóktól hallani. A tapasztalatok szerint jó munka és jó kereset mellett nemigen foglalkoznak azzal, hogy termékeikért a Kelet vagy a Nyugat fizet. Most azonban mindent számon kérnek, s jószerivel mindent az elnöktől. Aki megpróbált mindenre válaszolni, azonban már későn. Válaszait nem fogadták el. H kisebbség hallgat... A közgyűlésen nem akad senki, aki a régi vezetés mellett szót emelne. A csaknem 400 dolgozó most valóban mindenben egyetért? Amikor — az elmúlt esztendők jegyzőkönyvei alapján — a vezetőség bírálatához kellett volna a bátorság, senki nem szólt, a vezetőség munkáját a közgyűlés egészen 1987-ig egyhangúlag elfogadta. Vagy csupán ekkor vált angyalból ördöggé az elnök? Most a vezetőség megvédéséhez kellene a többséggel szembe nézni. Jobban hinnénk, hogy immár a demokrácia érvényesül, ha a kisebbség (hiszen lennie kell, s ezt később a szavazatok igazolják) merné hallatni hangját. Csupán egy nyugdíjas gépkocsivezető, Tóth Zoltán kísérli meg a bírálók bírálatát: — Itt 1988 május elejétől folyik az aláírásgyűjtés. Ezt nem a dolgozók, hanem a felügyelő bizottság kezdeményezte, meg az irodisták . . . A levezető elnök ironikusan felhívja á figyelmet arra, hogy a felszólaló az elnök rokona . . . Ügy tűnik, ezek még nem a demokrácia, hanem a puccs eszközei. Az ellenvéleményt akkor is tiszteletben kell tartani, ha az eddig nem volt gyakorlat, s persze meg lehet cáfolni. Ezt meg is teszi az éjjeliőr, akit megtapsolnak. Ki vagy ml aktivizálta a tagságot? Hiszen az, amit itt hallunk, csupa olyan dolog', amit a kollektívának régen tudnia kellett. A legnagyobb vétség alól pedig néhány hónapja az elnököt, a főkönyvelőt, s a műszaki igazgatót a fegyelmi során felmentették. Az elnök magára maradt, de ki tehet róla? Ha csupán a fele igaz annak, amit vezetési módszereiről elmondottak a gyűlésen, már elég ahhoz, hogy a tagság tiltakozzon, másik irányítót követeljen. Mégis. Magyar- országon még nemigen váltottak le vezetőt azért, mert: „Nem vette figyelembe az alulról jövő kezdeményezéseket, mert a jobbító szándékú javaslatokban azt kereste, miért nem lehet azt megvalósítani, mert olyanokkal vette magát körül,' akik nem vitatkoztak, hanem egyetértettek, mert személyes sértésnek tekintette az ellenvéleményt, netán meg is torolta azt, mert szabálytalanul, munkába járásra használta a cég gépkocsiját, mert főként szubjektív tényezőket érvényesített a káderkiválasztásnál, vagy a bérfejlesztésnél, mert levélben érintkezik a beosztottaival, mert ritkán beszélget a dolgozókkal." Nem az az új, hogy e hibákat a gyulái szövetkezet vezetője is elkövette, hanem, hogy ezekbe a hibákba ma már bele lehet bukni. A közgyűlés hosszúra nyúlt. Az ebéd már rég kihűlt az üzemi konyhán^ amikor a titkos szavazás eredményét ismertették, ösz- szesen 305-en adták le voksukat, 279 szavazat volt érvényes, ebből 219 az elnök felmentése, 60 tisztségben maradása mellett döntött. Közeli hasonló arányban szavazták meg a héttagú vezetőség leváltását is. Üj tisztségviselőket egyelőre nem választott a tagság. Az elnöki teendők ellátásával ideiglenesen az éppen nyugdíjba vonuló műszaki vezetőt, Kelemen Lászlót bízta meg. A leváltott vezetőség megmaradt szakmai beosztásában, az elnök munkaviszonya gyakorlatilag megszűnt. Ez esetben nincs felmondási idő... Szatmári Ilona Fotó: Fazekas Ferenc Új magyar—olasz vegyesvállalat-szerzödést írtak alá H hazai méztermelés helyzete Magyar—olasz vegyes vállalat alapításáról szóló szerződést írtak alá pétiteken Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Budapest Bank Rt., a Chemo- limpex, a Chemokomplex, a Nitrokémia Ipartelepiek és a Külkereskedelmi Bank Rt., illetve az olaszországi Mon- tedipe S. P. A. Montedison csoportja, valamint a Világbank keretén belül működő Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) képviselőd. A Dunámon! Polisztirolgyártó Részvénytársaság néven működő vegyes vállalat székhelye a szerződés értelmében Százhalombattán lesz. 3,6 milliárd forint alaptőkéjét fele-fele arányban a magyar cégek, illetve az olasz fél adta. A tervek szerint a vállalat Százhalombattán létrehozza az első hazai poli- sztirolgyárat, s ez már 1991- től évente 65 ezer tonna ütésálló és habosított poli- sztirolt készít. A hazai polisztiirol-szük- ségletet mindeddig importból fedeztük, a százhalombattai üzem viszont már exportra is lehetőséget ad. Az új gyárnak a DKV szállítja az alapanyagot. A méztermelésről, az ágazat időszerű tennivalóiról és a méh- egészségügy helyzetéről tájékoztatták az újságírókat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. öcsödi Gyula, a mezőgazda- sági főosztály helyettes vezetője elmondotta: hazánkban jelenleg több mint 22 ezren mé- hészkednek és az elmúlt évben 18 ezer tonna mézet pergettek ki; ez a világ méztermésének csaknem két százaléka. Évente 14-15 ezer tonna mézet értékesítünk, ami 20 millió dollár bevételhez juttatja az országot. A világ mézexportőrei között Magyarország a 6-7. helyen áll, a méz és a méztermékek 80 százalékát a Monimpex, a fennmaradó részt 9 másik export- szervezet értékesíti.- Az exportpiacokon való egységes fellépés érdekében a Magyar Gazdasági Kamara égisze alatt nemrég méziroda alakult, amely összehangolja a külpiaci értékesítést. Az idén közepes méztermés várható, mivel a kései kitavaszodás, a kora tavaszi hűvös nappalok miatt alaposan lerövidült a méhészeti szezon, továbbá az ősz óta mintegy ötödével csökkent a méhcsaládok száma. A termelés gondjairól Glózik András, a MÉM Állategészségügyi és Élelmiszer-higiéniai Főosztályának vezetője elmondta: a legutóbbi, 1987 szeptemberében befejeződött szokásos évi felmérés óta egyre több jelzést kaptak arról, hogy az úgynevezett ázsiai nagy méhatka a korábbinál nagyobb arányban pusztítja az állományt. A vizsgálatok kiderítették, hogy a károkozásnak több oka van. Európa-szerte erősödött a méhatkajárvány, emellett olyan gyógyszerkészítmény került forgalomba, amelynek mintegy harmada csökkent hatóanyagot tartalmazott, és ez alaposan visszavetette a megelőző védekezést. A gyártó a megmaradt hibás árut azóta visszavette. A MÉM ugyancsak megfelelő intézkedéseket tett, illetve tesz: a megyei állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai állomások szakemberei szigorítják a méh- egészségügyi vizsgálatokat, sőt nemcsak a méhcsaládok egészségének fenntartását kísérik gyakrabban figyelemmel a kijelölt állatorvosok, hanem a méhészek által felhasznált gyógyszerek hatását is sűrűbben ellenőrzik. Ezt a hazai fogyasztók fokozott védelme és az export érdekei egyaránt indokolják.
