Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-17 / 144. szám
% 1988. június 17., péntek o ncl Tanácsülésekről jelentjük Elnökválasztás Tótkomlóson... Juhász Pál (balról) leteszi az esküt Fotó: Pokorádi Pál — Aztán melyik Juhász Pált gondolja? — kérdez vissza, a bicifclikormányra támaszkodva a fiatalos, fekete hajú asszony, akit találomra szólítok meg szerda délután Tótkomlós központjában. — Meft kettőt ismerek, az egyik a vegyesiparinál sofőr, a másik meg a tanácselnök. — Egyelőre megbízott, de hogy megválasztják-e? Most kezdődik a tanácsülés — vetem közbe. — Már miért ne választanák meg! Idevalósi, dolgozni szeret, azt mondják, jó vezető volt a vegyesiparnál, ebbe is majd belejön, na és nincs vaj a fején. Máskülönben meg manapság kevés van ám, aki alkalmas, és hajlandó is a nyakába venni a sok gondot. Alkalmi beszélgetőpartnerem jó jósnak bizonyul; nem telik bele félóra, és Tótkomlós Nagyközség Tanácsa teljes egyetértésben, azaz egyhangúlag választja tanácselnökké a népfront jelöltjét, Juhász Pált, aki egyébként 1988. január elseje óta megbízott tanácselnökként dolgozik ebben a bizony már kopottas, régi épületben, amit éppen most újítanak fel. De tartsunk sort: Baczovszki János, a társadalmi tanácselnök-helyettes a levezető elnök, ő köszönti többek között Zahorecz Józsefet, a 10. számú választókeparátus dolgozói jól felkészült, gyakorlati emberek, és rutinnal rendelkeznek. Azt tűztem ki célul, hogy elfogadtassam magam. Ügy érzem, sikerült olyan kapcsolatba kerülni egymással1, ami a jó munka alapja. Amit viszont csalódottan vettem tudomásul, az a gazdálkodási lehetőség — a költségvetés készítésekor. Nem mertem volna gondolni, hogy egy nagyközségben ilyen szerény összeg álll rendelkezésre a fejlesztésre. Most már tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a tanácselnöknek ezek után mi is az elsődleges feladata, ha jól akar prosperálni” — mondja az új elnök. A választás után a megszokott mederben folytatódik a testületi ülés, napirendre kerül a község közművelődése, majd a múlt évi - költségvetési zárszámadás, amihez az egyik tanácstag csendesen annyi megjegyzést fűz, hogy „ebből a pénzből ezt lehetett kihozni”. Hamar véget ér ma a munka, érezhető, ezúttal a fő napirend a választás volt. T. I. ... és Körösladányban rület országgyűlési képviselőjét, s ő állapítja meg, hogy a testület határozatképes, lévén, hogy a 35 tanácstag közül 24 van jelen. Annak rendje, s módja szerint következik az ügyrendi bizottság elnöke, Jambrich Mihály, ő arról referál, hogy a május 28-i időközi tanácstagi választáson lakókörzetében, a Botond, Lehel, Csaba utca lakói Juhász Pált választották nagyközségi tanácstagnak. Egykettőre megválasztják a háromtagú sza- vazatszedő bizottságot, Ka- íos István, a nagyközségi HNF titkára pedig javasolja a testületnek Juhász Pál tanácselnökké választását. A titkos szavazás is gyorsan, fegyelmezetten történik, és Matajsz István, a szavazat- szedő bizottság elnöke máris bejelenti: 24 tanácstag van jelenj a leadott szavazat 24, és érvényes ugyanennyi. Az új tanácselnöknek — eskütétele után — a testület megszávazza a javasolt tizenhatezer-ötven. forint bruttó fizetést. Ezután ő szól: „Lassan fél éve, hogy a hivatalban, mint megbízott tanácselnök végzem a munkámat, és kezdem érezni, hogy mit is vállaltam — érezhetően kicsit ünnepélyes a szó. — Mindenekelőtt köszönöm az ismételt bizalmat, őszinte leszek. Tisztában voltam azzal, hogy az apÜgy tűnik, a példa ragadós: a megyeszékhely után Körösladányban is több jelölt közül választották meg tegnap délután a tanácselnököt. A községben már nyílt titok volt: Kiss Gyula, az addigi tanácselnök negyvenéves közszolgálat után, korára és egészségi állapotára tekintettel, tavaly decemberben kérte a megyei tanács elnökétől, hogy mentsék fel tisztségéből.- Ezért a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága már ez év elejétől kezdve próbálta megkeresni az utódját. Kovalik András HNF-tit- kártól erről a munkáról érdeklődtünk. — Mi három tanácstagot tartottunk alkalmasnak arra, hogy tanácselnök legyen, de ők nem vállalták a jelölést. Ezért még tíz-tizenöt helyi, vagy innen elszármazott lakossal beszélgettünk el. A községi pártbizottság, látva a patthelyzetet, ajánlással élt, miszerint Berki Imre és Kiss Károly is alkalmas lenne erre a feladatra. Ezután közvéleménykutatást végeztünk személyükről, majd — mivel egyikőjük sem volt tanácstag — a községben két új tanácstagi körzetet alakítottunk ki, s az időközi választáson mindkét jelöltet megválasztották. Így már nem volt akadálya, hogy valamelyikük tanácselnök lehessen. A napirend elfogadása, illetve a leköszönő tanácselnök búcsúztatása után a Hazafias Népfront titkára javaslatot tett a jelöltek személyére, akiket a tanácsülés elfogadott. Ezt követte a titkos szavazás, melynek végeredményeként 24 szavazatot kapott Berki Imre, hármat Kiss Károly. Mivel a tanácstagok létszáma 31, ezzel a szavazati aránnyal kialakult a minőségi többség, így Berki Imre lett az újonnan megválasztott tanácselnök. A legfőbb napirendi ponton kívül a tanács hozott még egy rendeletet az általános iskolai szaktanárok letelepedési segélyéről. Eszerint az a pedagógus, aki vállalja, hogy öt évig Körösladányban lakik, és az általános iskolában dolgozik, húszezer — házaspárok esetén 45 ezer — forint támogatást kap. * * * Berki Imrével, az újonnan megválasztott tanácselnökkel a tanácsülés után beszélgettünk terveiről, elképzeléseiről. — Először," kérem, mondjon néhány szót önmagáról! — Győr-Sopron megyéből származom, 1937-ben születtem, legmagasabb iskolai végzettségem a Szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkara. Általános iskolai és gimnáziumi tanárként kezdtem a pályámat itt, Körösladányban. A középiskola megszűnése után két év múlva Szolnok megyébe kerültem, jelenleg Mezőtúron, a 2. Számú Általános Iskola és Diákotthon igazgatójaként dolgozom. Nős yagyok, három gyermekem van. — Akkor ezek szerint ön már tíz éve nem él ebben a községben. Váratlanul érte, amikor felajánlották önnek a jelöltséget? A megválasztott tanácselnök (balra) a gratulációkat fogadja Fotó: Gál Edit — Én mindezek ellenére körösladányinak vallom magam, ezért megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Tudom, hogy gondokkal, problémákkal küzd a falu, ezért nagyon jólesett, hogy bizalmukkal megtiszteltek az itt lakók. Mivel a házam is itt van, gyakran jártam haza Mezőtúrról, sok barátom, ismerősöm van. Ezért nem érzem úgy, hogy elszakadtam a községtől. Ezt a települést én mindig nagyon szerettem — nyugdíjasként mindenféleképpen visszajöttem volna —, így nehéz, de hálás feladatnák tartom, hogy aktív életkorom utolsó tíz évében a falu ügyét szolgálhatom. B. Cs. Magánlakásépitök helyzete Orosházán Az utóbbi időben egyre kevesebb ember dicsekedhet azzal, hogy lakást vásárolt. Ha mégis sikerült összeku- porgatnia „néhány százezret”, az sem volt. biztosíték a kulcs átvételére. Nagyon időszerű téma tehát a magánlakás-építés, amely Orosháza Város Tanácsának tegnap délután Mihály András tanácselnök vezetésével megtartott ülésén a fő napirend volt. Takács Antal műszaki osztályvezető beszámolójában elmondta, hogy jelenleg mintegy 700 lakásigénylő vár besorolásra, illetve lakásra. (Ebben még nem szerepelnek a tanácsi bérlakást igénylők!) Az idén mindösz- sze 165 darab építés1 alatt álló lakás átadására kerül sor. Ezek után önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon mind a 700 igénylő kifejezetten többszintes, telepszerű lakásban óhajt élni? Biztosak lehetünk benne, hogy a válasz nemleges. Az utóbbi évek statisztikai adatai azt bizonyítják, ha teheti, akkor a lakosság döntő többsége inkább a családi házas megoldást választja. Ezen a téren viszont még sok a megoldásra váró gond. Ilyenek például a telekszerzés nehézségei (irreálisan magas árak, vagy az építési tilalmak), a közműellátottság alacsony színvonala, különös tekintettel a szennyvízelvezetésre. De ide kell sorolni a magántervezők hiányát (Orosházán gyakorlatilag egy építészmérnök foglalkozik ilyen jellegű tervezéssel), az anyagellátás zavarait. Jelenleg családi ház építésére az öregszőlő városrészben — az üveggyári lakótelep szomszédságában — 15 telek kialakítására került sor. Ugyancsak ebben a városrészben a múlt év őszén átadott Szőlő körút mentén a kialakított 34-ből még 10 telek vár eladásra. A Vásárhelyi út—Gárdonyi Géza út és a vasút által közrezárt területen várhatóan 200 lakás épülhet majd. A közművesítés, a beépítést korszerűsítő áttervezés folyamatban van. Cs. I. Egy délelőtt Süli lános tanácselnöknél A kígyós! ember mindig tudott „váltani” Mutatók egy idézetet Süli Jánosnak, a község megalapításának 150. évfordulójára készült emlékkönyvecskébexí találhat rá az olvasó, s így szól: „1525-ben, midőn Kerekegyházának határjeleit Kígyós és Csaba közt följegyezték, húsz határjel közt csak egy fa akadt, az is vadalmafa volt”. Merész hasonlítással hozzáteszem, vajon a Petőfi utcai, gyönyörű dísz- szdlvasort is azért telepítették, hogy ezzel is pótolják a puszta egykori kopársógát? A tanácselnök egy levelet diktál éppen, Skoperda Antalt ajánlja önkéntes rendőrnők, mert rendes, becsületes ember. A szilvás szóra azonban felkapja a fejét: — Története van annak is, mint annyi másnak, például az idelátogatóknak még annál is hamarabb feltűnő, igen találékonyan Csillag- vizsgálónak elkeresztelt út menti büfének. De maradva a szilváinál, pár éve a gömbakácok helyére telepítettük őket. Saját, és ami a fő, ojcsó beruházás volt, igaz Pestre is ment feljelentés, hogy nagy hasznot akarunk húzni az engedély nélküli díszfatelepítésből ... — Nos, ez a „hasznot húzni” kifejezés megint alkalmas rá, hogy továbblendítse a beszélgetést: ahhoz nem kell nagy bölcsesség, hogy bárki hamar elmondhassa a helyiekről; gazdag és szépet akaró emberek lakják Újkígyóst. Szembe is tűnik a különbség, ha bármelyik szomszédos községből jön ide az ember. — Régóta itt élek, egyszerű a válasz. A kigyósi emberek mindig gyorsan tudtak „kapcsolni”, és a szorgalom mellé ez mindig jól jött, s jön ma is. Mondok példát is. Tavaly, tavalyelőtt például gondok jelentkeztek a sertéstenyésztésben, értékesítési zavarok, minősítési hercehurcák vették el a háztájisok kedvét. Az emberek egy darabig vitatkoztak, aztán látták, ezzel nem sokra mennek, inkább nem pocsékolták az időt, s áttértek a libára, baromfira. A kukoricatermelés, meg az ősöktől átvett fóliázás, főként uborkára értem, megmaradt továbbra is, de állítom, az átállásra való készség eddig mindig átlendítette a munkát nálunk nagyon tisztelő embereket a nehezebb időszakokon. Azért nemcsak a saját portán belül érezhető ez a szorgalom. Viszonylag jól prosperálnak a helyi üzemek, a három nagyobb termelőegység, a téesz, a Ke- mikál és az áfész megfelelő munkalehetőséget — és keresetet — kínál. Mellesleg, kilencszáz, jórészt Békéscsabára öljárót tartanak nyilván. Ám nemcsak eljárók, idetelepülök is szép számmal vannak. — Érdekes mozgás tapasztalható mostanában — mondja Süli János. — Három év óta inkább visszajönnek az emberek, s ez okoz némi feszültséget a foglalkoztatásban. Ezt azzal igyekszünk feloldani, hogy aki nem talál helyben megfelelő munkát magának, segítjük a magángazdálkodását. Hogy védik-e sajátjukat az emberek a betelepülőkkel szemben? Volt, hogy küldöttség jött a lakásomra, ezt, meg ezt az embert ne engedjük ide lakni. De nem vagyunk előítélettel senkivel szemben sem. Nem is szabad. Mert ha így lenne, én is lehetnék sértődött ember ... — Pedig 1973 áprilisa óta áll a tanács élén. Azelőtt is sokan ismerték. — Igen, a pedagógusembernek ez a sorsa, hozzáteszem, szívesen vállaltam mindig a nyilvánosságot, nem volt takargatnivalom. A tanárképző főiskolán történelem szakon végeztem. Kilenc évig igazgatóhelyettesként tanítottam, aztán az áfészhez kerültem, a párt- és személyzeti munka irányítása volt a dolgom, de nagyon érdekelt a gazdálkodás, a testületi munka sokfélesége is. Talán ez is oka, hogy szívesen váltottam át a tanácsi munkára! — Amelyet napjainkban éppen olyan nehéz közmegelégedésre végezni, mint az élet más területén irányítani. — Nézze, aki nem mer szembenézni a gondokkal, jobb, ha elkerüli a vezető posztokat. Ügy érzem, sikerült a lakosságot megnyerni az értelmes célokra, és ez döntő egy faluközösség életében. Utoljára a gázprogramon jutottunk túl. Tudja mit jelent az, hogy minden házban ott az energia! Óriási. Építettünk rengeteg utat, járdát, parkot, korszerű telefonközpont létesült — mind, mind saját összefogással. És Szabadkígyóson is öt hónap kellett csak a gáz bevezetéséhez. Mondják, sok helyütt mostoha a társközség helyzete. Mi 1977 óta tartozunk együvé, s mostanában a pénz egyharmada helyett a 60 százaléka kerül Szabadkígyósra, mert úgy látjuk, ott jobban kell a vezetékes víz, óvoda, az iskola bővítése. — Üjkígyós tanácsa az idén 43 millió forintból gazdálkodhat. Miire elég ez? — Arra, hogy kiegészítsük! Mert az idén itt is elkezdjük az iskola bővítését négy tanteremmel, sőt, tető alá kell, hogy kerüljön! De maradjunk a pénzforrások kiegészítésénél. Még a gáz- bevezetés idején jöttünk rá, kényszerből, hogy sokszor a munkagépek időbeni biztosítása tud a legnagyobb akadály lenni. Ha a téesznek is éppen szüksége volt rá, érthető, hogy a mi munkánk húzódott. Ezért vettünk különféle öreg, de még jól használható, vagy kijavítható munkagépeket, s azóta nem vagyunk annyira rászorulva a máséra. Van már traktorunk, kisteherautónk, úthengerünk, tolólapos erőgépünk, de ezekhez- például gépkocsivezetőt is úgy alkalmaztunk, hogy tudja, ha a szükség úgy hozza, parkettázó tudását is igénybe vesszük. A gépeket pedig bérbe adjuk. Negyven tanácsnak írtam levelet, a bérmunka tisztességes pénzzel gyarapítja a közös kasszát. Ha egy-egy utcában tudják, hogy az úttükör géppel, közerőből készül el, már szívesebben adják hozzá saját pénzüket és munkájukat is az emberek. Az a fontos, hogy lássák, nemcsak várjuk a társadalmi munkát, hanem elébe megyünk, ha lehet előkészítjük, a nehéz részét mi végezzük. Az elnök eddig vajmi keveset beszélt magáról, pedig megígérte találkozásunk előtt, egy kicsit „kikapcsolódik” majd. Elmeséld, amikor beállt árkot ásni az Apponyi utcában, hogy a kétkedőknek, akadékoskodóknak bizonyítsa, nincs szükség ezer forintos napszámosra. Aztán beszélgetni akartunk arról is, hogy mi vonzza tizenhat éve az Előre-meccsekre bérletesként. És, mi a titka a különlegesen finom, saját készítésű kolbásznak. Ám sürget az idő, már sokan várnak rá. Folytatjuk legközelebb, talán az „isko- la^vatón”. Fábián István Fotó: Veress Erzsi
