Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
o 1988. júflius 2., csütörtök Ez itt a vésztői „csoda” Sinka István nevét viseli maid a ház... Amikor egyre romlik művelődési házaink állapota, amikor mind kevesebb jut kistelepüléseinken a kultúrára, amikor népművelőink maguk sem tudják, miként osszák be szűkre szabott pénzecskéiket úgy, hogy az amatőr művészetekre is jusson, hogy előadást is tarthassanak, s hogy a székek se essenek szét a „nagyérdemű” alatt... akkor Vésztőn, a nagyközség példás összefogásával „kacsalábon forgó” művelődési házat építenek. Lukács Pál nemrég vette kézbe a helyi kultúra irányítását, s bár igen mostoha körülmények közé csöppent, hiszen a régi művelődési ház már a legjobb indulattal sem nevezhető kulturáltnak, még kevésbé vonzónak, mégis lelkesen vetette magát a munkába. Az eredmény, felpezsdülő kulturális élet, s a remény: sikerül tartalommal megtölteni a majdan elkészülő új intézményt. Óvatosan lépegetek a pallókon a korlátok alatt, egyensúlyozok a még bizonytalan átjárókon, és közben próbálom pontosan leolvasni a művelődési ház fiatal vezetőjének szájáról a kifejezéseket, hiszen a munka nemcsak fantasztikus iramban, de fantasztikus zajjal is halad. ■ Fűrészelnek, kalapálnak, fúrnak, faragnak rendületlenül... Lesz, biztos lesz átadás november 7-én — dobom sutba eddigi kishitűségemet a szorgos munka láttán, és ámulva hallgatom, mi minden várja itt a vésztőieket. ha túl az ünnepélyes átadáson, megindul az élet a művelődési házban. Lelki szemeim előtt megjelenik a kész információs központ és jegyiroda. Néhány kiadványt vásárolok — még csak képzeletben —, feladok egy hirdetést, beleolvasok a legutóbbi vb-ülés anyagába, aztán indulok tovább, mert izgat a szép környezet, s a bőséges kulturális kínálat.. . Mert lesz kínálat, s lesz bőség! Miért is ne lenne, ilyen helyen? Kőrútunkat a nagyteremben kezdjük. Kétszáz embert befogadó nézőtér, hatalmas színpad, odafönn már kialakították a stúdió helyét. . . — Szeretnénk minél több színházi előadást hozni. És filmeket vetíteni, mert arra is lesz lehetőségünk. A székek már megjöttek, szépek, kényelmesek. Ha kész a terem, rakhatjuk be őket. Tágas,, L-alakú helyiségbe lépünk a közlekedő túloldalán, és hozzá az „idegenvezetés”: — Itt igazán nagy terveink lehetnek. Ifjúsági estek, kávéházi tereferék, házasságkötések, furulya- és réz- fúvóspróbák helyszíne lesz ez a terem. És folytatjuk utunkat. A majdani kozmetikába — mert az is lesz —, a zeneoktatásra szánt kisebb, meghittebb termekbe, a 10-20 vendég fogadására alkalmas klubterembe, s mellette egy nagyobbá, ahol keddenként és péntekenként a nyugdíjasok találkoznak majd. Ez már a nagyterem túloldala. Körbejártuk hát a földszintet, indulhatunk az emeletre ... Az irodák következnek — itt lesz a családgondozó,- a társadalmi ünnepségek rendezője, a népművelők is természetesen —, aztán a szakköri helyiségeket nézzük meg. Modellezők, fotósok, kisgazdasszonyok — sorolja Lukács Pál a tervezett lehetőségeiket. És akkor még a nyelv- és a közhasznú tanfolyamokról, valamint a körgalériában megrendezésre kerülő kiállításokról nem is beszéltünk ... Lassan kőrútunk végére érünk. Még egy pillantást vetünk a hátsó épületre, ahová szaunát álmodtak a tervezők, ám pénz híján egyelőre (csak egyelőre) ez most elképzelés marad. A környezetre rányomja bélyegét az építkezés, ám itt sem lesz örökké ilyen felfordulás. Parkolót, teniszpályát, s egy Sinka-szobrot láthat itt átadás után a szemlélődő. Szóval örülhetnek faluszerte az emberek, ha elkészül végre... Ha átadják, amiért oly sok áldozatot hozott a lakosság. * * * De erről már a tanács elnökével, Komáromi Gáborral beszélgetünk, akinek mindig is szívügye volt a kultúra. A szépülő, gyarapodó Mágor, a község egyre több látnivalót kínáló kiállítóhelye, s a művelődési ház legalábbis ezt bizonyítja. — A tanácsok (véleményem szerint) még most sem olyan szegények, mint ahogyan azt néhányan előadják. Az más kérdés, hogy ha kijelöltünk egy fő célt, azt bizony menedzselni kell. És ilyen típusú vezetőkből sajnos igen kevés van a községek élén. Vésztőn évekkel ezelőtt kijelölték a fő célt: művelődési házat kell építeni! Téglajegyakciót indítottak, melynek eredményeként 4,6 millió forint gyűlt össze. A tehót is — lakosonként ezer forintot — a művelődési ház építésére fordítják. Természetesen ezt az ötéves tervet is e célra szánták, sőt! Mikor az eredetiből 10 milliót megvontak — ráadásul az árak is megemelkedtek —, kötvényt bocsátottak ki, melynek eredményeként már határozottan kijelentheti Komáromi Gábor: — November 7-én avatjuk a Sinka István nevét viselő, új művelődési házat. Bizonyára hosszasan beszélhetne arról, milyen harcok, lemondások árán.jutottak idáig. S arról is, hogy bizony némi fejfájást okozott, hogy már háromszor dolgozták át a költségvetést az ÁFA miatt: „Negyvenhárom millióval indultunk, és 55 millióba kerül...” Oe nem panaszkodik, hiszen megéri. A múlt év tavasza, a kezdetek óta gyorsan növekszik az épület. A nagyközségi tanács kivitelező üzemének dolgozói igazán kitesznek magukért, a Budapesti Középülettervező Vállalat elképzelései hamarosan valósággá válnak. A többi aztán a művelődési ház vezetőjén vagy inkább a lakosságon múlik. Mert végül is az elszánt építés, a szép tervek mindmind a lakosság érdekeit szolgálják. Mondhatnánk úgy is, csak úgy lesz teljes a vésztői „csoda”, ha később az itt élők mindennapjainak nagyon ,is valós igényévé válik kihasználni, megélni áldásait. Lukács Pál: „Itt igazán nagy terveink lehetnek...” Még nagy a felfordulás, de már alakul HANGSZÓRÓ Az agykutatók állítása szerint az agyban a muzikalitás és az érzelem központja egymáshoz közel, egyaránt a jobb féltekében található. Ha ez így van, akkor bizonyára nem túl merész az a következtetés, hogy a zenéhez értők általában mélyebb érzésű emberek. Igaz ugyan, hogy ma inkább a racionalizmus a „divat”, számos dolog (szerelem, szolidaritás, kollektivizmus) azonban mégsem képzelhető el emóció nélkül. Szombat délelőtt megdöbbenve hallottam Kőszegi Gábor és Kertész Zjuzsa Hétvége című műsorában egy káposztásmegyeri énektanár panaszát. Elmondta', hogy iskolájukban (amely egyébként Budapest első komplex, a művelődés minden ágát magába foglaló általános művelődési központ keretében működik), tavaly szeptembertől egy közel száztagú énekkart alapított, amely alig néhány hónap alatt számos sikert hozott az iskolának. A gyerekek lelkesek és tehetségesek. A pedagógus: szintén. A gondot a szülők okozzák, akik, nemegyszer azzal büntetik a gyereküket, hogy eltiltják az énekkartól, ha azok egy „rációs” tantárgyból rossz jegyet kapnak. S ilyenkor a tanulók mindenféle hazugsággal, vagy kibúvóval tudnak csak eljutni az énekkari próbákra. Pedig egy bizonyos életkoron túl .már hiába próbálkozik az ember a muzikalitással, a zeneértéssel. Legalábbis ezt bizonyította számomra a Petőfi rádió. • Noktürn című éjszakai műsorában megszólaló Hámori József agykutató is. Mint mindenféle tanulásnak, a zenetanulásnak is megvan a kritikus időpontja az életünkben — mondta. Az a legtöbbünknek természetes, hogy a kisgyerek egy-két éves korban tanul meg beszélni, vagy járni, de ugyan hányán tudják, hogy az ember hat-hét éves korában a legfogékonyabb a zenei alapok megszerzésére? Ha ez kimarad az életéből, a pótlás már majdnem reménytelen, Kodály is erre az időre tette a belső hallás kiépítésének kezdetét. De ugyan hol van már Magyarországon a Kodály-módszer! Szégyen, de néhol külföldön nagyobb a becsülete összegyűjtött tudásának, tapasztalatainak, mint a szülőföldjén. És a következmény? Meredeken csökken hazánkban a komoly zenét értők száma. Ugyanennek a műsornak a másik résztvevője, a Bartók vonósnégyes hegedűművésze, Komlós Péter megszámlálhatatlan hazai hangverseny és külföldi turné részese. Megfigyelése szerint a magyar közönség átlagéletkora a negyvenöt és hetvenöt év között mozog, míg az NSZK- ban irigylésre méltóan sok fiatal özönlik a komoly zenei koncertekre. Nyilván nem tüntetni akaró úri passzióból mennek, hanem, mert számukra mond valamit a zene, és őket megtanították megérteni azt. Zenével csodálatos dolgokat lehet elmondani. Ezt vallotta Szörényi Levente is hétfőn este a Kossuth rádió Legyen a vendégünk! című műsorában. A felvétel, készítői a Szörényi—Bródy páros annyi hírrel övezett Fehér Anna című rockballa- dája után érdeklődtek. S bár a könnyű műfajban jól ismert Szörényi Levente visszautasította a politizáló muzsikálás kifejezést, nem tagadta, a legabsztraktabb zenei betéttel is véleményt lehet mondani. Sokat gondolkodtam, vajon kik, milyen korosztály lesz ennek a darabnak a közönsége? Számomra az, hogy ballada, általában valami komolyat, valami tragikusát jelent, amit nehéz párosítani könnyűzenével. Ök mégis ötvözték a modernet az antikkal, a klasszikust a könnyűműfajjal. S mindehhez talán a közönség is hasonlítani fog:.. . Egy biztos. Üres székektől nem .kell tartani, hiszen az új műfaj, a néhány éve megteremtett rockopera még olyan fiatalokat is elcsalogatott a színházba, akik korábban talán, sohasem jártak ott. Ez mindenképp elismerésre méltó. Hiszem, hogy a megújulás nemcsak a gazdaságban és a politikában', hanem a kultúrában., ennek mindenféle ágában, így a zenében is kell. S Szörényiiék akarva, akaratlanul erre éreztek rá. Egyet azonban hadd tegyek hozzá: ennek a zenének szövege van, s a darabnak története. Vagyis nem tisztán csak emóció szükséges a megértéshez, szerepet kap a ráció is. S mint ahogy házat alapok nélkül nem lehet építeni, a csak ezt a zenei műfajt kedvelő és értő (?) fiatal még nem azonos az érzelemgazdag, műértő közönséggel. Magyar Mária nagy választékban kaphatók az Univerzál BÉKÉSCSABAI, OROSHÁZI, GYULAI papír-írószer szaküzletben. GRABETTA LUXOR HABOSÍTOTT PAPÍRTAPÉTA 382,— Ft 10 m. VIRÁGOS, SZÖVETMINTÁS papírtapéták NDK 160,— Ft-tói 200,— Ft-ig/tekercs, Cseh 100,— Ft-tói 160,— Ft-ig/tekercs. Fotó: Gál Edit Nagy Ágnes
