Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
1988, június 2„ csütörtök o Érdekeltség — adó — újítás a Békéscsabai Híítőházban A személyi jövedelemadó bevezetése megritkította a dolgozók újítói kedvét a Békéscsabai Hűtőházban. Varga János, újítási előadó említette, hogy 1987 azonos időszakában 14, most pedig mindössze három újítást nyújtottak be a munkások, műszakiak. Pedig lenne mit újítani, a feladattervek elkészültek, a munkahelyek megkapták, tárgyaltak is a javasolt témák megvizsgálásáról, az újítások szükségességéről, de egy-két hely kivételével az ambíció alábbhagyott. Ahol viszont újítottak, az adótörvény alapján kivetett személyi jövedelemadó az újítási díj csaknem egyharmadát kivette a kezükből. A megmaradó kétharmadot kevésnek tartják érdekeltségükhöz. — Javasoltam, menjünk közelebb az újítókhoz, nézzünk meg egy példát közelről. — Semmi akadálya — mondotta és mindjárt elővette az idei legjelentősebb újításuk elszámolását. — A kazánházban elviselhetetlenül nagy volt a zaj. Az ott dolgozók egy zajcsökkentő fülke felállítását javasolták tervvel, költségvetéssel alaposan alátámasztva. Többen megvizsgálták az ötletet, melyet végül is alkalmasnak találtak a megépítésre. A költségvetés 474 ezer forintot tartalmazott. Vagyis egy külső kivitelező — csak a kivitelezést — ennyiért vállalta volna a fülke megépítését. Ennyi pénze nincs erre a célra a mi vállalatunknak — mondtuk az embereknek. — Építsék meg ők, maguk. Meg is csinálták, 80 ezer forint saját vállalati anyag felhasználásával. A fülke elkészült, nagyszerűen bevált, elszámoltuk az embereket a megtakarításból, a 394 ezer forint tíz százalékát kapták, ami nem megvetendő kulcsnak számít. Az újító kollektíva úgy döntött, hogy a munkában és az ötletben legnagyobb hányadot képviselő két dolgozó kapja meg a 39 400 forint 64i százalékát, személyenként 12 608 forintot. A többiek a kollektíva véleménye alapján arányosan kevesebbet. Csak akkor lepődtek meg, amikor a pénztárhoz hívták őket, és a megítélt' 12 608 forint újítási díjból 8826 forintot kaptak kézhez. A pénztáros közölte velük, a különbözetet a személyi jövedelemadóra befizették. Azért a munkáért, amit csináltak ennyi jár! A kifizetés után napokig kerülték egymást az emberek, mert néhány hónappal ezelőtt a vállalati újítások még nem voltak adókötelesek. Januártól azonban azok, s ők ezt most a saját zsebükön tapasztalják. Ha ugyanis á kilenctagú kollektíva időráfordítására vetítik a kapott újítási díjat, rendes munkaidejük óradíját alig haladja meg az összeg, arról nem is beszélve, hogy a fülke munkaidő után, te-, hát nem a fő munkaidőben született meg. — Roppant nehéz a helyzetünk — mondotta Varga János. — Meggyőzéssel hiába közelítünk az emberekhez. Nem vállalnak semmilyen plusz feladatot. Azt mondják, hogy szabad időben inkább könyökölnek az emeletes ház balkonján, mert a jelenlegi adórendelet nem a több és a jobb minőségű munkára ösztönöz, hanem a semmittevésre bátorít, amikor az újítási díj csaknem egy harmadát elvonja. Az újítók érdekeltsége pedig tulajdonképpen az elvont egy, harmadban lenne, ha ennek egy részét megtarthatnák. De, mert nem így van, az embereket semmi sem köti a napi nyolc órán túli feladatvállalásra. Valódi érdekeltséget kellene teremteni ebben a nagyon kócossá vált ügyben is, hogy a nehézségekből gyorsabban lábaljon ki az ország. A hűtőházi példa is tanúsítja: nincs helyén az érdekeltség, nincs ami mozgassa az embereket, a fantáziákat, hiába kiáltanak ki bennünket magyarokat tehetségeseknek, csak a nagyobb érdekeltség vihet és visz is előre, mozgatja közös dolgainkban az embeLegyen béke a Csatorna utcában! Döntöttek a kamionútról Gyulán Lapunk március 16-i számában „Nincs valakinek tízmillió forintja?” címmel Í foglalkoztunk a Gyula belvárosán át vezető 44-es fő- közlekedési út új nyomvonalának kérdésével. Mint sokan talán emlékeznek rá, a | megrongálódott műemléki Bárdos-híd felújítása miatt az átmenő forgalom egy időre terelőútra kényszerül. A kisegítő utat — amely idővel a 44-es út végleges nyomvonala lenne — a mindössze 14 méter 60 centi széles Csatorna utcán át tervezték megépíteni. A városi vezetők hiába hivatkoztak egy korábban elfogadott városrendezési tervre (melyben a Csatorna utca mint lehetséges kamionút már szerepelt), az érintettek — nyugalmukat féltve — tiltakoztak az útépítés ellen. Cikkünkben erre — a városi és a szűkebb lakóhelyi érdekek közötti — ellentmondásra és annak kezel hetet- lenségére is felhívtuk a figyelmet. Annak idején — két és fél hónappal ezelőtt | — úgy látszott, hogy csak további tízmillió forint hozhat megnyugvást, mert a Csatorna utcát elkerülő bármilyen más útvonal ennyivel kerül többe. (A Csatorna utcai egyébként negyvenmillió forintból telne ki.) Azért a feltételes mód és a múlt idő, mert cikkünk megjelenése óta a helyzet alaposan megváltozott. Május 9-én leültek egymással szembe az érintettek: a Csatorna utcaiak és a városi vezetők. De nem jutottak s megállapodásra. A lakók egy emberként elutasították az elképzelést, hogy házaik között vezessen a kamionút. A végső szót — legyen, vagy ne legyen, s ha lesz. hol legyen, merre vezessen a terelőút, a majdani végleges út — a témában illetékes tanács vb-nek kellett kimondania. Akiíí szkeptikusak voltak, tévedtek, mert a testület, meghallgatva minden érvet és ellenérvet, úgy döntött, hogy legyen béke a Csatorna utcában. Vagyis, épüljön ugyan meg a 44-es főútvonal új nyomvonalon, de vezessen lakott területen kívül! De minden további kommentár helyett olvassák inkább Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 32 1988. (V. 11.) vb számú határozatát! „A végrehajtó bizottság a 44-es főközlekedési úton lévő Bárdos-híd műszaki állapota, elodázhatatlan felújítása miatt kialakult közlekedési helyzet megoldására a következő állásfoglalást alakította ki: •— a 44-es főközlekedési út belvárosi szakaszáról a kamionforgalom végleges elterelését indokoltnak és időszerűnek tartja; — o Bárdos-híd felújítása időszakában nem ért égyeta félpályás útlezárással, nem tartja célszerűnek a híd melletti ideiglenes terelőút építését sem, annak forgalomkorlátozó következménye, és fölös költségigénye miatt: — a terelőút Csatorna utcai nyomvonalon történő megépítésével nem ért egyet, részben mert annak jogi és pénzügyi következményeit nem tudja magára vállalni, másrészt, a terelőút végleges megoldást a Bárdos-híd tehermentesítésére nem biztosit. A végrehajtó bizottság javasolja a Szolnoki Közúti Igazgatóságnak, hogy a terelőút a 44-es útból a Két- egyházi út nyomvonalán, majd abból a Kígyósi úti útburkolattal szemben leágazva a Körös Volán, valamint a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat telephelye közötti, jelenleg út- és töltéshasználatú területen haladjon, és a Csatorna utca déli végénél csatlakozzon a megtervezett nyomvonalhoz. Ez a nyomvonal az általános rendezési terv közlekedési koncepciójába illeszthető, az eredeti elképzeléshez képest többlethosszt nem jelent. Hosszú távon biztosítja a Bárdos- híd tehermentesítését, a lakosságot nem zavarja, többletköltséget a létesítés nem igényel. Megbízza Hild György társadalmi megbízatású tanácselnök-helyettest, a műszaki osztály vezetőjét, hogy a Békés Megyei Tanács V. B. közlekedési osztályával és a Szolnoki Közúti Igazgatósággal együttműködve a terelőút építése ügyében a további intézkedéseket e ha1 tározat szellemében tegye meg.'’ Friss zöldség a nyugati piacra Nem kis dologra vállalkoztak az Üjkígyósi Aranykalász Tsz tagjai a szövetkezettel és a Nádudvari Termelési Rendszerrel karöltve. Szuper korai csemegekukoricát termelnek a háztáji terület egy részén a nyugat-európai frisszöldségpiacra. A síkfólia alá vetett kukorica néhány nap alatt kirobban a talajból, és intenzíven fejlődik. A fólia olyan speciális anyagot tartalmaz, mely a napfény hatására önmagától lebomlik bizonyos idő eltelte után. ötven-hatvan nap múlva kezdődhet a betakarítás. A 20 hektár területet időeltolással, szakaszosan vetik, hogy az érés folyamatos legyen, a kukorica ne veszítse~el zsengeségét, aromáját. A kézi munkával, törődésmentesen betakarított csöveket fol- pack tálcába csomagolják. Az áru pár órán belül a szövetkezet négyvagonos előhűtő kamrájába kerül, ahol minőségét 10-12 napig is megőrzi. Az áru hűtőkamionokban hagyja el az országot. A húsz hektár primőr csemegekukorica termesztésére és feldolgozására a Kite ötmillió forintot fordított, a vállalkozó tagok pedig tagi kölcsönnel segítették a szövetkezetei a hűtőtároló építésében. Aki kölcsön adta pénzét, három évig jogosult háztáji növényként primőr csemegét is termelni. Az egész országban ez az első és egyetlen próbálkozás. Nem egyszerű a termesztés és a feldolgozás. Precíz, pontos munkát igényel. Elég egy-két kisebb technológiai pontatlanság, máris százezreket lehet veszíteni. A legfontosabb, hogy minél korábban megjelenhessen az áru a piacon, még mielőtt a spanyol, és portugál csemege- kukoricát tömegesen, és olcsón terítenék. Az ár ugyanis ilyenkor lezuhan, és ez érint bennünket, még akkor is, ha a Dél-Alföld ökológiai adottságai miatt a „Rogers” amerikai cég szuprekorai fajtái sajátos íz- és aromaanyaggal telítődnek. Hogy a kukorica még korábban érjen, kísérletként 3 ezer négyzetméter területre szivar alakú kukoricapalántát neveltek a Kite palántagyárában. Az Újkígyóson kiültetett növények várhatóan két-három héttel korábban hoznak majd termést. S hogy árban, és bevételben ez mennyit jelent, egyértelműen eldönti majd azt, hogy a jövőben mekkora területen fognak kukoricát palántázni. * * * Az elmúlt év a kísérlet éve volt. Sajnos, az árbevétel egyáltalán nem tükrözte azt az erőfeszítést és munkát, amit a termelők és termeltetők egyaránt vállaltak. Gond volt a kora tavaszi szeszélyes időjárással, a viharos erejű szél több hektár területen széttörte a fóliát. A tenyészidő elhúzódott, a kukorica késve ért. A nyugati piac nem tudta fogadni az áru egy részét, a' kivitt tételekért pedig éppen a késés miatt alacsony árat fizettek. Igaz az is, a hazai piacon ekkor még igazi primőrnek számító kukoricát csak áron alul lehetett eladni. Ám érthetetlen, hogy a monopolhelyzetberr csemegekukoricát termelők hiába próbálkoztak, csak pár forintéit tudták eladni azt az árut, mely még a főszezon idején is kétszámjegyű árral került a fogyasztókhoz. A haszon tehát a kereskedőknél csapódott le, s legfeljebb eltűnődhetünk azon, miért érdemesebb ma Magyarországon felvásárlónak lenni versenytársakkal, mint egyedi, kurens árut előállító termelőnek. A nehézségek ellenére a termelést ez évben folytatják a vállalkozók. A hibákból tanulva pontosabb, jobb munkával, a technológia tökéletesítésével, szerencsésebb időjárásban reménykedve, bíznak abban, hogy sikerül a nyugati piacon nemcsak primőrként jó áron eladni a kukoricát, de egyre több olyan vevőt is meghódítani, aki a magyar friss zöldséget keresi, a svájci és holland piacokon. Rákóczi Gabriella
