Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

NÉPÚJSÁG 1988. május 9., hétfő Ma Az ünnepi előadó: Ivan Mihajlovics Vaskeba A győzelem napja alkalmából „Szovjetunióval a lesze­relésért” címmel rendeznek ünnepséget ma, hétfőn es­te 6 órától Békéscsabán a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban. A rendezvény — melyen közreműködik a kecskeméti szovjet katonai alakulat művészegyütte­se — ünnepi előadója Ivan Mihajlovics Vaskeba, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarorszá­gi képviselője, a Szovjetunió nagykövetségének taná­csosa. Ivan Mihajlovics Vaskeba már vasárnap megyénkbe érkezett, így alkalmunk nyílt beszélgetni vele ma­gyarországi tevékenységéről, tapasztalatairól, az itt folyó barátsági munkáról. — Tizenöt esztendeje, 1973-ban jöttem először Ma­gyarországra és 1984 decem­beréig dolgoztam az önök hazájában. A Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házának főelőadója voltam, később a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének felelős titkári tisztét töltöttem be. 1975 jú­liusában lettem a Szovjet­unió Szerzői Jogvédő Hiva­talának magyarországi kép­viselője. Az ebben a mun­kakörben eltöltött csaknem tíz esztendő alatt feladatom volt hazám irodalmának és zenéjének propagálása. A kiadókkal, a nyomdákkal szoros barátságot kötöttem ez idő alatt, jártam többek között a békéscsabai Kner Nyomdában is. — Volt máskor is me­gyénkben? — Először 1974-ben jár­tam itt a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat keretében egy hétig volt al­kalmam ismerkedni Békés megye lakosságával, telepü­léseivel. Jártunk Békésen, Gyulán, Mezőberényben, Ke- vermesen és nem sorolom még hány helyen. — Beszélgetésünk elején említette, hogy első, hosz- szabb itt-tartózkodása 1984 decemberéig tartott .. . — Igen, ezt követően há­rom esztendeig az Ukrán Tv- és Rádióbizottság szer­kesztőségi bizottsági tagja voltam, s ez év februárjá­ban tértem vissza Budapest­re, mint a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, örültem ennek, hiszen na­gyon szeretem ezt a mun­kát, melyhez sok segítséget kapok magyarországi bará­taimtól. Az MSZBT, a HNF, az MTESZ vezetőivel, köz­ponti apparátusaival már szói os, jó kapcsolatot sike­rült kiépíteni. A megyékkel, így az önök megyéjével is most ismerkedem, összesen 1962 MSZBT-tagcsoport van Magyarországon, ezek közül már sokat ismerek . .. — A közelmúltban a Ha­zafias Népfront Békés Me­gyei Bizottságának székhá­zában találkozott néhány békéscsabai tagcsoport ügy­vezető elnökével. Milyen ér­zésekkel gondol vissza erre a beszélgetésre? — Itt is azt tapasztaltam, mint másutt is. az önök ha­zájában. hogy őszintén, nyíltan elmondták az ered­mények mellett a gondokat is. Mindig becsültem az em­bereket, akik igazat monda­nak. így volt ez itt is. — Más megyékben is ha­sonlóak a tapasztalatai a barátsági munkát tekintve? — Hadd emeljem ki Sza- bolcs-Szatmár megyét, ahol talán a helyi sajátosságok miatt is (hisz határmenti megyéről van szó) élénk társadalmi, gazdasági kap­csolatokat alakítottak ki a Kárpáton túli területekkel. De más megyékben is egy­szerűsödött, felgyorsult ez a folyamat. A testvérmegyék között él leginkább folya­matos kapcsolattartás. Az élet bizonyítja, szükség van arra. hogy ezek a baráti szálak mind erősebbek le­gyenek. ‘ — MSZBT-rendezvénye­ken, tapasztalatcseréken, „A megyékkel, így az önök megyéjével is most ismer­kedem ...” Fotó: Fazekas Ferenc korábban többen elmondták, nehéz intézménynek testvér­intézménnyel, üzemnek test­vérüzemmel kapcsolatot te­remtenie . . . Napjainkban mi a helyzet? — Éppen a napokban közvetítettem a Békéscsabai Lenin Tsz kérését a munká­csi járás Lenin Kolhozának. Mint kiderült, mindkét fél hajlik a kölcsönös barátság­ra. sőt. gazdasági kapcsola­tok kialakítására is. Szerin­tem másutt sincs akadálya az effajta kapcsolatterem­tésnek. Ha az első lépést megteszik az itt élő, dolgozó tagcsoportok és mondjuk megírják a penzai területi pártbizottságnak, hogy mi­lyen üzemmel, intézménnyel kívánnak kapcsolatot terem­teni, bizonyára segítséget kapnak ebben. Sőt, kérem, csináljunk egy ilyen felmé­rést. Mondjuk egy békéscsa­bai iskola MSZBT-ügyvezető elnöke ragadjon tollat, pa­pírt .. . Biztos, nem hagyják válasz nélkül a levelét. — Rendben, az eredmény­ről értesítjük. * * * A beszélgetéshez még egy dolog, úgy hisszük, hozzá­tartozik. Ne gondolja a ked­ves olvasó, hogy mindezt tolmács segítségével jegyez­hette le a sorok írója. Ivan Mihajlovics Vaskeba az itt töltött esztendők alatt kivá­lóan megtanult magyarul, s hogy a mi nyelvünkön tol­mácsolta gondolatait, ezért külön hálával tartozunk ne­ki. Nagy Agnes Politizáló pártszervezetek A beszámoló, és az országos pártérte­kezlet állásfoglalás-tervezetét vitató taggyűléseken elemi erővel tört elő, hogy legyen közvetlenebb, emberközpon- túbb és hatékonyabb a pártélet. A véleménynyilvánítók szavaiból kitűnt, hogy itt nem egyszerűen az emberi kap­csolatok, hanem az egymás közti politikai viszonyok javításáról van szó. Való igaz; sohasem volt elegendő, hogy a párttagok csak egymással törődjenek, hiszen legin­kább a szűkebb, tágabb környezet problé­máinak megbeszélése, a felelős állásfogla­lás és a közös politikai cselekvés az, ami az embereket összekovácsolja. Már az egyéni beszélgetéseken is kivi­láglott, erősítésre szorul az alapszervezeten belüli kölcsönös bizalom. Itt persze nem elég azt mondani, oldjunk meg néhány, a kö.zösséget feszítő kérdést, és máris kiala­kult a szilárd bizalom, a jó elvtársi lég­kör. Saját magunkon is lemérhetjük, hogy a kölcsönös bizalom nehezen épül ki, ám­de könnyen megroppan. A bizalom hatá­sos indukálója a kollektív szellem, egymás megbecsülése, tisztelete. Ez persze nem valami negédes, erőltetett udvariasság, ha­nem a másik ember megértésének az igye­kezete, véleményének igénylése, komolyan- vétele. Mindebből kiviláglik, hogy a párton be­lüli emberi, elvtársi viszonyok fontos meg­határozója a gondolkodásmód, az együttes tenniakarás és az összehangolt cselekvés. Mindez nem azt jelenti, hogy rendre azo­nos, egyöntetű véleményt igényeljünk min­denről, mindig, mindenkitől. Ellenkezőleg: sokan igénylik a nemrég lefolytatott párt­viták során; legyen sűrűbben érdemi dis­puta a pártban helyzetünkről, az abból adódó tennivalókról. Ez pedig feltételezi a nézetek, vélemények megütközését, egy­mással való horzsolódásukat, kompromisz- szumok megszületését, s a végén a többségi álláspont kikristályosodását, amely tényle­ges alapja lehet a cselekvésnek. A véle­ményszabadság ilyen irányú erősödése az alapszervezeteken belül is éles, olykor ne­hezen kezelhető helyzeteket eredményez. A bizalom itt feldúsulhat, de nemegyszer meg is ritkulhat. Ilyen esetek közé sorol­ható például a kisebbségben maradt véle­mények sorsa. Miként ítéli meg ezt a nem is olyan egy­szerű helyzetet a többség a vezetőség, s a végül kisebbségben maradtak? A legrosz- szabb, ha a kisebbségre bélyeget ragaszt- gatnak, a személyi képességeket kezdik el feszegetni, netán emberileg is igyekeznek őket befeketíteni. De a fordított helyzet se jobb, ha a kisebbségben maradtak képte­lenek elviselni, hogy nem az ő nézeteik ju­tottak túlsúlyra, s ezért a végrehajtást nem tekintik szívügyüknek, esetleg gáncsolják is azt. Az ilyen magatartás persze már súrol­ja a frakciózás határait. Tagadhatatlan, hogy a kisebbség és a frakciózás megítélésében ma még sok a fe­hér folt, a bizonytalanság. A körvonalak azonban már kezdenek kirajzolódni. Ki­sebbségről, frakciózásról döntés előtt okta­lanság beszólni, hiszen azt csak maga a döntés, illetve a frakciózás esetében a végrehajtás közben tanúsított magatartás mutathatja ki. Az természetes, hogy min­denkinek az a szándéka, hogy meggyőz­zön másokat valós vagy vélt igazáról. Az is természetes, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek lehetséges okai közül csupán né­hányat említsünk. A javaslat teljességgel rossz, életképtelensége tényekkel bizonyít­ható már a vitában. A kezdeményezésben vannak hasznosítható és irreális elemek. A gondolat nagyon jó, de a végrehajtásnak nem látszanak á feltételei. Ez utóbbi példa is mutatja, hogy az emberi tisztesség is megkívánja a kisebbségben maradt véle­mények újratárgyalásának intézményes le­hetőségét. Maga az alapszervezet is dönt­het úgy, hogy az elvetett javaslatra bizo­nyos idő múlva visszatér. De az is járható út. hogy a taggyűlés megbízza a kisebbség­ben maradiakat, hogy bátran újból kezde­ményezzenek, ha az élet kezdi igazolni el­gondolásaikat. Persze nem a végrehajtás helyett, hanem amellett. Ez jelenthet az alapszervezet számára egy hatásos önkont­rollt. és biztosíthatja a gyors. rugalmas változtatást, a realitásérzék élesedését. Már az egyéni beszélgetésekben is sokan szóvá tették a pártfórumok formális voná­sait, amelyek elfojtják az aktivitást. A vé­leményekből az derül ki. hogy az élő. ele­ven. a közvetlen környezetre jótékonyan ható politizálást igénylik. A munkahelyeken ma számos gond fe­szíti a kollektívát. Ezek javarésze a munkaszervezést érinti, ám sok olyan is van köztük, amely nem közvetlenül szak­mai jellegű. Sok helyen az érdekeltségi rendszer elmarad az igényektől, a közép- szerűt élteti, visszafogja a kiugró egyéni és csoportteljesítményeket. Az is igaz. hogy ennek a megbolygatása nem mindig hálás feladat, vita nélkül többnyire nem is megy. hiszen vannak olyan csoportok, amelyeket az érdekeik inkább az egyenlősdi felé húz­nak. Itt vannak például olyan kérdések, mint a munkahelyi légkör, a vezetők—beosztot­tak viszonya, egyes szakmai csoportok hely­zete. A pártalapszervezet akkor cselekszik jól, ha e témákban kezdeményez, állást foglal, megoldást javasol, egyszóval politi­zál. Ilyenfajta magatartásra ma nagy az igény, hiszen sok helyen a vállalat gazdálkodása megingott, csak akkor tudnak bérf fejlesz­teni, ha megszüntetik a gazdaságtalan, vagy kevésbé gazdaságos termelést, létszám- leépítést hajtanak végre, új szakmákat kell megtanulni az embereknek. Ilyen helyzetekben a passzív kivárás megéhgedhetetlen. a politizálás minősége pedig attól függ, milyenek a viszonyok az alapszervezetben. A tagságban felhalmozó­dott képességek ezúton válhatnak kömye- zetformáló erővé, az emberi viszonyok fo­lyamatosan megújulni képes szövedékévé. Botos Péter 125 év az emberiesség szolgálatában Kitüntetett vöröskeresztesek Az emberi szónak, az emberi érzéseknek, a mások szenvedése iránti érzékenységnek, egymás megsegítésé­nek, egyszóval, a humanizmusnak, talán soha nem volt ekkora jelentősége, mint zaklatott napjainkban. A na­gyobb nyugalom, vagy a látszólagos gyors társadalmi, gazdasági fejlődés idején a közvélemény a vöröskereszt­mozgalmat leegyszerűsítette és azonosította a véradás­sal, nem kisebbítve persze annak gyógyító, életmentő jelentőségét. Mégis, mennyivel több ennél >a vöröske­resztes mozgalom; érzik ezt a bajba jutottak, a segítsé­get kérő és kapó nehéz körülmények közé ikerülő idő­sebbek, vagy fiatalok, a napjainkban hazánkban letele­pedni kívánók, és egyre több a mozgalomhoz forduló ember... Társadalmi munkások nél­kül a Vöröskereszt nem lé­tezhet ! Olyan társadalmi munkások nélkül, akik meg­értik céljait, önzetlenül segí­tenek. A Nemzetközi Vörös- kereszt és a Vörös Félhold mozgalom együttműködésé­nek jelentős eredménye az 1965-ben közösen megfogal­mazott alapelvek megkülön­böztetés nélküli alkalmazá­sa : emberiesség, pártatlan­ság semlegesség, független­ség, önkéntesség, egység egyetemesség. A mozgalom alapelvei, a Genfi Egyez­ménybe foglaltak az alap­ideológiát jelentik. Ezek széles körű ismertetése, megértetése, elfogadtatása minden vöröskeresztes fel­adata. Ezért ünnepük min­den évben május 8-án, a vöröskeresztes világnapot. Évente változó világnapi jel­szavai mindig más és más fontos problémára terelik a világ figyelmét, ösztönzést adva egy-egy feladat válla­lásához. teljesítéséhez. 1983-ban Tanulj, hogy se­gíthess!, 1984-ben Emberi­ességgel a békéért. 1985-ben A Vöröskereszt együtt a fia­talokkal, 1986-ban Véradás­életmentés, 1987-ben Az egészséges gyermekekért, az idén pedig: 125 év az embe­riesség szolgálatában a jel­szó. (Május 8., a Vöröske­reszt megalapítójának. Hen­ry Dunantnak a születés­napja.) Az országos ünnepségen a Vöröskereszt budapesti székházában megyénkből hárman vehették át az idén a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatának kitünte­tését Hantos Jánostól, a Magyar Vöröskereszt főtit­kárától. flz orosházi főnővér Az Orosházi Városi Kór­ház 1. belgyógyászatának főnővérét, Harcsár Ilonát sokan ismerik a város hatá­rain túl is. Tudják róla, hogy hivatását a végtelensé­gig szerető és tisztelő em­ber, s emellett tevékeny részt vállal a többi társa­dalmi aktivistával együtt a vöröskeresztes munkában; — Egészségügyi intéz­ményben csak olyan ember­nek lenne szabad dolgozni, aki másokat megbecsül, tisz­tel és szereti az embereket — mondja. — En már ko­rán megismerkedtem a moz­galommal, hiszen ahogyan Gyulán 1966-ban leérettsé­giztem és az egészségügyi képzőbe kerültem, azonnal véradó lettem. Az orosházi kórházban sokáig vöröske­resztes bizalmiként dolgoz­tam, hét éve vagyok alap­szervezeti titkár. Ha jónak étékelik a munkánkat, az az orosházi egészségügyben minden mozgalmi ember di­csérete. Hatszázötven ta­gunk van, és például a Csa­ládi lapból, a Vöröskereszt lapjából, több mint 300-ra van havonta igény. Mi egészségügyiek a munkánk becsületes ellátása mellett a legtöbbet az egészségügyi felvilágosításért tehetünk. Számtalan üzemben, iskolá­ban járunk, hirdetjük az egészséges életmód feltéte­leit, a betegség elkerülésé­nek útját. Persze, azután a hallgatók vagy megfogad­ják, vagy nem, de az em­bernek nem szabad elvesz­tenie a hitét, az optimizmu­sát ... Tizenegy éve vagyok fő­nővér, szeretem a fiatalo­kat. Most szerencsénk is van, mert míg sokfelé — persze nálunk is — nagy vándorlás tapasztalható, az osztályon tanuló fiatal nővé­rek közül öten maradnak is. Titkár Mezőkovácsházán Bihari Bálintnéról beszél­getve a Vöröskereszt me­gyei vezetői közvetlenségét, emberi kapcsolatteremtő és jó szervezőkészségét emle­getik. A mezőkovácsházi vá­rosi Vöröskereszt titkára sok kis település vöröske­reszteseinek gazdája. A Vöröskeresztnek 1963-tól a tagja. Sok-sok társadalmi tevékenységéből nehéz volt választania, hiszen mindent egyforma energiával, becsü­lettel ellátni lehetetlenség. A vöröskeresztes munka mel­lett azért még ténykedik a mezőkovácsházi áfész nőbi­zottságában is. Ha e terület vöröskeresz­teseiről szólunk, nem hagy­hatjuk ki azt a rendkívül mozgékony aktívahálózatot sem, amelyik ezen a tájon él. Egy-egy kisebb község életében például esemény, jelentős találkozás színtere a vöröskeresztes rendezvény. Ilyenek a dombegyházi vér­adások, vagy most legutóbb a Kevermesen jól sikerült egészségnevelési hét is. Az idős emberekkel való fog­lalkozás, a velük való törő­dés ezen a vidéken különö­sen fontos tennivaló. Bíkésszentandrás orvosa Feltételezem, hogy kevés orvos töltött el annyi esz­tendőt békésszentandrási körzetben, mint éppen dr. Olasz Imre. 1961-től gyó­gyítja a község apraját- nagyját: — Sokat segít az ember munkájában, hogy ismeri a családokat — meséli a ta­pasztalt orvos. — Harminc­két éve vagyok tagja a Vö­röskeresztnek is. A titká­runk most Fulajtárné Házi Rozália, én pedig a községi szervezet elnökeként dolgo­zom. Százhatvannyolc ta­gunk van. Az idősekkel va­ló törődést nagyon fontos­nak tartjuk, hiszen gyakran nem is az anyagiak, hanem a jó szó hiányzik nekik. A családgondozói, betegség- megelőző munkában is nagy hasznát veszem, hogy isme­rek mindenkit. Munkám során az alko­holizmus elleni teendőket tartottam az egyik legfon­tosabb feladatnak. A kör­nyéken tíz település tarto­zik hozzám az alkoholbete­gek kezelésében, a megelő­zésben, gondozásban. Ambu­láns rendelésen is kezelem őket. A Vöröskeresztben sem a taglétszám növelése, hanem a tartalmi munka javítása a fontos. Az, hogy aki akar, eljuthasson a mozgalomhoz. Megyénkben 1987-ben 462 aLapszervezetben 40 ezer 295 tagot tartottak számon. Ma délelőtt ünnepelik a legjob­ban dolgozókat a Vöröske­reszt Békés Megyei Szerve­zetében. Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents