Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 109. szám
NÉPÚJSÁG 1988. május 9., hétfő Ma Az ünnepi előadó: Ivan Mihajlovics Vaskeba A győzelem napja alkalmából „Szovjetunióval a leszerelésért” címmel rendeznek ünnepséget ma, hétfőn este 6 órától Békéscsabán a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban. A rendezvény — melyen közreműködik a kecskeméti szovjet katonai alakulat művészegyüttese — ünnepi előadója Ivan Mihajlovics Vaskeba, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa. Ivan Mihajlovics Vaskeba már vasárnap megyénkbe érkezett, így alkalmunk nyílt beszélgetni vele magyarországi tevékenységéről, tapasztalatairól, az itt folyó barátsági munkáról. — Tizenöt esztendeje, 1973-ban jöttem először Magyarországra és 1984 decemberéig dolgoztam az önök hazájában. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának főelőadója voltam, később a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének felelős titkári tisztét töltöttem be. 1975 júliusában lettem a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatalának magyarországi képviselője. Az ebben a munkakörben eltöltött csaknem tíz esztendő alatt feladatom volt hazám irodalmának és zenéjének propagálása. A kiadókkal, a nyomdákkal szoros barátságot kötöttem ez idő alatt, jártam többek között a békéscsabai Kner Nyomdában is. — Volt máskor is megyénkben? — Először 1974-ben jártam itt a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat keretében egy hétig volt alkalmam ismerkedni Békés megye lakosságával, településeivel. Jártunk Békésen, Gyulán, Mezőberényben, Ke- vermesen és nem sorolom még hány helyen. — Beszélgetésünk elején említette, hogy első, hosz- szabb itt-tartózkodása 1984 decemberéig tartott .. . — Igen, ezt követően három esztendeig az Ukrán Tv- és Rádióbizottság szerkesztőségi bizottsági tagja voltam, s ez év februárjában tértem vissza Budapestre, mint a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, örültem ennek, hiszen nagyon szeretem ezt a munkát, melyhez sok segítséget kapok magyarországi barátaimtól. Az MSZBT, a HNF, az MTESZ vezetőivel, központi apparátusaival már szói os, jó kapcsolatot sikerült kiépíteni. A megyékkel, így az önök megyéjével is most ismerkedem, összesen 1962 MSZBT-tagcsoport van Magyarországon, ezek közül már sokat ismerek . .. — A közelmúltban a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottságának székházában találkozott néhány békéscsabai tagcsoport ügyvezető elnökével. Milyen érzésekkel gondol vissza erre a beszélgetésre? — Itt is azt tapasztaltam, mint másutt is. az önök hazájában. hogy őszintén, nyíltan elmondták az eredmények mellett a gondokat is. Mindig becsültem az embereket, akik igazat mondanak. így volt ez itt is. — Más megyékben is hasonlóak a tapasztalatai a barátsági munkát tekintve? — Hadd emeljem ki Sza- bolcs-Szatmár megyét, ahol talán a helyi sajátosságok miatt is (hisz határmenti megyéről van szó) élénk társadalmi, gazdasági kapcsolatokat alakítottak ki a Kárpáton túli területekkel. De más megyékben is egyszerűsödött, felgyorsult ez a folyamat. A testvérmegyék között él leginkább folyamatos kapcsolattartás. Az élet bizonyítja, szükség van arra. hogy ezek a baráti szálak mind erősebbek legyenek. ‘ — MSZBT-rendezvényeken, tapasztalatcseréken, „A megyékkel, így az önök megyéjével is most ismerkedem ...” Fotó: Fazekas Ferenc korábban többen elmondták, nehéz intézménynek testvérintézménnyel, üzemnek testvérüzemmel kapcsolatot teremtenie . . . Napjainkban mi a helyzet? — Éppen a napokban közvetítettem a Békéscsabai Lenin Tsz kérését a munkácsi járás Lenin Kolhozának. Mint kiderült, mindkét fél hajlik a kölcsönös barátságra. sőt. gazdasági kapcsolatok kialakítására is. Szerintem másutt sincs akadálya az effajta kapcsolatteremtésnek. Ha az első lépést megteszik az itt élő, dolgozó tagcsoportok és mondjuk megírják a penzai területi pártbizottságnak, hogy milyen üzemmel, intézménnyel kívánnak kapcsolatot teremteni, bizonyára segítséget kapnak ebben. Sőt, kérem, csináljunk egy ilyen felmérést. Mondjuk egy békéscsabai iskola MSZBT-ügyvezető elnöke ragadjon tollat, papírt .. . Biztos, nem hagyják válasz nélkül a levelét. — Rendben, az eredményről értesítjük. * * * A beszélgetéshez még egy dolog, úgy hisszük, hozzátartozik. Ne gondolja a kedves olvasó, hogy mindezt tolmács segítségével jegyezhette le a sorok írója. Ivan Mihajlovics Vaskeba az itt töltött esztendők alatt kiválóan megtanult magyarul, s hogy a mi nyelvünkön tolmácsolta gondolatait, ezért külön hálával tartozunk neki. Nagy Agnes Politizáló pártszervezetek A beszámoló, és az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét vitató taggyűléseken elemi erővel tört elő, hogy legyen közvetlenebb, emberközpon- túbb és hatékonyabb a pártélet. A véleménynyilvánítók szavaiból kitűnt, hogy itt nem egyszerűen az emberi kapcsolatok, hanem az egymás közti politikai viszonyok javításáról van szó. Való igaz; sohasem volt elegendő, hogy a párttagok csak egymással törődjenek, hiszen leginkább a szűkebb, tágabb környezet problémáinak megbeszélése, a felelős állásfoglalás és a közös politikai cselekvés az, ami az embereket összekovácsolja. Már az egyéni beszélgetéseken is kiviláglott, erősítésre szorul az alapszervezeten belüli kölcsönös bizalom. Itt persze nem elég azt mondani, oldjunk meg néhány, a kö.zösséget feszítő kérdést, és máris kialakult a szilárd bizalom, a jó elvtársi légkör. Saját magunkon is lemérhetjük, hogy a kölcsönös bizalom nehezen épül ki, ámde könnyen megroppan. A bizalom hatásos indukálója a kollektív szellem, egymás megbecsülése, tisztelete. Ez persze nem valami negédes, erőltetett udvariasság, hanem a másik ember megértésének az igyekezete, véleményének igénylése, komolyan- vétele. Mindebből kiviláglik, hogy a párton belüli emberi, elvtársi viszonyok fontos meghatározója a gondolkodásmód, az együttes tenniakarás és az összehangolt cselekvés. Mindez nem azt jelenti, hogy rendre azonos, egyöntetű véleményt igényeljünk mindenről, mindig, mindenkitől. Ellenkezőleg: sokan igénylik a nemrég lefolytatott pártviták során; legyen sűrűbben érdemi disputa a pártban helyzetünkről, az abból adódó tennivalókról. Ez pedig feltételezi a nézetek, vélemények megütközését, egymással való horzsolódásukat, kompromisz- szumok megszületését, s a végén a többségi álláspont kikristályosodását, amely tényleges alapja lehet a cselekvésnek. A véleményszabadság ilyen irányú erősödése az alapszervezeteken belül is éles, olykor nehezen kezelhető helyzeteket eredményez. A bizalom itt feldúsulhat, de nemegyszer meg is ritkulhat. Ilyen esetek közé sorolható például a kisebbségben maradt vélemények sorsa. Miként ítéli meg ezt a nem is olyan egyszerű helyzetet a többség a vezetőség, s a végül kisebbségben maradtak? A legrosz- szabb, ha a kisebbségre bélyeget ragaszt- gatnak, a személyi képességeket kezdik el feszegetni, netán emberileg is igyekeznek őket befeketíteni. De a fordított helyzet se jobb, ha a kisebbségben maradtak képtelenek elviselni, hogy nem az ő nézeteik jutottak túlsúlyra, s ezért a végrehajtást nem tekintik szívügyüknek, esetleg gáncsolják is azt. Az ilyen magatartás persze már súrolja a frakciózás határait. Tagadhatatlan, hogy a kisebbség és a frakciózás megítélésében ma még sok a fehér folt, a bizonytalanság. A körvonalak azonban már kezdenek kirajzolódni. Kisebbségről, frakciózásról döntés előtt oktalanság beszólni, hiszen azt csak maga a döntés, illetve a frakciózás esetében a végrehajtás közben tanúsított magatartás mutathatja ki. Az természetes, hogy mindenkinek az a szándéka, hogy meggyőzzön másokat valós vagy vélt igazáról. Az is természetes, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek lehetséges okai közül csupán néhányat említsünk. A javaslat teljességgel rossz, életképtelensége tényekkel bizonyítható már a vitában. A kezdeményezésben vannak hasznosítható és irreális elemek. A gondolat nagyon jó, de a végrehajtásnak nem látszanak á feltételei. Ez utóbbi példa is mutatja, hogy az emberi tisztesség is megkívánja a kisebbségben maradt vélemények újratárgyalásának intézményes lehetőségét. Maga az alapszervezet is dönthet úgy, hogy az elvetett javaslatra bizonyos idő múlva visszatér. De az is járható út. hogy a taggyűlés megbízza a kisebbségben maradiakat, hogy bátran újból kezdeményezzenek, ha az élet kezdi igazolni elgondolásaikat. Persze nem a végrehajtás helyett, hanem amellett. Ez jelenthet az alapszervezet számára egy hatásos önkontrollt. és biztosíthatja a gyors. rugalmas változtatást, a realitásérzék élesedését. Már az egyéni beszélgetésekben is sokan szóvá tették a pártfórumok formális vonásait, amelyek elfojtják az aktivitást. A véleményekből az derül ki. hogy az élő. eleven. a közvetlen környezetre jótékonyan ható politizálást igénylik. A munkahelyeken ma számos gond feszíti a kollektívát. Ezek javarésze a munkaszervezést érinti, ám sok olyan is van köztük, amely nem közvetlenül szakmai jellegű. Sok helyen az érdekeltségi rendszer elmarad az igényektől, a közép- szerűt élteti, visszafogja a kiugró egyéni és csoportteljesítményeket. Az is igaz. hogy ennek a megbolygatása nem mindig hálás feladat, vita nélkül többnyire nem is megy. hiszen vannak olyan csoportok, amelyeket az érdekeik inkább az egyenlősdi felé húznak. Itt vannak például olyan kérdések, mint a munkahelyi légkör, a vezetők—beosztottak viszonya, egyes szakmai csoportok helyzete. A pártalapszervezet akkor cselekszik jól, ha e témákban kezdeményez, állást foglal, megoldást javasol, egyszóval politizál. Ilyenfajta magatartásra ma nagy az igény, hiszen sok helyen a vállalat gazdálkodása megingott, csak akkor tudnak bérf fejleszteni, ha megszüntetik a gazdaságtalan, vagy kevésbé gazdaságos termelést, létszám- leépítést hajtanak végre, új szakmákat kell megtanulni az embereknek. Ilyen helyzetekben a passzív kivárás megéhgedhetetlen. a politizálás minősége pedig attól függ, milyenek a viszonyok az alapszervezetben. A tagságban felhalmozódott képességek ezúton válhatnak kömye- zetformáló erővé, az emberi viszonyok folyamatosan megújulni képes szövedékévé. Botos Péter 125 év az emberiesség szolgálatában Kitüntetett vöröskeresztesek Az emberi szónak, az emberi érzéseknek, a mások szenvedése iránti érzékenységnek, egymás megsegítésének, egyszóval, a humanizmusnak, talán soha nem volt ekkora jelentősége, mint zaklatott napjainkban. A nagyobb nyugalom, vagy a látszólagos gyors társadalmi, gazdasági fejlődés idején a közvélemény a vöröskeresztmozgalmat leegyszerűsítette és azonosította a véradással, nem kisebbítve persze annak gyógyító, életmentő jelentőségét. Mégis, mennyivel több ennél >a vöröskeresztes mozgalom; érzik ezt a bajba jutottak, a segítséget kérő és kapó nehéz körülmények közé ikerülő idősebbek, vagy fiatalok, a napjainkban hazánkban letelepedni kívánók, és egyre több a mozgalomhoz forduló ember... Társadalmi munkások nélkül a Vöröskereszt nem létezhet ! Olyan társadalmi munkások nélkül, akik megértik céljait, önzetlenül segítenek. A Nemzetközi Vörös- kereszt és a Vörös Félhold mozgalom együttműködésének jelentős eredménye az 1965-ben közösen megfogalmazott alapelvek megkülönböztetés nélküli alkalmazása : emberiesség, pártatlanság semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység egyetemesség. A mozgalom alapelvei, a Genfi Egyezménybe foglaltak az alapideológiát jelentik. Ezek széles körű ismertetése, megértetése, elfogadtatása minden vöröskeresztes feladata. Ezért ünnepük minden évben május 8-án, a vöröskeresztes világnapot. Évente változó világnapi jelszavai mindig más és más fontos problémára terelik a világ figyelmét, ösztönzést adva egy-egy feladat vállalásához. teljesítéséhez. 1983-ban Tanulj, hogy segíthess!, 1984-ben Emberiességgel a békéért. 1985-ben A Vöröskereszt együtt a fiatalokkal, 1986-ban Véradáséletmentés, 1987-ben Az egészséges gyermekekért, az idén pedig: 125 év az emberiesség szolgálatában a jelszó. (Május 8., a Vöröskereszt megalapítójának. Henry Dunantnak a születésnapja.) Az országos ünnepségen a Vöröskereszt budapesti székházában megyénkből hárman vehették át az idén a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatának kitüntetését Hantos Jánostól, a Magyar Vöröskereszt főtitkárától. flz orosházi főnővér Az Orosházi Városi Kórház 1. belgyógyászatának főnővérét, Harcsár Ilonát sokan ismerik a város határain túl is. Tudják róla, hogy hivatását a végtelenségig szerető és tisztelő ember, s emellett tevékeny részt vállal a többi társadalmi aktivistával együtt a vöröskeresztes munkában; — Egészségügyi intézményben csak olyan embernek lenne szabad dolgozni, aki másokat megbecsül, tisztel és szereti az embereket — mondja. — En már korán megismerkedtem a mozgalommal, hiszen ahogyan Gyulán 1966-ban leérettségiztem és az egészségügyi képzőbe kerültem, azonnal véradó lettem. Az orosházi kórházban sokáig vöröskeresztes bizalmiként dolgoztam, hét éve vagyok alapszervezeti titkár. Ha jónak étékelik a munkánkat, az az orosházi egészségügyben minden mozgalmi ember dicsérete. Hatszázötven tagunk van, és például a Családi lapból, a Vöröskereszt lapjából, több mint 300-ra van havonta igény. Mi egészségügyiek a munkánk becsületes ellátása mellett a legtöbbet az egészségügyi felvilágosításért tehetünk. Számtalan üzemben, iskolában járunk, hirdetjük az egészséges életmód feltételeit, a betegség elkerülésének útját. Persze, azután a hallgatók vagy megfogadják, vagy nem, de az embernek nem szabad elvesztenie a hitét, az optimizmusát ... Tizenegy éve vagyok főnővér, szeretem a fiatalokat. Most szerencsénk is van, mert míg sokfelé — persze nálunk is — nagy vándorlás tapasztalható, az osztályon tanuló fiatal nővérek közül öten maradnak is. Titkár Mezőkovácsházán Bihari Bálintnéról beszélgetve a Vöröskereszt megyei vezetői közvetlenségét, emberi kapcsolatteremtő és jó szervezőkészségét emlegetik. A mezőkovácsházi városi Vöröskereszt titkára sok kis település vöröskereszteseinek gazdája. A Vöröskeresztnek 1963-tól a tagja. Sok-sok társadalmi tevékenységéből nehéz volt választania, hiszen mindent egyforma energiával, becsülettel ellátni lehetetlenség. A vöröskeresztes munka mellett azért még ténykedik a mezőkovácsházi áfész nőbizottságában is. Ha e terület vöröskereszteseiről szólunk, nem hagyhatjuk ki azt a rendkívül mozgékony aktívahálózatot sem, amelyik ezen a tájon él. Egy-egy kisebb község életében például esemény, jelentős találkozás színtere a vöröskeresztes rendezvény. Ilyenek a dombegyházi véradások, vagy most legutóbb a Kevermesen jól sikerült egészségnevelési hét is. Az idős emberekkel való foglalkozás, a velük való törődés ezen a vidéken különösen fontos tennivaló. Bíkésszentandrás orvosa Feltételezem, hogy kevés orvos töltött el annyi esztendőt békésszentandrási körzetben, mint éppen dr. Olasz Imre. 1961-től gyógyítja a község apraját- nagyját: — Sokat segít az ember munkájában, hogy ismeri a családokat — meséli a tapasztalt orvos. — Harminckét éve vagyok tagja a Vöröskeresztnek is. A titkárunk most Fulajtárné Házi Rozália, én pedig a községi szervezet elnökeként dolgozom. Százhatvannyolc tagunk van. Az idősekkel való törődést nagyon fontosnak tartjuk, hiszen gyakran nem is az anyagiak, hanem a jó szó hiányzik nekik. A családgondozói, betegség- megelőző munkában is nagy hasznát veszem, hogy ismerek mindenkit. Munkám során az alkoholizmus elleni teendőket tartottam az egyik legfontosabb feladatnak. A környéken tíz település tartozik hozzám az alkoholbetegek kezelésében, a megelőzésben, gondozásban. Ambuláns rendelésen is kezelem őket. A Vöröskeresztben sem a taglétszám növelése, hanem a tartalmi munka javítása a fontos. Az, hogy aki akar, eljuthasson a mozgalomhoz. Megyénkben 1987-ben 462 aLapszervezetben 40 ezer 295 tagot tartottak számon. Ma délelőtt ünnepelik a legjobban dolgozókat a Vöröskereszt Békés Megyei Szervezetében. Bede Zsóka
