Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

1988. május 6., péntek Az öltözői asztalon a feleség. Marina Vlady fényképe, a színész kezében kétéves kisfiáé Mielőtt csillag lettem Viszockszij, világhírű szovjet színész életdrámája Vajon hány ember halt már bele abba, hány mű­vészpálya ment tönkre, mert a tehetséggel, nagy elmével és messzelátással megáldott egyén túl korán érkezett, mert koránál, társadalmánál távolabbra tekintett? Mert — kezdetben legalábbis — volt mersze előre nézni, ké­telkedni és az igazságot haj­szolni. Egy darabig; aztán, hosszabb, rövidebb időszak után. attól függően, hogy a lelke és ereje meddig bírta, elcsendesedett. vagy egé­szen elhallgatott a dal. így vagy úgy, • kényszerítették erre. Vajon hányán lehettek mindmáig a világban, há­nyán vannak még és meddig Hamlet rokonai, a korán jött, változtatni akaró em­berek? Közülük sokat — haláluk után — „rehabilitál­nak", elismernek, kitüntet­nek. műveiket kiadják, le­mezeik kaphatóak lesznek. De ugyancsak szép számmal lehetnek azok, akikkel nem ez történik. Vlagyimir Viszockij vi­lághírű szovjet színész, köl­tő, énekes hét éve halott, 1988. január 25-én lett volna ötvenéves. S csak mostanra érett meg a helyzet arra, hogy hazájában posztumusz Állami Díjat kaphasson. Pe­dig „Viszockij mindig is vá­gyott a hivatalos elismerés­re — nyilatkozta felesége. Marina Vlady a kitüntetés­kor. — Szerette volna, ha legalább egy versét közük, de nem érhette meg. A fon­tos az, hogy most már kap­hatók lemezei, és folyamat­ban van irodalmi műveinek kiadása is.” Egészen kivételes tehetség volt. sokak szerint az or­szág első színésze; mások viszont — a hivatal, a hata­lom — veszélyesnek, rebel­lisnek tartották. Túl sok megaláztatásban, meghurcol­tatásban részesítették otthon, miközben rendszeresen hív­ták. csábították Európa több országába és Amerikába. De számára a színház, Moszkva, a Szovjetunió jelentette a világot. így történhetett, hogy miközben országa leg­ismertebb színművésze lett Nyugaton, és ünnepelt, vi­lághírű költő, anyanyelvén, hazájában nem publikálha­tott, fellépéseit betiltották, bizottságok elé rendelték, és munkásokkal írattak nyilvá­nos leveleket a központi saj­tóban arról, hogy estjei ká­rosak, felforgatnak. S így történhetett az is. hogy kor­osztályom sem a tanköny­vekből vagy a lapjainkból, hanem inkább külföldi ma­gazinokból ismeri Viszockij nevét. A budapesti Korona Pó­dium vezetője, háziasszonya. Mikes Lilla 1987 tavaszán kérte fel Siposhegyi Pétert arra. hogy darabot írjon a ma már legendás hírű szí­nészről. A szerző akkor még nem sokat tudott róla, majd elolvasta írásait, meghall­gatta ismerőseit, sokszor le­játszotta a kazettákat, ame­lyeken énekelt. „Pontosab­ban — kiáltott. Egy megvé­nült világban egy újabbért. Közben játszotta a világ leg­különösebb Hamletját, kon­certezett, mérkőzött. Magá­nyos vesztesként harcolt azért, hogy szavak és ne jelszavak szóljanak Európa fiatalabb felén. Díja, lemeze nem volt. Gondolatait azon­ban ismerte az egész ország. Amerikában ő volt a legis­mertebb szovjet költő. Ha­zájában most jelenik meg kötete. Ravatalánál összezsú­folódott fél Moszkva. Azóta ő a legnagyobb” — írta Si­poshegyi Péter a múlt év végén. Mikes Lilla ötlete megva­lósult; Viszockij életdrámá­jának díszelőadása a Koro­na Pódiumon 1988. január 25-én — az ötvenedik szü­letésnapon — volt. A színész szerepe nagyszerűen illik Hegedűs D. Gézára, erről a békéscsabai közönség is meg­győződhetett kedden este a megyei könyvtárban tartott előadáson. A parányi színpad egyet­len öltöző, ahová az egész színházat, az egész világot magával hozza Hegedűs D. Géza Viszockija. A színész színészt játszik — vagy in­kább közli, szellemi-lel ki társ életét éli — a nézőtől karnyújtásnyira. A jól is­mert Hamlet-monológgal in­dul a darab, amit saját for­dításában mond el a színész, azután lejön a színpadról, be az öltözőbe, azaz most jön be a kamaraelőadás kis színpadára. És a „Lenni vagy nem lenni?” nagy kér­dése kíséri végig az egész monodrámát. Ez a korán jött tehetség sokáig hitt abban, hogy ké­pes „egyedül csodát csinál­ni”. Ám negyvenfelé már olthatatlan vágyat érez a megalkuvásra. Csakhogy szabad-e az „álruhás átne- velőkkel” paktálni? Vagy éppen ez az ára a fennmara­dásnak, a túlélésnek, annak, hogy átmenthessünk vala­mit a jobb időkre? A barát, a kolléga öngyilkos lett. Fotó: Fazekas Ferenc mert nem bírta ki. Miért nem? Vagy inkább, hogyan bírjuk mi ki? — kérdezi Vi­szockij, a művész, „akitől a csodát várják”, de akit foly­ton csak akadályoznak az j alkotásban. Hegedűs D. Géza játéká­nak több csúcspontja is volt ezen az estén, most mégis ] talán a dalok közül emel- : nék ki kettőt. „Üt Szibériá- : ba": dal arról, hogy csak ; előre lehet menni, megállni | vagy visszanézni sosem. A ’ legmegrázóbb sora aligha­nem ez volt: „Hazudj ma- t gadnak hazát!". A másik dal, amely különösen meg- i rázott, „A világ jégvilág" ; című. Döbbenetes jajkiáltás, > utolsó figyelmeztetés, amely : arról szólt, mivé lehet min- ; den, ha életünk, érzelmeink < megfagynak, ha „jégkarok- ; ban jégbabákat tartanak majd jéganyák!” Siposhegyi Péter Viszoc- { kij-életdrámája pedig arról j szólt, amiről a kiváló szov- j jet művész élete: mit jelent j élni ma, a huszadik század végén, szocializmusban? | Lenni vagy nem lenni? És j arról: mikor nemesebb a lé- lek, ha tűr, vagy ha szembe- ; száll ? A külső támadásokkal és ' a szív rohamaival sokáig 1 szembeszállt Viszockij — a • szellem fegyverével, vodká- í val és szívpirulákkal. Har- ) colt és elbukott. A mono- ; drámában feltámad és jö- ; vendöl: új és jobb idők kö- ; zeli eljöveteléről. Hamlet- j tel kezdi, és vele fejezi be: „Gyere Fortinbrass, tégy ■ rendet Dániában!" Hegedűs D. Géza emléke- ■ zetes estjén két nagyszerű í társra lelt: Mikes Lilla, I mint művészeti titkár, szín­házi megbízott sürög-forog | a színész körül, szereti, fél- í ti, gondoskodik róla. kedve- j sen kutat-matat körülötte. A i dalokat Gebora György kar- : nagy kíséri. Niedzielsky Katalin Hétvége Bánkúton A 4-500 lakosú Bánkút közigazgatásilag Medgyesegyhá- zához tartozik. A két község közötti távolság sem több 5 kilométernél, így érthető, hogy a bánkútiak zöme hét­végenként Medgyesegyházára jár szórakozni, ahol sok­kal több a szervezett program. De mi a helyzet, ha va­lakinek nincs autója, vagy épp kevesebb a pénze az adott hét végén, és szívesebben maradna Bánkúton? Hová tud elmenni például ezen a hét végén? — érdek­lődtünk Duna Andrástól, a bánkúti közművelődsi fele­lőstől, aki egyébként a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kom­binát dolgozója. — Azontúl, hogy községünk közigazgatásilag Medgyes- hez tartozik, nagyon jó a kapcsolatunk az ottani műve­lődési házzal. Bármit kérünk, előadót vagy videokazet­tát. szívesen a rendelkezésünkre bocsájtják — mondta. — Ilyenkor aztán a kombiinát bánkúti pinceklubjában gyűlünk össze, ahová körülbelül 80 ember fér be. Ezen a szombaton éppen videovetítés lesz. Délután rajzfilm a gyerekeknek, 6-tól pedig a felnőtteknek vetítünk. Saj­nos, nálunk már két éve nincs mozi, mivel 60 személyt nem tudunk rendszeresen garantálni, ezért anyagilag nem érné meg fenntartani. De elmondhatom, hogy ez a kéthetenkénti videovetítés igen nagy népszerűségnek ör­vend. Egyrészt, mert díjmentes, másrészt, mert azok is eljárhatnak, akik egyébként nem sűrűn mozdulnak ki Bánkútról. A klub egyébként három alkalommal tart nyitva esténként, s az ide betévedők használhatják a szí­nes televíziót, vagy a különféle ,társasjátékokat. — Ezen a hét végén tehát csak videovetítés lesz Bán­kúton ... — Igen, és egy-két hagyományos rendezvényen túl, mint például a közeljövőben a gyermeknap, nem is igen tervezünk már programot a nyárra. Az itt élő emberek annyira elfoglaltak a kerti munkával, főleg a dinnyé- zéssel. hogy úgy sem érnének rá eljönni. A klub forgal­ma inkább ősszel és télen nagy, ezért szervezzük ekkor­ra például a tanfolyamokat is. A bánkúti lányok-asszo- nyok kötőtanfolyama is igen népszerű volt az idén, de ugyan ki érne rá eljárni a nyári hónapokban ... Beszélgetésünk végén Duna András még elmondta, hogy sokat köszönhetnek a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak, amely a klub működéséhez szükséges anyagi feltételeket biztosítja. Egy kis történelem 0 magyar királyság megalapítói A magyarság élettörténe­tének alakulását az idők fo­lyamán több jelentős ese­mény és személyiség fellé­pése határozta meg. Ezek hatását, következményeit a nemzet ma is érzi, hiszen történelmének s nem ritkán fennmaradásának napjainkig érvényes példát, útmutatást adtak. Miután Árpád népe bezú­dult a Kárpátok hágóin és birtokba vette e hegyekkel koszorúzott medencét, meg­állapodott. Itt letelepedve folytatta állattenyésztő, ha- lászó-vadászó és földet mű­velő foglalkozását, és meg­kezdte zsákmányszerző ka­landozásait nyugaton is. Ezek nem egyszer szövetsé- gesi megbízásból lefolytatott büntető háborúk is voltak, amelyben a hasznot a préda jelentette. Ez a jelenség csaknem természetesnek mondható, mert a nomád ál­lam életfeltétele a külső zsákmányolás volt. Amit ugyanis otthon nem tudtak megtermelni, előállítani, azt csak a martalékból, illetve annak ellenértékéből szerez­hették meg. A 933. évi mersburgi, majd a 955. évi lech-mezei (augsburgi) vereség után a törzsföknek be kellett lát­niuk, hogy a nyugati va­dászterület életveszélyessé vált. Ezután az orosz szö­vetségben vívott Bizánc el­leni harcokban vezették le tettvágyukat s gyarapították a nemzetségek vagyonát. Az új hazában idegen nemzetek közé ékelt magyarság tehát nyolc évtizeden át állt harc­ban Európa népeivel, míg­nem a fejedelmi széket 970- ben elfoglaló Géza (meghalt 997-ben) belátta, hogy népé­nek szüksége van a békére. Letiltotta a bizánci kalan­dozásokat is és „ ... figyel­mesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valameny- nyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt...” olvas­hatjuk az 1077 körül írt, Szent István életét előadó, úgynevezett „Nagyobbik le­gendádban. Géza fejedelem tehát — aki korábban sohasem ked­velte a fegyvernyugvást, mondja a Szent László ki­rályunk utasítására megírt Nagyobbik legenda szerzője —, államférfiúi bölcsességé­ben a szomszédokkal, volt ellenségekkel próbált meg kibékülni ,s velük barátságos viszonyt fenntartani. Géza ugyanis még időben felis­merte. hogy a nyugati csá­szárság már-már megsemmi­sítéssel fenyegette a ma­gyarságot. A túlsó oldalon viszont Bizánc tárt karokkal és békülékenyen fogadta a magyart is, mint annyi más török-szkíta népet. Könnyen tűnhetett úgy Gézának, mintha Bizánc lenne a meg­mentő. Ha Géza akkor ke­lethez csatlakozik, eléri köz­vetlen célját, a megmene­külést a nyugati veszede­lemből. De hogy milyen áron, azt megmutatta a bol­gár—török példa: Bizánc elő­ször a nemzetiséget, azután államiságát vette el a se­gítségért hozzá fordulónak. Mindent átgondolva Géza a nehezebb utat választotta. Követeket küldött Ottó né­met-római császárhoz, aki­től nyugati, tehát római ka­tolikus püspököt kapott, s aki elindította a hittérítést Magyarországon. Később, 996-ban, a nyugati kapcso­latok megszilárdítására Gé­za feleségül kérte István fia számára Henrik bajor her­ceg leányát, Gizellát. Ugyan­ekkor „ ... összehívta Ma­gyarország főembereit és az utánuk következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa sze­rint fiát, Istvánt a nép élé­re állította, hogy uralkod­jék őutána és ennek meg­erősítésére mindet külön- külön megeskette. Ezek után betelvén napjai, az Ür meg­testesülésének ,997. esztende­jében e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte föl..." — írja a Nagyobbik legenda. Ezekkel az eseményekkel új korszaka kezdődött a ma­gyarság történetének. Géza előfutára volt Istvánnak, mint a Karoüngok uralmát megalapozó Kis Pipin Nagy Károlynak. Az utat, amely a magyarság megmaradását jelentette, Géza fejedelem ismerte föl, de István jelöl­te ki és járta végig népével. S ez az út tövises és sok­szor keserves volt. István fejedelemnek elő­ször atyja központosító tö­rekvéseit kellett folytatnia, hogy biztosítsa egyedural­mát és a lazán kapcsolódó nomád törzsek szövetségéből szilárd és egységes államal­kotó nemzetet kovácsolhas­son. A munka nehéz volt. Véres, belső harcok árán le­hetett csak megtörni a törzs­fők és a zsákmányoló had­járatok során meggazdago­dott kapitányok hatalmát, kiterjeszteni Árpád vezér te­kintélyét mind a hét törzs­re. István király a Képes Kró­nikában Ami nem ment szép szó­val, ment erőszakkal, kato­nai hatalommal, hiszen már a költő Zrínyi Miklós is megállapította: „Az mi régi szent István királyunknak koronája semmi a pallosa nélkül". . Először a somogyi nagyúr rokont, Koppányi győzte; le véres csatában Veszprém alatt. Testét — 998-ban a magyarság korabeli jogszo­kásának megfelelően felné­gyelték és „ ... egyik részét küldé (István) esztergomi kapura, az másodikat Veszp- rimé. az harmadikat el-fel Győré, az negyediket el-bé Erdélyben... — írja a Karthauzi Névtelen Bódog- ságos Szent István királnak innepiről című művében a XVI. század elején, — s ott kifüggesztették”. Koppány után a Tisza-vidék besenyők­kel kevert törzseire, vala­mint a Maros—Tisza—Duna négyszögén és Erdélyben uralkodó Ajtony-Gyulára került sor, kinek székhelye Gyula-Fehérvár volt. Ez a törzsfő a bizánci politikának volt előharcosaj 1002-ben, 1003-ban elszenvedett vere­sége a később görögkeleti­nek nevezett vallás terjedé­sét végképp megakasztotta. De már előtte, 1000 őszén megérkezett Asztrik apát II. Szilveszter pápa koronájá­val s 1000 . karácsonyán „ . . . István királlyá válasz­tatott s az olaj kenettel fel­kenve a királyi méltóság diadémájával szerencsésen megkoronáztatott..—, ol­vassuk a Nagyobbik legen­dában. Eldőlt tehát a vita Bizánc és Róma, kelet és nyugat között. István — korszerű, nyu­gati-frank mintára — hoz­zálátott az ország igazgatá­sának megszervezéséhez, a római katolikus egyház irá­nyításával pedig a keresz­ténység elterjesztéséhez. Ál­lamszervező, államalapító munkája sikeres volt. Első koronás királyunk 1038. au­gusztus 15-én hunyt el, és munkásságáért 1083-ban avatták szentté. dr. Csonkaréti Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents