Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-06 / 107. szám
1988. május 6., péntek o Háztáji spontán vagy tudatosan? Felül kell vizsgálnunk azt a korábbi nézetünket,1 hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában spontán szerveződjék-e a termelés. Harminc évvel ezelőtt azt vallottuk, hogy a háztájiban mindenki azt termel, amit akar. Külső erők akkoriban egyáltalán nem „zavarták" az ott folyó munkát, nem avatkoztak be a termelés önszerveződésének semmilyen folyamatába. Azután volt egy időszak, amikor a háztáji szükségességét, az ott előállított termékek ellátásban, exportban betöltött szerepét, ha nem is tagadtuk, de róla nem szívesen beszéltünk. Fordulatot az itt folyó termelés megítélésében az 1970-es évek vége, az 1980-as évek eleje hozott. Erre az időre esik a háztájiban folyó termelőmunka helyenkénti fellendülése. És ennek a fellendülésnek a helyenkénti dogmatikus kezelése. Szép, beszédes eredmények születtek egyes szövetkezetekben. Ennek hátterében kitapinthatjuk a háztájiban kialakult termelésszerkezet tudatos irányba történő átrendezését. Az elmúlt két évtizedben, ahogyan korszerűsödött a nagyüzem szervezettsége, önálló ágazatok szerveződtek a termelés minden részletének átfogására, irányítására, egyre nagyobb polgárjogot kapott a háztáji, mint ágazati egység. A háztáji bizottságnak már nemcsak elnöke volt egy-egy szövetkezetben, hanem agronómusa, szakember szervezője, felvásárlója, koordinátora, összekötője a tsz és az élelmiszeripar valamelyik vállalatával. Ennek az időszaknak legfőbb tanulsága: ahol jól működött a szövetkezet, ott a háztáji termelés is jól szervezett volt. Ahol — főleg a mostohább természeti viszonyok között — baj volt időnként, vagy rendszeresen a gazdasággal, ott ennek az ágazatnak a munkáját js hasonlóan ítélték meg. Ezeken a helyeken valójában magára maradt, az önszerveződés szintjéről semmilyen irányba nem mozdult ki a termelés. A fékek még mindig érezhetőek, ma is hatnak, a megítélés beidegződése egy sor település mindennapi életét veti vissza, késlelteti a másokhoz való felzárkózást. A szövetkezeti vezetők egy része még mindig nem ismerte fel a háztáji termelésben rejlő hatalmas, a szövetkezet számára igen jelentős üzleti vállalkozás lehetőségét. A háztáji termelés feltételeinek megteremtése, biztosítása, kiszolgálása, szervezése, a megtermett áru értékesítésének szervezése mind-mind olyan területe a gazdálkodásnak, ami a szövetkezet számára bevételt, hasznot, nyereséget jelenthetne. Űjabban azt valljuk, hogy a háztáji a szövetkezet szerves része. Már miért ne volna az, hiszen a szövetkezet tagjai szövetkezeti integrálással, mindenre kiterjedő szövetkezeti szolgáltatással folytatják a háztáji termelést, az áru nyomon követhető a vetőmagtól a betakarított terményig, vagy a te- nyészkocától a hízott sertésig. Ez így azért érdekes, mert korábban a háztájiban előállított termékre egyszerűen nem számoltak. Ha volt, volt, ha nem, hát istenem ... Ma egészen más a helyzet, de nem mindenhol. Az ágazat megítélésével, az utóbbi időben kiadott intézkedésekkel a felsőbb vezetésben ugyanúgy gondok vannak, mint a lokális érdekeket nem kellően képviselő helyi vezetőkkel. A termelés lehetőségeinek kihasználása — sajnos — nem általánosan jó. Vannak szövetkezetek, ahol a háztáji termelés stagnál, és vannak dinamikusan fejlesztők, a munkát folyamatosan segítők. Közöttük szép számmal akadnak, akik már szakítottak a spontán szerveződő gazdaság megítélésének gondolatával, és tenvész- anyaggal, takarmánnyal, a termelés koordinálásával, a több száz udvarban folyó munka üzemszerűségének biztosításával integrálják az élelmiszeripar felé a terme- j lést. A növénytermesztés esetében is túljutottunk a semmit sem teszünk szemléleten. Akár vetőmagtermesztésről, akár zöldségtermelésről van szó, az irányított munka lépett előtérbe. Azért tudnak ezek a gazdaságok többek között hibridkukorica-vetőmagot előállítani, mert minden érdekelt a technológiai előírások egyértelmű betartásán fáradozik. Ez az érdekük. A szövetkezet és a termelés egysége, a kibocsátott áru minősége és mennyisége ma egyaránt köti a közösség és a háztáji gazdálkodással foglalkozók felelősségét. Ma már az is elképzelhető, hogy a konzervgyárrészére a háztáji termeli meg az uborkát. Lényegében minden a szervezéstől függ. Ha a szövetkezet élére áll valamilyen felvállalt feladatnak, akkor a háztáji felsorakozik. Tehát kell egy motor, amely előreviszi a spontaneitástól a tudatosan szervezett munkáig. Ma a jól működő szövetkezetek itt tartanak lehetőségeik kihasználásával. Mert lehetőség bőven van, nemcsak a jól működő szövetkezetekben, hanem a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodókban is, ahol a szövetkezet és a háztáji együttműködésében az üzletet, a szövetkezeti szolgáltatások lehetőségét, jövede- lemteremtő képességét még nem kellően ismerték fel. Számoljanak: mi ér többet: ha továbbra is a spontán ön- szerveződésre bízzák az itt folyó termelőmunkát, vagy ha tudatosan — termelési szerződésekkel lefedezve — irányítják azt az utolsóig. Ám azt is tudomásul kell venni: az utóbbi Időben egyre több helyen nehéz megfelelő — mindkét fél érdekét figyelembe vevő — szerződést kötni a feldolgozóiparral. A megítélésnél erre is oda kellene figyelni. Dupsl Károly A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság miskolci fűrésztelepén fürészporbrikettáló üzemet építettek. A présgép, kötőanyag nélkül 250 tonnás nyomással óránként másfél tonna fűrészporpogácsát sajtol. A .4200 kalória fütőértékü tüzelőanyag jó hatásfokkal égethető el a cserépkályhákban MTI-fotó — Kozma István „AZT SZOKTAK MONDÁM A VEZETŐKRE, HOGY FÉLTIK A POZÍCIÓJUKAT. DE EZ NEM JELLEMZŐ. A MAI TÁRSADALOMBAN OLYAN BIZTOSAN ÜL A HELYÉN MINDENKI, HOGY MÉG IGEN NAGY BOTRÁNYOK ESETÉN IS LEGFELJEBB FÖLFELÉ BUKIK." (Bene Katalin: A vezető Ítélete) „Nekem nincsenek sztorijaim, sem italozás, sem nőügyek, sem kártya. Az elnök elment kárpitosnak Povázsay Géza, a BÉTA Békéscsabai Építő-, Tatarozó és Asztalosipari Szövetkezet elnöke 15 év után, ez év február 26-án a szövetkezet közgyűlésén „szabad akaratából, önként” lemondott az elnöki posztról, majd kiváltotta a magánkisipart, s jelenleg mint maszek kárpitos dolgozik. Hogyan jutott erre az elhatározásra, mi késztette, kény- szeri tette a váltásra? Erről kérdeztük otthonában Povázsay Gézát (51 éves). Az utcáról nézve a házát, nem hittem volna, hogy belül ilyen tágas, ízlésesen berendezett lakása van. Huszonegy festményt számoltam meg a nappali falán. Ez a hobbija? — A feleségem szülői házából kialakított lakásban élünk. Az első képet 1979- ben vettem, azóta minden évben a prémiumomból megajándékozom a családomat és magamat egy-két festménnyel. Mint látja, van Várkonyi-, Keleti Jenő-, Ga- burek-, Benedek-képem. Csak olyan festményt veszek meg. ami tetszik is. — Ha nem titok, árulja el, mennyi prémiumot kapott legutóbb? — Harminckétezer forint prémiumot kaptam 1987- ben, amiből „lejött” a 15 százalék nyugdíjjárulék. A fizetésem egyébként 13 ezer 500 forint volt, összevissza családi pótlékkal együtt havonta 11 ezer 300 forintot vittem haza. — Tavaly még mint szövetkezeti elnök dolgozott. Most mi van beírva a személyi igazolványába? — A városi tanács igazgatási osztálya által bejegyzett foglalkozás: kárpitos kisiparos. S ha már a pénzről beszéltünk, remélem, hogy hosszabb távon több jövedelmem lesz, mint az elmúlt években volt. — Ezek szerint kárpitos szakmája van. Dolgozott egyáltalán valaha is kárpitosként? — Apám kárpitos kisiparos volt, s e munka iránt valahol mindig élt bennem a nosztalgia. 1961-től a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben kárpitosként kezdtem dolgozni, majd elvégeztem a közgazdasági technikumot, s a szövetkezetnél brigádvezetői beosztást kaptam. 1963. szeptember 1-től a Kiszöv terv- és munkaügyi osztályán létszám- és bérgazdálkodási területen tevékenykedtem, majd " '69 szeptemberétől a megyei pártbizottság propagandaés művelődési osztályára kerültem. Négy év múlva lettem a BÉTA elnöke, illetve akkoriban még — 1973-ban — az építőipari szövetkezet nevet viselte. Én változtattam meg a szövetkezet nevét Békéscsabai Építő-, Tatarozó és Asztalosipari Szövetkezetre. — Mivel foglalkozott akkoriban a BÉTA? — Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a szövetkezethez kerültem, egy létszámában leépült építőágazatot és egy félkész asztalosüzemet kaptam. A szövetkezetét egyébként egymillió 200 ezer forint, részesedésből visszafizetendő, garanciahitellel vettem át. 1978-tól visszafogtuk az építőipari tevékenységen belül a lakásépítést, ugyanis az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumhoz benyújtott. a lakásépítés technikai feltételeit javító célprogramunkra nem kaptuk meg a kért hitelt, így az adott műszaki színvonalú gépeinkkel csak épü létfenntartási munkákat tudtunk végezni. — Mire a legbüszkébb 15 év után? — Arra, hogy jó közérzetet, hangulatot tudtam teremteni a szövetkezetnél. Emellett az emberek megtanultak bútort gyártani. 1975- től exportálunk az NSZK- ba, tavaly például 30 millió forint értékben. Időközben, még az én előkészítésemmel alakult kisszövetkezetté a BÉTA. A szabályozás miatt ugyanis kötelességemnek éreztem, hogy a kollektívának a legkedvezőbb szervezeti formát válasszam. így ugyanis egyszerűbb az adminisztráció, tisztábban lehet látni, érezni az anyagi érdekeltséget, s nincs bér- korlát. Egyébként veszteséges soha nem volt a szövetkezet. Az elmúlt év hozta az eddigi legjobb eredményt, 8 millió 700 ezer forint nyereséggel zártunk. Ha figyelembe vesszük, hogy a BÉTA-nál mintegy százhat- vanan dolgoznak, akkor a vagyonarányos nyereség tekintetében ez a 8,7 millió nem is olyan kevés. — Tehát jól futott a szövetkezet szekere, a fizetésére sem panaszkodott. Ezek után nem tudom, miért hagyta ott az elnöki széket? Talán valaki megfúrta italozás miatt, esetleg más ügye volt? — Egyikről sincs szó, de ha már kérdezi, nem vagyok antialkoholista. Itthon vacsora előtt — ha jól esik — megiszom a kupica pálinkát, étkezés után az egy-két üveg sört. Sőt, külföldi üzleti vendégeimet is elvittem szórakozni, és én sem csak narancslevet ittam. De másnap frissen. meg borotválkozva. ha lehet, korábban a szokásosnál érkeztem a munkahelyemre. Nekem nincsenek sztorijaim, sem italozás, sem nőügyek, sem kártya ... — Hát akkor?! — Egyszerűen mást akartam. Hullámzó volt a teljesítményem, így a szövetkezeté is. Voltak jó. és kevésbé jó évek. Ügy érzem, hogy nem minden gazdálkodó egység indul egyugyanazon startvonalról, az elbírálásnál viszont mindenki úgy ítéli meg, hogy az esélyek egyenlőek. Most a hátrányos helyzetben lévő szövetkezeti mozgalomról beszélek. Én .15 éven át őszintén álltam ki a kollégáim, munkatársaim elé a központi elvárásokkal, s ők ezzel egyetértettek, és lehetett dolgozni. Ha én az elvárásokkal nem tudok azonosulni — értelmileg és érzelmileg egyaránt —. akkor nem tudom ezt megértetni, elfogadtatni a kollektívával sem. Persze, lehet így is vezetni. de az képmutatás lenne. Ezt pedig minek vállaljam fel? Aki azt hiszi, hogy a központi akarat elfogadtatása — egy kollektívával, ahol demokrácia van — nem harc, az téved. Éppen az anyagi érdekeltség miatt nagyon kemény harc ez. Én viszont csak úgy tudok igazán harcolni, ha azonosulni tudok a célokkal. — És mi az, amivel nem tud azonosulni? — Például, ha a szövetkezet valamelyik dolgozójának kifizetek mondjuk 100 forintnyi bért, akkor ezután 40 forint társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. Ezzel szemben például egy tanácsi költségvetési üzemnél, ugyanekkora bérnél ez az összeg csak tíz forint. Hol vannak itt a versenyben az egyenlő esélyek?! De tudnék még példát említeni mondjuk az alapanyagbeszerzés területéről. Egy szövetkezeti és egy állami cég itt is egészen más esélyekkel indul'. — Volt más oka is, hogy otthagyta a szövetkezetei? — Két évvel ezelőtt gerincműtétem volt, ettől kezdve gyakran voltam táppénzen, utókezelésre jártam. Ez a munka felelősségteljes, mindig odafigyelő. teljes embert kíván. Emellett hadd jegyezzem meg, hogy én Povázsay Gézának és nem pedig elnöknek születtem. Az, hogy 15 éven át elnökként dolgoztam, az csak egy munkakör. Ha a társadalom és a gazdaság előre akar lépni, akkor egyszer, s mindenkorra véget kellene vetni a ..holtomiglan" vezetésnek. Én tíz évnél tovább nem is engednék egy embert. egy bizonyos poszton tevékenykedni. Persze. tudom, ha valaki „idő előtt” leköszön, akkor az emberek elkezdenek suttogni, hogy nőügye volt, idegösszeroppa- nást kapott, mennie kellett .. . Tudom, lehetett volna kémem a rokkantsági nyugdíjazásomat, de ez nem az én életformám, én dolgozni akarok. Nem is értem, miért alakul ki az emberekben a vágy. hogy: „minél hamarabb gyerünk nyugdíjba!" — Ez év február 25-an — Géza napkor — a BÉTA közgyűlésén köszönt el a szövetkezettől, s váltotta ki a magánkisipart. Elnöktársai, munkatársai, barátai, ismerősei tartják-e a kisiparos Povázsay Gézával a kapcsolatot? — Nem vettem eddig észre változást kapcsolataimban. Persze tudom, hogy ez nem ugyanaz a rang. Viszont az én értékrendemben a kárpitos munka ugyanaz a feladat. Az elnöktársak ugyanúgy kezelnek most is. mint korábban. A kereskedelemben kialakult kapcsolataimban sem érzek változást. Egyébként a szövetkezetnek is jót tesz az elnökváltás. s biztos vagyok benne. hogy az új elnöknek. Szabó Tamásnak. lesznek majd új ötletei, amelyek a szövetkezet további fejlődését szolgálják. — ön pedig éppen most lett maszek? Akkor, amikor az új adórendszer hatására többen visszaadják az ipart?! — Már mások is feltették ezt a kérdést. Szeretném kihasználni a meghirdetett lehetőségeket. és szeretnék kétmillió forint adót fizetni, mert akkor nekem is marad legalább egymillió. De sajnos ez nem így lesz. Mindenesetre nagy ambícióval, a megmérettetés vágyával fogtam a munkához. Egy másik egzisztenciát választottam, nincs ebben számomra semmi különös. Egy-két év múlva megtanulja, megszokja ezt is a társadalom. Hornok Ernő Fotó: Veress Erzsi fl felszín alatti vizek védelméért Magyar kiállítók az újvidéki mezőgazdasági vásáron A felszín alatti vizek hidrogeológiai kutatásának eredményeiről tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának csütörtökön, az MTA székházában tartott ülésén. Nemecz Ernő akadémikus, osztályelnök nyitotta meg az MTA közelgő közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülést. Elmondta, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alap 8,7 millió forinttal támogatja az ötéves alapkutatást, amelyet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ és hét más intézmény, vállalat szakemberei végeznek. Céljuk: megismerni és előre jelezni, hogy az emberi tevékenység következtében miként alakul a felszín alatti vizek áramlása, nyomása, minősége. Az idei, 55. Nemzetközi Üjvidé- ki Mezőgazdasági Vásáron a Hungexpo .rendezésében 19 magyar vállalat és gazdaság mutatja be kínálatát, termékeit. Hazánk üzemei ezúttal 20. alkalommal szerepelnek a jugoszláviai rendezvényen, amely nagyjából azonos termékválasztékot vonultat fel, mint az ötévenként megrendezett itthoni nagy seregszemle, az OMÉK. A 19 magyar kiállító többségében a legjobb fejlesztésű berendezésekkel, műszerekkel és azokkal a terményekkel szerepel, amelyek Jugoszláviában *— részben a szépen (erősödő kis- határmenti forgalom jóvoltából is — mind kelendőbbek. tJjvidéken »Várhatóan több kereskedelmi szerződést kötnek, ezek előkészítése megtörtént, részben a tavalyi kiállításon megkezdett tárgyalások alapján.
