Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
1988. május 31., kedd Már csak néhány nap az iskola... Fotó: Gál Edit „Soha ilyen sok pénzünk nem volt...” Tanévzárás előtt Pusztaföldváron Miol egyetlen képesítés nélküli neveié sincs Nehéz gazdasági helyzetünkben sokak szerint az oktatás és a közművelődés szenvedi a legtöbb csorbát. Kevesebb a pénz a zsebekben, s így az igény is, hogy a kulturálódás, művelődés megfelelő helyet és rangot kapjon az emberek életében. Nem sikk ma már jó tanulónak lenni, hiszen ha valaki értelmiségi pályát választ, az egyenlő a lassú anyagi előrehaladással és azzal, hogy mindent később érnek el az életben, mint a korábban munkába álló osztálytársaik . .. Ezt igazolta számomra a pusztaföldvári általános iskola igazgatójával, dr. Janovszky Sándorral folytatott tanév végi beszélgetés is. — A továbbtanuló nyolcadikosaink körében legnépszerűbbek a szakmunkásképzők — mondta. — Rövidebb képzési idő és szakma a kézben. Talán a szülők is sugallják ezt a választást, hiszen a gyerekek otthon láthatják, miből van pénz ... Kert, állattenyésztés . . . igaz. kemény munka, de megéri. Sajnos ismét csökkent a gimnáziumba irányulok száma. Pedig a tanulmányi eredmények nem rosszak. Sőt, jellemző iskolánkra, hogy a városi, megyei vagy országos versenyeken igen jó szinten szerepelnek tanulóink. Az egyéni pályázatok megyei fordulóján az idén öt tanulónk vett részt, ebből ketten első, illetve harmadik helyezést hoztak. A József Attila-szavalóverseny megyei versenyén egy ötödik osztályos tanítványunk negyedik lett. A Kazinczy szép kiejtési verseny városi rendezvényén egy negyedik osztályosunk harmadik helyen végzett, de még sorolhatnám ... Közeledik a tanév vége, egy nem akármilyen tanévé, hiszen 1987—88 — ahogy Janovszky Sándor fogalmazott — már az új oktatási törvény gyakorlati éve volt. Arra kértem az igazgatót, összegezze az elmondottakon túl, milyen tanévet zárnak június 11-én. Vártam, hogy azzal kezdi: „Sajnos a nehezebbé váló körülmények miatt..de nem így történt. Azzal kezdte, hogy „soha ilyen jó dolgunk, soha ilyen sok pénzünk nem volt, mint ebben a tanévben”. Csodálkozásomra a következő magyarázattal toldotta meg ezt a manapság igen ritka kijelentést: — A községben és a környékén nagyon sok segítőre találtunk. Üzemek, vállalatok, szövetkezetek képviselői keresnek meg, hogy miben, vagy mivel tudnának bennünket támogatni. Nem tagadom, szerencsések vagyunk, mert az ígéretek rendszerint valóra váltak. Hogy csak néhány e tanévben megvalósult álmunkról szóljak, május 1-én mikro- buszt kaptunk a helyi Lenin Tsz-től, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat kardoskúti üzeme mintegy 30-40 ezer forint értékben felszerelte a kémiaszertárat. az orosháziak baromfifeldolgozó vállalata a tornacsarnok világítását korszerűsítette, és akkor még nem is teljes a lista. Mindezek és az új oktatási törvény által biztosított önállóság jelentősen hozzájárultak a 19 tagú tantestületünk munkájához. Kollégáimnak még arra is van idejük, és energiájuk, hogy a mindennapos tanításon túl alkotó munkát végezzenek. Tanulmányokat írunk az óvodai beszédműveléstől kezdve a fakultáció tapasztalatain át az úttörőünnepségek színesebbé tételéig. A következő ilyen tervünk az orosz nyelv oktatásával kapcsolatos pályamunka elkészítése, amelyben az eredményesebb módszerek felkutatásán szeretnénk dolgozni. Nagyon jó a kapcsolatunk a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolával is, így kutatásainkhoz innen is kaphatunk segédanyagokat. Pedagógus- gárdánk jó tizenöt éve már igen stabil, csak kevesen jönnek, vagy mennek el. Van, aki évek óta jár ki Békéscsabáról vagy Orosházáról, holott ott is több ajánlatot kaptak már. Képesítés nélküli nevelőnk nincs. Talán ez is mutat valamit. Ezenkívül a jó munkahelyi légkörhöz még az is hozzájárul, hogy 1985. decembere óta új iskolaépületben dolgozhatunk ... Az igazgatóval, majd az iskolavezetéssel folytatott párbeszéd fokozatosan arról győztek meg, hogy ebben az iskolában nincsenek gondok, csupa lendület, ötletgazdagság, és optimizmus jellemzi a dolgozóit. „Nálunk már évek óta az a hozzáállás: ha gond van, megoldjuk” — emlékezhettem vissza az igazgató szavaira. Ha korábban gond volt például az úttörőmunka elsekélyesedé- sével, hát az idén kitalálták a ,Mozdulj, Földvár!” akciót, amely színesebbé, érdekesebbé tette az úttörőéletet. A háromfordulós versenyt (gyaloglás, futás, kerékpározás) az a raj nyerheti meg, amelyik a legtöbb felnőttet tudja mozgósítani az egyes feladatokra. Az előző tanévben elfogadott saját szervezeti és működési szabályzatban bevezették az új kitüntetést, az „Iskolánk büszkeségét”, amelyet az iskola legszorgalmasabb, legjobb diákjai kaphatnak meg. Zalai Antaltól, a közművelődésért felelős igazgatóhelyettestől is sok érdekeset tudtam meg. Többek között azt hogy mennyire tudatosan készül az általános művelődési központ keretében működő iskola a kultúra, a közművelődés jövőbeli közönségét kinevelni. — Az a tapasztalatunk — mondta —, hogy az iskolapadokból kikerült nyolcadikosok lassanként eltűnnek a helyi közművelődésből. Családot alapítva, felnőttekké válva még nehezebb őket mozgósítani. Jó, hogy a művelődési házban van színes tévé, meg video, de mindez annak már nem újdonság, akinek otthon is van, sajátja. A családtagok szinte egész héten szanaszét vannak, és hogy a hétvégét végre együtt szeretnék tölteni, ezt is meg kell értenünk. Mi lehet hát akkor a megoldás? Én úgy látom, hogy mindenképp az alapoknál, tehát az oktatásban kell keresni a bajok gyökerét. Olyan tanulókat kell kiengednünk az iskolakapun, akiknek igénye a kultúra, a közösségi élet.. . S miközben Istvánná LÍvták Éva nevelési "igazgatóhelyettes bemutatta az iskola épületét, elmondta, hogy nem lehet okuk panaszra a tárgyi feltételeket illetően sem. Elegendő a tanterem, a szertár, s épp az idén bővítették a szaktantermek fel- szerelési állományát is. Az udvar, a tantermek, a folyosók tisztasága szintén bizonyít valamit. Igényességet, jó magatartást? Talán mindkettőt. Pleskonics András nyugdíjas igazgató, aki 26 évig irányította az iskolát, megelégedéssel nyilatkozott volt kollégái munkájáról: — örülök, hogy az utódaim nemcsak folytatták, hanem lényegesen tovább is vitték az ügyet, amelyet annak idején közösen kezdtünk. örülök, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is megtalálták a legjobb utat, és szégyenkezés nélkül, eredményekben bővelkedve zárhatják a tanévet... Magyar Mária KÉPERNYŐ Az iónok nyomában Amikor még integrálszámítást csináltunk a gimnáziumban, eszembe sem jutott, hogy majdan három-négy évtized múlva a bűvös szavak legbűvösebbike lesz az „integrálódás”. A fent említett számtani műveletből megtanultuk, hogy az integrálszámítás „végtelenül csekély mennyiségek összegzése megadott értékek közt”. A definíciót egy 1966-ban megjelent Idegen szavak szótárából erősítettem meg, mert (ugyebár) felejt az ember. Az élet azonban sokszor ismétli önmagát, és újra előhozza ami volt, hiszen az integrálódás is valami olyasfélét jelent, hogy sok kicsit összeadni, hogy valami nagyobb legyen. Lehet, hogy eddig (főként) a nehézségeket adtuk össze, hogy az még nagyobb legyen, de jön már a kor (és a lehetőség), amikor az integrálódás igazi fénykorába lép, közös örömünkre. El kell magyaráznom azt is, miért szántam ennyi helyet az általában sehogyan sem szeretett divatos (korszerű?) műszavak egyikének, a legbűvösebbiknek körbejárására. Nos, láttam szombaton a televízióban egy műsort, az volt a címe: James Burke rendhagyó gondolatai a változásról”. Innen már csak egy lépés, hogy elhatároztam; integrálom ismereteim körébe azt, amiről James Burke cseveg, és amit bemutat. Igen. mondhatnánk úgy is, hogy „beépítem” ismereteimbe, vagy úgy is, hogy „gyarapítóm” ismereteim, de hát akkor igencsak konzervatív, bocsánat! „maradi” lennék, esetleg azt mondhatnák rólam, hogy rosszul értelmezem az évszázados intelmet, miszerint „nyelvében él a nemzet”. Vagy egyszerűen azokat a „konzervatívokat” követném, akik szeretnek (nem divatos szavakkal szólva) magyarul beszélni. Persze, a nyelv is változik, bővül (most megint egy megejtő, közhasználatú szószépség következik), ’’beintegrálja” magába a kor szavait, olyannyira, hogy pár száz év múlva (megesett már) ez a szó is a legszebb magyarnak számít majd. De félre tréfa, most James Burke úr filmsorozatának első részéről szeretném elmondani lelkes bűvöletemet, és ugyancsak lelkes ajánló soraimat, hogy el ne mulasz- szák a másodikat, egészen a tizedikig! Valami új, valami meghökkentően közvetlen módon cseveg James Burke arról, hogy ismereteink változásával hogyan változnak a világról alkotott elképzeléseink, másrészt, mit jelent az, hogy „ismereteinkkel vagyunk azonosak”? Sok izgalmas dolgot jelent. Például azt, hogy aki alig tud valamit a világról, a valóságról, az bizony nemigen rúghat labdába nemhogy világszinten, de (ott)honi szinten sem; és azt is. hogy nem elég tudni valamit, ismereteinket alkotó módon alkalmazni is szükséges. Például úgy, hogy kérdéseink támadnak, amelyekre választ kapni egyre fontosabb lesz, vagy úgy, hogy valami ismerttől elindulva múlhatatlan vágyat érzünk az ismeretlen felfedezésére. megismerésére (és most jön megint a szép kulcsszó:) „beintegrálni” ismereteink tárházába. Tehát, megismerni, felfedezni, megszerezni, megérteni, stb. Kinek melyik a tetszetősebb, jobb, találóbb. Eszembe jut közben (hiszen tévéjegyzetet írok) ez a Szuper Channel. Ha nem jut eszembe, és nem írok róla, természetesen akkor is van, létezik, és (ez az. amit nem tudok) ezrek, tízezrek? nézik, bámulják, mint valamikor az első monoszkópot, és a bibliai Bálám állatkája az újkaput. De hát nem „új kapu” ez a „SzupCsen”? Átnézhet rajta az ember egy másik világba, és véleményt alkothat róla: mi tetszik belőle, és mi nem? Hogy miben jobb ez a „SzupCsen”, mint a mi televíziónk? Miben rosszabb? Miben idegesítőbb? Miben nyújt többet (kevesebbet) ahhoz, hogy (visszatérve megint James Burke úrhoz) ismereteinket bővítsük, és egy magasabb szinten legyünk újra azonosak ismereteinkkel. Meg merem kockáztatni, hogy dúl az információs háború! Ez az, amitől nem kell félni, és ami a kalandvágyó, kérdező embert eljuttatja egy soha el nem képzelt tájékozottsághoz, ahhoz a szinte megmagyarázhatatlan, remek érzéshez, hogy „semmi sem történik a hátam mögött, semmi sem történik nélkülem”. Persze, nem kell eltúlozni a dolgokat, mindent tudni amúgy is képtelenség, de emberebb emberré magasodni az is kell, hogy a világ, a rend rám bízza örömeit és gondjait is, hiszen én, te, ő, mi, ti és ők vagyunk a világ és a rend. És ha majd mind többen érezzük, amit az iónok éreztek 2800 évvel ezelőtt (!), hogy bele kell vágni az. ismeretlenbe, hogy meghódítsuk a világot, nos, ha így lesz, akkor kiderül majd, hogy beláthatatlan a világ, és beláthatatlan az idő is, amelyet felfedezésére fordíthatunk. Hogy a miénk legyen, egy bölygónyi emberiség örömére. De azért az egészen közeli holnap is fontos. Nagyon fontos... Sass Ervin Pályázati hirdetmény A Dévaványa és Vidéke Áfész 1988. július 1.—1990. december 31-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: Vidám presszó, III. o„ Dévaványa, Árpád 28. 10. sz. büfé, III. o„ Dévaványa, Kisújszállási út. A versenytárgyalásra 1988. június hó 13-án, 9 órakor kerül sor Dévaványán, a Vidám presszóban. A pályázatokat legkésőbb 1988. június 10-ig kell benyújtani a szövetkezet címére (Dévaványa, Árpád 2.). Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a fenti címen, illetve a 9. sz. telefonon. Elek Imre főkönyvelő ad. Dr. Janovszky Sándor Zalai Antal Istvánné Lipták Éva
