Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. május 28., szombat fl nagyvilág hírei • tiltakozás BUDAPESTEN Pénteken délután Budapesten a belvárosból csaknem kétezren vonultak az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetsége elé. A békés felvonulás résztvevői a bős—nagymarosi vízlépcső építése és az abban vállalt osztrák közreműködés ellen tilta koztak. • A SZÍRIAIAK BEVONULTAK BEJRUT DÉLI KÖRZETEIBE- A szíriai, valamint a libanoni reguláris erők egységei pénteken bevonultak Bejrut déli külvárosaiba, hogy véget vessenek a három hete tartó vérontásnak a síita amal milicistái és az Irán- barát hezbollah fegyveresei között, megteremtsék a rendet és biztonságot a libanoni főváros e részében, A Bejrut nyugati részében állomásozó szíriai rendfenntartó erők bevonulásáról a döntés Háfez Asszad szíriai elnöknek és a hezbollah Da- maszkuszban járt küldöttségének e hét közepi találkozója nyomán született meg. • ŰJ KOALÍCIÓS KORMÁNY ALAKUL KABULBAN Afganisztánban három nap múlva kinevezik az új koalíciós kormányt, amelyben gyakorlatilag minden afgán párt képviseltetheti magát — jelentette be csütörtökön Nadzsibullah afgán államfő a szovjet televízióban. A Moszkva és Kabul között műhold segítségével megtartott sajtóértekezletet csütörtökön a késő esti órákban közvetítette a szovjet televízió. Nadzsibullah elmondta, hogy a — nem Grósz Károly fogadta az osztrák külügyminisztert ideiglenes — koalíciós kormányt az alkotmányosan megválasztott Nemzeti Tanács fogja kinevezni, és abban a korábbi afgán kormányban részt vett politikusok is szerepet vállalhatnak. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a volt afgán király is valamilyen formában visszatérjen az ország politikai életébe. • A KONTRA-SEGÉLY i ei.újítását sürgetik WASHINGTONBAN Republikánus képviselők javaslatot terjesztettek elő az amerikai képviselőházban arról, hogy az Egyesült Államok azonnal újítsa fel a nicaraguai ellenforradalmárok katonai segélyezését, mégpedig a Központi Hírszerző Hivatal útján. A mostani javaslatot kezdeményezői azzal indokolták, hogy a sandinista kormány „átcsoportosította katonai erőit” a tűzszünetet kihasználva, és támadást akar indítani a „kontrák” ellen. Azt is kijelentették, hogy a nicaraguai kormány „nem akar a demokratikus reformokról tárgyalni” és az amerikai „jószándék”, a katonai segély eltiltása nem vezetett eredményre. • KUBÁT ÉS PANAMÁT BEVÁLASZTOTTAK AZ EMBERI JOGOK BIZOTTSÁGÁBA Csütörtökön beválasztották az ENSZ Emberi Jogok Bizottságába Kubát és Panamát. Megbízatásuk háioni évre szól. ENSZ-diplomaták értékelése szerint ez a választás valóságos „rokonszenvtünte- tés" Kuba és Panama kormánya mellett. Mindkettő az Egyesült Államok ellenséges propagandájának és szankcióinak céltáblája. Washington egyebek közt éppen az emberi jogok megsértésével vádolja e két latin-amerikai országot. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Alois Mock alkancellárt, osztrák külügyminisztert, az Osztrák Néppárt elnökét, aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására tesz látogatást hazánkban. A szívélyes légkörű megbeszélésen szó esett mind a kétoldalú, mind pedig a nemzetközi kapcsolatokról. Az alkancellár kifejezte reményét, hogy Grósz Károly még ez év folyamán eleget tesz annak a korábbi meghívásnak, amit még Franz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, az Elnöki Tanács tagja pénteken az Országházban fogadta Prem Tinszulanon- dát, a Thaiföldi Királyság miniszterelnökét, valamint a kíséretében lévő vezető thaiföldi politikusokat. A beszélgetésen véleményt cseréltek a nemzetközi helyVrandtzky kancellár adott át neki. A magyar -miniszterelnök válaszában elmondotta: arra számít, hogy e látogatásra még ez évben sort keríthet. A parlamenti megbeszéléseken részt vett Várkonyi Péter külügyminiszter, Franz Schmid, az Osztrák Köztársaság budapesti és Nagy János, hazánk bécsi nagykövete. Alois Mock osztrák külügyminiszter a nap folyamán találkozott Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel, majd Esztergomba látogatott el. zet néhány időszerű kérdéséről. A kétoldalú kapcsolatokról szólva kedvezőnek értékelték eddigi fejlődésüket, és kifejezték érdekeltségüket azok további bővítésében. A thaiföldi miniszterelnököt a találkozóra elkísérte Grósz Károly, a párt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. VIDEOTELEFON A közönséges telefonvonalakon továbbít színes állóképeket a Ricoh japán cég új terméke. A Ricoh színes videotelefonja folyadékkristály-kijelzős képernyőjén 1-4 másodperc alatt megjeleníti a telefonvonal túlsó végén felmutatott ábrát, vagy fotót, sokkal gyorsabban, mint a piacon jelenleg kapható fekete-fehér képtovábbító berendezések. Az állóképek kiválóan alkalmasak tervrajzok, térképek, fotók közlésére, de — mint mondják — megfosztják a beszélgetőtársakat a személyes találkozás élményétől, a partner gesztikulálásának, arcmimikájának látványától. A Ricoh cég következő szerkezete a színes mozgótelefon kifejlesztése lesz. ÁRVERÉS August Strindberg író egyik olajfestményéért Stockholmban egy árverésen 500 ezer koronát (kb. 260 000 dollárt) adtak. A rajzolóként és festőként is ismert író 43 éves korában, 1892-ben festette az eml.tett képet. 73 884 PAPlRSZELETBÖL A japán Yokaichi város egyik iskolájának diákjai 73 884 papírszeletből készítettek festményt, és a naga- szaki múzeumnak ajándékozták. A papírszeletek száma azonos az 1945. augusztus 9-i atombomba-támadás áldozatainak számával, a képen egy kitárt szárnyú békegalamb látható, amely Nagaszaki romjai fölött repül. MIÉRT NEM LEHET RÁKOS A CÁPA? Az állatvilág egyetlen képviselője, amely nem kaphatja meg a súlyos kórt: a cápa — jelentették be egy norvégiai kongresszus alkalmával. Ez annak köszönhető, hogy a tengeri állat májának zsírjában egy olyan anyag található, amely erősíti a szervezet immunrendszerét. Az eddigi kísérletek kimutatták, hogy a fent említett anyag hatása érvényes az emberi szervezetre is. A cápazsíros kezelés kiegészítőként használható a rák sugaras terápiája mellett. ALAIN DELON ÖRÖKBE FOGADJA A KUTYANEVELTE KISGYERMEKET Alain Delon, a világhírű filmszínész örökbe akarja fogadni a kutyanevelte gyereket, és ha kell, „nevelőanyját”, Astát is. A Düsseldorf mellett meglelt Horst-Werner esete, akit négyéves koráig munkanélküli szülei helyett egy német juhászkutya vett gondjaiba, mély megdöbbenést keltett a francia közvéleményben is. Delon nyomban cselekvésre határozta el magát. „Mint mindig, a szívemre hallgatok, és ösztönösen cselekszem”, mondta egy filmforgatás szünetében a nők egykori bálványa. „Kész vagyok felnevelni és taníttatni, mint a tulajdon gyermekemet. Nem ismerem a nyugatnémet örökbe fogadási törvényt, de ha nehéz is lesz, miért ne sikerülne.” Delon elmondta még, hogy tisztában van vele, a négyéves fiúcska egyelőre alapos kórházi és pszichikai kezelésre szorul, szinte új emberré kell válnia. No és Ásta, a derék kutya, aki a bezárt lakásban őrizte, és életét megosztotta a kicsivel? Ásta egyelőre egy ebtelepen van, de Delon hajlandó őt is magához venni. „Szívesen megveszem a kutyát, ha a gyerek javát szolgálja” — mondta a filmszínész, akinek a kis Horst-Werner szülei már fel is ajánlották a kutyát eladásra. Az Európa kellős közepén a Dzsungel könyvében leírt módon éldegélt vagy Inkább tengődött kisfiú most kórházi kezelés alatt áll. Csak nyüszítő, morgó hangokat tud kiadni, a meleg ételt elutasítja; eddig Ásta hideg kutyatáplálékain élt. A közvélemény kíváncsian várja, sikerül-e az emberi életbe visszavezetni a kisfiút, és ha igen, Delon lesz-e az új apja? II Szovjetunió történelmének 1953 és 1964 közötti szakaszáról Miért nem sikerült akkor? o A közszükségleti cikkek gyártásának növelésével kapcsolatos — 1953-ban széles körben bejelentett — irányelvet rövidesen elsöpörte annak a dogmának a feltámasztása, hogy a termelési eszközök gyártásának kiemelt ütemben kell fejlődnie. Ugyanakkor átalakították a beruházások szerkezetét is. KÖZGAZDASÁGI MÓDSZEREK HELYETT A mezőgazdaság területén végrehajtandó ésszerű átalakítással kapcsolatos kezdeti irányvonal meglehetősen gyorsan megtört. így azután nem vezették be az 1955-ben a kolhozok számára meghirdetett „új tervezési eljárást”. Minden magánvállalkozást gyanúsnak minősítettek, a kisegítő gazdaságokat — még a kiskerteket is — hol támogatták, hol gáncsolták és korlátozták. Annál jobban hitt viszont a vezetőség a Trofin Liszenko akadémikus által újra meg újra beígért mezőgazdasági csodákban, vagy például a „rjazanyi kezdeményezésben”, melynek lényege az volt, hogy a rjazanyi terület 1958-ban háromszorosára teljesítette a hús- és a vajleadási tervét. (Amikor néhány év múlva kiderült, hogy ezt az eredményt a teljes állatállomány levágásával és azzal érték el, hogy felvásárolták a szomszédos városok boltjaiban e termékeket, Larionov, -a területi pártbizottság titkára, az egész ügy tótumfaktuma öngyilkos lett.) Hittek abban, hogy bonyolult gazdasági helyzetekben is létezik valamiféle legfontosabb láncszem, melyet megragadva sikerül kézben tartani az egész láncot. Ennek megfelelően hol a szűzföldek meghódítását, hol a kukoricatermesztésnek a sarkkörig történő kiterjesztését, hol pedig a mező- gazdaság teljes kemizálását szorgalmazták. A lánc persze megszakadt és ilyenkor más láncszemet nyilvánítottak legfontosabb láncszemnek. Az irányító szervek (minisztériumok, népgazdasági tanácsok. Állami Tervbizottság, a különféle bizottságok — a pártapparátus ipari és mezőgazda- sági részre történő hírhedt felosztásáig) soha véget nem érő és át nem gondolt átszervezései magát a reform gondolatát járatták le. A népgazdasági tanácsok létrehozását úgy állították be, mint a Lenin idejében működő gazdasági szervezethez való visszatérést. Csakhogy itt végig ugyanazon di- rekt-adminisztratív rendszernek az ágazati elvről a területi elvre való áttéréséről volt csupán szó, és ez a rendszer az extenzív gazdasági növekedés immár utolsó tartalékait merítette ki. Megbosszulták magukat azok a próbálkozások, melyek célja a gazdaság erőszakos módszerekkel való átalakítása volt. Elhangzott az az ígéret, hogy három-négy év alatt megteremtik a fogyasztási cikkek bőségét, valamivel később pedig bejelentették, hogy megszüntetik a lakosságra kivetett adókat és ingyenessé teszik a szolgáltatásokat. Valójában az élelmezési nehézségek tovább fokozódtak, és 1962-ben lényegesen emelni kellett (akkor abban reménykedtek, hogy csak „átmenetileg") a hús és a tejtermékek árát, később pedig meg kellett kezdeni a gabonaimportot. AZ ÜJ REALITÁSOK ÉS AZ „ELLENSÉGKÉP” Érezhető változásokra került sor a külpolitikai irányvonalnál. Ezt az irányvonalat már az 1953—54. években jelentős mértékben módosították. A XX. kongresszuson belekerültek a hivatalos dokumentumokba a nemzetközi folyamatok reális szemléletének egyes elemei: a világháború elkerülhetetlenségéről szóló tézissel való szakítás, a szociáldemokratákkal kapcsolatos új szemlélet stb. Lépések történtek annak érdekében, hogy kölcsönösség alapján rendezzenek több olyan konfliktust, melyek a legrobbanásveszélyesebbek voltak, az 1962-es Karib-tengeri válság fenyegető napjaiban pedig Hruscsovban és Kennedyben volt annyi bátorság, hogy ellenálljanak a kalandorpolitika kísértéseinek és visz- szalépjenek a szakadék széléről. Volt azonban számos át nem gondolt, kihívó külpolitikai akció is. Hruscsov durva kijelentése („Eltemetünk benneteket!”) — noha a külföldi partnerek is túlságosan szó szerint vették —, sűrített formában a régi politikai gondolkodás egyik fontos dogmáját fejezte ki. A külpolitika terén tapasztalható következetlenség és gyakori meredek fordulatok a nyugati agresszív erők malmára hajtották a vizet, nehezítették a nemzetközi helyzetet és lekötötték az erőforrásokat. Az országban továbbra is érvényben volt az ostromlott erőd közhangulata. Ez pedig alkalmat adott arra, hogy a nyílt párbeszédre irányuló bármely komoly próbálkozást — ha ezt szükségesnek tartották — az ellenség mesterkedésének állítsák be. Fejlődésünk egyik tragikus paradoxona, hogy a XX. kongresszus reformerei, akik elítélték az osztályharc kiéleződéséről szóló sztálini tézist, „az ideológiai harc kiéleződése” alig valamivel enyhített formájával nyomban fel is támasztották. A FELSŐ SZINT E korszak egyik fontos tanulsága, hogy az ország és a nép sorsa veszélybe kerül, ha ilyen nagy mértékben teszik függővé a legfelső vezetésen belül kialakult erőviszonyodtól. Maguk ezek az erőviszonyok mindaddig ingatagok, változékonyak, amíg nem érvényesülnek a törvényesség, a vezető szervek megválasztása,‘a nyilvánosság, a felelősség demokratikus mechanizmusai. Az idő megmutatta, hogy annak a támogatásnak a forrásai, melyre Hruscsov támaszkodhatott, kiapadtak. Az ünnepélyes ígéretek nem teljesültek. A ragyogó jövő csábító képe semmiképpen nem helyettesíthette a tényleges előrehaladást. Az apparátuson belüli állandó és gyenge hatásfokú személyi változások a nómenklatúra jelentős részét felbőszítették vezére ellen. A hierarchia élén álló vezető legélesebb bírálata sem tudott olyan ellenállást kelteni e hierarchia körében, mint az a tény, hogy e hierarchia előjogai veszélyben vannak, és veszélyben van a rendszer e hierarchia értelmezése szerinti stabilitása. A sajtóból csupán azt tudjuk, hogyan ünnepelték ezek az emberek 1964 áprilisában „a mi szeretett Nyi.kita Szer- gejevicsünk” 70. születésnapját. Ha majd megnyitják a levéltárakat, valószínűleg kiderül, hogyan gátolták Hruscsov kezdeményezéseit, majd hogyan szövetkeztek egymással Hruscsov háta mögött, végül hogyan állították Hruscsovot ugyanezen évben az októberi plenum — mint befejezett tény — elé. De Hruscsov maga is közreműködött saját bukása előkészítésében, hiszen a számtalan személyi változás, melyre Hruscsov kezdeményezésére került sor, a lényeget nem érintette: a káderek kiemelése, a tömegek politikába való bevonása terén továbbra sem érvényesült a demokrácia. A LEGFŐBB TANULSÁG A legelterjedtebb vélemények egyike az, hogy a nép, amely csak éppen ekkor kezdett politikailag eszmélni, még nem állt készen a változásokra. Ez igaz, de mégsem ez a teljes igazság, hiszen a demokráciára való felkészülés iskoláját nem lehet magától a demokratikus folyamattól függetlenül kijárni, ahogyan úszni sem tanulhat meg az, aki nem megy be a vízbe. Gyakorlatilag hiányzott a demokratikus élet egy olyan alapvető eleme, mint a nyilvánosság, a szólásszabadság és a tájékoztatás szabadsága. A vélt egyetértés újra meg újra általános értelmetlenséggé fajult. Az 1956 tavaszát lelkesen üdvözlő ifjúság reményei nem öltöttek testet az aktív társadalmi tevékenység formáiban. Mindazok a kísérletek, melyek célja a gazdasági fogyatékosságok leplezése volt az ifjúság lelkesedésére való hivatkozással (szűzföldek, nagy építkezések), idővel lejáratták a nagy szavakat és jelszavakat. A Hruscsov-féle vezetés arra sem volt képes, hogy mozgósítsa a társadalom értelmiségi rétegein belül azokat az erőket, melyek a vezetés támaszául szolgálhattak volna: a társadalomtudósoktól hajbókolást, nem pedig ajánlásokat várt, a művészeket, írókat, akadémikusokat pedig állandóan az igazgatás fennkölt magaslatán oktatták ki; államilag veszélyesnek nyilvánította a kényelmetlennek tartott gondolatokat és a számára érthetetlen művészi formákat. A reform kudarcáért bizonyos felelősség terheli az értelmiséget. Az a sztálinizmus idején kialakult szokás, hogy az első legorombításra (még ha ez ma már nem is olyan rettenetes) engedelmesen meg kell hajolni, vérré vált, jól megfigyelhető volt ez akkor, amikor megindult a hajtóvadászat az ismert és kevésbé ismert költők és írók ellen. Nem állít a helyzet magaslatán a tanácsadó testület sem: az a tudományos „kiszolgáló részleg”, melynek a feladata a változások koncepciójának a kidolgozása lett volna, csakhogy ez a grémium többnyire csak a „főnökség” kedvét kereste, az ő előítéleteinek próbált eleget tenni. * Magának a társadalomnak viszont igen nagy szüksége vojt reformokra, de nem tudta, hogyan vigye tovább a reformokat. A társadalmat megrázták a különböző leleplezések, de átgondolásukra már nem futotta erejéből. Ugyanakkor maga a vezér is, aki véget nem érő beszédeket tartott és egyre gyakrabban engedett különféle képtelen tervek csábításának, idővel elvesztette presztízsét. Hruscsov leváltását egyesek aggodalommal fogadták, sokan kárörömmel, a legtöbben pedig — közömbösen . .. * * * Az ötvenes-hatvanas évek reformjainak kudarcát a stagnálás hosszú időszaka követte. És mégis... Ennek a viharos és ellentmondásos évtizednek a fő eredménye kétségkívül az volt, hogy többé nem lehetett visszatérni a sztálinizmushoz, legalábbis a sztálinizmus korábbi „klasszikus” formáihoz. Voltak azonban más eredmények is. Hiszen éppen ezekben az években vetették el a földbe az új társadalmi és politikai gondolkodás magvait. Számos illúziót eloszlattak. Megjelent a társadalmi életben az a nemzedék, amely már nem ismerte a totális rettegést, amely képes volt tanulni, megérteni és átalakítani saját társadalmát. Két évtized múltán ezek a magok kicsíráztak. (Vége) Jurij Levada—Viktor Sejnyisz
