Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

NÉPÚJSÁG 1988. május 28., szombat Előítéletek nélkül Egy hónap hangulata a szakszervezeti információ tükrében Az információs jelentésekkel szemben — miért, miért nem — valamiféle előítélet uralkodik a társadalom nagy részé­ben. Természetesen nem az embereket foglalkoztató kérdé­sek összegyűjtésének és a legfelsőbb szervekhez való továb­bításának fontosságát vitatják a kétkedők, hanem azt, hogy eljutnak-e egyáltalán a legilletékesebbekhez ezek a jelenté­sek. A megyében a párt mellett több társadalmi és tömegszer­vezet készít — általában havonta — ilyen összegzést, mely­ből egy példányt szerkesztőségünk is rendszeresen megkap. Az előítéletek eloszlatása szándékával, és a jobb tájékoztatás érdekében most közöljük a Szakszervezetek Megyei Taná­csánál a szakszervezeti szervek információi alapján össze­állított (és a SZOT-hoz továbbított) jelentést. Megjegyezzük, hogy az alább olvasható összegzés a párt- értekezletet megelőző egy hónap hangulati elemeit, vélemé­nyeit tartalmazza, ezért mellékelten /idézünk a szakszerveze­teknek a fontos tanácskozás után készített gyorsjelentésé­ből is. Belpolitika Felfokozott érdeklődés, nagyfokú várakozás előzte meg az országos pártérte­kezletet. A figyelem közép­pontjában az állásfoglalás­tervezet vitája állt. Különö­sen a kritikus hangvételű, bíráló vélemények keltették fel az érdeklődést. Határo­zott irányvonal kijelölését, a gazdasági fellendülést, az életszínvonal javulását gát­ló tényezők felszámolását eredményező döntéseket várnak a pártértekezlettől. A kívánt fordulat bekövetke­zését elsősorban a személyi változásoktól reméli a köz­vélemény. Az információs jelentések a jelenlegi veze­tők iránti — néhol a párttal szembeni — bizalmatlansá­got tükrözik. „Továbbra is nagy vára­kozás tapasztalható a máju­si pártértekezlettel kapcso­latban. Bizakodás tapasztal­ható abban, hogy az előre­lépés útját meghatározzák, gátjait felszámolják." (Me- dosz MB.) „Vannak, akik sorsdöntő fordulatra számítanak, és vannak, akik csak kézlegyin­téssel intézik el a pártérte­kezlet jelentőségét. Nagy az érdeklődés a személycserék­kel kapcsolatban. A KB és a párt irányító szerveinek újraválasztása már több, mint amire a párttagság és a pártonkívüliek számítot­tak." (Unicon, Békéscsaba.) „Mindnyájan várjuk a pártértekezletet, de már az előkészítésben nem tetszik, hogy a jelenlegi pártfunk­cionáriusok sokat magyaráz­kodnak. A többség a két cik­lusra történő választással ért egyet. Az ezzel kapcsolatos elképzelések módosítását nem a dolgozók javasolták. Ügy tűnik, hogy egyes veze­tők a helyüket már most biztosítani akarják." (Körö­si A. G., Gyomaendrőd.) „Sokan figyelemmel kísér­ték, hogy kik képviselik me­gyénket az országos pártér­tekezleten. Többen felvetet-> ték dolgozóink körében, hogy a 39 küldöttből miért csak két munkás képviseli a me­gye munkásosztályát?” (Gyu­lai Harisnyagyár Leányvál­lalat.) Többen alkottak véle­ményt Kádár elvtársnak az amerikai tv-társaság részé­re adott interjújáról. Általá­ban meglepődtek a riporter „bátor, kendőzetlen” kérdé­sein és bizonyos esetekben konkrétabb választ vártak volna. „Dolgozóink véleménye, hogy az NBC amerikai tv- társaság riportere bátrabban tette fel a kérdéseket, mint a hazaiak, pedig a kérdések, melyeket Kádár elvtárshoz intéztek, dolgozóinkat is nap mint nap foglalkoztat­ják.” (Unicon, Orosháza.) „Kádár elvtárs interjúját feszült figyelemmel kísérte az ország. Dolgozóink véle­ménye alapján nagyon sok nyitott kérdés maradt, amelyre örömmel vennénk a világos, konkrét választ." (MVDSZ MB.) „Kádár elvtárs és az NBC riportere közötti be­szélgetésről az a vélemény, hogy a válaszok általános­ságot tartalmaztak. A lé­nyeges kérdésekre konkré­tabb válaszokat kellett volna adni." (Orosházi Üveggyár.) „Az emberek tudatában teljesen átalakult a szocia­lizmuskép. Az eszme jóvá­tehetetlen károsodást szen­vedett, hitelét vesztette na­gyon sok embernél." (Áfész, Mezőkovácsháza.) Változatlanul hangulati tényezőként vannak jelen a megélhetési nehézségeket fokozó, az életszínvonal csökkenését eredményező in­tézkedések kérdései. Az új adórendszer hatásait egyér­telműen kedvezőtlennek, gazdaságpolitikai céljaink­kal ellentétesnek ítélik. Tü­relmetlenség tapasztalható a kedvező változás elmaradá­sa miatt. „Továbbra is foglalkoztat­ja dolgozóinkat az adórend­szer, melynek hatását ismé­telten érezhették a prémi­umkifizetéseknél. Nagy az elvonás, nem ösztönzi a tel­jesítményt, a vállalkozási kedvet visszaszorította. A dolgozók nem vállalnak túl­munkát. A vgm-tevékenysé- gek — melyekre szükség lenne — megszűntek. Csök­kenő reálbérekkel nem lehet teljesítménynövelést elérni, még inkább minőséget.” (Orosházi Üveggyár.) „Országunkban még min­dig nagyon sok az ügyeske­dő, jogtalanul magas jöve­delemhez jutó személy. Mi­kor jutunk már el odáig, hogy mindenki a végzett munkája alapján legyen dí­jazva? Igen keveset hallunk az ország helyzetéről. Ho­gyan állunk? Hol tartunk? Az intézkedések végrehajtá­sa lassú. Gyorsítást, konk­rétumokat, és számonkérést várunk. Az eddigi határo­zatok eredménye hol van? — miben mutatkozik?” (Pa- tex, Mezőberény.) „Évtizedek óta a teljesít­mény szerinti bérezést sze­retnénk elérni, de ez máig nem valósult meg. Éppen ezért halaszthatatlannak ítéljük a bérreformot.” (Kö­rös Volán.) „A bérből és fizetésből élők kedélyét borzolja még mindig a jövedelemadózás mértéke, túl magasnak íté­lik." (Unicon, Békéscsaba.) „Sajnos nem éri meg túl­órázni, azaz többletteljesít­ményt nyújtani, ha pedig ez az SZJA következménye, ak­kor meg kell változtatni. Az emberek akarnak dolgozni, csak érje meg nekik.” (VSZ KÜF, Bcs.) „Csökkent a megtakarítá­si és vásárlási kedv. Jó né­hány alapvetően fontos élel­miszerből szembetűnően visszaesett a lakosság fo­gyasztása. Ruházati cikkek iránt is igen mérsékelt a ke­reslet. Néhány kisiparos be­adta, vagy szünetelteti az iparját. Egyre többen for­dulnak a szakszervezetekhez és a tanácshoz — főként nagycsaládos, alacsony kere­setűek, egyedülállók segé­lyért.” (SZB, Dévaványa.) „Az új jövedelemszabályo­zás talán legerősebb kihatá­saként szinte teljesen hiá­nyoznak a lakossági kisipari szolgáltatások. Ugyanakkor köztudott, hogy éppen a leg­magasabb jövedelmű rétegek képesek kibújni az adófize­tés alól. ez fokozza a társa­dalmi feszültségeket." (Áfész, Mezőkovácsháza.) „A szakszervezeti tagságot élénken foglalkoztatja a je­lenlegi életszínvonal-politi­ka, a megélhetési gondok fo­kozódása.” (Medosz MB.) „A dolgozók megélhetési gondjai — főleg a nagycsa­ládosoknál — hónapról hó­napra emelkednek.” (Körösi A. G., Gyomaendrőd.) Kifogás tárgyát képezi, hogy a gyermekruházati cikkek irreálisan magas árának ügyében ez ideig in­tézkedés nem történt. „A gyermekruhaárak to­vábbra is foglalkoztatják dolgozóinkat, de úgy látjuk, hogy felvetésünk süket fü­lekre talál." (Körösi A. G., Gyomaendrőd) Szintén kedvezőtlen té­nyező a hiánycikkek számá­nak szaporodása. „Aggasztja a közvéle­ményt, hogy a vállalati ön­állóság növekedésével egyre bővül a hiánycikkek listá­ja. Központi intézkedést vár­nak dolgozóink egy kiegyen­súlyozottabb áruellátás biz­tosítására.” (Medosz MB) „Krónikus betegsége ke­reskedelmi ellátásunknak az időnként jelentkező külön­böző áruhiány. Ügy tűnik, hogy ezzel nem sokat fog­lalkoznak az illetékesek.” (Gyulai Harisnyagyár Le­ányvállalat) A hálapénz megadóztatá­sát eltérően ítélik meg a dolgozók. Vannak, akik egyetértenek vele, de igen sokan az orvosok tisztessé­ges bérezését tartanák elen­gedhetetlennek. „Az orvosokat is fizessék meg úgy, mint egy ktsz-, vagy tsz-elnököt, ne szorul­janak hálapénzre.” (Patex, Mezőberény) Továbbra is élénken fog­lalkoztatja megyénk dolgo­zóit a romániai magyar nemzetiség áttelepülési kér­dése. A DTCSV jelzése jól tükrözi az ezzel kapcsolatos általánosítható véleménye­ket : „Dolgozóink megértéssel ve­szik tudomásul a Miniszter- tanács azon határozatát, mi­szerint a Romániában élő magyar nemzetiség magyar- országi letelepedését engedé­lyezi, de aggályaik is van­nak, melyek a következők: a jelenlegi magyar gazdasá­gi helyzet megengedheti-e magának ezt a nagyszámú letelepedést? Megvan-e an­nak a lehetősége, hogy a le­telepedett népesség minden tagja a mai viszonyok mel­lett álláshoz jut? Hogyan kí­vánja a tanácsi apparátus a lakáshelyzetüket megolda­ni, amikor a magyar állam­polgárok lakáshelyzete sem megoldott? Miből fedezi a tanácsi apparátus a szociális segélyeket, ha még a ma­gyar állampolgárok indokolt kéréseit sem tudja sok eset­ben kielégíteni?” Megyénkben a szakember­szükséglet és a szakmunkás- képzés összhangja — első­sorban az eltérő népgazdasá­gi, vállalati, területi és egyéni érdekek miatt — nem kielégítő. A feszültséget erő­teljesen fokozó tényezőként ütötte fel fejét az a kedve­zőtlen jelenség, hogy a vál­lalatok gyakorlati képzést nem vagy csak igen kis számban vállalnak. „Tekintettel arra, hogy a vállalatokat a gyakorlati képzés jelenlegi nem ösztön­ző finanszírozási rendszere motiválja, kérjük a SZOT illetékeseit, hogy központi intézkedést kezdeményezze­nek, amely mielőbb megte­remti a képző vállalatok ér­dekeltségét, ellenkező eset­ben a szakember-utánpótlás nem látszik biztosítottnak, amely krónikus szakember- hiányhoz vezethet." (Békés Megyei SZMT.) Külpolitika Kis tetet szenteltek az in­formációs jelentések a kül­politikai eseményeknek. Ennek ellenére csaknem mindenki jelezte, hogy élénk érdeklődés kísérte és pozitív visszhangot váltottak ki Grósz elvtárs nagy-britan- niai tárgyalásai. Általában gazdasági pozíciónk javulá­sát remélik tőle. Nagy tet­szést váltott ki Margaret Thatcher, a tv Hét című műsorának adott interjúja. Változatlanul beszédtéma, felháborodás tárgya a román vezetés nemzetiségi politi­kája. „Érthetetlennek tartják, hogy nem történik érdemi együttműködés, megállapo­dás a két ország között.” (Medosz MB.) „A román—magyar párt­delegáció találkozójáról csak röviden értesültünk a sajtó­ból. Ez a találkozó javít­hat-e valamit a két ország — véleményünk szerint na­gyon rossz — viszonyán.” (MÁV Vontatási Főnökség, Békéscsaba.) Kíváncsian figyelték a dolgozók o lengyelországi eseményeket. A leromlott lengyel gazdasági helyzet közepette — általában — nem tartották helyesnek a sztrájk alkalmazását. Még mindig sokakat fog­lalkoztat a kuvaiti repülő­gép túszdrámája, örvende­tesnek tartják, hogy viszony­lag kevés áldozatot követelt a terrorcselekmény, de a ter­roristák sértetlen eltűnésé­vel nem értenek egyet. „Nem kellene engedni, hogy az ilyen kalandorok vérszemet kapjanak.” (Uni­con, Orosháza.) „A vélemény az, hogy ilyen csak úgy lehetséges, hogy a terroristákat valame­lyik állam, vagy államok tá­mogatják." (HVDSZ MB.) A szovjet csapatok Afga­nisztánból való kivonását helyeslik, a nemzetközi fe­szültség enyhítésében jelen­tős tényezőnek ítélik. Ugyanakkor megfogalmazód­nak aggodalmak is. „A hatalmi viszonyok tisz­tázatlanok, ezért a teljes ki­vonulás után éleződhet a helyzet, és könnyen lehetsé­ges egy új helyi háború. (HVDSZ MB.) A csúcstalálkozóra való készülődést csak a politizáló közvélemény kíséri élénk ér­deklődéssel. Gyorsinformáció az országos pártértekezletrül A pártértekezlet legna­gyobb érdeklődésre számot tartó napirendi pontja a sze­mélyi kérdés volt. A közvé­lemény úgy ítélte meg, hogy elsősorban „azon áll, vagy bukik a sorsunk”. Ennek el­lenére óriási meglepetést okoz ott, főként a főtitkár személyében történt válto­zás. A fiatalítást, a generá­cióváltást mindenki elen­gedhetetlennek tartotta, de szinte senki nem bízott ab­ban, hogy mindez be is kö­vetkezik. A meglepetésből felocsúdva viszont sokan megjegyezték, hogy a párt vezető testületéiben még ennél is nagyobb arányú fia­talításra lett volna szükség. A pártértekezlet hatására higgadtabb lett a közvéle­mény és óriási a várakozás az új összetételű vezetéssel szemben. Megyénkben a békés-tarhosiak kapják az ajándékot Sajtótájékoztató a Piértnél A 8 milliárd forint évi forgalmat bonyolító országos nagyvállalat, a Piért meg­határozó a piacon, s erre nem csupán reklámjai ürü­gyén figyelhetünk fel, ha­nem egyre több értelmes és hasznos akcióval jelentke­zik. A vállalat nyereségének 0,1 százalékát fordította mostani akcióira. A napokban még tart az Elsőség az elsősé akciójuk, amelynek lényege annyi, aki most vásárol elsős gyerme­kének, s a vásárlás összege meghaladja a 200 forintot, annak sorsjegyet adnak, s boltonként egy-egv Commo­dore 16-os számítógépet sor­solnak ki. A hét végén le­záruló akció sikeréről még nem sokat tudtak a meghir­detők sem, annyi azonban bizonyos, hogy a kezdő is­kolások szüleinek jólesett a figyelmesség, netán a kis ne­bulónak a számítógép ... A következő akció is az iskolásokhoz fűződik, ugyan­is a fővárosban és a me­gyékben egy-egv iskola első osztályát szerelik fel a tel­jes tanulószettel. „Most meg­tudja a Piért, mennyibe ke­rül egy iskolás útra bocsá­tása” — hangzott el a sajtó­tájékoztatón tegnap Buda­pesten, a XI. kerületi Andor utcai nagykereskedelmi be­vásárlóközpontban. Mint ar­ról tájékoztattak, ezek a tanfelszerelések egyenként 1500 forintba kerülnek. Bé­kés megyében a békés-tar- hosi intézet elsősei kapják az ajándékot. Minderre jú­nius 6-án kerül sor. A harmadik akció a már hagyományos évi kedvez­ményes tanszervásár, mely­nek időpontja pedig július 25-től augusztus 6-ig. Ez idő alatt 15 százalékos kedvez­ménnyel vásárolhatják meg a családok a kötelező tan­szercsomagot, 20 százalékos kedvezménnyel az ajánlott tanszerszettet, és az iskola­táskákat 10 százalékos ár­engedménnyel. A három ak­ció csaknem 8 millió formt megtakarítást jelent az érin­tett családoknak. A sajtótájékoztató adott alkalmat arra is, hogy a bu­dai XI. kerületben megnyílt kereskedőházat megmutas­sák a sajtó képviselőinek, ahol a nagykereskedelmi üz­letház a Piért teljes kínála­tával várja a vásárlókat. — számadó — Dőlt betűvel Az értekezlet Történelmi napokat élt át az utóbbi héten az ország. A pártértekezlet jóvoltából még a legnagyobb, s legellen­ségesebb külföldi sajtóorgánumoknak is a címoldalára ke­rültünk. (Hozzájuk képest egyes testvéri országok vissza­fogott, vagy szűkszavú tudósítása dolgainkról, különösen pedig — az esetleges hazai továbbgondolkodásra is okot adó — személycserékről hovatovább már barátságtalan tépésnek tűnt.) Utoljára talán a harminckét évvel ezelőt­ti fájdalmas októberi napok okán kaptunk ekkora nyil­vánosságot a világsajtóban. A sikert, az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az amerikai elnök a szokásos üdvözlő táviraton túl még a minapi helsinki sajtótájékoztatóján is fontosnak tartotta méltatni a ma­gyarországi változásokat, s új pártfőtitkárunk személyét. (Mit meg nem él az ember! A legnagyobb imperialista nagyhatalom vezetője szívből örül egy kommunista párt­vezető megválasztásának!) Minden eddiginél nagyobb önkritika és kritika, soha nem tapasztalt nyíltság, követendő politikai bátorság, jól érzékelhető véleménykülönbség, aggódás, felelősségválla­lás és elszántság — nagyjából így jellemezhetők a hoz­zászólások. Ugyané jelzőkkel illethetnénk a személyi dön­téseket is, amelyekről egy héttel ezelőtt, az első napi ta­nácskozás után bátorkodtam azt lejegyezni, hogy csak tőlük várható a beszámolóban hallottaknál több monda­nivaló. S hogy így lett, az nem a jóslásokba bocsátkozó újságíró érdeme. De a toliforgatóra az emlékeztető tanú feladata is hárul. S e tisztemnél fogva kötelességem fel­idézni a Központi Bizottság megválasztása utáni perceket. A valóságos győzelmi mámort, amely a közel ezer kül­döttet áthatotta a szavazás eredményének kihirdetése után. A „megcselekedtük” büszke érzését, a feletti örö­müket, hogy teljesítették az otthoniak, a küldők akara­tát. Voltak, akik azt mondták (nem is kevesen): „Most már haza merünk menni!” Egy ország harsogta, követelte kulturált, s kevésbé kulturált formában — ki-ki vérmérséklete és lehetősége szerint — a felelősségre vonást. ,Nem jogi, hanem poli­tikai értelemben. Nem fejeket akartak, csak személycse­réket. Más Központi Bizottságot, más Politikai Bizottsá­got. Űj arcokat, és új programot. E küldetést teljesítették a küldöttek. Részük volt abban, hogy az előző Politikai Bizottság tagjai közül öten a Központi Bizottságba sem kerültek be, s megtörtént az, ami korábban elképzelhe­tetlennek tűnt: nem lett KB-tag az Elnöki Tanács elnö­ke, a Budapesti Pártbizottság és a SZOT elsőszámú ve­zetője. Átlagéletkorát tekintve fiatalabb, összetételét néz­ve figyelemreméltóbb vezető testület (több benne a ve­zető értelmiségi és a munkás) áll a párt élén. Az értekezlet múlt vasárnap új funkciót is létrehozott, a pártelnökit. Erre — Aczél György szavait idézve — a „valóság józan fanatikusát”, a „jó kompromisszumok ro- botosát”: Kádár Jánost választották. Közmegelégedésre! Távozása a főtitkári székből egy korszak végét jelenti. Annak a korszakét, amelynek története 1956. november 4-én hajnalban Szolnokon kezdődött. Az értékelés, a mi­nősítés, a több mint három évtized mérlegének megvo­nása a történelem dolga, de aligha téved az olasz Cor- riere della Sera, amikor a következőket írja: „Kelet-Eu- rópa legnépszerűbb vezetője lép le a színről, egy olyan reformista fordulat végrehajtója, amelyet utánozni való modellnek tekintettek a birodalmon belül." Az úgynevezett magyar modell tehát új kezekbe ke­rült. Űj politikai vezetés és személyiség fémjelzi az or­szágot. A rajtfeltételek igen kedvezőek, mert bár a gaz­daság szénája rosszul áll, de egy ország beszélte ki ma­gából az utóbbi hónapokban, hogy hol a baj, s hogyan kell rajta változtatni. Hiszem, hogy aki szólt, az tenni is kész. Van program, s van jól kitapintható bizalom. Most már csak mozgásba kellene hozni mindent. Határozott cselekvéssel. >Minden perc drága!

Next

/
Thumbnails
Contents