Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

Grósz Károly Nagy-Britanniába látogat Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke Margaret Thatcher kormányfő meghívására május 4-én, szerdán hivatalos látogatásra Nagy-Britannia és Észak-trország Egyesült Királyságba utazik. (MTI) Erdős flndré nagykövet nyilatkozata • CUELLAR—HASSZÁN TALÁLKOZÓ II. Hasszán marokkói ki­rály hétfő este fogadta Pé­rez de Cuellart, az ENSZ fő­titkárát, aki aznap érkezett rövid munkalátogatásra az észak-afrikai országba. A világszervezet vezetője a nyugat-szaharai konfliktus megoldási módozatairól tár­gyal a marokkói vezetőkkel. A kérdéses terület birtoklá­sáért immár tizenkét éve folyik a küzdelem Marokkó és. a Polisario Front között. • AMERIKAI- SZOVJET ATOMENERGIA Washingtonban hétfőn be­fejeződött az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó szovjet—amerikai együttműködési bizottság ülése. A tanácskozás befe­jezésekor a szakértők jegy­zőkönyvet írtak alá, amely­ben javasolják kormányaik­nak a két ország polgári atomipari együttműködésé­ről szóló szerződés ismételt megújítását. A múlt héten a két or­szág képviselői a békés cé­lú nukleáris reaktorok biz­tonságával. ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekről kö­töttek együttműködési meg- nllnpodást. • DOKTOR OLIVER NOR'l II Díszdoktorrá avatta a jobboldali televíziós prédi­kátor. Jerry Falwell saját egyeteme Oliver North volt alezredest, az iráni—kontra politikai botrány főszereplő­jét, aki ellen vádat emeltek Washingtonban. North az ünnepségen kije­lentette: a maga részéről ki­tüntetésnek tekinti a váda­kat, amelyeket szerinte egyebek között azért emel­tek ellene, mert „megkísé­relte kiszabadítani a túszul tartott amerikaiakat” és í.kiállt a szabadság mellett”, amikor titkos alapokból pénzelte a nicaraguai kont­rákat. Kijelentette: eddig kétmillió • embertől kapott olyan üzenetet, üdvözletét, amely egyetértéséről biztosí­totta és állást foglalt mellet­te. Az ultrakonzervatív Fal­well lelkész közölte: hatal­mas szervezetét North szol­gálatába állítja, híveit fel­szólítja támogatására. • PALESZTIN 111 I HARCOK Hétfőn folytatódott Liba­nonban a palesztinok belső harca amelyben a szakadá- rok és a PFSZ vezetőségé­nek hívei állnak szemben egymással. A bejrúti Satila és Bordzs el-Baradzsne tá­borokban nyolc ember meg­halt. a lakosok egy része el­menekült. Az összecsapások három napja után több. bi­zottság is alakult a béke helvreállítására. palesztin értékelés szerint a harcok terjedése súlyos fejlemény a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet és Szí­ria kibékülése szempontjá­ból. # IZRAELI BEHATOLÁS LIBANONBA Az izraeli hadsereg hétfő este nagy erőkkel bevonult Libanon déli határövezetébe. Egy izraeli katonai szóvivő szerint a bevetés célja az, hogy felkutassák a térség­ben azokaf a palesztin har­cosokat. akik több támadást indítottak onnan Izrael te­rülete ellen. Megfigyelők szerint két éve ez a legnagyobb arányú izraeli hadművelet Libanon­ban. A záródokumentum ki­dolgozásában mindeddig konkrét eredményeket még nem mutathatott fel az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet bécsi utótalálkozója —" mondotta Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője kedden a találkozó plenáris ülésén. Éppen ezért üdvö­zölte a már elkészült nem hivatalos munkaokmányt, és rámutatott arra, hogy a benne foglalt javaslatok és elképzelések minden bizony- nyial tükröződni fognak a semleges és az el nem köte­lezett országok által a na­pokban elkészítendő átfogó záródokumentum-tervezet­ben. A magyar nagykövet ki­fejtette, hogy ezeknek a ja­vaslatoknak új eszközöket és módszereket kell kijelölniük egymás kulturális értékeinek megismertetésére, elő kell segíteniük a közös európai kulturális tudat erősítését, megőrizve ugyanakkor a nemzeti kultúrák eredetisé­gét és sokszínűségét. Figye­lembe kell venniük, hogy az egyes országok technoló­giai fejlődésében mutatkozó szintkülönbség, valamint az egyes kultúrák szélesebb el­terjedtsége hathat a kulturá­lis értékek terjesztésének lehetőségeire is. Elő kell se­gíteniük a kulturális érté­kek' megőrzését szorgalmazó New Yorkban, a világ- szervezet székhelyén hétfőn megkezdődött az ENSZ le­szerelési bizottságának ülés­szaka. A tanácskozásra az ENSZ közgyűlésének hama­rosan megnyíló harmadik rendkívüli leszerelési ülés­szaka előtt kerül sor. A résztvevők megvitatják a fegyverzetkorlátozás ellenőr­zésének feltételeit, s átte­nem'zetközi együttműködést, többek között a népművé­szeti hagyományokban. A nagykövet fontosnak minősítette, hogy a buda­pesti- kulturális fórum ta­pasztalatai jelentőségüknek megfelelően helyet kapjanak a záródokumentumban. és meggyőződését fejezte ki, hogy a kulturális örökség­ről rendezendő krakkói szimpózium hozzá fog járul­ni az európai kulturális párbeszédhez, a közös cse­lekvéshez. Erdős André felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a bécsi találkozó jelenlegi szakaszá­ban a közös megfogalmazá­sok, a kompromisszumok felkutatására kell a hang­súlyt helyezni. Ennek kap­csán utalt az emberi—jogi mechanizmus témájában előterjesztett legutóbbi nyu­gati elképzelésekre, amelyek nem tükrözik ezt a felisme­rést, túllépnek a lehetősége­ken és az ésszerűségen. Re­ményét fejezte ki, hogy a semleges és az el nem kö­telezett országok az európai értekezleten betöltött hagyo­mányos szerepüket felelős­séggel és realitásérzékkel fogják ellátni. Mint mondta, csak ez biztosíthatja, hogy az általuk készítendő záró­dokumentum-tervezet haté­konyan szélesítse ki a két- és többoldalú európai együttműködés távlatait. kintik az államközi kapcso­latokban érvényesülő biza­lomerősítő intézkedések alapelveit. Az ülésen szó lesz a katonai költségveté­sek csökkentéséről, az ezzel kapcsolatos nézetek egyezte­téséről is. Az ENSZ-köz- gyűlés javaslatára a tanács­kozás napirendjére felvették a dél-afrikai nukleáris erő­források kérdését. ESKÜVŐ TELEFONON Ha két szerelmes össze akar házasodni, azt nem akadályozhatja meg a köztük levő négyezer kilométer tá­volság sem. Ezt bizonyítja Corrina Clark és Alvin McGowan esete, akik tele­fonon át kötöttek házassá­got. A menyasszony az ame­rikai Indiana államban volt, a vőlegény pedig egy ameri­kai katonai támaszponton Keiserslautern nyugatnémet városban. Valahol Európá­ban is házasságot köthettek volna, de a menyasszony ra­gaszkodott ahhoz, hogy há­zasságlevelét Indiana állam­ban adják ki. Később az es­küvői szertartást Párizsban megismétlik. CORASON AQUINO NEM AKAR ÜJBÓL FÉRJHEZ MENNI Corason Aquino, a Fülöp- szigetek elnöknője kijelen­tette, hogy nem akar újra férjhez menni, mert nem kí­vánja kitenni magát felesle­ges kockázatnak és nem hajlandó senkinek a paran­csait hallgatni. Hozzáfűzte, hogy már túl idős ahhoz, hogy házasságra lépjen, és így is elég boldog. Corason Aquino 55 éves. Elmondta még, hogy volt férje, akit 1983-ban megöltek, igazi fér- fisoviniszta volt. Amióta 1986-ban hatalomra jutott, igen sok házassági ajánlatot kapott. Corason Aquinónak öt gyermeke és két unokája van. ELVESZETT EGY ZSÁK MÁSFÉL MILLIÓ DOLLÁRRAL San Franciscóban másfél millió dollárt tartalmazó zsák esett ki egy pénzszállí­tó gépkocsiból. Egy járókelő megtalálta és visszaadta a szállítóknak. Az összeg két­harmada megvolt, a többi szőrén-szálán eltűnt. HAT NAPIG A SIVATAGBAN Félholt állapotban találtak rá a napokban amerikai ka­tonák egy mexikói asszony­ra, aki illegálisan lépte át hazája és az Egyesült Álla­mok határát, és eltévedt a sivatagban. A 34 éves Maria Terrazas már a kiszáradás határán volt, bőrének jelen­tős része csúnyán felégett az erős napsütéstől, amikor az új-mexikói nemzeti gárdá­nak a sivatagban gyakorla­tozó tagjai rátaláltak. A tel­jesen legyengült nő elmond­ta, hat napja bolyongott már a sivatagban élelem és víz nélkül. Az asszonyt az El Pasó-i katonai kórházba vit­ték. „Nem tudom, mennyi lehetett eredeti testsúlya, ám amikor megtaláltuk, alig nyomott többet 40 kilónál — mondta az az őrmester, aki elsősegélyben részesítette a nőt. — Azt hiszem, ha még egy éjszakát a sivatagban tölt, aligha bukkantunk vol­na rá élve.” 1988-AS KALAPDIVAT. A legújabb kalapmodelleket be­mutató manökenek a becsi Auersperg kastélyban rendezett divatbemutatón Telefoto — MTI külföldi képszerkesztőség Megkezdődött az ENSZ leszerelési bizottság ülésszaka A pozsonyi ÚJ SZÚ bon olvastuk Emlékek I. Andrej Gromikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének memoárja Pamjatnoje (Emlékek) címen jelentek meg Moszkvában két kötetben Andrej Gromiko emlékiratai. A szerző, aki hosszú éveken keresztül teljesített diplomáciai szolgálatot és később külügyminiszter volt, olyan történelmi eseményekről ír, amelyeken közvetlenül részt vett, államokról, melyekben dolgozott, találkozóiról számos ország politikai és közéleti személyiségeivel, tudósokkal és művészekkel. A könyv ké­pet ad a szovjet külpolitikáról a harmincas évektől egészen napjainkig. A Szovjetunió külügyi népbiztosságán 1933 tavaszán kez­dett dolgozni a szerző. Mint a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Gazdasági Intézetének tudományos munkatársa kezdte meg működését. Már fél éve irányította az Egyesült Államok osztályát, amikor a Kremlbe hívatták Sztálinhoz. Ez a beszélgetés nagymértékben meghatározta további dip­lomáciai tevékenységét. Sztálin, Vjacseszlav Molotov akkori külügyi népbiztos je­lenlétében közölte vele, hogy a szovjet kormány az Egye­sült Államokba akarja őt küldeni, mint nagykövetsége ta­nácsosát. Ezután Sztálin tömören '— írja Gromiko — meg­nevezte azokat a területeket, melyeknek megkülönböztetett figyelmet kellene szentelni a szovjet—amerikai kapcsolatok­ban. Egy olyan nagy országgal, mint az Egyesült Államok, a Szovjetunió jó kapcsolatokat tarthatna fenn — mondotta Sztálin —, mindenekelőtt figyelembe véve á növekvő fa­siszta veszélyt. Sztálin úgy vélekedett, hogy az egyesült államokbeli tar­tózkodás hosszabb idejű lesz, s ezért az iránt érdeklődött, hogyan áll Gromiko az angol nyelvvel. Amikor megtudta, hogy nincs szüksége gyakorlatra, ezt tanácsolta neki: miért ne mehetne be időnként az amerikai- templomokba és hallgathatná meg a lelkipásztorok prédikációit? Hiszen azok tiszta angol nyelven beszélnek. Nagyon sok orosz forradal­már, amikor külföldön tartózkodott, így tökéletesítette nyelvtudását. „Nem jártam templomokba az Egyesült Államokban” — írja Gromiko. Nyilvánvalóan ez volt az egyetlen eset, ami­kor a szovjet diplomata nem teljesítette Sztálin utasításait. A Szovjetunió elleni fasiszta német támadás uán Moszk­vában az a nézet uralkodott, hogy Roosevelt elnöknek im­ponálni fog, ha olyan diplomata lesz a szovjet nagykövet, aki a nemzetközi tudatba a Népszövetségben végzett mun­kája által kerül be. Ezért választották Litvinovot, az egy­kori szovjet külügyi népbiztost. Ám Sztálin ezt a megol­dást csak ideiglenesnek tartotta. Litvinovot 1943-ban éppen Andrej Gromiko váltotta fel tisztségében. Harmincnégy éves volt akkor. Beszélgetés Benes elnökkel 1943 májusában Londonból Washingtonba látogatott Edu­ard Benes csehszlovák államfőj és Andrej Gromikótól is találkozót kért. A fronton kialakult helyzetről beszélgettek és Benes nem fukarkodott a baráti szavakkal a Szovjetunió címére. Azt is elmondta, hogy a háború után a két ország népeinek kölcsönös szimpátiával áthatott szoros baráti kap­csolatai bizonyára szilárd szövetséggé változnak Csehszlo­vákia és a Szovjetunió között. Benes úgyszintén állást foglalt amellett, hogy feltétlenül meg kell nyitni á második frontot, de — mint Gromiko visszaemlékszik — szavaiból nem yolt világos, hitt-e a má­sodik front korai megnyitásában vagy sem. Eltekintve ettől, Benes meggyőződése nyilvánvalóan kitűnt kijelentéseiből, miszerint Németországnak nem szabad megengedni, hogy ismét olyan agresszív erőre tegyen szert, amely fenyegetné szomszédai létét, Európa békéjét és nyugalmát. Jellemző — és ez Gromiko visszaemlékezései szerint ugyancsak Benes szavaiból következtethető ki —, hogy az amerikai és a brit kormány már abban az időben feltételez­te Németország lehetséges megosztását és egyáltalán nem is gondoltak egy egységes demokratikus német állam létre­hozására. Ez laz irányvonal határozottan megnyilvánult a nyugati hatalmak háború utáni politikájában, és nemcsak Németország megosztásához vezetett, hanem az NSZK be­vonásához is a NATO-ba — hangsúlyozza az emlékirat. Gromiko viszonylag bírálóan értékeli Benes diplomáciá­ját. Szó szerint ezt írja: „Amikor Benes eszmefuttatásait hallgattam, eszmbe jutottak a háború előtti hírek a Nép- szövetségben lezajlott összeütközésekről. Benes Nagy-Bri- tannia, Franciaország és több más európai kapitalista or­szág vezetőivel együtt beszédeivel elaltatta a népek éber­ségét és mindenképpen kisebbítette a potenciális agresszor- tól kiinduló veszélyt. Népszövetségi körökben ügyes és fon­dorlatos politikus hírében állt.” „Benes, mint Csehszlovákia elnöke — írja Gromiko! — felelős a történelem ítélőszéke előtt azért, hogy a háború előtti években kacérkodott a fasizmussal, és 1938 szeptem­berében elfogadta a müncheni brit—francia—német—olasz megállapodás feltételeit Csehszlovákia felosztásáról és ezzel országa kormányát a kapitulálás útjára kényszerítette.” Érdekes beszélgetőpartner Gromiko többször találkozott egy másik csehszlovák po­litikai személyiséggel, Jan Masaryk külügyminiszterrel is. Az első ilyen találkozóra 1945-ben került sor San Fran­ciscóban, az ENSZ alakuló konférenciáján. Gromikor visz- szaemlékezik arra a szívélyességre, melyet a csehszlovák küldöttség tanúsított a szovjet delegátusokkal szemben, akik hasonlóan viseltettek irántuk. A konferencián a szovjet küldöttség vezetője — kezdet­ben Molotov, majd Gromiko — szinte naponta találkozott Masarykkal, beszélgetéseik baráti légkörben zajlottak. A szovjet küldöttség álláspontja az egyes kérdésekben, első­sorban az úgynevezett vétójogot illetően mindig teljes meg­értésre és támogatásra lelt a csehszlovák delegációnál. Jan Masaryk állt a csehszlovák küldöttség élén az ENSZ- közgyűlés ülésszakain is. Ekkor nemegyszer ellátogatott a szovjet ENSZ-képviselet villájába és mi is tettünk nála Iá togatást — állapítja imeg Gromiko. így ír a továbbiakban: „Masaryk érdekes beszélgetőpart­ner volt, de közös ellenségeinkre egy /kemény szót mondani vagy szembeszállni velük — ez számára mindig nehéz ügy volt. Bizonyára nem azért, mert nem akarta ezt megtenni. Egyszerűen ilyen volt a természete. És ezt mindenki jól tudta. Emlékszem, hogy Masarykkal 1947. szeptember 28-án Csehszlovákiának az ENSZ gazdasági és szociális tanácsába való beválasztása fontos kérdéséről beszélgetve figyelmez­tetni kellett őt a következőkre: természetesen önöknek, a csehszlovák delegátusoknak is hasznos lenne együttműköd­ni más küldöttségekkel, országuk érdekeinek védelmére. Ez megfelel a Szovjetunió és a népi demokrácia más or­szágai számára is. Masaryk sok mindent csinált, de lelke­sedés nélkül. Alaposan megfigyelve őt észre lehetett venni, hogy állan­dóan valamint gondolkodik. Ez nem abból következett, amit mondott, hanem inkább a ki nem mondottakból, fő­leg ha éles politikai kérdésekről volt szó a nyugati orszá­gok illetve a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között." (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents