Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
1988. május 21., szombat (Folytatás a 3. oldalról) Szólni kell arról is, hogy ezek a változások nemcsak a gazdasági tevékenység szervezeti formáit gazdagítják. A , mennyiségi változásokon túl olyan kérdésekkel is szembe kell néznünk, hogy mit kell tekintenünk nem munkával szerzett jövedeleminek, milyen a viszonyunk a profithoz, az’ osztalékhoz vagy éppen a kizsákmányoláshoz. Ezeket a kérdéseket elsősorban gyakorlati, tehát politikai s nem ideológiai kérdéseknek kell tekintenünk. Szocialista rendszerünk garancia arra, hogy hazánkban a kizsákmányoló osztályok uralma soha többé nem térhet vissza. Kedves Elvtársak! Ha több szocializmusról beszélünk, az egyben több kultúrát is jelent. Ha több demokráciát mondunk, az egyben magasabb műveltséget is igényel. Az országos pártértekezletnek nincs módja arra, hogy részleteiben foglalkozzon a művelődés- ügy, a kulturális élet kérdéseivel. Azt javaslom, hogy erősítsük meg azt a régi szocialista sarkigazságot, hogy társadalmunk létérdeke a kulturális fejlődés segítése, a tudás anyagi és erkölcsi megbecsülése. Megértem; hogy értelmiségi körökben kifogásolják a tudományos és kulturális célokat szolgáló anyagi eszközök szűkösségét, nem tudom viszont elfogadni, ha ebben kultúraellenes politikai tendenciát látnak. A tudományra, a kultúrára fordítható anyagi eszközök mennyisége nem politikai koncepciót fejez ki, hanem a szükség diktálta — remélhetőleg átmeneti — helyzetből adódik. Ezzel összefüggésben több feladat is van. A kormánynak az a feladata, hogy amint az ország helyzete lehetővé teszi, növelje a kutatás és a művelődés részesedését a költségvetésből. A tudományos és kulturális élet irányító szervei fokozott figyelmet fordítsanak arra, hogy a rendelkezésre álló ma sem csekély összegek az alkotás és a művelődés területén a legjobban hasznosuljanak. Értelmiségi barátainktól azt kérjük, hogy kibontakozási programunk végrehajtásának segítésével járuljanak hozzá a felosztható anyagi eszközök bővítéséhez. A párt régóta követi azt az elvet, hogy biztosítani kell a tudományos kutatás és a művészi alkotás szabadságát. Jogosnak tartja azt a figyelmeztetést, hogy a kulturális életben a rosszul értelmezett üzleti szellemre hivatkozva ne engedjük az ízléstelenség terjedését a valódi kulturális értékek rovására. A párt számít az alkotókra a közízlés fejlesztésében, a közerkölcsöt romboló tevékenység megfékezésében, a szocialista és humanista eszmék terjesztésében. Bízik abban, hogy kulturális életünk képviselői a maguk eszközeivel is fellépnek az áltudományosság, a látszattevékenység, az erőszak kultusza. az ízléstelenség számos formájának terjedése ellen. Tisztelt Pártértekezlet! A pártértekezlet elsősorban belpolitikai kérdéseket tárgyal, ezért az állásfoglalás-tervezet keveset foglalkozik nemzetközi kérdésekkel, de elkerülhetetlen, hogy ezekre is kitérjünk. Erre szükség van azért, mert a világban nagy jelentőségű események mennek végbe, s munkánk eredménye nagymértékben függ a nemzetközi viszonyok alakulásától. Röviden én is utalnék arra, hogy nemzetközi megítélésünk döntően hazai' dolgaink alakulásától, soros feladataink megoldásától függ. Jelenleg az ország külföldi megítélése jó. Ez eddig elért eredményeinken, a szocialista gyakorlatot niegújí- tó lépéseinken és természetesen pozitívan értékelt nemzetközi tevékenységünkön alapszik. Egységre, összefogásra és helytállási? Huszonegy felszólaló az első napon Aczél György és Grósz Károly eszmecseréje Most, ismerve a nehéz feladatokat, amelyek megoldásával küzdünk, a figyelem ismét fokozott mértékben fordul a Magyar Népköztársaság felé. A közvetlen érdekeltségen túl azért is megfelelően kell dolgoznunk, hogy országunk, népünk becsülete növekedjék határainkon kívül. Napjainkban gyakran és sokféleképpen vitatják a szocializmus mai helyzetét a világban, A szocialista fejlődéssel járó konfliktusok láttán egyesek a szocializmus válságáról beszélnek, mások pedig nagyon is ósdi, konzervatív, kommunistaellenes nézeteket elevenítenek fel. Szerintem nem a szocializmus válságának, hanem megújulásának vagyunk tanúi. Saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a társadalom vajúdása kínokkal jár, de ezek között a kínok között a jövő szép és egészséges társadalma születik. Bár az egyes országok fejlettségi szintje különböző, az egész szocialista világrend- szer fejlődésének új, magasabb szintjéhez érkezett. A Szovjetunióban és más szocialista országokban megindult megújulási folyamatnak óriási a jelentősége, mert mindenekelőtt a realitás, a tényleges helyzettel való szembenézés és a nyíltság a fő jellemzője, ami a. feladatok megoldásának első és elengedhetetlen feltétele. Számunkra, magyar kommunisták számára ez mindenekelőtt azt jelzi, hogy a szocialista fejlődés fő áramlatában haladunk, a magyar- országi reformfolyamatok a szocializmus fejlődésének szerves részévé váltak. A nemzetközi helyzet a Szovjetunió és a Varsói Szerződés kezdeményezései nyomán kedvező irányban változott. Üdvözöljük a szovjet—amerikai tárgyalásokat, a Washingtonban aláírt megállapodást a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról és a tárgyalásokat a stratégiai atomfegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A közeli napokban Moszkvában ikerül sor egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. Népünk a világ minden békeszerető népével1 együtt bízik benne, hogy a világ sorsának alakulására nagy befolyással levő Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető államférfiai tovább tudnak lépni a megkezdett úton, megvalósítható a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén, s egy eny- hültebb világban biztosítható népünk építőmunkájá- nak legfőbb külső feltétele, a béke. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Bevezető előadásom végéhez érkeztem. Kérem, hogy a Központi Bizottság által beterjesztett állásfoglalás- tervezetet vitassák meg és fogadják el. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet eredményesen el fogja végezni feladatát. Erre annál is inkább szükség van, ment az országban az utóbbi időben sokan és sokat vitatkoztak a helyzet megítéléséről. Amit még vizsgálni kell, azt vizsgálják meg, amit tisztázni kell, azt tisztázzák mindenütt, de a meddő filozofálást, a semmin sem segítő tétlen sopán- kodást abba kell hagyni, mert most már a tetteken a sor. A pártban egységre, az országban összefogásra, a politikában kiállásra, a munkában helytállásra van most szükség. A történelmi tapasztalatok bizonyítják,, hogy a párt és a nép közös akarattal a mainál sokkal súlyosabb helyzetben, a mostaninál sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már. Van elég erőnk ahhoz, hogy feladatainkat megoldjuk és tovább haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A vita első felszólalója HAVASI FERENC, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fővárosi pártvitákra az aktivitás, a sokszínűség, a konstruktivitás és a felelősségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szakaszában az átfogó és radikális reformok követelése állt középpontban, később hasonló igényként kapott hangsúlyt szocialista vívmányaink védelme és a változáshoz szükséges személyi feltételek megteremtése. A viták egy részét a tézisek váltották ki, az elementáris erő azonban az ország helyzete, a társadalom változást sürgető állapota volt. Nem' tudtunk választ adni éveken keresztül olyan kérdésekre, amelyek a párttagság tömegeit, de a lakosság millióit is foglalkoztatták: a hol hibáztunk, a hogyan jutottunk ide, a felelősség és a jövő kérdései. Sokakban fogalmazódott meg a keserű gondolat, hogy néhány fontos ‘ kérdésre talán nem is szándékozunk választ adni. Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfogó társadalmi-gazdasági változások kellenek. Az átfogó reform megvalósítása szembesít bennünket a mai intézményrendszerünkkel. Változtatni kell az úgynevezett civil társadalom, az állampolgár, s azok csoportjai és az állam közötti vi-. szonyon. Az állampolgárok befolyásának növelésére nagy szükség van. A hierarchikusan felépített aláás fölérendeltséget fel kell váltani az egymás mellé rendelt önkormányzati és ön- igazgatási formáknak. El kell érni, hogy az önkormányzati népképviseleti fórumok, köztük a parlament, de a tanácsok is szuverén módon működhessenek, a szocializmus intézményrendszerének megújítóiként dolgozzanak. A teendők között első a párt tevékenységének megjavítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony működtetéséből reá háruló feladatokat. Meggyőződésünk, hogy belső rendjében, működési elveiben és normáiban is példamutató párt lehet csak olyan nemzeti integrátor, amely a napjainkra meggyengült társadalmi köz- megegyezést ismét felerősíti és megszilárdítja. A budapesti kommunisták az ilyen szellemű kibontakozás és megújulás hívei. Ma még nem késő, jó eséllyel indulhatunk egy ilyen cél felé — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. Ezután szólalt fel PAN- KER MIHÄLY, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár géplakatosa, SZABÓ TA- MÁSNÉ, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának vezetője. — Kivel tart ma, s milyen a magyar ifjúság? — tette fel a kérdést HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, majd az ifjúság számára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanakkor ennek négyszeresévé! a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilen- dülő, majd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. "Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kínálnak a gazdálkodó szervezetek, mint ahányan tanulmányaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. — E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális;, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. Változást csak nagyobb társadalmi teljesítménnyel, a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövőorientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB titkára. — Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozó- készség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosszú távú fejlesztése érdekében; e területeken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerkezet- átalakításnak megfelelően keresnek megoldást. —• A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont. megütközést kelt — ál^ lapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás- tervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetséget. Majd RAJKI SÁNDORNÉ, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára, BARTA GYÖRGY, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára szólalt fel. KERESZTÜRY DEZSŐ akadémikus, író, kötelességének tartotta, hogy párton- kívüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismerem a világerők hatal- masodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedék- váltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában- minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömöt, megkönnyebbülést váltott ki, és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi politika jegyében a nép visszanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osztályharc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a világban nem levert szabadságharcaink, hanem kellő arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették érdekessé. A továbbiakban az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha. jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — Önök kijelentették, hogy a nemzet pártja kívánnak lenni. Ez igen nagy dolog és megfelel alapvető eszményeinknek. A nemzet közösségteremtő formáját Európa szülte, egyszerre lehetünk csak jó magyarok és jó európaiak. Vagy rosszak. Mert a nemzet eszméjével vissza is lehet élni: nem kell a közelmúlt és a jelen nemzetinek nevezett szörnyűségeire emlékeztetnem. Magyarnak lenni legalább any- nyira vállalkozás, mint sors. Ezt a nemzetet helyesen vezetni tehát teljes erkölcsi felelősségvállalást kíván. Egyformán fontos feladat a nemzeti azonosság megőrzése és folytonos megújításai- hűség és a hit — mondotta végezetül. GÁSPÁR SÁNDOR, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértékezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előrelépünk, az a politikai intézményréndszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától, a dolgozó emberek nagyobb j megbecsülésétől, a róluk történő fokozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta: — A gazdasági, társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerítik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A tár- -sadalom tűrőképességének azonban vannak határai. Már ma is érzékelhetően javítani kell a bérszabályozást, a munka igazságosabb, ösztönzőbb elismerését, majd rámutatott, hogy a szakszervezetek a tartós és nagyarányú munkanélküliséget, mint célt, nem tartják elfogadhatónak. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, amely a munkahelyek megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kormánynyal egyetértésben egy ilyen programot ki is dolgoztak. Az árak alakulásáról szólva kiemelte, hogy a szakszervezetek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnövekedés, a tervekben megszabott, a kormány- programban elhatározott mértéket túllépi. A SZOT elnöke 'ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: t — 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítő elemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le, majd így folytatta; — A mozgalom ma ismét útkeresésben van, mert Változó körülmények között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A szakszervezeteknek meg Kell erősíteniük a párttal az elvi lalapokon nyugvó partneri viszonyukat; egyrészt elismerve a , párt vezető szerepét és növelve annak politikai hatását, másrészt növelve .a szak- szervezetek eddigi mozgásterét, biztosítva teljes önállóságát és felelősségét. Ezt követően BLEIER KATALIN, a Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyárának szakmunkása, MENYHÁRT LAJOS, az MSZMP Debreceni Városi Bizottságának első titkára, DUDLA JÓZSEF, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára, KOVÁCS GÉZA, a szabolcsbákai tsz elnöke, KARVALITS FERENC, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. (Folytatás az 5. oldalon) Dolgozik a jelölőbizottság Megkezdte munkáját az országos pártértekezlet egyik legfontosabb — de mindenesetre a legnagyobb érdeklődéssel kísért — munkabizottsága, a jelölőbizottság. Tegnap délután — röviddel azután, hogy mandátumot kapott a pártértekezlettől a jelölésre — megtartotta első ülését. Tagjai megállapodtak aztikban az elvekben, amelyek figyelembevételével állítják össze javaslataikat. Eszerint a párt vezető testületéiben várhatóan növekszik a vezető értelmiségiek, a fizikai dolgozók és a fiatalok aránya. Egyidejűleg csökken az állami tisztséget betöltők, valamint a funkcionáriusok száma. A bizottság tagjai első menetben összeállítottak egy előzetes javaslatot, mely egyelőre bővebb annál, mint amit a küldöttek elé le kell rakniuk. A pártértekezleten részt vevők egyébként már a javaslat kidolgozásának időszakában lehetőséget kapnak a véleménynyilvánításra. Küldöttcsoportokban megismerkedhetnek a megyéjükből javasoltak nevével, s véleményükkel befolyásolhatják a jelölőbizottság ez irányú javaslatát. (A munkabizottságban egyébként valamennyi megye képviselteti magát, szűkebb hazánkat dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára.) A további jelöltekről a plenáris ülésen, vagyis a teljes lista ismertetése után mondhatnak véleményt. Figyelemre méltó, hogy a pártértekezlet kibővítette a második napirendi pontot. Eszerint nemcsak személyi, hanem szervezeti kérdésekről is dönt a tanácskozás. Megfigyelők szerint a szervezeti változás a Központi Bizottság irányítását érinti. Emlékeztetnek arra, hogy a XIII. kongresszuson ugyanilyen napirendi pont keretében vezették be a pártban a főtitkári és főtitkár-helyettesi funkciót.
