Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

1988. május 21., szombat Egységre, összefogásra és helytállásr Békés megyei az elnökségben A hírt, hogy Békés megyei is Ihelyet kapott a pártér- tekezlet elnökségében, küldöttcsoportunk ovációval fo­gadta. De mit szól hozzá az érintett, Olajos Imre? „Nagyon meglepett, hogy rám esett á választás” — me­séli a Kardoskúti Rákóczi /Tsz elnöke, majd így foly­tatja : — Számomra nagyon fontos ;ez a megbízatás, ilyen küldetést még soha nem kaptam. Kicsit szorongva ül­tem le a reflektorok elé, sokáig feszélyezett is a hely­zet, de aztán megszoktam. Nagyon jólesett a megyeiek biztató pillantása, amit nem volt nehéz észrevenni, mert ott ülnek a közelemben, az elnökség oldalán. Aztán az is átsegített a kínos perceken, hogy ismerő­sökre akadtam. Dr. Magyar Kálmánnal, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem párttitkárával együtt jártam gimnáziumba Karcagon, Gőg Mátyás pedig, aki a Her­ceghalmi Állami Gazdaság igazgatója, földink, csorvási. Hiába, kicsi az ország, az ember mindenütt talál isme­rőst. Nagyon érdekes egyébként a vita. Abból a szempont­ból, hogy miként találkoznak \az itteni vélemények, az otthoniakkal. Nagyon sokan keresik a kiutat ebben az országban, de itt látszik, hogy milyen nehéz azt vilá­gosan, programszerűen is megfogalmazni. Vagyis arány­talanul sok a kritika, ezzel szemben kevés iá konkrét javaslat. Ez vonatkozik a múlt kezelésére is. A hozzá­szólásokat hallgatva döbbenek rá, hogy milyen sokan feledkeznek meg valós értékeinkről. Pedig jól lépni, a szekeret előre tolni csak úgy lehet, ha pontosan tudjuk, hogy mit tettünk rosszul, s mit jól. Mert azért jót is cselekedett ez az ország, ez a nép. E feladat megvalósításá­(Folytatás az l. oldalról) tűk. A napirenden levő kér­désekkel a párt az alapszer­vezetektől a Központi Bi­zottságig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt év­ben a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját feldolgozta az egész párt, a tagkönyvcserével kapcsolat­ban egyéni beszélgetést foly­tattak a párt minden tagjá­val, télen széles körű vita folyt a pártban az ideoló­giai munkáról és a politikai intézményrendszer megújí­tásáról. Mindezek tapaszta­lataira is építhetett az ápri­lisban lefolytatott vita, s ez­által vált lehetővé viszony­lag rövid idő alatt eredmé­nyes lefolytatása. A hozzászólások, az észre­vételek a fő kérdésekben egy irányba mutatnak, ezért a pártértekezletnek megvan nemcsak a felhatalmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfoglalás kialakítására. Kedves Elvtársak! Az állásfoglalás-tervezet a pártértekezlet egyetlen ok­mánya, annak minden rész­lete, témája fontos. A kül­dött elvtársak nem először találkoznak vele, s nyilván jól ismerik. Ezért részletes ismertetésétől, indoklásától eltekintek, és bevezetőm to­vábbi részében csupán né­hány fontos kérdésre kívá­nom a figyelmet felhívni. A pártértekezletnek vilá­gos és tiszta helyzetet kell teremtenie mindenekelőtt további utunk fő irányát il­letően. Pártunk a munkás- osztály történelmi céljainak eléréséért, a szocialista tár­sadalom felépítéséért küzd. Minden döntésének kiinduló pontja s célja, egész tevé­kenységének értelme és lé­nyege, hogy hazánkban ered­ményesen folytatódjék a szo­cialista társadalom építése. Ez az elvi, politikai alapja szövetségi politikánk folyta­tásának is. Megengedhetet­len tehát, hogy ebben a kér­désben bizonytalanság ma­radjon a pártban. Minden olyan javaslatot elfogadunk és támogatunk, függetlenül attól, hogy kitől származik, amely a szocializmus ügyét szolgálja. Készek vagyunk kompromisszumokra is, ha azok segítik szocialista cél­jaink elérését. Ugyanilyen határozottsággal fellépünk minden olyan törekvéssel szemben, amely szocialista rendszerünk alapjait támad­ja. A párt nyíltan hirdeti cél­jait. Politikájának nincs egyetlen olyan eleme sem. amelyet titkolnia kellene. Legfontosabb törekvésünk, hogy az emberek ismerjék és elfogadják céljainkat. Ezért a párt számára a nyíltság első számú követel­ménye, hogy céljainkat ille­tően ne legyenek kétségek se barátainknál, se partnere­inknél. és még ellenfeleink­nél, ellenségeinknél sem. Ha célhoz akarunk érni, nyíltan kell beszélni arról is, hogy erőfeszítések, átme­neti áldozatok nélkül nem érhetünk el eredményeket. Az emberek vállalják a ne­hézségeket, megértik a téve­déseket is, ha őszinte szót hallanak és látják a célt. A politikai nyilvánosság fejlesztésében fontos és fe­lelősségteljes szerepe van a sajtóban, a televízióban és a rádióban dolgozó kommunis­táknak. Politikai és erkölcsi követelmény, hogy a tömeg­tájékoztatási eszközök a szo­cialista építést szolgálják, terjesszék a jó tapasztalato­kat, népszerűsítsék a példa­mutató teljesítményeket, jobbító szándékkal bírálják a hibákat, ne a bénító pesz- szimizmust terjesszék, ha­nem a tettrekészséget ösztö­nözzék. Elvtársak! A szocializmus útján elő­rehaladásunk legfőbb bizto­sítéka a népi hatalom. Az elmúlt hónapok vitáiban sok szó esett a hatalom osztály­tartalmáról, jellegéről. Tu­dósok vizsgálják és vitatják társadalmunk szerkezetének változásait. Tény, hogy a szo­cializmus építésének eddigi szakaszában gyökeres válto­zások mentek végbe társa­dalmunk osztályviszonyai­ban, szerkezetében. A mező- gazdaság szocialista átszer­vezése után nagymértékben csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. A gazdaság extenzív fejlődésének' idő­szakában gyorsan nőtt a munkások száma, az inten­zív fejlődésre való áttérés megkezdésével viszont csök­kenni kezdett; ugyanakkor nő a magasan kvalifikált széliem i tevékenység szerepe. Tudományos” vizsgálatokra a pártértekezlet három nap­ja nem elegendő, de a hata­lom kérdésében egyértelmű­en és világosan állást kell foglalni. Magyarországon nincsenek kizsákmányoló osztályok, a magyar társada­lom a dolgozók társadalma, minden hatalom a dolgozó népé. Ez a népi hatalom a munkásosztály vezetésével végbement politikai harcok legfőbb eredménye, amely a munkás-paraszt szövetségre építve és az értelmiség tá­mogatásával jött létre. Er­re gondolva a párt határo­zottan fellép a népi hátalom gyengítését célzó minden próbálkozással szemben, s szigorúan ítéli meg a hata­lommal való visszaélés bár­mely formáját. Elvtársak! A népi hatalom ereje és szilárdsága nagymértékben függ a politikai intézmény- rendszer eredményes műkö­désétől. A párt szükségesnek tartja társadalmunk politi­kai intézményrendszerének továbbfejlesztését, hangsú­lyozva, hogy ez időt kívánó folyamat. hoz nem most kezdünk hoz­zá. Az 1953—57-es évek po­litikai-társadalmi válságá­nak leküzdésében fontos sze­repe volt annak, hogy a párt világos elvi álláspontot ala­kított ki politikai intéz­ményrendszerünk működésé­vel kapcsolatban. A párt nem helyezi ma­gát semmilyen intézmé­nyünk, még kevésbé a tör­vények fölé. Ellenkezőleg, súlyos helyzetekben — né­pünk nagy többségének tá­mogatásával — eredményes harcot vívott a Magyar Nép- köztársaság törvényes rend­jének helyreállításáért. Ma is és a jövőben is legfőbb kö­telességének tartja orszá­gunk törvényes rendjének megtartását és megtartatá- sát. Szakítottunk azzal a gya­korlattal, amely a társadal­mi és tömegszervezeteknek a transzmissziós szíj szerepét szánta. Kimondottuk, hogy ezek a szervezetek önállóak, önállóan működnek, a párt szervei nem hoznak rájuk kötelező határozatokat. A párt politikai irányító sze­repe az ott dolgozó kommu­nisták révén valósul meg. Elvként kimondtuk, hogy pártfunkció kivételével min­den tisztséget betölthet pár- tonkívüii is, ha arra egyéb­ként alkalmas. Csökkentet­tük az apparátusok létszá­mát, s a választott testüle­tek irányítása alá rendeltük őket. Törekedtünk a túlzott centralizáció csökkentésére, kiindulva abból, hogy min­den kérdést lehetőleg ott döntsenek el, ahol a döntés­hez szükséges legtöbb isme­rettel rendelkeznek. Ezáltal növekedett a helyi szervek önállósága és felelőssége. Az volt a célunk, hogy a direkt irányítást autonóm szervek és testületek felelős munká­ja váltsa fel. Kialakulóban van a pályázatok, a határ­időre szóló megbízatások, a kettős és többes jelölések rendszere, s mindez meg­könnyíti a dolgozók közvet­len beleszólási lehetőségét a döntésekbe. Ezeknek a helyes elvek­nek nem sikerült mindig és minden területen a gyakor­latban is érvényt szerezni. Könnyebb a megszokott úton járni, a látszólag kényelme­sebb megoldásokat választa­ni, mint kezdeményezni, újí­tani, esetleg kockáztatni és a döntésekért a felelősséget vállalni. A helyzet is válto­zik, a korábbi helyes dön­téseink a mai helyzetben már nem kielégítőek. Napjainkban a szocialista fejlődés igénye szükségessé teszi, hogy megkülönbözte­tett figyelmet szenteljünk a politikai intézményrendszer fejlesztésének. Ezért kezde­ményezte a párt néhány év­vel ezelőtt politikai intéz­ményrendszerünk átfogó re­formját. Az előkészítő vitákban sokféle nézettel találkozhat­tunk. A különböző, sokszor egymásnak ellentmondó né- zétek felszínre kerülése a vita természetes velejárója, s ez jó dolog. Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy né­hány alapkérdés tisztázat­lansága miatt nemcsak a pár­tom kívül, hanem a pártban is nőtt az eszmei bizonyta­lanság, s ez már nem jó. Ezért a pártA-tekezlet fel­adata. hogy a vita közép­pontjában álló, néhány fon­tos politikai alapkérdésben állást foglaljon, tiszta hely­zetet teremtsen, Ezek a kér­dések szerintem a követke­zők: — Politikai intézményeink átfogó reformjának célja a népi hatalom, a szooialista rendszer erősítése. Javaslom, hogy a pártértekezlet a leg- messzebbmenően támogasson minden reformot, amely ezt a célt szolgálja, s utasítson el minden olyan törekvést, amely a burzsoá demokrá­cia, az anarchia irányába mutat, vagy a mai magyar szocialista valósággal nem számoló utópikus elgondo­lásokat tartalmaz. — Javaslom továbbá, hogy a pártértekezlet erősítse meg: több szocializmust akarunk, s ez több demok­ráciát jelent. A több de­mokrácia több felelősséggel jár. Kötelesség nincs jog nélkül, s jog nincs köteles­ség nélkül. — A szocializmus építésé­nek hosszú történelmi sza­kaszában nélkülözhetetlen a marxista—leninista párt ve­zető szerepe. Ezért javas­lom, a pártértekezlet foglal­jon úgy állást, hogy a poli­tikai intézményrendszer re­formjának is központi kér­dése a párt saját tevékeny­ségének megújítása, vala­mint a feladatok pontosabb elhatárolása a párt, az álla­mi szervek és a társadalmi szervek között. A Központi Bizottság hosz- szú ideje arra törekszik, hogy a párt központi és he­lyi vezető testületet és szer­vezetei társadalmunk kü­lönböző intézményeinek ön­állóságát tiszteletben tartva, mindenekelőtt bel- és küL- politikánk, gazdaságpoliti­kánk, kulturális politikánk elveinek érvényesítésére tö­rekedjenek. Azon kell dol­gozni, hogy ez a törekvés a gyakorlatban az eddiginél határozottabban és teljes mértékben érvényesüljön. Ennek megfelelően szüksé­ges, hogy az Országgyűlés, a kormány, a minisztériu­mok, a tanácsok, a helyi gazdasági szervek, az üze­mek, az intézmények önál­lósága és felelőssége növe­kedjen, munkája fejlődjön. A párt ugyanezt az elvet követi a különböző érdek- képviseleti szervek, úgy mint a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szer­vek, a Gazdasági Kamara és más rokon intézmények irá­nyában. Az érdekképviseleti szer­vekkel kapcsolatban szólni kell még a következőkről: mivel hazánkban az MSZMP-vel szembenálló más pártok létrehozásának semmiféle realitása nincs, a szocialista rendszer fellazí­tására törekvő erők, a dol­gokat végig nem gondoló, jó szándékú embereket is fel? használva, az érdekképvise­letek vonalán próbálkoznak. A párt elítéli ezeket a tö­rekvéseket, amelyek a szak­szervezeti és ifjúsági moz­galom egységének megbon­tására irányulnak. A párt következetesen folytatja szövetségi politiká­ját. A nép és az ország ér­dekeit szolgáló építőmunká­ban nélkülözhetetlen a fej­lődés következtében egymás­hoz mind jobban hasonuló osztályok és rétegek — a munkásság, a parasztság, az értelmiség —, illetve a párt­tagok és a pártonkívüliek, a különböző ideológiát valló emberek szövetsége, össze­fogása és együttműködése. Ebből a szempontból is kü­lönösen fontos szerepe van a pártot és más politikai szervezeteket, a szocialista építés alapkérdéseiben egyet­értő embereket tömörítő ha­zafias népfrontmozgalomnak. Munkájának fejlesztéséhez meg kell adni a szükséges pjoliitikai támogatást. Pártszervezeteink fordít­sanak nagyobb figyelmet a tömegszervezetek és tömeg­mozgalmak munkájára, s az ott példásan dolgozó kom­munisták útján gondoskod­janak a párt álláspontjának megfelelő képviseletéről és politikájának érvényesítésé­ről. Tisztelt Elvtársak! Tájékoztatom a pártérte­kezletet arról, hogy az el­múlt hónapokban a párttag­sági könyvek cseréjével kap­csolatos egyéni beszélgeté­sek, valamint az alapszerve­zetekben folytatott politikai viták menetében pövekedett a párttagság aktivitása, tisz­tultak a nézetek, erősödött pártunk egysége. A pártérte­kezlet összehívása, a Köz­ponti Bizottság állásfogla­lás-tervezete a párttagság, a budapesti és a megyei párt- bizottságok részéről támoga­tóst kapott. Pártunk szervezettségi fo­ka magasnak értékelltfető, a taglétszám meghaladja a 800 ezret, ez a felnőtt lakos­ságnak több mint 10 száza­léka. A párttagság önkéntes, az eszme és a nép érdeké­nek szolgálatában vállalt többletmunkát és felelőssé­get jelent, semmiféle sze­mélyes előnnyel nem jár, nem járhat. A tagkönyvcse- re során körülbelül 45 ezer ember párttagsága szűnt meg, részben a legkülönbö­zőbb személyi okokkal in­dokolt kilépés, részben pe­dig a pártszervezetek által eszközölt törlés következté­ben. Mivel az adott esetek­ben a személy és a pártszer­vezet számára is ez a jó megoldás, megengedhetetlen a kilépőkkel szemben bár­miféle neheztelés vagy megkülönböztető bánásmód. Kedves Elvtársak! Pártunk, amely a mun­kásosztály pártjaként jött létre, a szocialista forrada­lom győzelmét követően fo­kozatosan az egész dolgozó nép pártja, társadalmunk eszmei, politikai vezető ere­je lett. Tevékenységében a tudományos szocializmus, Marx, Engels, Lenin eszméi vezérlik, és a demokratikus centralizmus elvei alapján szervezett erőként működik. Amint az állásfoglalás- tervezetből világosan kitű­nik, pártunk, hogy történel­mi küldetésének méltóan megfeleljen, mind a belső pártéletben, mind társadal­mi tevékenységében kész a helyzet követelményeinek megfelelő megújulásra, és határozottan elkötelezte ma­gát, hogy * a demokratizálás és a reformok útján jár. A jövőben még inkább mint politikai párt kíván működ­ni, alapvető feladatának a szocialista társadalom építé­sének biztosítását, a nép ér­dekeinek szolgálatát tekinti, és álláspontjának érvényesí­tésében az eszmei, politikai meggyőzés az eszköze. Céljaink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a párt sorainak rendezése, egységének megszilárdítása, működésének javítása. Az MSZMP politikai intézmé­nyeink között meghatározó szerepet tölt be, munkássá­ga, eredményes működése a szocialista fejlődés alapve­tő biztosítéka. A Központi Bizottság ép­pen a politikai döntések megalapozottságának, minő­ségének javítása és követ­kezetesebb, szervezettebb megvalósítása érdekében ja­vasol mélyreható változáso­kat a párt működésében és belső életében. Olyan gya­korlati megoldások megho­nosítását ajánlja, amelyek jobban rászorítanak a sok­oldalú mérlegelésre, a kü­lönböző érdekek és nézőpon­tok figyelembevételére. Egyértelmű felelősségi vi­szonyokat akarunk kialakí­tani, amelyek keretében dön­téseket továbbra is kollektí­(Folytatás a 3. oldalon.) A megnyitó előtt az ülésteremben Cselekvést, cselekvést, cselekvést! Lenn a MÉMOSZ-székház halijában jön össze a szü­netekben egy kis tereferére közel ezer küldött. A hang1 zavar után akár zsibongónak is nevezhetnénk az aulát. Az egyik lépcső mellett Szabó Lajos, a Vésztői Körös­menti Tsz brigádvezetője és Pozsonyi György, a Mező­hegyest Mezőgazdasági Kombinát művezetője beszélget egymással. A téma náluk is a beszámoló. v,Tetszett” — fogalmazza meg véleményét lakonikus rövidséggel Pozsonyi György, majd így folytatja: — A határozottsága különösen szimpatikus volt, an­nak megfogalmazása, hogy a nagy viták után most már a közös cselekvésre kellene a figyelmet fordítani. Ez ta­lálkozik a mi tagságunk, a mezőhegyesiek véleményével is. Nálunk egyébként a munkások olyan rendet várnak, amelyikben az elvégzett munkát becsülik meg, s ahol a vezetőknek nem a beosztás, hanem munkájuk, erkölcsi alapállásuk kölcsönöz tekintélyt. Olyan vezetést várunk, amely példakép tud lenni, hisz a munkások csak a két kezüket tudják adni a kibontakozáshoz, s az önmagában kevés. — Kevés az idő! — kapcsolódik az elhangzottakhoz Szabó Lajos. — Kevés a részletekbe menő elemzésre, az elmúlt másfél évtized alapos értékelésére, tgy maga a beszámoló is csak irányelv lehet — arra, hogyan kell majd dolgozni. Kezdetnek mindenesetre jó. Csak legyen folytatása. A vitában, de legfőképp az új testületek megválasztásában. Azt hiszem, ott dől majd el min­den. Ügy látom, a szavakban a leendő programban egyetértünk. Sőt, a mi szintünkön az alapszervezetekben már el is kezdődött valami. Ugyanezt, tetteket várunk el az új Központi Bizottságtól is. Cselekvést, cselekvést, cselekvést!--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents