Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
1988. április 14,, csütörtök MUdHl-fiTd A megvalósítás garanciája a párt Pedagógus pártalapszervezet Okányban ,.A párttitkárságom egyidős a június 2-i párthatározattal” — mosolyog a kedves arcú, határozott fellépésű tanárnő. Kincses Károly- né. — Mi itt Okányban integrált intézményként dolgozunk az óvodában, iskolában, könyvtárban, művelődési házban. A pedagógus pártalapszervezet 22 tagja között van dajka néni. iskolaigazgató, óvónő, tanár, tanító, nyugdíjas élelmezés-vezető. Az értekezletek látogatásától három tagot egészségi állapota miatt felmentettek. Ezen a hétfő estén egy az igazolt távollevő (Füzesgyarmatra vitte a gyerekeket a szépolvasási versenyre). l!)-en pedig eljöttek a taggyűlésre. Nemcsak, hogy eljöttek. hanem a tartalmas vita, az öregedő estébe hajló baráti t, zélgetés élményével gazdagabban búcsúzhattak dolguk, végeztével. 0 párt ne aprózza el az erejét Kincses Károlyné néhány mondattal bevezette az elmélkedő vitát az MSZMP országos értekezletének állásfoglalás-tervezetéről. A rendkívüli taggyűlés anyagát mindenki elolvashatta, s azt is nyugtázta, hogy a korábbi pártvitákon elhangzottak fellelhetők benne. A párttitkárnő hangsúlyozottan szólt arról, hogy a jelenlevők véleményét most is változatlanul továbbítják a felsőbb pártszervekhez. Hagyományosan elsőként a gondolatébresztő hozzászóló Püski Imre iskola- igazgató. Volt már tapasztalata is, hiszen a területi pártszervezetben beszélgettek erről a témáról. Az emberek jó néven veszik, hogy irányításunk nem bújik ki a felelősségvállalás alól, de figyelmeztetnek a veszélyre is: a párt ne aprózza el az erejét! Miért kell várni a felduzzasztott adminisztratív apparátusi létszámok csökkentésével? — kérdezik egyre többen. Sokan ülnek a politikai, társadalmi szervek, központi, megyeszékhelyi hivatalok íróasztalainál, mégsincs emberi, személyes kapcsolatuk egy-egy falu vezetővel, népével. „Honnan tudják, hogyan élünk, gondolkozunk, ha sohasem jönnek Okányba?” — mondták a felszólalók. örülünk, hogy a tervezet külön értékeli az értelmiség szerepét — hallottuk —, de ne általánosítsanak, hogy az értelmiségiek nem segítik a központi törekvéseket. Gyakran ér bennünket a vád: „a pedagógusok rontották el az oktatást”. Mi a kötelezően előírt, elfogadott tanterv szerint taníthatunk, és ez már a hányadik kísérleti, egyedül üdvözítőnek nevezett módszer! Volt idő, amikor megkaptuk a magunkét, ha ragaszkodtunk a szorzó- táblához: „Az elvtárs nem halad eléggé az idővel!” Most már kiderült; a szor- zótábla tudása nélkül nem boldogulnak a gyerekek a mindennapi életben, még a számítógéppel sem. Gyakori a művészetben a silány produkció. olvastuk a tervezetben. A mi kulturális költségvetésünkből hogyan vegyük meg az okányiaknak rangos művészek nem hakni ízű produkcióját? Rendezzük a fejekben a zűrzavart Pontosan akarjuk megfogalmazni és látni a szocializmus építésének hosszú történelmi folyamatában a tennivalóinkat. Az átértékelési irányzatokkal kapcsolatban az a véleményünk, hogy rendezzük előbb az emberek fejében a mai eszmei zűrzavart. Ne legyen csalódott az öreg párttag, és tegyük vonzóbbá a vitázó kedvű fiataloknak a párt- munkát. — Túlságosan tömörnek tartom az állásfoglalás megfogalmazását, no és, igen apró betűkkel írták — kifogásolta az egyik tanárnő. — A kevésbé képzett emberek nem biztos, hogy megértik, és érdemben tudnak beszólni róla. Én is legalább háromszor elolvastam magamban, amíg feldolgozton a mondandóját. A pártonkí- vüldekkel együtt kell jobbá tenni az életünket, ők hol mondják el a véleményüket, van ehhez elegendő fórum? A történelemtanár kételyéinek adott hangot: „Eljut a véleményünk oda, ahová szántuk?” Törekszünk a jó eszme megvalósítására, kevésbé jó és hatásos, vagy éppen rossz eszközöket alkalmazunk, és ez a történelem tanítóinak tudathasadásához vezet — állapította meg. — Elviség nélkül nincs történelemtanítás. A mai gyakorlatban előtérbe került a száraz anyag számonkérése, és háttérbe az érzelmi rész (persze, tanára válogatja). Szocialista nemzetiségi politikáról beszélünk a gyerekeknek. de vajon tudunk-e válaszolni, ha visszakérdeznek: „Az elvek nem érvényesek. egyformán minden szocialista országban?” Bontakozzon ki minden területen a demokrácia, s a határozatok sem megváltoz- tathafatlanok. Ha a gyakorlatban nem válnak be, változtassunk rajtuk! A párttagok vállalták a politikát, az eszmeiséget, a megvalósítást, de a pártirányítás ne az értekezletek tömegében, a vezetőség beszámolóiban nyilvánuljon meg, hanem a napi munkában. Olvasunk, tévét nézünk, rádiót hallgatunk, és nem hisszük el, hogy mindenben (életmódban, hazaszeretetben, a válások számában stb.) mi vagyunk a legrosszabbak, ezrével sorolhatnánk jó példákat is. A szellemi energiákat úgy hasznosítsuk, hogy az segítse az országot és ne fékezze. Hol a műveltség értéke ? Holecska Gyuláné szak- szervezeti főbizalmi az embereket sokkszerűen ért változások tömegéről szólva az új szakszervezeti tagdíjrendszer ellentmondásait kifogásolta. A szakszervezet szerepe és felelőssége megnőtt. a tagok határozott állásfoglalást és nagyobb erkölcsi megbecsülést várnak. Hosszas vitát kavart a műveltség, a tudás értékének mibenléte. A kisközségben hosszú évek óta dolgozók gimnáziumának kihelyezett osztályaiban tanulnak a környék szakmunkásai. Ez jó, az viszont már kevésbé, hogy a jól tanuló okányi kisdiákokat a megye középiskoláiba nemigen veszik fel. A választási rendszer, a titkos szavazás, a többes jelölés lehetősége is megmozgatta a jelenlevők fantáziáját. Mit kezd magával az előírt két ciklus lezártával az eredeti szakmájától eltávolodó, függetlenített, falun élő és dolgozó politikai munkás? Talán a tíz évből az utolsó kettőt munkahely- kereséssel, a visszavonulás előkészítésével tölti majd el? Általános a meghatározás; „fejleszteni kell az elmaradott térségeket”. Az ilyen pénzhiányos korszakban erre nem sok reménye lehet az okányi körzetnek. A párttag óvónő végiglapozta, sorolta a tervezet oldalait: — Az ebben megfogalmazottak igazak, de eddig is ezt kellett volna tennünk, miről vitakozunk hát, kezdjünk végre a megvalósításhoz! Kincses Imre tanácselnök, a községi pártbizottság megbízásából patronálja a pedagógusokat. Kifejtette, hogy színvonalcsökkentéstől, az engedményektől félti az iskolákat, a jövő szakembereit és értelmiségét. Ha a jó irányú változásokat mindannyian akarjuk, és nemcsak azok. akik megfogalmazták, megvalósulhat a tervezet. Sokrétűnek, jónak tartotta a vitát Vigh Károly, a szeghalmi városi pártbizottság képviseletében, s maga is hangosan gondolkodott tovább. „A párt helyéről és szerepéről szólva hiszem, hogy a pártdemokráciát kell igazából visszaállítani, a párttagság felkészültségét erősíteni és támaszkodni a pártonkívüliekre is. A párt- bizottságokban ott ülnek a tagok által delegált képviselők : rákérdeztek-e valahol, hogy számoljanak be az ottani munkáról, visszahív- tak-e valakit, ha nem felelt meg a feladatának?” A rendkívüli párttaggyűlés résztvevői egyetértettek a megállapítással: mi a garancia a tervezet megvalósítására? Az csak maga a párt, a tagság lehet. Bede Zsóka 1000 sző képekben azaz: Játsszunk együtt az ikrekkel meg a fókával! A világhírű, 136 éves Larousse Kiadó emblémája most először látható magyar könyvön, sőt, a kelet-európai országok olvasói sem találkozhattak korábban a tekintélyes márkát jelölő „L” betűvel. Újdonság a nyelvkönyvek piacán az 1000 szó képekben című, ötletes, mutatós kötet; a Larousse és az Interpress Kiadó közös vállalkozásának eredménye. Még nincs egyéves az Interpress Magazin könyvsorozata, az IPM Könyvtár, de az olvasók körében máris jól ismert és népszerű. Robin Cook: Agy, 80 teszt, Raymond Chandler: Visszajátszás, Margaret Truman: Gyilkosság a szenátusban, Frank Geron: Sivatagi kommandó — mi tagadás, csupa krimi, igazi kommersz, még ha a műfaj felsőbb szintjéről is származó. A könnyed szórakoztatás, a háborús krimi, az akcióregény után komolyra fordult a kiadói szándék: az IPM Könyvtár most megjelent kötete azoknak a gyerekeknek szól, akik anoglul és oroszul akarnak megtanulni. Együtt kalandozhatnak át a szelíd Do- rothyval, a mohó Gert- rude-dal, az ikrekkel (Timmel és Tinával), valamint a fókával huszonhat hétköznapi helyzeten. S közben játszva tanulhatják meg a tárgyakat, formákat, színeket — angolul, oroszul. A képes szótár eredetileg franciául jelent meg 1985- ben, s nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek nyelvtanulásának megköny- nvítésére. Még ugyanabban az évben kiadták angolul, németül, olaszul, spanyolul és portugálul .Az IPM szerkesztősége az angol mellett döntött, s kérte, hogy engedélyezzék az orosz nyelvű változat elkészítését. Ennyi tehát az angol—magyar— orosz nyelvű kötet előtörténete, s a magyarázat arra, miért látható a fedelén a híres „L” és a Magvető lányfigurája karöltve. Hazánkban minden általános és középiskolás diák tanul oroszul; az eredmény — közismerten — elkeserítő. Vonatkozik ez a felsőfokú tanintézetekre is, sőt, honfitársa-'nk idegennyelv-tudósé- ra általában. Az angol — nyilván a modern zene, a kortárs művészetek, a külföldi utazások miatt — divatos; ezt a nyelvet sokan önszántukból, szívesebben tanulják, így az eredmények valamivel jobbak. Az élet körülöttünk minden téren borzalmasan felgyorsult; hétköznapjainkban, a munkánk, a tanulás, az utazások során egyre inkább szükségünk van az idegen nyelvekre. Nem túlzás azt állítani, hogy nekünk, magyaroknak, létkérdés a nyelvtudás. Hiszen anyanyelvűnket olyan kevesen beszélik, s ráadásul ez a nyelv — eredetét, jellemzőit tekintve — igen távol áll a világnyelvektől. Az angol és az orosz segítségével bárhová utazhatunk Európában és azon túl is, mindenütt szót értünk, boldogulunk. Nyelvkönyv, ami csodákra képes? Szó sincs erről. Csak egy újabb könyv a már egyébként is igen gazdag kínálatból. Még egy könyv, azt is mondhatnánk. De minden könyv, minden szótár, a legújabb technikai vívmány is annyit ér, amennyit megtanulnak belőle, illetve annak segítségével! N. K. HANGSZÓRÓ „Jaj, szeressetek...!” Szép vasárnap délutánja volt annak, aki időtöltésül a rádiót választotta, figyelmét a költészetnek szentelte. A „Jaj, szeressetek...!” című József Attila-emlékműsor számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb rádiós élményét jelentette, s jelenti még valószínűleg sokáig. Nem vagyok ellensége a tartalmas, eredeti és ugyanakkor szórakoztató elemzésnek, az okos, felkészült és találó bevezető vagy összekötő szövegnek. El tudom képzelni, hogy az ilyenek fokozhatják, elmélyíthetik, maradandóbbá tehetik magát a vers — próza, zene, színmű vagy éppen képzőművészeti alkotás — élményét. A vasárnapi emlékezésnek mégis az adta a különleges fényét, hogy szinte kizárólag a versek beszéltek. A költő szavai — lírában, néhol levélben — ábrázolták a lélek nyughatat- lanságát, de a családi, baráti, társadalmi környezetet is; tükrözték a művészetében egyre feljebb szárnyaló, de a betegség erősödésével, a halál közeledtével mindjobban összeomló ember vívódásait. Nem tudok a miénken kívül olyan nemzeti irodalomról, amelyikben ennyire meghatározó lenne a líra, ahol ennyire összefonódna ez a műfaj az ország majd kétezer éves történelmével, s a társadalmi küzdelmekkel csakúgy, mint költőink, szépirodalmunk megismertetésével a nagyvilágban. József Attila legkiemelkedőbb lírikusaink közül is kiemelkedő; mindaz, amit ránk hagyott, világirodalmi gyöngyszem egyben. Jordán Tamás úgy élte József Attila verseit ebben a rádiós emlékezésben, hogy a költő szavai a mai napig velem vannak. S olyan fokú gyötrelem ívét rajzolta meg mesterien, hogy elsodort magával egészen Balatonszárszóra, azokra a sínekre . . . Igazságtalan lenne nagyszerű társát, Törőcsik Marit, a szerelmek tolmácsolóját nem említeni. Rádiókabaré A kabaré nem magyar sajátosság; minden nemzetnek megvannak a maga humoristái, szatirikus szószólói — mentalitástól, vérmérséklettől függően. Ez utóbbi egyének között is igen eltérő, nem csoda hát, hogy a humor egészen különböző fokozatai, sőt fajtái alakultak ki: a jóságos viccelődéstől kezdve, a maró gúnyon keresztül egészen a keserű bírálatig. A sokszínűség ellenére van valami, ami közös a hazai és a külföldi kabarékban —• a jó kabarékban, természetesen! Általában feszültségekkel terhes, bonyolult időszakokban virágzik a kabaré, ilyenkor nő az igény a nevettető (közben nagyon is elgondolkodtató) helyzetelemzésre, a tények kritikus megközelítésére. Adorno, világhírű esztéta szavai jutnak eszembe, hogy „Auschwitz után már nem lehet verset írni”. Vagyis már nem lehet többé úgy írni, ahogyan korábban. A megtörténteket nem hagyhatja figyelmen kívül a költő, haladnia kell a korral, ha jelentősét, maradandót akar alkotni. Hogy jön mindez a kabaréhoz? Nekem az utóbbi idők rádiókabaréi azért tetszenek, mert naprakészek, élesen látják (láttatják) problémáinkat, okosan és merészen szólnak a társadalmi ellentmondásainkról. Szellemesek. Egy-egy humoros, szatirikus közelítés sokszor lényegre- törőbb, hatásosabb, mint sok komoly, tudományos megjegyzés. A poénok gyakran találóbban jellemzik helyzetünket, közérzetünket, mint maguk a hírek, a körültekintő beszámolók. A hétfő esti Rádiókabaré — az áruról, a kultúráról és a napszámosokról — színvonalas, politikus, szórakoztató műsor volt, legégetőbb közügyeinkkel foglalkozott, s közönségét „felnőtt számba véve”, partnerként nevettette meg. Iljánlás A hét költője József Attila. Aki meghallgatta a vasárnapi emlékműsort, biztosan e héten sem mulasztja el az ünnepi összeállításokat. Olyan ez, mint a jó könyv, amit nem lehet letenni. Ma délután hallható a dokumentum- műsor második része „íme hát megleltem hazámat. ..” címmel, holnap délelőtt József Attila-verseket mond Major Tamás, szombaton délután „Borostyánkőbe én be nem fagyok” címmel hallhatunk ismét verseket. A hétfő esti Rádiókabarét szombaton délelőtt megismétlik. Végül: nem költészet és nem kabaré, de a Gyulai Várszínház 1987. június 29-i előadásának felvételét, Háy Gyula Mohácsát sugározza a Kossuth adó szombaton kora este. Niedzielsky Katalin Az Univerzál Kereskedelmi Vállalat FELVESZ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ folyamatszervezőt Jelentkezés a vállalat gazdasági igazgatóhelyettesénél, Békéscsaba, Szabadság tér 2. Telefon: 25-638. UJ Univerzál A Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felvételre keres villamosüzem-mérnököt tervező, műszaki előkészítő munkakörökbe, valamint középfokú villamosipari végzettséggel rendelkező munkatársat kalkulátori munkakörbe. Érdeklődni: a személyzeti és munkaügyi osztályon, Békéscsaba, Alsó Körös sor 2.
