Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. április 9.. szombat o Rekviem egy (?) házért Előttem az asztalon, egymás mellett, több és különböző időből való fotó. hever. Valamennyi Mezőberényben készült, a főutcát, azaz a Népköztársaság útját ábrázolja. Az első egy évvel ezelőtt született a 11. számú házról. Ahogyan még sok más kollégáját, a szerkesztőség fotósát is megihlette ennek a szecessziós, kisvárosban ritkán látható szépségű épületnek a pompája. A második egy montázs, kora az előzővel azonos lehet. Aki készítette, összevágta a mesz- szeföldön híres „belvárosi építkezés” új házainak homlokzatfotóját az előbb említettel. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy észrevegyük : az építésztervező — különben a Csongrád Megyei Tervező Vállalat nemzetközi hírű mérnökéről. Nagy Istvánról van szó — a már említett épület ornamentikáját is figyelembe véve rajzolta meg a ma már álló, átadott új épületek homlokzatát. A harmadik pedig egy szívet facsaró dokumentumkép, amelyet most az olvasó is láthat. Fotóriporterünk már csak a romot örökíthette meg. Az ablak még ép, az utcai házfal is. A többi rom; bevégeztetett. Hát ennyire egyszerű lenne egy ház halála? Egy házé, amely akarva-akaratlanul Mezőberény építészeti jelenét és jövőjét határozza meg? Egy futtában kelt aláírás elég ahhoz, hogy érték pusztuljon el? ... A kisváros (bocsánat; tudom, hogy nagyközségi rangú, jellege mégis e nevet kényszeríti ki) annaelese szerint a századfordulót követően épült eme ház, amelyet az itt élők „orvosháznak’' (mindig is. lebontásáig, humán- és állatorvosok éltek, dolgoztak benne) és a Va- lentényi-háznak ismerték. Homlokzatán, az attikában az építészek címere és egy Luther-kép kapott helyet. Utcai frontját piros és kék majolikadíszítés tette egyedivé. Rokona volt e ház mondjuk a kecskeméti Cifra-palotának, a kiskunfélegyházi tanácsházának, hogy csak a legközelebbieket említsem. Igazi, magyar szecessziós polgárház, amelyből sajnos, nincs is több Békés megyében. Hazánkban közel tízezer műemlék található; ebből megyénkben valamivel több mint százhatvan. A korábbi — s ez él a köztudatban — minősítés szerint három osztályba sorolták a védett épületeket és más építészeti alkotásokat. Az első osztályút nevezték (s nevezik) műemléknek; ilyen megyénkben például a gyulai vár, a békéscsabai evangélikus nagytemplom. A második osztályba tartozók a műemléki jellegűek; a békéscsabai tanácsháza klasszicista-eklektikus épülete — amelynek CSAK a homlokzatát tervezte Ybl Miklós — talán jó példa rá. A harmadik osztályba az úgynevezett városképi jelentőségű építmények tartoznak. Ilyen — maradva a leginkább ismerteknél — a csabai volt Fiume szálloda, vagy a katolikus templom. A védetté nyilvánítás viszonylag hosszú procedúra: felelőse az Országos Műemléki Felügyelőség. Jelenleg újabb, több mint másfél száz Békés megyei építmény védetté nyilvánítását végzik; a határozat megszületése — ahogyan mondani szokás — napok kérdése. A listán szerepelt a mezőberényi Valen- tényi-ház is. A bontási engedélyt a nagyközségi tanács adta ki. az elmúlt év októberében. Mondhatnók, nem tudhattak az OMF döntéséről. A ház lebontásának indoka az volt. hogy életveszélyessé vált. A bontást 1987. decemberében meg is kezdték. Ma már nehéz lenne az ellenkezőjét is bizonyítani, miért maradt meg csak a homlokzati rész, de az is csonkán; máért verték szét a már említett, önmagában is jelentős értéket képviselő homlokzati címert? (Ez utóbbit a helyi „városvédők” összeszedték, s újra összeállították; várva az ügy job-brafordulását.) Az OMF még 1987 kora őszén értesült arról, hogy veszélybe került ez az épület. Ezért íródott az a levél, amelyet november közepén kapott kézhez a herényi tanács. Ebből egy idézet: ....... gondoskodjanak az épület ideiglenes állagbiztosításáról mindaddig, amíg sorsa megnyugtatóan rendeződik”. Az állagbiztosítás pedig a bontás volt. . . A z épület lakásfunkcióra valóban alkalmatlanná vált. Megannyi mérnöki-gazdasági számítás bizonyítja, hogy egy felújítás még mindig olcsóbb, mint a szanálás és helyén egy új felépítése. Akkor is, ha területmegtakarí- tásról van szó; ha e földszintes polgárház helyébe többszintesét szeretnének emelni. Igaz, az eredeti terv nem szól erről, sőt! . . . Mezőberény eleddig arról is volt híres, hogy a múlt értékeit óvni tudta, féltette és megőrizte. Példamutatóan. Ez a fiaskó — amely ugyanakkor megyénk újabb történetében igencsak nem számít újdonságnak, sőt! — megkérdőjelezheti eddigi városkájukat óvó tevékenységüket. Nagyszerűen működő közösségük is van, igazi városvédő és -szépítő egyesületük. Ezek szerint hiába? . . . A házat hellyel-közzel még meg lehet menteni, hiszen a frontfal (egyelőre) áll, megmaradt. Üjra, modern technológiával felépíthetők a belső falak. Ha nem? Hiányozni fog. S nemcsak a herényieknek. Nemcsak az is- _ kolásoknak, akik például ezen az épületen tanulták meg évtizedeken át a szecesszió stílusjegyeit, hanem egyébként is. Mert a mellette és a szemben felépült több új épület ornamentikája szinte követeli ezt a házat, a forrást. Nemesi László Fotó: Fazekas László Öröklött kastélyok és kastélyparkok Az olasz származású gróf Bolza József királyi testőr két kastélyt is építtetett a város belterületén a 44-es számú főútvonal mellett. A főiskola helyén álló kastélyt 1870—1871 között építtette, melyet később gróf Bolza Géza örökölt. Az egyemeletes épületet a főiskola építésekor életveszélyes állapota miatt lebontották. Vele szemben, az út másik oldalán álló kúriát — „kastélyt” — 1780-ban építették klasz- szicista stílusban, és azt gróf Bolza Pál kapta, aki a 17 szobából álló épületet 1810— 1820 között átalakíttatta. A romantikus elemek ekkor kerültek az eredeti stílusba. A kastély a Körös-holtágra néz, bástyafal erősítéssel. A 2 ha területű telket füg- gőkertszerűen lépcsőzetesen képezték ki. A főbejárat előtt négy felfelé vékonyodó dór oszlop tartja a díszes timpanont, melyben a Bql- za- és Batthyány-címerék találhatók. A kifosztott kastélyt 1947- ben vették állami tulajdonba, melyet később egy általános renoválás követett. A tetőt műpalával fedték. Egyedülállóak a kastély fehérre meszelt kéményei. Az épület ma az Öntözési Kutatóintézet tulajdona. A Körös-holtágra néző alsó terasz díszkert. A felső terasz és a belső udvar is gondozott, parkjellegű. A kastély körül szép piramistölgyek, magas kőrisek, japán akácok, hársak, juharok, és 100 évesnél is idősebb vadgesztenyefák állnak. A Körös-parton hatalmas mocsári ciprusok és tiszafák találhatók. Lombos fákból 18. örökzöldekből 10 és cserjékből 6 faj található itt. Eredetileg a kastélyhoz tartozott az a ma már 82 hektárra növekedett gyűjteményes kert is, melyet ma arborétumnak, illetve Pepikertnek ismerünk. A „Pepi” elnevezés gróf Bolza Péter becenevéből származik. A kert megálmodója és megalapozója a kastélyalapító gróf Bolza József volt, aki a kertépítést 1889-ben kezdte el. A kertépítő munkát nem kevesebb lelkesedéssel és hozzáértéssel unokája, gróf Bolza Pál folytatta. Munkájában Misák Jenő főkertész segített, aki 37 éven át volt a kert lelkes dolgozója, és 1945 után ő lett az arborétum első igazgatója! A felszabadulást követő években a gvhkori „gazdacsere” nem tette lehetővé a szakszerű munkát. Azzal, hogy 1960-ban a Kertészeti Egyetem átvette a szakmai irányítást, úgy tűnik, a kert problémáinak szakmai része megoldódott. Szerencsésen követte ezt az a tény, hogy az 1980-as években nagyobb összeget kapott az arborétum, hogy belőle az elöregedett üvegházi épületeket és a folyópartot felújítsák. A szigorúan védett kert ma több ezer növényfajjal és annak számtalan változatával dicsekedhet. E sorok írója még csak arra sem vállalkozhat, hogy a különlegességeket, az európai hírűket felsorolja. Ezt látni kell! Busa László Megyénkből indultak „Mindenki megállta a helyét az életben...” Beszélgetés dr. Barna Sándor ezredessel, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjével Amikor telefonon bejelentettem magam erre a beszélgetésre, a rendőrfőkapitány meglepődött, hogy én „nyomoztam” utána. Azzal kezdtem ugyanis a telefonban, tudom róla, hogy Békés megyei származású. „Nem is tagadott” dr. Barna Sándor ezredes, a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője — készséggel és szívesen „vallott” orosházi emlékeiről... * * * — Orosházi vagyok eredetileg. Ott jártam általános iskolába és egy szenzációs középiskolába. Akkor simán Táncsics Gimnáziumnak hívták, nem volt még .szakközépiskola. 1960-ban érettségiztem ott, majd egyetemre kerültem, Szegedre. Jogot végeztem, és itt kaptam munkát, azóta is itt dolgozom, ezen a pályán. — Mik a legélénkebb emlékei Békésből? — A legélénkebb és a legkedvesebb emlékem a gimnázium. Abban az osztályban, ahova én jártam, ha jól emlékszem, összesen három olyan osztálytársunk van .— lehet, hogy kettő —, akik nem szereztek felsőfokú végzettséget. Jogot ketten végeztünk, a másik jelenleg a Hajdú-Bi- har megyei főügyész... A középiskolai indíttatás rendkívül kellemes emlék is számomra, mert egy nagyon fiatal, többségében akkor végzett tanári gárda ok- fatta nekünk a tárgyakat, hallatlanul nagy ambícióval1. Egy történelemóra vagy egy matematika — pedig azt nem nagyon szerettem — élmény volt, magával tudott ragadni bennünket a tanári együttes. — Néven is nevezhetnénk közülük valakit? — Volt egy „nagyhatalmú” igazgatónk, Keller Józsi bácsi, aki akkor, ’56 végén vagy ’57 elején vette át az igazgatást. Abban az időben nagyon kemény ember volt, de csak tisztelettel lehet beszélni róla. Ö .rendet tartott. Én nagyon jól éreztem magamat. Akkor is meg volt a szórakozásunk, bár ha ezt a mai fiataloknak elmondanánk, talán el se hinnék. Moziba például csak írásbeli engedéllyel mehettünk el. Este nyolc óra után nem volt szabad utcán tartózkodni a középiskolásoknak, mindenesetre reggelente kipihenten tudtunk menni a gimnáziumba és nem díszkóztunk hajnalig minden héten . . . — Mi lehetett az akkori eredmények titka? — Az ötvenes évek második felében rengetegen kerültek az ország különböző területein egyetemekre, komolyabb munkakörökbe a Táncsics Gimnáziumból. Ma is elgondolkodtató számomra, hogy milyen hallatlan akarattal hozták ki azok a tanárok a tanulókból a maximumot. Másrészt fogékony volt annak az időszaknak a fiatalsága. Nagy igényünk volt kitekinteni a világra, érteni a reáltárgyakat és jobban eligazodni az életben. — Akkor kezdtük az .iskolát, amikor az ötvenhatos események napirendre kerültek. Sokan nem tudták, hogy mi lesz a kibontakozás útja. Abból a helyzetből egy ■ tiszta, világos vonalat átadrji a fiataloknak, nem volt könnyű feladat. Nagyon szépen teljesítették ezt is a tanáraink. Nem is emlékszem arra — és tudnék róla, ha lett volna ilyen —, hogy az akkori évfolyamokból valamelyik tanulónak, valamilyen törvénysértésről számot kellett volna adnia. Rendszeres ötéves találkozóink mutatják, hogy mindenki megállta a helyét az életben. — A fegyelemnek, a formának, a „szabályzatnak” a tisztelete meghatározó lehetett a későbbi pályáválasztásában is? — Ez érdekes, mert lehetett volna, de hogy ide kerültem, az teljesen véletlen volt. Nekem nem is voltak ilyen ambícióim, hogy a belügyhöz kerüljek. Végzett jogászként Szegeden kellett maradnom, mert fiatal házas voltam, tehát nem hivatásból jöttem ide, hanem állást keresve. Ez természetesen az évek során átalakult hivatástudattá. Egy biztos: még ha a mai gondolkozásommal az akkori fegyelmet eltúlzottnak is tarthatom, feltétlenül voltak olyan rendező elvek, amelyek szokássá váltak a fiatalokban; hogy bizonyos gátakat, bizonyos szabályokat bizonyos embereknek nem szabad átlépni. Van, akinek van olyan joga, hogy meghatározza magatartásunkat, befolyásolja azt. összességében ez nem volt negatív kicsengésű, nem éreztem akkor sem, hogy ez önérzetemet háttérbe szorította volna, vagy személyes jogaimat csökkentette volna. Ez volt a szabály, mindenkire érvényesen, következésképpen nem fájt senkinek. Megszokja az ember, és mikor, ha nem fiatal korában ? Vannak társadalmi szabályok, amelyekhez mindenképpen alkalmazkodni kell az egyénnek. Az önkéntes jogkövetés nálunk még nincs az igazi szinten, azt hiszem. így egy kis késztetés azért nem árt, és leginkább fiatal korban kell hozzászoktatni gyermekeinket. A nagyon keményen betartott hierarchia — amelyben a diák ott volt, ahol volt, a helyén — ez jó hatással volt a későbbi személyiségfejlődésre, nemcsak nálam, hanem nagyon sok iskolatársamnál, akik igen jelentős beosztású emberek lettek. — Szegeden működik egy baráti kör az orosházi öregdiákok részvételével... — Igen. Tudom, hogy működik. Megkerestek. Néhány programjukról is van ismeretem. Ügy látom, hogy egy nagyon jól szervezett baráti kör, de elfoglaltságaim miatt nem tudtok aktívan részt venni a munkájában. Jó irányúnak és nagyon pozitívnak tartom a működésüket, nem kis nosztalgiával viseltetek én is irántuk. Ügy tudom, hogy több száz fős ez a kör, mindenféle foglalkozásúak részvételével. Jellemző, hogy volt, aki Űj-Zé- landból jött haza a 25 éves érettségi találkozóra, tehát a Táncsics Gimnázium hatása és vonzása valóban erős és széles körű. — Segítik is egymást a földiek? — Amiről én tudok, az mindenképpen magánjellegű segítség. Nyilván nem a hivatást, a hivatalt ajánlatos felhasználni az előnyös kapcsolatokra; arról, hogy bizonyos ügymeneteket befolyásolnánk, szó sem lehet! Amellett természetesen a Békés megyeiek ismerik, támogatják egymást. Végül is, ez egy kis ország, itt azért jó tudni, hogy ki van a telefon túlsó végén és egy személyes bizalom feltétlenül hasznos. A baráti körben, és azon kívül is. — Milyen véleményeket hallani errefelé Békés megyéről? — Semmiképpen sem szeretnék sértő dolgot mondani a megyére, de Csongrád megyéhez képest elmaradottabbnak tartják. Éppen azért, mert a szellemi kibontakozásnak nincsenek meg azok a műhelyei, amelyek Csongrád megyében rendelkezésre állnak. Most már el merjük mondani azt, hogy az értelmiség által kifejtett tudományos tevékenység értékteremtő munka. — Milyen az együttműködés a két megye rendőrségei között? — Mint más megyékkel, Békéssel is nagyon komoly együttműködésünk van. Az együttműködés szabályozott keretek között folyik. Nyilvánvaló, hogy ebben az információs láncolatban én szívesen figyelek oda, és sokoldalú szakmai kapcsolat alakult ki. A személyes ismeretség, a személyes nexus azért a szakmában is fel tudja gyorsítani a jó ügyet. Ezt ilyen értelemben kölcsönösen igénybe is szoktuk venni. Az, hogy nekem helyismeretem és személyes ismeretségeim vannak Békés megyében nagyon sok területen, az hasznos a munka szempontjából is, mert esetleg hamarabb el tudunk érni dolgokat akár a közlekedés, az igazgatás, vagy a bűnmegelőzés és bűnüldözés területén is. — A kapcsolat egyik konkrét területe az utánpótlás képzése. A rendőrtiszthe- lyettes-képző iskolában Békés megyeiek is tanulnak . . . — Ahhoz, hogy ezt az idegfeszítő, rendkívül nehéz munkát jól képzett állománnyal tudjuk ellátni, nyilvánvalóan meg kell teremteni a képzési feltételeket. Mert az a rendőr, aki legalább érettségivel nem rendelkezik, az nagyon nehezen tud kulturáltan, a lakosság közmegelégedésére intézkedni. Márpedig az állampolgár nem a rendőrség vezetőivel szokott találkozni, hanem a közlekedési, közbiztonsági járőrállománnyal, akiknek az intézkedési készségéből, magatartásából vonja le az általános következtetést. Nagyon fontos tehát az, hogy rendőreink törvényesen, határozottan és kulturáltan tudjanak intézkedni. Ezeket a követelményeket pedig csak megfelelő iskoláztatás után tudjuk elérni. Ebben igyekszünk mi is a társadalmi követelményeknek eleget téve előre lépni. Ezt a célt szolgálja többek között a szegedi rendőrtiszthelyettes- képző iskola. — Köszönöm a beszélgetést! Pleskonics András
