Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988, április 7., csütörtök o Húszezer hektárt öntöznek Tegnap, április 6-án me­gyei öntözési tanácskozást rendeztek Szarvason az Ál­lami Tangazdaság központi tanácskozójában. A megye különböző részeiről meghí­vott állami gazdasági és szövetkezeti szakemberek előtt Klaukó Mátyás, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának osztályvezetője a Körös-völgy öntözési lehe­tőségeinek kihasználásáról beszélt, majd dr. Goda Pé­ter, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője a több éve folyó öntözéses gazdál­kodás szervezésének, rend­szerének vízjogi lehetőségei­ről adta közre tapasztalata­it. Elmondta többek között, hogy a Körösök vízhozama — éves átlagban — 70 ezer hektár öntözését tenné lehe­tővé, melyből 20 ezer hek­tárra jut el évről évre rend­szeresen az öntözővíz. A vízügyi szolgálat már eddig is számos intézkedést tett az öntözővízben hiá­nyosan ellátott körzetek se­gítésére. A csatornahálózat vízszállító kapacitásának jobb kihasználását az üze­mek igényének növekedése is indokolta. Sajnos a jelen­leg is üzemelő főművek csak jóval a tervezett kapacitás alatti teljesítménnyel épül­tek meg. Az NK 14-es ön­tözővíz-szolgáltatást másod­percenként 15 köbméterre tervezték. Ugyanez a rend­szer csak öt köbméteres tel­jesítményt nyújt. Az aszályos évek miatt valamennyi mezőgazdasági üzem élénken érdeklődik az öntözésfejlesztés iránt. Ért­hető, hiszen ott, ahol hek­táronként 12 tonna kukori­ca teremhetne, öntözővíz hiányában csak 4-5 tonnát lehet betakarítani. Ilyen a Hármas-Körös gyomai sza­kasza, ahol kiváló minőségű földek húzódnak, ám víz- kivételi mű hiányában nem öntözhetnek. Itt 10 ezer hek­tár föld szenvedett tavaly is az aszálytól! Két igen nagy területű gazdaság az Élővíz-csatorna vízkészletére építi fejlesztését, de egy kis áltemeléssel a Szarvasra tar­tó Dögös-Káka is vizet vi­hetne a szárazságtól oly so­kat szenvedő csabacsüdi és nagyszénási szövetkezetnek, valamint a terület szom­szédságában gazdálkodó üze­meknek. összesen 17 kilo­méter hosszban enyhíthetné a nyári gondokat. Tavaly már segített is, amiért az üzemek vezetői — lévén szó egy belvizes csatornarend­szerről — elismerésüket fe­jezték ki. A vízügyi szak­emberek vizsgálják, hogy a megye déli részébe hogyan juttathatnák el az öntözővi­zet, mivel azokon a jó föl­deken ez a beruházás igen gazdaságosnak ígérkezik. Az öntözéses gazdálkodás fon­tosságát jelzi, hogy az idén már harmadszor tartottak a megyében ilyen jellegű meg­beszélést. A párt, az állami és a szövetkezeti szervek, a termelési rendszerek keresik a gazdálkodás jobb feltéte­leinek megteremtését, az üzemek kiegyensúlyozott termelésének biztosítását, mivel a jelenlegi időszak­ban a több termés elérésé­ben a vízhiány jelenti a legnagyobb akadályt. Az előadáshoz korreferá­tumot mondott dr. Kácsor András, a megyei tanács csoportvezetője és Haboczky Sándor, a Kövizig osztály- vezetője. Szünet után vita következett, majd a tanács­kozás Hankó László, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zető-helyettesének zárszavá­val fejeződött be. D. K. Univerzál tavaszi*nyan DIVATBEMUTATÓ az Univerzál Aruház és ruházati _______ szaküzletek legújabb modelljeiből, Békéscsabán, a Sportcsarnokban, április 13-án, 19 árai kezdettel Gazdag program keretében neves művészek, együttesek működnek közre! Fellépnek: — Bergendy szalonzenekar és szólistái — SASS JÓZSEF (Mikroszkóp Színpad) — ZALATNAI SAROLTA és KOMÁR LÁSZLÓ táncdalénckesek — MAMBO-COMBO zenekar. Műsorvezető: JUSZT LÁSZLÓ tv-riporter. Ez alkalommal kerül átadásra az Univerzál Kupa a győztes csapatnak. Értékes nyeremény tárgyak tombolasorsolása! A több mint 3 órás műsor jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást ígér. Jegyek 120 és 150 forintos áron válthatók a sportcsarnok közönségszervezőinél, a korábban közölt helyeken. Bérpolitika az egészségügyben Társadalmi vita Békéscsaba tömegközlekedéséről A megyeszékhely párt-, állami és társadalmi szerve­zetei tömegközlekedési aktí­vát szerveztek tegnap dél­után Békéscsabán, az ifjúsá­gi és úttörőházban. Dr. Horváth Ferenc, a Körös Volán termelési igazgató­helyettese az ott megjelent munkahelyi párt-, és szak- szervezeti vezetők részére összefoglalta — ezt la­punkban március végén már röviden ismertettük — a tö­megközlekedés korszerűsíté­sének okait, a bevezetni kí­vánt változásokat, új meg­oldásokat. A már nyilvánosságra ho­zott tervezetről és a most elmondottakról három ipari — az északi, az V. kerületi és a Kétegyházi úti —, il­letve 8-10 lakóterületi kör­zetben tartanak majd nyil­vános társadalmi vitát. Azonban már e tegnap dél­utáni megbeszélésen is töb­ben aggályukat fejezték ki az új elképzelésekkel kap­csolatban. Voltak, akik megkérdője­lezték, hogy a Malom tér — lévén meglehetősen kis te­rületű, másrészt, az István malomnak hatalmas a for­galma — alkalmas lesz-e az új közlekedési alközpont ki­alakítására. Egy kereskedő azt kérte a városi tanácstól, hogy a megállóhelyeket cél­szerűbben jelöljék ki, hiszen a mostaniak gyakran akadá­lyozzák a boltok árufeltöl- tését. A Kner Nyomda kép­viselője úgy vélte, a menet­rend ismeretének hiányában nehéz megítéLni a terveze­tet. A Mezőgép dolgozója közvetlen munkásjáratot in­dítványozott a József Attila lakótelep és a vállalata kö­zött. Csabaszabadi lakóinak problémáiról egy tanácstag számolt be. Az elképzelések szerint az onnan bejáróknak az eddigi távolsági mellett már helyi bérletet is kell váltaniuk, hiszen a busz a városközpont helyett csak az új pályaudvarig közle­kedne, s innen kellene át­szállójuk a helyi járatokra. Ez jelentősen megdrágítaná az utazást,' ráadásul, a lako­soknak sokkal kényelmetle­nebb is lenne. A Köjál mun­katársa azt kérte, hogy a 4-es busz végállomása ne az Iskolacentrumnál, hanem az intézményük előtt legyen. A városi tanács és a Volán képviselői válaszoltak ez­után a kérdésekre, javasla­tokra. Volt olyan felvetés (például 4-es járat kérdése), amelyre pozitív módon rea­gáltak. A csabaszabadi prob­lémára, illetve arra, hogy közvetlen járat legyen a Lencsési út és a Mezőgép között, pedig határozottan nemet mondtak. — Ahhoz, hogy az utazó- közönség nagy többsége job­ban járjon, egy szűkebb ré­tegnek vállalnia kell a kel­lemetlenséget — érveltek. (Nem valószínű, hogy ez a magyarázkodás túlzottan megnyugtatná az ott lakó­kat.) A legtöbb felvetésre azon­ban nem tudtak azonnal vá­laszt adni. Ezekben a kér­désekben még számos vita, egyeztető ülés után alakul ki a végleges, kompromisszu­mok árán született megoldás. B. Cs. Korai volt-e napirendre tűzni az egészségügyi szak- szervezetben az ágazati bér­politikai változás megyei ta­pasztalatainak kérdését, vagy se, azt a tanácskozás kezdetén még nem döntötte el a testület. Végül is úgy foglaltak állást, hogy az élénk vita nagyon hasznos, hiszen számtalan még a megválaszolatlan kérdés, sa nem kellően kialakított bé­reket időben módosítani kell. Csakúgy, mint ahogyan né­hány egészségügyi intéz­ményben még a munkaügyi szabályzatokat is meg kell vitatni. Az egészségügyi dolgozók munkabérével kapcsolatban 1988. január 1-jétől több új jogszabály is életbe lépett. A személyi jövedelemadó, az első lépcsőként végrehajtott bruttósítás, a bérrendszer korszerűsítésének sürgőssé­gére is figyelmeztetett. Az intézményeknek át kell dol­gozniuk bérpolitikájukat, nemcsak ez évre, hanem a középtávú tervidőszakra is. Bonyolult pótlékrendszer, ki­alakulatlan teljesítménymé­rés, differenciálatlanság sú­lyosbította eddig az egészség­ügyben a bérpolitikai gya­korlatot. Vajon a munka­ügyi szabályzatok módosí­tási elképzelései, a kialakí­tásra váró bérpolitika képes lesz-e ezen változtatni? Gyakran halljuk, milyen kevéssé fizető pálya az egészségügyieké! Nos, bizo­nyos, hogy a korszerűsödő bérrendszer igazságosabbá teheti a juttatások mértékét, de a szakma bérproblémáit (magyarul az alacsony hiva­talos jövedelmet) önmagá­ban a bruttósítás nem oldja meg és nem emeli fel. A megyei tanács egészségügyi osztálya, az illetékes gazda­sági vezetők azokat az iránymutató bérpolitikai in­formációkat próbálták to­vábbadni, amelyeket felsőbb szinten ők kaptak, és szá­mukra se mindig jelentett egyértelmű magyarázatot. A nagyobb egészségügyi intéz­mények gazdasági vezetői megpróbálták önállóan ki­alakítani a sajátosságaiknak leginkább megfelelő bér­rendszert, de mint a mi- nan lezajlott szakszervezeti ülésen hozzászólók elmond­ták: „Az átalakított és brut- tósított bérfizetés hatásait majd néhány havi fizetés és ügyeleti díj kifizetése után érzékeljük igazából. A ki­sebb egészségügyi egységek­ben (például községi egész­ségügyi szolgálat, körzetek) ‘volt, ahol úgy tettek, mint­ha értenék a bérpolitikát, mégse igazán értették, és majd a néhány hónapos ta­pasztalás ébreszti őket a valóságra.” — A bérbruttósítást kö­vetően nem keletkezett az intézményekben munkaügyi vita, nem reklamáltak az emberek — hallottuk a tájé­koztatót. Vajon, ez nem a dolgozók tájékozatlanságát igazolja-e inkább, mint a •tökéletesen kidolgozott bér­rendszert? — aggályoskod­tak a testület más tagjai. Vannak olyan egészségügyi intézmények, ahol a fix ösz- szegű ügyeleti díjakból a magasabb keresetű, nagyobb gyakorlatú vezető állású or­vosok a levonások miatt ke­vesebbet tudnak hazavinni, mint fiatalabb kollégáik. Akiinek magasabb a jövedel­me, az többet adózik — vi­tatkozott az előző téma fel­vetőjével egy másik véle­ményt nyilvánító. Néhány változás, amely a bérek kialakítását befolyá­solta: 1987. december 31-től nem lehet külön pótlékként, hanem a személyi alapbér­rel együtt (azon belüli dif­ferenciálással) kell kezelni a korábbi munkahelyi, veszé­lyességi, sugárártalmi pótlé­kot. A keretjogszabályok le­hetővé tették az intézmény- vezetőknek az önálló terve­zést, az anyagi ösztönzés és elismerés új rendszerének kialakítását. Például a tel­jesítménytől függő bérfor­ma bevezetését (mosodában, konyhában), a jelentős több­letmunka végzéséért megha­tározott idejű alapbéreme­lést. A jövőben fix összeg­ben is meg lehet határozni a műszakpótlékot, az ügye­leti díjazást. A fő elv, hogy a főállású munkaidőben végzett munkát megfelelően és differenciáltan ismerjék el a személyi alapbérben. Az anyagi juttatások sza­bályait a munkaügyi sza­bályzatokban, kollektív szerződésekben rögzíteniük kellett a vezetőknek, bevon­va a szakszervezeti bizalmi testületet és a dolgozókat. Az egészségügyi osztály 34 munkáltatótól kérte ezt a szabályzatot, amelyet már­cius 11-ig csupán 15-en küldtek el. A többieké nem készült el, vagy csak nem postázták időben? A beér­kezett szabályzatok általá­ban a túlóra és a műszak- pótlék fizetését százalékos mértékben határozták meg. A helyettesítési díjat hatá­rozott időre szóló alapbér- emeléssel váltották fel. Az ügyelet és készenlét díjazá­sa többnyire fix összegű, in­tézményenként eltérő mér­tékben. A Békés Megyei Egészség- ügyi Gyermekotthon tagja lett a bérklubnak, ami egy­séges pénzgazdálkodást, a béralap kötöttségektől men­tes kezelésének a lehetősé­gét biztosítja számukra két évre. Szabadabban gazdál­kodhatnak, pénzeiket a fel­adatoknak megfelelően át­csoportosíthatják, növelhetik bevételeiket, kidolgozhatják a hatásosabb belső érdekelt­ségi rendszert, de a gazdál­kodókra vonatkozó kötöttsé­gek (személyi és általános forgalmi adó s egyéb) nem biztosítanak megfelelő teret fantáziájuk szárnyalásához. A kockázatot viszont vállal­niuk leéli. Az bizonyos, az intézet alaptevékenységét, s sérült gyermekek gondozá­sát, nevelését maradéktala­nul el kell látniuk, és óva­tosan előrélátóan gazdálkod­niuk, hogy két esztendő múl­tán eredményekről adhassa­nak számot. A megyei egészségügyi ágazati szakszervezet felada­tának tekinti, hogy tisztség- viselői megfelelő felké­szültséggel segítsék az intéz­mények átgondolt bérpoliti­kájának kialakítását. A munkaügyi szabályzatokat nem lehet merev előírásként kezelni. Folyamatosan kell figyelemmel kísérni és mó­dosítani. A szakszervezeti bizalmiak felelőssége az új bruttósított alapbérek, ügye­leti díjak, műszak- és éj­szakai pótlékok alakulása, a reális differenciálás, a minőségi és mennyiségi munka megbecsülése. Fél év múlva a testület újra érté­keli az egészségügyi bérpo­litika alakulását. Bede Zsóka Búcsú egy patikától Kellemetlen dolog — akár átmenetileg is — nélkülözni egy olyan szolgáltatást, amelyet megszoktunk. Különösen akkor bosszantó ez, ha nem valami luxusféléről van szó, hanem — hivatalos zsargonnal élve i— a lakosság alapellá­tásához tartozik. Szarvas gyógyszerellátásáról három fgyógyszertár gondos­kodik. A város főútvonala mentén egy új egység áll a la­kosság rendelkezésére, ezenkívül két kisebb patika műkö­dik. Nem elhanyagolható ez a szám — ha a lakosság lélek- számához viszonyítjuk, Szarvas jó helyet foglal el a megye hasonló településeihez képest. Ha azonban a gyógyszertá­rakkal kapcsolatos, joggal szigorú követelményeket vesszük figyelembe, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi két kis patika együtt sem tesz ki egy egészet. ~~ A szarvasiak nemrégiben nem kis megdöbbenéssel vették hírét annak, hogy ezek közül az egyiket >— az Arany János útit — a tervek szerint bezárják. Pedig ez a kis gyógyszer- tár — a többihez hasonlóan i— meglehetősen nagy terület betegeit látja el. Ha egy ittlakónak ezekután gyógyszerre lesz szüksége, egy kicsit össze kell szednie magát, hogy el­jusson az Arany János útitól körülbelül egy kilométerre le­vő Eötvös úti patikába, vagy pedig a mintegy másfél kilo­méterre levő központi gyógyszertárba. Ha a beteg (vagy megbízottja) a város egyik peremkerületéből, a Zöldpázsit­nak nevezett területről indul, bizony fel kell készülnie egy 2,5-3 kilométeres útra (oda-vissza természetesen a duplájá­ra). Miután a környék jó néhány lakosával beszéltem, elláto­gattam a bezárásra ítélt patikába. Bár a vezetőnő minden­ről részletesen tájékoztatott, a néhány rendelkezésükre álló helyiség látványa önmagáért beszélt. Szinte már művészet­nek tartom a patikai tisztaságot ott, ahol a vakolat, a me­szelés málladozik,' t a plafon egy-egy darabját már csak a szentlélek tartja. Az épületen — állaga miatt — még a leg­alapvetőbb (például a vízbekötési!) munkát sem vállalják el a szakemberek. A dolgozók egyazon helyiségben keve­rik a gyógyszereket, tárolják a fűtőanyagot és a ruhaneműi­ket. Nem nehéz összegezni: a helyzet valóban megérett a változtatásra. Az illetékesek azonban vajon miért választ­ják ennek a legdrasztikusabb módját, az egység megszün­tetését? (Elgondolkodtató emellett az is, hogy ez az állapot hogyan jutott el idáig?) Szirony János, a szarvasi gyógyszertárak vezetője — aki egyben társadalmi tanácselnök-helyettes is — elmondta, hogy a patika helyiségeit a gyógyszertári központ bérli. A bérbe adó nemrégen elhunyt, az 'örökösök pedig a bérleti viszony felmondása után el szeretnék adni az épületet. A tanács, anyagi eszközök híján, nem tud ezen a területen másik épületet biztosítani. .Elmondta azt is, hogy a meg­szüntetésre vonatkozó elképzelést a tanácsülés — néhány ellenvetéssel — tudomásul vette. A megyei gyógyszertári központ igazgatója, Does János megerősítette Szirony János érveit, azzal a kiegészítéssel, hogy a központ nem zárkózna el egy korszerű gyógyszertár létesítése elől ezen a területen, iha a szarvasi tanács elfo­gadható ingatlant tudna erre a célra biztosítani, de a ta­nács pénzeszközök híján ... Meggyőző érvek. Mint megtudtam, az ügy végére a na­pokban már pontot is tettek. Az érintett lakosság azonban, beleértve a környéken való igen sok idős embert, nem egy­könnyen nyeli le ezt a keserű pirulát. (marik) Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy szövetkezetünk 111. SZ. VASBOLTJÁBA ÉRKEZTEK ID Romantik alumíniumradiátorok mahagóni és fehér színekben, különleges méretekre és színekre megrendelést VESZÜNK FEL. Részletes felvilágosítás a helyszínen. Címünk: 111. sz. vasbolt, Újkígyós, Kossuth út 32. Telefon: 56-145.

Next

/
Thumbnails
Contents