Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

1988. április .'{0., szombat NÉPÚJSÁG II Századunk folytatódik Beszélgetés Bokor Péter rendezővel „Koronatanács a várban" , című epizód. Középen Bokor Péter rendező és Molnár Miklós operatőr. Az asztalnál ül Raksányi Gellért színművész Lapunk szerkesztősége, a Békés Megyei Népújság Kö­röstáj Baráti Kör és az Ele- ki Nagyközségi Tanács kö­zös rendezésében 1988. má­jus 9-én Köröstáj-nap lesz Eleken. Hét esztendővel ez­előtt jártak itt. kulturális mellékletünk barátai, mun­katársai. és töltöttek kelle­mes. tartalmas napot a nagyközségben. A május 9-i Köröstáj nap délelőtt 10 órakor a helyi művelődési házban kezdő­dik. itt tartja meg ez évi el­ső közgyűlését a baráti kör. A közgyűlés napirendjén az 19ii7-ben végzett munka ér­tékelése. valamint az 1988. évi munkaterv megbeszélé­se és jóváhagyása szerepel. A nap programja déli 12 órakor az orosházi festők csoportjának kollektív ki­állításával folytatódik, ezen Cs. Tóth János dr., a megyei tanács művelődési osztályá­énak főelőadója mond beve­zetőt . Ebéd után Szánló István. a nagyközségi tanács elnöke és a nagyközség más veze­tői fogadják a nap résztve­vőit, tájékoztatót adnak Elek múltjáról, jelenéről és a közeljövő terveiről. A fo­Budapest, ötödik kerület, Molnár utca kilenc, délután két óra. A Belvárosi Ifjúsá­gi és Művelődési Ház mun­katársai anélkül is tudják, mennyi az idő, hogy az órá­jukra pillantanának. Ilyen­kor gyülekeznek ugyanis az Országos Gyermekstúdió budapesti bázisába beirat­kozott gyerekek. Három cso­portban mintegy hatvan állandó résztvevő látogatja ezt az országban mindeddig egyedülálló, képességfel mé­rő és -fejlesztő programot. A gyerekek, attól függően, hogy milyen csoportot vá­lasztanak. heti hat vagy ki­lenc órát töltenek az ifjú­sági házban. A foglalkozá­sok zömében hétköznap dél­után és szombat délelőtt zajlanak. Van itt beszéd­készség-fejlesztés. angol nyelvoktatás, pantomim, néptánc, a legkülönbözőbb kézműves foglalkozások, művelődéstörténeti játékok. A stúdió szakemberei el­sősorban játékok segítségé­vel igyekeznek felmérni, mi­lyen a gyerekek ún. kom­munikációs képessége, azaz. hogyan érintkeznek társaik­kal és a felnőttekkel, milyen a mozgásuk, tehetséges-e a kezük, hogyan koncentrál­nak? Ritka az olyan gyerek, aki legalább egy dologban ne rendelkezne átlagon felüli képességgel. Van. akinek a fantáziája, másnak a moz­gása. vagy a színészi képes­sége emelkedik ki. Az Or­szágos Gyermekstúdióban ezeket keresik, s igyekeznek továbbfejleszteni. A foglalkozások nyitottak, oda a szülök is bármikor el­mehetnek. A délutáni idő­gadást autóbuszos falujárás követi, mely alkalommal a nap résztvevői ellátogatnak a Lenin Tsz-be és az Újte­lepre is. Négy órakor a mű­velődési házban folytatódik a program, a nagyközség vendégei magyar, román, szlovák és német népvisele­ti bemutatón vesznek részt, melyen a helyf, nemzetiségi pávakörök és zenekaraik szerepelnek. A bemutató után táncház következik. Este fél 8 órakor a könyv­tárban a Köröstáj Kiskönyv­tár „Nem öltünk diszma- gyart" című verseskötetének lesz a premierje. Az esten Fülöp Béla publicista és Várday Zoltán, a debreceni Csokonai Színház művésze működik közre. Külön programként a he­lyi Lenin Tsz klubjában Hegyesi János költő lesz a vendég, házigazdája Miklya Jenó. a Sárréti Múzeum igazgatója. Kora délután az általános iskola irodalom- kedvelő tanulói Mucsi Jó­zsef „Tompapusztán nyaral- a nyár" című gyermekvers­könyvével ismerkednek, rendhagyó óra keretében. pont azonban keveseknek felel meg. Ezért gyakori vendég a videófelvevő: a foglalkozásokról készült ka­zettákat a rendszeres szülői értekezleteken levetítik, hogy az érdeklődők saját szemükkel győződjenek meg gyerekük teljesítményéről. Ezek a megbeszélések alkal­mat nyújtanak arra is, hogy a stúdió szakemberei és a szülök megvitassák a gyere­kek problémáit és — szük­ség esetén — összehangolják a teendőket. A stúdió ter­mészetesen önkéntes. Még­is: az alapítástól számított közel egy évtizedben alig akadt olyan gyerek, aki ott­hagyta volna a programot. A munka újszerűségének és magas szakmai színvona­lának bizonyítékául még adalék: itt végzik éves, szak­mai gyakorlatukat az ELTE Általános Iskolai Tanárkép­ző Főiskolai Kar másodéves népművelés szakos hallgatói. A közösségteremtés és a kreatív csoportvezetés mód­szertanával ismerkednek. A program 1987-ben kap­ta a Magyar Úttörők Szö­vetségétől azt a megbízást, hogy négy vidéki városban, a budapestihez hasonló bá­zist építsen ki. Az elsőt 1988-ban Békéscsabán. Az előkészületek csaknem fél éve zajlanak, folyik a peda­gógusok felkészítése. Szeptembertől, a Békés Megyei Művelődési Központ szervezésében, egyelőre csak három csoport indul. Az ér­deklődőknek tehát sietniük kell. Egy csoportba ugyan­is maximum húsz jelentke­zést fogadnak el. b. f. 1. Népszerűségben felvet­te a versenyt a Klinika-so­rozattal, s ez már csak azért is könnyen összehasonlítható volt, mert míg a másikat kedd esténként, ezt — a Szá­zadunk című sorozatot — szerdán, főműsoridőben su­gározta a televízió. S noha ez sokkal kevésbé vidám eseményekről szólt mint amaz — érdekességben, mi több: kalandosságban alig­ha maradt el tőle. A legnagyobb különbség: a Századunk csupa megtör­tént eseményt, politikai cselszövést, véghezvitt és fél­bemaradt cselekvést muta­tott be. Olyan időkről szól, amelyek elmúltak ugyan, de máig hatóan is meghatároz­ták hazánk sorsát. Százez­rek ültek a televíziókészü­lékek előtt: idősek, akik át­élték. s fiatalabbak, akik mindaddig csak könyvből ismerték a felszabadulást közvetlenül megelőző idők történelmét, s most először látták-hallották megeleve­nedve mindazt. Egy szerdán este azzal ért véget a Századunk adása, hogy a bemondó közölte: folytatása „egy idő múlva" következik csak. — Mikor lesz az az „egy idő”? — kérdeztük a soro­zat író-rendezőjétől, Bokor Pétertől. — Talán egy fél év múl­va. Pontosan nem lehet elő­re megmondani, annyi min­dentől függ, ideértve a fil­mek elkészültét, a televízió műsorszerkesztését és még számos tényezőt. — Legutóbb a nyilas puccsról volt szó. Azzal le­zárult egy korszak, de bizo­nyára van még mondanivaló a nyilas uralom hónapjairól is. — Legutóbb a Horthy- rendszer végnapjait mutatta be a sorozat. A munka most folytatódik. Négy filmet ké­szítünk az 1944. október 15-i nyilas puccsot követő idők­ről. Az első a Horthy-prok- lamáció idején a Kárpátok­ban harcolt 1. magyar had­sereg további sorsáról szól, a második a Bajcsy-Zsilinsz- ky-féle ellenállási mozgalom tevékenységéről és — főleg — lebukásáról. További két filmben mutatjuk be a po­kol előszobáját — bár talán ez már maga a pokol volt! —: az úgynevezett nyilas kormány és hatóságai, ala­kulatai „működését", job­ban mondva garázdálkodá­sát Nyugat-Magyarországon. Ez az időszak egészen 1945 áprilisának első napjaiig tartott. — Vagyis az ország tel­jes felszabadulásáig. Ezzel végződik a sorozat? — Mint ismeretes, a soro­zatnak azt a címet adtuk, hogy Századunk. Ez pedig megköveteli, hogy történel­münk további eseményeit is bemutassuk, hiszen a husza­dik század — szerencsére — nem csak a Horthy- és' a nyilas uralomból állt. A tör­ténelem. az élet folytató­dott, s mi ezt akarjuk a to­vábbi íilmeken bemutatni. Egész nemzedékek számára már mindez éppúgy történe­lem, mint a századelő. — Mit látunk ezeken a filmeken? — Ügy mondjuk magunk között: ez volt a nulladik év Európa és Magyarország számára is. Kialakultak és működni kezdtek az új kor­mányszervek, helyi hatósá­gok. Dolgoztak, intézkedtek „stempli nélkül”, sokszor csak saját maguk igazságér­zetére, elképzeléseire tá­maszkodva, hiszen olykor hetekig kapcsolatuk sem volt az irányító szervekkel, a különböző hatóságokkal, mi­nisztériumokkal. S mert a hazai helyzet sok tekintet­ben összefüggött Európa más országaiéval, ezekre is ve­tünk néhány pillantást. — Hol tartanak most a tervek megvalósításában? — Sok részletet sikerült már felvennünk, de a gyűj­tés természetesen folytató­dik. Lesz szó például az Ideiglenes Kormányról és Nemzetgyűlésről, a koalíci­ós kormányzásról, annak ki­alakulásáról és ellentmon­dásairól az 1945-ös őszi vá­lasztások tükrében. Bár az Ideiglenes Kormány egyko­ri miniszterei közül ma már senki sem él, találtunk szemtanúkat, sőt résztvevő­ket a „második vonalból”: volf államtitkárokat és má­sokat, akik alakítói voltak az 1945-ös eseményeknek. — Bizonyára nehezíti a munkát, hogy egyre keve­sebben vannak közülük is. — Igen, sietnünk kell. hi­szen az idő rohan. felőrli azokat is, akiknek még van mondanivalójuk a jelen és a jövő számára. Sokan kö­zülük korábban nem mer­tek vagy nem akartak meg­szólalni. Ma már a félelmek elmúltak, szívesebben meg­nyílnak azok, akik egykor a kulisszák mögé láttak, s szá­munkra tudnak újat monda­ni. — A Századunk eddigi filmjei sok dokumentumot, egykorú híradórészletet is bemutattak a színészekkel előadott események mellett. Így lesz a továbbiakban is? — Bármilyen hihetetlenül hangzik: a korszak film­anyaga sokkal szegényesebb, mint a korábbiaké. Bár ezek az évek időben közelebb vannak és a háború is ter­mészetesen a korábbi fil­mek között végzett pusztí­tást, mégis azokból a régeb­bi anyagokból van több. Az ok igen egyszerű: még nem működött — vagy csak alig — a propagandaapparátus. nem örökítettek meg olyan eseményeket, amelyeknek pedig nagy jelentőségük volt a későbbiek szempontjából. Magától értetődik, hogy a kevés meglevő filmanyagot felhasználjuk. — Aki figyelmesen, gon­dolkodva nézte a Századunk eddigi adásait, láthatta, hogy egységes koncepció alapján épül fel a sorozat. Mi tehát az író és rendező alapgondolata? — Fel kell számolni tör­ténelmünk „fehér foltjait". Ha nem volna ilyen általá­nos törekvés, nem volna ér­demes a sorozatot folytatni. Mélyen él bennem a hit. hogy ha a két világháború közti időszak ábrázolásánál hosszú ideje nem ütköztem komoly akadályba, ezután sem fogok, hiszen a gondol­kodás nyitottsága erőtelje­sen fejlődik. Ha a Horthy- korszakot igyekszünk diffe­renciáltan látni és bemutat­ni, ezt a látásmódot az 1945 utáni időkre is kell alkal­mazni, — Még egy, utolsó kérdés: kik a legjobb segítőtársai ebben az óriási munkában? — Sokan készítjük a Szá­zadunk filmjeit, a stábnak több tagja cserélődött ki az évek folyamán. Legrégibb és ma is velem dolgozó mun­katársaim közül szeretném elsőként megemlíteni Dóka László gyártásvezetőt, to­vábbá Palásthy Pált. aki 25 éve gondoskodik a zenéről. Külön kell szólnom Benkő Gyuláról, aki nem csak nar­rátora a Századunk minden adásának. hanem sokféle módon segít nekem kezdet­től fogva. A sorozat készíté­sében, a gondolkodásban is. Mindehhez csak annyit le­het hozzáfűzni: várjuk a Századunk újabb adásait, sok folytatást, mielőbb. Várkonyi Endre MOZI II kíméletlen Minél több gyanús körül­mény (pletyka?, rágalom?, féligazság?) akarja bepisz­kítani. annál inkább szeret­jük. Persze, az sem elkép­zelhetetlen, hogy ezek az időnként felröppenő kisebb- nagyobb történetek, mely szerint valamiféle szorosabb kapcsolata is lenne az alvi­lággal. csak az önreklámo- zás részei. Bár enélktil is jól kent kerekekkel fut a sze­kere. Nos, igen: úgy hívják, hogy Alain Delon. A film­művészet egyik méltán hal­hatatlan sztárja, aki jó né­hány évvel ezelőtt úgy dön­tött, elég a kiszolgáltatott­ságból. Elég a rendezői, pro­duceri macerából. S azóta maga rendezi filmjeit. Sőt, időnként még a forgatóköny­vet is maga írja, mindig pa­rádés főszerepet alkotva. Amit aztán tökéletes minő­ségben el is játszik. Meg­örvendeztetve évről évre nem kisszámú közönségét. Hazájában. Európában. a többi kontinens országaiban. Számomra még mindig az az igazi Delon, aki a Kalan­dorok című, ugyancsak fran­cia film főszerepét játszot­ta valamikor a hatvanas években. Amikor még fia­tal (abb?) volt, nyers és va­lóban magával sodróan me­rész. Nemcsak annyira, amennyire a szerep megkí­vánta. A most vetített leg­újabb opuszában, A kímé­letlen (eredetileg A bume­ráng) címűben is minden mozdulatát, rezzenetét meg­próbáltam ahhoz a régihez hasonlítani, viszonyítani. Nem ment. Átértékelődött minden: mi, a közönség is a megszépítettet látjuk, hi­szen ez (is) az emlékezés hi­bája, s ő, a nagy sztár is megkopott már. Megkopott, ahogyan a mindig kézben forgó nemesfém tárgy szo­kott. Értéke változatlan, fé­nye mégis tompább, ha csil­logó is. S bár kriminek hirdetik ezt a majd kétórás, színes és feliratos filmet, igazándi­ból mégsem az. Hamisítatlan kalandfilm, a szó francia filmes és „delonos" értelmé­ben. Pergő történetű, vagy­is mai szóhasználattal élve valódi akciófilm. Nincs ben­ne semmi új megoldás, friss geg. A régiek, a beváltak sorjáznak benne. De azok legalább tökéletesen egy­máshoz illenek, hogy aztán igazi illúziót nyújtsanak a csak szórakozásra, kikapcso­lódásra vágyó nézőnek. Nem is kell ennél több; mást nem is illik számon kérni. A már bevált eszközök mellé odatartozik az is, hogy az alkotótársak is a régiek legyenek. Aki Delon újabb szériájából még egyet sem látott, annak is ismerősen cseng Francois Perier neve. Újra látjuk és csodálhatjuk Anne Parillaud testének- tehetségének szépségeit és el-elmosolyodhatunk Pierre Mondy felügyelőfiguráján. Igen, A kíméletlen (még­iscsak a közönség izgalmát is felébreszteni kívánó ka­landfilmről van szó, így ne essék szó a történetről!) Alain Delon újabb szériájá­nak egy darabja. Egy újabb, amelyet akár folytatásként is felfoghatunk, megnézhe­tünk. Csalhatatlan nyári ki­kapcsolófilm, amely „meg­éri az árát”. Csak éppen nem szabad tőle ennél töb­bet elvárni. Amit felvállalt, azt teljesítette. Magas fokon, művészi szinten. (nemesi) Horthy — alakítója Tyll Attila — aláírja lemondását és Szá- lasi kinevezését (—n) Szeptembertől Békéscsabán is Országos Gyerekstúdió Farsang a gyerekstúdióban Május 9-én, hétfőn: Köröstáj-nap Eleken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents