Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

1988, április 28., csütörtök o Komputeres szemvizsgálat Békéscsabán Végre megérkezett Békés­csabára a japán gyártmányú Hoya Auto Refractometer névre hallgató számítógépes szem vizsgáló berendezés! Az Ofotért Tanácsköztársaság út 20. szám alatti boltjában tegnap délelőtt rendezték a szuperintelligens szemvizs­gáló műszer átadó ünnepsé­gét. Az Ofotért Vállalat ve­zérigazgatója. dr. Szente Imre örömmel tájékoztatta a résztvevőket, hogy a békés­csabaival együtt az ország­ban már 13 helyen tudnak komputeres szemvizsgálatot végezni. A tervük az, hogy a jövő év végére minden megyeszékhelyen tehermen­tesíteni tudják a szemorvo­sokat az egyébként egészsé­ges, de látásromlásuk miatt szemüvegre szorulók hatal­mas betegforgalmától. A közel 2 millió forintos berendezést megyei tanácsi segítséggel tudták Békéscsa­bára telepíteni, s ezt a je­lenlévő Araczki Jánosnak, a megyei tanács általános el­nökhelyettesének köszönte meg. Megtudtuk, hogy a komputeres szemvizsgáló program mellett az Ofotért Vállalat bővíteni szándéko­zik a kontaktlencséket for­galmazó üzlethálózatát. Sőt. aláírás előtt áll egy angol— magyar vegyes vállalat léte­sítésének szerződése, amely a szemlencse-beültetésre al­kalmas lencséket megfelelő minőségben és elfogadható áron gyártja majd. Néhány adat a vállalat gyógy szem üveg- forga Imá­ról: az évi másfél milliós gyógyszemüveg-készítésből 1 millió az sztk-rendelés. a többi a komputeres szem­vizsgáló által előírt, vagy külföldiek számára készül. A számítógépes szemvizsgá- lat magas színvonalú szak­mai felkészültséget igényéi, s ezért úgynevezett optomet- rista képzést indított a vál­lalat. Megyénkben az előkészítő munkát és a gondos, etikus együttműködést dr. Pirityi Károly megyei szemész szakfelügyelő főorvos és Sá­rost Gézáné, az Ofotért-bolt vezetője szervezte. A szak- felügyelő főorvos tájékoztat­ta a megye szemész szakor­vosait teendőikről, az opti­kus szakembereket pedig ar­ról. hogy a számítógépes szemvizsgálatot csak úgy vé­gezhetik, ha az nem megy a A gép, amely a szemorvost, a gyógyítást nem helyettesít­heti Fotó: Gál Edit beteg rovására. Fontos sza­bály, hogy 14 éven aluli gyermeket csak orvos vizs­gálhat, a komputer nem. A főorvos adatai szerint a me­gye szemorvosai évente 100 ezer beteget látnak el, ezek 40 százaléka szemüveg mi­att keresi fel az orvost. A beteg egészségi állapota (cu­korbetegség, bizonyos gyógy­szerek szedése), életkora, mind-mind befolyásolhatják látásélességét. A 40 éven fe­lüli emberek, akik egyéb­ként egészségesek, az alkal­mazkodóképesség gyengülé­sével számíthatnak arra. hogy valamilyen fokú szem­üvegre előbb-utóbb szüksé­gük lesz. A komputeres szemvizsgá­latot a bolt nyitva tartása idején (hétfőn—kedden 8— 16.30-ig, szerda, csütörtök, pénteken 8—17-ig, szomba­ton 8—12-ig), a nagy érdek­lődésre való tekintettel és a hosszú várakozások elkerü­léséért előzetes bejelentés alapján végzik május 3-ától. A vizsgálati idő általában fél óra. Hegedűs Sára, a vállalat kiskereskedelmi főosztályá­nak vezetője elmondta, hogy a szemüvegkeretek ára átla­gosan 15 százalékkal csök­kent. A különböző típusú szemüveglencsékre különbö­ző ideig kell várakozni, a leghosszabb idő 30 nap lesz. ha az év vége táján a Ma­gyar Optikai Művek korsze­rű lencsegyártó gépsora dol­gozni kezd. Bede Zsóka Kitüntetett vállalatok megyénkben Napirenden II megyei úttörőelnökség munkaterve A megyei úttörőelnökség Varga Sándor elnökletével a minap kibővített ülést tar­tott Békéscsabán. Az első napirendi pontban Csereiné Argyelán Anna képzési fe­lelős tájékoztatta a testület tagjait a közelmúltban Zán- kán megtartott központi fel­készítésen elmondottakról, valamint az országos tanács által elfogadott dokumentu­mokról. A tanácskozás foly­tatásában — Szarvas Má­tyás megyei úttörőtitkár elő­terjesztésében — elfogadták az elnökség munka- és ülés­tervét az 1988—89-es úttörő- évre. összeállították a ren­dezvénytervet és ajánlásokat hoztak a területi elnöksé­geknek, valamint az úttörő- csapatoknak. Rekordnyeremény A nyeremény-betétköny­vek 1988. I. negyedévi sor­solásán szokatlanul nagy nyeremény birtokosa lett az OTP Békés Megyei Igazga­tóságán nyitott, és 959 szám­végződésű betétkönyv tulaj­donosa. Ugyanis Békésben még nem fordult elő, hogy valaki több mint 460 ezer forintot nyerjen ezen a rö­vid távú pénzmegtakarítások elhelyezésére különösen al­kalmas betétfajtán. A nyeremény-takarékbeté­tek esetében a takarékpénz­tár a kamatot a betétköny­vek tulajdonosai között ne­gyedévenként pénznyere­mény formájában kisorsolja. Tehát a nyeremény-takarék­betét feltételrendszere bizo­nyos szempontból Ihasonló a gépkocsinyeremény-taka- rékbetétéhez és a lakásnye- remény-takarékbetétéhez, hi­szen az utóbbi két betétnél is a kamatból képzett nyere­ményalap terhére sorsolják ki a nyereményeket. Lénye­ges különbség, hogy amíg a gépkocsinyeremény-taka- rékbetét esetében az vehet részt a sorsoláson, akinek a betétkönyve 3, lakásnyere- mény-betétnél pedig lega­lább 6 hónapja érvényben van, addig a nyeremény-ta­A megyei úttörőelnökség a következő mozgalmi évben legfontosabb feladatának tartja, hogy a csapatoknál váljon gyakorlattá a diffe­renciált programajánlás, kapjon megfelelő hangsúlyt a természeti értékek felfe­dezése, megismerése, foko­zott védelme. Az úttörőmoz­galom törekedjen társadal­mi értékeink megbecsülésé­re, az egészséges életvitel elsajátítására és gyakorlásá­ra. Az is fontos, hogy a gye­rekek kezdeményezőkészsé­gét minél inkább kibonta­koztathassák. Mindezek mellett az úttörőprogramo­kat úgy kell megszervezni, hogy eredményesen szolgál­ják a tanulás segítését, az iskolai élet demokratizmu­sának javítását. —Is— karékbetétnél egészen mini­mális ideig elhelyezett betét­összegek is részt vehetnek a sorsoláson. Mindazok a betét­könyv-tulajdonosok esélye­sek a szerencsére, akik a sorsolást megelőző negyedév utolsó hónapjának 29. nap­jáig váltották ki a nyere­mény-betétkönyvet. és a sor­solás időpontjáig nem szün­tették meg azt. A sorsolásokat a naptári negyedéveket követő hó — tehát április, július, október, január — első napjaiban bonyolítják le. A jelenleg érvényben lévő sorsolási fel­tételek szerint minden ezer darab után 1 db 250 száza­lékos, 2 «db 100 százalékos, 5 db 50 százalékos és 20 db 25 százalékos nyereményt kell kisorsolni. A nyeremény kiszámításának alapja a ki­sorsolt nyereménybetét­könyvben elhelyezett, a sor­solást megelőző negyedévi betét átlagösszege. A nyere­mények összegét — 20 szá­zalékos nyereményilleték le­vonásával — a betétkönyv bemutatása nélkül a betét­számlán jóváírják. így azután előfordulhat, hogy kellemes meglepetés éri a nyeremény-takarékbé- tétkönyv-tulajdonost, ha nem figyeli a sorsolást. Amikor elballag az OTP-be, kiderül­het: betétkönyvében már megduplázódott -a pénze. (Folytatás az 1. oldalról.) kai növekedett, 1987-ben a bázishoz viszonyítva 15 szá­zalékkal nőtt a bruttó ter­melési értékük, az átlagke­reset pedig 13,3 százalékkal. Dr. Cseh József köszön­tötte a vállalat dolgozóit, át­adta a Kiváló Vállalat cím­ről szóló oklevelet, vala­mint a szocialista export ki­Abból az alkalomból tar­tottak ünnepséget tegnap Békéscsabán a KISZ-iskolán, hogy a Békés Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat az el­múlt évi gazdálkodási telje­sítménye alapján kiérdemel­te az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium, valamint az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szak- szervezete által adományo­zott elismerő oklevelet. Az elnökség tagjai között fog­lalt helyet többek között dr. Kádár József minisztériumi államtitkár, Galamb István, az ágazati szakszervezet osz­tályvezetője és Kiss Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára. A Himnusz és a szavalat után Jámbor Ferenc igazga­tó értékelte a vállalat tel­jesítményét. Elmondta, a kollektíva csaknem egy év­tizede határozta el, hogy az akkori sikertelenség, gaz­dálkodási mélypont után ki kell mozdulniuk a holtpont­ról, a vállalatnak eredmé­nyesen kell gazdálkodnia. 1985-ben történt a döntő fordulat, s az elmúlt évre ért be próbálkozásuk gyü­mölcse. Nyereségük három emelkedő eredményeiért já­ró oklevelet. Ezután a ver­senymozgalomban elért ki­magasló eredményekért egyéneket, szocialista brigá­dokat jutalmaztak. A Mun­kácsy Mihály szocialista brigádnak Veress Gábor, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitká­ra vörös selyemzászlót nyúj­tott át. (a.) év alatt 34-ről 84 millió fo­rintra nőtt. Az építőipari vállalatok rangsorában a 36. helyről a 21.-re léptek előre. Tavaly fejezték be a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola és a 24 tantermes Belvárosi Általános Iskola építését, amelyeknek határ­idő előtti átadásáért és a minőségi munkáért elisme­rést kaptak. Bár a három év alatt a dolgozók átlagke­resetét 26 százalékkal tud­ták növelni, e tekintetben így is az utolsók között van­nak az építőipari vállalatok rangsorában. Végezetül a kollektíva nevében ígéretet tett az igazgató, hogy ebben az évben még jobb munkát nyújtanak, s jövőre megpá­lyázzák a Kiválló Vállalat cím elérését. Ezt követően dr. Kádár József, majd Galamb István méltatta a vállalat tevé­kenységét, s átadták az igaz­gatónak az elismerő okleve­let. Kiss Sándor gratuláló sza­vai után hat dolgozónak nyújtották át a Kiváló Mun­káért kitüntetést, nyolcán kapták meg a Vállalat Ki­váló Dolgozója elismerést. A díszcmelvcnyen dr. Kádár József méltatja a vállalat tevé­kenységét. A képen tőle jobbra Jámbor Ferenc látható Fotó: Veress Erzsi Elismerő oklevél a BfiÉV-nak II legfőbb tanulság: szeretik a megyét Q Mit kezdene ön négy és fél millióval? Több levélírónk gondolt a Romániából áttelepülőkre. Egy békési olvasónk a kö­vetkezőket írta: „Napjaink jelentős prob­lémája az Erdélyből áttele­pülni kívánó magyar nem­zetiségű román állampolgá­rok helyzete. Ez országos ügy, amit bizonyít az a tény is, hogy az Országgyűlés 300 millió forintot szavazott meg erre a célra. Ez az összeg nem sok, így szűkebb ha­zánkban — a megyében — is cselekedni kell. Arra gon­doltam, hogy a megyén be­lül is létre lehetne hozni egy akciót, amely hozzájárulna azoknak a sokat szenvedett erdélyi magyaroknak a megsegítésére, akik áttele­pültek. Javaslom, hogy a nyereményt adják át a már­cius 14-én megalakult me­gyei koordinációs bizottság­nak.” Sokak szerint nemcsak az áttelepültek szorulnak se­gélyre .hanem a kiskeresetű, a lakásnélküli és a sokgyer­mekes családok is. Egy két- sopronyi özvegyasszony is értük, meg az idős embere­kért fogott tollat: „Jómagam nem tartozom a rászorulók közé, most há­rom kiskorú fiút nevelek öz­vegyen, de pár évvel ezelőtt még albérletben kuporog­tunk, és bizony most saját otthonunk, kényelmes laká­sunk van. De ezért csak én dolgoztam, emiatt gondol­tam, hogy bizony jó helye lenne a pénznek akár az időseknél, vagy a sokgyer­mekeseknél.’’ „Miből fogunk megélni?” A támogatandó célok kö­zül — amint az várható volt — az 1849-es gyulai emlékmű sem maradt ki. Nemcsak gyulaiak, hanem orosháziak, békéscsabaiak és gyomaendrődiek is figyel­münkbe ajánlották, sőt, töb­ben megyei gyűjtést is kez­deményeztek. (A gyulaiak egyébként döntöttek: a múlt évben meghirdetett pályázat győztes tervét, Máté István szobrászművész munkáját állítják fel a gyulai vár tö­vében. Jövő év augusztus 22-én szeretnék leleplezni, s közadakozásból kívánják el­készíttetni. Pénzösszegeket 1848-as emlékhely megjelö­léssel a 621-346002-0653 számlára, Városi Tanács V. B„ Gyula címre lehet küldeni.) Nem adott számlaszámot. s a cím helyén is csak a magáét tüntette fel az az óvónő, aki a nemzetiségi óvodák pedagógusai nevében kiáltott segítségért. Levelé­ből idézünk: „Bevallom, egy kicsit irigykedve olvastam a cik­ket. Ennyi pénze van vala­kinek, hogy még ilyen ne­mes osztogatásra is jut ne­ki? Bezzeg, mi a férjem­mel 3500 forintból élünk havonta, és most várjuk ~ az első gyermekünket, ami nagy örömet, de emellett szomorúságot is okoz. Mi­ből fogunk megélni? — ez volt a gondolatom rögtön a cikk elolvasása után. De rátérnék a kérésre, amit önök tettek közzé. ’82. óta vagyok óvónő. A nemze­tiségi oktatást ’83-tól vég­zem. Eleinte nagy odaadás­sal, lelkesedéssel csináltam, örültem, hogy egy szép nyelvvel gazdagítom a gye­rekek szókincsét. Eszköz, és még sorolhatnám, hogy mi­lyen hiányok mellett. Sok­szor saját zsebből és időm­ből rabolva kellett a gyere­kek számára figyelemfelkel­tő és a nyelv könnyebb el­sajátítását segítő eszközöket készítenem. Javasolni sze­retném, hogy egy bizonyos összeget áldozzanak a nem­zetiségi óvodákra, s legfő­képpen a falusiakra. Mind­nyájan tudjuk, hogy sokan értik, művelik és tovább szeretnék adni a nemzetiségi nyelvet, hagyományokat. De ehhez sok segítségre lenne szükségünk.” Az ötleteknek tehát — amint az eddigiekből is ki­tűnt — se szeri, se száma. És még csak említést sem tettünk olyan területekről, mint a sport, vagy a mű­emlékvédelem. Pedig e té­makörökben is jócskán ér­keztek javaslatok a tömeg­sport és a fiatal sportolók segítésétől kezdve a gyulai vár felújításának támogatá­sáig. A levelekben felvonul­tatott elképzelések leírását, a teljes „leltár” elkészítését itt abbahagyjuk, mert úgy gondoljuk, az eddigiek is elég bizonyságot adnak arra a sokszínűségre, amit a be­vezetőben jelzett ötven levél szövege tükröz. Különben is, az ötletparádé helyett talán izgalmasabb a játék tanul­sága. (Végtére ez a tanulság ad magyarázatot arra is, hogy miért fontos nekünk, a Klamáczi-ügy, közel egy hónappal a történtek után.) Ide inkább adni kellene Vonatkoztassunk most el attól a kérdéstől, hogy léte­zik-e az a bizonyos négy és fél millió forint, vagy sem. Csak a reakciót vizsgáljuk, amit a. hír közzététele kivál­tott: ki mire költené a ten­gernyi pénzt? A kép, a vá­laszokból kiolvasható üze­net igazán szívet melenge­tő. Nem — vagy alig — akadt olyan levélíró, aki ki­zárólag magára gondolt, se­gélyért esdekelt volna. Pe­dig — olvashatták — akad­tak levélíróink között iga­zán elesettek, nagy családi, vagy egyéni terhet cipelők. Ha saját sorsukat fel is em­legették, azt csak azért tet­ték, hogy ily módon hívják fel a figyelmet a hozzájuk hasonlók nyomorúságára. Ügy hisszük, azon is ér­demes elgondolkodnunk, hogy bár jelentős jutalma­kat — száz-, ötven- és hu­szonötezer forintot — he­lyeztünk kilátásba a legjobb javaslatok beküldőinek, egyetlen olyan levelet sem kaptunk, melynek feladója ne adta volna át ingyen az ötletét. S még egy nagysze­rű tapasztalatunkra hadd mutassunk rá: olvasóink döntő többsége olyan célok­ra fordította volna a pénzt, amelyek közvetlenül, vagy közvetve, a megye, a me­gyében élők boldogulását szolgálná. Vissza-visszatérő gondolatként szerepelt pél­dául az alapítvány létesíté­se, (amelyből (vagy annak kamatából) a legnagyobb teljesítményt nyújtó közéleti személyt, művészt, sportolót, újságírót, munkást, vagy más kiválóságot kellene ju­talmazni. A feltételben sem volt vita: az kapja, aki a legtöbbet tesz ennek a vi­déknek, szűkebb hazánknak a felemelkedéséért. (Irigy­ségre hajlamos világunkban igazán lelkesítő arról olvas­ni, hogy valaki Japánba küldene tanulni fiatalokat, mások pedig külföldi tanul­mányútra orvosokat.) Távol áll tőlünk, hogy túl- zá.sokba essünk, és egy vi­szonylag jelentéktelen ügy­ből messzemenő következte­tést olvassunk ki. Mégis úgy hisszük, hogy összes gondunk és tlehézségünk kö­zepette is az itt élő embe­rekben van elszántság a fel- emelkedésre. Sőt — ezt nem mi tapasztaltuk először, már a pártértekezleti állásfogla­lás-tervezet vitája is jelezte — hajlandók áldozatot vál­lalni értelmes célokért. (Pe­dig az ország más területei­hez, különösen a fővároshoz hasonlítva megyénket, ide inkább adni kellene. mint innen gyűjteni.) Tudjuk, a cselekvésre számtalan lehetőség nyílik, helyi, városi, községi, lakó- területi célok is vannak bő­ven. Mégis, talán nem len­ne értelmetlen egy megyei alapítvány létrehozása, amelynek egyéni és vállala­ti adományokból befolyt összegét olyan, felemelkedé­sünket szolgáló célokra le­hetne fordítani, amelyekre a megyei költségvetésből már nem telik. S talán akkor ko­molyan — nem áprilisi tré­faként — tehetnénk fel a címben szereplő kérdést: Mit kezdene ön négy és fél millióval? ' (VÉGE) Árpási Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents