Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-26 / 98. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 26., kedd Gyakran töltik együtt a szabadidőt az Unicon fiataljai Az Unicon Ruházati Vállalat — amely termékeinek döntő többségét exportra értékesíti — jó eredménnyel zárta az elmúlt esztendőt. A vállalatnál igen sok fiatal dolgozik, helyzetükről Fazekas Károly KISZ-titkár a következőket mondta: — A központi üzemben a KISZ-tagok létszáma megközelíti a százat. A fiatalok részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, becsülettel állják a sarat a nemes vetélkedésben. A vállalat vezetői részéről anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesülnek. Ami fájdalmas — nem vigasz, hogy sok más vállalat hasonló „cipőben" jár —, a végzett szakmunkásfiatalok egy része másutt keres munkát, ahol többet fizetnek. Jó lenne, hogyha az iskolaév befejezéséig kialakulhatna a jó átlagkereset. Persze ez a fiatalok hozzáállásán, szorgalmán is múlik. A KISZ a maga módján igyekszik segíteni abban, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a vállalatnál. Elsőrendű feladat a termelő munkában való részvétel, a gazdasági tevékenységre való maximális odafigyelés, de nem maradhat ki a szórakozás, a közös kirándulás sem. Cél: a szabad időből is minél többet töltsenek együtt a fiatalok, ismerjék meg egymást, a gondokat, az örömöket. Szórakoztató esteket és országjáró kirándulásokat szerveznek. Április első hétvégéjét Szilvásváradon és Lillafüreden töltötték, május végén Vi- segrádra, Szentendrére és Esztergomba utaznak, júliusban pedig Pécsre. A sportolók is megfelelő támogatásban részesülnek. Nyáron több alkalommal kimennek családostól egy-egy napra a vállalat szanazugi üdülőjébe, ahol humoros, játékos vetélkedőkkel tölthetik a. napot. j Helyesbítés Lapunk tegnapi számában részleteket közöltünk annak a vitának az összegzéséből, amely az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről folyt a megye 975 alapszervezetében. A közel 7000 felszólaló véleményének felhasználásával készült jelentésből tévesen idéztünk az első oldalon; a második bekezdésbe súlyos, értelem- zavaró hiba csúszott. A szöveg helyesen: „A főváros és a vidék, valamint az ország egyes térségei közötti indokolatlan különbségek egyre nagyobb társadalmi feszültséget okoznak a megyében élő állampolgárok körében. Indokoltnak tartjuk, hogy az országos pártértekezlet mondja ki: »A jelenlegi helyzetben is minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a főváros és a vidék, valamint az ország egyes térségei közötti indokolatlan különbségek növekedjenek. A XIV. kongresszusra olyan politikai döntéseket kell előkészíteni, amelyek már a VIII. ötéves terv időszakában érzékelhetően csökkentik ezeket a különbségeket.-«” A tagkönyvcsere és a pártmunka megújulása A párt vezető szerepéről, az ideológiai munkáról és az országos pártértekezlet állásfoglalásáról folytatott vitákkal egy időben megtörténtek az előkészületek a párttagsági könyvek cseréjére. A párt belső életében oly fontos feladat végrehajtásának első szakasza, a párttagokkal folytatott beszélgetések és azok tapasztalatainak összegzése befejeződött. Ezért érdemes visz- szatekinteni arra, hogy e munka mennyiben szolgálja a pártélet jnegújulását. A Központi Bizottság 1987. június 23-i határozatában a tagkönyvcsere feladatait a következőkben fogalmazta meg: „Mozgósítson a soron levő feladatoknak, a Központi Bizottság gazdasági-társadalmi kibontakozási programjának a végrehajtására. Járuljon hozzá az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység megújításához. Erősítse a pártfegyelmet, a pártdemokráciát, a nyílt, közösségi légkört, a kritikai, önkritikái szellemet, a pártszervezetek önállóságát és felelősségét.” Nyílt és kritikus beszélgetések Az 1987. október és 1988. február vége között tartott beszélgetések nyomán aktívabbá . vált a helyi pártélet, fokozódott az érdeklődés az ország egészét érintő kérdések iránt. E beszélgetések lehetőséget és alkalmat teremtettek a párttagsággal folytatott kétoldalú eszmecserére, a vélemények ütköztetésére. A beszélgetésekre a nyílt és kritikus hangvétel volt a jellemző. A párt politikájáról a kommunisták átgondoltan, felelősséggel mondottak véleményt. Elsősorban az ország helyzetének a megítélése, a gondok okainak elemzése, a kibontakozás esélyei, a párt vezető szerepének érvényesülése, a párt iránti bizalom kérdése került a középpontba. A szocializmus építése során elért eredményeinket a tagság többsége értékeli és félti, azonban sokan még mindig csak kételyeiket, fenntartásaikat fogalmazzák ni a párt megújuló politikájának alapvető elveivel, minden következmény nélkül kiléphettek a pártból. Ezt a döntést 40 796-an választották. A pártvezetőségek 1341 fő kilépését, 3845 fő törlését és 243 fő kizárását kezdeményezték. Mindez a párttagság 5,3 százalékát érintette. A kilépések okai meg. Jelentős volt a felfelé irányuló kritikai észrevételek száma. Ugyanakkor az is tény, hogy a helyi párt- alapszervézetek, munkahelyek tevékenységét és saját munkáját a párttagság nem ugyanolyan kritikus mércével méri. A kommunisták túlnyomó többsége támogatja a változásokra irányuló törekvést, és kifejezi, hogy kész részt vállalni a kibontakozásért végzendő munkából és feladatokból. Ezt azonban csak úgy vélik megvalósíthatónak, ha a párt tevékenységében mindkét irányban szélesedik a nyílt, folyamatos, őszinte tájékoztatás, a vélemények figyelembevétele. Majd mindenütt szóvá tették, hogy olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a felelősség következetes, személyre szóló érvényesítését. Akik nem képesek azonosulni E röviden felsorolt gondolatok ismeretében is elmondhatjuk, hogy e kérdések valamilyen formában megtalálhatók a párt vezető szerepéről szóló tézisekben, az országos pártértekezlet határozattervezetében. Ez is bizonyítja, hogy a gyakorlati munkában is jelen van a KB-nak a párt szervezeteihez, tagjaihoz írott levelének gondolata, hogy „különböző pártfórumokon tudatosan fejleszteni kell az állandó vitát, biztosítsuk, hogy az észrevételeket, javaslatokat érdemben megvitassák és érvényesítsék. A döntéshozatal előtt szélesebb körből kell véleményt kérni.” E célok megvalósítása viszont azt igényli, hogy a jelenlegi helyzetben a kommunisták az eddigieknél többször váltsanak szót, mondjanak véleményt. A beszélgetések során személyenként is értékeltük a párttagok munkáját és kezdeményeztük azok kiválását, akik nem akarnak, vagy nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek. A párttagság önként vállalt kötelezettség. Ezért mindazok, akik nem képesek azonosulA kilépések okai összetettek. A kiválók jelentős része betegségre és családi okokra hivatkozott. Figyelemre méltó számban voltak ugyanakkor a tagdíjat sokalló, a vallásosságra és az egyéni sérelmekre — főleg a nyugdíjasok körében — hivatkozó párttagok. Számosán azt jelezték indoklásukban, hogy nem értenek egyet a párt politikájával. annak egy részével, vagy helyi megvalósításával. Voltak, akik a párt politikáját túl liberálisnak minősítették. úgy vélték, hogy kiengedi kezéből az irányítást. Mások a megnövekedett gazdasági, megélhetési nehézségekre hivatkoztak. A kiválásokkal erősödtek a párt sorai, hiszen elsősorban olyanok kerültek ki, akik valójában csak „szimpatizáltak" a párttal, de amikor a nehezebbé vált helyzet miatt fokozott terheket vagy áldozatokat kell vállalni, amikor a párt politikáját élesedő vitában és határozottabban kell képviselni. erre már nem vállalkoznak. Az ország és a párt előtt álló feladatok megkövetelik, hogy a kommunisták mindenütt rendezzék soraikat, hogy gondolkodásban és cselekvésben egységesek legyenek. A kibontakozási program megvalósítása során vállalják a kezdeményező és ösztönző szerepet, hogy minden kommunista felelős- > ségteljesen tegyen eleget kötelességének ott. ahová az élet és a párt állította. Ma ezzel tudjuk segíteni a pártmunka megújulását. Bíró József, az MSZMP KB alosztályvezetője Klamáczi lános különös utóélete , Q Mit kezdene ön négy és fél millióval? A fenti kérdés még hetekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, nyomban azután, hogy hírt adtunk Klamáczi János április elsejei szerencséiéről. Mint bizonyára emlékeznek rá, képzeletünk bácsikája az Egyesült Államokban élő testvérénél járt, és ott megütötte a nyolcmilliós lottó főnyereményt. A ráeső összeg jó részét becsületes és nagylelkű hazafiként, no meg dicső lokálpatriótaként a megye, Békéscsaba felvirágoztatására akarta fordítani, mégpedig a legnemesebb célokra juttatva a pénzt. Hogy melyek lehetnének ezek, erre hirdettünk pályázatot április elsején, busás jutalom reményét felvillantva. Száz-, ötven- és huszonöt- ezer forinttal díjaztuk volna a legjobb ötleteket. Hogy miért a feltételes mód. azt ma már mindenki tudja: Klamáczi János kitalált lottóhetesének közzétételét nem szántuk többnek, mint áprilisi tréfának. Annak a sorozatnak az idei láncszeméül gondoltuk, amelyet 1985. április elsején kezdtünk el a csabai metróépítés szenzációszámba menő hírének megjelentetésével. Akkor — talán kevesen tudják — még kivívtuk az istenek haragját, de legalábbis rosszalló tekintetét. Ami nem csoda, hisz a magyar sajtóban szokatlan lépésre szántuk el magunkat: „majmoltuk a nyugatot”, s céltáblául a sétálóutca 42 fokos lázában égő Békéscsabát választottuk. (A harag fel- lobbanásának pillanatában ugyan ki gondol arra, hogy viccelni csak azzal szoktak, akit szeretnek, vagy nagyon gyűlölnek. De hát az utóbbit alighanem csak rosszindulattal lehetne ránk fogni. Az meg már egy külön „misét” érdemelne, hogy mikor szeretünk jobban valakit, vagy valamit, akkor-e, amikor mindent ráhagyunk, vagy akkor, ha minden szeplőt észreveszünk rajta.) B szocializmus nem dőlt össze Ama 1985-ös április elseje óta sok víz lefolyt a Körösökön (sőt, a Dunán, mi több — hál’ istennek — a Moszkva folyón is). Az aranymosás jövedelmezőségéről terjesztett tavalyi hírünkért, vagyis hogy folyóinkon — az aranyszemcsék gyakorisága miatt — meghonosodhat ez a kihalt mesterség, még megrótt az egyik országos napilap. De az idei évre minden megváltozott: már nem tekintik „úri hun- czutságnak” széles e hazában az április elsejei viccelődést. Álhírt közöl nemcsak a magyar kormány lapja, hanem a szovjeté is. Az Izvesztyija a Zum bei- spiel — egyébként nem létező — nyugatnémet magazin hírét vette át, miszerint Maradona a Moszkvai Spar- takhoz igazol le. (Arról az Olaszországban focizó argentin sztárról van szó, akinek 1986. április elsejei Kórház utcai vendégszereplésére több mint ezren fáradtak ki az Előre-pályára.) Csodák csodája: a szocializmus nem dőlt össze, még a szomszédban sem (csak a pontosság kedvéért: arról a szomszédunkról van szó, amelynek kormánylapja Moszkvában jelenik meg), köszöni szépen, ha nehezen is, de jól van. Az április elsejei tréfacsi- nálás egyébként hosszú múltra tekint vissza. Ha lehet hinni a naptártörténetnek, akkor Franciaországból indult el, majd átkelt a La Manche csatornán, később visszatért Angliából, s Németországon át jutott el hozzánk. Ha nem is pestisjárványok gyorsaságával, de idővel elterjedt egész Európában, sőt, meghódította a tengerentúlt is. Történt pedig, hogy IX. Károly francia király 1564-ben elrendelte, hogy az év attól kezdve ne április elsején kezdődjön, mint addig, hanem január elsején. Ezzel, az évkezdetkor szokásos ajándékosztogatás is előrébb jött, az új naptár szerint újévre. Csakhogy a szokás nagy úr, így sökan eleinte a régi évkezdetkor, vagyis április elsején is küldözgettek szeretteiknek ajándékot. Idővel "azonban ez egyre terhesebbé vált, s az értékes ajándékokat lassan-lassan felváltotta a tréfás meglepetés, a hamis évkezdet. A századok során aztán nagy hagyományai alakultak ki a lóvátevésnek. Nem csak az öreg kontinensen! Indiában például a tavaszi ünnepségek, a Hűli ünnepek utolsó napján, március 31- én az emberek különös szórakozást űztek — természetesen tréfából. Kifürkészték hogy környezetükben kik nem tartózkodnak odahaza a nevezetes napon, s nevükben ebédre vagy vacsorára szóló meghívót küldtek szét. A tréfa kíméletlenségére aligha kell rámutatni, ám még ezen is túltett a londoni Evening Star 1846. március 31-i száma. Hirdetésben közölte, hogy másnap reggel szamárkiállítás nyílik az is- lingtoni mezőgazdasági csarnokban. A közlemény nem maradt hatástalan: április elsején rengetegen megjelentek a kiállítócsamakban, s bosszankodva vették tudomásul, hogy a szamármustra szereplői valójában ők maguk. Szamár az alagútban Ha nem is ennyire durva viccekkel, de az idei április elsejei lapok sem maradtak el az Evening Star 142 évvel ezelőtti számától. Az angol és francia újságok közkedvelt célpontja a csator- naalagút volt. Több szerkesztőség adta hírül közeli átadását. A brit Today például tudni vélte, hogy a La Manche alatti alagúton, melyet a legnagyobb titoktartás közepette mindössze három hónap alatt fúrtak ki (méghozzá kézi erővel) elsőként Anna hercegnő és férje fog átkelni. Az előbbi lovon, az utóbbi pedig Rover gyártmányú dzsipen. A Daily Mail még ezt is „überelte”! Igazi szenzációval lepte meg olvasóit. Azt állította, hogy már kétszáz éve alagút húzódik Anglia és Franciaország között. Mindössze két kanyakoshordóval megrakott szamár fér el benne, s annak idején ezen keresztül menekültek Napóleon elől — no, nem a szamarak, legfeljebb a szamár arisztokraták — a szigetországba. A Radio Comercial portugál adó egy egész kisváros, a Lisszabon melletti Parede lakosságát bolondította ki április elsején a tengerpartra. Ezt azzal sikerült elérnie, hogy hírül adta: rákok és kagylók garmadája menekült előző nap a hideg tengeráram elől a partra. A környékbeliek közül sokan — tudhatták meg a hallgatók — degeszre tömték szatyraikat, táskáikat a még Portugáliában is ínyencségnek számító tengeri csemegével. (A különös az volt az egészben, hogy annak ellenére „bedőltek” a mohó. pa- redeiek, hogy tudván tudták: azon a partszakaszon még soha senki nem látott egyetlen kagylót, sem rákot.) És végül egy április elsejei hír a szorgalmáról, udvariasságáról és mértéktartásáról ismert Japánból. A Japán Times híre, hogy az újonnan elkészült tokiói stadiont, amelyben közel 60 ezren fémek el, héliummal töltött léggömbök segítségével negyven méterrel arrébb viszik, valóságos vihart kavart. Egyfelől, mert a japánoknak az efféle tréfa eléggé szokatlan még, másfelől pedig, mert azonnal jelentkeztek a kétségbeesett részvényesek, akik veszni látták a stadionba fektetett pénzeiket. A világsajtóhoz képest lapunk igazán visszafogott volt, bár Klamáczi János története így is igen tanulságos. Árpási Zoltán (Folytatjuk) Békési látkép — madártávlatból Fotó: Veress Erzsi
