Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988, április 23., szombat Énekelni lelkesedésből kell... Látogatóban az eleki gyermekkórusnál Egy kis haditanács a születésnap megünnepléséről Jó kórus az eleki gyereke­ké — vezetőjük lelkes, már- már megszállott ember. . . Sokszor és sok helyen hal­lottam róluk ilyen vagy eh­hez hasonló véleményeket. Nemrégiben megtudtam, hogy a kórus az idén ünnep­li újjáalakulásának 15. év­fordulóját, emiatt kicsit másmilyen lesz az idei, a 14. „Éneklő Elek”. A kórus­mozgalom e rangos megyei eseménye előtt elhatároz­tam, meglátogatom őket pró­bájukon. A kórus az egykori eleki gimnáziumban tartja pénte­kenként a próbáját. Jelen­leg hatvanötén énekelnek a karnagy. Törzsök Attila ve­zényletével. Három órakor már minden kórustag elfog­lalja a helyét. Elöl ülnek a kisebbek, hátrább a na­gyobbak. Mindenütt tömött padsorok . .. A kórusvezető a zongorá­hoz lép. megadja a kezdő hangot, a gyerekek először beéneklik magukat. Arcu­kon figyelem. látszik raj­tuk. szeretik ezeket a gya­korlatokat. Hangok, szavak kavarognak egyre feljebb a hanglétrán. A szólamok. Bárdos Lajos módszere alap­ján igyekeznek elérni „ka­tasztrofális" magasságokat. Míg a munka folyik, Zsi­dó Ferenc csapatvezető, a kórus „örökös" patronálója tájékoztat: — Attila hetente három­szor tart külön-külön próbát a szólamokkal. Az összpróba péntekenként van háromtól ötig. Gyakran tovább is. Senki sem panaszkodik, zú­golódik — jó közösség ez. összetartásuk a téli zenei táborokban is meglátszik, a gyerekek a két ünnep kö­zött reggel 8-tól délután 5 óráig itt vannak. A tábor­ban elsődleges cél maga az éneklés, a zenei ismeretek bővítése, de azért jut idő játékra, sportra, bábkészí­tésre és sok más foglalatos­ságra is. Az egyik tábor al­kalmával például elkészítet­ték az Operaház papírma­kettjét.. Nagyon kedves do­Az orosházi Táncsics Mi­hály Gimnázium iskolagalé­riájában nemrég megnyílt tárlaton Váradi Kornél nyugalmazott rajztanár leg­újabb képeivel mutatkozott be e napokban. Alig egy esztendő termése látható a paravánokon, s az alkotó lendületét bizonyítja az a 33 alkotás, amely most be­mutatásra került. Váradi Kornél alapvetően két technikával dolgozik: olaj és akvarell, jórészt a Balaton környéki élmények­ből születtek ezek az alko­tások, s úgy tűnik, a festők által olyan nagyon kedvelt táj Váradi Koméi számára is tartogatott még valami újat, még fel tudott mutat­ni valami sajátosat, nem csupán az alföldi művész rá- csodálkozásai jelennek meg a vásznon, hanem e tájhoz való kötődéseit is ki tudta fejezni. Ez az érzelmi moti­váció az, ami az alkotások­ból jó néhányat értékessé is Figyelem! Olcsó, nyári-téli női szoknya (alj) vásárt tart a SZOLTER Békéscsaba, Bajza u. 15. sz. alatt Az árusítás ideje: 1988. április 27—28-án 8 órától 15 óráig. log volt, hogy míg az egyik szólam dolgozott, a többiek valamilyen meglepetést ta­láltak ki számukra . . . Közben a kar új darabot próbál. Szerepel ebben egy rettegett karnagy és egy későn jövő kórustag. akit megbüntetnek, mert a pró­báról elkésni nem szabad. Aztán kiderül: a zene érde­kében volt pontatlan a ne­buló — a rekviemből glória lesz. Többet azonban el-' árulni nem lehet, mert ez is meglepetés. Az eleki gye­rekek azoknak a kórusok­nak szánják, amelyek majd •eljönnek május 7-én az „Éneklő Elek”-re, megünne­pelni fennállásuk 15. évét. A készülődésből látszik, nem akármilyen találkozó lesz . . . A mai próbán utoljára marad a Gergely-járás, kó­rusaink kedvelt darabja. Már elsőre tökéletesen szó­laltatják meg az eleki gye­rekek, de a karnagy még mindig talál csiszolnivalót. Inkább csak a kifejezés- móddal van gondja, itt lá- gyabbák, amott követelő­zőbbek legyenek a hangok! A karnagy körül sűrűsödik a levegő: a zongorába csap, dobbant és tapsol. Szoprán és alt szólamok fonódnak össze, válnak szét. Cseng- bong a terem .. . lesz. A kétféle technika két­féle megközelítést is jelent, súlyosak természetüknél is fogva az olajképek, légiesek, játékosak, leginkább líraiak az akvarellek. A táj meg­közelítése kétféle, ami a színkompozícióban is erősen érződik, egyrészt a termé­szeti elemek, erők robusztus küzdelmét láthatjuk, de nem romantikus felfokozással, hanem kellő higgadtsággal; másrészt a színpompában jelentkező vidék örömünne­peit láttatja a maga köny- nyedségével, az emberi lé­lek állandó megújulási vá­gyának mintegy kivetítésé­vel. Az olajképekből említe­ni érdemes a Zsombékos, Vihar, Tavaszi erdő, Hajna- lodik a tavon, Balatoni táj, Késő délután, Bakonyi vi­dék címűeket. Az akvarellek aránya a kisebb a tárlaton, de ezek a képek igazi üdeséget, kel­lemetességet hoznak. A Ma­gányosan házainak éppen az összetartozás hangulatának, a Vízpart I. harmóniájának, a Nyári impresszió líraisá- gának. az őszi táj derűjé­nek a megjelenése sugall­nak életerőt a tárlatlátoga­tó számára. Váradi Kornél az április eleién megrendezett kardos­kúti tárlata után az iskola- galériában is sikert aratott, bizonyítván azt a példáza­tosságot is, hogy az alkotó ember a vívódások és két­ségbeesés ellenére is az öröm embere. És ez a bizo­nyíték mai világunkban ugyancsak szükséges. Fülöp Béla Az utolsó tanítvány is el­köszön, s ekkor jut idő egy kis beszélgetésre — fél hét­től már a felnőttek kórusa várja Törzsök Attilát. — A karnagy mire emlé­kezik legszívesebben az el­telt másfél évtizedből? — Arra még sohasem volt elég idő, hogy feldolgozzam az emlékeimet — válaszolja —, de ha lenne ilyen albu­munk, az első lapra kerül­ne Kodály Zoltán tanítvá­nyához, Bárdos Lajos tanár úrhoz fűződő kapcsolatunk. Ö jelenség volt — 1986 no­vemberében hunyt el . . . Eddig ismeretlen középko­ri temetőt tártak fel a régé­szek Pécsett. A Zsolnay Vil­mos út mentén lakóházakat építenek és az előkészítő földmunkák során régi cson­tok kerültek napvilágra. Azonnal leállították a gépe­ket és a Janus Pannonius Múzeum munkatársai vették birtokba a területet. A több hónapig tartó ásatás most ért véget, mégpedig meg­lepő eredménnyel, vagy in­kább eredménytelenséggel. A kutatás befejeztével ugyanis éppen olyan homály fedi a temető korát és az ott nyug­vó kilétét, mint a feltárás megkezdésekor. A tapasztalt régészek előtt általában nyitott könyvként tárulnak fel a régi temetők. Az ott talált építmények, a sírok elrendezése, a csontvá­zak helyzete és legfőképpen a halottakkal együtt elteme­tett tárgyak nagy pontosság­gal „elbeszélik” a temetke­zőhely történetét. A most feltárt pécsi temető azonban teljesen „néma”. A csonto­kon kívül semmiféle leletet nem tartalmaztak a sírok, se egy ruhafoszlányt, se egy cserépdarabot, se égy pénz­érmét. Már magában a te­mető helyszíne is . zavarba ejtő. A középkori városfalon kívül terült el, a hajdani vá­rosi legelőn, ahol régen sem nem építkeztek sem nem te­metkeztek — legalábbis írá­sos emlék nem utal rá. Nagy kiterjedésű temető­ről van szó amelynek azon­ban csak egy részletét tár­ták fel a régészek, az is kö­rülbelül 40 ezer négyzetmé­ternek felel meg. Mintegy hetven sírt bontottak fel. A holtak csontvázai a szokat­Halála nagyon megrendített bennünket. A tanár úr nyugdíjas korában is taní­tott, és otthonában fogadta a tanácsért hozzá forduló­kat. Én 11 éven át jártam fel hozzá Budapestre. Gyak­ran napokat töltöttem el ná­la. Ha egy-egy mű értelme­zésével, megszólaltatásával gondom volt, segített. Büsz­ke vagyok arra, hogy meg­engedte: rendezhessem a le­velezését. Olykor-olykor ma­gammal vihettem legkedve­sebb tanítványaimat, akik­hez mindig volt jó szava. Láttam, az eleki gyerekek is érezték, mekkora kitüntetés ez! Atyai szeretetének jele­ként három ízben eljött Elekre. Soha nem fogadott el sem tiszteletdíjat, sem útiköltséget tőlünk. Előadá­saira tömegesen jöttek a gyerekek. Nemegyszer mond­ta: Elek a kórusmozgalom végvára. — Többször is hallottam a gyermekkórust. Reperto­árja széles körű: a gregori­án dallamoktól a legmoder­nebb művekig sok mindent énekelnek. Közöttük milyen helyet foglalnak el a Bár­dos-darabok ? — Megszólaltatásuk szá­munkra nagyon fontos. Bár­dos Lajos négy művet írt nekünk, a Cantate-t, az Idillt, a Karnagy dicséretit és az Altatót — természetes, hogy ezek repertoárunkban örökös helyet foglalnak el. Bár nem volt könnyű mind­egyiket megtanulni! Az Al­tató például egy csendes hangvételű, rövid szövegű, csupa a és á magánhangzó­ra épülő atonális mű.. . S lanul széles sírgödrök jobb oldalán fekszenek, keleti irányba „néznek”; mellettük a bal oldalt tíz centiméter magas és húsz centiméter széles földpadkákat képeztek ki, ám ezeken nincs semmi. Jellegzetes a halottak test­tartása: hanyatt fekszenek, két kezük szorosan a testük mellett, még elvétve sem ta­lálni összekulcsolt kezet. Az ásatást vezető Kárpáti Gábor régész kizárásos ala­pon arra a következtetésre jutott, hogy középkori teme­tőről van szó. Pontosabb kormeghatározást csak a ha már a kórusunknak irt műveknél tartunk, elmon­danám, Fasang Árpád, aki több éven át volt nálunk a kórusversenyeken zsűriel­nök, egyszer egy háromtéte­les szvittel lepett meg ben­nünket. A címe: Balatoni képek. Kemény munka volt megtanulni, a gyerekek azonban nagy szeretettel énekelték. Bizonyára meg­érezték a mű mélyén buj­káló feszültséget és Borsi Darázs József verseiben a gyönyörű természeti képek mögé fogalmazott békevá­gyat ... — A kórust legutóbb Gyu­lán március 15-én hallhat­tuk a Petőfi-szobornál. Az itt énekelt oratórium bemu­tató volt? — Igen, a gyulaiak felké­résére született ez a mű. Szövegét magyar költők ver­seiből és a halálra ítélt sza­badságharcos hősök búcsú­leveleiből állítottam össze. Előadása nem kis vállalko­zása volt a gyermek- és a madriigálkórusnak. Hamaro­san újra megszólaltatjuk, ezúttal itt Eleken, május 20- án, a művelődési házban. Ennek nagyon örülök, mert bemutatásával szeretném megköszönni az eleki szü­lőknek, hogy a sok-sok pró­bára elengedték gyermekei­ket. — Meghívásokat kap a kó­rus? — Igen, s ebből érzem, hogy szeretnek minket. Éneklünk itthon az ünnepsé­geken, névadókon, idősek klubjában, a legkülönbö­zőbb összejöveteleken. Éne­keltünk a környező telepü­léseken, Kétegyházán, Sar­kadon és Gyulán. Gyönyörű feladat volt az elmúlt év októberében a gyulai belvá­rosi templomban a freskó­avató hangverseny és nagy megtiszteltetésnek érezzük az említett március 15-i fel­kérést. — Hogyan tovább ? — Mindenképp Bárdos ta­nár úr szellemében., ő min­dig arra tanított, hogy éne­kelni lelkesedésből kell, így az apróbb hibák is megbo­csáthatok. Ügy érzem, ezen az úton a gyerekek is kö­vetnek. Arra készülünk, hogy felvegyük nevét, mint ahogyan már ezt életében is megbeszéltük ... csontok kémiai vizsgálata adhat. Egy sor kérdés azon­ban továbbra is nyitott, mindenekelőtt az, hogy kik temetkeztek azon a helyen, milyen rítus szerint helyez­ték el a tetemeket, miért nem került elő akár egyet­len tárgy is a sírokból, mi volt a rendeltetésük a pad­káknak, s így tovább. A ré­gészek abban bíznak, hogy a területen folyó további épít­kezés során újabb részletei tárulnak fel a „néma teme­tőnek” és valamilyen tárgyi lelet hozzásegít majd a rej­tély megfejtéséhez. MOZI Áruló a vezérkarban Bevallom, igencsak a film hatása alá kerültem, még akkor is, ha a film végén a nézőtér foghíjas soraiból kiszivárgó fiatalok közül valamelyikük így nyilatko­zott: „Nagy bénaság volt Nem hiszem, hogy nem volt jó érzés a második világ­háború előtti embertelensé­get, kegyetlenséget felidéző sötét képsorok után ismét a napfényben úszó békéscsabai Irányi utcára kerülni, ahol a békét élvező gyerekek fa­gyit nyalogatnak, ahol a fiatal anyukák picinyüket tologatják, ahol a fal tövé­ben mosolygós szemű öreg bácsi sorsjegyet árul . .. Magam sem hiszem, hogy csak olyan filmekre van szükségünk, amelyekben folyton a múlthoz, a hábo­rús témákhoz fordulunk, mint ebben az Áruló a ve­zérkarban című lengyel filmben is, de felejtenünk sem szabad. Sokaktól hal­lottam, hogy azért szeretnek moziba járni, mert imád­nak borzongani, megdöbben­ni, félni. Nos, akik ezt a filmet látták, volt benne ré­szük bőven. Csakhogy eze­ket a borzalmakat, döbbene­tes és félelmetes filmkoc­kákat nem az emberi fantá­zia hívta életre, mint a horror-, vagy krimi történe­tek hőseit, eseményeit, ha­nem a kegyetlen valóság. A berlini műszaki egyete­men végző Adam Iwinski mérnök egyszerű, becsületes állampolgára- lengyel hazá­jának. A háború előtti za­varos világban azonban sen­ki sem tudhatja, ki, kinek és miért tűnik fel, miért tartóztatják le, miért val­latják, miért kerül börtön­be. Iwinski sem tudja, mi történik vele, csak annyit ért meg, hogy egy vesztege­tési ügy miatt vádolják ... Börtön, állástalanság, majd egy provokált verekedés mi­att újra fogság. Aztán gyö­keres fordulat: az ismét em­beribb életkörülményeket ígérő lengyel hírszerzés lát­hatóan jól szervezett moz­galmába kerül. Az embe­ribb körülmények azonban csak látszólag emberibbek. A szép öltönyök, kellemes szállodai szobák, utazások ára a vérontás, a halál ál­landó kísértése. Iwinski olyan világban él, ahol az erősebbek rendelkeznek a gyengébbekkel, ahol a be­csületest falhoz állítják, ahol megölik az emberi mél­tóságot. És mindez történel­mi valóság! Még élnek Túl­élők és szemtanúk, akik tudják, nem túlzás, ahogyan a film rendezői bemutatják az ember állattá fajzását. „Vannak dolgok, amiben kár logikát keresni” — só­hajt fel elkeseredetten egy alkalommal a főszereplőt alakító Henryk Talar is. Hi­szen emberi ész már nem tudja követni azt a sodró­dást, amelyben némelyek odáig jutottak, hogy a há­borút éltessék. Ewa és Czeslaw Petelski filmje emléket állít a há­ború előtti hősöknek, az ár­tatlanul meghurcol taknak, és elpusztultaknak. Ugyan­akkor figyelmeztet is: embe­rek, maradjatok emberek! Hogy ez „bénaság”? Elke­serítő még vitába szállni is ilyen buta szavakkal. Az ember azonban elgondolko­zik: kitől hallottak ezek a fiatalok arról, mi történt a világháború idején? És! ho­gyan hallottak erről? Példá­ul az iskolában ... M. M. Egy feltárt sír a sok közül... Énekelni szeretünk — bizonyították odaadó figyelemmel a próbán az eleki gyerekek (A szerző felvételei) Szőke Margit Táncsics-iskolagaléria Váradi Kornél képei Rejtélyes temetőt találtak Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents