Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 23., szombat 0 tavalyinál több termelési kölcsön Hz évindítás szakszervezeti tapasztalatai • Kezdődik a nyúlprogram • Új takarmánykeverő épül Nagybánhegyesen A háztáji gazdaságok termelésváltását leginkább a takarékszövetkezetek pénzforgalmán lehet nyomon követni. Így van ez Nagybán- hegyes esetében is, ahol ez évben — már eddig — csaknem 600 ezer forinttal több kölcsönt igényeltek a takarékszövetkezet tagjai, mint a múlt esztendőben. Mivel a kölcsön felvételénél rákérdeznek az ügyfélre: mire szeretné fordítani? — a válaszokból egyértelműen következtetni lehet a kistermelés nagybánhegyesi megújulására. Az idén folyósított 7,2 millió forint kölcsönből a legtöbbet termelési célra fordítják. A község kertjeiben felhúzott fóliasátrak több millió forintot „nyeltek” el. Uborkát és étkezési zöldpaprikát termelnek bennük részben a Zalka Tsz értékesítési integrációjával, részben pedig ki-ki maga értékesíti termelvényét Budapesten. Miskolcon és az ország más városaiban. Horváth Endre tsz-elnök szerint a szövetkezeti tagság zöme megbarátkozott a szövetkezeti értékesítési formával. A friss árut naponta a helyszínen veszik át a termelőktől és a ZKR — a szentesi termelési rendszer — olyan magas árat fizet, mintha éves átlagban a termelő a budapesti Bosnyák téren adná el az uborkát, paprikát. Az értékesítésnek ez a módja azért is kedvező, mert a piacozásra fordított időt, amely hetenként gyakran 2-3 nap, a háztájiban termeléssel tölthetik el az emberek. Így több árut termelnek, nagyobb jövedelemre tehetnek szert. Kedvezően fejlődik a szövetkezet pecsenyecsirke-ne- velési integrációja is. Nemcsak Nagybánhegyesen és Kaszaperen — ebben a két községben működik a Zalka Tsz —, hanem más szomszédos és egy-két távolabbi községben is, több háztájiban a tsz szakemberei szervezték meg a hizlalást. Ebben az évben 800 ezer pecsenyecsirke felnevelésére kötöttek szerződést az erre vállalkozókkal. Figyelemre méltó, hogy 180-200 választott bikaborjút is a háztájiban hizlaltat- nak meg, de ezt már szigorúan csak a szövetkezet tagjai vállalhatják szerződéses alapon. Nagybánhegyesen bevált a háztájiba kihelyezett szövetkezeti tulajdonú tehenek tartása is. Jelenleg 80 fejőstehenet tartanak ebben a szervezeti formában. Tóth Imréné háztáji sertésfelvásárló szerint eddig csak Nagybánhegyesen 3800 hízott sertés leadását vállalták a kistermelők. Sajnos a tápok minősége változó, az áruk pedig olyan magas, hogy nem gazdaságos vásárolt takarmányon a sertéshizlalás. Ezért is csökkent a hizlalási kedv. Tavaly ebben az időben 4800 termelési szerződéssel rendelkeztek a mostani 38_00-zal szemben. Gajda László beruházási ágazatvezető szerint az év második felében változás várható a takarmányellátásban, mivel a szövetkezet épít egy 18 ezer tonna évi kapacitású takarmánykeverőt, mely a szövetkezeti igényeken túl alkalmas lesz a háztáji takarmányszükségletek maximális és minőségi kielégítésére is. Sajnos az egymásra épülő technológiai berendezések beszerzésével gondjaik vannak, .mert a gépeket nem a szerelés sorrendjében ígérik szállítani, hanem hosszabb időeltolódással alaposan „megkeverve”. Ezekben a hetekben a folyamatos szerelés végett egyeztető tárgyalásokat folytatnak, mert csak így kerülhetik el az épület különböző szintjeinek megbontását a gépek beszerelésére. A tsz-től juttatott háztáji földön nem kukorica terem, hanem mák, hagymamag, fűszerpaprika, étkezési hagyma, dughagyma, hibridkukorica-vetőmag, cirok és még sok más, mintegy 120-130 millió forint értékben. Ebből a nagy mennyiségű áruból 86-90 milliót szövetkezeti értékesítéssel adnak tovább. Ez év slágerállata a vá- gónyúltermelés lesz Nagybánhegyesen. Már dolgoznak a szervezésen. Elsősorban a csökkent munkaképességű idős emberekre, gyerekekre gondolt a szövetkezet vezetése, amikor a nyúltermelé- si programját meghirdette. Ilyen sokoldalú a háztáji termelés szervezése a Nagybánhegyesi Zalka Tsz-ben. Nem véletlen tehát, amit Merlák Andrásné, a takarékszövetkezet főkönyvelője mondott: a körzet egyik legdolgosabb községéről van szó, ahol nemcsak dolgozni szeretnek az emberek, hanem takarékosan élni is. Évek óta ebben a községben a legmagasabb a Magyarba nhegyes és Vidéke Takarékszövetkezetnél nyilvántartott betétállomány: majdnem 50 millió Ft! D. K. Emelik a sertésfelvásárlási árakat Miért nyugtalan a húsipar? A hivatalos felvásárlási árnál többet fizetnek a húsipari vállalatok — így szól a termelők számára örömteli hír. De hogyan fogják a vágóhidak és húsfeldolgozó vállalatok ezt a plusz költséget kigazdálkodni? Áthárítják-e a fogyasztókra vagy növelni tudják exportáraikat? Egyáltalán mi indokolja ezt az igyekezetüket? A termelőkkel való együttérzés? A kérdéseket érintő válaszért, tájékoztatásért, Mike Imréhez, a Húsipari Központ vezérigazgatójához fordultunk. Kérdésünkre elmondta, hogy országosan csökkent a sertéstartási kedv. A tavalyi év harmadik negyedében csökkent a sertéslétszám, ezen belül, gyorsabb ütemben az ágazat alapja, a kocaállomány. Szaporodnak a háztáji vágások. A központi támogatások megszűntével, mérséklésével most érdemesebb lett otthon vágni, mint a boltban vásárolni. A csökkenő sertéstartást a húsipari vállalatok, érthető módon, fokozódó idegességgel figyelték. A képlet egyszerű: ha nincs sertés, nincs hús, nincs miből elkészíteni a sonkát és más húskészítményt, nincs mit szállítani. A húsipari vállalatok .tehát nem vártak az amúgy is késve meghirdetett felvásárlási árakra, élve önállóságukkal,1 maguk változtattak árpolitikájukon. Döntésüket, legalábbis ma még úgy tűnik, indolkolta a takarmánytápok áremelkedése is hiszen a sertéstartás gazdaságosságát alapvetően a táp- és a felvásárlási árak különbsége határozza meg. Persze nemcsak az a baj, hogy drága a takarmány, hanem az is, hogy a minősége sok esestben nem megfelelő. Az Állattenyésztési Kutatóintézet tavalyi vizsgálatai szerint a takarmányozásra felhasznált szemestermények 27 százaléka mikrobiológiailag kifogásolható volt. Ilyen hibaszázalék mellett már nem hízik és szaporodik kellően a sertés. Ráadásul kényszerűségi okokból gyakran a tápok összetétele is változik. Hol ezt, hol azt helyettesítenek más-más terménnyel. A tápérték ugyanaz, de a változó komponensek miatt mégsem az a takarmány, aminek hívják. Az állatok elmaradó súlygyarapodása! legalábbis ezt jelzi. Egységnyi súlygyarapodáshoz több és drágább tápot kell etetni. Ezt pedig az ipar) — ha húst akar — csak áremeléssel tudja a termelőknek kompenzálni. Az állami húsipar mellett azonban a helyi vagy regionális húsüzemek, a tsz-ek és az állami gazdaságok évente mintegy 3 millió sertést vásárolnak fel. Az alapanyagért való versenyfutásban a vállalatok a mindenkori fel- vásárlási árra eleve ráígértek kilogrammonként 2 Ft- ot, hasított állapotban 2,70 Ft-ot. Ez csak fokozta az állami húsipar nyugtalanságát és megszilárdította abbéli elhatározását, hogy emeli a fel- vásárlási árakat. A baj csak az, hogy aj felvásárlási árversenyt nem követi a minőségi verseny! Például csak az állami húsipar kötelezett a vágás utáni minőségi átvételre. A többiek nem. Pedig a termelőnek és feldolgozónak egyaránt megérné, ha több lenne a piacképes húst adó sertés. (A belföldi. ellátáshoz 4—4,2 millió sertés kell, több mint 3 millió exportra kerül.) Ahhoz, hogy a sertéshústermelés ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is megközelítse például a dániai színvonalat, szigorúan következetes, az egyre növekvő igényű piacnak megfelelő sertésfajtákra lenne szükség. Az értékes, szaknyelven szólva magas csontoshús! kihozatalú hízósertéseknek, kifogástalan magas fehérjetartalmú és egyenletesen jó minőségű takarmányra lenne szüksége. Csupa „hh” és „lenne”. Csupa olyan! dolog, aminek megvalósításáért nemcsak az agrárágazatnak, hanem ösz- szetett feltételrendszere miatt magának a gazdaságpolitikának is tenni kellene egyet s mást. Mindenesetre, ami a garantált árakhoz képest kifizetett 1—1,2 milliárd Ft többletet illeti, ezt a húsipari vállalatok részben saját nyereségük terhére, részben az úgynevezett húskiho- zatal növelésével és a termékszerkezet átalakításával ki tudják gazdálkodni. A magasabb felvásárlási árakat tehát — így a vezér- igazgató — nem követi magasabb fogyasztói ár. B. P. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa folyamatosan figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezetek termelési tevékenységét, és az ágazati szakszervezetekkel együttműködve segíti az alapszervezetek ez irányú munkáját. Az évindítás tapasztalatait a Szakszervezetek Megyei Tanácsa áprilisi testületi ülésén értékelte. A tapasztalatok testületi szintű összegzését aktuálissá tette az a változás, amely a gazdasági és társadalmi életünkben egy reformfolyamat kezdetét jelenti. Ez a változás erőpróba a munkáltatók és a szakszervezetek számára egyaránt. Megújulás, új módszerek alkalmazása nélkül nem tudunk megfelelni a kibontakozási program követelményeinek. A szakszervezetek számára létfontosságú, hogy részese legyen a folyamatoknak — népgazdasági és vállalati szinten egyaránt —éljen a döntés-előkészítés és végrehajtás során a törvényben, rendeletekben biztosított jogaival, és a tagság igényének megfelelően — az eddiginél határozottabban — képviselje és védje a dolgozók érdekeit. Részesei voltunk az adó- és árreform vállalati szintű bevezetésének az előkészítés bizonytalan és ellentmondásos időszakától az éves tervek elkészítéséig. Az eddigi tapasztalatok, és amit az éves tervek véleményezése alapján el lehet mondani, hogy a konkrét 1988. évi szabály/.* több vonatkozásban is nehéz helyzetbe hozták a vállalatokat, és gazdasági hatásukban a korábban tervezettnél is kedvezőtlenebbül alakultak. így: igen jelentős eredmény- csökkenéssel (50° o körül) számol a vállalatok többsége, az adózott eredmény szabadon felhasználható része kevesebb, mint az előző évben az érdekeltségi alapba helyezett rész. Gondot jelent a bértömeg-szabályozás 1988. évre alkalmazott kötött, teljesítménymutatótól független formája, amely minimális fejlesztést tesz lehetővé, és létszámcsökkentésre ösztönzi a vállalatokat. A reformgondolatok következetes megvalósításának igénye mellett tapasztaljuk azt is, hogy a gazdasági vezetők többsége törekszik a vállalati kapacitások lekötésére, a hatékony gazdálkodásra, keresik a tervben megfogalmazott eredmények túlteljesítésének lehetséges útjait. Ezt a vállalati magatartást támogatjuk, és ezt kell, hogy segítsék a szakszervezeti bizottságok is. A vállalatok számára nem kis feladatot jelentett a személyi jövedelemadó bevezetése, illetve ezzel összefüggésben a keresetek bruttósítása. Nehéz volt megértetni és elfogadtatni a személyi jövedelemadó, illetve a bérbruttósítás szükségességét, lényegét, ami jelenleg is érezteti hatását. A vállalatok szakembereinek és a szakszervezeti bizottságok gyors — többségében jó együttműködésén alapuló — munkájának köszönhetően 1988. január végéig kidolgozták, elfogadták a bruttósítás elveit, amelyet a kollektív szerződésben rögzítettek. A legtöbb gondot a teljesítménybérben és a premizált munkakörben dolgozók alapbérének megállapítása és az 1988. évi nettó keresetük szinten tartása okozza. A szakszervezeti bizottságok feladata, hogy fokozottan figyeljenek oda-' az esetleges problémákra, és vállalják fel a dolgozói panaszok kivizsgálását, rendezését. Legnagyobb feszültség — a tervek készítése és testületi véleményezése alkalmával — az 1988. évi bérfejlesztési lehetőségek, és az ezzel párhuzamosan bejelentett fogyasztói árnövekedés összehasonlításából keletkezett. Töhb területen a 2,5°/n-os bértömegfejlesztési lehetőség jelentős részét elviszi az 1987. év második felében végrehajtott bérfejlesztés áthúzódó hatása, illetve a bruttósítás többlet bérigénye. További gond. hogy kevés vállalatnál van korszerű bér-, illetve érdekeltségi rendszer. A szakszervezeti bizottságok feladata is, hogy kezdeményezzék a bérszabályozás és az érdekeltségi rendszer korszerűsítését. Használják ki azt a lehetőséget, amit e területen a szabályozás a teljesítményelv betartásával megenged. Növeljék — a vállalati lehetőségeket figyelembe véve — a béren kívüli juttatásokat. A vállalatok 1988. évi létszámgazdálkodására — tervszinten — jellemző, hogy tovább tart a 2-3°/n körüli létszámcsökkentési tendencia. A vállalatok egy része szin- tentartást tervez. Jelentős az üzemen belüli létszámmozgás, átcsoportosítás. Nagyarányú tervezett létszámleépítést egy vállalat sem jelzett. Ez a helyzet viszonylagos létszámstabilitást mutat a megyében, de ez nem jelenthet megnyugvást. Az alapszervezeteknek fel kell készülni az esetleges létszámcsökkentésre. Az előző időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkáltatók egy része folyamatosan megoldja a létszámleépítést, nem tesznek eleget a bejelentési kötelezettségnek, amely 1988. április 1-jétől már 10 fő alatt is kötelező — vállalati felmondás esetén. Nem tájékoztatják a dolgozót a jogairól, lehetőségeiről. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az ágazati középszervek és főleg a szakszervezeti bizottságok részéről nagyobb figyelmet, bátrabb kiállást és következetesebb érdek- védelmet kell biztosítani a létszámcsökkentésben érintett szakszervezeti tagok iránt. Ne fogadjuk el azt a gyakorlatot, mely szerint a hatékonyság-eredményesség növelésének egyetlen módja a létszámleépítés, ha mégsincs más megoldási lehetőség, akkor a leépítés törvényes keretek között — humánusan — történjen, folyamatos szakszervezeti figyelemmel. A vállalati termelési és pénzügyi tervekkel párhuzamosan, illetve azt követően elkészültek és testületi ülésen elfogadták a vállalati szociális, munka- és környezetvédelmi terveket. Jellemző, hogy a korábbi években e célra fordított pénzeszközök nagyságrendjét tervezik 1988-ra, ami reálértéken csökkenést jelent. A csökkenés elsősorban a tervezett beruházások elmaradását jelenti. Jónak tartjuk, hogy a szociális juttatások eddigi szintjét biztosítják a vállalatok, de gond, hogy az igénynövekedés üteme lényegesen meghaladja a lehetőségeket. Különösen fontosnak tartjuk a dolgozók lakástámogatását, a legrászorultabbak segélyezését még nagyobb körültekintéssel végezzék. A munkavédelmi ráfordításoknál a szinten tartás, a reálérték-csökkenés a munkafeltétel gyors romlását eredményezheti. A szakszervezeti bizottságok támasszanak magasabb követelményt a tervezés során, törekedjenek a fontossági sorrendet figyelembe vevő tervszerűségre, a munkakörülmények fejlesztésében erősítsék az érdek- képviseletet, érdekvédelmet a baleseteik vizsgálatában. A szakszervezetek termelést-gazdál'ko- dást segítő tevékenységéhez szorosan kapcsolódik a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom segítése. Mindkettő — ha jól szervezik és érdemben igénylik tevékenységét — jól szolgálhatja a kibontakozási program helyi megvalósítását. Jó példa erre a „Békés megye fejlődéséért” pályázaton való részvétel. 1987-ben 83 vállalat, szövetkezet nevezett a versenybe, közülük 13 kapta meg az elismerő oklevelet. A munkaverseny és újítómozgalom szervezése, értékelése 1987-ben sok helyen formális volt. Szükségesnek tartjuk a vállalatok kisebb közösségeinek érdekeltségéhez kötődő versenyformák kialakítását. Támogatjuk az új. ezekhez kapcsolódó kezdeményezés «két. Az újítómozgalom eredményessége a széles körű kezdeményezése és propaganda ellenére elmarad a lehetőségektől. A jelenlegi 'helyzetben nem nélkülözhető annak a szellemi kapacitásnak a kibontakoztatása, ami a vállalatoknál rendelkezésre áll. A szakszervezeti bizottságok kezdeményezzék a megfelelő érdekeltség megteremtését, a műszaki értelmiség bevonását. Az 1988-as év valamennyiünk számára nehezebb lesz. Most lépnek életbe az új reformrendelkezések, amelynek hatását _ még igazából ezután érezzük, illetve nem is ismerjük. Kényszerűségből ugyan. ^ de csökken az életszínvonal, és a gazdaság minden résztvevője számára szigorúbbak lesznek a feltételek. A gazdálkodó szervezetek. _ a szakszervezeti tagság döntő többsége kész és képes tenni a megújulásért, vállalja a feltételeket, az átmeneti nehézségeket, de szeretné látni a kibontakozási program gainciáit is. Kérjük az alapszervezeteket, hogy támo- tssák és segítsék a helyi célkitűzések meg- ilósítását. A tagság igényének megfelelő- i fokozzák érdekképviseleti, érdekvédelmi vékenységüket. SZMT-titkár A MÉM Repülőgépes Szolgálat 5 merevszárnyú repülőgépet bérel a csúcsmunkák idejére a Lengyel- országban hasonló feladatokat ellátó intézménytől. Három gép ebből megyénk területén segíti a mezőgazdasági munkákat. Képünk a telek- gerendási bázis repülőterén készült, ahol egy AN—2-es műtrágyaszóró „szoknyáját” szerelik Fotó: Veress Erzsi
