Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988. április 23., szombat o Kormányszóvivői tájékoztató A tanácsadó testület erősíti a döntések megalapozottságát A kormány ülését követő szóvivői tájékoztatón Bá­nyász Rezső külön is szólt Nyikolaj Rizskov látogatá­sáról, amely — mint mon­dotta — rendkívül hasznos, igen eredményes volt. A magyar és a szovjet minisz­terelnök egyetértőén állapí­totta meg, hogy a két or­szágban végbemenő nagy. horderejű változások együtt­működésünk bővítését, kor­szerű formák alkalmazását igénylik. A nyílt, segítőkész légkörű és alkotó stílusú tárgyalásokon nagy teret szenteltek a két ország gaz­dasági együttműködésének. Kifejezésre jutott, hogy a gazdasági és műszaki-tudo­mányos kapcsolatoknak fo­kozottabb vállalati önálló­ságra, kölcsönös érdekelt­ségre, és a szocialista piaci viszonyok törvényszerűségei­re kell épülniük. Gyorsítani kell az áttérést az árucsere- kapcsolatokról a gazdasági együttműködés új formáira. A látogatás sikeréhez hozzá­járultak azok a dokumentu­mok is, amelyek a belkeres­kedelmi választékcsere bő­vítéséről, valamint utazási könnyítésekről intézkednek. Rendkívül fontos, hogy a Szovjetunió a nyers- és fű­tőanyag-szállításokat a kö­vetkező időszakban is a je­lenlegi szinten biztosítja ré­szünkre. Ugyancsak nagy je­lentőségűnek tartjuk a ZAZ autógyártásban történő rész­vételünket. Branko Mikulics látogatá­sáról szólva — a Magyar Hírlap kérdésére — Bányász Rezső elmondta, hogy a tár­gyalások barátiak, őszinték, nyíltak voltak, kerülték a formalitásokat, a megbeszé­lések légköre is jól tükrözte az országaink között fennál­ló jó politikai kapcsolatokat, szoros együttműködést. A két kormányfő különö­sen nagyra értékelte a kö­zös országhatár melletti közvetlen együttműködésben rejlő lehetőségeket, s szor­galmazták a határ menti területek összehangolt fej­lesztését, közös termelőka­pacitások létesítését. A tár­gyalások ismételten megerő­sítették: a két országban élő nemzetiségek jelentősé­gét azonos módon fogjuk fel. Létüket összekötő híd­nak, az együttműködést erő­sítő tényezőnek tekintjük. Ugyancsak a kormánylap tudósítójának kérdésére szólt a Minisztertanács új ta­nácsadó testületéről. Létre­hozásával az volt a cél — hangoztatta —, hogy javít­sák. erősítsék a kormányza­ti döntések tudományos és társadalompolitikai megala­pozottságát. A testület fel­adata lesz, hogy átfogó jel­legű társadalmi, gazdasági és egyéb kérdésekben még az előkészületek során véle­ményt nyilvánítson, s ha szükséges, határozathozatalt is kezdeményezzen. Tagjai részt vesznek a kormányza­ti döntések várható, illetve már bekövetkezett hatásai­nak vizsgálatában is. A tes­tület a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szellemi bá­zisán működik, elnöke Bog­nár József, társelnöke Ka- polyi László, titkára Veress Péter, tagjai: Andics Jenő. Berend T. Iván, Csáki Csa­ba. Csikós-Nagy Béla, Fe­kete János, Makó . Csaba. Nyers Rezső, Pataki Ferenc és Sárközy Tamás. A kormány mostani ülé­sén. a tetület új munka- módszereinek megfelelően, előzetes elvi iránvmutntást adott az igazságügyi tárcá­nak az egyesülési jogról, il­letve a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok ki­dolgozásához — mondotta a továbbiakban Bánvász Re­zső (a Népszabadság kérdé- sérel. Ami az előbbi témát illeti: az alapvető cél az. hogy a törvényjavaslat biz­tosítsa az állampolgárok de­mokratikus egyesülési jo­gát. Ugyanakkor határozza meg e jog gyakorlásának törvényi — vagyis nem ál­lamigazgatási — korlátáit. A törvény mondja ki: egyesü­let minden olyan tevékeny­ség végzése céljából alakít­ható, amit törvény nem tilt, és amely nem sérti a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányos rendjét. A kormány mostani ülé­sén — a KISZ és a szak- szervezetek képviselőinek bevonásával — közbenső tá­jékoztatást tárgyalt meg ar­ról. hogyan állnak jelenleg a lakásgazdálkodás korsze­rűsítésének előmunkálatai — közölte a szóvivő (a Magyar Nemzet érdeklődésére). A mintegy kétórás, nagyon szerteágazó vita nyomán a javaslat készítői várhatóan egv sokkal megalapozottabb javaslatot tudnak majd is­mét a kormány elé vinni. A Minisztertanács most e munka meggyorsítására kö­telezte a javaslatok kidol­gozására hivatott bizottság vezetőjét és tagjait, s mi­előtt végleges döntést hoz, megfelelő társadalmi vitát is kezdeményez az elképze­lésekről. A lakcímbejelentés korsze­rűsítéséről hozott határozat lényegét ismertetve (a Tv- híradó érdeklődésére) Bá­nyász Rezső elmondotta: a mostani határozatra azért volt szükség, mert bár az 1983-ban bevezetett rend­szer egyszerűsítette az eljá­rást, de. a címbejelentések ellenőrzése, a nyilvántartá­sok pontossága továbbra sem megnyugtató. A jövőben ha­táridőhöz kötik az ideigle­nes lakcímbejelentés érvé­nyességét, annak lejártáról az állampolgárokat időben értesítik, s mindenkinek módja lesz az ideiglenes be­jelentés megszüntetésére, vagy meghosszabbítására. A fogyasztási cikkek mi­nőségéről készült népi ellen­őrzési jelentést kommentál­va (a Vasárnapi Hírek ér­deklődésére) a szóvivő el­lentmondásos képet vázolt. Eszerint bővült a korszerű, minden szempontból kifo­gástalan, esetenként luxus­igényt is kielégítő fogyasz­tási cikkek kínálata, ugyan­akkor az árutömeg nagyobb részét képviselő, s hosszú idő óta forgalomban levő termé­kek színvonala nem javult. Egyes sertéshús-készítmé­nyeknél, a hagyományos építőanyagoknál, valamint a szénféleségeknél inkább mi­nőségromlást állapítottak meg. Némelyik importcikk gyenge minősége is sok bosszúságot okoz. A KNEB javasolta az állami (minőség­szabályozás feladatainak át­tekintését, a minisztériumok ezzel kapcsolatos hatásköré­nek áttekintését a kormány pedig most felkérte a SZOT- ot és a Fogyasztók Országos Tanácsát, hogy dolgozzanak ki új javaslatokat a fogyasz­tói érdekek hatékonyabb vé­delmére. Az MTI tudósítójának kér­désére Bányász Rezső rea­gált azokra a hírekre, ame­lyek szerint az utóbbi hó­napokban sok kisiparos, kis­kereskedő adta vissza ipar- ] engedélyét. Mint mondotta, az ezzel kapcsolatos sajtó­híradások némileg túlzónak tűnnek, a kiskereskedők kö­rében például nem volt ta­pasztalható visszaesés. A szóvivő egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a kormány szükséges­nek látja egy olyan bizott­ság — úgynevezett reform- bizottság — megteremtését, amely vállalkozik a gazda­ság, s az egész társadalmi élet reformtörekvéseinek át­tekintő összefoglalására, se­gítve ezzel az összehangolt gondolkodást és az egy irányba mutató cselekvést. > Csak a türelem nem fogyott el... Országos diákparlament Kecskeméten „ ... elfogyott 547 doboz kakaó, 80 rekesz üdítő, hat zsák zsemle, 17 rúd felvá­gott. Csak a türelem az, ami nem fogyott el... ” — ol­vashattam Nyeskur Oleg le­velében, amelyet személye­sen hozott szerkesztőségünk­be. Oleg a békéscsabai Vá­sárhelyi Pál Szakközépisko­la negyedéves tanulója, és az április közepén Kecske­méten megrendezett országos diákparlament egyik megyei küldöttje volt. Levele erről a számára feledhetetlen két napról szólt. — Mit jelent az, hogy csak a türelem nem fogyott el? Kinek, vagy kiknek a türelme? — kérdeztem tőle. — A diákparlamentben felvetődött kérdések, kéré­sek, javaslatok különféle szekcióüléseken hangzottak el, ahol illetékes szakembe­rek, felnőttek válaszoltak ezekre. Szinte minden el­hangzott gondolatot egyet­értéssel, segítőszándékkal fogadtak. Pedig néha ke­mény viták alakultak ki, sőt a parlamentáris formákat sem mindig tartottuk be, nekik mégis volt türelmük hozzánk. — Végül is milyen javas­latok születtek? — A szekcióüléseken na­gyot! sok, bennünket, közép- iskolásokat érintő téma me­rült fel, ilyenek, mint a tankönyvhelyzet, étkezési normák javítása, a gyakor­lati oktatás, szakmai tanul­mányi versenyek korszerű­sítése. a tanulói juttatások, felsőoktatási felvételi vizs­gák rendszerével összefüggő reformok. Gyakorlatilag ezekkel kapcsolatosak a ja­vaslataink is. — Mondanál valamit bő­vebben, például a tan­könyvhelyzetről, vagy a gya­korlati oktatásban felmerü­lő gondjaitokról? — Sajnos nagyon sok olyan szakmai jellegű tan­könyvünk van, amelyek még az ötvenes években íródtak, és azóta változatlanul ebből tanulnak a diákok. A tech­nika pedig napról napra változik... A gyakorlattal főleg a szakközépiskolákban van gond. A gyakorlati órá­kon — magam is tapaszta­lom — sokszor csak ten- günk-lengünk. A vállalatok nemigen érdekeltek abban, hogy komoly feladatokkal bízzanak meg bennünket. És azt hiszem, sem az ál­lamnak, sem pedig nekünk nem jó az, hogy nem tanul­juk meg rendesen a szak­mát. — Mi történt vagy törté­nik ezekkel a javaslatokkal? — Sokat ott helyben meg­válaszoltak, vagy közölték, hogy felvetéseink orvoslása már folyamatban van. A többi kérésünket, javasla­tunkat pedig levélben fo­galmaztuk meg, amelyet az Országgyűlésnek és a kor­mánynak küldtünk el. — Beszélgetésünk elején mondtad és a leveledben is utalsz rá, hogy feledhetetle­nek maradnak számodra ezek a kecskeméti napok. Miért? • — Csodálatos volt a ven­déglátás. a környezet, a tár­saság, gazdag programok kö­zül válogathattunk, egyszó­val nagyon jól éreztük ma­gunkat. és csak azt sajnál­tuk. hogy hamar elszaladt az idő . . . Olegnak bizonyára igaza van, amikor azt mondja, hogy ilyen találkozókra nem hat-, hanem legalább két­évenként lenne szükség. —ria— Újra Gyulán a Benkó Dixieland Band Három éve, hogy Benkóék legutóbb Gyulán jártak. Ak­kor a szabadtéri színpadon mutatkoztak be több mint ezer néző előtt. A szerda es­ti művelődési központbeli előadás sem okozhatott csa­lódást számukra, hiszen telt ház, lelkes közönség várta őket. Előadás előtt Benkó Sán­dortól, az együttes vezetőjé­től megtudtuk, kevés olyan ország van, ahol ők még nem jártak. Az év 12 hó­napjából hármat külföldön töltenek. Olyan meghívások­kal büszkélkedhetnek, mint a sacramentói dzsesszfeszti- vál, ahol évről évre a világ 106 zenekara ad hangver­senyt. Nyolcszáz zenész és 300 ezres közönség előtt helytállni minden bizonnyal nem kis feladat, és nem akármilyen élmény. Min­denesetre ők a dzsessz ha­zájában gyakori vendégek — sőt, tavaly augusztusban Ronald Reagan amerikai el­nök kitüntető elismerésben részesítette a zenekart: az amerikhi nép nevében le­vélben köszönte meg kon­certjeiket. A gyulai közönség sem volt hálátlan, minden egyes hangszerszólót, zenei tréfát ..vett”, és tapssal jutalma­zott. A zenészek — klariné­ton Benkó Sándor, pózán on Nagy Iván, bendzsón Nagy Jenő, trombitán, bőgőn, zon­gorán és a doboknál Zoltán Béla, Vajda Sándor, Hal­mos Vilmos, valamint Járay János — műsorukat a szín­padi zenélést megszokott emberek jártasságával épí­tették fel, könnyedén fűzve a zenét a bevezető szavak­kal. a komolyságot a játék­kal. Dixieland stílusban is változatosan, briliáns tech­nikával megszólaltatott mu­zsikájukkal jó néhányszor el­kápráztatták a közönséget. Jó volt látni, ahogyan pilla­natról pillanatra maguk az előadók is újjáéledtek a ze­nélésben, nem tévesztve szem elől hallgatóságuk apró rezdüléseit sem. Igazából csak azt sajnál­hatjuk, hogy az előadás olyan hamar — másfél óra után — véget ért. Ekkor látszott meg, mennyi mindén van még a tarsolyukban. Zenei tudásuk sokfélesége termé­szetesen csak egy maratoni fesztivál keretei között mu­tatkozhatott volna meg — ez pedig felénk nem szo­kás .. . Sz. M. Még mindig nem tudják, mi okozta a mezőtúri fertőzést Még ‘mindig nem tudják, mi okozta, illetve okozza Mezőtú­ron az utóbbi három héten tör­tént szalmonellafertőzést. A Köjál tájékoztatása szerint pillanatnyilag csak annyi a tel­jesen bizonyos, hogy a bakté­riumok egyazon szalmonella- törzsből származnak. A járvány egyébként csökkenőben van. Az utóbbi napokban történt megbetegedések a korábbiaknál enyhébb lefolyásúak. Eddig ötszáztizenkilenc ember fordult orvoshoz, és közülük huszonnégyen kerültek a kar­cagi és a szolnoki kórház fer­tőző osztályára. A megbetege­dettek kétharmada 15 évesnél fiatalabb, egyharmada 15 és 50 év közötti, az ötven év fölöt­tiek közül csak azoknál fordult elő megbetegedés, ahol a csa­ládban fertőzött személy volt. A közegészségügyi szakembe­rek mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatokat végeztek. A hét végéig hatvannál több külön­böző Ihelyről vett mintát ana­lizáltak. Ellenőrizték a vizet, a közfogyasztási cikkeket gyártó üzemeket, éttermeket, tejboltot, fagyialtozókat, a vágóhíd, a húsüzem higiéniás állapotát, még az udvarokban is meg­vizsgálták a baromfiak hulla­dékát, de kórokozót nem talál­tak. A kutatást tovább folytat­ják. Fagylalt árusítását egyelőre megtiltották a városban, java­solták továbbá a lakosságnak, hogy megelőzési célból csak elő­zetesen felforralt vizet igyon. Dőlt betűvel A válságtudat — Kérem, most akkor mondja meg, hogy van válság ebben az országban, vagy 'nincs válság — szegezték ne­kem a kérdést minap egy pedagógus pártalapszervezet taggyűlésén. A mondat megfogalmazására nyilvánvalóan a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének minap megjelent állásfoglalása inspirálta a kérdezőt. Jeles tudó­saink a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét vitatták meg, s cseppet sem konformista véleményüket a vezető pártlap is leközölte. A szerdán megjelent közlemény — tapasztalatom szerint — ugyancsak hangos visszhangra talált. Már magának a kritikus hangnak a kendőzetlen, és a legnagyobb példányszámú napilapban való ismerte­tése sokakat meglepett, de az igazi meghökkenést az alábbi két mondat váltotta ki: „Az elnökség megítélése szerint hazánkban gyorsuló ütemben szaporodnak a vál­ságtünetek”. .., ■illetve „elmélyült a politikái-gazdasági vezetés és a társadalom közötti bizalmi válság". Vezető politikusaink azon helyzetmegítéléséhez szokott füleknek, hogy Magyarországon a „válsághoz közeli" ál­lapot van, kétségtelenül meglepőnek tűnhetett akadémi­kusaink véleménye. Olyannyira, hogy fel is értékelte az egyébként nem a legkeresettebb olvasmányok közé tar­tozó közleményt. Sőt, amint a bevezetőben említett kér­désből is kitűnik, sokakban az utóbbi napok egyik leg­izgalmasabb, de megválaszolatlan kérdésévé vált: van válság vagy nincs válság. Megvallom őszintén, nemigen mélyedtem el a talány tanulmányozásában. Igaz, nem is nagyon izgat, hogy 'ezt a kétségtelenül rendkívül nehéz helyzetet, amibe az ország került, végül is válságnak, vagy válságtünetes időszaknak nevezzük. (Gyanítom, hogy a mai állapot lényegének megítélésében nincs, vagy alig van különbség politikus, tudós és a közember vé­leménye között.) Sokkal inkább foglalkoztat az, hogy lesz-e kiút, és mennyi idő alatt, ebből a traumából. Hogy lesz-e kiút, efelöl persze nincs kétségem, mert bár lehet nagyokat mondani, pánikszerű kijelentéseket is tenni, no meg különböző programokkal és informális szervezetek hírével színre lépni, egy biztos: nincs más választásunk. Vagy szépen, okosan és higgadtan átalakít­juk politikai intézményrendszerünket, majd pedig a gaz­daságunkat (a sorrendet fontosnak tartom), vagy az ösz- szeomlás fenyeget bennünket. Az utóbbi évtizedekben megtanultunk egy azóta közke­letűvé vált szót: közmegegyezés. Az 1956 utáni politika egyik alappillérét fejezi iki. Azt, hogy a közös cél — a nép boldogulása érdekében — a 'társadalom minden ré­tege (párttagok és pártonkívüliek, hívők és nem hívők) ideológiai és egyéb különbségeket félretéve (de nyilván nem azokról lemondva) keressék az egymáshoz vezető utat. Természetes, hogy ma új közmegegyezésre van szük­ség. Olyanra, amely új feladatra, a válságos, vagy vál­ságosnak tűnő helyzet felszámolására, és új módon moz­gósít. E tekintetben az akadémiai állásfoglalás számomra leg­figyelemreméltóbb mondata a következő: „A politikai szférában mind több az ellenőrizhetetlen, spontán moz­gás”. Egy olyan időszakban, amikor a nagyotmondás túl- licitálásától hangos az ország és magukat megváltónak kikiáltó ilyen-olyan szervezetek és személyek felhívásait ismételgetik az ellenséges adók, jólesik olvasni a figyel­meztetést, amely megerősíti a sokunkban hónapok óta feszülő felismerést: ez az állapot anarchiához, az ország szétzilálásához vezet. Külön rangot, és a megszokottnál talán nagyobb hitelt ad az intő szónak az, hogy olyan helyről érkezett, az Akadémiáról, amelyre csak a legna­gyobb rosszindulattal lehetne ráfogni, hogy a párt va­zallusa. Válság, válságtünetek <— akárhogy is, íkivezető utat kell találni! Nem vagyok illuzionista, még kevésbé naiv. Tu­dom magam ás, hogy a dolgok ráolvasással, a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezeté"-nek puszta jóakaratával nem fognak megváltozni. Ahhoz több kell! Az utóbbi hetekben a pártértekezlet állásfoglalás-ter­vezetének vitáin, de másutt is, elhangzott: mély helyzet- elemzést várnak és markáns programot. S ha' ezt a fel­adatot — a közóhajnak megfelelve — az országos párt­értekezlet elvégzi, akkor talán már az sem marad meg­válaszolatlan, hogy van válság vagy nincs válság.

Next

/
Thumbnails
Contents