Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
1988. április 22., péntek JgNiUMM „Szépen magyarul — szépen emberül” n büntetés: fekete nyelv „Beszélt, beszélt, de nem mondott semmit...” — hallottam a csemegében a mellettem vásárló hölgytől, amint mesélte ismerősének előző napi élményeit. Bizony elgondolkodtató, mennyit beszélünk sokszor feleslegesen, semmitmondó- an és főleg trágárul. Pedig a beszéd az ember jelleme. „Szólj! S ki vagy, elmondom” — írta másfél száz évvel ezelőtt Kazinczy Ferenc, nagy nyelvújítónk is. Ha az ember csakugyan azt akarja, hogy megértse őt a hallgató, ha tiszteli mind önmagát, mind beszélgető- partnerét, akkor ösztönösen is arra törekszik, hogy érthetően, szépen közölje gondolatait. A tartalmas, szép beszédért, fogalmazásért Kazinczy óta számos kiváló egyéniség szállt síkra, és sok-sok felhívás született e törekvé- vés ébrentartásáért. A Bu-‘ dapesti Árendás Közi Általános Iskola szinte az ismeretlenségből vált egy csapásra híressé, amikor 1984- ben először tartották meg a költészet napját követő „Szépen magyarul — szépen emberül” napot, majd csatlakozásra szólították az ország valamennyi általános iskoláját. Az elmúlt évi adatok szerint Békés megyéből mintegy 36 iskola és intézmény kapcsolódott e mozgalomba. Néhányat közülük telefonon próbáltunk elérni, érdeklődve, hogy miképpen, milyen programokkal készülnek április 22-ére, az idei „Szépen magyarul.. .’’-nap ünneplésére. Sajnos, sok iskola a csatlakozáson túl semmit sem tervezett, többen pedig csupán a szép, kifejező beszédre ügyelnek ezen a napon. Ezért is örültünk különösen, amikor a vonal másik végén végre egy sokat tevékenykedő iskola jelentkezett... Keli- ger Istvánná, a Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola magyar munkaközösségének vezetője igen elfoglalt, kérésünkre azonban mégis szakított időt, hogy beszéljen a „Szépen magyarul ...” mozgalom helyi eseményeiről. A megbeszélt időpontra négy tanulóval érkezett az irodába. — Mivel nálunk a héten 21—22-én, csütörtökön és pénteken továbbképzés miatt tanítási szünet van — kezdte —, így mi egy héttel előrébb hoztuk a magyar nyelv hetének rendezvény- sorozatát. Ebbe a programsorba ágyaztuk be a „Szépen magyarul — szépen emberül” mozgalom feladatait is. Ehhez iskolánkban nyolc osztály csatlakozott az idén. Megfogadták, hogy ezen a héten különösen ügyelnek a saját és a társaik szép, kifejező beszédére, a pontos, világos, érthető, lényegretö- rő megfogalmazásra. Jelvényt is sokszorosítottunk, amely egy földgömbön kinagyított Magyarország-térké- pet ábrázol, körötte a jelszó: Szépen. magyarul, szépen emberül. S a mozgalom iskolai képviselői egy héten keresztül viselték vállalásuk szimbólumát... Varga Attila hatodik b-s tanuló sajnálkozva tapogatta köpenyén a jelvény helyét, ma már nem hozta el, pedig a tanárnő mondta, év végéig is lehet hordani, aki akarja... — Volt-e olyan, hogy rászóltál valakire az elmúlt héten, mert csúnyán beszélt? — kérdeztem tőle. — . Többször is. Főleg a fiúk feledkeztek meg magukról, ilyenkor odaszóltam, hogy legalább ezen a héten vigyázzanak rá, mit mondanak ... S bizony, a tanárnőnek is hasonlóak voltak a tapasztalatai 1 — Néhányan még erre a rövid időre sem szoktak le a trágár beszédről — panaszolta —, így büntetésként fekete nyelvet kaptak. Sajnos, sok gyerek otthon is ezt hallja ... — Nálunk szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő — mesélte Csepregi Zita, aki két nyolcadikos osztálytársával, Szaniszló Pistivel és Csengeri Anitával a magyar nyelv hetén rendezett szellemi vetélkedő győztese volt. — Mit gondoltok, mit jelent az, hogy „Szépen emberül”? — fordultam ismét a gyerekekhez. — Szerintem egymás megbecsülését is jelenti — vélekedett Szaniszló Pisti. — Az emberek beszédéből kiderül, hogy kinek milyen a jelleme. Nagyon visszataszító volt például számomra, amikor egy alkalommal az ellenőr rajtakapott egy jegy nélkül utazót a buszon. A potyautas csúnyán káromkodott, amiért ellenőrizni merték ... Biztos, senki sem gondolt jót róla ... Pedig a szép beszéd titkát már több mint 150 éve megfogalmazta Kazinczy: „Jót, s jól”. Igaz, a versírók elé állította ezt a követelményt, de mindenkire érvényes, aki valamit cselekszik. Márpedig a nyelv segítségével való megnyilatkozás is tett, cselekedet. Magyar Mária Hétvége Méhkeréken Ha Méhkerék, akkor fóliázás. Ha fóliázás, akkor kevés szabad idő. S ha kevés a szabad idő, akkor szegényes programok a művelődési házban. Valahogy így képzeltem, amikor bekopogtattam a helyi iskola tanári szobájába, ahol a művelődési ház vezetőjét, Árgyelán Mihályt kerestem. Nos, a kép korántsem olyan sötét, mint ahogy beszélgetésünk előtt képzeltem. — Pénteken nincs semmilyen rendezvény a művelődési házban, itt az iskolában lesz gyerekek részére videovetí- tés. Jól kihasználjuk ezt a készüléket, hiszen'a Méhkerékét érintő jelentősebb rendezvényekről mindig felvételt készítünk, s azt utólag levetítjük, hogy azok is tájékozódhassanak az eseményről, akik akkor éppen nem értek rá . .. — Lépjünk tovább! Szombat? — Számunkra nagy nap lesz ez a szombati, hiszen hagyományőrző néptáncegyüttesünk bejutott a Ki mit tud? megyei döntőjébe, s már hetek, hónapok óta arra készülünk, hogy ezen a szombati, békéscsabai rendezvényen jól szerepeljünk. Erre áldozták táncosaink estéiket, hétvégéiket, szórakozási lehetőséget nyújtva ezzel másoknak is, hiszen próbáinkat mindig sokan végignézik, ha látták a műsort korábban, ha nem. — Szombaton tehát maguk utaznak a Ki mit tud?-ra. És akik maradnak? — Azoknak este fél 9-től éjfélig diszkót rendezünk. Ez az az este, amikor a más településekre eljáró diákok itthon vannak, ilyenkor mindig igyekszünk valami programot szervezni. — És vasárnap mi a helyzet? — Akkor semmit nem tervezünk. Elutaznak délután a fiatalok, elcsendesedik a falu. — De hát a középkorúak, az idősek csak itthon maradnak ... — Nézze! Tapasztalatból tudom, hogy ők dolgoznak, esetleg pihennek a tévé előtt... őket nem lehet becsalogatni vasárnaponként. Esetleg, ha több pénzünk lenne, ha 10-20 ezer forintokat fordíthatnánk egy-egy nevesebb együttes lehívására. De hát a mai gazdasági helyzetben ráfizetéses rendezvényünk nem lehet. — Semmire nem tudják becsalogatni a felnőtteket? — Néha, nagyobb táncos rendezvényre, és persze az iskolai programokra — hisz a gyereket meg kell nézni, ha szerepel — sikerül mozgósítani az embereket. De egyébként ... — Mozi? — Áttettük péntekről hétfőre a vetítési napokat. Az ok egyszerű, akkor nincs tévé, szívesebben jönnek. És jól kalkuláltunk, valóban több látogatónk van. Annál is inkább, mert mostanában sok jó, a közönséget érdeklő filmet kapunk. . Családi deficit Egy tévéműsor nyomában Ügyes kezű üveges A tipikusnak mondható magyar család életébe abban a kritikus pillanatban lépünk be, amikor a jó negyvenes szülők ráébrednek: erejük teljes megfeszítésével sem tudnak annyi pénzt keresni, hogy két gyermeküket tisztességgel elindítsák az önálló életbe. A már maga is családot alapító nagyobb fiú lakásépítésének segítésére az apa eddig is napi 10-12 órát dolgozott, többnyire a hétvégeket is különmunkával töltötte. A lassan épülgető családi ház költségei azonban egyre feljebb kúsznak, újabb kölcsönök felvételére kényszerítik a családfőt; a házi költségvetés kényes egyensúlya a törlesztések nyomása alatt felborulással fenyeget. I Ebben a pattanásig feszült helyzetben a kisebbik fiú bedobja a törülközőt: bejelenti, abbahagyja a gimnáziumot, sorozatban bukásra áll, reménytelen a vállalkozás, hogy érettségit szerezzen. Az apa dermedt és értet- len, az előzményekről, a rossz jegyekről mitsem tudott — amikor a szülői értekezleteket tartják, ő mindig dolgozik —, s most kétségbeesetten próbálja meggyőzni fiát, ne adja fel, tanárt fogad mellé, bárhogyan is, de előteremti rá a pénzt. A család életéből azon a ponton lépünk ki amikor az apa, jóllehet már eddig is messze teherbíróképességének határán túl dolgozott, az egyetlen, számára kínálkozó megoldást, az újonnan alakult végéemkát választja, további napi négy órai túlmunkát. Azt hiszem kevés olyan magyar család van, amelyik a Családi kör legutóbbi történetének egy-egy mozzanatában ne ismert volna saját mindennapjaira. Mindnyájan érezzük a kétszámjegyű infláció, a kényszerből társadalmi programmá tett fogyasztáscsökkentés súlyos terheit. Közgazdászok becslése szerint egy négytagú átlagos magyar családban azonos fogyasztás mellett havi háromezer forint a költség- vetési deficit tavalyhoz! képest. Eközben persze az élet megy tovább, folytonosan anyagi természetű célokat kell kitűznünk magunk elé, s ezeket valamilyen szinten meg kell valósítani. Hogyan lehet ezt tartósan elviselni fizikai-lelki károsodás nélkül? Tudomásul kell vennünk, hogy a szűkített újratermelés nem pár hónapos „ostromállapotnak” ígérkezik, legalább három-négy éves távlatban együtt kell élnünk a családi fogyasztás csökkenésével. Kilépni, visszavonulni a társadalomból, feladni már csak azért sem lehet tömegek életprogramja, mert ez a közös haza súlyos bajainak elodázásán túl, az egyén számára is negatív, önsorsrontó döntés. A népszerű műsorvezető és a pszichiáter szakértő a tévébeli történet után a kamerák előtt a csaknem lehetetlent kísérelte meg: a külső világ nyomasztó gondjai enyhítésére az emberi lélek, a családi szolidaritás, a tudatos életstratégia belső, kihasználatlan lehetőségeiről beszélt. Sok veszélye lehet persze az effajta megközelítésnek: olyan illúziót kelthet, mintha a külső, főleg anyagi világ elkomorulása ellen védett-idilli családi fészkeket építhetnénk magunk köré, amolyan belső rezervátumot. Miben segíthet mégis ennek az embertpróbáló helyzetnek az elviselésében épp a család, amelyik manapság amúgy is egyre súlyosbodó konfliktusok .színtere, ahol a napi anyagi gondok lecsapódnak, ahol minduntalan felbillen a pénzügyi egyensúly, ahol a nem teljesíthető kívánságokra egyre gyakrabban kell nemet mondani? A népszerű tévéműsor szakértői azt hangsúlyozták, hogy biindenek előtt beszélni kell a problémákról a családban. Ez azonban nem azonos azzal, hogy úgy általában dohogunk szitkozódunk, sápítozunk növekvő gondjaink miatt, hanem józanul szembenézünk velük, tudva, hogy nincs hová futnunk előlük. Mérlegeljük, mi az, amire képesek vagyunk, és mi az, aminek a vállalása meghaladja az egyes családtagok, az egész család testi-lelki teherbíróképességét. Közösen dönthet úgy a család, hogy mégsem túlórázik többet az apa vagy az anya a házi költségvetésből hiányzó összeg pótlására, ezzel szemben minden családtag felajánlja kiadásai csökkentését. Ebbe sok minden belefér: a papa söradagjának, a nagylány diszkóbelépőinek, az anya ruhavásárlásainak csökkentése. Közös elhatározásra lehet jutni a vasárnapi ebéd egyszerűsítésében,1 a megfizethetetlenné vált Patyolat családi vállalkozásként való helettesí- tésében és így tovább. Szinte biztosra vehető, hogy manapság sokak számára nem elsősorban a szegényedés, hanem ennek a mindenáron való álcázása, a kollégák, a szomszédok, önmaguk, a családjuk előtti szégyenlése az igazán nyomasztó. Az a tudat, hogy valamit vállaltunk, terveztünk, ígértünk magunknak, a családunknak, s azt ífne most nem tudjuk teljesíteni. Elterveztük, hgoy ha már a tanácsra végképp nem számíthatunk, akkor mi majd megmutatjuk és megépítjük magunknak a saját családi otthont. És az akkor olyan lesz, hogy bárki megnézheti ... És meg is építjük, iszonyatos testi-lelki erőfeszítéssel, az esetek jó részében a valós szükségleteket meghaladó méretben. Épül az életművünk egy-másfél évtizedig és közben belerokkanunk. Kicsi a panellakás, szorongunk négyen az 54 négyzetméteren, csakhogy az egy szobával nagyobb lakáshoz félmillió kell, kápé. Ekkora összeg előteremtése egy átlagcsaládban, pluszjövedelemből, egy évtizedre szóló feszített program. Mire ösz- szegürcöljük, belebetegszik férj és feleség, a gyerekekből idegen kamaszok lesznek, akikkel már pem lehet szót érteni. Elmulasztottuk — géemkában, másodállásban, hét- végi fusizásban töltöttük — azokat az éveket, amikor a legnagyobb szükségük lett volna az apjukra és az anyjukra. Még szerencsénk van, ha nem az egész társadalommal vesz össze serdülő gyermekünk, s nem a deviancia útjára lépve jelzi: elege van abból a világból, ahol semmi sem számít, csak a szerzés, az hogy kinek mije van. A Családi kör pszichiátere azt ajánlotta, néha üljünk le egy csendes sarokba, hunyjuk be a szemünket, próbáljuk végiggondolni, mi lesz velünk tíz év múlva, csináljunk élettervet. Aztán gondoljuk végig, vajon meg tudjuk-e mindazt valósítani? És egyáltalán, megéri-e, a szónak ezúttal szigorúan nem anyagi, ’kizárólag emberi, lelki, erkölcsi vonatkozásában. Ezen a tanácson persze el lehet viccelődni, kézenfekvő a poén, hogy a meditáláshoz szükséges nyugodt sarok, épp az, ami má százezreknek hiányzik. Mégis megfontolandó a tanács, hiszen a tudatosabb életvitel, a valós lehetőségeken, a múlton és jövőn való felelős meditálás, a nyomasztó napi kényszereken túlmutató életstratégia kialakítása az egyén, a család számára szó szerint életmentő lehet. Riasztó halálozási adataink mögött többek között éppen ennek a józanabb, a valósággal jobban számot vető mentalitásnak a hiánya rejlik. Ugyanakkor a társadalom megújulásának esélyeit is javítja, ha az egyes polgárai nem a bármi áron való túlélésre, hanem a bajok közepette is emberléptékű életre rendezkednek be. Pusztai Éva Az üveg — szűkebb értelemben — áttetsző, rideg, amorf, teljesen izotrop (formátlan, alaktalan), természetes és mesterséges anyag. (Űj Magyar Lexikon.) Ám az üveges, az üvegműves számára nemhogy rideg, hanem éppoly lélekkel bíró anyag, mint mondjuk a szobrász kezében a fa vagy a kő. Zsikó István üveges egy életre elkötelezte magát az üveggel. Szegeden, az inasévek után, 1964-ben szabadult fel. Mesterei — Kapa- czián György, Bulik István — kitűnő alapokkal indították el pályáján. Az Orosházi Üveggyárba került, ahol jelenleg is dolgozik, mint üzemvezető. Számára az üveg nemcsak áttetsző, mesterséges matéria, hanem alakítható, belsőépítészeti és lakberendezési alapanyag is. Keze alól csillogó fürdőszobai berendezések, csiszolással készített kazettás ajtók, asztalok, polcok kerülnek ki. Az üveggyári Alkotók Klubjának a tagja. Hobbi- kiállítási anyagával az Üvegipari Művek keretében országos 2. helyezést ért el. De erről beszéljen ő maga: — A lakásfelszerelési és lakberendezési termékek elkészítéséhez — az üveg tulajdonsága és megmunkál- hatósága mellett — az adta az ötletet, hogy a nagyüzemi termelés során nagy meny- nyiiségű, kisméretű hulladéküveg képződik. Ezt rendkívül praktikusan fel lehet használni némi fantáziával, megmunkált fa- és fém- elemekkel, kombinálva. Elkészítettem néhány mintadarabot, melyekkel munkahelyemen és ismerőseim körében nagy tetszést arattam. Később újabbakat is készítettem a kiállításra. A mai napig is érdeklődnek a termékeim Iránt. Már az iparművészek is megkeresnek, elképzeléseik gyakorlati megvalósításához kérik a segítségemet. A szakma kezdeti lenézettsége már a múlté! — Hol készíti ezeket az „üvegcsodákat”? — Orosházán a Bajcsy-Zs. utcában van az üzletem, mely egyben műhelyként is szolgál. Itt tudom teljesíteni a közületi és lakossági igényeket. Amikor nem telefonasztalokat és piperepolcokat készítek, akkor tükrök megmunkálásával és épületüvegezéssel foglalkozom. Mindegy, milyen a munka jellege, csak üveggel dólgozhassak! — Másoknak csillogó, maratott, vésett, csiszolt üvegeket ikészít. A saját lakásában mennyire dominál ez iaz anyag? — Talán a szokásosnál is több az üveg. A nyílászárók, a közfalak, térelválasztók hanguílatüveggel való helyettesítése révén tágas, világos lakásbelsőt alakítottam ki. — Most éppen min dolgozik, és mik a tervei? — Jelenleg körlap mérlegüvegeket készítek közvetett exportra, melynek negatív hulladékából térplasztikát szeretnék készíteni. Másik tervem: sok fiatalt megnyerni ennek a szakmának. Munkahelyemen átadom tapasztalataimat az ifjabb generációnak, hogy e kihalóban lévő mesterség tovább éljen a nagyipari üveggyártás mellett. Cs. I. Fotó: Veress Erzsi Vajon ki talál több hibát az újságban? Fotó: Gál Edit
