Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
1988. április 20., szerda o HIÚMÉIAvatás augusztus 22-én? Honvédtiszti emlékhely Gyulán Tegnap délután Gyulán a városi tanács dísztermében első ízben ült össze az 1848 —49-es szabadságharc honvédtisztjeinek emlékére készülő gyulai emlékhely védnöksége. Mint már arról hírt adtunk lapunkban, április 8-án, ugyancsak itt, a városi koordinációs értekezlet jóváhagyta azt a javaslatot, hogy az emlékhely megvalósításának segítésére védnökség és intéző bizott- _ság jöjjön létre. Az alakuló ülésen a résztvevők a koordinációs értekezlet ajánlása alapján megválasztották a tisztségviselőket. A védnökség ülései között adódó feladatokat intéző bizottság végzi, melynek elnöke Havasi István, a várszínház igazgatója, társelnöke Ke- reskényi Miklós, az Erkel Ferenc Gimnázium és Szak- középiskola igazgatója, dr. Szepesvári Elemér, a megyei kórház főigazgató főorvosa és dr. Szigeti Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese. A továbbiakban Havasi István ismertette az 1849- ben Gyulán lezajlott eseményeket, szólt arról a társadalmi kezdeményezésről, amely arra késztette a városi tanácsot, hogy a Képzőés Iparművészeti Lektorátussal közösen pályázatot írjon ki az elmúlt évben egy, a szobrászat, építészet és kertészet eszközeivel megvalósítandó honvédtisati emlékhelyterv elkészítésére. Mint ismeretes, 34 pályázó, 40 vázlata érkezett Gyulára. Ezeket szakmai és társadalmi zsűri véleményezte. A szakma megítélése alapján a gyulai pályázat volt a legsikeresebb az országban az elmúlt évben. A zsűri Má- thé István szobrászművész tervét tartotta a legjobbnak és megvalósításra ajánlotta Gyulán. A pályázatra érkezett műveket eddig széles körben és több fórumon véleményezték. A tegnapi ülésen a védnökség megbízta az intéző bizottságot azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot Máthé Istvánnal, és tárgyaljon a szoborcsoport kivitelezéséről. A továbbiakban a védnökség döntött arról, hogy alapítványt hoznak létre, amely az emlékhely megvalósítását anyagilag segítené. Gyulán a vár környékén lezajlott szomorú események 140. évfordulóján, augusztus 22-én szeretnék avatni a honvédtiszti emlékhelyet. Sz. M. Vonalkód Gazdasági Társaság alakult A vonalkódtechnika minél szélesebb körű hazai elterjesztése, mindenekelőtt ipari alkalmazásának honosítása érdekében a Struktúra Szervezési Vállalat irányításával Vonalkód Gazdasági Társaság alakult. Alapítói: 15 ipari és külkereskedelmi vállalat, intézet és bank, köztük a Videoton Elektronikai Vállalat, a Tungsram Rt., az Ikarus, a Magyar Gördülőcsapágy Művek és a % Skála Coop. A gazdasági társaság figyelemmel kíséri a vonalkódtechnika külföldi fejlesztéseit, az alkalmazás eredményeit, az ahhoz szükséges eszközök piacát, illetve hazai gyártásuk megszervezését. Minderről pontos, részletes információkat nyújtanak tagjaiknak, vállalatok szakembereinek és szervezőinek. A témához kapcsolódó oktatóprogramokat, tanfolyamokat szerveznek, ezekre külföldi szakértőket is meghívnak, és különféle szakkiadványokat is megjelentetnek majd. Mindezzel gyorsítani kívánják a külföldön már elterjedt vonalkód alkalmazását az ipar- vállalatoknál, például az anyagraktárakban, a termelés szervezésénél és irányításánál, vagy a készáru szállításánál. „Ott volt az utca apraja-nagyja” Magyarbánhegyes, Hunyadi utca 33. A ház előtt virágok, a tavaszi munka friss nyomai. A kiskapu nyitva. Gondozott szőlőlugas mellett vezet a járda a lakásba. Laduver József nyugdíjas gépkocsivezetőt keressük, aki nemrég vehette át a Békés Megyei Tanács „Településfejlesztési Társadalmi Munkáért” kitüntető érmet. Épp a tavaszi kerti munkákat végzi a kertben, a felesége szól neki, hogy vendégei érkeztek. A kényelmes, ízlésesen berendezett lakás egyik szobájába tessékel bennünket á házigazda. — Nem mindegy hol, hogyan él az ember. A jobb körülményekért próbáltam valamit tenni — kezdi a beszélgetést. — Például 17 évvel ezelőtt a Hunyadi utcában megépítettük a megye első salakos útját, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalattól kaptunk hozzá cserép törmeléket és salakot. Azt látni kellett volna! Ott volt az utca apraja-nagyja. Akkor az utcában csak két személykocsi volt, de fontosnak tartottuk azt is, hogy szükség esetén a mentők és a tűzoltók esős időben is bejöhessenek. Laduver József bőbeszédű ember, faggatni sem kell: — A faluban 1952-ben csak néhány házban volt még villany, gondoltam, hozzuk be a mi utcánkba is. Példánkat később más utcák is követték. A régi járás területén 1969-foen először ebben a faluban folyt vezetékes ivóvíz. Társadalmi munkával ehhez is hozzájárultunk. Mivel az évek során a salakos út elhasználódott, 1986-ban kövesút építését terveztük. Tervünkkel megnyertük a megyei tanács pályázatát. A beruházás teljes költsége 1 millió 606 ezer forint volt. A megyei tanács 560 ezer forinttal járult hozzá, a lakosság 116 ezer forint társadalmi munkát végzett, továbbá közmű-hozzájárulás címén családonként 8600 forintot fizettek be, a költség többi részét a helyi tanács fedezte. Tavaly elkészült a kövesút. — Vannak-e újabb elgondolásaik? — Ez évre tervezzük az utcánkban a gázvezeték megépítését, amelyhez a családok ismét 8600 forinttal és társadalmi munkával járulnak hozzá. Szeretnénk a telefont is bevezetni az utcába, de csak akkor, ha a posta nemcsak 8-tól 16 óráig biztosít vonalat, hanem a nap 24 órájában. — Hogyan tudták az embereket a közös ügyért megmozgatni? — Minden alkalommal végigjártam az utcát házról házra, és pontosan megmagyaráztam nekik, hogy mi miért kell. Ügy gondolom, hogy a mai gazdasági helyzetben, mikor a központi költségvetésből kevesebbre futja, még nagyobb szükség van a lakosság összefogáSára. Most már nyugdíjas vagyok, így- még több időm lesz társadalmi munkára, mint eddig. (molnár) Fotó: Gál Edit „Anyu megszórta aput...” Csendháborítástól a börtönig (Még nem mosódott el az emberek emlékezetében az a tragédia, amiről tudták, hogy törvényszerűen be kell következnie. Ennek a történetnek a szereplői írásunkban más nevet viselnek, tekintettel a főszereplő kiskorú gyermekeire.) Nem volt más az a nap sem, mint a többi. Akkor is fontosabb volt az alkohol, mint az otthon maradt két gyerek, no meg a nyugalom, így van ez évek óta. A férj is (nevezzük Szűcsnek), az asszony is iszik, hol együtt, hol meg külön. Bár a szomszédok, meg az ivócimborák azt állítják, inkább együtt. Felöntenek a garatra, hogy aztán pokollá tegyék egymás, a gyerekeik és a szomszédok életét. Azt mondják, ami bekövetkezett, az törvényszerű volt. Ezúttal mégsem furdalhat senkit a lelkiismeret. Vagy mégis? Döntse el az olvasó. * * * — Beszélnek a környezet közönyösségéről. Egy frászt voltunk közönyösek! Hányszor, de hányszor jelentettük a Szűcsék balhéit. A rendőrség nem jött ki, míg vér nem folyt! A tanács csák bírságolt, mi mást tehetett volna?! — sorolja az egyik szomszéd, Környeiné, pár héttel az események után is indulatosan. Szűcsék ellen 1987 júniusában csendháborítás vétsége miatt tett feljelentést Környeiné. Szűcsnét akkor ezer forintra bírságolták. Kifizette, ennyivel kevesebb jutott a gyerekeknek! Az volt a szokásuk — mondja egy másik szomszéd, Csornai Tiborné —. hogy ha beittak, és hazajöttek elkezdtek cirkuszotok Ilyenkor az asszony üvöltözése elhallatszott még a két emelettel lejjebb lakóig is. Megkezdték este 8 óra körül, és nemegyszer még éjfélkor is tartott a nagy balhé ... A második feljelentés 1987 júliusában érkezett a városi tanácshoz. Környeiné itt elsősorban a 12 éves fiú és az alig 3 éves kislány érdekében írt, hiszen a kicsi lány félelmében a verekedéseket végigsivalkodta. Könyörgő kis hangja megindította a szomszédokat. A feljelentés eredményeként a házaspárt figyelmeztetésben részesítették. — Hazudik, aki azt állítja, hogy a fiatalasszony, ha józan volt, elhanyagolta a gyerekeket. Főzött, mosott rájuk, tisztán járatta őket. De ha ivott? Üvöltözött rájuk ugyanúgy, mint a férjére (különben ez volt a harmadik házassága!), márpedig majd’ mindennap megitta a magáét. Feljelentés ide, feljelentés oda, a cirkuszok tovább folytatódtak. Éjjel veszekedtek, verekedtek, nappal meg karonfogva indultak a munkahelyükre, mintha mi sem történt volna. A következő feljelentés sem váratott sokáig magára. 1988 januárjában ismét csendihábo- rításért kérték Szűcsék megbüntetését. Két-kétezer forint a bírság. Ki is fizették a 4 ezer forintot, nehogy szó érje a ház elejét. Aztán fordult a kocka. Már nem a házaspárt jelentették fel, hanem az asszony kereste meg a bíróságot, hogy könnyű testi sértésért feljelentést tegyen a férje ellen. A tárgyalást 1988 március 23-ra tűzték ki! Erre az idézésre már egyik fél sem jelenhetett meg a bíróságon. A férj soha többé nem emel kezet a feleségére, a feleség pedig épp ezért visszavonhatja a feljelentést. * * * Március 2-án, a tragédia délutánján vásárolni indulnak Szűcsék. A városban majd minden utcasarkon találnak hol egy kocsmát, hol egy presszót, ahol megisznak egy-két sört, felesekkel tupírozva. Két féldeci után pedig nem kímélik meg veszekedésüktől az idegeneket sem. Negyed 8 körül hazafelé indulnak annak ellenére, hogy az asszonynak még kedve volna a presz- szóban töltött időt meghosz- szabbítani. A férj sürgetése újabb ok a veszekedés kirobbanására. Szűcs pedig sietne a kislányához. Akkor kezdődött a perpatvar, amikor a liftből kiléptek — mondja az alattuk lakó Lajtainé. — Mondtam is a’ férjemnek, itt a cirkusz! Rövid idő múltán halljuk, hogy Szűcsné veszekedése hisztériába csap át, a folyosón üvölt valamit, aztán lerohan a lépcsőn. Többen kijöttek a lakásokból. Én is felrohantam a tizedikre, hogy megnézzem mi van már megint. A két gyerek kint állt a nyitott ajtó előtt. A fiúcska görcsösen szorította a kis- húga kezét. Rajta pizsama volt, a kislány meg félig pucéran, egy kis ingecské- ben reszketett. Kérdezem a fiút, mi történt? — Anyu megszúrta aput... A többire még emlékezhetünk a száraz rendőrségi híradásból: a 32 éves feleség emberölésért áll a bíróság elé. Az alkoholt nem lehet a vádlottak padjára ültetni. Béla Vali | flBMH-tájékoztató Bérreform és foglalkoztatáspolitika Kedden a Magyar Sajtó Házában Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke tájékoztatta az újságírókat a foglalkoztatáspolitika jelenlegi helyzetéről, a bérpolitikáról, továbbá a tervezett bérreformról. Az államtitkár mindenekelőtt bejelentette, hogy május 2-ától 4-éig Nemzetközi bérreform és gazdasági kibontakozás címmel Budapesten konferenciát rendeznek, amelyen a kutatók ismertetik a bérpolitikával összefüggő alapkérdéseket, a fejlett piacgazdaságú országok képviselői pedig kifejtik az ezzel kapcsolatos véleményüket. Halmos Csaba leszögezte, hogy hazánkban olyan bérreformra van szükség, amely nem igényel nagyobb pénzeszközöket, sőt jövedelmet termel. Az ÁBMH véleménye szerint a bérreform nem kötődhet egy meghatározott naptári időponthoz, hiszen ez egy folyamat, amelynek célja, hogy az eddigitől eltérő mechanizmust hozzon létre a bérpolitikában. A bérreform kidolgozásakor óhatatlanul szükség van az utóbbi húsz év hibás bérpolitikai lépéseinek feltérképezésére, elemzésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bérpolitikának nem alakult ki sajátos arculata, funkciói a változó gazdaságpolitikai prioritások függvényében módosultak. Hiba volt, hogy nem ismerték fel: a bér önmagában nem pusztán gazdasági, hanem egyszerre gazdasági, politikai és társadalmi kategória. Mindez törvényszerűen vezetett a torz kereseti arányok kialakulásához. Az államtitkár hangsúlyozta: ha nem indítjuk el 1989-től a bérreformot — ami tulajdoniképpen a teljes bérpolitikai mechanizmus újragondolása és új alapokra helyezése —, akkor veszélybe kerül a stabilizációs és kibontakozási program. Áttérve a másik témára. Halmos Csaba feltette a kérdést: van-e egyáltalán nálunk foglalkoztatós politika. A válasz: húsz év óta a foglalkoztatáspolitika egyetlen célja, hogy Magyarországon ne legyein munka- nélküliség. Ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a világon az elsőig között vagyunk a női foglalkoztatottság terén, ugyanakkor igen alacsony termelékenységi színvonal alakult ki. Aktív foglalkoztatáspolitikára és ehhez igazodó, korszerű, rugalmas munkaerőpiacra van szükség — hangsúlyozta az államtitkár. Ma már nem lehet vitatni, hogy nálunk is megjelent a munkanélküliség, s olyan méreteket öltött, hogy nem lehet egyszerű elhelyezkedési gondként kezelni. A nemzetközi szak- irodalom szerint az tekinthető munkanélkülinek, aki munkát keres, és az erre illetékes szervek sem tudnak segítséget nyújtani számára. Pontos számot nem lehet mondani a hazai munkanélküliségről. Tavaly 11 ezren kerültek az elhelyezkedni nem tudók listájára. További tízezren — bár munkát nem kaptak — nem járultak hozzá, hogy nyilvántartásba vegyék őket. A becslések szerint újabb tízezren vannak, akik nem dolgoznak, de nem is jelennek meg a munkaerő-szolgálati irodákban. Így együttesen 30 ezerre tehető a hazai munkanélküliek száma. Egy ipari felmérés szerint a következetesen végrehajtott szerkezetátalakítás 100- 150 ezer munkahely megszüntetésével jár. Többféle módon is igyekeznek köny- nyíteni az elhelyezkedési gondokon. Az elmúlt időszakban tízezren vettek részt átképzésben, ugyan- ennyien sajátítottak el új szakmát. Az átképzési támogatást az eddiginél szélesebb körre terjesztették ki. A foglalkoztatási alapból tízezer új munkahelyet kívánnak teremteni. olyanokat, amelyek eleget tesznek a gazdaságosság követelményeinek, s ugyanakkor területi gondokat oldanak meg. A közhasznú munka ugyancsak szerves része a foglalkoztatáspolitikának. s ezzel is oldani lehet a feszültségeket. A tervgazdasági bizottság legutóbbi ülésén elfogadták az úgynevezett úirakezdési kölcsönről szóló javaslatot, amelynek lénvege, hogy kamatmentesen kölcsönt kapjanak azok, akikben vállalkozási hajlandóság van. s korábbi munkahelyüket nem önhibájukból vesztették el. Ezzel ugyancsak bővíteni lehet a munkaerőpiacot. Egyelőre még nem tisztázott, hogy az újrakezdési kölcsön létrehozását milyen pénzügyi alapból fedezik. Az államtitkár vázolta az ÁBMH háttérintézményeinek jövőjét is. A Munkaügyi Információs Központ várhatóan májustól munkaerő- piaci központtá alakul át. a Munkaügyi Kutatóintézet továbbra is az ÁBMH felügyelete alatt marad. Az intézet támogatását 25 százalékkal csökkentik, korlátoznak bizonyos kutatási területeket, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapnak a foglalkoztatáspolitikai és munkajogi feladatok. Dz iparcikkek és a cipők minőségére panaszkodtak a legtöbben Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség közérdekű bejelentések és panaszok irodájában az év első három hónapjában 221-en jelentkeztek különféle, vásárlással kapcsolatos problémákkal, mintegy 50 százalékkal többen, mint tavaly az első negyedévben. A központi irodához elsősorban azok fordulnak, akiknek panasza már több fórumot megjárt, s nem kaptak orvoslást sem a boltban, ahol vásároltak, sem a vállalati központban, sem a javító szervizben. Ezúttal a panaszoknak több mint fele, 's egyben a korábbiaknál nagyobb hányada az iparcikkekre, elsősorban azoknak is a nem kielégítő minőségére vonatkozott. Sokan jelezték az áruellátás hiányosságait is — noha ezen a panasziroda nem tud segíteni, de jelzi az iparnak a vásárlók igényeit, kifogásait. A ruházati cikkek közül főleg a cipők minőségét kifogásolták az ügyfelek, s panaszaik többnyire arra utaltak, hogy a lábbelik ára és használati értéke nincs összhangban. Az élelmiszer-kereskedelem ezúttal a korábbiaknál kevesebb kritikát kapott: mindössze a panaszok 17 százaléka vonatkozott az élelmiszerüzletekben tapasztalt hiányosságokra, többnyire arra, hogy többet számoltak, rosszul mértek az eladók. Azt, hogy az irodákhoz benyújtott panaszok, milyen hányada jogos, a vizsgálatok csak néhány hét múlva döntik el, de a tapasztalatok szerint a kifogásoknak jóval több, mint fele általában megalapozott.
