Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-20 / 93. szám
1988. április 20., szerda NÉPÚJSÁG Gazdasági életünkkel ismerkedett a szovjet kormányfő 0 nemzetiségi jogok szavatolása a normális államközi kapcsolatok szerves része Erdős Bndré felszólalása a bécsi utótalálkozón (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés további elmélyítésének legfőbb akadályát. Kapcsolataink fejlődésének jelenlegi szakaszában — hangzott a magyar értékelés — mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az áruk forgalmát a pénz forgalma kövesse. Nyikolaj Rizskov végezetül megtekintette a Tungsram múzeumát és a tavaly üzembe helyezett au tóiám- pagyártó-sort, amely a világ egyik legkorszerűbb ilyen jellegű automata berendezése. A nagyvállalat után egy. a magyar gazdaság másik pólusán elhelyezkedő gazdálkodó szervezet tevékenységével ismerkedett meg a szovjet kormányfő. Bár a Műszertechnika Kisszövetkezet a foglalkoztatottaik számában, a termelés összértékében nem kelhet versenyre a fényforrásgyártó nagyvállalattal, eredményességét. fejlődésének dinamikáját tekintve méltó társa a Tungsramnak — tűnt ki a tájékoztatóból. A szovjet kormányfő mindenekelőtt a szövetkezeti mozgalom sajátosságairól, a szövetkezetek és beszállítóik viszonyáról, az adózás körülményeiről, a tagok va- gyonérdekeltségéről, részesedéséről érdeklődött vendéglátóitól. Szálláshelyére visszatérőben Nyikolaj Rizskov és kísérete — programon kívül — megállt a Sugár üzletközpont előtt, s megtekintette az ABC-áruház és a zöld- ségüzlet árukínálatát. A délutáni órákban vidékre látogatott a szovjet miniszterelnök; a Sárisápi Üj Élet Termelőszövetkezetibe elkísérte Marjai József miniszterelnök-helyettes. Nyikolaj Rizskov és felesége este — Grósz Károly társaságában — megtekintették Erkel Bánk bán című operáját a Magyar Állami Opera házban. Az országok közötti kapcsolatok csak akkor lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak, ha az ezekben élő nemzetiségek képesek betölteni igazi szerepüket: a közeledés és összefogás hídja- ként szolgálnak, nem pediiig az elválasztás és az elidegenedés tényezőiként szerepelnek — jelentette ki Erdős André nagykövet, a bécsi utótalálkozón részt vevő magyar küldöttség vezetője kedden, a találkozó plenáris ülésén. Felszólalásának bevezető részében hangoztatta: Ma- evarország küldöttsége a bécsi tanácskozás most kezdődött. új fordulójában eltökélten azért tevékenykedik. hogy érdemi eredmények szülessenek a Helsinki Záróokmányban foglalt valamennyi európai együttműködési területen. A nagykövet a továbbiakban a nemzeti kisebbségek kérdésével foglalkozva rámutatott, hogy az utótalálkozón folytatott termékeny eszmecsere e téren is nem elhanyagolható haladást eredményezett, de a munka jelentős része még hátra van. Mint mondotta, a helsinki folyamatban is mindinkább felismert történelmi tapasztalat, hogy a nemzeti kisebbségek, a nemzeti,ségek kérdése egyetlen országnak 'em lehet kizárólagos belli gye. ■ A nemzeti kisebbségeket illetően — folytatta a nagykövet — hosszabb ideje aggasztó jelenségek mutatkoznak. A magyarság, amelynek az anyaország határain kívül élő része Európában a legnagyobb létszámú nemzeti kisebbséget alkotja, érzékenyen reagál ezekre a jelenségekre. A magyar közvélemény nem közömbös a kisebbségi létet veszélybe sodró, egy múlt eltüntetésére. egy nyelv és egy kultúra korlátozására irányuló törekvésekkel szemben. Magyarország arra törekszik, hogy ezek a problémák a XX. század végének követelményeivel összhangban oldódjanak meg, és ne terheljék a szomszédos állammal való kapcsolatait. S bár több országban megnyugtató, biztató fejlemények észlelhetők, sajnálatos módon nem mindenütt ez a helyzet. A nemzetiségi jogok szavatolása a normális államközi kapcsolatok szerves része, s a bécsi találkozó résztvevői sem hányhatnak szemet az ezzel -összefüggő — kedvező vagy kedvezőtlen — események fölött. Egyes legutóbbi, a nemzetiségeket érintő tervek és intézkedések különösen ellentétesek a Helsinki Záróokmány szellemével és betűjével, s ellentmondanak az utótalál- kozón eddig kifejtett erőfeszítéseknek. a nemzetiségekre vonatkozó záródokumentum-szövegek kialakuló tartalmának is. Erdős André hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése nem területi vagy határkérdés. Magyar- országnak szilárd elhatározása, hogy a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon ez ügyben is higgadt, minden körülményt figyelembe vevő magatartást tanúsít. A keddi ülésen az NSZK küldöttségének élén álló Ekkehard Eikhoff nagykövet ugyancsak rámutatott a nemzetiségek országok közötti összekötő, kapcsolaterősítő szerepére. Mint kifejtette, a bécsi záródokumentumnak mindenképpen tartalmaznia kell olyan bekezdéseket, amelyek e téren tényleges előrelépést tesznek lehetővé. Elismerően szólt a magyarországi német nemzetiség helyzetéről, s ezt példaként állította a helsinki folyamatban részt vevő többi állam elé. MEGSZÖKÖTT EGY VÍZILÓ Yokohama japán kikötő állati karanténjából megszökött egy víziló, 17 órával később a tokiói öbölben találták meg. A 300 kilós víziló Amerikából érkezett Japánba. A fotóriportereknek és újságíróknak azt mondták, hogy a víziló csak egyéves, nem rossz szándékból szökött meg, és ezért ne hozzák nyilvánosságra a nevét. DOHÁNYZÓ KIRÁLYNŐ_ Megbírálta a királynőt az Ekstra Bladet című napilap egyik cikkében a dán dohányzás elleni társaság. Tagjai kifogásolták, hogy a dán uralkodónő a nyilvánosság előtt dohányzik. A cikk szerint a 47 éves Margit királynő naponta 40 erős görög cigarettát szív el. RÉSZEG AMAZONOK Részegen érkeztek mérkőzésükre és óriási verekedést provokáltak a játéktéren a walesi Pontypoolban a Leicester Polytechnik női rögbicsapatának játékosai. A női rögbiszövetség azonnal kizárta a klubot a bajnokságból. mert játékosai még e férfias sportágban is szokatlan mértékben durvák voltak ellenfelükkel. „Egy kicsit elmókáztunk, kár ilyen komolyan venni az egészet” — kisebbítette a dolog súlyát a Leicester csapatkapitánya. A mérkőzés egyébként „barátságos” volt. FELFEDEZTEK EGY LEGENDÁS HlRÜ VIKING PALOTÁT Dán régészek valószínűleg megtalálták a Scylding- dinasztiából származó legendás viking palotának a maradványait. A palotáról a XIII. századból való Szaxo Grammaticus középkori krónika és a VIII. századból származó angolszász Beo- wulf-eposz tesz említést. E két forrás szerint a Heorot- palota a Zéland-szigeten volt. A lelőhelyen a palota maradványain kívül viking kapcsokat, díszeket, díszes kardmarkolatokat és más, pazar kivitelű tárgyakat találtak. A TORMA AGYVÉRZÉST ÉS SZÍVROHAMOT OKOZHAT A magas vérnyomású embereknek nem volna szabad tormát fogyasztaniuk — figyelmeztet az amerikai orvosegyesület szakfolyóirata. A friss torma erős illata belélegezve hirtelen lecsökkenti a vérnyomást, ennek folytán agyvérzés, szívroham fenyeget, vagy szabálytalanná válik a szívműködés. HÚSZ TONNA CIGARETTÁT LOPTAK Egy közép-olaszországi dohánygyárból 20 tonna cigarettát loptak el ismeretlen tettesek. ELLOPTAK EGY ÜRORCHIDEÁT A szovjet rendőrségnek sikerült elfognia azt a tolvajt, aki ellopott egy felbecsülhetetlen értékű orchideát, amelyet a tudósok a Szojuz 36 nevű űrhajón a világűrbe vittek, hogy ott tanulmányozzák a virág viselkedését. Az orchideát a kijevi Tudományos Akadémia botanikus kertjéből lopták el az elmúlt hónapban. A nyomozás nyolc napig tartott, mígnem előkerült a tettes. A virágot Vladimir Jurin biológus lopta el, aki különben a botanikus kertben dolgozott és kulcsa is volt az üvegházhoz. A tolvaj több ízben elemeit ritka, értékes virágokat és azokat drága pénzért, főleg dollárért adta el a moszkvai virággyűjtőknek. Jurin lakásán meglett az ..űrorchidea is”,' de még a szakemberek megérkezése élőt a ritka virág, sajnos, elhervadt. Arab asszonyok - vitatkoznak az izraeli katonákkal azon a tüntetésen, (amely Abu Dzslhad (Halil el-Vazir), a PFSZ második emberének meggyilkolását -követően robbant ki I varsói Przeglad Tygodniowy-ban olvastuk a A lengyel—magyar barátság mítoszoktól mentesen Lengyelországban a revizionizmus elleni harc jelszavával számos ismert értelmiségi — különösen író. közgazdász, szociológus — ellen indítottak támadást. Ugyanezen időszakban Magyarországon a gazdasági reform bevezetésével egyidejűleg mintegy kulmináltak azok az erőfeszítések, melyek célja az volt, hogy megnyerjék az értelmiséget és a vezető entellektüeleket az MSZMP politikája számára. Magyarországon, ahol akkoriban azon frissiben lefordították Wlodzi- mierz Brus könyvét, aggódva figyelték azt, hogy Lengyelországban igen élesen bírálják a „piacszocializmus” koncepcióját. E koncepciót nemegyszer vezető lengyel politikusok és gazdasági vezetők bírálták a nagy nyilvánosság előtt. 1968 decemberében a Népszabadság, az MSZMP Központi Bizottságának lapja hasábjain egy lengyelországi tudósításban egyebek között ezt olvashattuk: „Megkérdeztem a lengyel elvtársakat, vajon a revizionizmus ellen indított kampány nem osztja-e meg erőiket egy olyan helyzetben, amikor harc folyik a Wyszynski által irányított egyház ellen.” Amikor Lengyelországban 1970 decemberében új párt- és állami vezetés jutott hatalomra, eleinte úgy tűnt, lehetőség nyílik a két ország közötti jobb együttműködésre. Magyar- országon gyorsan levonták a tanulságokat az 1970-es lengyelországi eseményekből, számos intézkedést tettek a munkásosztály helyzetének megjavítására. A reformok miatt elszigetelt magyarok azonban rövidesen meggyőződhettek arról, hogy a Gierek-féle vezetés, amely a Nyugat felé való nyitás bűvöletében élt, nem érdeklődik különösebben a magyar testvéreivel folytatandó együttműködés iránt. A Magyarországgal kapcsolatos akkori szemlélet szomorú jelképe lett a magyar autóbusz-vásárlás hírhedt ügye. A magyar Ikarus vállalattal folytatott sokéves tárgyalások után Gierek hivatalos párizsi látogatása idején váratlanul olyan döntés született, hogy Lengyelország Berliet-autóbuszokat vásárol. Később, „az évszázad tele” után könyörögve kellett kérnünk a ma^arokat, adjanak el nekünk lenézett autóbuszaikból. „MÁSOKNÁL NÉZEGETIK a NYARAT” 1976 óta a hivatalos magyar politikai körök növekvő aggodalommal figyelték a lengyelországi válság éleződését. Külön aggodalomra adott okot az, hogy a lengyelországi eseményeknek voltak bizonyos magyar vetületei is. SZETA néven Magyarországon megalakult a lengyel KOR-nak megfelelő szervezet, illegális kiadványok jelentek meg, megpróbálták létrehozni az úgynevezett repülő egyetemet. Az egyik magyar másként gondolkodó, Demszky azzal dicsekedett, hogy Varsóban, a Szolidaritás Mazowsze körzetében tanulta ki a nyomdászmesterséget. A lengyel ellenzéki erők tevékenysége miatti aggodalmaik ellenére a magyar hivatalos körök igen nagy megértést tanúsítottak a bonyolult lengyel helyzet iránt, a magyar tömegtájékoztatási eszközök pedig a lengyelországi eseményekről sokoldalú, gazdag és objektív tájékoztatást adtak. Ugyanakkor jellemző volt. hogy nagy figyelmet fordítottak a politikai, gazdasági és társadalmi életben elkövetett mindazon hibák bemutatására, melyek a lengyel válságot előidézték. A magyar sajtó azonban idővel egyre inkább tükrözte a lengyelországi események esetleges visszhangja miatti aggodalmakat. Attól tartottak, hogy a lengyelországi események eszkalációja — a kát nemzet hagyományos rokonszenvére való tekintettel — Magyarországon erőteljesebben érezteti majd hatását, mint másutt. 1981 nyarától, majd az ezt követő években a magyar sajtóban elszaporodtak azok a bíráló megjegyzések, melyeket mindazon magyar ellenzéki értelmiségiek egyébként kis csoportjának cimeztek, akik nyíltan hivatkoztak a Szolidaritásra. Fekete Sándor, az Üj Tükör című hetilap akkori főszerkesztő-helyettese (most már főszerkesztője) nemegyszer élesen aposztrofálta azokat — a „főleg tapasztalatlan fiatalokat” —, akik „másoknál nézegetik a nyarat”, és nem értik meg, hogy „az effajta nyarak rendszerint decemberekkel végződnek" (az Üj Tükör 1982. augusztus 15-i száma). Lengyelországban 1981 decembere után a sajtó hasábjain és számos hivatalos nyilatkozatban is megfigyelhető volt a- magyar megoldások — különösen a gazdasági reform — iránti rendkívül élénk érdeklődés. A magyar megoldásokat igen széles körben népszerűsítették, bár nem mindig kellő alapossággal, sőt, akadtak olyan manipulációs kísérletek is. melyek azt próbálták elhitetni, hogy elegendő egy technokrata típusú magyar reform, nincs szükség lényegretövőbb és kockázatos politikai reformokra. Magyarországra, mint a szükséges, de kizárólag gazdasági reformok mintájára való effajta hivatkozások annál kevésbé állták meg a helyüket, mivel Magyarországon éppen 1982 óta hangoztatták egyre erőteljesebben a mélyreható politikai és társadalmi reformok korábbi elhanyagolásának végzetes követelményeit, „NÁLUNK MAR LEHETETLEN ÉLNI” A lengyel gazdasági helyzet mélyreható elemzése, a reformpróbálkozásaink útját álló akadályok alapos ismertetése jellemzi a Heti Világgazdaságot, ezt a kitűnően szerkesztett hetilapot. Sajnos, nem minden tömegtájékoztató eszköz sajátja az objektivitás és a beható szemlélet. 1981 közepe óta nemegyszer előfordult — különösen a televízióban —, hogy különböző általánosítások hangzottak el a lengyelekről, melyek azt próbálták elhitetni: Lengyelországban egyszerűen anarchista tendenciákról, a munkavégzéstől való húzódozás- ról van szó. Az effajta kommentárok gyakran utilitárius jellegűek voltak. A magyarországi gazdasági problémákra való tekintettel (azt tartják, hogy az idei esztendő immár a nyolcadik „sovány esztendő” 1979 óta), valamint az életszínvonalnak az utóbbi években tapasztalható romlása miatt kényelmes megoldás volt azt bemutatni, hogy másutt még sokkal nagyobb nehézségek vannak — főleg azért, mivel nem dolgoznak olyan szorgalmasan. Az effajta publikációkban jelentős szerepet kapott a magyar megfontoltság és rendszeretet, valamint az ország ebből adódó gazdasági stabilitásának a szembeállítása a hagyományos lengyel szó- csépléssel és anarchiával. Varjas Endre például az Élet és Irodalom 1984. július 13—i számában a következőket írta: „Utoljára 1980 őszén jártam Varsóban. Akkor a hús beszerzése akrobatikus mutatvánnyal felért (. . .). Mika és Andrzej L„ akkori vendéglátóim restelkedtek, néhány hónappal később pedig, amikor Mika viszonozta látogatásomat, búcsúzáskor váratlanul sírva fakadt: — Ne haragudj — mondta szemét törölgetve —, olyan jó volt itt, olyan jó itt nálatok — szipogta. — A magyarok bölcsek, nem pofáznak túl sokat, ne haragudj, de a mi országunkban már úgyszólván lehetetlen élni.” Abban, hogy Magyarországon kialakult a lengyelekről egy olyan közkeletű kép, hogy a lengyelek folyton csak „ugrálnak", gazdálkodni viszont nem tudnak, igy azután kásán kívül nincs mit enniük, sajátos szerepet töltött be a nyolcvanas évek első felében Magyarországon két kiadásban is megjelent Spiró-könyv, „Az Ikszek”. A könyvnek a kritikusok óriási reklámot csináltak, a lengyel történelemmel kapcsolatos reflexiók hiteles forrásának tekintették. A Zdanie című folyóiratban megírtam, hogy ez a regény szélsőségesen tendenciózus belállítottsággal mutatja be a lengyel történelmet és a kultúrát; az 1815—1830-as évekről, a Kongresszusi Királyság .korszakáról hamis, karikatúraszerű képet fest. A Lengyel Királyságot, amely Lubecki herceg gazdasági tevékenysége jóvoltából a felgyorsult gazdasági növekedés mintaképe lett, „Az Ikszek” című regény a nyomor és a gazdasági tespedés országaként mutatja be. Varsót, amely éppen akkor csodálatos fejlődés szakaszát élte, Spiró a romok, a vályogviskók városaként mutatja be, ahol mindent elborít a szemét. Regénye szereplőinek szájába Spiró szélsőséges kijelentéseket ad, melyek azt bizonygatják, hogy egy olyan nemzet esetében, mint a lengyel nemzet, semmi értelme a függetlenségnek: ez a nemzet könnyelmű, műveletlen, gazdasági vonatkozásban nincs létjogosultsága. Nézzük Spiró néhány ilyen jellemző általánosítását: „— A Nemzeti Színház — mondta Zólkowski — olyan, mint Lengyelország. Megvenni nem érdemes, de még jobban tönkretenni igen." ,,— Te leszel a lengyel nép — mondta Boguslawski —, aki vakon rohan a halálba, mert annyira hülye.” „Boguslawski felugrott és üvölteni kezdte, hogy ebben az országban még olvasni se lehet, az isten verje meg Lengyelországot, túl sok maradt belőle.” Jerzy Robert Nowak Fordította: Hary Judit (Folytatjuk)