Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 2., szombat o Múltról valló tárgyaink Kevermesen Az alkalmi klub tagjai: (balról jobbra) Nagy Zoltán, Pelle Ferenc, Molnár József és Boriska néni, azaz Forgács Ká- rolyné Józsi bácsi mesél A kevermesi községi könyvtár adott otthont március 17-én mindazoknak, akik tárgyakkal, képekkel, történetekkel kerestek tél bennünket. Hogy mindjárt szakvéleményt is mondhassunk, meghívtuk Pelle Ferencet, a település krónikását, helytörténeti kutatót, akiinek 1965-ben jelent meg A 150 éves Kevermes község története című könyve, ö is várakozással tekintett a beérkező anyagok elé, hátha valami igazi csemegére lel. A legfrissebbnek Molnár Józsi bácsi bizonyult, aki érdekes történettel és dokumentumokkal jelentkezett. Lapozzunk tehát vissza a község történetében egészen 1945 végére, mert amiről Józsi bácsi mesél, az akkortájt történt. — Hát én azt ajánlom — fog bele akkurátusán —, hogy adja ennek a történetnek azt a címet: „Barátom, a pap”. Mert az úgy volt, hogy értse, hogy a világháború végén fogságba kerültem, és az Uraiból egy betegszállító transzporttal szerencsésen megérkeztem még negyvenötben. Aztán, miikor a szüleim háromholdas földjén répát kapáltunk, mondott valaki valamit az új máriavita papról, Cserno- horszky Gyuláról. Ismerős volt nekem a név, mert még a Károly király laktanyában szolgáltam együtt egy fiúval, aki azt mondta, ő teológiát tanult. Na, gondoltam, ez az én katona társam lesz, hát elmentem egy misére. Szabad volt oda akárkinek bemenni, mert a máriaviták nagyon meg akarták nyerni a népet egy új rend alapításához. Ügy is mondták, ez a nép papja, nagyon demokratikus, akárki beszélhet vele. Na, de mielőtt elmondom a találkozásunkat, azt is elmesélem, milyen csúnyaság történt előtte. A máriavita pap keresztelte meg Cs. Kiss Béla csecsemőjét, aki hamarosan meghalt, s mivel nem ő keresztelte, a római katolikus pap nem akarta eliteKép: Szalai Béláné amatőr festő saját alkotásával keresett fel bennünket. Képén a katolikus templommal szemben az 1942-ben, közadakozásból felállított első világháborús emlékmű látható. A szobrot s a domborművet Osváth Imre szobrászművész készítette. Ez az emlékmű ma is az egyetlen köztéri szobor Kevermesen. Környezetét ápolják, gondozzák, tisztelegve a 282 kevermesi katonának, akik közül 68 hősi halált halt. Szálaimé még egy másik emléket is hozott, amelynek korát maga sem tudja. Ha korát nem is, de használatát igen. A meggyfából készült paprika- és máktörőben még ő is őrölte a saját termésű piros paprikát. S azt is elmesélte, hogy valamikor dolgozott rokkán, szövőszéken is. Az oldalt Irta és iszerkesz- tette: B. Sajti Emese. A fotókat készítette: veress Erzsi. metni. Na, ebből nagy cirkusz lett. Felültették — már nem is tudom, szánkóra vagy kocsira — a papot, s vitték ki a temetőbe, hogy élve eltemetik. Szombat volt, a piacra gyűlt nép mindenfélét kiabált. Ha nem lép közbe a rendőrség a temetőnél, hát biztos megtörténik a baj. Hát ez az eset nagyon felkavarta a kevermesieket. Na, szóval, a régi jegyzői lakásban székelt Cserno- horszky, bekopogtam, s becsületére legyen mondva, rögtön megismert. Mivel a fronton kétfelé választottak minket, hát volt mit meséljünk egymásnak. Közben én meg azon gondolkodtam, nem szélhámos ez a Gyula? Mert ha elvégezte a teológiát, akkor neki járt volna a karpaszományos, vagy a zászlós cím, de még tábori lelkész is lehetett volna. Mindegy, a lényeg az, hogy akkoriban nagy zűrzavart csináltak. Hát a falusiak hiszékenyek voltak, tájékozatlanok, s ezeknél a máriavitáknál még a templomban sem kellett a kalapot levenni, sőt, még pipázni is lehetett. Aztán úgy buktak le, hogy Battonyára is mentek téríteni, és Gyulára rányitották az ajtót, amint egy asszonnyal volt, így menekülnie kellett. Azóta már fejlődtünk valamit. Nem hiszem, hogy most a tanácselnök asszony megengedné, hogy valaki új vallást telepítsen a faluba .. . Már, kászálódtunk, s meg is köszöntük a vendéglátást a könyvtár vezetőjének, Pelle Ferencnének és Tatay Kálmánnénak, amikor óva* tosan besettenkedik a hatodikos Major Jancsi és Takács Klára. Klára dokumentumokat hozott igen szép számmal. Közülük egy marhalevél ragadta meg a figyelmünket, s az sem akármiért. Ugyanis 1927-ben kelt a paksus, rajta sok-sok pengős bélyeg, közte egy 8 filléres bélyeg is, amelyre rá volt írva: az Országos Testnevelési Tanács javára. Hát kérem, nincs új a Nap alatt.. . Major Jancsiról viszont kiderült, nagy gyűjtő és helytörténész. Otthon, - a konyhában saját gyűjteménye is van. ő Pelle Feri bácsi jobbkeze. S lehet, nemcsak jobbkeze, de utódja is. Jancsi egy kenderfésűvel és három utcanévtáblával állá-, tott be. ősi utcanévtáblákkal, amelyek ma már alaposan „átkeresztelődtek”. Józsi bácsi dokumentumokat is hozott. Az egyik édesapját ábrázolja, aki az első világháború idején megjárta az olasz, szerb és a romén frontot. A kép a belgrádi Kalamegdán várban ábrázolja jelentésadás közben az őrséget. Abban a várban, amelyet Nándorfehérvár néven emlegetünk történelmünkben. s amelyhez két fontos esemény is fűződik: Hunyadi János győzelme a törökök felett, s ebben a várban halt meg Ciliéi Ulrik is, A másik — igen érdekes — dokumentuma Józsi bácsinak az odagyülekezők érdeklődését is felkeltette. A nép csak úgy nevezte: „aranyszerződés”, mert aranyos betűkkel volt ráírva, „Örökváltsági Szerződés". A keltezés 1874. október 1. A gyönyörű iniciáléval díszített okirat arról tanúskodik, hogy hodosi és kizdiai báró Sina Simon ő cs. kir. apostoli Fenségének Ferenc Józsefnek valóságos titkos tanácsosa, kevermesi földbirtokos, a tulajdonát képező — ilyen és ilyen számú földnek. ennyi és ennyi részét — Lantos Balázs kevermesi lakosnak eladja. Józsi bácsi még egyéb dokumentumokat is hozott, csakhogy szaporodtak az érkezők, így másoknak is lehetőséget adtunk a bemutatkozásra. Az már menetközben kiderült, hogy a régi tárgyak, dokumentumok gyűjtésének Kevermesen igen sokan hódolnak. Így van ez Magyar Mátyáséknál is, ahol a fia, menye, sőt, az unokája, Magyar Emese is lelkesen gyűjti a 'régiségeket. Képünkön egy régi római mérleg viszonylag modern változatával látható a kenderfésűt tartó unokájával, Emesével Magyar Mátyás. Matyi bácsi lelkesen mesélt a Bréda kastélyról is, amelynek közelében maga is sokáig dolgozott. Mint mondja, a kastély első tulajdonosa egy Vásárhelyi Pál nevezetű aradi lovastiszt volt, felesége pedig olasz származású. Matyi bácsi, a gyűjtő, most egy fontos okiratot keres. Mi közreadjuk kívánságát. Báró Sina György, Kevermes harmadik földesurának 1850 körüli adásvételi szerződésére fáj a foga. Reméljük, rábukkan ... Alkalmi klub Boriska néni, azaz Forgács Károlyné „egész életét” elhozta egy papírdobozban és egy szatyorban. A dobozban képek, dokumentumok lapultak szinte megszámlálhatatlanul, a szatyorban pedig kézimunkái sorakoztak gondosan összehajtogatva. Egy kerek portré megfogalmazásához ennyi idő nem elegendő, így Boriska néni csak címszavakban emlékezett meg a képek, oklevelek lapozásakor sokszínű tevékenységéről. Lássuk csak. Egy kép a kevermesi MNDSZ megalakulásának idejéből, felidézve egy fagylaltdélutánt. Boriska néni a községi nőbizottság élén 26 évig állt, mint elnök. Ám mit is beszélek, először is a Bréda-kastély előtti képet kellene emlegetni, ahol társaival együtt a gyereklány- korú Boriska mint időszakos munkavállaló áll mereven a fotólencse előtt. De itt a fiatal lánynak kiállított cselédkönyv is. Aztán jött 1945. április 18., amikor a már Forgács Károlyné férjével — a házasság tényét a magával hozott, 1942 januári keltezésű „Kevermesi Katolikus Tudósító” című lap igazolja .— hét hold földet kap és még egy tehenet is. Van aztán itt kitüntető oklevél a vöröskeresztes munkájáért, no meg még egy érdekes kép az első szabad május elsejéről, amikor a kis óvodások csacsifogaton ülnek. Egysze- kérderéknyi csöppség néz ránk az apró képről. (Az már még messzebbre nyúló történelem, hogy a kevermesi óvoda 1893-ban alakult meg, de az államosításához 50 év kellett.) Aztán 1972-ben Kovácsházán elvégezte Boriska .néni a díszítőművészeti kör vezetéséhez szükséges szakkörvezetői tanfolyamot, s azóta lelkes híve és irányítója ennek a szakkörnek, amely ma is működik a kul- túrházban. Teregeti a szebbnél szebb munkákat, s mellé a kiállításaikon készült képeket. Békési szűrminta, kalocsai térítők, me- zőberényi aprómintás abrosz ... Ezt még az asztal körül ülő férfiak is megnézik. Egész kis klub alakul az asztal körül, mindenki meséli a régi időket. E beszélgetésből néhány forgács ... * A Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetség keretén belül virágzott az amatőr színjátszás Kevermesen. Még tájoltak is Battonyára, Kamarásra. A ruhákat maguk varrták, s a legnagyobb sikert a Tokaji aszú című darab aratta. * A Sinai kastélyban a néphit szerint menekülés közben megszállt Kossuth apánk is egy éjszakára. A kastélyt sajnos földig rombolták, pedig filagóriája messze kör- ’ nyéken híres volt. A Kevermesi Községi Hitelszövetkezet pénztárvezetője 1915-ben Nagy Pál volt. Igaz nem rokona, de a mai takarékszövetkezet elnökét is Nagy Pálnak hívják, A történelem ismétli önmagát. Vagy születni lehet bizonyos posztokra? Kiderült, hogy Domsik Jánosné, a jelenlegi tanácselnöknő nagyapja évtizedekkel ezelőtt kisbírója volt a falunak. * Az alkalmi klubban játszottak is. A kérdés az volt, ki tudja, mi az a fajankó. Válasz: olyan egyszerű szerszám, amivel a megmunkáláshoz a fát alaposan beszoríthatták. S ki tudja, mi a legegyszerűbb parasztszer- szám? Válasz: a kóréverő. A kóré a szárvágás után megmaradt kukoricagyökér. S ezzel a kóréverővel verték le róla a földet, hogy aztán olcsó fűtőanyag váljék belőle a kemencékben. A kóréverő nem más. mint egy egyszerű bot. Janovicz Géza hozta be ezt az egykori aratást megörökítő amatőr felvételt. A képről kiderül, hogy a család apraja, nagyja együtt végezte ezt a kemény, embert próbáló: mégis mindig új hitet és életet adó munkát Ami a pessusokat illeti, könnyű dolga volt elődeinknek. íme egy 1924-ből származó személyazonossági lap, amelynek tulajdonosa az akkor 20 éves Földi Anna háztartásbeli Kissé kopottan, de ma is őrzi Körömi Béla a Kevermes község első világháborúban elhalt és élő hőseit ábrázoló tablót. A díszes tablón nincs mindenki rajta, gondolom, csak azok, akik meg tudták fizetni. Legfölül a megrendelő külön képe látható, aki természetesen a tablón is rajta van. A település történetében úgy szerepel, hogy a bevonulásnál kényszer-előállításra nem volt szükség, sőt, nyolc fiatal önkéntes is besorozta magát. A ke- vermesiek zöme a 101. közös gyalogezredben és a 2. honvéd gyalogezredben szolgált Kevermesi honvéd az első világháborúban a kalamegdáni várban. (Molnár János a sorban jobbról a második.)
