Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 16., szombat Nagyapáink „harceszköze” volt Öröklött kastélyok és kastélyparkok Katonai kerékpár teljes felszereléssel (A szerző gyűjteményéből) Sarkad A kúria a város belterületén, a Gyepes-ér partján található. Innen irányították a kezdetben több mint 13 ezer hold Almásy-urada- lom Sarkad határára eső részét. Az 1797. szeptember 24-én keilt adománylevél bizonyítja, hogy a birtokot AI- másy Ignác temesi alkancel- lár kapta szolgálataiért — más forrás szerint vette — V. Ferenc királytól. A grófi rangot és „Sarkad örökös ura” előnevet pedig 1815. augusztus 15-én kapta. Történelmi tény, hogy a kúriát az Ailmásyak építtették 1825—29. között a sar- kadi vár úgynevezett belső vár területén. Az épület, egy ma már alig észrevehető magaslaton — földhalmon — épült. Tereprendezés alkalmával előkerült emberi csontok és épületmaradványok valószínűsítik, hogy ez a terület egykor lakott része lehetett a várnak. Sőt, a kiásott alapfaliakon freskó- nyomokat is találtak, amely templomromokra is utalhat. (Ezért célirányos kutatásnak kell majd tisztáznia.) Az épület neo-klasszicista stílusú. A kúria alatt építészetileg tökéletes bolthajtásokkal erősített gyönyörű pince található, amelynek a bejárata eredeti, és az épület bal oldalién van. Ez a rész későbbi toldásként került ide az 1900-as években. A főbejárat — a fotón ez látható — előtt két páros oszlop tartja az egykori kocsifelhajtó előreugró részét. Eredeti a kőkeretes főbejárati ajtó és a vasalása. Az ablakok egykor zsaluzottak voltak. A nyeregtető bádoglemezzel borított. Arra vonatkozólag, hogy az ősök közül ki lakta az épületet, nincs megbízható nyom. Sarkad történetével foglalkozók tudni vélik, hogy az 1848-as szabadság- harc végóráiban a magyar csapatok és tisztjeik rövid időre megszálltak a sarkad! váriban. Nagy Sándor József és Knézich Károly főtisztek az Alimásy-kúriában voltak elszállásolva. 1917 után gróf Almásy Dénes a kúriának egy részét 30 évre bérbe adta a Magyar Föld Részvénytársaságnak. Az épületből csak néhány szobát tartott meg családjának. 1918—25. között a háborúban megsérült katonák részére utókezelő- kórházat rendeztek be itt. Később vadászkastélyként funkcionált. 1930-tól gróf Almásy Alajos a kastély ura. 1935-től a felszabadulásig — 1944. október 6. — csendőr- laiktanya volt. 1944. december 28-án itt alakult meg a hélyi ifjúsági szervezet, a MADISZ. 1953 tavaszán a város vezetői úgy döntöttek, hogy az egykori grófi kúria szolgáljon öktatási ügyet. Jelentős belső átalakítás és gondos külső tatarozás után, 1953 óta az Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola a jogos tulajdonos. Itt kapott helyet az iskola történetét bemutató kiállítás és az iskolai könyvtár. Az ide látogató a kúriához illő parkot ne keressen! Ha volt is egykor ilyen, azt az egymást követő bérlők nem ápolták és kipusztult. Kár, hogy a gondos alapossággal végzett épületreno- válásit nem követte egy szerény parkosítás. Egy 1908-ban kiadott újságban olvasom, hogy milyen szerepet szántak a kerékpárnak az akkori hadseregben. Ügy képzelték el, mint a lovasságot: a tiszt elöl halad kivont karddal, az alegység pedig pedálozik utána. Ez a korai elképzelés nem vált be, ám a két világháború között mégis szerveztek kerékpáros alakulatokat, de már más módon, más elképzelésekkel, A Magyar Királyi Hadseregben szervezett kerékpáros alakulat a harc megvívása szempontjából gyorsan mozgó gyalogságnak számított. A gépesített alakulatokhoz tartoztak, s zászlóalj szervezésben voltak. A legkisebb szervezeti alapegységük a raj (két fél raj) volt, mely tizenkét kerékpárosból állt. (Egyik fél raj golyószórós,' a másik karabélyos.) Üt menti harcokra alkalmazták őket. Gyorsaságuk és zajtalan közlekedésük következtében gyakran küldték őket felderítésre. Harcukat kerékpáron, kerékpárral (tolva) és kerékpárt hátrahagyva vívták meg. Menetalakzatuk a kettes oszlop volt. Támadásban kerülő- utakon igyekeztek a hátráló ellenség mögé kerülni. Visszavonuláskor a két fél raj váltakozva vonult visz- sza, halogató harc formájában. A lovasság támadásával szemben a kerékpárt maga elé rakva védekezett a kerékpáros ... Harccselekmények idejére sohasem bontották meg a zászlóaljat. Vagy alárendelték a teljes egységet gépesített alakulatoknak, vagy magát a kerékpáros egységet erősítették meg szükség esetén tüzérséggel vagy könnyű harckocsikkal. A második világháborúban a gyorshadtesthez tartoztak, s egészen a Don-kanyarig tekerték a kerékpárt. Visszafelé már gyalog jöttek. Fegyverzetük: karabély, golyószóró (esetleg géppuska), pisztoly, kézigránát, szurony, rohamkés. Maga a jármű a Csepel kerékpár- család egyik korabeli típusa volt, khekizöld színűre festve. Felszereléséhez tartozott a csomagtartó, a puskatartó és a karbidlámpa. A kerékpáros katonával szemben magas követelményt támasztottak: fegyverének kiváló kezelése, éles szeme, nyugodt keze, vas idegzete, hidegvére és nemkülönben a kerékpározáshoz megkívánt testi teljesítőképessége legyen. Befejezésül, egy ránk maradt kerékpáros szabályzatból álljon itt néhány vezényszó a kerékpáros alakulatok korából. 1. „Kerékpárt fogj!” Erre a vezényszóra a kerékpáros katona gyors léptekben megközelítette a kerékpárját, balról mellé állt, megfogta két kézzel a kormányt és figyelt. 2. „Harchoz!” Ha ezt a vezényszót menet közben kapta, akkor azonnal fékezett, majd bal lábával támasztó- állásba kilépett, ezzel egy időben megfogta a karabélyát és kiemelte a rugós puskatartóból. Ezután elfektette a kerékpárt, megmarkolta fegyverét a tusa- nyaknáil, majd keményen kilépve rohamozni kezdett a megadott irányba. 3. „Kerékpárt gúlába!” Ezt a vezényszót menet közben megelőzte az „Állj!”-t elrendelő, és követte a „Szerelvényt le!” végrehajtó rész. Erre két-két kerékpáros katona enyhe szögben egymásnak támasztotta a kerékpárokat, szerelvényüket levetették magukról és ráhelyezték a kerékpárra, majd pihenöhelyzetet vettek föl. Kiss Horváth Sándor GÁL EDIT KÉPÖSSZEÁLLlTASA Okány
