Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
NÉPÚJSÁG 1988. április 2., szombat o Az országos pártértekezletre készülve irta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője M ozgalmas, 'tartalmas munkával eltelt hónapok vannak a párttagság mögött. Éppen túljutottunk az ideológiád kérdésekről, majd a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer fejlődéséről folytatott vitákon — amelyeket megelőzött az eszmecsere a kibontakozási programról —, s máris újabb, nagy feladat áll előttünk: az országos pártértekezletre készülve, a teendőket mérlegelve az értekezlet állásfoglalástervezetét vitatjuk meg, együttesen, a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes tagsága, mintegy 850 ezer ember. A vitákon párton- kívüliek is nagy számban részt vesznek. Az országos pártértekezlet nem megszokott esemény a párt, az ország életében. Éppen harmincegy esztendővel ezelőtt került sor utoljára ilyen pártkonferencia összehívására. A két kongresszus között, „félidőben” általában a párt Központi Bizottságának feladata, hogy a megelőző kongresszus határozatának időarányos végrehajtását értékelje, s meghatározza a további tennivalókat. Az eltelt három év folyamatainak elemzése azonban megmutatta, hogy most a szokásosnál nagyobb súlyú elhatározásokra kell jutnunk. A XIII. kongresszuson megfogalmazott célokat ma is vállalva, azt latnunk kell, hogy — a várakozásnál kedvezőtlenebbül alakuló körülmények, feltételek között — e célok a következő kongresz- szusig nem az elgondoltak szerint valósíthatók meg. E felismerés eredményeként született meg kibontakozási programunk, amelyben a gazdaság halaszthatatlan feladatai mellett körvonalazódtak a társadalmi élet egyéb területein is megérett változások. Ezeknek megfelelően — a megváltozott körülményeket és a magyar társadalom lehetőségeit mérlegelve — kell kijelölnünk tennivalóinkat és megteremtenünk a politikai és személyi feltételeket a stabilizációs célok megvalósításához. Mindez szükségessé tette az országos pártértekezlet összehívását. Az elmúlt egy év alatt hatalmas értékelő, elemző, feltáró munkát végzett a párttagság, ami bizonyította a párt tagjainak politikai érettségét, felkészültségét, a társadalmi folyamatok iránti érzékenységét. E tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb kérdésekről folytatott pártvita Olyan tudati, gondolati, érzelmi tartalékokat tár föl és mozgósít, amelyekre támaszkodva létrehozható a cselekvési egység az előttünk álló feladatok megvalósításában. Azt is a viták tanulságai alapján állíthatjuk, hogy a pártértekezlet akkor dönthet megalapozottan a következő időszak teendőiről, ha a Központi Bizottság által most vitára bocsátott állásfoglalás-tervezetről a párttagok nyíltan elmondják véleményüket, s a végső dokumentum kidolgozására a tagság javaslatait figyelembe véve kerül sor. Ezt a vitát a most lezárultaktól alapvetően megkülönbözteti az, hogy a kérdések sokkal szélesebb körét érinti; de feltétlenül összekötő kapocs közöttük, hogy az állásfoglalás-tervezetben már benne van az ideológiai munkáról és a párt vezető szerepéről kifejtett vélemények, elhangzott javaslatok összegzése is. Sarkalatos pontja lesz a most induló vitának, hogy a kialakult helyzetből kivezető út milyen cselekvést követel, kinek mekkora áldozatot kell hoznia. A Központi Bizottság álláspontja, hogy alapvető vívmányunk, a létbiztonság fenntartása mellett, átmenetileg nagyobb terheket is vállalnia kell a gazdálkodó szervezeteknek és a lakosságnak. Enélkül nem tudjuk helyzetünket stabilizálni. Ugyanakkor a társadalom jogos igénye, hogy átfogó perspektívával rendelkezzünk távolabbi törekvéseinket illetően is. A társadalom tagjai tudni kívánják, mit, miért, és meddig kell vállalnia egyénnek és közösségnek, hogy mielőbb visszatérhessünk a megszokott ütemű fejlődési pályára, az életkörülmények javulásának útjára. Ahhoz, hogy eredményeinkre, vívmányainkra támaszkodva folytathassuk szocialista építőmunkákat — s ez mindnyájunk alapvető célja — elemeznünk kell’a gazdaság, a társadalom életében megmutatkozó kedvezőtlen jelenségeket. Az év első negyedében lezajlott vitákban, a tagkönyvcsere kapcsán a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetéseken sokan kifejtették, hogy gazdasági gondjaink megoldásához intézményrendszerünk fejlesztésére is szükség van. A változások fő iránya csakis a szocialista demokrácia kiteljesítése iehet. Ennek pedig alapkérdése a párt munkastílusának, munka- módszereinek javítása, a kor követelményeihez igazítása, a vezető szerep korszerű gyakorlatának megvalósítása. Feltétlenül támaszt jelent számunkra, hogy . nemcsak a párt tagsága, hanem a magyar nép boldogulásáért felelősséget érző pártonkívüliek milliói Is pártunk megújulásában látják jövőjük biztosítását. Korszerűen gondolkodó és határozottan cselekvő pártra van szükség. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a párton belüli döntési rendszer fejlesztése, a döntésekben és a végrehajtásukban részt vevők politikai felelősségének érvényesítése, a párttagok széles körű bevonása a döntések előkészítésébe, végrehajtásába és az ellenőrzésbe. Mindez megköveteli a mozgalmi jelleg erősítését, a párt mozgósító, szervező erejének növelését. Szükség van alkotó vitákra, de a viták során (ezek ugyanis nem öncélúak), megállapodásra kell jutni, és a viták nyomán feltétlenül cselekedni kell. Az eltelt évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai, a cselekvés nélküli várakozás, az intézményrendszer változtatásának késedelme társadalmi életünk más területein is ellentmondások kialakulásához vezettek. Mai helyzetünkről sokféle — gyakran egymásnak ellentmondó — nézet és értékelés látott napvilágot, s ez bonyolult belpolitikai viszonyaink között megnehezítheti a tájékozódást. A közhangulat — s ez más esetekben is többnyire így van —, nem pontosan tükrözi a tényleges állapotokat. Folyamatos a fáziseltolódás. Kétségtelen, hogy társadalmi életünkben, gondjainkat látva, megjelent a kétkedés, a pesszimizmus, a bizonytalanság, a távlatvesztés —, s ebben szerepet játszott munkánk gyengesége, a pártaktíva elbizonytalanodása is — de politikánkat, törekvéseinket a társadalom döntő többsége elfogadja. S ez erőt ad a társadalmat irányító pártnak. Valóságos helyzetünk pedig mérhető: tényekkel, adatokkal jellemezhető, ami biztos pontot jelenthet az eligazodáshoz. Természetesen, éppen a jövő érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk a közhangulatnak, de a politikai döntésekben sok más tényezőt is mérlegelni kell. A kibontakozáshoz a tényleges helyzet elmélyült elemzésén nyugvó világos távlatok, céltudatosság és önbizalom szükséges. A kiút meghatározásához számiba kell vennünk — a szubjektív okok feltárásán túl — az objektív tényezőket is, amelyek meghatározóak voltak jelenlegi helyzetünk kialakulásában. A világgazdaságban új körülmények jöttek létre, s gazdaságunk nem volt kellőképpen felkészült, a gyors reagálás feltételeit sem alakította ki; túlbecsül- tük önerőnket, a szocialista gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket; elmulasztottuk a gazdaságpolitika stratégiai módosítását, amelyet pedig egyre növekvő adósságállományunk is megkövetelt volna. Ebben a helyzetben figyelmünket elsősorban közös jövőnkre, a magyar haza jövőjére kell fordítanunk, az azt befolyásoló döntésekért vállalnunk kell a felelősséget, s ez — a közös holnapért, a jobb jövőért — mindannyiunk felelőssége. Céljaink valóra váltásához átfogó reformokra van szükség: ideológiai tevékenységünk megújítására, a politikai intézmény- rendszer fejlesztésére, a gazdaság működő- képességének javítására. Ez pedig csak sja- hil politikai viszonyok közötti valósítható meg, a pánt erősödő egységével, javuló szervezettségével, a társadalom támogatásával'. A kedvezőtlen folyamatok megállítására, megváltoztatására van programunk: a kibontakozás programja, s a kormány erre épülő munkaprogramja" mai teendőinket is kijelöli. Ezek sikeres megvalósítása a társadalom közös ügye, a szocialista építés megújításának nélkülözhetetlen feltétele. A programokban foglaltak csak a szövetségi politika folytatásával, a társadalmi-gazdasági stabilizációt és a kibontakozást támogató közmegegyezés újrateremtésével valósíthatók meg. E folyamat egyik meghatározó állomása az állásfoglalás-ter- , vezet vitája. Obsitosztás a megyei parancsnokságon ok a hadkötelesek, akik el- ék a katonai szolgálati ldö sö korhatárát, tegnap ünnepi idezvényen átvették az ezt lúsitó okmányt. Közülük töb- \ megkapták a Haza Szolgáiért Érdemérem különböző tozatát. Ä. kitüntetéseket tthmári Miklós ezredes, meet hadkiegészítési és terület- lelml parancsnok nyújtotta át késcsabán. Fotó: Gál Edit Ünnepi megemlékezés Békéscsabán F. M. Kulikov felszólalása Ünnepi beszedet Kutas Gyula mondott Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról.) szavakkal köszöntötte a megjelenteket. „Nagy nemzeti ünnepük, Magyarország felszabadulásának 43. évfordulóján nagy tisztelettel adom át a baráti Penza megye kommunistáinak szívélyes üdvözletét Békés megye összes dolgozójának, és kívánok önöknek további sok sikert a szocialista társadalom építésében” — mondta, majd méltatta a magyar szocialista társadalom építésének sikereit, szólt a Szovjetunió és Magyarország közötti igen termékeny politikai, gazdasági, ideológiai együttműködésről, a két megye közötti mind erősebb barátságról. Hazai dolgaikra tért rá ezután, beszámolt a Penza megyei gazdasági építőmunka ’ eredményeiről, gondjairól, arról, hogy készülnek az SZKP XIX. konferenciájára. Végül az ünnepség tiszteletére, a baráti együttműködés jegyében ajándékképpen egy festményt nyújtott át F. M. Kulikov Szabó Miklósnak, Kitüntetések A honvédelmi felkészítés eredményes végrehajtásában több éven keresztül végzett kiemelkedő tevékenységükért a Magyar Népköztársasáig honvédelmi minisztere hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki dr. Herczeg Ferencet. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát dr. Soós Sándor vehette át. Honvédelmi Érdeméremmel tüntették ki Berta Jó- zsefnét, Vargáné Balázs Magdolnát és Gergely Jenönét. A kitüntetéseket Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke adta át. * * * . Tegnap Budapesten a Belügyminisztérium központi ünnepségén a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság állományából Kiváló Szolgálatért Érdemérem kitüntetésben részesült Balta János rendőr őrnagy és Dinok András rendőr őrnagy. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Nagy Ferenc rendőr százados kapta. A közbiztonsági érdemérem arany fokozatát Kacséra Lajos főhadnagy vehette át. * * * A megyei tanács mezőgazdasági osztálya tegnap Békéscsabán az úttörő- és ifjúsági házban tartotta meg kitüntetési ünnepségét. Araczki János, a Békés Megyei Tanács általános elnökhelyettese a mezőgazda- sági miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetéseket, illetve Györfi Károly, a Békés Megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének titkára a TOT elnökségének Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetéseit adta át a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, élelmiszeripari vállalatok és az ágazati intézmények dolgozóinak. ♦ * * A Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének elnöke és országos tanácsának tagja, Tanai Ferenc tegnap kitüntetéseket adott át Békéscsabán a Mészöv ’székházában az áfé- szefk, takarékszövetkezetek és lakásszövetkezetek kiemelkedő munkát végző dolgozóinak és tisztségviselőinek. Kiváló Munkáért kitüntetést hárman vehettek át. A Szövosz Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetését 16-an, a Mészöv elnökségének elismerő plakettjét pedig 15-en vehették át. Köszöntőt mondott az ünnepségen A. F. Krupivka is, aki úgy fogalmazott: „Magyarország a néphatalom évei alatt évszázadokat felölelő történelmi utat tett meg. Mi, szovjet emberek, őszintén örülünk eredményeiknek". Köszöntője után A. F. Krupivka díszoklevelet nyújtott át Kutas Gyulának a felszabadulási évforduló emlékére. Az ünnepség második felében kulturális műsort láthatott a közönség; fellépett többek között a békéscsabai Munkásdalkör, a Rábai együttes, a zeneművészeti szakközépiskola kamara- együttese. T. I. Dőlt betűvel Gorbacsov A !könyvek sikerlistájának megjelentetése nemigen jött divatba nálunk. Mindössze \egy napilap, s talán két hetilap Közli időről időre a legkeresettebb könyvek szerzőjét és címét. Bizonyára <van ebben valami szemérmesség, rosszul értelmezett tapintat ma élő íróink és költőink iránt. Ezért feltűnő hát a minap olvasott sikerlista, melyen az ismeretterjesztő és <politikai kiadványok között a legkeresettebbnek Mihail Gorbacsov 55 ezer példányban megjelent Átalakítás és új gondolkodás című kötete áll. Tudatosan írtam, hogy a sikerlista, s nem önmagában e könyv elsősége a feltűnő, még ha olyan igen népszerű köteteket is előz meg, mint a Murphy törvénykönyve, vagy A metszés ABC-je. Távol áll tőlem, hogy Mihail Gorbacsov népszerűvé lett 16 ívnyi írásának^ elolvasására buzdítsam a kedves olvasót, bár szívesen megfenném, hisz valóban izgalmas olvasmány. De úgy gondolom szemléletesebb és talán hihetőbben mutatja be a könyv diadahítját a lapunk második oldalán olvasható fordítás, amit a kommunisták iránti rokonszenvvel aligha „gyanúsítható”, az NSZK- beli Spiegel magazinból vettünk át. Ezért inkább arra a (nemzetközi környezetre hívom fel a figyelmet, amelybe a nyugaton Peresztrojka címmel megjelent kötet valósággal berobbant. Mihail Gorbacsov washingtoni látogatása előtt nem sokkal iaz ABC-tévé- társaság a Washington Post szerkesztőségével közösen, reprezentatív felmérést készített az amerikaiak Szovjetunió-képéről. Az eredmény igen tanulságos: ,a megkérdezettek kétharmada nem tudta, \hogy ’a két nagyhatalom a második világháborúban egymás szövetségese volt, s öt amerikai közül három az Egyesült' Államokra nézve súlyosan |fenyegető tényezőnek tartotta a Szovjetuniónak még la puszta létét is. A The Times londoni napilap bizonyos’George Urban nevű újságírója már \a Gorbacsov-könyvhöz fűzött véleményével ;árul el egyet, ,s mást magáról (meg nyilván a brit szemléletről is). Urban lúr az SZKP főtitkárának munkáját olyan csapdának tartja, amelybe ,a nyugati közvélemény jó ,1része minden bizonnyal beleesik. Szerinte „Mihail Gorbacsov alig kezdte el kirángatni \a Szovjetuniót a XVIII. századból, máris nekünk ad tanácsot, mit tegyünk a XXI. században”. Akárhogy is van, a Peresztrojka a legjobbkor érkezett a nyugati világba. Olyan időben /nyomtatták ki, amikor a manipulált közvélemény szinte megzavarodott ia szovjetunióbeli változások láttán. Olyannyira, hogy már azt sem hiszi iel, amit végre igazán el kellene hinnie, és komolyan vennie i— a tisztességes szándékot, a megegyezésre, la leszerelésre törekvést. Világrendszerünket p.z utóbbi néhány évtized története hozzászoktatta iaz „élő klasszikusok” könyveihez. De közülük igazán értékállónak csak kevés bizonyult. Pedig volt jmár !itt Sztálin-életmű, Rákosi-sor ozat, sőt •— ki /hinné — még \Berija műveit is kiadták nemcsak oroszul, hanem magyarul is. Igaz, mind tulajdonosra talált „önkéntes” !hivatali vásárlások nyomán. És most íme, itt egy könyv, amelyiknek időtállóságáról aligha lehet vitatkozni. Mint |ahogy arról is, hogy tényleg önként kapkodták ;szét nyugaton és keleten egyaránt. Keresem a siker titkát. Aztán eszembe ,jut a könyv egyik előszeretettel idézett gondolata: „Komolyabb nézeteltérések nincsenek köztünk ,és barátaink, szövetségeseink között. Emellett nyíltan, érdemben szoktunk beszélgetni. Az meg szerintem, ha barátaink mindig csak tapsolnak nekünk, rosszabb, mint cselekedeteink és kezdeményezéseink érdekeltségen ,alapuló kritikus elemzése. Erre gondoltam először. És másodszor — megismétlem ebben az összefüggésben iis t— \nem tartunk igényt az igazság monopóliumára!” • Lehet, hogy ebben van a siker titka?
