Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. március 12., szombat Várkonyi Péter új-zélandi látogatása Március 9—11. között a kormány meghívására hivatalos látogatást tett Űj- Zélandon Várkonyi Péter külügyminiszter. Most első ízben járt a hazánktól távol eső Űj-Zélandon magyar külügyminiszter. A látogatás annak a több országot érintő körútnak a része, amelyet Várkonyi Péter az ázsiai és a csendes-óceáni térségben tett. A közös vonásokat és az együttműködés fejlesztésének fontosságát domborították ki azokon a tárgyalásokon és megbeszéléseken, amelyeket Várkonyi Péter új-zélandi vezető politikusokkal, köztük David Lange miniszterelnökkel folytatott. Várkonyi Péter találkozott és megbeszéléseket folytatott Richard Prebble-vel, az állami vállalatok ügyeinek miniszterével, Mike Moore-ral, a tengerentúli kereskedelmi és piaci ügyek miniszterével, Karry Burke parlamenti elnökkel, a parlament külügyi és védelmi bizottságának vezetőjével és a parlamenti ellenzék helyettes vezetőjével. A magyar külügyminiszter pénteken Űj-Zélandról az ausztráliai Sydney-be érkezett, és innen indul haza szombaton. A nagyvilág hírei • POZSGAY IMRE TALÁLKOZÓJA VASKEBÁVAL Pozsgay Imre. a HNF OT főtitkára pénteken a népfront budapesti székházában fogadta Ivan Vaskebát, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosát, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének új magyarországi képviselőjét. • ELUTAZOTT BAYARDO ARCÉ CASTANO Pénteken elutazott Budapestről a nicaraguai küldöttség, amely Bayardo Arcé Castano, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetősége Végrehajtó Bizottságának koordinátorhelyettese vezetésével tárgyalt hazánkban. A nicaraguai vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szociális és egészségügyi miniszter búcsúztatta. • Évforduló .Moszkva pénteken ünnepelte fővárossá nyilvánításának 70. évfordulóját: 1918. március 11-én költözött át Lenin vezetésével Petro- grádból Mosakvába a fiatal szovjet állam kormánya.. Ezzel Moszkva az ország fővárosává vált. • JUGOSZLÁV NÉPHADSEREG — JKSZ KB-ELNÖKSÉG A jugoszláv sajtó egy része, elsősorban néhány ifjúsági lap az utóbbi időben több cikkben bírálta az or-r szág jelenlegi „össznépi” rendszerét, ezen belül a néphadsereget és egyes vezetőit. Erről tárgyalt csütörtök délutáni ülésén a JKSZ KB Elnöksége. Az elnökség megállapította, hogy ezek a támadások a fegyveres erők egységét és egyben a szocialista forradalom alapvető vívmányait vették célba, s a nacionalista, szeparatista irányzatokat erősítik. Felszólította a pártszervezeteket és a kommunistákat, hogy erélyesen szánjanak szembe a hadsereg egységét támadó csoportokkal és egyénekkel. Részvéttávirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának Pham Hung elvtárs, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének elhunyta alkalmából. II zágrábi atombomba — kacsa A Der Spiegel című nyugatnémet hetilap értesülése, hogy Jugoszlávia atombomba gyártásán dolgozik, minden alapot nélkülöz — jelentette ki Kru- noszlav Pisk, a zágrábi „Rud- jer Boskovics” atomkutató intézet igazgatója az újvidéki Magyar Szónak adott nyilatkozatában. A Der Spiegel azt jelentette, hogy a zágrábi intézetben a krskói (Szlovénia) atomerőműben, keletkezett rádioaktív hulladék újrafeldolgozásával kísérleteznek, hogy az A-bora- ba alapját képező plutónium kiválasztásának technológiáját elsajátítsák. A kísérlet és az erre szolgáló laboratórium finanszírozója a szarajevói „Energoinveszt” vállalat, de mögötte — a Der Spiegel szerint — nagyobb érdek, éspedig Líbia és Kadhafi áll. — A zágrábi intézet a valóságban az atomhasadás alkalmával keletkezett úgynevezett radioktív salakanyag összegyűjtésével, sűrítésével! és biztonságos tárolási lehetőségeivel kísérletezik. Tulajdonképpen üvegszerű, az üveghez vegyileg hasonló felépítésű anyagba igyekszünk beépíteni, hogy vízzel érintkezve a rado- aktív anyag ne szűrődjön megint ki a környezetbe. De ennek semmi köze sincs az latom- bombagyártáshoz — mutatott rá az igazgató, aki elmondta, hogy Jugoszláviában egyedül a szarajevói „Energoinvest” foglalkozik nukleáris technológia kidolgozásával és exportálásával. A zágrábi, kísérleteket azért támogatja, hogy az esetleges új találmány növelje a versenyképességét a külföldi és a hazai piacon. A fő finanszírozó a Horvát Köztársaság. A krskói erőművel a „Rudjer Boskovics” intézet semmiféle szerződést sem kötött, s radioaktív kísérleti anyagot sem kap tőle. A kísérleti munkák során semmiféle radioaktív anyagot sem használnak, mert kompjúter segítségével „szimulálják” azokat az elemeket, amelyek az atomhasadás alkalmával keletkeznek. Pisk végül kiemelte, hogy a krskói erőmű a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia ügynökség szigorú felügyelete alatt áll. Jugoszlávia aláírta és be is tartja azt a nemzetközi egyezményt, amely tiltja az atomtechnológiával való kereskedést olyan országokkal, amelyek azt háborús célokra használhatnák fel. KÉZIRAT ÁRVERÉS Kétszáznyolcvanezer márkáért kelt el csütörtökön Marx Károly levele egy árverésen az NSZK-beli Marburgban. A levél címzettje Thomas Alsop brit reformista szociáldemokrata volt. 1878-ban. A Stargard kézirataukciós cég szokásos tavaszi árverésén számos más neves ember levelei, kéziratai is borsos áron keltek el. Kalapács alá került egy 1783-ban írt Mozart-levél is, amelyben a zeneszerző egy mecénás anyagi támogatásáért folyamodott. Aligha kapott annak idején olyan értékű összeget levele nyomán, mint amilyet most kifizettek írásáért; százhetvenezer márkáért vette meg az új tulajdonos, egy nyugatnémet gyűjtő. Jó pénzért, kilencvenötezer márkáért vevőre talált továbbá a csillagász és matematikus, Kepler levele a hadvezér Wallensteinhez, a harmincéves háború kiemelkedő katonai egyéniségéhez. Végeredményképpen a remélt 2,7 millió márkás bevétel helyett négymilliót könyvelhetett el magának a cég. NÉVADÁS A Katharina és Christian név volt tavaly a legnépszerűbb az NSZK-ban. Egyre kevesebb szülő választ gyermekének hagyományos nevet, mind ritkább a Hans, Wilhelm, Adolf, Helmut, Heinrich, Ingrid, Helga vagy Ingeborg. A Christian után a népszerű nevek sorában a Daniel, Michael, Sebastian, Alexander, Tobias, Stefan, Andreas és Philip áll1, a női nevek közül a legkedveltebbek a Stefanie, Christina, Julie, Sarah, Jennifer, Anna és Nadine. Monet-kép a postaládában Szokásos napi munkája közben ritka „küldeményre”: a rendőrség által ^keresett, ellopott festményre bukkant Charles Polley, az iowai Legrand városka postamestere hivatali gyűjtőládájában. A kép — a feltételezése szerint — a francia impresszionista Claude1 Monet „Halászhajók az etretat-i szikálk előtt” című munkája, amelyet tavaly március 19-én loptak el ismeretlen tettesek a Legrandhoz közel fekvő Marshalltown egyik kiállítóterméből. Az 1891-ben készült, (175 íezer dollárra biztosított remekművet a mar- shalltowni rendőrség, az FBI és az Interpol egyaránt kereste. Helyettük a legrandi postás volt szerencsés. Akkor bukkant a műkincsre, amikor rutinszerűen kiürítette a levelesládát. Az egyszerű gumival összefogott vászongöngyöleget először hulladéknak gondolta, de aztán kíváncsisága győzött, és kibontotta a csomagot. A rendőrség szerint nagyon valószínű, hogy valóban az értékes Monet-festmény került elő. E magyarázat szerint a lopás túl nagy port vert fel ahhoz, hogy a tettesek a feketepiacon értékesítsék a képet, s mosti így próbáltak megszabadulni az immár terhűkre lett zsákmánytól. SZIESZTA Élénk tiltakozást váltott ki a szieszta megszüntetése Athénban. A kormányrendelet főleg az üzlettulajdonosokat érinti, akik eddig a hagyományos délutáni pihenő ideje alatt zárva tartották boltjaikat. Az üzletek ezentúl délelőtt 9.30-tól este 7 óráig tartanak nyitva. A felháborodott tulajdonosok az utcára vonulva, röplapokat szórva tiltakoztak a rendelet ellen. Az intézkedés nem a vásárlók szempontjait figyelembe véve született, hisz délután azok is pihennek. Célja megakadályozni a szieszta utáni időszakra jellemző forgalmi csúcsot, amely jelentősen hozzájárul a görög főváros amúgy is rossz levegőjének szennyezéséhez. TRÓNÖRÖKÖS ÉLETVESZÉLYBEN Életveszélyben volt csütörtökön Károly herceg. Az angol trónörökös a svájci Klosters közelében, egy kijelöletlen, előkészítetlen pályán síelt hatodmagával, amikor egy hatalmas hótömb, közvetlen közelükben, százméteres magasságból lezuhant, majd továbbgörgött, és hatalmas lavinává nőtt. A hógörgeteg éppen csak elkerülte a walesi herceget, maga alá temette viszont a társaság egyik tagját, Károly barátját, a 39 esztendős Hugh Lindsayt őrnagyot — a királynő volt számysegéd- jét —, aki a helyszínen meghalt. A kíséret egy további tagját, Patty Palmer Tom- kinsont is elsodorta a lavina, de a nő, miután négyszáz métert sodródott a mélybe, lábtöréssel megúszta, öt a közeli Davosba szállították orvosi kezelésre. Az esetet követően a brit sajtó felelőtlenséggel vádolta Károlyt és a királyi család több más tagját. A lapokban és a televíziós műsorokban úgy fogalmaztak, hogy a királyi család ifjabb tagjai sok fölösleges kockázatot vállalnak. A jelentések utaltak arra, hogy a davosi meteorológiai szolgálat kevéssel az eset előtt lavinaveszélyre figyelmeztette a Klosters környékén üdülőket. H Lityeraturnaja Gazeta irta: Hruscsov (4.) Az eltelt időszakban sem nálunk, sem külföldön nem oszlatta el a Hruscsov nevével kapcsolatos számtalan legendát. Hruscsov is osztozott más reformerek sorsában: a közvéleménynél nem tett szert objektív elismerésre. Az a nép, amely annak idején magasztalta Rettegett Ivánt és elítélte Borisz Godunovot, Sztálin után nem fogadhatott el egy olyan közéleti személyiséget, akiből hiányzott a bűverő, aki földi és esendő lény volt, hibákat és tévedéseket követett el. So- lohovnak tulajdonítják a még az „olvadás” időszakában elterjedt — Sztálinról szóló — szállóigét: „Természetesen kultusz volt, de volt személyiség is”. Ez a mondás burkolt szemrehányást tartalmazott Hruscsovval, mint jóval kevésbé jelentős személyiséggel szemben. Szemrehányás volt azzal az emberrel szemben, aki Shakespeare Claudiusához hasonlóan magához vette a földön guruló koronát. Ugyanakkor a nyugati országokban Nyikita Hruscsovot John Kennedy vei és XXIII. János pápával együtt emlegették és a nemzetközi légkör hatvanas évek végén bekövetkezett romlásának okait abban látták, hogy e vezetők különböző okok miatt letűntek a politikai porondról. Számos olyan könyv jelent meg, amely a „hruscsovizmust” mint a szocializmus új áramlatát elemezte. Mondhatnánk minderre azt: senki sem próféta a maga hazájában. Ez azonban így nem lenne pontos. Mélyrehatóbb és bonyolultabb kérdésről van szó. Hruscsov alakjának értékelésében talán a legmesszebb Ernszt Nyeizvesztnij szobrász jutott, akivel Hruscsov a Manyezsben nagy vitát folytatott. Nyeizvesztnij készítette el Hruscsov síremlékét: a fehér és fekete márványlapból kiemelkedő bronzfej jól jelképezi az „olvadás” korszaka és e korszak fő alakja ellentmondásos jellegét. Ma, csaknem negyed évszázad múltán, amikor összehasonlítjuk az 1964 októberét megelőző és követő időszakot, jobban látjuk Hruscsov erős és gyenge oldalait. Fő érdeme az volt, hogy szétzúzta a sztálini személyi kultuszt. Ez visz- szafordíthatatlan döntés volt mindazon félénk kísérletek ellenére, melyek a piedesztál helyreállítására irányultak. Nem sikerült. És ez annyit jelent, hogy a szántás kellő mélységű volt. Annyit jelent, hogy az, aki szántott, nem hiába fáradozott. Az a bátor döntés, hogy rehabilitálni kell számos kommunistát és pártonkívülit, akiket a személyi kultusz időszakában üldöztek és kivégeztek, megadta az elégtételt, helyreállította az igazságot és a becsületet a párt és az állam életében. Erőteljes, bár nem minden vonatkozásában hatékony és hozzáértő csapást mért a túlzott centralizmusra, a bürokráciára és a hivatalnoki gőgre. Hruscsov idején indították el iá mezőgazdaság fejlődésében később bekövetkezett fordulatot: emelték a felvásárlási árakat, jelentős mértékben csökkentették az adóterheket, új technológiákat alkalmaztak. A szűzföldek meghódítása — e vállalkozás minden fogyatékossága ellenére — fontos szerepet játszott a lakosság élelmiszer-ellátásában. Hruscsov azon volt, hogy a szovjet falu figyelmét felhívja a külföldi tapasztalatokra, az első mezőgazdasági forradalomra. És még a kukoricatermelés szorgalmazását is nemes szándékok diktálták, bár ezt a vállalkozást naiv szélsőségek jellemezték. Rovására írandó viszont a falun kialakult gigantománia, a háztáji gazdaságok csökkentése. Itt említem meg, hogy Hruscsov nevéhez fűződnek a tudomány és a technika terén elért mindazon hatalmas eredmények, melyek segítségével megteremtettük az alapokat a stratégiai egyensúly létrehozásához. Mind~ a mai napig emlékezünk Jurij Gagarin és Hruscsov találkozójára, amely országunk áttörését jelképezte a világűrbe. Az SZKP XX. kongresszusán meghirdetett elv, a békés egymás jnellett élés elve a karib-tengeri válság időszakát nem számítva, egyre szilárdabb alapul szolgált a Nyugattal létrejött megállapodások, tárgyszerű kompromisszumok számára. Az „olvadás” korszakához nyúlnak vissza a helsinki záróokmány forrásai, amely megerősítette a második világháborút követően létrejött status quót és hitet tett az új nemzetközi kapcsolatok, a gazdasági együttműködés, az információk, eszmék, emberek cseréjének eszméje mellett. Ebben az időben fogott hozzá a párt számos szociális kérdés megoldásához. A városi és a falusi lakosság életszínvonala fokozatosan emelkedni kezdett. A tervbe vett gazdasági és szociális reformok azonban elakadtak. A reformerek reményeire súlyos csapást mértek az 1956-os magyarországi tragikus események. Nem elhanyagolandó szerepet játszott azonban Nyikita Szergejevics önhitt magabiztossága, az elméleti és a politikai stratégia kérdéseiben tanúsított nemtörődömsége. A „hruscsovizmus” mint a szocializmus megújításának a koncepciója nem valósult meg. Hogy azzal a hasonlattal éljek, melyet oly nagy előszeretettel alkalmazott Mao Ce-tun.g, Hruscsov fő ellenlábasa: Hruscsov két lábon járt, egyik lába merészen lépdelt az új korszak felé, a másik végleg ott rekedt a múlt hínárjában. Ha választ kívánunk adni arra a kérdésre, miért szenvedtek kudarcot a hatvanas évek reformjai, úgy is mondhatnánk: a konzervatív erők azért kerekedhettek felül a reformerekkel folytatott harcban, mivel az irányító apparátus és az egész társadalom még nem volt felkészülve a radikális változásokra. Ez azonban túl általános válasz lenne. Tisztázni kell, milyen 'lehetőségeket /használtak ki a konzervatívok. Véleményem szerint az egyik hiba az volt, hogy a reformkoncepció és a reformok megvalósítási útjainak a keresése a hagyományos adminisztratív, sőt bürokratikus módszereken alapult. Az egyes problémák — gazdasági, kulturális, politikai problémák — „kidolgozására” Hruscsov rendszerint a minisztériumoknak és más főhatóságoknak adott utasítást, azaz ugyanannak az irányító apparátusnak, melynek magának kellett volna korlátozni a hatalmát. Az apparátus viszont mindig megtalálta a módját annak (közvetlen, közvetett, kétértelmű határozatok útján), hogy kivonja magát az ellenőrzés alól. A többé-kevésbé sikeres reformokat mind a szocialista országokban, mind pedig a tőkés országokban rendszerint szakemberekből — főleg tudósokból és közéleti személyiségekből — álló csoport vázolja fel, olyan emberek, akik az ország vezetőjének irányításával dolgoznak. Ez történt például Magyarországon, Jugoszláviában, Kínában. Japánban találkoztam Ohita professzorral, akit a *,japán csoda” atyjának tartanak. Az NSZK-ban a reformtervet annak idején Erhard professzor állította össze, aki később az ország kancellárja lett. A másik, amit meg kell jegyezni, az, hogy „a nép hallgatott”. Ma a közéleti nyíltság tapasztalatai birtokában különösen világosan látjuk, milyen kevés történt akkoriban annak érdekében, hogy az embereket tájékoztassák a múltról, a tényleges problémákról, a tervbe vett döntésekről — arról már nem is szólva, hogy a reformokért folyó harcba be kell vonni a legszélesebb társadalmi rétegeket. Hányszor hallottam abban az időben: „De mivel jobb Hruscsov Sztálinnál? Sztálin idejében legalább rend volt, a bürokratákat leültették, az árak pedig csökkentek”. Nem véletlen, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1964 októberi ülése idején alighanem a társadalom többsége megkönnyebbülten sóhajtott fel és reménykedve várta a kedvező változásokat. Az utolsó tanulság pedig magával Hruscsovval kapcsolatos. Hruscsov igen jó, természetes politikai érzékkel rendelkezett, merész és agilis ember volt, azonban nem tudott ellenállni annak a csábításnak, hogy hallja saját személyisége magasztalását: „A mi Nyikita Szergejeviesünk!” Vajon nem éppen itt kezdődött el a személyi kultusz esküdt ellenségének a bűnbeesése? A talpnyalók fojtották őt bele a hízelgés és dicsőítés tengerébe, amiért magas beosztásokat, magas kitüntetéseket, jutalmakat, címeket kaptak. És nem véletlen, hogy minél rosszabbul mentek az ország dolgai, annál hangosabb és lelkesebb volt a talpnyalók és hízelgők kórusa, amely zengte a „nagy évtized” dicséretét. * * * Az ókori filozófusok azt mondták: „Az ember sorsa — az ember természete”. Nyikita Hruscsov saját természetének áldozata lett, nem csupán környezetéé. A kapkodás, a lobbanékonyság, az indulatosság leküzdhetetlen vonásai voltak. Hruscsov egyik munkatársa számolt be nekem arról a különös beszélgetésről, melyet főnöke folytatott Winston Churchillel. Erre a beszélgetésre akkor került sor, amikor Hruscsov és Bulganyin 1956-ban Angliába látogattak. Mint az illető elmondja, a szovjet követség fogadásán találkoztak Churchillel. Az öreg brit oroszlán a következőket mondta: „Hruscsov úr, ön nagy reformokat tervez. És ez jó dolog! Ha szabad lenne egy tanácsot adnom önnek, ne siessen vele túlságosan. Két ugrással nem könnyű átjutni egy szakadék fölött. Bele is lehet esni.” Hadd kockáztassak meg egy kiegészítést: a szakadékot akkor sem lehet átugrani, ha az ember nem tudja, hogy a szakadék melyik oldalára készül ugrani' (Vége) Fjodor Burlackij (A cikk szerzője a hatvanas években a központi pártapparátusban dolgozott, és nem egy alkalommal elkísérte Nyikita Hruscsovot külföldi hivatalos útjaira.)
