Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
1988, március 9., szerda fl látogatók száma nem csökkent Közművelődés a múzeumban Békéscsaba, Körös Volán Munkahelyi művelődés Évente 250 ezer forint közművelődésre, 3 és fél—4 millió az oktatásra és közel százezer a könyvtárra — röviden ennyi a békéscsabai Volán kultúrára költött mérlege általában. Vajon továbbra is tudja a vállalat ezt biztosítani? — érdeklődünk Rétlaki Antalnétól, a békéscsabai központi telephely személyzeti és oktatási önálló osztály vezetőjétől. A válasz biztatóan hangzik: — Azt hiszem, mi szerencsésebb helyzetben vagyunk ilyen téren, mint sok más gazdálkodó egység. A közművelődéstől, vagy az oktatástól a vállalatunk sohasem vonta meg az anyagi támogatást. Sőt, nemegyszer túlléptük a megadott keretet, és ez sem okozott gondot. Bízunk benne, hogy ez a jövőben sem változik. 1977-ben megalakult a közművelődési bizottságunk, amely még inkább összefogja a vállalat ilyen jellegű tevékenységeit, önálló közművelődési előadónk nemcsak a helyi, hanem a vidéki telephelyi szervezésekben is segít. — Milyen „szervezésekre” a legbüszkébbek? — Talán a rendszerint május utolsó szombatján tartott Volán-törzsgárdanap, vagy a szeptemberi szakszervezeti napok az eseményekben legdúsabbak. A legkülönfélébb kultúrműsortól kezdve a sportig és a gyermek- programokig igen sokrétű választékkal várjuk ilyenkor dolgozóinkat. És amire a legbüszkébbek vagyunk, az az, hogy két testvérvállalatunk, a zólyomi autóközlekedési vállalat és a drezdai autókombinát is képviselteti magát ezeken a rendezvényeken. így a gazdasági együttműködésen túl a kulturális és sporttevékenységekben is alkalom nyílik tapasztalatcserére. A Volán-rendezvényekről és a vállalati kulturális életről ennél is bővebben Czégény Gyuláné, az önálló közművelődési felelős tájékoztat: — Rendszeresen szervezünk TIT-előadásokat, kiállításokat és kirándulásokat. Természetesen a legnépszerűbbek az utóbbiak. Az idén például a Nyomorultakat szeretnénk megnézni a szegedi szabadtérin, ezenkívül legalább két családi kirándulást tervezünk Budapestre, a Fővárosi Nagycirkuszba, az állatkertbe és a Vidámparkba. Tavaly volt úgy, hogy három busznyi emberrel indultunk ilyen útra. Nyugdíjasaink Sopronba készülnek. A helyi rendezvényeink legfőbb színtere az ifjúsági klub. Az utóbbi időben a videózás a legnépszerűbb a fiatalok között. S ezt még inkább fokozza az, hogy saját tárunk van, ahonnan dolgozóink is kölcsönözhetnek ... A felsorolásnak csak az idő rövidsége vet véget, hiszen nagy az izgalom jelenleg is a Volán „aranykoszorús” brigádjaiban: delegációt várnak nőnapi ünnepségükre Csehszlovákiából és az NDK-ból. _r:a__ A dva van egy intézmény, mely egyrészt kutatómunkát végez, másrészt azon fáradozik. hogy nekünk, kívülállóknak művelődési lehetőséget biztosítson. S hogy éljünk e lehetőséggel, ezért vannak a közművelődési osztály munkatásai. A Békés Megyei Múzeumi Szervezetnél legalábbis ez a gyakorlat. Milyen terveik vannak az idén? Többek között erről beszélgettünk az osztály vezetőjével, Kovács Gáborral. — Mivel munkánk középpontjában ez áll, talán a tervezett kiállításokról szólnék először. Két állandó kiállításunk nyílik az idén, hála a helyi tanácsok áldozatkészségének. Vésztő-Má- goron áprilistól láthatja a nagyközönség a Mágori domb őskori történetét bemutató régészeti kiállítást. Május elejétől Gyulán, a Ladics-házban a századforduló polgári életét tükröző állandó kiállítás tekinthető meg. — Milyen időszaki kiállítások nyílnak? — A tervezés a kollektív bölcsességére támaszkodva az elmúlt évben kezdődött. A központi csomópontok, melyekhez a többi kiállítást igazítani kellett, adottak voltak. Itt a VI. alkalmazott grafikai biennáléra és a különböző évfordulókra gondolok, melyek az adott időpontban rendezhetők. A kiállítások összeállítását természetesen befolyásolják a múzeumi szakágak, melyek bemutatására ugyancsak gondot kell fordítanunk. Törekvésünk az volt, az is. hogy a kiállítások eddig túlnyomórészt az élő képzőművészetre irányuló jellegét megváltoztassuk. — Ha elmondaná mindennek alátámasztására, milyen jelentősebb kiállításokat láthatunk az idén megyénk múzeumaiban... — A grafikai btermáléról már szóltam. Be szeretnénk mutatni augusztusban vagy szeptemberben az újabb megyei régészeti eredményeket is. Ezt bizonyára nagy érdeklődéssel fogadja a közönség, csakúgy, mint a „Békés megye növényvilága” című kiállítást, melyet Békéscsabán és Orosházán rendézünk. Reméljük, közönségsikere lesz Tevan Margit ötvösművész emlék- kiállításának is, melyet az év végén nyitunk Békéscsabán, Békésen a Banner Já- nos-emlékkiállításra hívnám fel a figyelmét, s a nagyközönség igényeit kívánjuk kielégíteni új szerzemény! kiállításainkkal Szarvason, Gyulán és Orosházán. Egyébként az idén. a múzeumi szervezet múzeumaiban összesen 27 időszaki kiállítást tervezünk. — Ez sok, vagy kevés? — A mai gazdasági helyzetben arra kell törekednünk, hogy a munka- és költségigényes kiállításokat minél többen láthassák. Ezért nem bonthatjuk le egy-két hét múlva azt, amit jelentős fáradozások és anyagi kiadások árán építettünk fel. Arról nem is beszélve, hogy három kiállításrendező, s egy asztalos dolgozik osztályunkon, akik nem is győznének többet, hiszen a megye össszes kiállítását ők rendezik. — És az osztály népművelői? Ha jól tudom, önnel együtt ketten vannak? — Mi a propagandából vesszük ki a részünket. Törekvésünk az. hogy ha lehet — hisz a költségek magasra rúgnak —, minden kiállításhoz ü'ásos anyagot adjunk látogatóink kezébe. Elintézzük a meghívók, plakátok, katalógusok készítését. Vezetőkről gondoskodunk. Hamarosan megjelenik például a Szabó Pál-em- lékház vezetője 3 ezer példányban. Képes lapot jelentetünk meg a közeljövőben a múzeumunkban látható Munkácsy-képekről is a múzeumbaráti kör támogatásával. — Ha már a múzeumbaráti köröknél tartunk, az ő munkájuk összehangolása is elsősorban az osztály feladata. — Legalábbis a békéscsabai csoporté. Hogy az orosházi, vagy a gyulai'- baráti, kör milyen munkatervet készít, az elsősorban rajtuk, az ottani körülményeken, a helyi lehetőségeken múlik. Itt, Békéscsabán egyébként a néprajzi, nyelvjárási, hely- történeti pályázatok propagálása, kirándulások -szervezése alkotja munkánk alapját. A pályázatok eredmény- hirdetése már hagyományosan a múzeumi hónap záróakkordja. — El kell mondjam, a legutóbbi, októberi rendezvénysorozatra csalódással emlékszem. Közel sem volt olyan vonzó, gazdag kínálat, mint a korábbi években. — A szigorúan vett köz- művelődési rendezvényekből rendhagyó órákból, filmvetítésekből — melyeken gyerekek vettek részt —, nem volt hiány. De a múzeumi hónap szakmai része valóban szegényesre sikeredett. Pedig szép tervekkel, indultunk. Szerettünk volna olyan előadásokat tartani, melyek a békéscsabai monográfiához kapcsolódnak, ám koordinálási nehézségek miatt ezek a rendezvények elmaradtak. — Ez mit jelent? — Kifutottunk az időből, s bizony (ezt már 1(1 éves itt-,tartózkodásom ideje alatt megtanultam), nem könnyű egy felnőtteknek szánt előadáshoz kellő számú érdeklődőt összeverbuválni manapság. Hogy miért van ez így. hadd ne menjek bele. A lényegen — hogy nem volt szakmai előadás —, egyébként sem változtatna. — Akkor is nagy energiába kerül a szervezés, ha érdekes az előadás? — A kiállításokról nagyjából tudjuk, mi kelt nagyobb érdeklődést, és mi az. ami kevésbé. Az előadásokkal más a helyzet, hiszen nem biztos, hogy az adott időben ráér az a szűk réteg, melyet az adott téma érdekel ... És az ideje manapság mindenkinek drága, ha tetszik, ha nem, ezt tudomásul kell venni. — A vándorkiállításokról még nem beszéltünk. Régen ezekből is bőséges volt a választék ... — Sajnos, ezek igencsak „lerongyolódnak” az évek során. És elévülnek. Nem az anyag tartalmi oldalára gondolok, mikor erről beszélek,- hanem arra, hogy mindazokban az intézményekben, üzemekben, melyek igénybe- vesizik e szolgáltatásunkat, már bemutattuk ezeket az anyagokat, még egyszer miért kérnék? Más meg egyelőre nincs. — Egyelőre? — Jelenleg 4 kiállítás ván- doroltatható, s további kettő az idén készül el a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzi anyagából. A két vándorkiállítás a „Békés megye népművészete” és a ..Magyarországi román népművészet” címmel kerül majd a közönség elé. — Munkájuk, úgy vélem, elképzelhetetlen intézményi kapcsolatok nélkül... — Ez így van, s ha az a következő kérdése, hogy milyenek ezek a kapcsolatok, meg kell mondjam, különösen az iskolákkal nagyon jó. Kölcsönösen keressük, segítjük egymást, hiszen úgy hiszem, nem kell magyarázni, milyen fontos a jövő nemzedékének beszok tatása a múzeumba. Egyébként házon belül, a különböző szakágak képviselőivel is jó munkakapcsolatot alakítottunk ki... — Tizenegy esztendeje vezették be a műtárgymásolatok árusítását. . . Érdemes? — Igen, és foglalkozunk még poszterek, művészké- pesilapok és helyi kiadványok árusításával is. A látogatók szívesen veszik ezeket. De, hogy a kérdésére válaszoljak: az Iparművészeti Múzeum műtárgymásoló műhelyéből eddig bármilyen mennyiségben rendelhettünk emléktárgyakat, ősztől különböző megkötéseknek kell eleget tennünk, íev rajtunk kívülálló okok miatt, sajnos, kisebb választékot tudunk biztosítani, mint korábban. — Más változás? — A belépőjegyek ára egyelőre a régi. Hogy a jövőben is így lesz-e? Erre még nem tudok választ adni. — Ez talán egy későbbi interjú témája lesz. — Talán ... — Nem állom meg, hogy legalább egy adatra ne kérdezzek rá. Hány látogatója volt az elmúlt évben megyénk múzeumainak? — összesen 7238 csoport, illetve 220 ezer 186 látogató kereste fel kiállítóhelyeinket. Ez nagyjából annyi, mint a korábbi esztendőben. — Köszönöm a beszélgetést. Nagy Agnes Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola iskolagalériájának 20. tárlata nyílt meg a napokban, amelyen Szénási Mihály festőművész új képei kerültek bemutatásra. Az évek óta rendszeresen megrendezett tárlatokon ez idáig az orosházi festőkön kívül bemutatkozott már Koszta Rozália, a hódmezővásárhelyi Holler László, a szegedi Cs. Pataj Mihály, a gyulai Póka György és Meskó Anna művész-tanár házaspár, a kolozsvári fametsző, Gy. Szabó Béla, az Isteni színjátékhoz készített illusztrációival, Kishonti Pál bőrdíszműveivel, és még sorolni lehetne a neveket. Szénási Mihály másodízben állít ki az iskolagalériában, ez alkalommal úgy jött vissza, hogy megmutassa az elmúlt nyár és ősz termését. A tavaly tavaszi tárlata után arra készült, hogy országbarangolásra indul, s a vászonra rögzített benyomásokat ismét az iskolaközösség elé tárja. Huszonhat olajkép került ez alkalommal a paravánokra. Ezeken a táblákon az a sajátos művészi hitvallás tükröződik, amit az ő esetében úgy lehetne sűrítve megfogalmazni, hogy „életfolyamat-vigyázás”. Egy olyan dolgot tud Szénási Mihály, amit nagyon fontosnak tart, és következetesen hirdet, hogy az ember életének jelenében ott van a múlt, és dereng a jövő is, de ez csak akkor érvényesül igazán, ha vigyázunk ezekre a folyamatokra. Ezért figyel különösen a maradandó értékek felmutatására, meglátva azokban a tisztaságot, az egyszerűséget, és ezeket üzenetként mindig és mindig felmutatja. Témája úgymond az a világ, amely a természettel állandó kapcsolatban van, mert hiszi és vallja, hogy az ember leginkább a természetes körülmények között tud őszintén élni. Ebben pedig az őszinte élés a fontos, mert ténylegesen emberivé csak akkor lehet minden, ha alapvetően, ez a magatartás lesz az uralkodó. Ügy tűnik e képeket nézve, mintha a nosztalgia eluralkodna ezeken a műveken, pedig nem arról van szó, hogy az életformát sírja vissza, hanem a formákba sűrűsödött tisztaságot, a színekbe rejtőző szépséget akarja átmenteni, úgy téve azt, hogy a mai arculatunkhoz igazítsunk mindent, megőrizve az igazat. Képeink egyik sajátos vonása az ellenpontozás, a fény és az árnyéi, de inkább a világos és sötét színek játéka, egymásnak történő felelgetése. Fehér és vörös ütközik ki virítóan a kékesbarnás világból. Izgalmasán jelenik meg a szürke fény, úgy, hogy az is sajátos fényt áraszt magából. Szénási a fény művésze, mert éppen a fény és árnyék ellenpontozásával érzékelteti azt a belső vívódást, amely énjében zajlik a külső világ nem mindig kellemes képe, és a belső maga teremtette, (humanizált színtér ütközéséből. De ugyanakkor ellenpontozott kis zenedarabok is ezek a képek, melyben a zene iránti vonzódáson túl az is ott van, hogy a harmónia a lélekben úgy valósul meg, ha a sokféle érzéki terület is megtalálja a maga nyugalmát. ö a mindenre érzékeny, s ez az érzékenység állandó kielégültségre vágyik, ezáltal lesz 'példáza- tos az a magatartás, amely egy belső erkölcsi magatartásra ösztökél. A Táncsics Iskolagaléria mostani tárlatával egy új dolog is kezdetét vette. Megjelentetni Kívánják a Táncsics minigaléria! füzeteket. amelyekben egy-egy, az iskolában kiállító fnű- vész rajzai kerülnek bemutatásra. Ezen rajzok érdekessége az, hogy valameny- nyi az iskoláról készül, diákokról és a tanárokról, úev, hogy a művész egy időt eltölt ebben a környezetben és rajzol. A sorozat első darbját Szénási Mihály készíti el. F. B, Iskolások a Munkácsy Mihály Múzeumban Fotó: Gál Edit Táncsics Iskolagaléria Szénási Mihály új képei
