Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. március X., kedd Feladatunk: Lassítani a közúthálózat romlási ütemét Interjú dr. Bede Jánossal, a Szolnoki Közúti Igazgatóság vezetőjével Az idei, 1987/88-as tél — legalábbis mindezidáig — nem igen mutatta meg mé­regfogát megyénkben. Sem kiadós havazás, sem pedig tartósabb síkosság nem késztette átlagon felüli munkára a Szolnoki Közúti Igazgatóságot. A néha még szeszélyes, ám mindinkább a tavaszra utaló időjárásban, tartósságában bízva egyre inkább reménykedhetünk abban, hogy az idén már el­marad a „hócsata”. A jó idő beköszöntővel egyre több autós merészkedik ki az utakra. Néhány kilomé­ter megtétele után azonban valamennyien tapasztalják, hogy a tél mégsem múlt el nyomtalanul. Kisebb-na- gyobb kátyúk keletkeztek az utakon, melyek kijavítása a közúti igazgatóság területi üzemmérnökségeire vár. A tél okozta helyreállítási költ­ségek alakulásáról, továbbá a Békés megyében várható úthálózat fejlesztési-karban­tartási feladatokról is kér­deztük dr. Bede Jánost, a Szolnoki Közúti Igazgatóság igazgatóját. — Elöljáróban azonban talán hallhatnánk valamit arról, hogy miért Szolnokról — tehát megyénkén kívüli központból irányítják a Bé­kés megyei közúti fő- és üzemmérnökségeket, a Bé­kés megyei feladatokat? — Korábban minden me­gyének volt közúti igazgató­sága. 1983-ban egy létszám- csökkentés címén megvaló­sult átszervezés következté­ben kilencre csökkent az igazgatóságok száma. A munkaerő-csökkenés is lát­ványos volt, hiszen a 210 fős létszám 150-re fogyott. Az összevonás ellenére a megyei főmérnökségek és üzemmérnökségek önállósá­ga megmaradt. Így Békés­csabán jelenleg is működik a Békés megyei főmérnök­ség. Békéscsabán, Gyoma- endrődön, Orosházán és Sarkadon pedig üzemmér­nökségek tevékenykednek. A forgalomszabályozási, fenn­tartási, gépészeti és gazda­sági csoportjaink szakmailag kapcsolódnak a szolnoki köz­ponthoz, de megmaradt azok önálló gazdálkodása és fe­lelőssége. — «Ezek szerint, tehát semmilyen hátránya nem származik a megyének ab­ból, hogy nem Békéscsabán, hanem Szolnokon van a központ. — Így igaz. A közúti igaz­gatóság az állami költség- vetésből kap meghatározott keretösszeget. Ezt a megyei lakosság száma és az úthá­lózat nagysága alapján hatá­rozzuk meg. Az így kiala­kult összeg felhasználásáról viszont már a megyék ma­guk döntenek. Ebből követ­kezik, hogy ugyancsak a megye rendelkezik az eset­leges megtakarításokkal is. — Mennyit költöttek Bé­kés megye közúthálózatára 1987-ben? — Békés megyének az el­múlt évben az úthálózat fejlesztésére, fenntartására 121 millió forint jutott. Eb­ből 13,5 millió forintot emésztettek fel a téli út­fenntartási költségek. A ta­valy januári kemény tél egyébként 6 millió forint többletköltséget jelentett a megyének. Az elmúlt öt év átlagának megfelelően ugyanis 4-7 millió forint kö­zötti költségre tervezik az éves téli kiadásokat. Lénye­gesen jobb a ’88-as tél mér­lege — legalábbis eddig —, hiszen ne feledkezzünk meg majd a novemberi, decem­beri hónapokról sem, me­lyek kiadásait ma még nem ismerhetjük. A mai napig mintegy 40 százalékot taka­rítottunk meg az idei téli útfenntartási költségekből. Az 1988-as évre hasonló nagyságrendű költségvetési terv készült Békés megye úthálózat-gondozására. Az alapanyagárak emelkedése, valamint az ÁFA bevezetése miatt azonban ugyanennyi pénzből relatíve mégis keve­sebb jut majd a fenntartás­ra. — Vajon elegendő lesz-e ez az összeg a szükséges ja­vításokra, fejlesztések el­végzésére? — Országosan is elég ke­vés pénz jut az úthálózat­fejlesztésre, -bővítésre. A Közlekedési Minisztérium álláspontja ezért az, hogy minden erőnkkel lassítsuk az utak romlásának ütemét. Elsődlegesen a legnagyobb forgalmat lebonyolító utak jelenlegi minőségét szeret­nénk megőrizni, még ha ez az alsóbbrendű útjaink rom­lása árán is történik. Ma egyébként legtöbb gondunk az utak teherbíró képessé­gével van. — Az ország gazdasági stabilizálódása, kibontakozá­sa érdekében meghirdetett szerkezetváltás sikeres meg­valósítása feltétlenül igény­li az infrastrukturális háló­zat gyors kiszélesítését. En­nek egyik kulcstényezője a közúthálózat, mivel a szállí­tások zöme ezeken zajlik le. A megye haladása vajon mennyiben függ az útjaitól? — Békés megyének nin­csenek nemzetközi főútvo­nalai, a tranzitforgalma is kisebb, mint mondjuk akár Szolnoké. Véleményem sze­rint a megye főútjai a ’90-es évek elejéig még képesek lesznek ellátni a megnövek­vő igénybevételt is. Kétség­telen, hogy az alsóbbrendű utak viszont fokozott ütem­ben romlanak. Ha a megyé­ben lényegesen megnövek­szik a közúti szállítást is igénylő termelés, akkor bi­zony már gátló tényezővé válhat az elavult ^úthálózat. — A nem túl biztató bő­vítési, korszerűsítési lehető­ségek után ejtsünk néhány szót a kerékpárutakról, me­lyek terén Békés megye igencsak előkelő helyen áll. — Valóban. Eddig a me­gyében mintegy 60 kilomé­ter hosszúságban készült ke­rékpárút. Pályázat alapján ebben az évben is további 8 kilométer hosszúságú út épül, a Közlekedési Minisz­térium 7,1 millió forintos támogatásából és a megyei tanács hozzájárulásából. így megépül Békéscsabán, a 4432-es jelű út mentén a Jaminába vezető kerékpár­út, a felüljárótól kezdődő­en. Terv szintjén van egy Békéscsaba—Békés között létesítendő kerékpárút is, melyre azonban jelenleg még nincs meg az anyagi fedezet. — Összekötő, bekötő út építésére vajon lesz-e mód az idén? — Ezeknek az utaknak a megépülését is pályázat dön­ti el. Jelenleg három ilyen terv van elbírálás alatt. Összekötő utak építését ter­vezzük Szabadkígyós—Két- egyháza, Békéscsaba—Sza­badkígyós (a Wagner utca meghosszabbításaként), va­lamint Okány—Sarkadke­resztúr között. Ezek jelen­tősen segítik majd a telepü­lések közötti érintkezést. — A Viharsarok és a fő­város közötti közúti kapcso­lat, viszont két fő irányban zajlik. Az egyik Szolnokon, a másik Kecskeméten ke­resztül. A körgyűrű építése, valamint a tiszaugi vasúti­közúti híd korszerűsítése ho­gyan érinti majd a Békés megyéből Budapest felé közlekedőket? — Megnyugtathatom az autósokat, hogy ezek a bő­vítések, korszerűsítések lé­nyegében nem befolyásolják a fővárosba utazókat. A 4- es számú főútvonal szolnoki, déli elkerülő szakasza, az új tiszai híd építése nem okoz majd problémát. A beruhá­zás teljes elkészültéig ugyanis megmarad a mai forgalmi útvonal. Az idei előkészítést köve­tően 1989—90-ben (két sza­kaszban) felújításra kerülő tiszaugi hidat pedig március 15. és október 15. között, a Tiszán felállított TS-uszály- híddal pótoljuk. Az uszály- híd megközelítéséhez a 44- es útról terelőutakat épí­tünk. A zavartalan forgal­mat csupán a folyó esetle­ges áradása akadályozhatja meg, néhány napra, esetleg hétre. Ebben az esetben ter­mészetesen — mnt ahogy az már 1987-ben is előfordult — rövidebb ideig tartó for­galomelterelés várható a 44- es útvonalon. Bacsa András Fotó: Gál Edit Békéscsabai Állami Gazdaság Lapszemle Váltás az angolnatelepen Ismét 100 milliós nyereség Köszönő viszonyban A napokban tárgyalta a Békéscsabai Állami Gazda­ság vállalati tanácsa az el­múlt évi gazdálkodást és jóváhagyta az idei tervet. Tavaly a vállalat megismé­telte 1986. évi gazdálkodási eredményét, s elérte a 100 millió forintos nyereséget. A növénytermesztés az aszály miatti kiesések ellenére tel­jesítette tervét. Várakozáson felüli hozamot és árbevételt adott a lencse, a cukorrépa és a maghozó cukorrépa. A növénytermesztési főágazat teljes eredménye meghalad­ta az 56 millió forintot. Az állattenyésztésben a legnagyobb előrelépést a szarvasmarha-ágazat pro­dukálta. Az egy tehénre ju­tó tejhozam elérte a 6700 li­tert, mindez ezer literrel ha­ladja meg az 1986. évit. A gazdaságban évek óta jelen­tős az alaptevékenységen kívüli tevékenységek telje­sítménye. Tavaly mintegy 20 millió forint eredményt ér­tek el ebben a főágazatban. Gépesítési és szállítási ágazataik túlteljesítették a tervet, hozzájárultak az ön­költség kedvező alakulásá­hoz. Az építési főágazat a fenntartási és saját beruhá­zási tevékenységen túl a Bagónak bérmunkát vállalt. Tavaly 8 százalékkal emel­kedett a bérszínvonal, s el­érte egy főre vetítve a 75 ezer forintot. Tovább csök­kent az állomány átlagos létszáma, jelenleg 871 átla­gos létszámmal dolgoznak. Kedvezően alakultak a ha­tékonysági mutatók, az egy főre jutó nyereség mintegy 115 ezer forint. A vállalati tanács elfogadta a beszámo­lót és jóváhagyta az 1988. évi tervet. V. L. Takarékosság Néhány hónappal ezelőtt — ha Jól emlékszem — a tv-híradó egy kis színes hírben tudósított arról, hogy a japán éttermek kirakataiba vendégcsalogatónak, élethű, műanyag ételkompozi- ciókat, helyi specialitásokat helyeznek el. Így az éhes polgár nemcsak az árakat látja, hanem már az utcáról azt is, hogy milyen mandulás lazacot tesznek az asztalára. A hitetlen ma­gyar tévénéző csak ámult, és ha a képernyő üvege nem aka­dályozza meg, talán még bele Is harapott volna a műanyag la­zacba. Persze — mint a tudósításokból kiderült — szaga, illetve illata nem volt a kirakati remekműveknek, de ami késik, nem múlik. S ez így igaz: olvasom ugyanis, hogy a londoni King’s College két vegyészének sikerült mesterséges úton előállítania a sült marhaszelet jellegzetes illatát (!). A japán ötletet összevetve az angol találmánnyal, talán nem Is haszontalan dolog ez a jelen­legi takarékos helyzetben. A használati utasítás: egy percig néz­zük mereven a japán műanyag ebédet, majd szippantsunk mé­lyet a marhaszelet illatfelhőjéből, és harapjunk hozzá egy fa­lat kenyeret... —oké— Az IBM és az Apple har­ca többéves múltra tekint vissza. Amikor a Nagy Kék beszállt a professzionális személyi számítógépek üz­letébe, sokan temetni kezd­ték az Apple-t. Később úgy látszott, hogy megosztoznak: az IBM az ügyviteli, az Apple az oktatási-kutatási szférában találta meg a he­lyét. Azóta a frontvonalak többször változtak. Mindkét cég tanult a másiktól, és eközben közeledett is az el­lenlábas rendszer filozófiá­jához. A legfrissebb Computer­world—Számítástechnika „Köszönő viszonyban” cím­mel számol be a két legna­gyobb személyiszámítógép­gyártó párviadaláról, s a párharc eredményeiről. A ve­télkedésnek egyértelműen a felhasználó a nyertese: már az IBM-rendszerek is gra­fikus képernyővel, könnyen kezelhetőén kerülnek for­galomba; s az Apple is egy­re több ügyviteli alkalmazást fejleszt. Persze ez nem véletlen. Az IBM és a vele kompatibilis személyi számítógépek pia­ca ma már 22 milliárd dol­láros értéket képvisel, leg­Megkezdték a cukorrépa-vető­mag kiszállítását a Petőházl Cu­korgyár nagycenki üzeméből. A mag kikészítésére egy új nyu­gatnémet gépsort állítottak mun­kába; a berendezésért répamag­gal fizetnek. A gyár jó kapcso­latokat épített ki egy NSZK-bell vetőmagokat előállító céggel, melynek szaporíttatja a legújabb nyugatnémet fajtákat. A magot részint a külföldi partner vásá­rolja vissza, részint a hazai ter­melőknek adják el. Az Idei tavaszon 110 ezer hek­alábbis ez derül ki egy má­sik cikkből. Ezért aztán hiá­ba jelentett be az IBM ta­valy áprilisban teljesen új ipari szabványokat, a ver­senytársak lassan a nyomá­ba érnek: néhány kisebb amerikai számítógépgyártó cég bejelentése nyomán bi­zonyosnak látszik, hogy megjelennek a műszaki és jogi akadályok miatt sokáig másolhatatlannak tartott IBM PS/2 gépek utánzatai. Hasonló sorakozó — igaz, még régi IBM-hasonmások területén — már nálunk is kialakult. Egy ilyen sorako- zóra hívta a magyar hason­másokat gyártó cégeket a Computerworld—Számí­tástechnika is: egy kerek - asztal-megbeszélésen javas­lat született a magyar éke­zetek egységes elhelyezésére a tasztatúrán, s az egységes kódok kialakítására. Nem tudjuk, hogy a gyártók és forgalmazók közül hányán csatlakoznak a rendezési szándékhoz, de miközben már az IBM kezet tud fog­ni a Macintosh-sal, lassan ideje elérni, hogy két IBM kompatibilis magyar számí­tógép is szót értsen egymás­sal. táron vetnek cukorrépát a gaz­daságok, s több mint 40 ezer hektárnyi területen a Nagycenk- ről érkezett vetőmagot teszik a földbe. A Petőházl Cukorgyár fogja össze az ország egyetlen cukortermesztési rendszerét. Sa­ját érdeke is, hogy a legjobb hazai és külországból való faj­tákkal lássa el a gazdaságokat, hogy még kedvezőtlen időjárás esetén Is elérjék a hektáronként 400 mázsát meghaladó termésát­lagot, és a termény 16—17 szá­zalékos cukortartalmát. A Balatoni Halgazdaság keszt­helyi angolna nevelő telepén ezekben a hetekben zajlik a nemzedékváltás. Az Atlanti-óce­án keleti partvidékén ugyanis január és március között halász­szák ki a gyufaszál nagyságú angolnaivadékok tömegét, és szállítják a mesterséges nevelő- helyekre ; Keszthelyre például egy szezonban hatmillió érkezik belőlük. Az apró halak előneve­lő akváriumokba, majd később a szabadtéri medencékbe kerül­nek. A sós tengeri vízben életre kelt állatok gyorsan hozzászok­nak az édesvízi környezethez. A hévízi tófürdő kifolyó használt vizében úszkáló halacskák élet­ritmusa felgyorsul, s a mester­séges takarmányozás következ­tében négyszer-ötször gyorsab­ban fejlődnek, mint természetes körülmények között. Általában két éven belül elérik a megren­delők által kívánt IS—20 dekás súlyt. A karibi térségből szállí­tott és a hévízi telepen nevelt angolnát ugyanis teljes mennyi­ségben Olaszországba, az NSZK- ba, Hollandiába és Belgiumba exportálják. A kígyótestű halak tavaly körülbelül egymillió dol­lárt hoztak. A Körösladányi Metakcmia Szövetkezet Hcnkel-liccnc alap­ján gyártja az önfelkenőfejes cipőápoló szereket Fotó: Veress Erzsi Cukorrépa-vetőmag Nagycenkröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents