Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

1988. március 26., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Hazai tájakon Vajda Lajos-múzeum Szentendrén Öröklött kastélyok és kastélyparkok A szentendrei múzeumvá­rosban a közelmúltban nyílt meg a tragikus sorsú Vajda Lajosnak, a magyar szürre- lizmus mindmáig nagy ha­tást gyakorló korai mesteré­nek múzeuma. A tágas pol­gári ház a mester által oly kedvelt tetőkre nyíló, pom­pás kilátásával méltó kerete a gondosan összegyűjtött, részben a festő felesége ál­tal megőrzött műveknek, melyeknek jelentőségét csak a hatvanas évek óta méri fel a magyar művészettörté­net. A művésznek, akinek csupán tíz esztendeje volt arra, hogy életművét meg­valósíthassa, jelentőségét ak­kor csupán néhány barát, Bálint Endre, Korniss Dezső ismerte fel, és Kállai Ernő, aki halálakor írt cikkében így méltatta: „...ez a de­rékba tört életmű is elegen­dő ahhoz, hogy a modern magyar művészetben tiszte­letreméltó helyet biztosítson számára”. A széles közönség ma sem ismeri, bár 1078-ban gyűjte­ményes kiállítása nagy si­kert aratott Budapesten. Pedig a tragikus sorsú fia­tal művész formanyelvében és problematikájában telje­sen korszerűt, kiforrottat nyújtott. Rövid életében a szürrealizmus magyar válto­zatát teremtette meg. Szerencsés dolog műveit bemutatni ott, ahol megszü­lettek, azok között a motí­vumok között, a festői kis város ódon; házai, a girbe­gurba utcácskái, kútjai, vas­rácsai. a szerb templomok ikonjai, a szerb temető sír­kövei közelében. Ezek a táji részletek élednek újjá át­írt változatokban képein, rajzain, kollázsain, melyeken az orosz realista filmművé­szet eredményeit a szürrea­lizmus sematikájával olvasz­totta össze. Vajda Lajos 1908. augusz­tus 6-án született Zalaeger­szegen. Gyermekéveit Szer­biában töltötte. Szüleivel 1923-ban költözött Szentend­rére. Hajlamai korán meg­mutatkoztak. 1923—24-ben az OMIKE magániskolájában tanult rajzolni. 1928—30-ban a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Csók István növendékeként. Itt került kapcsolatba a fiatal művészek haladó csoportjá­val, Kepes Györggyel, Kor­niss Dezsővel, Schubert Er­nővel, Irauner Sándorral, és csatlakozott Kassák Laios „Munka” körének mozgal­mához. 1930-tól 1934-ig Pá­rizsban fejlesztette tudását. Itt találkozott szovjet avant­gárd filmmel, mely haláláig nagy hatást gyakorolt rá. Ekkor készítette nagy mére­tű fotómontázsait, melynek javarésze a szentendrei mú­zeumában látható. E mon­tázsok nagy hatással voltak a fiatal haladó művészekre, többek közt Lengyel Lajos Kossuth-díjas tipográfus és fotóművész indulására is, de Bálint Endre és mások mun­kásságában is kimutatható nyomaira bukkanhatunk. 1934-ben Magyarországra visszatérve megismerkedett későbbi legjobb barátjával, Bálint Endre festőművész­szel. 1935—36-ban Korniss De­zsővel Szentendrén és Szi­getmonostoron a népi mű­vészet használati tárgyait gyűjti és rajzolja. Művészeti célkitűzése az volt, hogy e tárgyak jelekké egyszerűsí­tett rajzával, valamint a pravoszláv ikonokkal Ma­gyarország speciális nyugat­kelet közé ékelődő helyzeté­nek adjon kifejezést. 1938-tól 1940-ig, szénraj­zos maszk periódusában, túlsúlyba kerülnek sötét lá­tomásai, amikor a kultikus primitív művészet hatására konstruktív kompozíciós megoldással madárszerű lé­nyeket. vad, kavargó, egy­mást marcangoló, félig ál­lat-, félig emberszerű ször­nyeket vázol fel széles vo­násokkal. drámai' lendület­tel. A vad tájakon az alvi­lág erői küzdenek élet-ha- lálharcban. Sajnos, ezek a nagy lélegzetű, a kor hagy- mázos miazmáit árasztó mű­vek csomagolópapírra ké­szültek, ezért igen romléko­nyak, pedig bennük ér el Vajda művészete az európai csúcsokig. Az egyéni sorscsapások, a nélkülözések, a jövőtől való állandó rettegés, az elhur­colástól való félelem a, mun­kaszolgálat, az éhezés fel­emésztette erőit. Fiatalon, 1941. szeptember 7-én halt meg Budapesten tébécében a magyar szürrealizmus leg­eredetibb tehetsége. Brestyánszky Ilona A kúria és a park a köz­ség belterületén található. A park területe mára 1,8 ha- ra zsugorodott. Gyula-Vári 1776-ban a kétegyházi ura­dalomhoz tartozott. Később önálló település lett. 1977. április 1-gyel közigazgatási­lag Gyula városához tarto­zik. A grófi rezidencia építé­sének pontos idejét eddig nem sikerült tisztázni, de az bizonyos, hogy 1842-ben a szeszgyár építésekor már ál­lott a 14 szobából álló, alá­pincézett vidéki grófi kúria. Levéltári nyomok szerint a kúria első gazdája gróf Al- másy Kálmán volt. Később házasság révén — amely eléggé romantikus módon alakult — a kúriának és a birtoknak új gazdája lett gróf Pongrácz Jenő szemé­lyében, aki Almásy Jeane-tt grófnőt vette feleségül. A héttagú család csak nyáron és ősszel tartózko­dott a vári birtokon. Ősszel sok vendég érkezett és nagy vadászatokat tartottak. A kastélyhoz tartozó 200 hold erdő igazi vadaskert volt, hihetetlen gazdag agancso- sokban! A család ezután a fővárosban levő palotájába költözött. Az uradalmat gaz­datisztek irányították. A kertben — amely az épületet körülvette — gyö­nyörű kovácsoltvas kapun lehetett bejutni. Az épület­nek említésre méltó stílusér­téke nem volt. Szép az ab­lakokat védő — a fotón is jól látható — ablakkosár, amelyeket az uradalmi ko­vácsmesterek készítettek nagy hozzáértéssel és művé­szi igénnyel. Ez adja meg az épület jellegzetességét. Eredeti a főbejárat előtti kőkorlátos terasz is. A kúriához tartozott a hat­oldalú katolikus kápolna is. Mennyezetén egykor angya­lokat ábrázoló frejskó volt. Sajnos beázás következté­ben a mennyezet leszakadt. Ma raktár. A község 1944. október 6- án — vasárnap — szabadult fel. Az elhagyott épületet 3 nap alatt teljesen kifosztot­ták, a nyílászárókat, sőt még a tetőt is megbontották. 1948- ban a kúriát raktárnak hasz­nálják. Az állagában telje­sen leromlott épületet a he­lyi Lenin Tsz komoly anya­gi ráfordítással rendbe ho­zatta és 1963 óta irodáit is itt helyezte el. 1984-ben tel­jes tetőcserét végeztek. A kúria közvetlen kör­nyékét is 1945 márciusában kiosztották és mára szép családi házakkal be is épí­tették. Eltűnt az iparos- és cselédsor, melynek nevére és helyére már csak az idő­sebbek emlékeznek! A park mindig egyszerű, de gondozott volt. Sajnos a vastagabb fákat itt is kida­rabolták és pótlásukról nem gondoskodtak. Jelenleg a park faállománya 11 lom- bosfa és 5 örökzöld fából áld. A park elhanyagolt, gondozatlan. A Gyulai Kertészeti Vál­lalat végzett kisebb hord­erejű parkosítást 1960-ban! Busa László Dombiratos Kevermes

Next

/
Thumbnails
Contents