Békés Megyei Népújság, 1988. március (43. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
1988. március B2„ kedd A „hátsó udvar” • TERVEN KÍVÜLI TALÁLKOZÓ WASHINGTONBAN Az eredetileg tervezett találkozókon kívül már hétfőn délutánra beiktatták az első megbeszélést a szovjet és az amerikai külügyminiszter washingtoni tárgyalásainak programjába. Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn délután — közép-európai idő szerint késő este — találkozott, elsősorban munkaprogramjának egyeztetésére. A miniszteri találkozó érdemi része ma kezdődik. A miniszterek naponta két megbeszélést tartanak, de a kialakult gyakorlatnak megfelelően folyamatosan találkoznak az egyes témakörök megvitatására alakult munkacsoportok is. • ..HUSZONHÁRMAK” — Ü.TABB MEGEGYEZÉS Jelentős eredményt értek el az európai hagyományos haderő csökkentéséről tartandó tárgyalások előkészítésében a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállamának képviselői: Bécsben folyó konzultációik hétfői ülésén megegyeztek a tárgyalásokra vonatkozó mandátum bevezető részének szövegében. A szöveg — a preambulum — rögzíti, hogy a tervezett leszerelési tárgyalások az európai biztonsági folyamat keretében zajlanak majd le. A helsinki záróokmány aláíró államai közül azok vesznek részt rajtuk, amelyek fegyveres erői meghatározó szerepet töltenek be az európai katonai erőviszonyok alakulásában, azaz a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai. A bevezető rész kimondja továbbá: a tárgyalásokat a résztvevő államok egyenjogúságának és szuverén egyenlőségének alapján tartják. • MEGEMLÉKEZÉS SHARPEVILLE NAPJÁRÓL Dél-Afrika fekete bőrű lakossága hétfőn tiltakozó megmozdulások sorozatával emlékezett meg „Sharpeville napjáról”: több tízezer fekete munkás és alkalmazott lépett sztrájkba, a diákok ezen a napon nem mentek iskolába. A megemlékezések kapcsán várható összecsapások miatt a kormány megerősített rendőri és katonai egységeket vezényelt Sowe- tóba és más feketék lakta gettóvárosokba. 1960. március 21-én a dél- afrikai rendőrség egy tüntetés során 69 feketét ölt meg a Johannesburgtól 50 kilométerre található Shar- peville-ben. 1985-ben ugyanezen a napon a rendőrség tüzet nyitott egy gyászme- netre. és több mint 20 feketét ölt meg. • \MERIKAI MAC«FÚZIÓS KÍSÉRLET Amerikai kutatók szigorúan t'tkos magfúziós kísérletet végeztek két évvel - ezelőtt az Egyesült Államok nevadai atomkísérleti telepén. A titokról a The New York Times című lap rántotta le a leplet hétfői számában. A lap azt jelentette, hogy a kísérlet újdonsága egy olyan módszer alkalmazása, amely eltér az amerikai energetikai fejlesztési stratégiában vázoltaktól. Földalatti atomrobbantásbó! eredő sugárzással indították el hidrogénatommagok fúziós folyamatát, mely roppant energiát szabadított fel. Az ilyen kísérlet szolgálhat éppenséggel magfizikai kutatásokat is, de hadászati célokra is felhasználható. A magfúzió révén keletkező energia békés célú hasznosítása. vagyis a szabályozott termonukleáris reakció egyelőre megoldatlan tudományos , és műszaki probléma. Miközben a szovjet külügyminiszter az amerikai fővárosban tárgyal, hogy kollégájával előkészítse Ronald Reagan elnök május végére tervezett moszkvai utazását, Washingtonban lázas tevékenység folyik „a hátsó udvar” dilemmáival kapcsolatban. A történészek szerint a kifejezés még Theodore Roosevelt elnöktől származik. Az ő idején még napirenden volt, hogy amerikai tengerészgyalogosok „csináltak rendet” olyan közép- és délamerikai országokban, amelyek a harcias államfő szerint Amerika hátsó udvarát képezik. Naponta látunk példát arra, hogy a megfogalmazás tartalma ma is élő jelenség az amerikai kül- ügy- és a hadügyminisztériumban. Csak éppen a világ változott meg azóta alaposan, amit a panamai fejlemények is mutatnak. A változatlan koncepció és a megváltozott helyzet közötti konfliktus kisugárzásának vagyunk tanúi ebben az ügyben is, ami nagy vihart kavart az Egyesült Államokban. Az elnökválasztásokra készülő országban nagy tömegeket aggaszt az a fejlemény, hogy a kormányzat több mint háromezer amerikai katonát küldött a Nicaraguával szomszédos kis országba, Hondurasba. A többezres tüntetések résztvevői attól tartanak, az ilyen lépésekkel hazájuk belesodródhat egy újabb dzsungel- háborúba, és ehhez még túlságosan elevenek Vietnam sajgó emlékei. A hivatalos Amerika szerint persze szó sincs erről. A kincstári változat az, hogy Hondurasba Nicaraguából sandinista egységek hatoltak be a határ menti harcok során. Colin Powell, Reagan elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója vasárnap érzékeltette, hogy a dolog nem igazán komoly, mert Ortega csapatai „már amúgy is kivonulóban vannak Hondu- rasból” — de az amerikai katonai jelenlét „garancia” ennek meggyorsítására. A megfigyelők zöme egyetért abban, hogy az akció mögött nem katonai szükségszerűség, hanem politikai meggondolás áll. Az Egyesült Államok elnöke a kontrasegély ügyében fájdalmas fiaskót szenvedett a kongresszusban a minap, és a „hondurasi behatolás” körül felszított hisztériával a Fehér Ház megpróbálja a visszájára fordítani a törvényhozási kudarcot. Ez a dolog lényege. Ezért nincs ok igazi riadalomra Amerika „hátsó udvarában". Harmat Endre LEFÉNYKÉPEZHETETLEN Halima Badkuf algériai polgár egyszerűen lefényké- pezhetetlen. Ahányszor csak a fényképészek) eddig megkísérelték lencsevégre kapni, egyetlenegy esetben sem sikerült, a film előhívása után ugyanis Halima képe helyett csupán egy fekete folt látható. Ez a furcsa tulajdonsága miatt a 70 éves Halima asszony egyetlen fényképes igazolvánnyal sem rendelkezik, emiatt nem részesülhetett nyugdíjban sem, amelyet mint a népfelszabadító háborúban elesett harcos özvegyeként kapott volna. A FÜLFÜRÄS veszélyei Az ausztrál egészségügyi hatóságok nemrégiben azt tanácsolták a gyógyszertáA brit közvélemény sokkos állapotban várta hétfőn a kormány parlamenti nyilatkozatát a Belfastban történtekről. Az észak-írországi erőszakcselekmények véget nem érő láncolatába belefásult szigetországban tv-nézők milliói most először voltak szemtanúi az Egyesült Királyság egyik tartományi fővárosának utcáin végbemenő lincselés borzalmas jeleneteinek. Hogyan vált szombaton a templomból a katolikus temető felé tartó ünnepélyes gyászmenet pillanatok alatt fékezhetet- len, lincselő csőcselékké? A ..hogyan” kérdést a hétfői brit lapokat megtöltő vérfagyasztó képsorok és a gyászmenetbe gépkocsijával belehajtó két civilruhás brit katona útvonalának helyszínrajzai válaszolják meg. A ,,miért” kérdésre még csak abban a gyakorlati értelemben keresik a választ, hogy a szolgálati úton levő két civil ruhás híradós altiszt miért hajtott bele a temetési menetbe, jóllehet, a belfasti helyőrségnek kiadott parancs szerint a szerdán lezajlott temetői merénylet egyik áldozatának temetése iderak tulajdonosainak, hogy hagyjanak fel a fájdalom- mentes fülfúrással, mivel félő, hogy a szolgáltatásaikat igénybe vevők AIDS- szel fertőzik meg egymást. Bár elhangzottak olyan ellenvélemények is, hogy a kellőképpen fertőtlenített tűk teljesen kizárják a fertőzés lehetőségét, a gyógyszerészek többsége mégis elfogadta a tanácsot, többnyire azért, mert így kiküszöbölik annak lehetőségét, hogy ügyfeleik pereljék őket. A NYUGATNÉMET NŐK BARÁTNŐIKET RÉSZESÍTIK ELŐNYBEN Egy körkérdés alapján megállapították, hogy a nyugatnémet nőknek 26 százaléka, ha választaniuk kellene férjük, szeretőjük és barátnőjük között, barátnőjüket részesítenék előnyben. A megkérdezetteknek 88,5 százaléka azt állítja, hogy nem mondana le barátnőjéről, ha azt férjük, vagy szeretőjük követelné tőlük. A körkérdésből kitudódott az is, hogy a nyugatnémet nők 60 százaléka a barátnőjével nyaral, a férje vagy szeretője nélkül és mindegyikük házassági problémáiról beszél barátnőivel. (én a katonáknak távol keltett volna tartaniok magukat a végletekig felzaklatott katolikus negyedtől. Arra a kérdésre, hogy miért feszültek ellenőrizhetetlenné váló Indulatok a gyászmenetben haladó kétezernyl emberben, a tömeglélektan professzora, dr. George Gaskell, a The Daily Telegraph hasábjain így válaszolt: ,,Az előfeltétel az, ha egy közösségen úrrá lesz a fenyegetettség. az ostromállapot érzete. Világos, hogy a gibraltári események óta (amikor egy brit kommandóegység agyonlőtt három fegyvertelen IRA-aktivis- tát). Észak-frország katolikus kisebbségén ilyen érzés lett úrrá. Ha ilyen lelkiállapotban levő közösséggel valami történik, ami kézzelfoghatóan igazolni látszik félelmeit — mint például a gyászolók tömegébe belehajtó két katona esete — akkor a villámgyorsan terjedő rémhírek pánikkeltő hatására fékezhetetlen indulatok lesznek úrrá a tömegen. Egyedei erkölcsi gátlásaikat a tömegcselekvésben feloldva vezetik le, őrjöngő dühbe átcsapó félelmeiket a láthatóvá váló ellenségen.” Amerikai katonák Hondurasban, egészen pontosan a ja- mastrani légi támaszpont közelében II belfasti lincselés után HEH3EHCKAS A # nPABflA írta: Ateisták és hívők Februárban volt 70 éves a lenini dekrétum, amely az állam és egyház, valamint az iskola és az egyház szétválasztásáról szólt. V. Krivosejev, a penzai lap munkatársa azzal a kéréssel fordult A. Sz. Vaszaginhoz, a Vallásügyi Tanács megyei felelős vezetőjéhez, hogy válaszoljon az állam és egyház, az ateisták és a hívők viszonyait érintő kérdésekre. (Az interjú szövegét rövidítve közöljük.) — Először néhány szót magáról a Vallásügyi Tanácsról. Mikor és milyen célból hozták létre ezt a szervezetet és hogyan oldja meg feladatait helyileg? — Ez még a nagy honvédő háború éveiben történt. Számos egyház és felekezet támogatni kezdte a szovjet államot a fasiszta hódítók ellen folytatott harcában. Hazafias cselekedete megnyilvánult a papság azon részének elítélésében, amely a megszállókkal együttműködött; s megnyilvánult az ország oltalmazását szolgáló anyagi javak gyűjtésében; valamint azokban a felhívásokban is. amelyekkel a hívőket a haza védelmére szólították fel. A háborús években tehát normalizálódtak az egyház és az állam közötti kapcsolatok: 1943 és 1944 között létrejött az Orosz Pravoszláv Egyház- és Vallásügyi Tanács a Szovjetunió kormánya mellett ... A lelkiismereti szabadság betartásának ellenőrzése a hasonló felépítésű testületek feladataihoz tartozik a megyékben. Kötelességeiknek a népképviseleti szervekkel való szoros együttműködésben tesznek eleget. A járásokban, városokban és falvakban az egyházra és a vallásra vonatkozó törvények betartását a helyi küldöttek tanácsai kísérik figyelemmel. Ezek a koordinációs bizottságoknak felelnek meg, amelyeknek nincs adminisztratív hatáskörük, s az egyházi közösségek dolgába nincs joguk beleavatkozni, vagy bármilyen utasítást adni nekik. — Mire fordítják a bizottságok elsősorban figyelmüket? — Arra, hogy egyrészt a hívők és a vallási egyesületek törvényeit ne sértsék meg; éspedig az imagyülekezetek megtartásában, szertartások és egyéb olyan vallási cselekedetek végzésében, amelyek a kultuszokról alkotott törvényekkel összhangban valósulnak meg. Másrészt, a bizottságok ügyelnek arra is, hogy a vallási szervezetek, vagy a hívők se sértsék meg a törvényeket... Ezek közül sokat nemcsak a járatlan vallásos emberek szegnek meg. hanem a hivatalos testületek tagjai is, akik a ’30-as évek sztereotípiái szerint viszonyulnak az egyházhoz. — Melyek a legjellemzőbb mulasztások megyénkben? — Mindenekelőtt a vallási szervezetek nyilvántartásba- vétele. A szovjet törvények szerint a húsz vagy ennél több hívőből álló egyesület vallási társaságot alkot; a kisebb lét- számúakat pedig csoportoknak nevezzük. Mind a kétféle közösség csak a bejegyzésük után kezdheti m.eg tevékenységét. Ennek lényege az, hogy az egyesültet elismeri magára nézve a törvények betartásának kötelességét, s ugyanakkor védelme alatt áll, ami biztosítja a lelkiismereti szabadságot. Ily módon a regisztrálás teljesen megfelel a hívők érdekeinek. Mégis: vagy az ő tájékozatlanságuk miatt, vagy az államhatalmi szervek miatt (amelyek hajlamosak eltitkolni a vallásosság növekedését körzetükben) néha maga a hivatalos lajstromozás is elmarad. — Sem az egyik, sem a másik fél nem kezdeményez, ám ezáltal mégis megszegik a törvényeket? — Éppen ez az! Mert bejegyzés nélkül működnek az evangélikus, baptista-szákadár szekták, Besszonovkában, a goro- gyiscseni és tamalini járás falvaiban; a Szentháromságszekta Penzában; az igaz pravoszláv keresztény baptisták, valamint a muzulmánok csoportjai a belinszkiji, a moksáni, a kámenkai, a penzai és más járásokban. Bár jó előre felhívták valamennyi érdekelt közösség vezetőinek figyelmét a nyilvántartásba-vétel szükségességére, de ennek nem volt foganatja. Még kevésbé ismertek az esetek olyankor, amikor szélsőséges elemek szivárognak be a hívők gyülekezeteibe. Kezük sem tiszta, megpróbálják kihasználni az emberek vallásosságát saját kapzsi céljaik érdekében. Természetesen ilyenkor lehetetlen a regisztrálás, mert tüntetőén megkerülik a törvényhozást... Azok az emberek, akik önző érdekből igyekeznek aktivizálná az egyházi életet, időnként durván tiporják a vallás- gyakorlattal kapcsolatos törvényeket, az állampolgári kötelességeket. Ez többek között megfigyelhető a Szentháromság-hívőknél. Az utóbbi időben az ő környezetükből, a Pod- markov és a Sklár családból származik az a két szektatag. akik nem tették le a katonai esküt a szovjet hadseregben. S ami még jellemző: hasonló törvény- és jogellenes cselekményekre tüzelnek fel más alkalommal a külföldi rádióadások. Ezek forrásaiként a papság azon részének extrém megnyilatkozásai szolgálnak, amely a lelkiismeret szabadságát úgy értelmezi, mint egy „semmivel .sem korlátozható" vallási tevékenységet. — És ha hivatalos személyek sértik meg a törvényeket? — Sajnos még ma is élnek az emlékezetben az egyházzal szembeni túlkapások, s ezek a személyi kultusz idején fordultak elő. Jólltehet, hasonló esetek talán már nincsenek, de a ’30-as évek gondolkodásmódjának beidegződései még jelenleg is hatnak. Különben mivel magyarázzuk meg a hívőkkel szemben tanúsított helytelen, tapintatlan magatartás okát? Alaptalanul megtiltják például az egyházi épületek renoválását, elfelejtkezvén arról, hogy valamennyi az illám tulajdona. Pedig felújításuk támogatása a hivatalos szervek feladata. Máskor megfosztják a templomot a villanyvilágítástól és a csatornázástól. Basmakovóban például szóba került az egyházi épület gázellátása. A járási végrehajtó bizottság bár nem mondott nemet, de ugyanakkor semmit sem tett az ügy érdekében . . . — Folynak-e az előkészületek annak az évfordulónak a megünneplésére, hogy Oroszország ezer évvel ezelőtt vette fel a kereszténységet? Ezzel kapcsolatban mit tud ön mondani? — Igen, erről az eseményről a pravoszláv egyház is megemlékezik, amely többféle szerepet töltött be a történelemben. Egyrészt: Oroszország politikai, kulturális kapcsolatai a Nyugattal kiteljesedtek; fejlődött az írásbeliség, az építészet és a festészet. Másrészt: megszűntek a kereszténység előtti kultuszok régi emlékei. A pravoszláv egyház hittel és igazsággal szolgálta az uralkodó osztályt, de aztán ő maga lett a legnagyobb kizsákmányoló és földbirtokos az idők folyamán. Elszántan harcolt a szabadgondolkodás ellen. Ideológiája szemben áll a mienkkel. Ha az állam lojálisán viszonyul hozzá, akkor ez nem más, mint a humanizmus és a lellkiismeret szabadságának megnyilvánulása. A kapitalista országokban, ahol legtöbbet beszélnek az ilyen szabadságról, diszkriminációs törvények funkcionálnak az ateisták vonatkozásában. Ilyen ez a fajta lelkiismereti szabadság! — Részt vesz-e az egyház a társadalmi életben? — Igen, közreműködik ebben, különösen a békeszolgálatban, a nemzeti kultúra emlékeinek megóvásában. Penza és Szaranszk püspöke, Szerafim tagja a megyei békebizottság vezetőségének. A vallási szervezetek állandóan jelentős ösz- szeget fizetnek be a szovjet békemozgalom számlájára. Pozitív tettnek tartjuk, hogy az egyház fellép az alkoholizmus, a narkománia és a bűnözés ellen. — Ám ennek ellenére, a vallásosság terjedése mégsem vet jó fényt a társadalmi életre. — Ezzel egyetértek, ön most valamiféle tanácsot és ajánlást vár tőlem arra, hogyan lehetne visszaszorítani a vallásos érzületet? Ez bonyolult kérdés. A vallásellenes propaganda eszközeit nem fogjuk igénybe venni, ámbár világos, ezen a területen is van mit javítanunk. Képzeljük el a hívők helyzetét, gondolkodásmódját, lelkiállapotát és érdekeit. Azért, hogy együtt dolgozzunk velük, mindezt és még sok más dolgot jól kell ismerni. Nemrég megkérdeztem az egyik segélyező bizottság vezetőjétől: „Szokott-e templomba járni?” — „Amikor el kell mennem oda, valahogy nekem ez kellemetlen” — válaszolta zavarodottan. Egy ember, akinek kötelessége érdeklődni a vallási szervezetek tevékenysége iránt, azt mondja, hogy „kellemetlen!”. Ügy gondolom, a peresztrojkának szét kell oszlatnia az egyházzal és a hívőkkel szembeni előítéleteinket. Fordította: Bukovinszky István II nagyvilág hírei
