Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

1988. február 11., csütörtök o Tavaszvárás fesztivállal A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál zenei, színházi prog­ramjaira, ut­cai Rendezvé­nyeire, sport- eseményeire és kiállításaira tavaly megközelítőleg 900 ezren — köatük 21 ezer kül­földi vendég — látogatott el. A magyar és a külföldi te­levíziósok jóvoltából azon­ban ennél sokkal többen le­hettek részesei egy-egy pro­dukciónak: a műholdas köz­vetítéseket csaknem 250 millióan látták külföldön — hangzott el tegnap a feszti­vál idei programját bemuta­tó sajtótájékoztatón. A siker elérése sem ta­valy, sem az előző években nem volt egyszerű. ÍKellett hozzá, hogy olyan emberek álljanak mellé, mint ami­lyen Amerigo Tot, vagy a Győri Balett társulata, akik kezdettől fogva fellépéseik­kel, az utóbbi időben bemu­tatóikkal tették le szavaza­tukat a fesztivál mellett. So­kat jelentett az a tudatosan vállalt mecénáló szerep, amely útjára segítette töb­bek között a Fesztiválzene­kart, a 100 tagú Budapest cigányzenekart, az R-go együttest, a Madách Szín­házbeli Macskák-előadást, fiatal képző- és előadóművé­szeket. Szükség volt annak a jegyterjesztési módszernek a kialakítására, amelynek se­gítségével az egész ország bekapcsolódhatott a feszti­vál programjaiba, arra a vállalkozó, kezdeményező szellemre, amely évről évre új helyszínt kapcsolt be a fesztivál programjaiba. Az idén március 18. és 27. között, a hagyományokhoz hívem' jó néhány világhírű művészt üdvözöhetünk a fesztivál alkalmából, töb­bek között fellép Jelena Obrazcova, aki a magyar közönség előtt már jól is­mert, Nikita Magaloff sváj­ci zongoraművész pedig már a háború előtt nagy sikerrel mutatkozott be a magyar közönségnek. Kevéssé ismert a hazai közönség «körében Anglia utazó zenei nagykö­vete, a kínai származású Fu Csöng, akit az angol Time Magazin a legnagyobb élő kínai művészként emle­get. A karmesterek közül Do­rati Antal többször volt már a fesztivál vendége. Az idén a nyitókoncertet vezényli, melynek programján már hagyományosan Erkel Fe­renc Ünnepi nyitánya is szerepel. A gazdag program jel­lemzője, hogy Kocsis Zol­tán, a Fesztiválzenekarral való fellépése mellett önálló koncertet is ad, Sass Sylvia' ezúttal dalénekesként mu­tatkozik be, Fellegi Tamás pedig négy évszázad ked­venc zenéiből ad ízelítőt hét hangszeren. Minden évben érdeklődés­sel várja a fesztivál közön­sége a Győri Balett buda­pesti vendégjátékát. Idei bemutatójuk koreográfiáját Csajkovszkij Diótörő című operájának zenéjére, „Az álmok ura” címmel készí­tette Markó Iván. A sportprogramok közül az idén a fesztivállal egy- időben megrendezendő mű­korcsolya és jégtánc világ- bajnokság emelkedik ki. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál legnagyobb idegenfor­galmi rendezvénye, az ide­genforgalmi szakma egyik legjelentősebb kelet—nyu­gati találkozója, az Utazás '88 kiállítás. Az idén 24 or­szág 169 kiállítója jelezte részvételét. Nemzeti stand­dal először képviselteti ma­gát Görögország és Hollan­dia. Több újdonságra is ké­szül az idegenforgalom. Közülük talán a leglátvá­nyosabb: az Omnibusz Uta­zási Iroda az Engels térről naponta több - század eleji emeletes buszt indít, melyek díjmentesen szállítják a vendégeket a kiállításra. L. E. Nyomtatványok — adófizetéshez Az új adórendszerrel kap­csolatos nyomtatványok egy része már megjelent, más ré­szük a napokban kapható lesa. A kitöltésükkel kapcso­latos tudnivalókról az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hi­vatalban az MTI munkatár­sának a következőket mond­ták el: Az általános forgalmi adót február 15-étől lehet vissza­igényelni. Ehhez az „Igény­lőlap az általános forgalmi- adó-visszatérítéshez” elneve­zésű, 61-es számű űrlapot kell használniuk a gazdálko­dóknak. egyesületeknek, tár­sas vállalkozóknak és ma­gánszemélyeknek egyaránt. Az adó nettó összegének visszaigénylése egyébként a tárgyhónapot követő hónap 15-én esedékes. Az igénylő­laphoz csatolni kell a sza­bályszerűen kitöltött átuta­lási megbízást is. A magánerős lakásépítést, -bővítést, -korszerűsítést, -közművesítést, -felújítást végző magánszemélyek, épí­tőközösségek számára a 62- es számú nyomtatvány szol­gál az általános forgalmiadó­visszatérítés igénylésére. Az űrlaphoz szükséges a vásár­lásokat igazoló számlákat is csatolni. A visszaigénylést a magánszemélyek a lakóhely szerint illetékes adófelügye­lőségekhez, az építőközössé­gek az ingatlan fekvése sze­rint illetékes adófelügyelősé­gekhez nyújthatják be. A visszafizetendő összegről az adófelügyelőség az ország bármelyik OTP-fiókjánál beváltható utalványt ád az igénylőknek. A mezőgazdasági kisterme­lők, borértékesítő magánsze­mélyek a 63-as számú nyom­tatványon igénvelhetik visz- sza az általános forgalmi adót. A 61-es. a 62-es és a 63-as számú nyomtatványok a Pát­ria Nyomda Nyomtatványel­látó Kirendeltségének bolt­jaiban, a Pallas Lap- és Könyvkiadó üzlethálózatá­ban, a Delta Tours utazási irodákban, az APEH igazga­tóságain és adófelügyelősé­gein, a Magyar Posta vala­mennyi postahivatalában szerezhetők be. Humán szolgáltatás Gyulán Összkomfortos gondozás Csak reménykedhetünk abban: idő kérdése, hogy majd egyre többen és egyre több helyen vállalják az idős emberekről való gon­doskodást. Jól tudjuk, hiá­ba él együtt több generáció családban vagy rokonokkal, a kisközösség összes tagja lót, fut, rohan, az iskolába, a munkahelyre, ezért sajnos alig van időnk, energiánk a gyenge, beteg szülővel, ro­konnal törődni. Talán nem sokan tudják, hogy létezik Gyulán egy kis­szövetkezet, ahol humán szolgáltatásként — többek között — beteg emberek gondozását is vállalják. Er­ről jutott eszembe, hogy né­hány esztendővel ezelőtt so­kan panaszkodtak, nem ta­lálnak megfelelő embert, aki elvállalná idős hozzá­tartozójuk gondozását. Gyu­lán tehát felfigyeltek erre a nagyon is élő problémára és végre megoldás született. Erről beszélgettünk dr. Horváth Lajosnéval, a Gyu­la Coop Ipari és Szolgálta­tó Kisszövetkezet elnökével. — Másfél éve indítottuk el a humán szolgáltatásunkat. Mindenekelőtt megfelelő embereket toboroztunk ah­hoz, hogy az elvállaltak szakszerű kezelésben része­süljenek. Nem fogja elhin­ni, legalább' kétszázan je­lentkeztek, pedig minimális összeget tudtunk munkáju­kért felajánlani. El kell mondanom, hogy a gyulai kórház igazgató főorvosával nagyon jó a kapcsolatunk, s ő ajánlani is tudja azokat az ápolónőket, akik nyugdíj­ba készülnek. Jelenleg hár­man főállásban, hárman pe­dig mellékállásban látják el feladatukat és gondozzák az arra igényt tartókat ottho­nukban. Természetesen er­kölcsi bizonyítványt is kér­tünk, hiszen teljes erkölcsi és anyagi felelősséget válla­lunk nemcsak azokért, aki­ket gondozunk, hanem azo­kért is, akiket alkalmazunk. Beszélgetésünk alatt fia­talember nyit be az elnök- asszony szobájába. Molnár Ferenc, a humánszolgáltatás ágazatvezetője, aki ettől függetlenül — vagy éppen ezért — szintén kijár a be­tegekhez. Ápolóként dolgo­zott Gyulán, a szociális ott­honban, mielőtt ide jelent­kezett. Tudja mikor mi a teendő és az ereje is meg­van ahhoz, hogy az ágyhoz kötötteket emelgesse. — Jöjjön, elviszem az egyik gondozottunkhoz — invitál. Otthonosan lép be a csa­Ilonka néni az egyik zokon gyerekkel lód.i házba. Nyitva a kapu, nyitva a lakás ajtaja is. A konyhán keresztül jutunk a két egymásba nyíló szobá­ba. Rend és tisztaság min­denütt. ősz hajú, idős né­ni az ablak előtti széken ül, hangjában öröm, ahogy kö­szönti Molnár Ferencet. Hellyel kínál. Faggatni kez­dem Somoskői Ilonát, mert róla van sízó: — 86 éves létére hihetet­len szellemi frissességgel bír — szalad ki a számon az el­ső benyomás. — Á — legyint —, látott volna csak pár évvel ez­előtt. Nyolcvankét éves ko­romig dolgoztam a vízügy­nél, mint ingatlan-nyilván­tartó. 1984-ben baleset ért. Eltört a karom, megsérült a hátgerincem. De azért, lát­ja — viszonylag — jól bí­rom magam. Különösen így, hogy megbízható gondozóim vannak. És sorolja: — Reg­gel fél 8-tól fél 10-ig, dél­ben fél 1-től fél 3-ig és este 5—7-ig vannak nálam. Mosdatnak, elhozzák az ebé­det, etetnek, elmosogatnak, takarítanak, mosnak, vásá­rolnak, orvost hívnak, ha kell és még fodrász is jön olykor. Este vacsorát készí­tenek, lefektetnek. Termé­szetesen a gyógyszeremet is elhozzák. Igazán nagyon meg vagyok elégedve velük. — Nincs hozzátartozója, Ilonka néninek? — Nem mentem férjhez, egyedül éltem, élek. A test­vérem két fia gondoskodik rólam, ilyen formában, mert az egyik Szegeden, a másik Pesten él és mindkettőnek családja van. Ezért fordul­tak segítségért a Gyula Coophoz. • A Gyula Coop humán szolgáltatásának bevezetése óta eltelt másfél év talán nem elég a megmérettetés­re, de kezdeményezésük mindenképp követésre mél­tó. b. V. Viták, vélemények a pártéletről IS megújulás kényszere Folynak az eszmecserék a kommunisták körében a párt vezető szerepéről, a po­litikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről. A nyílt, őszinte és alkotó vi­tákban kristályosodnak azok a vélemények, amelyek felelősségteljes cselekvésre ösztönöznek, együttgondol­kodva áttekintik a párt megújulási lehetőségeit. De miért van erre szükség? So­kan felteszik ezt a kérdést manapság. A válasz sokrétű és változatos. Az viszont egyértelmű, hogy a gazda­ságban végbemenő változár sok, társadalmi fejlődésünk új követelményei igénylik a szocialista demokrácia tö­kéletesebb formáinak alkal­mazását. A megújulást sür­getik az ismert gazdasági nehézségek, társadalmi és politikai feszültségek, vala­mint a párt munkájában mutatkozó gyengeségek, a politikai intézményrendszer működési zavarai. Mit akarunk megváltoztatni? A napokban részt vettem egy megyénkbeli üzem párt­taggyűlésén, ahol munkások, műszaki értelmiségiek, fel­sőbb és középvezetők mond­ták el véleményüket, javas­lataikat a párt vezető sze­repéről, a politikai intéz­ményrendszer fejlesztéséről, a reformról, a demokráciá­ról. Valaki azt fejtegette: vajon a reformérettség azt jelenti-e, hogy eljutottunk a reformszakaszba. Ugyanis ehhez feltételek szükségesek, mindenekelőtt a társadalmi valóság megismerése. Pon­tosan tudnunk kell: mit akarunk megváltoztatni. Ma még nincsenek teljes és el­mélyült ismereteink a szo­ciális helyzetről, az erkölcsi értékekről, a hatalmi viszo­nyokról. Felsorolta azokat az ideológiai görcsöket, amelyekkel régóta küszkö­dünk. Mindennapi életünket, tudományos gondolkodásun­kat átszőtte ez a megcson­tosodott szemlélet, amely nem feltárta, hanem elfedte a valóságot. Évtizedekig szinte csak sikerekről esett szó, arról, hogy jól halad a gazdaság szerkezetének az átalakítása, nincs szükség átfogó reformokra. A het­venes évek elején a folya­matosságot hangsúlyoztuk, holott lényegileg visszatér­tünk a direkt tervutasításos rendszerhez. Kijelölték azt az ötven nagyvállalatot, amelyek veszteségeit az ál­lam magára vállalta. Hajlamosak voltunk oly­kor arról is megfeledkezni, hogy a társadalom érdekta­golt, vannak egyéni és cso­portérdekek. Ez azért érde­kes, mert a társadalmi re­formfolyamatokat csak az egyéneken keresztül lehet meg valósítani. Ha nem si­kerül megnyerni, érdekeltté tenni az embereket a meg­újulás vállalásában, akkor a legracionálisabb kezdemé­nyezés is kudarcba fullad. Kézenfekvő az a sajnos már klasszikussá merevedett pél­da, amikor azt gondoltuk: a nagyüzemi munkásság ér­deke a háztájiban és a ki­segítő gazdaságokban dol­gozók jövedelmének a csök­kentése. Jött a szigorú adóztatás, az adminisztratív intézkedés. Nemsokára ki­derült: a munkások fele kö­tődik a kisegítő gazdaságok­hoz, a piacon meg hiány volt zöldségből és gyümölcs­ből, fontos élelmiszerekből. Mindez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs meg­újulási képesség, csupán a változás lassú, nehézkes és nagy energiákat emészt fel. Ki, mikor döntsön? A megállapításokkal lé­nyegében egyet lehet érteni, csak az a kérdés, hogy mi­hez mérem a megújhodási képességet. Ha a múlthoz hasonlítom, akkor világos és egyértelmű a fejlődés, ugyanakkor a változási, al­kalmazkodási igények tekin­tetében a mérce ennél sok­kal magasabb, következés­képpen a megújulási képes­ség is szerényebb. Nem vé­letlen a téziseknek az a megállapítása, illetve irány- mutatása, miszerint a párt egyes intézményei között le­gyen világosabb a munka­megosztás, a hatáskörök és a felelősség elhatárolása. A szükségtelen párhuzamossá­gokat, átfedéseket, felesle­ges kötöttségeket ki kell kü­szöbölni. Fontos az is, hogy kik és mikor hivatottak a döntésre, az önkormányzati, az önigazgatási elemek és az állampolgári kezdemé­nyezések szélesítése, erősí­tése. Érdekes volt az a hoz­zászólás, amely éppen a de­mokratikus döntési alterna­tívák kidolgozását taglalta, amely csak a nyilvánosságon keresztül képzelhető el. Tarthatatlannak ítélte azo­kat a vélekedéseket, ame­lyek bajaink okozójaként a külső nehézségeket, az al­kalmatlan személyeket, a nép értetlenségét, a fegye­lem hiányát jelöli meg. Per­sze, ezek sem elhanyagolha­tók, de ha csak a szűk ér­telemben vett politikai szempontok kerekednek fe­lül, akkor újabb feszültsé­gek, kényszerintézkedések, központi beavatkozások szü­letnek, fokozódik a zavar. Hozzátette: megfontoltság­ra, ugyanakkor bátorságra, határozottságra, előítéletek­től mentes gondolkodásra van szükség. Való igaz, kiéleződött az ellentmondás a párt vezető szerepének érvényesítésére szolgáló intézmények, vala­mint az alkotmányos szabá­lyozás között. Mire gondo­lok? Arra mindenekelőtt, hogy két különböző hatalmi elv tisztázatlan viszonyáról van szó. Senki sem tagad­hatja, hogy a párt vezető szerepe nemcsak több, de minőségét tekintve más, mint amit elvi irányításnak nevezünk. Mindannyian tu­dunk példákat arra, hogy gyakori az operatív irányí­tás, a hivatalnokoskodás, sőt olykor még az ügyinté­zést is magára vállalja a párt. így csorbát szenved a képviseleti elv alapján meg­választott Parlament, a kormány, a helyi tanácsok, a társadalmi szervezetek döntési Ijogköre, az állam­polgároknak nincs, vagy alig van módjuk befolyá­solni ezeket a folyamato­kat. Milyen eszközökkel? így alakulhatott ki az a vélemény, hogy mindenért a párt a felelős. Az már tel­jesen mindegy, hogy ez sa­ját elhatározásából történt, vagy belekényszerítették a felelősség vállalásába. Ezért is lehet elfogadni azt a tö­rekvést, hogy a jövőben az eddigieknél következeteseb­ben érvényesüljön a párt elvi, politikai irányítása. A politikai irányítás eszközei­vel, érveléssel, tagjainak példamutató tevékenységé­vel és meggyőző jmunkájá- val gyakorolja vezető szere­pét. A vitára bocsátott párt­dokumentum újszerűén kö­zelíti meg a pártegység meg­szilárdítását is. A vasfegye­lem a múlté, még akkor is, ha ezt manapság gyakran számonkérik. A folyamatos megújhodáshoz olyan lég­körre és feltételekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a kommunisták nyíltan elmondhassák véle­ményüket a szocialista ideológiáról, gyakorlatunk elvi, politikai összefüggései­ről, kifejthessék kételyeiket, ütköztethessék nézeteiket. Ez természetesen mindenek­előtt a határozatok megho­zatala előtti időszakra ér­tendő, vagy olyankor érvé­nyes, amikor nincs szükség pártállásfoglalásra. Ugyan­akkor a demokratikus cent­ralizmus, a többségi határo­zat végrehajtása továbbra is kötelező. A tézisek részletesen elemzik a szocialista állam és a ijpárt viszonyát. Nem tartható fenn az a gyakor­lat. hogy a párt testületéi, apparátusai mélyen beépül­nek az állami döntési folya­matokba. 'Voltaképpen elis­meri azokat a kritikai ész­revételeket, amelyeket a párttagok felvetettek és ki- •fogásoltak. Csak az ily mó­don megújuló párt képes arra, hogy a ma nem kevés helyen tapasztalható tétlen­séget, közömbösséget le­küzdve mozgósítsa tagjait, és hatékonyabb erővé /vál­Jon' Seres Sándor Hol lészen szállásuk? Szelepnyitogató Vitaindítónak is beillő előadás, majd egyre forróbb hangulatú vita bizonyította a Magyar Pedagógiai Társa­ság Békés Megyei Tagozata kezdeményezésének helyes­ségét. A tagozat vezetői úgy vélték, nem szabad elher­dálni, kihasználatlanul hagy­ni azt a meglévő szellemi erőt, tapasztalatot, -amit a megye kitüntetett • pedagó­gusai képviselnek- Ezért ter­vezték el a kitüntetett pe­dagógusok klubjának meg­alakulását, amelynek szelep­nyitogató, alakuló ülésére tegnap délután került sor Békéscsabán, az SZMT- székházban. Konkrét tervekkel« ugyan még nem állt elő a társa­ság vezetése, inkább csak amolyan felmérő, tapogatózó találkozó volt ez, de máris kiderült: a meghívottak ér­zékenyen reagálnak az ok­tatásügyet is érintő társa­dalmi, gazdasági kihívások­ra, s nincsenek ötletek, vé­lemények, jobbító szándék híján. A társaság társelnöke, dr. Bereczki Elemér, a titkár, dr. Kincses László arra biz­tatta a jelenlévőket, hogy keressék közösen azt a tár­saság profiljába is illő te­vékenységi területet, amely alapján eredményes munkát végezhetne a kitüntetett pe­dagógusok klubja. Vámos László, a megyei tanács művelődési osztály- vezetője aktuális oktatásügyi kérdéseket vizsgáló előadá­sa máris kiszabadította a szellemet a palackból. A vi­tából kiderült: sok gond, kérdés halmozódott fel a pedagógusokban, amelyekre együtt italán könnyebben megtalálhatják a választ. De hol? Mert ez a kérdés is elhangzott. Egy klubnak jó lenne, ha saját otthona is lehetne. Mert egyelőre nirics. Aztán a hogyan kér­désével is foglalkoztak. Többen javasolták, hogy egy-egy konkrét téma köré csoportosítva végezze mun­káját a klub, így elmélyül­tebb, hasznosíthatóbb tevé­kenységet tudnának folytat­ni. A keret tehát megszüle­tett, most már csak tarta­lommal kell megtölteni. S hogy nem lesz a munka­tervben témaszegénység, azt a hozzászólások rendkívül széles gondolatköre, s a fel­sorolt napi és jövőt is érin­tő /gondok igazolták. i (bse)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents