Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

NÉPÚJSÁG 1988. február 10., szerda Nem tükrözni, teremteni a valóságot! A megyei könyvtár vendége: az ÉS szerkesztősége Hidegtartalékban a tótkomlósi keverőüzem Nyugállományban, de még ma is aktivan Szántó Péter: Hatodat jelentés * Csendes Csaba: Nyerte* egy tiúsboltot ♦ A balek nem hal ki, csak a géme fogy el (riport) FLET I 1p| aUM»Meav$xa» 8 |f IRODALOM I ............... IR ODALMI ES POLITIKAI HETILAP Mezei András főmunkatárs, Bata Imre főszerkesztő és Bel­la István versrovatvezető az ÉS-műhely munkájába avatja be az olvasókat Fotó: Gál Edit mai olvasó: véleményt akar, magyarázatot keres, az okok feltárását várja el. „Az iga­zi riport mutassa meg a nem láthatót is, tárja fel a kudarc dramaturgiáját” — mondta Mezei. Kicsendült ez a kérdések­ből, hozzászólásokból is. Vannak olvasók, akik sokal­ják az életet, keveslik az irodalmat az utóbbi évek lapszámaiban. Mások vi­szont a fordítottját állítják. Népszerűek a viták, pél­dául a Németh Lászlóval kapcsolatos, de nem tetsze­nek az illusztrációk. Művé­szetről, ízlésről folyt az esz­mecsere — művészek és kö­zönség között. Szívesen ol­vassák a 16. oldal szociográ- fikus riportjait — mert ilye­nek sehol másutt a magyar sajtóban nem találhatók —, de legalább annyian bírál­ják kesernyés, periférikus ■ízüket. Bella István versrovatve­zető Juhász Ferenc költé­szetét méltatta, a XX. szá­zadi magyar líra kiemelke­dő tehetségének nevezte, s beszélt a versek szerepéről, lehetőségeiről a mai kor­ban. Hallhattunk verseket is — Bella István és Mezei András adott elő saját mű­veiből. A verscsokor után folytatódott a beszélgetés, egyszerűen nem lehetett ab­bahagyni. Merre tart a vi­lág? tóiért került az or­szág ilyen nehéz helyzetbe? Mit tehet az irodalom és mit a sajtó egy ilyen idő­szakban? Mi az író dolga, kötelessége és hol a lehető­ség határa? Tartalmas, szép, gondolat- ébresztő est a békéscsabai ÉS-oLvasóknak. Előtte pedig emlékezetes találkozás a gyulaiaknak. Az átalakított Mogyoróssy Könyvtár első nagy nyilvános rendezvé­nyére 50-60 érdeklődőt vár­tak, s több mint kétszázan jöttek el! Fiatalok és idő­sek, akik jól ismerik és sze­retik a hetilapot, s akik ott is bizonyították: óriási a felelőssége az élettel és iro­dalommal foglalkozó újság­nak ebben a feszültségekkel terhes, feszítő világban. Niedzielsky Katalin Az Élet és Irodalom ol­vasói szép számmal gyűltek egybe Békéscsabán a me­gyei könyvtár Mai magyar irodalom című előadás- és beszélgetéssorozatának leg­utóbbi rendezvényére, hogy bepillanthassanak kicsit a hetilap műhelyébe, a szer­kesztőség munkájába, szán­dékaiba, a lapkészítés rej­telmeibe. Beszélgetés volt a hétfő esti program, nem előadás. Kötetlen, közvetlen, érdekes, szellemes beszélge­tés életről és irodalomról, s arról, mit vállalhat fel és hogyan az a hetilap, amely mindenekelőtt korszerű és népszerű akar lenni, s mi­ben különbözik a többi új­ságtól. Bata Imre főszerkesztő a harmincesztendős újság múltját vázolta fel beveze­tőjében. Megemlítette, kik, álltak korábban a szerkesz­tőség élén, s hogy az És Dobozy Imre, óta nem az írószövetség lapja, jelenlegi gazdája a minisztérium és a lapkiadó. Elmondta, hogy a hatvanezer példányszámos megjelenés hárommal szo­rozva nagyjából azt bizo­nyítja, hogy az ÉS a ma­gyar értelmiség lapja, s hogy a műszaki, az agrár- értelmiségnek, s egyáltalán a gondolkodó embereknek ma szükségük van ilyen új­ságra. S hogy hasznos len­ne egy másik hasonló jelle­gű lap, amely egészséges konkurenciát képviselhetne. Bata Imre tréfásan mesélt arról is, hogy a hetilap el­lentábora sokszor azzal tá­madt, hogy amivel ezeken a hasábokon foglalkoznak, az se nem élet, se nem iro­dalom, s így alakult ki az azóta elterjedt ÉS „bece­név”. Hogy mennyire tévedtek, akik így bírálták a lapot, azt igazolja olvasottsága, s az, hogy megjelenése után egyből elkapkodják. Hogy a bírálatoknak az ellenkezője igaz — vagyis az, hogy ép­pen ezt, a mai bonyolult, fárasztó világunkat, életün­ket jellemzi, ezt Szolgálja a hetilap, s hogy a benne kö­zölt irodalom is ennek meg­felelő — mindezt bizonyí­totta a hétfő este kialakult élénk párbeszéd. Mezei And­rás főmunkafárs tiltakozott a tükrözés szó ellen, s hang­súlyozta. hogy a nagy iro­dalomnak nem tükröznie kell a valóságat, hanem új­ra teremteni. S valahogy hasonló a helyzet a jelentős sajtóval is. Tájékoztatásnál, beszámolásnál, tények el­mondásánál többet vár a fl daráló A címadó háztartási eszköz külleme és rendeltetése mindenki előtt ismert. Van azonban egy, az értelmező szótárakban nem szereplő jelentésváltozata is, amely a hi­vatásos gépkocsivezetők előtt közismert. A rámenősebb sofőrök a feketefuvar előtt ki­iktatják a megtett kilométereket jelző órát, a „svarcot” végeztével pedig egy nagyobb fordulatszámú elektromotor — az úgyneve­zett daráló — segítségével belepörgetik a mutatóba a hiányzó kilométereket. Ezután egy kis fantázia igénybevételével helyreáll a rend a menetlevélen is. A trükk további momentumait nem részletezném — hátha még vannak ártatlan vezetők. A .módszer alapelveit sajnos a gépkocsi- veztőkön kívül meglehetősen sokan isme­rik. A „darálózás” gazdasági és társadalmi életünk, ha nem is lépten-nyomon tapasz­talható, de gyakori jelensége — azzal a va­riációval, hogy van, amikor lefelé pörge­tünk, s van, amikor fölfelé. Vegyük mind­járt a különböző hivatalos bevallásainkat. Mit meg nem tudunk tenni, hogy például bevallott átlagkeresetünk minimális legyen? Vagy: lakásunk alapterületének felmérésé­nél a colstok megnyúlt egy kicsit, hogy az összegzett alapterület a lehető legkisebb legyen. Nem folytatom, mert a már leírtak alapján is pitiánerkedéssel vádolhatnak, hiszen szemléletünk ezeket a cselekménye­ket az ártatlan csínytevés szintjére dekri- minalizálta. Vannak azonban hazánk vizeiben na­gyobb halak is. Az egyik, legnagyobb le­hetőségeket kínáló eszköz a statisztika. Olcsó poén lenne, ha azzal összegezném a vele kapcsolatos véleményemet, hogy „a statisztika olyan, mint a női fürdőruha — a lényeget takarja el”. Az ilyesfajta élcek- nek azonban sajnos mindig van valami igazságmagvuk is. Vegyük a hivatalos — vállalati, szövetkezeti stb. t— adatszolgálta­tást: merem állítani, hogy ha annyi fo­rintom, mázsa gabonám, satöbbim lenne, amennyi a hivatalosan bevallott adatok, és a valós érték közötti különbséget teszi ki, lekörözném — az egyébként megérdemelt vagyonnal rendelkező — tudós Rubik Ernőt is. Ha már a tudománynál tartunk, meg­nézhetjük a (nemcsak mezőgazdasági!) tu­dományos kutatás többek által űzött sta­tisztikai játékait. Ha valamely kísérleti adat netalán nem illenék a messzemenő — és esetleg eladható — célkitűzésbe, fino­mabb esetben, kevésbé szigorú statisztikai számítási módszert kell alkalmazni, dur­vább esetben pedig ki kell radírozni az eretnek adatot, és egy odaillővei kell pre­parálni. (Ezt a jelenséget egyébként Dévé­nyi Tibor: dr. Ezésez Géza karrierje című jeles munkájában sokkal szellemesebben elemezte.) A „darálózás” tehát — mondhatni — el­terjedt módszer. Alkalmazása azonban azt eredményezheti, hogy nemcsak egy fonto­sabb kijelentésnek, hanem már egy ártat­lan kérdésnek se higgyünk. Valahogy meg­billen a talaj alattunk, s a magunk által készítet eszköz pengéje előbb-utóbb meg­csonkíthatja reform felé hajló kezünket. (marik) Hidegtartalékba helyezte tótkomlósi keverőüzemét a Békés Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vál­lalat. Mi indokolta a dön­tést, hogyan oldották meg a dolgozók elhelyezését? — érdeklődtünk hamper Lajos kereskedelmi igazgatóhelyet­testől. — 1963-ban Tótkomlóson is épült vállalatunknak ke­verőüzeme. Az idő múlásá­val a termelés egyre gaz- daságtalanabb lett. Több ok is közrejátszott: a megye állatállománya lecsökkent, ennek vonzataként kisebb a kereslet a keveréktakarmá­nyok iránt. Ezzel egy idő­ben több mezőgazdasági üzem (Orosházi Béke, Új Élet, Dózsa Tsz) épített ta­karmánykeverőt állami, tá­mogatás igénybevételével. Ez kihatott egy-egy üze­münk kihasználtságára, így a tótkomlósira is. A vállalat vezetése úgy döntött, hogy 1987. decem­ber 31-ével leállítja és hi­degtartalékba helyezi a ke- verőt. (Bontás, leszerelés, értékesítés nem történik, üzemképes állapotban ma­rad.) — Miért esett a választás éppen a tótkomlósi üzemre? — Régi malomról van szó, jelenlegi műszaki állapota nem kielégítő. Felújításra, karbantartásra szorul. Nincs raktár, az alapanyagokat ál­landóan szállítani kell. A molnárok olyan körülmé­nyek között dolgoznak, ame­lyeket ma már nem enged­hetünk meg. — Hány dolgozót érint a keverő leállítása? Hogyan oldották meg a foglalkozta­tást? — kérdeztük Zsilinsz­ky Andrásnét, a vállalat személyzeti osztályvezetőjét. — Huszonegy embert kel­lett elhelyeznünk új mun­kahelyeken. Helyben a ma­lomban és a tárháznál, Orosházán is a malomban, illetve a keverőben. Tizen­hétnek megnyugtató a sorsa, 3 dolgozó maga vállalta, hogy elhelyezkedik. A mol­nár szakmunkások ugyan­olyan munkakörbe kerülnek, mint amiben eddig dolgoz­tak. Az átszervezést úgy si­került megoldani, hogy a dolgozók anyagilag sem jár­tak rosszul, örülünk, hogy. sikerült minden zökkenő nélkül megoldanunk ezt a problémát. Cs. I. Akadnak sajnos olyan munkahelyek, amelyeket egyáltalán nem érdekli, mi történt a már nyugdíjba vonult dolgozóik­kal; hogyan élnek, vannak-e gondjaik és mit (Csinálnak. Még arra sem fordítanak figyelmet, hogy évente legalább egyszer-kétszer találkozzanak és kötetlenül elbeszélgessenek velük. Tapasztalataink szerint azonban többséget alkotnak azok a vezetők és beosztottak, akik igenis erkölcsi köteles­ségüknek érzik, hogy alkalomadtán felkeressék, vagy meg­hívják egykori munkatársaikat, kollégáikat; sőt mi több, szükség esetén még segítséget is nyújtanak számukra. Ebben a tevékenységben szép példát mutat a Békés Me­gyei Polgári Védelmi Parancsnokság, amely a lehetőségek­hez képest nemcsak elfoglaltságot biztosít részükre, hanem időnként méltó elismerésben i Legutóbb két nyugállomá­nyú katonatiszttel beszélget­tünk el a megtett életút fontosabb állomásairól a megyei parancsnokságon. Matvon Pál alezredes Bé­késcsabán született 1917- ben. Édesapja mezőgazdasá­gi munkásként dolgozott. Fia. akinek még 11 testvére volt, előbb gazdasági cse­lédnek állt be, majd 1947- ben téglagyári rakodó lett. Azután pártiskolára került, a tartalékos tiszti kiképzés után a megyei tanácsnál légoltalmi, majd később pol­gári védelmi beosztásban teljesített szolgálatot. Ezt követően még sok egyéb feladatkört látott el. Ezen­kívül társadalmi megbízatá­sainak is becsületesen eleget tett. A pártba 1945-ben lé­pett be, és utcabizahni el­nök volt az V. kerületben. Ugyanakkor a megyei Vö­röskereszt vezetőségében is tevékenykedett. A Haza Szolgálatáért Érdemérem mindhárom fokozata mellett több más kitüntetésben is részesült. A kiváló társadal­mi munkáját arany- és ezüstjelvénnyel ismerte el az MHSZ. A fegyveres erők klubjának aktív tagja je­lenleg. részesíti őket. A hetvenhatodik életévé­ben járó Kővári György nyugállományú százados szintén csabai születésű. Ö fiatalkorában az asztalos­szakmát tanulta ki és édes­apjához hasonlóan szintén a vasútnál dolgozott hosz- szabb ideig. A központi légoltalmi iskolát még 1954- ben végezte el, majd egy év múlva hivatásos állományba került kiképzési felelősnek. Az 1967. évi nyugdíjazása nem jelentette azt, hogy tel­jesen visszavonul. A polgá­ri védelemnél néhány esz­tendőn keresztül fél műsza­kos munkakörben dolgozott. Azután pedig 15 évig a Ví- dia Nagykereskedelmi Vál­lalat- alkalmazásában állt, de itt már teljes munkaidő­ben. Mostanában az egyik pv-bázison szokott ellátni amolyan „ház körüli", azaz kertészeti teendőket. Amint mondotta, sosem volt be­teg. Példás helytállásának elismeréseként a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatát kétszer kapta meg. ö is '45-ös párttag, és amikor a vasútnál dolgo­zott. öt éven keresztül be­töltötte a párttitkári funk­ciót is. —y—n Fotó: Kovács Erzsébet Gyógyászati segédeszközök helyben Orosháza és környéke beteg- ellátását segíti a kisújszállási és budapesti Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárának új lerakata, mely az elmúlt héten nyílt Oros­házán a rendelőintézetben. Eddig a rászorulóknak Békés­csabára kellett utazniuk, ha az orvos mankót, vagy más segéd­eszközt rendelt számultra. Ez­után — az ortopédiai segédesz­Sok idős embert foglal­koztat Gyulán a kérdés: lesz-e nyugdíjasház? A vá­laszért dr. Perjési Klárához, a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetőjéhez fordultunk. — Szeretném az idős em­bereket megnyugtatni, a tanács foglalkozik a nyug­díjasház kialakításának gon­dolatával. Ismerjük az igé­nyeket, hiszen 1985-ben ép­pen mi tájékozódtunk azok körében, akikkel szociálpoli­tikai munkánk során kap­csolatban állunk. Igaz, a ház még nem épült fel, mert a tanács nefh rendelkezik az e célra fordítható összeggel. — Az igényfelmérés óta' nem történt semmi a meg­valósítás érdekében? — Dehogynem! A tanács a Galamb utcai idősek klub­közöket kivéve — helyben kap­ják meg ezeket. Már megérkez­tek Kisújszállásról a mozgássé­rülteknek készült gördíthető szobai WC-k, önhajtós, össze­csukható, szobai kerekes szé­kek, melyek vázszerkezete acél­csőből készült, műanyag bevo­nattal. A be- és kiszállás meg­könnyítésére a lábtámaszok felhajthatók, magasságuk állít­ja melletti telket megvásá­rolta és a tervrajzok is el­készültek. Ami hiányzik to­vábbra is, az a pénz. Gon­dolkodunk azon a megoldá­son, hogy a tervidőszak vé­géig felépítendő állami bér­lakások egy része helyett nyugdíjasházat alakítsunk ki. Ez azonban még nem biztos, hiszen a pénzeszkö­zök felhasználásáról a ta­nács testületé dönt. Ha meg­szavazzák, 1989-ben meg­kezdjük az építkezést. — Milyen lesz a Galamb utcai nyugdíjasház? — Mint mondtam, az idő­sek klubja mellé építtetjük. Ez az intézmény biztosítja az étkezést. Maga a ház há­rom tömbből áll majd, amelyben 12 lakóegység (konyha, fürdőszoba, szoba) kap helyet. Ezekben hat há­ható. Jelenleg négyfajta kapha­tó. A választék még nem tdljes, ezután érkezik meg Budapestről az újabb szállítmány. A rászorulóknak körzeti or­vos, traumatológus, vagy reu- matológus írhatja fel a kívánt segédeszközt vényre. A beteg­nek csekken kell befizetnie az ellenértéket, majd a csekk és a vény felmutatásával mindennap 11—12 óráig az SZTK szakrende­lőben átveheti segédeszközét. Cs. I. zaspárt és hat egyedülálló személyt tudunk elhelyezni. Biztosítjuk a takarítást, mo­sást és lesz 24 órás egész­ségügyi felügyelet is. — Elsősorban azok ke­rülhetnek majd ide, akik ál­lami bérlakást adnak le? — Nem feltétlenül. A csa­ládi házzal, OTP-lakással rendelkezők is reményked­hetnek. Az arányt rászorult­sági szempontok alapján bi­zottság állapítja meg. El­mondanám, mivel sokan azt hiszik, az itteni lakóegysé­gek tulajdonukba mennek át: nem így van! Fizetni kell a fenntartásáért, de az épület a tanácsé. — A városban nagyon sok nyugdíjas él. A Galamb ut­cába összesen csak lS-an költözhetnek . .. — Tudom, ez csepp a ten­gerben, ezért már nézeget­jük. azokat a telkeket, ame­lyeken majd újabb családi ház jellegű épületeket emel­tethetünk a nyugdíjasoknak. Sz. M. Megkérdeztük: Lesz-e nyugdijasház Gyulán?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents