Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

1988. február 10., iszerda Wiener Sängerknaben, kétszemélyes pantomimszínház Londonból és a Kínai agyagkatonák Márciusban tavaszi fesztivál Budapesten A nyolcadik Budapesti Tavaszi Fesztivált rendezik meg az idén március 18. és 27. között. A komoly zenei rendezvények sorából ki­emelkedő Maurice Andre francia trombitaművész hangversenye március 20- án a Zeneakadémián. Dzsessztrombitásként ját­szott kezdetben Maurice André, majd nyolc évig volt az Orchestre National szó­lótrombitása. 1955-ben első díjat nyert a genfi nemzet­közi trombitaversenyen, és ugyancsak első lett 1963- ban a Német Szövetségi Köztársaság rádiótársaságai­nak közös versenyén. Több nemzetközi fesztiválon sze­repelt már, tíz lemezfelvé­tele nyert nagydíjat. 1966- ban az Opéra Comique szó­lótrombitása és a francia konzervatórium tanára lett. Ma már nem tanít. A Liszt Ferenc Kamarazenekarral tíz évvel ezelőtt ismerkedett meg, azóta számos közös koncertjük volt itthon és külföldön egyaránt. A Wiener Sängerknaben világszerte népszerű kórus. 1498-ban Miksa császár, II. Lajos magyar király felesé­gének nagyapja hívta élet­re. Régi keresztény előírás szerint a szoprán- és az altszólamot a mai napig fi­úk éneklik. A kórusnak olyan jeles tagjai voltak, mint Joseph Haydn, Schu­bert, Bruckner és Zeller. Az egész együttes négy kórus­ból áll, egy-egy kórus 24 tagot számlál. A fiúk vala­mennyien egy magániskola növendékei, hangképzést, zeneelméletet és hangszert tanulnak. Évente felvételi vizsgákon választják ki kö­zülük a legtehetségesebbe­ket, akik sok-sok próba, ta­nulás után koncertpódiumra léphetnek. A kilenc-tizen- négy éves fiúkat március 20-án a Mátyás-templomban hallgathatja meg a közön­ség. Laurence Ewashko ve­zényel. Március 22-én a Mátyás­templomban lengyel grego­rián dalokat, XI—XIV. szá­zadi egyházi énekeket, re­neszánsz és barokk mesterek műveit, valamint Szyma­nowski, Szeligowski és Pen­derecki műveit adja elő a Poznani Filharmonikusok fiú- és férfikórusa. Az együt­tes története a XV. század közepéig nyúlik vissza, ugyanis akkor jött létre a poznani iskolák diákjaiból és iskolamestereiből. A gaz­dag lengyel zenei kultúrára támaszkodva a mai napig élénk művészi munkát foly­tat ez a kórus. 1950-től használják jelenlegi nevü­ket. A 87 énekes — 57 fiú és 30 férfi (a legkülönbö­zőbb foglalkozási ágakból) — hetente háromszor pró­bál, a tanítás, illetve a mun­kaidő befejezése után. A kórust ma is az a Stefan Stuligrosz vezényli, aki 1939- ben, 19 évesen vette át akar vezetését. Kollár Zsuzsával és Láng Gabriellával először talál­kozhat a magyar közönség a tavaszi fesztivál keretében tartandó hangversenyükön, március 27-én a Magyar Tu­dományos Akadémia Kong­resszusi Termében. Mind­ketten a Liszt Ferenc Zene- akadémia szólózongora sza­kán folytatták tanulmányai­kat, s ott kezdtek el együtt játszani. Majd a világhírű kétzongorás páros tagja, Al­fons Kontarsky képezte őket. Egy tanévet Sebők György növendékeiként töltöttek Kanadában. Koncerteztek többek között Prágában. Lü- beckben, Salzburgban. Frankfurtban, Hamburgban. Több versenyen nyertek elő­kelő helyezést. Dobozy Borbála március 21-én lép a fesztivál közön­sége elé az MTA Kongresz- szusi Termében. A csembaló­művész Budapesten Sebes­tyén Jánosnál tanult, majd más híres mestereknél Prá­gában, Salzburgban, Zürich­ben. 1983-ban díjat nyert a brügge-i csembalóversenyen. koncertezett Ausztriában, az NSZK-ban, Norvégiában, Finnországban és Jugoszlá­viában. Gyakran ad hang­versenyt itthon, hallható a rádióban. A fesztiválon Bach-műveket játszik. Ecke- hart Merzdorf híres NSZK- beli csembalókészítő mester 1987-ben alkotta meg hang­szerét, amely a XVIII. szá­zadi francia blanchet min­tájára készült, s amelyen Dobozy Borbála a fesztivá­lon játszik először nagykö­zönség előtt. A Festetics vo­nósnégyes kíséri: Kertész István, Petőfi Erika, Ligeti Péter, Pertorini Rezső. Bach h-moll fuvola-csem­baló szonátáját Drahos Bé­lával szólaltatják meg. <AV Az Egyetemi Színpadon március 25., 26. és 27-én lép fel a kétszemélyes Londoni Pantomim Színház. Nola Rae és Matthew Ridout a tavalyi fesztiválon nagy si­kert aratott, s örömmel vet­ték az idei meghívást is. The Works című estjük Shakespeare darabjaira épül, az első rész a Hamletre és a Lear királyra, a második a Rómeó és Júliára; elő­adásuk fő jellemvonása a humor. Peter West zeneszer­ző szintetizátorra és más elektronikus hangszerekre írt zenét, a komponálás so­rán klasszikus műveket hasz­nált fel. A Londoni Panto­mim Színház tíz éve létezik, professzionális együttes, ál­landó színházzal nem ren­delkeznek, egész évben tur­néznak otthon és külföl­dön. Nola Rae, aki egyéb­ként balerina volt, és Matthew Ridout, aki meg szobrász korábban, már húsz országban lépett fel műsorá­val. Ugyancsak az Egyete­mi Színpadon látható majd a fesztivál keretében a svájci Polino Pantomim, a Makal City Theater az NSZK-ból és a hazai Ping­vin a jég hátán nevű együt­tes. A képzőművészet kedve­lőinek igazi csemegét kínál a fesztivál. Az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, Íror­szág, Svédország, Norvégia, Ausztria, Ausztrália, Üj- Zéland és az NDK után ná­lunk is látható a Kínai agyagkatonák című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum­ban. Kína Senhszi tartomá­nyában, nem messze a fő­várostól, Hsziantól, 1974 ta­vaszán mezőgazdasági mun­kások négy méter mélység­ben terrakotta szobormarad­ványokra bukkantak. Ha­marosan kiderült: a világ egyik legkülönösebb régé­szeti leletéről van szó. A szakemberek szerint itt te­mették el a legnagyobb had­sereget, amelyet valaha is uralkodó mellé adtak túlvi- lági útjára. Jimg Cseng csá­szár kíséretét összesen 7 ezer életnagyságú felfegy­verzett katona alkotta csa­tasorban, valamint több mint 500 ló és 130 harci sze­kér. A temetés i. e. 210-ben volt. Az Iparművészeti Mú­zeumban az Amerikai De­sign kiállítás látható, a Ma­gyar Nemzeti Galériában pedig ösgalériák címmel főúri kastélyokat bemutató kiállítás lesz a fesztivál ide­jén. Míg 1987-ben 22 ország 143 kiállítója vett részt az Utazás kiállításon, az idén ennél nagyobb részvételre lehet számítani. Az A pa*- vilon központi színpadán mindennap 10 és 18 óra kö­zött zajlanak a programok, kivéve a szakmai napot, március 21-ét. A kiállítás kísérő rendezvénye lesz a március 19. és 20-i V. ve­teránautós találkozó és verseny, 19-én pedig a ha­gyományos fesztiválfutás. Még egy megjegyzés: a MÁV az idén is 50 száza­lékos vasúti kedvezményt biztosít a fesztiválra uta­zóknak. .. „ Emberi kapcsolatok nélkül nehéz lenne... Mindig csönget valaki Békéscsaba, Penza lakóte­lep 6. A földszinti egyszobás lakás ajtaján Máriási Anna névtáblája. Nyugdíjas védő­nő, 1932-ben végzett Debre­cenben, utána négy évet dol­gozott ugyanott a belgyógyá­szati klinikán. Majd újabb négy évig védőnő egy bara­nyai kisfaluban. Békéscsabá­ra 1942-ben helyezik, s itt dolgozik 1964-ig. akkor megy nyugdíjba. Az bizony nem most volt, közel negyed szá­zad tél el azóta, mégis élő, eleven kapcsolatban van a világgal. Nem ő jár el ott­honról, mivel nehezen mo­zog, a nagyon szükséges napi sétát a ház körül két bot se­gíti, így aztán hozzá járnak az emberek. * * * Nusikával engem az olvas­nivalók hoztak össze, úgy is mondhatnám, örököltem őt. Az egyik beteg barátnőm — kinek rendszeresen szoktam vinni a kiolvasott hetilapo­kat, folyóiratokat — kért meg, hogy keressem föl. Hosszas pesti gyógykezelés előtt állt, s a lapokat rátes­tálta, hiszen, ha nem lesz itt­hon, nem tudja neki átadni, mint eddig. S biztosan na­gyon hiányozna, mikor min­den érdekli. Ezek után csöngettem be úgy két esztendeje Nusiká- hoz ismeretlenül, s azon fris­siben jót beszélgettünk, és azóta is mindig két-három hetenként. Ha nem mennék, nekem is hiányozna a talál­kozás, épp úgy, mint mások­nak. akik bekukkantanak hozzá hosszabb vagy rövi­intézi kétszer egy héten a szociális gondozónő. Munka közben szól a rádió és még naponta többször is bekap­csolja, ha egyedül van. A tévét is szereti, behozza a közeli és távoli világot a szobába. És a könyvek, meg az egyéb olvasnivalók . . . Ezek nélkül nem lehet meg­lenni. De talán mégis a társasá­got élvezi legjobban. A kol­léganőktől tudja, mi történik a szakmában, mit csinálnak manapság a védőnők, hogy alakul a születésszám, mi­lyen a gyerekek egészsége, és egyáltalán mi újság ezen a területen. De akár szakma­beli valaki, akár nem. min­denki jól érzi magát nála. Vidám, kiegyensúlyozott, szívesen beszél, s ugyanígy tud hallgatni másokat. Le­gyen bár apróság, vagy nagy dolog, amit mondanak. De hosszú, fájdalomlitániák nincsenek is — egvik részről sem —, betegsége ugyan mindenkinek akad, de sok szót senki se veszteget rá. A légkör olyan, mint egy jó családban: fesztelen, min­denkinek szava van, s a gondolatát nem kell takar­gatni. Vitázni viszont lehet. A helyzetről, könyvekről, műsorokról, s hogy egy-egv riporter jó. vagy nem. És miért? Ilyenkor ízlések csap­nak össze, s mivel azok oly különbözők, beáll a patt­helyzet. De ez nem zavaria a másikat. Miért is zavarná, úgyis változik a téma, s ab­ban már egyetértenek. Ké­sőbb meg szedelőzködni kell. hisz otthon vár mindenkit a munka. Majd legközelebb . . . ... Nusikához senki se azért jár. mert kötelessége, vagy az illem diktálja. Ilyes­mi eszünkbe sem jut, csak az, hogy jól érezzük magunkat nála‘ Vass Márta debb időre. Olykor, akár egy kis kaszinóba toppannék, már többen ott vannak. Van, aki kézimunkával jön, hisz még folyik a szó, a kötés ví­gan halad. Mint most is, mi­kor egy régi szomszéd és egy volt kolléganő kereste föl. ö az, aki minden héten idejár. Havonta Pestről jön az egyik rokon lány. És persze min­dennap valaki a házból, meg a szomszéd épületekből. így Nusika, bár idős és egyedül él — gyerekei, uno­kái nincsenek, mert hamar elvált —: mégsem magá­nyos. És, mint mondja, ő soha­sem unatkozik. A délelőtt a munkával telik el. Ha nehe­zen és fájdalmasan is mo­zog, naponta kitakarít, főz, és a mosást-vasalást is ő végzi. Közben pihenget egy kicsit. Csak a bevásárlást Békés, Start Munkahelyi művelődés A Békési Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet, köz­ismert nevén a Start számát tárcsázom a telefonon. A vonal másik végén Balikó György, az elnök jelentkezik. A szövetkezet közművelődési felelősének neve után ér­deklődöm. — Ez év januárjától kisszövetkezetté alakultunk — hangzik a válasz —, és mivel az átszervezések még fo­lyamatban vannak, pillanatnyilag ez a funkció is betöl­tetlen. Jelenleg ezzel a kérdéssel — sok más teendője mellett — az elnökhelyettesünk foglalkozik. Talán ő töb­bet tud mondani ... * * * Az egyszemélyben főkönyvelő és elnökhelyettes Gu- bucz Lászlónéval már személyesen beszélgetünk a Start egyik irodájában. — Igazán komoly kulturális élet a telek kiépülésétől a nyolcvanas évek elejéig folyt szövetkezetünkben — mondja. — Ez összefügg a szocialista brigádmozgalmak ez időre eső fellendülésével. Akkoriban kilenc-tíz brigád dolgozott szövetkezetünkben. Vetélkedők, kirándulások, ünnepi szervezések tették színesebbé az emberek életét. Tét is volt, hiszen a brigádokat minősítő arany- vagy ezüstjelvényekkel jutalompénz is járt... Aztán követke­zett a pénztelenség időszaka. Nem volt, ami vállalásokra serkentsen, az emberek egyre többet dolgoztak, beindult a gmk-zás, jóval kevesebb lett a szabad idő, és ezzel együtt formálissá vált a brigádmozgalom is. Ezt tetőzte, ■ hogy a kultúrfelelős elment a cégtől, és a január 1-je óta folyó átszervezésben még nem jutottunk oda, hogy meg­válasszuk az utódját. — Ezek szerint most teljesen léállt a kulturális jellegű tevékenység szövetkezetükben? — Remélem, csak átmenetileg. A kisszövetkezeti for­ma lehetőséget ad arra, hogy a főmunkaidőben végzett munkát — persze teljesítmények szerint — jobban meg tudjuk majd fizetni. így dolgozóinknak nem kell géem- kázniuk, ezáltal nő a szabad idejük. A kevésbé fáradt ember kulturális igénye pedig mindig nagyobb .. . Erre építve még ez évben szeretnénk kidolgozni egy komplex közművelődési tervet. Sokat nem akarunk markolni, de a jelenlegi kátyúból mindenképp jó lenne kijutni . . . — Van-e már konkrét elképzelés a tarvet illetően? — Igen, két dolog már biztos. Egyrészt szeretnénk megőrizni a hagyományos ünnepségeink színvonalát, más­részt szeretnénk ismét jó közösségeket kovácsolni szövet­kezetünkben. Valami újszerű programot akarunk beve­zetni, ami egyúttal szórakozást és művelődést is jelente­ne az embereknek. Persze a részletek még kidolgozásra várnak... . , (magyar) üranylollú reménymadár Nincs könnyű dolga annak az Ítésznek, aki Király La­jos verseskötetéről a költő által írt önéletrajzi vallo­más elolvasása után akar elfogulatlan véleményt írni. Elsősorban azért nincs, mert a „keresett személy” bőségesen elárulja hol- és kilétét, nem igyekszik ver­seibe rejteni önmagát. Mi­után így az emberi-költői kölcsönhatások külső burká­nak lefejtése már elvégez­tetett, „Széthasadt a burok ' Hajnal csordulással Ma­született élő ! Piros koroná­val”. Nem marad más hát­ra, mint a költő lelki nega­tívjárói előhívott képek elemzésének lehetősége. A vers egyszeri alkalom, olyan mint az „Aranytollú reménymadár”, még inkább olyan, mint a zene, „ritmus beszéd ...” Király Lajos költészete (a kötet alapján) nem tagolható pályaszaka­szokra, inkább költői alapo­zásról beszélhetünk, hiszen pályája elején tartó alkotó­val állunk szemben. Versei, mint a lépcsőfokok, egyre közelebb visznek bennünket a bizakodáshoz, a remény­hez. Az értelmes alkotó em­beri lét lehetőségébe vetett hite, optimizmusa, tulajdon­képpen költészetének topo­sza. Elemző írásokban általá­ban szokás megkísérelni a „becserkészett” költő műve­it valamiféle irodalmi zsili­peken átereszteni. Király Lafos nem a különböző iz­musok határterületein járó költő. Kísérletei ellenére sem az. Verseinek artiszti- kus megoldásában — még a szélcsendesebb zugokban is — érzékelhetők a fino­mabb áttűnések. Igyekszik érzelmeink kapujába állíta­ni legszebb költői képeit: „Áldott az első lányka ne­ve és Áldottak tejízű riadt csókjai”... Még másutt: „De mindez nem a teljes / Emberi-Lét ! mert nem ta­karózhatsz falvak melegé­vel" ... Lehetőség ez a kötet, meg­érinteni az olvasó lelkét, le­hetőség a mindannyiunkat érdeklő, érintő költői gon­dolatok befogadására: „s ha tenni kell hát teszünk / kö­zösség tenyerébe a dolgok tisztaságát 1 teremtő megiz­zadt hétköznapjainkat”... Király Lajos versei meg­érdemlik az olvasó figyel­mét. (Megjelent az Antikva Kiadásszervező Iroda gondo­zásában. Kiadja a Zalakó- már és Vidéke Áfész.) Verasztó Antal Molnár C. Pál-monográfia A Corvina Kiadó az első félévben több monográfiát jelentet meg. A művészet klasszikusai sorozatban Rembrandt festményeivel ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. A világhírű Bosch-monográfia szerzője Wilheilm Fraenger ezúttal egy másik középkori mű­vész, K Grünewald rejtélyes életútját mutatja be. A mű­vészetkedvelők olvashatnak Raffaello és Paul Klee, va­lamint a battonyai születé­sű Molnár C. Pál munkás­ságáról. P. Szűcs Julianna a két világháború közötti hi­vatalos magyar művészet, a római iskola történetét fog­lalta össze. Balassa Iván a paraszttemetőket, Szebeni András pedig a magyaror­szági szerzetesrendeket mu­tatja be, Csorna Gergely és Domokos Pál Péter a mold­vai csángó magyarok törté­netét dolgozta fel új köny­vében.

Next

/
Thumbnails
Contents