Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1., hétfő Emlékezés a műpártoló orvosokra Chronika nostra ... Ez a felirat állott hatodfél évti­zede a „Dévaványai Hírlap” egyik rovata fejlécén. Ne­vezetes helyi eseményekről igyekezett benne beszámolni a szerkesztő, Papp Jenő, a lelkes lokálpatrióta orvos. Dévaványa művelődésében nagy szerepe volt az orvo­soknak. Több kollégája ha­sonló elvet vallott és gyako­rolt. A nyíregyházi múzeum máig is Jósa András nevét viseli. Azét az orvosét, aki hatalmas gyűjtést' végzett a néprajz és régészet terüle­tén, s megvetette a Tiszán­túl egyik legjelentősebb gyűjteményének az alapját. Kortársa volt Dévaványán Frenyó Pál, a Felvidékről a T.iszazugba,i majd Ványára került orvos, akinek kisebb koponya- és kőbalta-g.yűjte- ményéről másutt már be­számoltam. Itt azonban nem erről, hanem arról a humá­nus magatartásról akarok szót ejteni, ahogyan a köz- ' ség szegényeit kezelte. Két megbízható forrásom van rá. Az egyik fiának. Frenyó Imre közgazdásznak 85 éves korában készített családi krónikája. A másik szom­szédasszonyának. Szűcs Andrásné D. Nagy Rozika néninek általam magneto­fonszalagra vett emlékezése, így ír Imre bácsi: „Sok volt a szegény beteg. De nem­csak a hivatalosan szegé­nyektől nem kért apám vizsgálati díjat, hanem azoktól sem, akikről tudta, hogy nehezen bírnák megfi­zetni. Mikor az ilyen nincs­telen a zsebében kezdett ko­torászni, legyintett egyet a kezével, „Hagyja!” — mond­ta, és azzal végzett”. Rozika néni ugyanezt a szót említi. Sokan emlékeznek még Ványán „a kis Vass dok- tor”-ra. Az 1930-as évek gazdasági válsága idején rengeteg szegény álldogált a községházi váróban. Vizsgá­lat után megkérdezték „a kis Vass”-t: „Mit fizetek te­kintetes úr?” „Majd eljön hozzám tengerit kapálni” — volt a válasz. „Igenis, te­kintetes úr”. Nemigen for­dult elő. hogy a meggyógyí­tott beteg eleget nem1 tett volna ígéretének. Vass dr. jómagámnak kölcsönkérte néhai kollégája, Frenyó Pál régészeti feljegyzéseit. Papp Jenő is díjtalanul kezelte a szegényeket. Leg­emlékezetesebb Kádár Gyu­la, a híres ványai gulyásék esete. Gyula bácsinak az el­ső feleségétől hat gyermeke maradt. A második asszony is vitt a családba hármat. Voltak unokák is. Gyula bácsi fiaival otthon készí­tette a faragásokat, beraká­sokat, fonásokat, karikáso­kat. Ha beteg lett valaki a családban,! hívták Papp Je­nőt. Jött... felírta a gyógy­szert. Nem fogadott el pénzt. (Tudta, hogy az nem­igen van.) Gyula bácsi fa­ragással, berakással fizetett. S itt be is fejezhetném. A felszabadulás óta nem tu­dok róla, hogy valamelyik orvos népművészeti tárgy­ra pályázott volna nálunk. Csak a fővárosban. Egyik orvosprofesszor barátomhoz kísértem fel egy igen ked­ves barátomat. Nagy mű­vésztehetség volt. Mikor a vizsgálat befejeztével a ho­norárium iránt érdeklődtem, azt válaszolta: nem kér semmit, de ha népművésze­ti tárgyat tudunk adni, azt elfogadja. „Meglesz” — ígértem. Csakhogy nem sokkal az eset után elhunyt az én drága pártfogoltam, majd a feleségem. Én meg szégyelltem ígéretem bevál­tása nélkül beállítani pro­fesszor barátomhoz, akinek munkásságát a róla elneve­zett emlékéremmel ismerték el a hivatalos körök. S bi­zony, megkoptak a művé­szek is. Gondolkozom . . . Hogyan lehetne megújítani a nép­művészetet. Ösztönzőleg hathatnának ehhez a mű­pártoló orvosok. Ha van ilyen. Akkor talán nem gú­nyolnák az említett profesz- szor barátomat, akinek a ne­vét éppen ezért jobbnak lá­tom elhallgatni. Bereczki Imre Dévaványa Koncert Szeghalmon A szeghalmi művelődési központ úttörő fúvószeneka­ra Kiss Tamás zenepedagó­gus vezényletével forró hangulatú hangversenyen adott számot másfél éves tevékenységéről, tudásáról, fejlődéséről a jnűvelődési központ színháztermében. A város zenekedvelő közönsé­ge ízléses, a karácsonyi han­gulatot meghitten idéző dísz­letek között maradéktalanul élvezhette a precízen ki­dolgozott, pontos, dinami­kus, összetartó, s tiszta szó­lamokat megszólaltató zene­műveket. Az együttes a művelődé­si központban működő fú­vóstanfolyam növendékeiből alakult 1986 májusában, 16 személlyel. Jelenleg 32 kis muzsikus tagja a zenekar­nak. Létrehozója, vezetője Kiss Tamás, a lelkes, hiva­tását szinte megszállottan szerető zenetanár, aki 1984- ben szerzett diplomát Deb­recenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Kökényessy Miklós tanár úr tanítványaként. Segítői Kuk- la Zoltán és Somogyi Gyula zeneoktatók, kiknek szintén Üzenet... A Telekábel Kisszövetkezet tagjainak (Kiss Péter, Domokos Imre és Zoltán, Kovács Fe-' renc, Iilich Zoltán és tár­sai) tudatában már emlék­ké szépültek az itt töltött diák­évek. Az emlékek, s az általuk ma is élő „erkelista” tudat tet­teket szült. A régi diákok a mai utódoknak, a gimnáziumnak maradandó és élvezhető ajándé­kot adtak. Rendkívül gyorsan és társadalmi munkában dolgozva lehetővé tették a régi falak kö­zött megújuló intézmény polgá­rainak, hogy tanuláshoz felhasz­nálhassák a kábeltelevízión ke­resztül sugárzott (SKY CHAN­NEL) többnyelvű adásokat. Ma­napság, amikor kínlódva keres­sük múltunkban a kötődéseket, s mindezt ami ma is vállalha­tó, korunkban ez az üzenet Jel­zi, hogy az „Erkelben” ma is él az erkeles tudat. Kereskényi Miklós igazgató, Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium nem kis szerepük van az el­ért sikerben. A zenekar a városi társadalmi ünnepsé­geken megalakulásától kez­dődően rendszeresen fellép, s eredményesen szerepelt 1987 tavaszán a Békéscsa­bán megrendezett úttörő fú­vószenekarok megyei feszti­válján. Az együttes reper­toárján a preklasszikus, ba­rokk művektől kezdődően az indulókon keresztül szere­pelnek a XX. századi és kortárs magyar zeneszerzők — így Bartók Béla, Ujj Vik­tor Géza, Farkas Antal, Ba­lázs Árpád és mások — mű­vei. A zenekar életében most először került sor arra, hogy önállóan, egész estét betöltő koncertet adjanak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezt hagyománnyá kí­vánják tenni. Ez biztosított­nak látszik, hiszen abból, hogy Farkas Antal: „Nép­dalszvit” c. műve után fel­csattant a vastaps, s Adi- Rinner „Induló”-ja után többször is ráadást követelt a közönség, egyértelműen arra lehet következtetni, hogy erre igény van. S a zenekar sikerei nyomán — minek -következtében meg­nőtt a zenét tanulni, s mű­velni kívánó fiatalok száma — igény van arra is, hogy a közeli jövőben zeneiskolát hozzanak létre Szeghalmon, mely méltó folytatója le­hetne a békési zenei élet or­szágos hírű hagyományai­nak. A hírek szerint biztató, hogy e jogos igény megva­lósítását a város vezetősége támogatja. A hangverseny végén Vígh Györgyné, a művelődési köz­pont igazgatója színpompás virágkosárral köszönte meg Küss Tamás és kollégái ed­digi eredményes munkáját, s megköszönte egyúttal a zenekari tagok szüleinek együttműködő segítségét. A virágkosár végül is a kipirult, fáradt muzsikus gyerekek gyűrűjébe került, kiknek csillogó szemén, ked­vesen félszeg, zavart moso­lyán érződött, hogy szá­mukra ez a gesztus, a sok taps sokáig emlékezetes ka­rácsonyi ajándék marad. De ők is igazi meglepetést oko­zó, értékes és felejthetetlen ajándékot helyeztek a város jelképes karácsonyfája alá. Köszönjük. H. P. Bizony nem idegenforgalmi látványosság Köröstarcsán az ABC előtti fán függő „illegális hirdetőtábla”. Csodálkozunk is azon, hogy a község lakói eltűrik környezetük csúfltóját, hiszen alig pár méterre ettől a rút kis táblácskától áll a tanács által fenn­tartott hirdetőtábla, amit használhatnának azok, akik venni, el­adni, egyszóval hirdetni akarnának kulturált körülmények kö­zött. Igaz, a hirdetés itt pénzbe kerül. De tegyük szívünkre a ke­zünket: a havi 17 forint mégsem olyan nagy összeg, hogy évente (vagy inkább ritkábban) ne bírnánk kifizetni... B V Visszhang Cikkünk nyomán intézkedett a MÁV Ajándék A Békés Megyei Népújság hasábjain is szeretnék kö­szönetét mondani az Oros­házi Egyesített Szociális In­tézmény vezetősége és lakói nevében a városunk üze­meiben, vállalataiban, tsz- eiben dolgozó szocialista brigádoknak, kollektívák­nak. Az egyesített szociális intézmény 2 szociális ottho­na, illetve 2 idősek klubja 250 lakójának nagyon nagy örömet szereztek ajándéka­ikkal. Ebben a nehéz gaz­dasági helyzetben nagyon szép példáját mutatták an­nak, hogy az idős emberek­ről való gondoskodás min­denkinek fontos. A támogatásért elismerés illeti a baromfifeldolgozó vállalat, a vetőmagvállalat, az üveggyár, a gyógyszertár, a kórház, a IV. bölcsőde, az Üj Élet Tsz, a Dózsa Tsz, az áfész, a kőolajipari gép­gyár, a virágüzlet, a Béke Tsz és a Csillag Áruház azon brigádjait, amelyeknek tag­jai gondoltak az idősebb emberekre. Köszönet illeti Mracskó József zöldség-gyümölcs ke­reskedőt is, aki 120 kg gyö­nyörű almát ajándékozott lakóink számára. Horváth Zsigmondné, az Orosházi Egyesített Szociális Intézmény vezetője Jól sikerült vásárlás Nemrégiben Békéscsabán az Univerzál Áruházban, a cipőosztályon vásároltam. Csizmát kerestem, de nem is nagyon reménykedtem, hogy sikerül megfelelő szabású, kényelmes, tetszetős és nem is túl drága lábbelit szerezni. Egy kedves eladónő kérde­zősködött, mit is szeretnék, és addig válogatott, ajánlott, a raktárba is kiment, míg végül sikerült a vásárlás. Örömömben jószerivel meg sem köszöntem, és csak any- nyit jegyeztem meg, hogy Királyné a neve, és Ilonká­nak szólították. Biztos, hogy legközelebb is őt keresem. Egy nyugdíjas idős asszony (pontos név és cím szerkesztőségünkben) BZ 34—59 Békéscsabán január 23-án Jaminából a 2-es helyi busz­járattal utaztam. A vezető rendkívül előzékeny, udva­rias volt, még arra is fi­gyelmeztette az idős utaso­kat, hogy vigyázzanak, mert sáros, csúszós az út. Jól­esett ez a figyelmesség, rit­kaság, hogy ilyet tapasztal az ember. Feljegyeztem az autóbusz rendszámát: BZ 34—59, a vezetője pedig Fa­ta Gyula volt. Frankó János, Békéscsaba Staféta Csapatunkban az ifiszer­vezet elindított egy Márciu­si staféta nevű játékot. Egyik reggel a rajok talál­tak egy levelet a faliújsá­gon, amiben titkosírással az állt, hogy találjanak ki az 1848 49-es forradalommal kapcsolatos feladatot. Ad­ják át ezt a megadott raj­nak, egyezzenek meg a fel­adatról, végrehajtható-e, és vállalja-e a raj. Ilyen mó­don minden raj kap is, nemcsak ad feladatot. Pél­dául olyat, hogy készítsenek tablót a 13 aradi vértanúról, hol voltak a falunkban har­cok, hány katonát hívtak be. A rajok a feladatokat egy­től ötig terjedő szabadság- harcos zászlók másolatával jutalmazzák, amit maguk készítenek el. Csőre Tünde, 1909. sz. Dózsa György úttörőcsapat, A Békés Megyei Népújság f. hó 25-i számában közölt „Utazás péntek délután. Nincs több vasúti kocsi?” címmel megjelent cikkük­ben közzétett észrevételüket megköszönjük, mert mun­kánk hiányosságára figyel­meztetett. Segítsünk! A következő jelenet egy tömött hármas buszon ját­szódik, reggel. Fiatal anyu­ka préselődik fel a járatra, kezében egy babakocsi van, benne két év körüli fiúcska nyüzsög. Leülni nem tud, mert nincs senki, aki átad­ná a helyét, de ha megtör­ténne ez a csoda, akkor se tudná elfoglalni a helyet, mivel még egy gombostűt sem lehetne elejteni. A kö­vetkező megállónál felszáll egy barna kabátos férfi, és közli a mamával, hogy sza­bálytalan így utaznia. —■ Sajnálom, de csak így tudok felszállni a buszra, mert a gyerek 15 kg, a kocsi másik 8 kg, és szinte lehe­tetlen összecsukni — így az anyuka. —• Akkor legalább ha fel­szállt, csukja össze, mert ha hirtelen fékez a sofőr, mindenki a gyerekre esik. — Uram. Ha netalán si­kerül összecsuknom a kocsit, ki fogja átadni a helyét, és ha valaki átadja, bár két év óta tízszer ha előfordult, hogy jutok oda, ha egyik kezemben a kocsi, a másik­ban a gyerek? Arról nem is beszélve, hogy szabad kezem híján nincs mivel ka­Oázis a tömegben. Egy mosoly, egy kedves szó, és eltűnt a tömeg. Ez így nem érthető, ugye? Pedig így volt. A minap be­tértem a BÁV összevont „bázisára”, Békéscsabán. Mit betértem? Bepréseltem ma­gam valahogy az ajtóig ál­ló sorfal között. Azután: „Lélek az ajtón se be, se ki”. Tanácstalanul álltam, mert mozogni nem volt merre. Láttam a szemben lévő pultnál egy ismerős al­kalmazottat, aki azonban úgy dolgozott, hogy felpil­lantani sem volt ideje. Már szédültem. Egyszer csak mellettem termett a főnök­nő (bocsánat, a nevét nem tudom, csak annyit, hogy Klárika), kedves mosollyal A jelzett vonaton tapasz­talt zsúfoltság elkerülése ér­dekében intézkedtünk a sze­relvény egy másodosztályú kocsival történő megerősíté­sére. valkó Pál üzemfőnök, Békéscsaba, MÁV Körzeti Uzemfőnökség paszkodnom és egy hétköz­napi fékezésnél úgy elvágó­dom . . . — Nem vitatkozom magá­val! Végre leszállhatunk, egy­más lábáról és a buszról. Az anyuka utánaszaladt az el­lenőrnek, és ezt mondta: — Látja uram, maga sem segített nekem a leszállás­nál, hát hogyan várjam el a segítséget egy utastól? — Egyáltalán minek kell magának ezen a vonalon, és babakocsival utaznia?! — Bölcsődébe viszem a kicsit, a város másik végé­be. Taxira nincs pénzem, autóra még úgy sem. Tehát csak busszal tudok közle­kedni. Mondja meg hát, mi a megoldás? — Semmi közöm hozzá! Vigye másik bölcsődébe a gyerekét, vagy gyalog hord­ja, mert ha legközelebb meglátom magát a buszon, meg fogom büntetni és a következő állomásnál le­szállítom! Ezzel otthagyta a mamát. Az anyuka lehajtotta a fe­jét, nagyot sóhajtott, és el­indult a bölcsőde felé. Segítsünk neki! Ha más­ban nem is, legalább abban, hogy fel bírjon szállni a buszra, és ott le tudjon ül­ni. (Név és cím a szerkesztőségünkben) kérdezi; mit akarok. Elkí­sért a kívánt bútordarabig, elmagyarázta az általam nem értett árazást, és ami­kor köszönetét akartam mondani — ismét kedves mosollyal —, belevágott: igazán szívesen, tessék be­nézni, talán legközelebb si­kerül. Még az ajtóig is el­kísért. Kint tudtam meg, hogy babaholmikat vesznek' át, ezért a tömeg. De nem le­hetne ezt úgy, hogy egyik nap átvétel, másik nap el­adás, vagy délelőtt átvétel, délután eladás? Ami ott van, attól nemcsak a BÁV dolgozói, de a vevők is ki­borulnak, vagy — elmarad­nak. özv. Erdész Lajosné Békéscsaba Értesítjük tiszteit ügyfeleinket, HOGY A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT településtisztasági osztálya az alábbi munkák végzésére tud kapacitást biztosítani: — szennyvízszivatás, elszállítás — zárt csapadék- és szennyvízrendszerek gépi és kézi tisztítása — kocsimosók iszapjának „Comol”-eljárással történő kezelése, ártalmatlanítása — olajos hulladékok (homok, fűrészpor, rongy, flakon, szűrő, stb.) engedélyezett ártalmatlanítása, hasznosítása — Bobr-konténerek fertőtlenítése és mosása — továbbá biztosítani tud nagyobb mennyiségben vizsgálati bizonyítvánnyal rendelkező talajjavító anyagot. Részletes felvilágosítás: Városgazdálkodási Vállalat, Békéscsaba, Kétegyházi út 30. Telefon: (66) 28-197. A zsúfoltság ellenére...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents