Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1,, hétfő o Kommunisták számvetése a cukorgyárban Amit vállaltak, teljesítették a mezöhegyesiek A Mezőhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát cukorgyá­rának pártvezetősége a kö­zelmúltban értékelte az el­múlt gazdasági évet. A ki­bővített tanácskozáson részt vettek az alapszervezetek titkárai, az szb-titkár, és a KISZ-titkár is. Elsőként Bihari László vezérigazgató-helyettes szá­molt be a tavalyi teljesít­ményről. Bevezetőjében em­lékeztetett arra, hogy az el­múlt év elején a költségek csökkentését, a vállalkozási készség növelését, a racio­nális létszámgazdálkodást, és a szigorú energiatakaré­kosságot helyezték előtérbe. Ezek után részletesen is­mertette a tényeket. Tavaly 1986-hoz képest mintegy ezer hektárral nagyobb te­rületről, összességében 9700 hektárról takarították be a répát. Az egy hektárra eső hozam Mezőhegyesen meg­haladja az országos átlagot, a cukortartalom is 0.6 szá­zalékkal .magasabb, mint az ország többi' gyárának átla­ga. A 16,82 százalékos cu­kortartalom az utóbbi évek egyik legjobb mutatója. A vezérigazgató-helyettes kitért arra is, hogy kedve­zőtlen körülmények nehezí­tették a termelést. Az opti­mális márciusival szemben a termőterület 99 százalé­kán csak áprilisban tudtak vetni, mindez rövidebb te- nyészidőt jelentett. A répa fejlődését nagyban befolyá­solta a kevés és egyenetlen eloszlású csapadék. A gyom­irtásban a kézi és gépi ka­pálás kombinált alkalmazá­sával kedvezőbb eredményt értek el, mint egy évvel ko­rábban. A kampány szeptember 14-én kezdődött, a répa át­vétele december 16-án feje­ződött be. Az őszi szárazság nagyban nehezítette a beta­karítási munkákat, gyakori volt a géptörés, magas volt a betakarítási veszteség, összességében 373 780 tonna répát vettek át, amelyből jugoszláv bérfeldolgozásra mintegy 70 ezer tonnát szál­lítottak ki, míg a partner hazai gyáraknak mintegy 30 ezer tonnát adtak. Mezőhe­gyesen a kampány során 269 ezer tonna répát dolgoztak fel, s a répa kihozatali mu­tatója 12,45 százalék. A cu­korrépa gyenge minősége miatt igen magas volt a melaszcukor aránya. Mező­hegyesen 35 ezer tonna cuk­rot gyártottak a szezonban. Az előadó a továbbiakban szólt a karbantartási költ­ségek alakulásáról.! amely a tervezettnél kedvezőbben alakult. Mintegy 75 millió forintot fordítottak karban­tartásra, és 21 millió forint értékű új eszközt, gépet ál­lítottak munkába. Sajnos, az energiacsökkentést nem tudták megoldani, mivel igen magas volt az átfőzés és visszaoldás. A felújítás során egyre több munkafá­zist a helyi műszaki szak­emberek oldottak meg. mindez csökkentette a költ­ségeket. összességében az általános költségek hatmil­lió forinttal mérséklődtek a tervezetthez képest. Feszes értékesítési tervet kellett teljesíteniük. Az 1987. ja­nuár 1-i 34 ezer tonnás készletet, valamint további 10 ezer tonna cukrot tudtak eladni az év végéig. Sike­rült — igaz rendkívül szi­gorú minőségi követelmé­nyek mellett — 2 ezer ton­na cukrot exportálni a Szovjetunióba. összességé­ben megállapítható, hogy a tervezett 56 millió forintos nyereséget kismértékben ugyan, de túlteljesítik. Befejezésül az 1988-as gaz­dálkodás legfontosabb fel­adataira hívta fel a figyel­met a vezérigazgató-helyet­tes. Eszerint értékesíteniük kell a meglévő 28 ezer ton­nás cukorkészletet. A szigo­rodó szabályozók mellett is költségtakarékos gazdálko­dásra és a racionális lét­számhelyzet kialakítására kell törekedniük, mivel a bértömeg-gazdálkodásba léptek át az idén. Bruttósí­tásra mintegy 15 millió fo­rintot fordítottak a cukor­gyárban. Az egy főre jutó éves átlagkereset 80 ezer fo­rint körül alakul, az állandó dolgozók száma 730. Az éves statisztikai létszámuk eléri a 825-öt. A beszámolót követő vitá­ban Czúth Ferenc érdeklő­dött. hogy az EUF (elektro utrafiltrációs módszer sze­rinti tápanyag-gazdálkodás) milyen eredményeket hozott. Dr. Kató János főosztályve­zető válaszában elmondotta: tavaly a terület felén, mint­egy 4600 hektáron valósult meg az új módszer szerinti műtrágyázás. Egyértelműen bizonyítják az eredmények, hogy a répa minősége jobb volt ezeken a területeken. Az adatok szerint az EUF- módszer esetében csak 72 kiló nitrogént használtak a gazdaságok, míg a többi nagyüzemben 100 kiló fö­lötti volt a nitrogénműtrá­gya-felhasználás. Biztató le­het a jövőt illetően, hogy erre az évre a terület 100 százalékán kötelezettséget vállaltak a termelők az új módszer bevezetésére. Az elkövetkező években arra törekszik a gyár, hogy csökkentse a nem cukor­anyagok (kálium, nátrium, stb.) arányát a répában. Ennek érdekében új anyagi ösztönzők bevezetését szor­galmazzák. Seprényi Imre, KISZ-tit- kár rámutatott, hogy a gyár jól dolgozó műszaki! kollek­tívája a jövőben még több felújítási, karbantartási fel­adatot magára tud vállalni. Természetesen megfelelő do­táció ellenében. Varga And­rás szb-titkár a szocialista brigádok teljesítményét emelte ki. Tavaly a 29 szo­cialista brigád több felaján­lást tett az eredményesebb gazdálkodás érdekében. Befejezésül Csilek István titkár foglalta össze az el­hangzottakat. Az elmúlt 17 évben jelentős előrelépés történt, ugyanis 1970-ben 10 százalék körül alakult a cukortartalom, tavaly pedig már elérte a 16,8 százalékot. Felhívta a figyelmet a mun­kaszervezésben lévő tartalé­kok kihasználására, az ész­szerű takarékosságra. „A nyereséggel elégedettek le­hetünk, de nincs olyan munka, amelyet ne lehetne még jobban csinálni” — mondotta a párttitkár. Ügy érzem, ebben a mon­datban fogalmazódik meg leginkább az a törekvés, amely a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát cukor­gyárának kollektíváját jel­lemzi. A gyár dolgozói már eddig is bizonyítottak, és jól tudják, a nehezedő helyzet­ben még többet kell tenni­ük azért, hogy javuljon a minőség, csökkenjenek a költségek. Verasztó Lajos Még egyszer ugyanarról Leletmentés Nagymaros térségében Már régen nem böngészem az egyetemi felvételek rend­jének soros ismertetését. Be­leuntam. Most mégis megüti a szememet a Magyar Nem­zet egyik tudósításának a vé­ge. Vaíami történt.. . „A jelenlegi felvételi eljá­rás korszerűsítésén, esetle­ges módosításán egyébként tovább dolgoznak a szakem­berek és folynak az erre vo­natkozó kísérletek is. A Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem mezőgazdasági gépész- mérnöki karának nappali ta­gozatára például kísérleti jel­leggel az idei évtől felvételi vizsga nélkül veszik fel — a felvételi tájékoztatóban meg­adott feltételeknek megfele­lően — a diákokat, akiknek középiskolai értesítője és érettségi bizonyítványa né­gyesnél rosszabb .jegyet nem tartalmaz, és magyarból, tör­ténelemből és matematikából jelest értek el, valamint ide­gen nyelvből legalább közép­fokú államvizsga bizonyít­vánnyal rendelkeznek.” Hurrá! Azaz hurrá lenne, ha a kikötés mértéktartó, ha ott a vége, ahol az eleje, vagyis, hogy aki egyetemi polgárságra vágyik, az már a középiskolában adjon any- nyit magára, hogy négyesnél rosszabb jegyet ne szedjen össze. A jó öreg Parkinson professzort, no meg egyes hazai álláspályázati gyakor­latot juttatja az ember eszé­be. Ez a híres Parkinson-tör- vény szerint úgy megy, hogy a felhívás megfogalma­zása során addig szűkíti, szi­gorítja a bizottság a feltéte­leket, míg már csak egy em­ber képes megfelelni neki, az. akinek az állást szánták. Aki — mondjuk — kötélen is tud táncolni. Más szelek fúj­nak nálunk, ha például ve­zérigazgatói állásról van szó egy" bizonyos cégnél, és a pá­lyázat meghirdetése nem csak az illetékes vállalati ta­nácson múlik. Olyan szél, amilyet Bossányi Katalin ta­nulmánya sejtet, amelyről a vállalati tanács elnöke a kö­vetkezőket nyilatkozta. „A pályázat kiírásában fel­tételként legalább tízéves ve­zetői gyakorlatot, egyetemi végzettséget, idegen nyelv tudását kötöttük ki, vala­mint megszabtuk a korhatárt is: szerettük volna, ha apá­lyázó 45 esztendőnél nem idősebb. Alakuló ülésünkön azonban a minisztérium tör­vényességi feülgyelete mind­ezt megóvta, mondván, hogy ez túlzottan beszűkíti a pá­lyázók személyét, a pályázat lehetőségeit. Mi tiltakoztunk, de nem volt mit tenni, végül csak teljesen általános felhí­vás jelenhetett meg az újsá­gokban. Olyan, amelynek kritériumaiba majd minden magyar állampolgár belefér. Akkor még nem értettük, hogy mire megy ki a játék, de amikor kiderült, hogy ki az ipari tárca hivatalos je­löltje, rögvest érthetővé vált a beavatkozás ...” És most, Parkinson és ha­zai tanítványai után kanya­rodjunk vissza a kísérlet­nek szánt felvétel nélküli egyetemi jelentkezéshez, ami a kikötések révén kísértetie­sen hasonlít a felvételizés­hez. Csak az nem a jelent­kezéskor történik, mivel a kívánalmaknak megfelelő — felvételi — vizsgát előbbre tették. A gimnáziumba. Mit lehet erre mondani? Zsúfolt­ság kizárva, már csak a nyel­vi államvizsga miatt is, mi­vel ilyennel a zsebben nem sok 18 éves akad. Más se. de azért csak tanuljon az a gyerek — legalább ő —, ne­ki úgyis az a dolga. Ha meg nem, hát ne törje magát, hisz az se biztos, hogy a dip­lomára is szüksége lesz majd a vezérigazgatói álláshoz, nemhogy a nyelvtudásra ... A döntés rábízva, az is az ő dolga, a mienk meg, hogy reménykedjünk. Vass Márta A Nagymaros—Bős (Gab- csikovó) vízlépcső építési ütemének felgyorsulása mi­att át kellett szervezni a tér­ségben végzendő feltárási munkálatokat. Ugyanis az ókori történelem egyik leg­nagyobb erődrendszerének, a nyolcezer kilométeres vé­dővonalnak Esztergom kör­nyéki 25 kilométeres szaka­szán volt a legtöbb őrto­rony, erőd és hídfőállás. A jövőben víz alá kerülő te­rület tehát rengeteg régésze­ti értéket rejt magában. Ter­mészetesen nemcsak római koriakat, hanem korábbi, il­letve későbbieket is. Ezért az itt feltárható leletek megmentése érdekében együttműködési szerződést kötött a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat. Az Oviber tízmillió forinttal segíti a munkát. Képünkön: a már restau­rált anyag egy része az esz­tergomi múzeum raktárában. Fotó: Matusz Károly A törvényességi felügyelet egy beszámoló tükrében n megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta az állami törvényességi felügyelet tapasz­talatait az új szervezeti keretben. Mint ismert, gaz­dasági életünk fellendítésének egyik módja az egyes gazdál­kodó szervek önállóságának kibontakoztatása. Annak szem előtt tartásával, hogy a nagyobb önállóság a törvényes mű­ködéshez fűződő — jogszabályok által is megfogalmazott — társadalompolitikai érdekeket nem veszélyeztetheti, a tör­vényesség fellazulásához nem vezethet. Ez utóbbi követel­mény érvényre juttatásában jelentős szerep hárul a törvé- ir sségi felügyeletre, amelynek szervezeti formái 1987. ja- : ’ o' 1-gyel lényegesen megváltoztak. A megyei tanácsnál a : (inkormányzó tanácsi vállalatok, az ipari, fogyasztási, ta- kat ékszövetkezetek törvényességi felügyeletét, az ágazati (ipari, kereskedelmi) osztályok helyett egységesen — az ál­lami ellenőrzés komplex rendszerének részeként — az igaz­gatási osztály, mint ágazati érdekek által nem befolyásolt, attól független szervezet gyakorolja. A változást elsősorban az indokolta, hogy a korábbi vál­lalatirányítási megoldások — a gazdálkodó szervek egyre növekvő önállóságával — háttérbe szorultak, az államigaz­gatás és az állami gazdálkodó szervek gazdálkodása elkü­lönült egymástól. Az ágazati szakmai irányításban a direkt utasftásos rendszert jó részt a piaci mechanizmusok által meghatározott törvényszerűségek váltották fel. Ezzel előse­gítették a gazdálkodó szervek — a kívánatosnál még min­dig szerényebb — vállalkozói magatartásának erőteljesebb kibontakozását. Az említett szempontok új követelményt fogalmaznak meg, nevezetesen, hogy a korábbi vállalatfelügyeleti irányítási módszereket új tartalommal töltsük meg. Ennek az új tarta­lomnak leglényegesebb vonása, hogy a felügyelet arra a kér­désre keresi a választ, hogy a gazdálkodó szervek szerveze­ti és működési, továbbá alap- és egyéb belső szabályzatai törvényesek-e, az önkormányzati testületek működése és határozatai összhangban vannak-e a jogszabályokkal és a belső szabályzatokkal. Az új típusú felügyeletet a hagyomá­nyos ágazati felügyelettől alapvetően az különbözteti meg, hogy abba a gazdálkodást érintő operatív beavatkozásnak nincs helye, nem terjed ki a vállalat gazdálkodásának és egyéb döntéseinek gazdasági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára. A szervezet létrehozását követően már a kezdetben né­hány kedvezőtlen jelenséggel kellett szembenézni. Ezek kö­zött meghatározó a gazdasági viszonyok területén leginkább szembetűnő jogi túlszabályozás, ami elsősorban a gazdaság- irányítási rendszerünk fogyatékosságaival, esetlegességeivel, a napi rövid távú koncepciókat előtérbe helyező jogi szabá­lyozás sajátosságaival függ össze. A gondok más része vál­lalati oldalról vetődik fel, egy-egy vállalat nehezen törődik bele, hogy a korábbi értelembe vett „felettes” szerv többé nem létezik, továbbra is a régi csatornákon próbál a maga számára mozgásteret — elsősorban pénzügyi támogatást — biztosítani. A felügyeleti tevékenység első szakaszára a tájékozódás és ismeretszerzés volt a jellemző. A szerzett tapasztalatok alapján olyan vélemény alakult ki, hogy az addig végzett állami törvényességi felügyeleti munka súlypontja a gazda­sági eredményekre való ösztönzés, továbbá olyan védekező mechanizmus működtetése volt, amely esetenként a gazda­ságtalan vállalati tevékenység preferálásában nyilvánult meg. így a gazdálkodó szervek működésének vizsgálata másodlagossá vált, voltak olyan vállalatok, illetve szövet­kezetek, ahol az elmúlt öt évben kifejezetten törvényességi felügyeleti vizsgálatot nem végeztek. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a gazdálkodó szer­vek működésére alapvetően a törvényesség jellemző. Kirívó, a működést lehetetlenné tevő szabálytalansággal, a jogsza­bályokkal tudatosan szembehelyezkedő gyakorlattal nem ta­lálkoztunk. Ugyanakkor az önkormányzó vállalatok eseté­ben a dolgozók közvetlen bevonása a stratégiai döntésekbe még nem kellő mértékű, esetenként a dolgozói részvételre a formalizmus jellemző. Szövetkezetek esetében ez leginkább a felügyelő bizottság működésében érhető tetten, tevékeny­ségük jórészt a mérleg- és eredménykimutatás vizsgálatára korlátozódik, ezen túlmenő érdemi munkára csak ritkán vállalkoznak. Az önkormányzó vállalati testületek, szövetkezeti szervek tartalmi működésének fogyatékosságai formai jellegű hiá­nyosságokban is tükröződnek. Az egyes testületi ülések (vál­lalati tanács, küldöttgyűlés, közgyűlés, stb.) dokumentálása részben vagy teljesen elmarad, a jegyzőkönyvek jelentős ré­sze pedig nem felel meg az elvárásoknak. A szövetkezeti testületek határozataiban rendszerint csak az szerepel, hogy a közgyűlés vagy küldöttgyűlés az előterjesztett javaslatot elfogadta, hiányzik a tartalmi megszövegezés, az, hogy tulaj­donképpen miről is döntöttek. Nem tűnik ki a határozat végrehajtásának határideje és a végrehajtásért felelős szerv, vagy személy kiléte. Emiatt fordulhat elő, hogy a hozott döntések végrehajtásáról szóló beszámoltatásra esetenként sor sem került. n feltárt hiányosságok miatt általunk tett intézkedések­ből liberális szemlélet tükröződik. Ennek oka elsőd­legesen az, hogy a törvényességi felügyeleti munka új alapokra helyezését nem lett volna célszerű mindjárt radi­kális, a gazdálkodó szervek belső viszonyait drasztikusan érintő szankciók alkalmazásával kezdeni, kellő türelem szükséges ahhoz is, hogy — megfelelő jogi keretek hiányá­ban — a szervezeti felügyelet módszertana kialakuljon. Tu­domásul kell azonban venni, hogy a kormány stabilizációs,, kibontakozási programjának végrehajtása a korábbinál na­gyobb fegyelmet, hatékonyabb működést, stabilabb szerve­zetet feltételez, és ezzel összhangban a törvényességi fel­ügyelet gyakorlójától határozottabb, a feltárt hiányosságok súlyával mérhető differenciált intézkedéseket követel. Eh­hez szükség lenne a jogi szabályozás korrekciójára, mivel a meglevő eszközök várhatóan az új viszonyok között nem lesznek elegendőek bizonyos törvénysértések megakadályo­zására. Dr. Gyebnár László, a megyei tanács vb igazgatási osztályvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents